Draco épp a fiúzuhanyzóban a tükörképével nézve farkasszemet azon merengett, hogy ugyan mennyi is van a Malfoyok számláján. Apja eljátszotta a Nagyúr egy horcruxát, a jóslatot nem sikerült megszereznie, sőt össze is tört, s ráadásul hagyta, hogy elkapják. Most Draco úgy néz ki nem tud megbirkózni a feladatával. Nem áll valami jól a szénájuk. Kopogás rázta fel gondolataiból.

-         Na mi van jössz a hálóba, vagy rakodjak át ide a zuhanyzóba? – kérdezte tőle vigyorogva Blaise.

-         Mindenkit lekoptattál? – kérdezte vissza fakó mosollyal Draco.

-         Édes kettesben vagyunk, csak a miénk a háló – kacsintott Blaise.

-         Ajaj, azt hiszem kóros elvonási tüneteid vannak…

-         S fel akarod ajánlani Astoriát? Egyik éjjel veled másik éjjel velem? Vagy hívjuk át és hárman leszün kegy ágyban? – érdeklődött Blaise.

-         Ejtsük a témát – mondta végül Draco, amikor egyre jobban ráncolta a homlokát Blaise javaslataira.

-         Ez a beszéd. Nőket kizárjuk az életünkből! – helyezkedett el a zöld szőnyegen Blaise az ágyának döntve a hátát. – Na gyerünk! – hívta invitáló fejbiccentéssel magához Draco. Draco is leült mellé, s ő is felhúzta a térdét, s Blaise ágyának vetette a hátát. – Nincs is édesebb amikor a egy csaj sincs a közelben és egy egész láda kevert mézbor és vajsör kotyvalékát iszogathatjuk – nyújtogatta ki élvetegen a nyelvét Blaise miközben egy egy üveget máris felbontott, s az egyiket Dracónak nyújtotta, s koccintottak az üveggel. – Én csak úgy hívom mézsör – vigyorgott Blaise, s belekortyolt az üvegbe. Draco is megízlelte.

-         Te ez egész jó – gurította le a torkán az első kortyokat Draco.

-         Jó mi? – vihogta Blaise. – Vigyázz mert a kevert cuccok mindig nagyon hamar fejbe basznak – nevetgélt Blaise.

-         Hát nekem most pont az kell. Úgyis baszott szar az életem – kortyolgatta az alkoholt Draco.

-         Vao így beszél egy beavatott? – kérdezett rá Blaise a térdére könyökölve.

-         Heh? – nézett rá vissza Draco.

-         Draco még ha nem is mondtad el nekünk, azért nem vagyunk teljesen Mungósok – felelte Blaise. – Amikor falat építettél közénk pontosan tisztában voltunk vele, hogy azért, hogy ne szaglásszunk körülötted – bólogatott Blaise.

-         Ti tudtátok? Hogy …halálfaló vagyok? – halkította le a hangját Draco.

-         Azért mindenki érezte, hogy megváltoztál – súgta vissza Blaise. – Hogy nem beszélsz velünk, hogy állandóan elfoglalt vagy…aztán jöttek a merényletek…meg minden…ja és sosem láttalak zuhanyozni sem. Máskor meg mindig egyszerre zuhanyoztunk – sorolta az érveit Blaise. – NA megmutatod a jegyed? – emelte meg a szemöldökét blaise.

-         Kár lenne tagadnom mi? – legyinetett Draco, s miközben meghúzta az üveget odatartotta a bal karját Blaisenek. Blaise megvizsgálgatta a jegyet, mintha valami bőrbetegség lenne.

-         Egészen érdekes művészeti alkotás – fogalmazta meg Blaise, de az orra alatt vigyorgott. – Azért nem szeretném a házam felett látni – nevetett Dracóra. Draco is elröhögte magát.

-         Hát az rossz ómen lenne az biztos – rázta a fejét. Blaise nagyon kedélyes volt ma. Elemében. De igazán.

-         Fájt? – kérdezett rá Blaise.

-         Fogalmam nincs. Semmit nem éreztem… - emlékezett vissza a beavatására Draco. Együtt iszogattak a hatodéves fiúhálóban. Blaise elgondolkodva kortyolgatta az italt. Gyorsan fogyott az első üveggel. Blaise már a láda felé ácsingózott a következő üvegért.

-         Na és a lány? – kérdezett rá elmélyítve a hangját Blaise.

-         Mi?

-         Azért még ha nem is vágyom egy beavatásra, hallottam hírét, hogy pontosan mi zajlik ott – nevetett Blaise. – Szóval pontosan tudom, hogy egy szűz lánnyal kell…

-         Azt hittem erről fogalma sincs egy olyannak mint te – pirult el Draco s elfogadta a második üveg mézsört.

-         A baromságok mindig eljutnak hozzám. Másodkézből szeretnék részesülni az élményben. Milyen? – kérdezett rá Blaise.

-         Hát. Baromira jó! Életemben nem éltem még át olyat, mint akkor. Egyszerűen annyira jó volt az az együttlét, hogy…uh – Draco lágyuló palaszürke szemekkel csak révedt maga elé.

-         Ah…jól hangzik – nyögte Blaise. A szájához emelte az üveget, s belekortyolt. – ginzenggyökér…

-         Miről beszélsz? – lepődött meg Draco.

-         Nemi vágyfokozó. Gondolom valami nagyon erős kivonatot kaptok a bájitalban belőle. S a csaj?

-         Azt sem tudom milyen volt. Egyszerűen…- Draco a fejét rázta, s közben átcsapta a haját az ujjaival. - …annyira be vagy kábítva, hogy fogalmad sincs, hogy mi van. Tiszta bódulat minden. Csak azt érzed, hogy most nagyon ki kell elégülnöd ,vagy megzavarodsz – nevette el magát Draco.

-         Milyen haja volt?

-         Nem tudom. Tényleg se a színeket ,se semmit nem érzékelsz amikro ott vagy. Tisztára a bájital hatása alatt vagy. Nem is látsz rendesen. Csak hullámzik előtted minden, imbolyog veled a világ, nekem mondjuk olyan barnásvörösesnek tűnt a haja, de egyáltalán nem vagyok benne biztos – ráncolta a homlokát Draco.

-         Fantasztikus élmény lehet – kortyolgatta a kevert italt Blaise. – Ha másért nem, azért kipróbálnám – vigyorgott Blaise.

-         Ja csak a beavatás nem egy próba, hanem egy egész életre szól – torzult el draco arca.

-         Akkor rosszabb mint a házasság – dohogta Blaise.

-         Hát azért nem kell a Nagyúrral élni. Bár kétségtelen az elmúlt egy évben többet gondoltam rá, mint bárki másra – nevetett fel Draco.

-         Ugye – biccentett Blaise. – Szóval nem is láttad a lányt?

-         Nem – rázta a fejét Draco. – mindketten álarcban voltunk. Meg sem csókoltam. Tudod, te gyógyítónak készülsz. A fogsor az egyik legnagyobb ismertetőjel. Tilos meglátni, tilos levenni az álarcot.

-         Ja-ja érthető, hogyne – bólogatott Blaise.

-         Csak bódulsz, szédelegsz, és minden nagyon jó – húzta meg az üvegét zárásként Draco.

-         Legalább a belépés legyen élvezetes, igaz – bólogatott Blaise. Már kezdett a fejükbe szállni az alkohol. Blaise oldalt nézett az éjjeliszekrényére. Még mindig ott volt ezüst keretben Daphné képe. Bambuszfák között ült. Mezítláb, lágyan leomló fekete hajjal, csillogó smaragd szemekkel. Blaise kesernyés fintorba torzult arccal leemelte a szekrényről, s a képet bámulva mohón itt az alkoholt.

-         Hiányzik igaz? – kérdezett rá halkan Draco, a fejével a kép felé intve.

-         Basszus nagyon! Nem is tudod mennyire – szipogta Blaise, s a szájához emelte az üveget. – Nem fogod elhinni, de amióta volt az a veszekedés nem is voltam nővel. Egyszerűen nem megy. Lelkileg annyira a függője vagyok Daphnénak, hogy rá sem bírok nézni más nőkre. Micsoda gáz!

-         Hát az! – vágta rá Draco is.

-         Szerinted mi a fenét csináljak? – nézett Dracóra tanácstalanul Blaise.

-         Jó kérdés… - motyogta Draco ő is a képet nézve. – Egyáltalán, miért vitted ágyra Astoriát?

-         Hát…csak úgy jött. Minden Lump klubot egy jó dugással zártam ennyi – rántotta meg a vállát Blaise.

-         Micsoda? Mit hadoválsz itt össze? – ráncolta a homlokát Draco, ahogy belegondolt Blaise mit mondott ezzel.

-         Mert azt hitted, poénból viszem el a csajokat? Meg merő emberbaráti szeretetből? Vagy mi? Akit elvittem, azt utána meghúztam ennyi! Ezt minden csaj tudta a mardekárban – mondta Blaise mintha ez magától értetődő  lenne.

-         Te lefeküdtél Sally- Anne-el is? – emelte meg a hangját Draco.

-         Tudod, hogy gerjedek a vörösekre. Naná, hogy kipróbáltam vele – vihogott Blaise. – És tök jó volt. Vágják ezek a metamorfmágusok a témát rendesen. Még ha hanyatt fekszik is megemeli a mellét. Tudod a nőknek olyankor szétfolyik meg minden. Sally-Anne-é úgy domborodott akkor is mint egy…szép kis dombocska Somersetben – röhögött Blaise.

-         Blaise, ugye nem mondod azt, hogy megkefélted…Pansyt is? – ejtette ki a nevet Draco dühtől visszafojtott hangon. Érezte, ahogy valami összeszorítja a torkát. Azért pontosan tisztában volt Draco azzal, hogy kiket vitt el Blaise az estekre. S Pansy is köztük volt.  Az erkölcsös konzervatív Pansy benne lett volna egy egy éjszakás kapcsoaltban Blaise-el? Ezt nem….ezt nem…

-         Hogyne! Miért lenne ő kivétel? – mondta félvállról véve a dolgot Blaise.

-         Te mocsadék…! – sziszegte Draco. S mielőtt észbe kapott volna az ökle már csapódott Blaise arcán. Blaise azonnal vissza ütött. Draco is elterült a földön.

-         Msot mit vagy úgy oda! TE küldted el a faszba nem? – tapogatta meg felcsattant száját Blaise.

-         Hogy milyen egy utolsó aljas állat vagy te! – rontott a fiúnak Draco. Egész birkózásba vágtak. Hol az egyikük ökle ért célba, hol a másiké. Püfölték egymást ahol csak érték.  Draco beverte a homlokát az ágy lábába, s szivárgott a vér. Blaise lihegve leállt. Draco is zihálva meredt Blaisere. Hogy elszabadult benne az indulat már csak a gondoaltra is, hogy Blaise együtt volt Pansyval. Komolyan ennyire féltékeny lenne a lányra?

-         Az egész évfolyamot meghúztad? – sziszegte neki Draco  a vért itatgatva a fejéről.

-         Nem. Millyt nem – felelte Blaise pihegve. – Ő az én elvárásaimnak nem…érted – mutatta a méreteket Blaise a levegőben két keze közt.

-         Hát ezt nem hiszem el! – szitkozódott Draco a fejét fogva. – Mekkora egy szemét vagy! Te aki mindig tudod mi a helyes, mi a helytelen, aki állandóan beolvasol másoknak, aki úgy vágja a szabályokat!

-         Nekem ez volt most a szabály. Egy party egy nő – tárta szét a karját Blaise.

-         S mi van a férfiak szabályaival? – csattant Draco, s ahogy megfeszültek az idegek a nyakán érezte, hogy a homlokából löktetve megint szivárog a vér.

-         Miféle szabályokkal? – nézett rá értetlenül Blaise.

-         Tudod te azt nagyon jól! – mutatott rá indulatosan Draco, miközben Blaise arcába sziszegte. – Hogy nem kúrod meg a másik nőjét!

-         De Pansy nem volt a nőd akkor nem? Vagy nem egy látványos szakítást mutattál be akkor este a beosztási ceremónia után? Akkor már nem jártatok elfelejtetted? – vágta hozzá az igazságot Blaise. Darcót annyira meglepte a váalsz, hogy csak pislogott Blaisere. Jah hát igen. Miféle jogos felháborodásról van itt szó! Hiszen Pansy…karácsonykor már hónapok óta nem volt a barátnője. Mi köze neki ahhoz, hogy Pansy mit művelt Blaise-el vagy akárkivel? S miért kelt ki így magából? Miért rázta meg ennyire a hír, hogy Pansy lefeküdt valaki mással? Elvégre nem kötöttek innentől semmilyen fogadalmat, hogy most már tartózkodnak a nemi élettől meg ilyenek. Csak szembesülni a ténnyel…most valahogy…fájt. Blaise figyelte Draco arcának rezdüléseit. Hogy Dracónak most esik le, hogy egyáltalán milyen értelmetlenül lázadt most Blaise ellen. Draco kimerülten rogyott le vissza a szőnyegre. S a hajába túrta az ujjait. Lehajtotta a fejét, s a térdére könyökölt, hogy takarja Blaise elől az arcát.

-         Nem különös, hogy még mindig ennyire megvisel ez téged? – kérdezte Blaise halkan, berepedt ajkát tapogatva. Draco nem válaszolt. Blaise nem is várt választ tudta jól. Csak szembesítette a kérdéssel. Szembesítette Dracót a saját reakciójával. Elárulta magát. Éppen azzal, hogy ilyen hevesen reagált.

-         Hányszor? – kérdezte rekedten.

-         Tessék? – kortyolt az italból Blaise.

-         Astoriát is csak egyszer vitted el. Mégis többször voltatok együtt. S Pansyval? – kérdezett rá nehezen Draco.

-         Mármint hogy hány éjszakán, vagy hogy azon az éjszakán hányszor? – kérdezte vihogva Blaise.

-         Mert hogy többször is!? – csattant fel Draco, s megemelte a fejét.

-         Egy éjszaka volt csak. Akkor Lump partija után. De azon az estén azért megtörtént egy párszor – vigyorgott Blaise.

-         Ó baszd meg! – rázt a fejét dühösen Draco. Elégedetlen volt. Azzal, amit érzett. Hogy ennyire megrázza ez az egész.

-         Kösz, már megvolt – vihogta rá Blaise. Draco felé suhintott. De Blaise kikerülte.  Draco a fejét rázva iszogatott. Próbálta feldolgozni azt, amit Blaise most elárult neki. Persze voltak jelek. Csak Draco annyira vak volt mindenre. Amikor Blaise megcsókolta bájitaltanon Pansyt. Amikor kirobbant az egész Astoria ügy. Pansy csak szemlesütve ült, s nem is szólt véletlen se közbe. Hát ezért volt készen Daphné minden Lump Klub előtt. Mert bár Daphnénak sem volt semmi bizonyítéka. Sejtette, hogy Blaise nem fogja megvonni magát, ha egy nő felajánlkozik neki. Ráadásul azért Blaise tényleg alaposan megválogatta, hogy kikkel jelent meg. Döbbenetes! Blaise végigkufircolta az egész évet! Minden hétvégéjén más nővel! Amíg ő a szükség szobájában meg mocskos vécékben pityergett. Hát eléggé eltérő évük volt.

-         Na jól van…meséld el hogy volt – sóhajtott lemondóan Draco.

-         Biztos hogy hallani akarod? – kérdezett rá Blaise.

-         Persze kis seherezádé! Biztos lenyűgöző lesz a meséd, már alig várom Blaise Zabini ezeregy éjszakája című köett megjelenését. Gondolom beszéltél az ügyben eldred Worple-al a híres életrajzíróval – gúnyolódott Draco.

-         Nem. Bár a Lump Klubbon megismertem személyesen is. Igazad van…lehet kiadatom – vihogott Blaise.

-         Majd én cenzúrázom ne aggódj. Például a mostani kis mesédet már eleve nem engedélyezem, hogy megjelenjen – felelte Draco, majd várakozón Blaisere nézett. – Hallgatlak!

-         Jól van te akartad – helyezkedett el kényelmesen Blaise. – Tehát azon az estén volt, amikor te magad is néhány kínos percet ott töltöttél Lump partiján, ahonnan aztán Piton elrángatott…

Blaise pontosan jól látta. Draco megjelenése a kelleténél jobban megzavarta Pansy lelki békéjét. Mindketten sejtették, Draco felbukkanása annyira nem is véletlen. Féltékenység? Ugyan miért. Hónapok óta nem izgatta, hogy Pansy mit érez. Hogy él-e vagy meghalt. Blaise pedig nem felejti el a közönyt, amivel Draco fogadta Pansy mérgezésének hírét. Akár megjátszotta akár nem. EZ erős volt. S nem engedte, hogy Pansy egy ilyen balfasz áldozatául essen. Draco forogjon csak a saját taposómalmában. Az ő dolga. Pansy az első számú komoly paciense. Akinek a lelki állapotáért Blaise vállalt felelősséget. Vigyáznia kell rá. Mindennél jobban. Ő mentette meg Pansy életét. S ő tényleg azt is akarta, hogy ez a lány boldogan élje azt az életet, amit neki köszönhet. Amit visszakapott.

-         Felejtsd el őt! Meg sem érdemel – búgta Blaise miközben kézcsókot lehelt Pansy kézfejére.

-         Igen, igazad van – mosolygott rá Pansy, s megrázta a haját. – Ne is foglalkozzunk vele. Valami kis kellemetlenkedő, aki megzavarta az estét! De azonnal ki is rúgták – kortyolt a tökpezsgőbe Pansy.

-         Alkohol nélkül? – kacsintott Blaise.  – Nekem jobb javaslatom lenne, mit szólnál az igazi pezsgőhöz? Mindketten nagykorúak vagyunk, senki sem tilthatja meg nekünk, hogy egy partin peszgőzzünk – húzta maga után kézenfogva a lányt.

-         Tényleg szabad? Ó milyen jól is esne! – sóhajtott Pansy.

-         Én a személyes gyógyítód mondom ezt – a terem leghátsó végében voltak a szeszes italok. Blaise halk pukkantással bontotta fel az első üveg pezsgőjüket. Egyáltalán nem volt ajánlatos Pansy gyomrának az alkohol. De Blaise felmérte a helyzetet. Holnap reggel készít neki egy gyomorerősítő bájitalt. S el van intézve. Pansy amúgy is minden reggel ilyen jellegű bájitalokkal nyitott. Sőt az első hetekben minden étkezést ezzel kellett indítania. Most is kever neki egyet és kész. Kitöltötte az aranyszínű italt, s koccintott a lánnyal.

-         A megújuló, elbűvölő észjárású csodálatosan ellenállhatatlan Pansy Parkinsonra, aki megajándékoz engem ezzel a mai estével! – emelte a poharát a lány felé Blaise, s rekedt hangjától Pansy azonnal megborzongott. Ahogy belekortyolt a peszgőspohárba Blaise az arcára nyomott egy csókot, s kezét a derekára csúsztatta. Blaise mestere volt a fogásnak, az intim érintéseknek, amelyek ráadásul még teljesen illendőek voltak mások előtt is. Egészen más volt mint Draco. Aki ritkán fejezte ki az érzelmeit idegenek előtt. Sokszor még akkor sem, ha kettesben voltak. Draco ennél zárkózottabb, hűvösebb volt. Vagyis inkább angolabb. Ellenben Blaise. Már csak attól ,ahogy ránézett megremegett a térde. Tenyere lágyan simogatta a derekát, melegítette a vékony csipkeanyag alatt a bőrét. S Blaise nagyon élvezetes társaság volt. Kedves a humora, az udvarlásban pedig igazi poéta. Blaise nagyon értett ahhoz, hogy szavakkal hízelegjen egy nőnek. Mert pontosan tudta, mit akarnak hallani. Tudta, Pansy sokkal büszkébb arra, hogy intelligens, mint arra, hogy hogy néz ki. Ha Pansy eszét dicséri Pansy vágyközpontját ingerli. Blaise olyan simán levágta ezt róla, hogy még fejtörést sem okozott neki. Minden nőnek van gyenge pontja. Pansy meg tényleg okos volt. Nem is hazudott neki. Egyszerűen őszintén kiemelte azt, ami még értékelendő is lehet egy nőben. Az, hogy történetesen neki ez jön e be az más kérdés. Pansy kellett. Elhozta a klubba. Csinos lány. Ha mosolyog még helyesnek is mondható. S még nem volt vele az ágyban. Kíváncsi volt ,hogy a kis konzervatív, hideg, gúnyos Pansy milyen lehet. S igen ki akarta titkon azt is próbálni, hogy Draco kit húzott meg évekig. Ez a férfi számítás. Azért ha csak finoman is a rivalizálás megvolt köztük. Most legalább megtudja, hogy Draco alatt milyen muff volt. Pansy meg a harmadik pohár pezsgő után már tényleg úgy nézett blaisere, mintha titkon mindig is szerelmes lett volna bele. Pansy egyébként már maga sem tudta mit érez Blaise iránt. Blaise mindig is nagyon jó barát volt. Mert intelligens, okos férfi volt. Bölcs. Reális. Sosem esett túlzásokba. Mindig jól értékelt, határozott volt. Ráadásul okos. Pansynál ez mindig hat. Ha egy pasi okos az neki bejön. Blaise kiválóval zárt minden RBF-et ráadásul gyógyítónak készül s Lump kedvence. Ahogy a legtöbb tanáré is. Olyan szemtelenül jól néz ki hogy az már elviselhetetlen. Daphnét minden lány irigyelte ezért a pasiért. Az egész mardekár bukott Blaisere. S Blaise a ma estéjét csak és kizárólag neki szánja. Blasie úgy néz rá, hogy elhiteti vele, hogy most csak és kizárólag Pansy és enki más. S ezt Blaise biztos, hogy őszintén is érzi ma este. AZ, hogy mellékesen Daphné a barátnője az egy dolog. S ez a tényező most még Pansyt is hidegen hagyta. Nem akarja ő lekoppintani Daphné kezéről ezt a pasast, nem is tudná, fel sem vehetné a versenyt a démoni, erotikus szép Daphnéval szemben. Ő csak ki akarja próbálni, megismerni, hoyg milyen az, amikor egy ennyire jóképű férfival van egy ágyba. A fejébe szállt a pezsgő. Már nem is számolta hány pohárral ivott. Már azt sem tudta Blaise miket beszél egyáltalán. Egyfolytában csak nevetett. Hallgatta Blaise mélyen búgó, rekedtes, dallamos meleg hangját. Nézte a meleg szemek csillogását. A nevetőráncokat a fiú szeme körül. A kedvesen dülledő szemeket, a férfias mélyedést a szája körül ,ahogy mosolyog, és a homlokába hulló sötét tincseket. Nagyon tetszett neki Blaise. Pansy már imbolygott olyan részeg volt. Blaise ráhajolt a lány ajkaira. Pezsgőízű volt mindkettőjük szája. Pansy szédült a csóktól, a pezsgőtől, Blasie erős férfias szantálfa illatától. Nagyon részegítő volt minden. A szantálfa, a pezsgő, Blaise. Pansynak gőze sem volt róla ,hogy került a csupa vörös hálóba. Blaise vitte fel az ölébe, mert Pansynak komoyl nehézséget okozott a mozgólépcsőn egyenesen haladni. Amikor Pansy ismét szilárd talajt érzett a lába alatt belekapaszkodott Blaise nyakába.

-         Blaise! Blaise! – formálta lassan forgó nyelvvel Pansy, ahogy érezte Blaise ajkai a nyakán indultak felfeldező útra.

-         Hallgatlak Cicám mond! – mormolta Blasise, ahogy a csipkeruha cipzárját lehúzta a lány hátán.

-         Szeretkezz velem – mormolta Pansy kábán.

-         Azon  vagyunk hidd el – mosolygott Blaise.

-         Akkor jó- jó – motyogta Pansy, s beletúrt Blaise hajába. Átengedte magát teljesen Blaisenek. Egyszerűen annyira forgott vele minden, olyan nehéz volt a feje, szédült és olyna nagyon jól esett Blaise kényeztetése, hogy nem is érdekelte Pansyt semmi az ég világon. Rácsuklott a franciaágyra Ében haja szétterült a párnán. Blaise csókokkal hintette el Pansy arcát, a fülét a nyakát, a mellkasát simogatta a lány hasát, s végül nyelvével Pansy legérzékenyebb testrészét izgatta. Pansy remegve ment el alatta. Nagyon gyors volt.

-         Ah…aaa…Blaise akármit csinálsz is ne hagyd abba! – zihálta Pansy, miközben Blaise nyelvével a lány csiklóján játszadozott. Blaise ujja alig siklott a nedves forróságba Pansy a hajába markolva vonaglott meg alatta. Blaise vigyorogva könyökölt a párnára Pansy feje mellett. – Jaj nem…így akartam… - motyogta Pansy Blaise arcát simogatva.

-         Örülök, hogy élvezted cicám! – súgta kedvesen Blaise, ahogy mosolyogva Pansyra nézett. – De hidd el most kezdődik még csak igazán az éjszaka – kacsintott rá sokat sejtetően.

-         Aha…jó…a tiéd vagyok…- mosolygott vissza kábán Pansy. Blaise nem bírta visszafojtani a mosolyát. Na a józan Pansy biztos nem mondana azért ilyeneket.  Pansy karjait átvetett Blaise nyakán, s  felsóhajtott, amikor Blaise beléhatolt.

-         Oh…de jó – lebbent meg Blaise szemhéja is. Pansy felhúzta a térdeit Blaise pedig megkezdte a ténylegese aktust. Pansy pihegett alatta. Lehunyt szemmel élvezte Blaise lökéseit. Teljesen más volt mint Draco. Már csak az illat is. Blaise nagyon érzéki szantálfa illata teljesen beterítette. Blaise is magas volt. De mégsem annyira Mint Draco. S a méret nem csak a magasságában követte ezt. Blaise ennek ellenére oylan jól használta amije volt, hogy az valami fergeteges élmény volt. S egyszer puhán, másszor keményen döngette az ágyat. Az erőteljes lökéseknél az egész ágy rázkódött neki nekiütődve a falnak. Pansy lábait a vállára véve olyan mélységekbe hatolt ,hogy mindketten azonnal elélveztek. Pansy zihálva pislogott fel rá.

-         Jesszus de jó volt – nyögte Pansy.

-         Az már igaz – lihegte Blaise is. Pansy oldalára ereszkedett félig felkönyökölve, ujjait a hajába túrva, s kedvesen simogatta Pansy derekát. Blaise csak akkor figyelte, hogy Pansyt úgy simogatja, mint ahogy SEaffyt szokta, amikor a lány úgy gömbölyödött hozzá, mint egy macska. Mindkettőjüket elnyomta az álom. Blaise arra ébredt, hogy Pansy hozzá bújva mocorog. Ajkait Blaise arcához nyomogatva. Megszívta Blaise nyakán a szantálfa illatú bőrt.  Pansy átvetette vékony lábát a derekán, s fellökte magát az ágyról, Blaise ágyékára helyezkedve. Blaise tulajdonképpen még sosem volt rövid hajú lánnyal. De érdekes volt Pansy rövid ében haját kócossá borzolni. S Pansynak nagyon jól állt ez a rövid haj. Ahogy még mindig kábán, ringott blaise csípőjén, Blaise áttúrta a rövid sötét hajat, majd maga alá teperte a lányt. Blaise ujjait kettejük között Pansy csiklójához érintette, s hüvelykjével finoman körözött az érzékeny testrészen. Pansy belemélyesztette a körmeit Blaise hátába, ahogy a csúcsra ért. Blaise gyorsított a tempón, hogy rá is rázuhanjon a gyönyör. Egyáltalán nem voltak rossz páros az ágyban. Blaise maga sem tudta pontosan, hogy mi, de valami volt Pansyban. Nem volt egy bombázó, mint Daphné, vagy Sally-Anne feltuningolva, vagy Astoria. Pansy nem is az, hogy szép volt, vagy jó testű, egyszerűen különleges volt. A személyiségében volt valami megkapó. Valami amitől egyedi lett és érdekes és még kívánatos is. Ja és a legfontosabb. Hogy Pansy okos nő volt. Blaisenek talán ez volt a legnyomósabb ok, hogy véletlen sem akarta Pansyt hosszabb távra. Ő nem szerette a túl okos nőket. Azok átlátnak az üres szavakon. Pansyt nem lehet szédíteni évekig. Ma estére persze. De Pansy alapvetően mindig is átlátott rajta. Blaisenek úgy rémlett minden órában együtt voltak. Ezen az éjszakán. S jó volt Pansyval. Igazán jó.

-         Leitattad – jegyezte meg rosszalló tekintettel Draco.

-         Persze. Különben még meggondolja magát. Az okos nők ilyenek. Mindent túlgondolkodnak. Pansy különösen – vágta rá Blaise.

-         Nem hittem ,hoyg őt is be tudod fűzni. Valahogy azt hittem Pansy nem… - Draco tanácstalanul nézett Blaisere.

-         Mit? Hogy Pansy nem nő? Dehogyisnem az – nevetett Blaise. – Neki is csak a szép szavak kellenek és egyből kapható mindenre. Ezért vannak nőből. Egy férfi meg azért, hogy ezt kihasználja – vihogott Blaise. – Hé ne borulj ki ezen? TE is együtt voltál Astoriával – védte Pansyt Blaise.

-         Akkor is pocsékul vagyok. Mindjárt hányok! – tápászkodott fel Draco, s kitámolygott a vécébe. Nagyon beittak ma Blaise-el. És forgott a gyomra a gondolattól, hogy Pansy másé lett. Pansy csak az övé. Miért ez a birtoklási vágy? Miért akarja teljesen lefoglalni a lányt? Miért lenne képes Blaiset jól megrúgdosni azért, hogy ezt tette? Az nem zavarja, hogy Astoriával volt előbb? De hogy Pansyval volt utána az igen? Nehéz kérdések. S Draco nem is akart ezekre őszintén felelni. A még mindig fáj a feje ettől a verekedéstől. Jól bevágta a fejét. Bár ő is jól bemosott Blaisenek. Meg is érdemli. Mit piszkálta az ő exét? Azért nem kellett volna Blaisenek esni. Már megint a száját verte szét. Mindegy, most úgyse kell semmire érzékire használnia. Draco fejét ingatva rogyott vissza Blaise mellé az ágynak dőlve.