A szükség szobájából alaposan megkésve érkezett Draco a klubhelyiségbe. Már jócskán elmúlt kilenc óra, de szerencsére senki sem vette észre a kilengését. A mardekárba lépve erős füst, villogó fények és fülsüketítő hangzavar fogadta.  Monstro és Crak lapos pislantásokkal követték Dracót. Blaise állt a falnak támaszkodva a hálók felé vezető lépcsőn.

- mi a fene ez? – kérdezte tőle Draco túlharsogva a zsivajt.

- Mit tudom én! A hetedévesek rendezték. Ünnepelnek valamit, remélem azt, hogy feltalálták az orgazmus szérumot  - húzta el a száját Blaise unottan ,s meghúzta a borosüvegét. Draco megveregette Blaise vállát.

- mindjárt jövök – vette kettesével a lépcsőfokokat Draco. Monstro és Crak az ágyra rogyva máris horkolásba kezdtek. Draco gyors zuhanyt vett, egy fekete inget és fekete nadrágot kapott magára, s cipőfűzőjét a lépcsőn kötözgetve ugrált lefelé. Blaise már az egyik félreeső kanapénál merült alkoholos mámorba. Fátyolos tekintettel a Harperral enyelgő Daphnét bámulta. Draco megbökte a fiút.

- Azt hittem nem jössz le – nézett rá kábán Blaise.

- Jó dolog együtt részegedni – rántott vállat Draco.

- Ja te is konkrét célokkal jöttél? – vihogott rá Blaise s egy whiskys üveget tartott Dracónak. Draco erősen markolva bontotta fel a palackot, majd a tenyerét Blaise felé tartotta.

- Poharat is adj! – nézte a táncoló, turbékoló párokat, a tömeget.

- A finnyás arisztokrata véredet – biggyesztette le az ajkát Blaise, de kitapogatott az asztalról egy tiszta poharat. Draco máris töltött magának, s az első pohárral egy hajtással lehúzta. A másodikat már élvezettel kortyolgatta, kényelmesen hátradőlve, átvetve egyik lábát a másikon, a cipője sarkán dobolva a ritmust. Blaise csak ingerülten bámulta a férfiakat, akik Daphné körül legyeskedtek. Miközben Harperrel táncolt két másik férfi is nyomult Daphné formás fenekéhez. – Ó de letépném most minden férfinak a tökét – sziszegte Blaise s csapzott haját hátrafésülte az ujjaival, majd meghúzta az üveget.

- Szólj ha támadni készülsz, mert elülök mellőled – felelte hunyorogva Draco. Még nedves volt a haja a zuhanyozás után. Kezdte kellemesen bódítani az alkohol. Jó volt most kettesben iszogatni Blaise-el. Egy kanapén. Talán le is issza most magát itt. Egészen az álom határáig. Jó lesz bealudni a kanapén is. Legalább ma estére eltereli egy kicsit a gondolatait mindenről.

- Oké és te? – nézett rá részegesen kótyagos fejjel Blaise. Szörnyen sokat ihatott már. Látszott rajta. Blaise sosem volt még ilyen részeg. Legalábbis Draco még sosem látta ennyire becsápolva. – Ide bízhatod a titkaidat – bökött a mellkasára Blaise miközben csuklott egyet. – Lelki szemetes láda vagyok. Éppen annyira a Pansyé mint a tiéd is. Rég beszélgettünk mint férfi a férfival. – Draco zavartan nézett körbe. Pansy  kényelmesen kinyújtott lábát feltette a dohányzóasztalra,  kezével  Karmillát simogatta aki mellette szunyókált. Pansy is eléggé pityókás volt. Sokat nevetett, de az a részeges nevetés volt ez tőle. Amit talán egyetlen egyszer látott Draco még valamikor a Roxmortsi kocsmában, lent a Három seprűben talán. Amikor a lány olyan rózsaszín volt, minta pulóvere. De Pansy most sokkal ittasabb volt. A kedvenc színében feszített. Lilában, kedélyesen. Millyvel viháncoltak valamin. Milly is sosem látottan kipirult az alkoholtól. Úgy látszik ma mindenki inkább lerészegedik? Afféle búfelejtő estét tart a mardekár? Mindenkinek van oka leinni magát a titkok kamrájáig? Draco tekintete megakadt a tömegen át ezüstös fehér muszlinanyagban szendén ülő Astorián. A lány őt nézte. Ki tudja mióta. Astoria régebben is csinálta ezt. Szerelmesen, pirulósan de mohón Dracót nézte a klubhelyiségben. Anélkül, hogy Draco igazán felfigyelt volna rá. Ez volt eddig. Amíg Pansy eltakart minden más fát ebben a nagy erdőben.  – Figyelsz rám öreg? – bökdöste Blaise. – Mi a helyzet veled? Pansy óta?

- mi van Pansy óta? – kérdezte bambán Draco.

- Volt valakid? Nem igazán beszéltünk férfias témákról. De a reggeli zuhanyozás nem igazán erről tanúskodik – vihogta el magát részegesen Blaise.

- Hát nem tényleg nem részesültem igazán…azóta…ilyen jellegű örömökben – szívta meg a fogát Draco, s felhajtotta a pohara tartalmát. Újra töltött magának.

- Ehe – vágta rá imbolyogva ültében Blaise. – És? – hajolt erős alkohol illattal Draco arcába.

- Az az igazság, nem hiányzik most egy kapcsolat. Egy komoly érzelmi bonyodalmakkal, és szerelmi játszmákkal teli állandó partner. Barátnő nem kell – szögezte le Draco határozottan. – Nincs kedvem végigjátszani azt, amit Pansyval végig kellett vergődnöm. Abból elég volt annyi.  – Draco belekortyolt a borostyánszín alkoholba. – Viszont a szex hiányzik – kortyolgatta az alkoholt Draco.

- Aha…értem én. Én értelek a legjobban. Nálam jobban hidd el senki a mardekárban, de talán még a varázsvilágban sem – bólogatott bőszen Blaise. – Figyelj – Blaise lustán körbehordozta a tekintetét a mardekárban. – Miért nem próbálod meg Astoriával? – Draco a pohara fölöt ránézett a lányra. Astoria most is rá fókuszált. Smaragd szempilláit lebbentve a fényekben.

- Astoriát? – öblögette az alkoholt és a lány nevét is a szájában Draco. – Nem is ismer. Nem is adtam semmi jelét igazán…nem is tudom…csak így?

- Figyelj Astoria amióta az eszemet tudom bukik rád! Totál beléd van esve! Mi sem jobb egy plátói szerelmes lánynál. Azok már repesnek egyetlen éjszakától is ,amit szívük szerelmével tölthetnek. Ha nagyon kell a szex, tőle tuti hogy megkaphatod akár ma este is – vágta rá határozottan Blaise, bár eléggé hitelét vesztette, mikor a mondandójába kétszer is belecsuklott.

- De Astoria…mégiscsak… - Draco tulajdonképpen azt akarta mondani hogy ártatlan. Na de hogy lehet ártatlan az, aki a saját nővére pasijával összefekszik rendszeresen, mi több csábítgatja. Ráadásul valami nagyon ravasz undorító csellel össze is ugrasztja a szerelmeseket. Draco nem mondta. De ő talán kicsit át is látott ezen az egész ügyön. Astoria azzal, hogy tálalt Daphné előtt talán azt várta, hogy Blaise csakis az övé lesz. Vagy csak draco képzeli ezt az egészbe? Blaise azonban véletlen sem akart a szőke Astoriától semmit.

- Na mi van vele? Nekem nem kell nyugi! Ráaádsul olyan részeg vagyok hogy fel sem állna már – vihogott Blaise ittasan. – Ne aggódj! Nem szűz, nem kell bajlódni vele. Kitanítottam becsszóra. Az én tanítványom. S Greengrass. Mi kell még ennél több? Neked ez ne melég meggyőző? Fogadni mernék, hogy nem lesz panaszod az estére – bökte meg Blaise Dracót. – Na eredj! Szólítsd le! – lökdöste Dracót.

- Azt mondod!? – habozott Draco.

- ja, ja. Nézd meg hogy néz rád. Már fél órája azt várja, hogy magaddal vidd. Szerintem már most nedves a bugyija! Csak attól hogy viszonoztad a pillantását. Na tűnj már! Ne a fióháló magányában szórakozz éjszakánként! Használd arra amire kell! – kortyolt bele mélyen az üvegbe Blaise.  Draco felállt a kanapéról. Nem sietett. Szinte időt akart hagyni a lánynak, hogy elmeneküljön előle, ha kell akkor lelépjen, elillanjon, mielőtt Draco odaér. Most már egyenesen Astoriát nézte. Szőke haja előre bukott  a melleire. Harangszabású muszlin ujjak, a ruha már megint csak sejtet. Látja is és nem is. S keresztpántos cipők. Draco kezdte úgy érezni ez mostanában a gyengéje. Astoria nem kapta el a tekintetét. Szédítóen ártatlan szemekkel csak nézte, nézte, ahogy Draco közeledik hozzá. Draco megállt felette. A lány nyakán feszült a bőr ,ahogy felnézett rá.

- Egyedül? – kérdezte a lánytól körbamutatva poharat tartó kezével.

- Csak mint te – felelte rá Astoria. Draco félrebillentve a fejét kieresztette a levegőt.

- Jó válasz – fintorgott, s letette a poharat a lány előtti asztalkára. Nem egyenesedett fel, hanem ajkát a lányéhoz szorította. Astoria úgy kapott az ajkaira mint csecsemő anyja mellbimbójára az első éhes kortyoknál. Draco annyira meglepődött, hogy majdnem megbillent az egyensúlyában, de Astoria mögött a háttámlának támasztotta a tenyerét míg másik kezével beletúrt a szőke hajzuhatagba, a lány tarkójára simítva a tenyerét. Még mélyebb lett a sötétség  lehunyt szemhéja mögött. Ó igen. Pontosan ezt akarta. Ezt a lányt. Az odaadásával. A kérdései nélkül. Aki csak szimplán vágyott rá. S viszonozza a közeledését. Megszűntek a fények, a körülöttük ugrálók, a zene. Akarta ezt a lányt. Most bevillantak a képek a galériában töltött idők, az emlékek ott voltak a fejében a lelki szemei előtt. Markolta a lány haját, össze vissza kuszálva a szőke hajzuhatagot.

- gyere velem! – húzta fel a kanapéról kézen fogva a lányt. Nem is gondolkodott. Nem is nézett senkire és semmire. Csak a lány számított, akinek apró meleg keze most az övébe simult és követte. Kérdés nélkül. Draco vissza sem nézett a lányra, amíg fel nem érte ka hetedikre. Csendesen haladtak egymás mellett. Csak a cipőik kopogtak a kövezeten. Astoria szőke hajszálai Draco vállára simultak, ahogy haladt mellette. Magasabb lány volt mint Pansy.  Légiesebb. Ha választani lehetne az elemek közül. Pansy a föld. Astoria a levegő. Daphné a tűz. Narcissa Malfoy a víz. Furcsa lehet a lánynak msot hogy Draco ilyen szótlan. Blaise fecsegő duruzsoló stílusával egészen biztos, hogy ellentétes. Draco belökte a Szükség szobájának ajtaját .s Még maga is lemerevedett. Egészen más volt most a szoba. Vörös szaténágyneműk. Széles vörös függönyös baldachinos ágy, fekete rácsos ágy kerettel. Tompa érzéki fényekkel.

- Ah! – nyögte Draco ahogy belökte maguk mögött az ajtót.

- Én már jártam itt – mosolygott Astoria aki otthonosan nézett körbe. Draco kérdőn pislantott a lánnyal. – Blaise-el. Ide jöttünk néhány este. – magyarázta a lány.

- Öhm…értem – Draco véletlen sem akart a múltról beszélni. Se Blaiseről se Pansyról, semmiről. Most csak a lányt akarta. Nem engedte el a lány kezét, maga elé húzta, s megcsókolta. Nedvesen tapadtak össze az ajkaik. Draco újra és újra megemelte a fejét. Nem hitte el, hogy itt van ezzel a lánnyal. Szőke volt, olyan eszméletlenül szép szőke. Hosszú egészséges hajjal, természetes hajszínnel. Enyhén barnás a hajtöveknél, de aztán kiszőkül a fejtetőnél s egészen halvány puhasággal omlik le a hajvégeket morzsolgatta Draco az ujja közt. Újra  és újra átsimította a tenyerével a lány tarkójának sima bőrét. Élvezte, ahogy a kézfejére bukik a selymes szőke haj, s tenyerével pedig a lány bőrét tapintja. Émelyítően édes kókuszillata volt. Draco orrába tolult a női parfüm illata, elborította az agyát. Olyan vörös köd ereszkedett rá, amilyen a szaténágynemű, amire most a lány feltérdel, s hagyja, hoyg Draco hátradöntve felé másszon. Mindketten csak lerúgták a cipőjüket. Draco mindenütt érinteni akarta a lányt és azonnal. Tenyere szüntelen besiklott a muszlinanyag alá, ami csak sejtett, s ami mögött a legbársonyosabb tejfehér bőr tündöklött. Olyan volt az érintése, ami Draco érzékeit a végletekig felcsigázta. Fogalma sem volt mit művel, csak a keze és az ajkai keltek életre. Csókolta a lány szép ívű, gömbölyű hasát, a melleki közötti völgyet. Lerángatta róla a ruhákat. Kihámozta a combfix harisnyákból. Astoria minden érintésére finom nőies sóhajjal reagált. Draco már csak a hangoktól attól tartott, hogy el fog menni itt helyben. Csipkefehérneműje volt. Krémszín, elegáns, nőies, apró. Smaragdzöld macskaszemek. Hol fellebbentek, hol leereszkedtek, a vörösre csókolt nedves duzzadt ajkak mögül kéjes sóhajok buktak ki. Draco azt sem tudta, hogy kerültek le róla a ruhadarabok. Astoria izmos hosszú combjai már körülfonták a derekát, mélyen magába fogadva Dracót. Együtt nyögtek fel az élvezettől. Astoria vékony karjai Draco vállán pilledtek. Gyöngyház fény körmeit belemélyesztette a bőrébe. Draco ajkait a kecses hosszú női nyakra szorította szívta rólaaz egozotikus kókuszillatot. Kábult az illattól, a látványtól az érzéstől.  Astoria egyszerűen mindenben olyan volt ,amilyennek csak álmodhatta. Szép, kívánatos, tökéletesen nő az ágyban. A sóhajai, az érintése, a simogatás,a az illata, a bőre tapintása. Astoria arca kipirult az izgalomtól, ajkai nedvesen csillogtak a fényekben, a smaragd szemek fátyolosan és végtelen szerelemmel néztek rá. Draco átlendült a lánnyal a franciaágy másik végébe. Simogatta a lány hátát, amire most függönyként omlott le a szürkeárnyalatos aranybarnás szőke haj.  Ahogy Astoira a párnára támaszkodva mozgott a csípőjén, haja egészen betakarta Dracót. Kókuszillatú volt a haja is. Az illata az apró szálak lebbenése csiklandozta Draco orrát. Még ez a szőke haj is ingerlően simogatja, a karját az oldalát, a mellkasát, ahogy ráomlik a lányról. Draco tenyere megállás nélkül körözött a lány csípőjén, amely úgy mozgott a derekán akár egy keleti hastáncosé, tenyerével átdörzsölte a lány almaformájú kebleit, amitől Astoriából újabb kéjsóhajok buktak ki, majd ismét a lány haját fésülte az ujjaivel, újra és újra., a lány tarkójára csúsztatva a tenyerét, húzta le csókra az ajkait. Forró, szenvedélyes csókban egyesültek az ajkaik. Astoria nagyon értett a csókhoz. Olyan volt, mitnha egy nedves rózsa legbelsőbb szirmait is körbe és körbejárná. Lassan szeretkeztek. Meglepően lassú volt a tempó. Most hogy Astoria volt felül ő adta az ütemet. Draco hagyta a lánynak, hogy irányítson. Mert egyszerűen élvezni akarta a lány testében való gyönyörködést. Képtelen volt lehunyni a szemét. Mert látni akarta minduntalan. Ahogy a gyertyák megvilágítják a habos tejfehér bőrt, Astoria haját, aranylóvá színezik, a lány formás kerek körte formájú csípője az ágyékán mozog, a formás combok a derekához simulnak.  S a lány mellei az arca előtt ringnak, a szőke haja beteríti mindkettejüket. Bármennyire is akarta, hogy örökké tartson az aktus. Nem bírta tovább. Túl sok volt ez neki így egyszerre. Astoria egyszerűen felülmúlta legmerészebb álmait is, annyira jó volt vele az ágyban. Draco megemelve a csipőjét belefeszült Astoria ölébe, s felnyögött az élvezettől. Sokáig tartott. Jöttek a hullámok újra és újra, Astoria is felsikoltott s megremegett Dracón. Pihegve ernyedt le Draco mellkasára. Mindketten ziháltak. Draco ujjai még mindig a szép szőke hajat simogatták. Annyira tetszett neki a lány haja. Nem bírt betelni vele. Nem, nem csak a lány haja tetszett neki. A szeme smaragdja, az arca szív alakja, a formás teste,  Astoria szelíd ártatlan tekintete. Astoria most maga volt a béke szigete Dracónak. Annyiszor érezte ezt már a lány közelében. Vagy ha csak rá nézett. Astoria megnyugtatta. Mint ahogy még senki sem. Talán az anyja igen. De mostanában már ő sem. Hónapok óta egyetlen nő van aki néhány pillanatig nyugodtságot tudott kölcsönözni Draco életébe, s ez a nő most itt feküdt a karjaiban. Mindketten kielégülve pihegtek. Ahogy ő játszott a lány szőke tincseivel, a lány úgy simított végig a bal alkarján. Draco msot döbbent rá, hogy hát igen levakarhatatlanul ott van rajta a sötét jegy. Astoria most saját szemével látja is. De a lány nem ijedt meg. Csak simogatta a jegy vonalait.

- Nagyon vagány vagy vele – nézett fel rá Astoria búgó hangon, könnyed mosollyal. – Van valami szexis ebben a jegyben – nevetett a lány torokból.

- Azt mondod? – méregette meg Draco is a karján a jegyet.

- Ühüm, beindulok tőle – pirult el Astoria s résnyire préselte az ajkait.

- Vao! Akkor már megérte – morogta a lány hajába Draco. Hüvelykujjával simogatta a lány derekát.  Astoria feje a vállára nehezedett. Draco a párnára hajtotta a fejét. Szőkék mindketten, egy vörös szaténágyban. Hát nem gondolta volna egy héttel ezelőtt ezt. Sőt…konkrétan nem volt még olyan hogy ezt gondolta ez tényelg meg is valósulhat közöttük. S erre itt van.

- miért adtad ma nekem magad? – kérdezett rá rekedt hangon Draco.

- Erre vágytál nem? Erre vágytunk mindketten – cirógatta Draco karját lágyan Astoria. – amióta csak ismerlek erről álmodom. Bár minden álmom így teljesülne – nézett fel hatalmas smaragd szemekkel rá a lány. Draco szürke pillantása találkozott a lányéval.

- Ühm…jah nekem is teljesülhetnének így a vágyaim – vágta rá biccentve Draco. Ez a lány. Tényleg Blaise tanítvány. Kéjenc. Jó az ágyban. Éppen olyan ,amilyennek egy férfi csak álmodhatja, nőként tud viselkedni, alkalmazkodó. Úgy sóhajtozik, hogy Draco még maga is elhitte jól csinálja amit csinált. Astoria egyszerűen képes volt lekommunikálni neki, hogy éppen mi mennyire jó neki. Na ez az, ami valaki mással soha sem ment. Egyszerűen túl csendesek voltak az ágyban. Fogalma sem volt mi oké mi nem. Ettől viszont csak ingerültek lettek mindketten. Astoria egyszerűen fergeteges volt az ágyban. Hihetetlen hogy ez a lány még csak most lesz tizenöt éves. Persze Greengrass.

- Nem sietünk ugye? – kérdezte Astoria búgó hangon.

- miért? – ráncolta a homlokát Draco.

- Mert akkor jöhet egy következő menet – kacsintott rá Astoria.

- Várj még észhez sem tértem az előzőből – könyökölt fel Draco.

- Csak bízd ide – hunyorított rá pajkosan a lány, s Draco majdnem elájult, ahogy a lány ráhajolt a nemzőre. Draco kikerekedett szemmel bámulta ahogy a lány szája közt eltűnik az egyre keményedő testrésze.

- te jó ég! Te…te mit művelsz odalent? – nyögte ki Draco. Na hát az ő szexuális élete messze ne mterjedt ki idáig. Ez már ismeretlen zóna volt. Blaise zónája. Nagyon is jól sejtette Draco. Valóban mindenre kitanította a lányt. Draco egyszerűen csak nagyokat nyelve seperte félre a lány szőke haját, felfogva a lány tarkójára, s csak kikerekedett szemmel bámulta, hogy Astoria mit ügyködik rajta. – Na ez az amit azt hiszem boszorkányságnak hívnak – harapott rá a szája szélére Draco mielőtt hangosan felnyög az élvezettől.  Astoria szemérmetlenül tágra nyílt smaragd szemekkel szemezett közben Dracóval, Draco úgy érezte, hogy most kezdett belecsöppenni egy Blaise által írt házi pornóforgatásba. Astoria ugyanis most már tényleg olyat művelt vele, amit Draco egyszerre tartott perverznek és izgatónak is. Sosem gondolta volna, hogy az ágyban ilyesmit is megél. Főleg a konzervatív Pansy oldalán biztos hogy nem. Astoria azonban alaposan befűtötte a hangulatot.  – gyere vissza! – húzta a lányt közelebb, s az ágyra döntve a lányt felé nehezedve beléhatolt. Astoria felsikoltott alatta. Egymásba kapaszkodva türelmetlenül sürgették a második kielégülést.  Astoria nyöszörögve dobálta a fejét a párnán, Draco erősen adta a lökéseket, egészen mélyre feszítve magát borult fáradt remegő nyöszörgéssel a lányra.

- Ó Draco! Annyira jó volt!

- Huh. Hát nekem is – pihegte Draco a homlokáról törölgetve az izzadtságcseppeket.

- draco! Annyira szeretlek! Szeretlek! – nyomta mohón az ajkait Draco arcához Astoria. Draco feszülten húzódott el a lánytól. Ez a szó. Ez azért súlyos. Persze a lány Greengrass.

- Figyelj Astoria! – hanyatlott az ágyra kimerülten Draco, s Astoria derekát cirógatta. – Szeretném, ha tisztáznánk a dolgot. Mi…nem járunk…oké? Innentől kezdve sem. Szóval…nem vagyunk együtt. Én nem akarom hogy félreérts! Kedvellek és nagyon gyönyörű lány vagy, meg minden és kívánlak…de én most egyáltalán nem akarok kapcsolatot.

- Rendben, világos – bólintott  Astoria Draco mellkasának simulva.

- Nem szerintem te nem értesz engem… - ráncolta a homlokát Draco a hajába túrva.

- Dehogyisnem.  Nem járunk, ez az eset csak úyg megtörtént. De mond Draco attól, hogy tulajdonképpen mi ketten, nem vagyunk együtt azért még lehet máskor is ilyen kivétel? – kérdezett rá nagy ártatlan smaragdos macskaszemekkel a lány.

- Öhm…hát… - Draco nem értette ezt a Greengrass stílust. Most a lány komolyan benne lenne abban, hogy voltaképpen neki csak arra kell. Astoria olyan természetesen kérdezte, mintha  a világon ez lenne a legáltalánosabb és legyértelműbb dolog. – Hogyne…azért előfordulhat köztünk máskor is… - hebegte Draco. Ő túl konzervatívan élt eddig ezekhez a greengrassokhoz képest. De tetszett neki a lány könnyedsége. Hogy ne mvár magyarázatot. Hogy elfogad mindent úgy ahogy van. És ennyi. S a smaragd szemek még mindig szerelmesen csillogtak rá. Ez a szőke haj! Hogy lehet ilyen szép egy nő?  Draco elgondolkodva fésülgette ujjaival a lány haját. Semmi kedve ne mvolt kimászni Astora mellől az ágyból. Most olyan kielégült volt, a szép szőke hajú, smaragd szemű lány fekszik mellette, békét sugározva Dracóra is. Feledtetve vele a gondokat. Nem kellene felállni és felöltözni. De muszáj. Így is csoda, hogy nem csípték nyakon őket, felfelé jövet. Pedig valami nagyon visszahúzná még az ágyba a selymes bőrű lány mellé…megigézte ez a lány…eléggé súlyos igézés lehetett, hogy ilyen nehezen szakad el tőle. Holott csak egy futó kalandot akart, egy röpke éjszakát a lánnyal. De olyan élményekben volt része, amire még most is hitetlenkedve gondol vissza. Astoria szőke haját csodálta még akkor is, amikor mindketten tisztes távolságban felöltözve tértek vissza a lecsendesült mardekár klubhelyiségbe.