Két széles Mágiatörténeti atlaszt a mellkasához szorítva apró cipőkopogással könnyed szaladós léptekkel vette lefelé a lépcsőfokokat a klubhelyiség felé a lány. Még dúdolt is. A régi gyerekdalt. Mardekár, ki mindig zöldben jár… kezdető buta gyerekdalt. Jó érzés volt, hogy már hetek óta kiegyensúlyozott. Nem érdekli semmi. Alapvetően tanult, könyvtárba járt, végre nyugtatók nélkül is megtalálta a lelki békéjét. Jó volt ismét önmagának lenni. Még saját magának is hiányzott a régi Pansy. A nyugtatótól mindig álmos volt és tompa. Kábultan tengette végig a napokat, a heteket, s azért fél évig nyugtatón élni elég sok volt. A nyugtatók nélkül meg hirtelen mindig olyan hiányérzete volt. Valami üresség a lelkében. Mintha egy darabot kitéptek volna a szívéből. A lélekszakítás lehet ilyen. Csak akkor hova lett a horcruxa? Gondolkodott homlokráncolva. Pansy Parkinson, már megint magadon gúnyolódsz! Visszafoghatnád magad, kezded felülmúlni egykori önmagad! – Ahogy lesietett a lépcsőn hallotta, hoyg valami nehéz tárgyat ejtettek a földre. A klubhelyiség felé haladva már látta is a ruhakupacot a folyosó szélén. Ahogy óvatos léptekkel közelebb lépett, hogy fintorogva megnézze, már látta, hogy véletlen sem az, amire gondolt. Szőke haj borult a pincekövezetre.

-         Jaj ne! – motyogta Pansy. – Blaise figyelmeztetett, egy traumából fel lehet épülni de többől nem valószínű… - hebegte Pansy, s elejtette a könyveit, s a kezében szorongatott pálcáját, s rohanni kezdett fel a fiúhálóba. A pálcájával egyenesen fejbe vágta a fiút. Ahogy koppant a pálca a fején Draco nehézkesen eszmélt. Hullámzott előtte a kép. A földön előtte egy pálca hevert. Ő…ismeri ezt a pálcát. Draco erőltette a gondolatait. Persze apró, egészen pici ébenfa pálca. Ez Pansyé. Draco nehezen eszmélve körbenézett.

-         Blaise! Blaise! – rázta meg az ágyban szuszogó fiút Pansy.

-         De cicám! Kedvesebben és finomabban azzal az ébresztéssel! – ébredezett az alkoholmámorból Blaise. – Mi van? Nem mondod, hoyg beszedtél megint valamit?

-         Ez a délutáni alvás utána humorod? – húzta el a száját Pansy. – Siess, Draco a klubhelyiség előtt hever a földön.

-         Mi van le avadáztad? – emelte meg Blasie a szemöldökét. – Vagy őt is megmérgezted?

-         Nagyon vicces – fordult kia a fiúhálóból Pansy. – Ja és Blaise kérlek ne mond neki hogy én találtam rá jó? – nézett vissza Pansy zavartan az ajtófélfát babrálva. Tekintete így is megakadt Draco ágyán.

-         Mert nemi erőszak nyomai látszanak rajta? Kis vadmacska! – ingatta felé az ujját blaise de már cipőjébe bújtatva a lábfejét pattant ki az ágyból. – titok a számon tudod! – simogatta meg Pansy sápadt arcát, s lefutott a lépcsőn. Éppen akkor ért ki a pincefolyosóra, amikor Draco felnézett. Leguggolt hozzá. – na mi van leparkoltál itt? – kérdezte tőle vigyorogva Blaise.

-         Jah elfáradtam, gondoltam itt a legkényelmesebb aludni, kellően huzatos, nagy az átmenő forgalom, és még a csajok lábát is remekül lehet mustrálni – felelt rá Draco a fejét tapogatva.

-         Milyen ravasz, akkor toljuk ki az ágyunkat ide? Nekem is tetszik az ötlet – tapogatta ki Draco pulzusát Blaise. – Fájdalom? Emlékezet? – kérdezte Dracót. – Várj teszek egy tesztpróbát. Ki az a Pansy Parkinson? – kérdezett rá gonosz vigyorral Blaise.

-         Fogalmam sincs – felelte rá Draco egyenesen.

-         Aham…nincs itt baj – borzolta össze Draco szőke haját Blaise, s felsegítette a fiút. Pansy pálcáját gyorsan a zsebébe süllyesztette, s az atlaszokat is úgy fordította ,hogy Draco ne tudja elolvasni a könyvek címét.

-         Pfuj Blaise! Mi ez az alkoholbűz? Ez komolyan belőled árad? – fintorgott Draco.

-         Jah…gondoltam ez hatásos lesz. Felejteni – felelte Blaise áttúrva a haját.

-         Na azt nekem is kellene – bólintott rá Draco.

-         Ettél rendesen? Milyen hülye kérdésem van, egyáltalán nem eszel rendesen, éjszaka nem alszol, mit csodálkozol te vagy én hogy elájulsz! Fejezd be! Ez hülye női szokás – rótta meg Blaise.

-         Aham nem is tudom ki az aki beájult a klubhelyiség közepén tavaly, merő kimerültségből – vágta rá Draco.

-         Eh – vakarta a fejét Blaise. – tudod mit…hagyjuk a témát!

-         Blaise…jó lenne…beszélgetni…komolyan… - kezdte Draco.

-         Jah, benne vagyok – bólintott rá Blaise. – Majd a hopponálás vizsga után. Addig ki kell józanodnom. Tudod nem árt ha tudom a pontos célt meg ilyeneket. Utána viszont kettesben leisszuk magunkat na mit szólsz hozzá? – kacsintott Dracóra.

-         AZ jól esne! Kösz – mondta Draco. Most tényleg hálás volt Blaisenek. Jó, hogy ez a Blaise ilyen. Hogy neki nem oszt és nem szoroz a politika. Meg semmi. Ő csak embereket lát. Ennyi. Jól jön már ez a kis enyhülés a régi kapcsolatain, mert Draco kezdte nagyon elveszíteni a talajt a lába alól, s nem csak fizikai ájulás terén. Draco elgondolkodva nézte Blaiset. A fiú gyorsan elrejtette előle az árulkodó pálcát. Viszont egészen valószínű, hogy Blaise meg nem önszántából szokott kijönni a folyosókra szétnézni, hogy nem e esett össze valaki a klubhelyiség felé menet. Elképzelhető, hogy Pansy talált rá, s ő szólt Blaisenek?

-         Figyelj Blaise – állította még meg a fiút Draco, ahogy utána  szólt.

-         Hümm? – fordult meg Blaise, hogy ránézzen.

-         Pansy…talált rám? – kérdezte zavartan Draco.

-         Mi?...nem – vágta rá némi habozás után Blaise, s felsietett a hálótermekhez.

Kéken ragyogott az ég. A hatodévesek izgatottan készülődtek le Roxmrotsba. Most teszik le a hopponálás vizsgát délután. Mindenki kivéve Dracót. Draco most még ezért is utálta magát. Az évfolyamán mindenki idősebb már nála. Már mindenki betöltötte a tizenhetet! Nagykorúak! Mindenki csak ő nem. Most ez a titokzatos nagykorúsági határ is olyan nyomasztó volt. Hogy ő még odáig sem jutott el, hogy nagykorú legyen. Fiatalabb az összes évfolyamtársánál. A lányoknál is. Igen. Még Pansynál is. Erről sosem beszéltek, hogy Pansy tulajdonképpen hónapokkal idősebb nála. Még ez is. Nem úgy szokás, hogy a férfi idősebb legyen a nőnél? Ah ez is csak hülye tradíció. Draco most nem akart erre sem gondolni. Vajon ő lesz az egyetlen, akinek vizsga helyett órán kell punnyadnia? Draco kedvetlenül sétált át egyedül a pinceterembe. Nem volt egyedül. Potter és Ernie Macmillan már ott ültek. Mindenki a saját padjába ült ,ahol általában szokott. Mennyivel üresebb most a terem! Csak ők kiskorúak még! Remek! Draco lebiggyesztett ajkakkal

-         Ti túl fiatalok vagytok a hopponáláshoz? – kérdezte tőlük nyájasan Lumpsluck. – Még nem töltöttétek be a tizenhetet? – Draco lehajtott fejjel rázta a fejét. Kell erre mindenkinek emlékeztetnie? Blaise már mindjárt húsz éves! Hihetetlen! Ő meg…még csak nem is nagy korú. Persze hogy semmi nem jön neki össze. Se a feladat, se a nők. Elégedetlen volt most mindennel. Az egész életével. Olyan világvége hangulata volt. Nem sikerült még mindig a volt nincs szekrény megjavítása. Már nem is gondolkodott máson, csak, hogy hogyan kell egy avada kedavra előtt ránézni az áldozatra. Dühösen? Fölényesen? Mosolyogva? Közönyösen? Érzelemmentesen? Vagy elégtétellel? Fogalma sem volt. El sem tudta képzelni mit fog tenni, amikor oda jut, hogy ott áll Dumbledore előtt. Lehetőleg szemtanúk nélkül. Ehhez Draco nagyon ragaszkodott. Hogy esetleg Bellatrix. De más senki. Azt meg elég nehéz lesz véghez vinni. S tessék most megint egy ilyen lehangoló ténnyel kell szembenéznie. Még ahhoz sem elég idős és érett, hogy egy hopponálásvizsgát letegyen.

-         Nos ha már ilyen kevesen vagyunk, legalább érezzük jól magunkat. Csináljatok nekem valami szórakoztatót.

-         Pompás feladat uram! – dörzsölgette a tenyerét lelkesen Ernie. Draco csak fintorogva nézett a tanárra.

-         Mit ért szórakoztató alatt? – kérdezte mogorván.

-         Lepjetek meg valamivel! – lelkendezett Lumpsluck. Na ez aztán a hülye feladat! – csapta fel sötét tekintettel a bájitaltankönyvét Draco.  Tiszta időpocsékolás ez a bájitaltanóra. Minek is jött le! Gondolhatta volna, hogy mivel kevesen lesznek, nem lesz semmi hasznos. Még hogy szórakoztatót! Elég szórakoztatót küldetett neki Rosmertával nem? Az egész suli lázban égett a mérgezett borától. Egyáltalán mit tudja ő, hogy Lumsplucknak mi szórakoztató? Mindenkinek más a szórakoztató nem? A Nagyúrnak az lesz szórakoztató, ha Draco megöli Dumbledoret. Astoriának az a szórakoztató, ha felviszi a vörös szobává változott Szükség szobájába. Pansynak talán a nőtörténelemről szóló kígyómintás könyvek a szórakoztatóak. Na és neki? Draco Malfoynak mi a szórakoztató? Fogalma sem volt róla. Már nem is emlékezett rá mikor szórakozott utoljára. Talán amikor bemutatott Pansynak Blaisenél és a lány pofon csapta érte? Az szórakoztató volt, ahogy felháborodott. Olyan hülye emlékek jutnak eszébe állandóan. Zaklatják még az emlékek is. De Draco már tényleg nem tudná meghatározni a szórakozás fogalmát sem.  Blaise szerint Draco akkor szórakozott, amikor Astoriával volt. Pansy szerint meg biztos akkor, amikor beszólt Potternek a múltkor. Milly szerint emg akkor, amikor megbámulta Pansyt SVK-n. Na? Draco viszont egyáltalán nem tudta, hogy mikor szórakozott az elmúlt egy évben. Nem is emlékszik ilyen napra, hogy ő szórakozott volna amióta az apját lecsukták. Egyáltalán van oka szórakozni? Milyen hülye egy feladat! Találomra lapozgatott a bájitaltankönyvben aztán végül kikötött a csuklasztószirupnál. Bár ebben sincs semmi szórakoztató. De legalább ezzel gyorsan meglesz. Nincs kedve még igazán odafigyelni sem erre az órára. Elege volt már mindenből. A napok csak teltek, s ő még mindig nem tett semmi érdemlegeset azért,hogy kijuttassa az apját az Azkabanból.  S ahelyett hogy a szükség szobájában törné a fejét a feladaton, most itt kavargatja Lumsplucknak a csuklasztószirupot, amit persze ne mfog a tanár sem szórakoztatónak találni, de ez nem is érdekelte. Nem akar megfelelni egyáltalán Lumsplucknak. Egyetlen embernek akar most megfelelni. Méghozzá a Sötét Nagyúrnak. Mert különben megöli. Ezt kijelentette még ott a füle hallatára. Vagy Dumbledore vagy Draco. A Sötét Nagyúrnak teljesen mindegy, csak valaki meghaljon. Hát neki ez a szórakoztató. Érdekes szórakozása van mindenkinek. Már megint pocsékul volt. Nem volt kedve reggelizni, mert maga alatt volt, hogy nincs tizenhét éves és most ez mindenki előtt egyértelművé válik. Milyen gyerekes szégyenkezés! Potter meg úgy bámulja most mintha évek óta nem látta volna. Persze biztos van mit nézni rajta. Draco már túl jól ismerte a tükörképét. Annyit bőgött a fiúmosdókban. A mocskos tükörben bámulva magát. Persze, hogy Pansy se bír már ránézni. Átbillent a mérleg nyelve rendesen. Kezdetben Pansy nézett ki ramatyul, most meg már Draco. Aztán volt egy idő, amikor egyensúlyban voltak, hogy mindketten vacakul festettek.   Draco a szertárban is azon kapta magát, hgoy levendulát keresgél. Rémes! Mintha nem lenne enélkül is elég szánalmas! Legalább képest lenne élni azzal, hoyg mennyi mindent elcseszett az életben! Most mindenki leteszi a hopponálás vizsgát. Ő meg csak nyáron teheti majd le. A különvizsgát. Ha megéli. Ha életben hagyja a nagyúr, mert ahogy most áll a feladatmegoldással, hát kétli, hogy a nyári napfordulókor is itt lesz az élők közt.

-         Tűrhető – biccentett rá Lumpsluck a főzetére. Mi az hogy tűrhető? Dracónak már fel sem tűnt. Szótlanul szedegette össze a holmiját, s elsőként hagyta el a bájitaltantermet. Piton nélkül az ő bájitaltanteljesítményét nem ismerte el más. Lumpsluck két kedvense Blaise meg Potter volt. Őket fényezte állandóan. Draco vállrándítva egyedül lehajtott fejjel vette a lépteit a könyvtár felé. Mit csináljon? Monstro és Crak nélkül még a Szükség szobájába se mehet nyugodtan. Hát akkor a könyvtárba miért jött? Ugyan, mit áltatja itt magát! Nagyon is jól tudja, hogy miért jött! Draco mogorva arckifejezéssel hajolt le a Varázsvilágban használatos szavak és kifejezések nagy szótára kötetéért, s felütötte a huszonnegyedik oldalon. A pergamenlap kicsúszott belőle. Draco lenézett saját írására. Hát persze! Ráadásul valaki használta a könyvet, mert meggyűrődött a pergamenlap. Draco lehangoltan igazította vissza a lapot a huszonnegyedik oldalra s összecsapta a kötetet. Visszatette a polcra. Legyen ahogy lesz. Azért most már minden nap elnéz arra a bizonyos folyosórészre. Ahol először volt minden olyan nagyon jó mindkettejüknek. Úgysincs már Dracónak sok hátra. Ha nem jön össze a feladat, tök mindegy, hogy éppen hol dekkol háromnegyed kilenctől kilencig. Amíg a kimenő tart.