Draco körbenézett a klubhelyiségben. Engedte, hogy Astoria felszaladjon a lányok hálójába, biztos lezuhanyzik. Tulajdonképpen neki is le kellene. Igen az nem árt. Ha már beszélni akar Pansyval, mégse áradjon belőle kókuszillat. Az elég visszataszító lenne. Így hát bár ezer más felé húzta volna a feje, annyi mindent akart tenni, most mégis csak egyetlen dolgot tett… beállt a hideg víz alá, s fenyő illatában lebegve mámorosan boldog volt. Olyan hihetetlen az egész. Hogy kész! A nagy mű áll. Megjavította a volt nincs szekrényt. S akárhogy is Pansy vezette rá a megoldásra! Tudta, Pansy támogatásával visszatér az ő szerencsecsillaga is az égre. Most már Draco úgy érezte, minden sinen lesz. Bellatrix segítségével valahogy megoldja ezt az egész ügyet. Az apját kijuttatja a börtönből és minden megy a régiben. Vagy akármi! Most egyelőre nem is tud a jövőre gondolni egyszerűen olyan boldog. Annyira örül. Draco elzárta a csapot. Gyorsan törölközött. Még nedves hajjal, kapkodva öltözött, s már ki is rontott a fiúhálóból. A klubhelyiségbe lefutva körbenézett. Meglátta Millyt az egyik oldalfülkében. Draco odasietett hozzá.

-         Hol van Pansy? – kérdezte Draco zihálva. – Nem láttad?

-         Mit tudom én. Biztos Sashának ad fel még egy esti levelet – jegyezte meg Milly. Draco egy pillanatra megtorpant. Milly gonoszkodik? Szándékosan mondta ki a nevet? Mindegy. Nem is érdekli. Majd gondolkodik később.  Draco futva tette meg az utat a bagolyházig. De Pansy nem volt ott. Hol a csudában kóvályoghat ilyenkor? Mindjért vége a kijárásnak. Lehet hogy a könyvtárban lenne? Draco felsietett a könyvtárba, benézett a sorok közé, a padokra, de sehol sem látta az ében bubifrizurás lányt. Jaj hol a fenébe lehet?  Dracónak most már lövése sem volt. Közben ráadásul izzott a zsebében a galleon. Mi a fene? Draco még a szükség szobája felé tartott, hátha a lány arra felé kószál, de így megállt a hatodik emeleten. Behúzódott a régi zsákutcás folyosóra, ahol régen Pansyval a prefektusi járőrözéseket zárták, s az ablak halvány fényénél elolvasta az üzenetet. Amit Rosmerta írt. Dumbledore lent van Roxmrotsban, leugrott a faluba inni valamit. Ó ne! Draco homlokráncolna nézte az üzenetet, amikor cipőkoppanás ütötte meg a fejét. Amikor felnézett…azt látta…akit már jó ideje keresett. Pansy állt a folyosó halvány fényében. Draco csak döbbenten meredt rá. Mit keres a lány itt? Éppen itt. Amikor mindjárt kijárási tilalom van. Hiszen…mindjárt….kilenc óra…Draco megrökönyödve bámult a lányra. Pansy kilenc óra előtt néhány perccel itt, és ilyen habozva….ilyen bizonytalanul, és ilyen kérdőn nézve őt?

-         Hát mégis olvastad…az üzenetem? – kérdezett rá halkan Draco.

-         Igen… - sütötte le a szemét Pansy. Többet jelentett ez mindennél. Mindketten tudták. A régi üzenőrendszer. Hogy Draco használta. Hogy Pansy is megnézte. Mindketten ugyanúgy ugyanarra gondoltak. A régi emlékek zuhantak rájuk a régi érzések. Nem lehet véletlen, hogy mindkettejüknek eszükbe jutott az a kötet! Pedig mennyi év telt már el azóta. Több mint kettő. S Pansy sem felejtette el. Belenézett, mert várta az üzenetet Dracótól.

-         Mikor olvastad el? – kérdezte rekedt hangon Draco.

-         Néhány…hete… - felelte elhalón Pansy.

-         Ó Pansy! – harapta be az ajkát Draco. Úgy látszik szokásává vált hogy elbőgi magát vagy mi van? De Pansy arcán is legördültek a könnycseppek.

-         Reménykedtem benne…hogy egyszer talán…megnézed… - sietett a lányhoz Draco, s nem bírta megállítani a mozdulatot. Magához ölelte a lányt. – Meg tudsz nekem valaha bocsátani?

-         Hogy sikerült a szexuálmágia? – kérdezett rá Pansy elfrodítva a fejét, s szipogva. Dracóban kavarogtak a gondoaltok. Pansy itt van. Annyi minden történ vele ezen a napon, amit fel sem tud dolgozni.

-         Hagyjuk ezt, ne beszéljünk most erről! – Pansy kérdőn rá emelte a tekintetét. Draco egyszerűen csak rászorította az ajkait Pansy ajkára. Meg akarta köszönni neki az ötletet, azt hogy gondolkodott Dracónak, anélkül, hogy Draco kérte volna rá. Mert egészen biztos ,hogy PAnsynak többszörös erőfeszítésébe került csupán az eseményekből kihámozni Draco életét azóta, hogy külön mentek. S Pansy vette a fáradtságot, megnézte a nagy szótárt, s hosszas hezitálást után, ma este eljött hozzá. Pansy pedig könnyekre fakadva viszonozta a csókot. Ahogy Draco megemelte a fejét Pansy beharapta az ajkát.

-         Azt írtad az üzenetben beszélgetni akarsz velem? Vagy mostanában neked ez a kommunikációs csatornád? -  nézett rá gúnyosan megemelt szemöldökkel Pansy.

-         Igen… pontosan ez. Te intrikus, bosszantóan okos boszorka – csapott le vadul a lány ajkaira. Pansy hevesen ölelte át a nyakát. Draco pedig most néhány percbe akarta sűríteni az elmúlt év minden vágyait. Soha nem tartotta még ilyen vonzónak Pansyt mint itt most a Roxfort hatodik emeleti folyosóján sápadtan, lefogyva, mindketten. Kisírt szemmel. Könnyezve. CSapzotttan ziláltan kusza érzelmekkel és vágyakkal és mindennel. S mégis egymásra találva megint. Olyan érthetetlen az egész. De Draco most nem akatr gondolkodni. Egyszerűen abba a cvsapdába esett mint amibe Blaise szokott. Hogy úgy érezte, sehogy máshogy nem tudja kifejezni mennyire sokat jelent neki Pansy, hogy mennyire hálás neki, hoyg mennyire köszön neki mindent, hogy most felejtsék el egy pillanatra azokat a hónapokat a mérgezést, a kemény heteket, egymás nélkül, az egész évet, ami közéjük ékelődött. Mindent. Mert neki ez a lány kell. Ez az év pontosan erre döbbentette rá. Draco indulatosan ültette fel a lányt az albakpárkányra. Az üvegnek nyomva a lányt szinte erőszakosan vette birtokba az ajkait, harapva kaptak egymás ajkai után. Draco keze türlemetlen indulattal, vad hévvel kutakodtak Pansy vékony derekán, nőies formáin. Zihálva kapkodtak levegő után, mindketten szanaszét borzolták túrták a másik haját össze visszakuszálva a nagy lendületben. Pansy olyan felhevülten viszonzott mindent, mintha legalább ugyanazok az elfojtott érzelmek törnének elő belőle mint ami Dracóból. Levegő után kapkodtak. Pansy ráncigálta Draco nadrágjának övét. Belekapott akörmével Draco hasába. De most egyiküket sem érdekelte semmi. Hogy Draco már belemélyesztette az övet Pansy szeméremdombjába, csupa kék zöld foltokat előidézve rajta, ahogy erőszkaosan nyomult Pansy öléhez, amígy csókolták egymást. Nedves volt a bőrük, ahogy a csókjaik vörös nyomokat égettek a másikra. Draco feltolta a lány szoknyáját, s egy kézzel megemelve a lányt lrántotta róla az alsóneműt. Ahogy beleakadt Pansy bokájába el is szakította. Pansy a vállába kapaszkodva emelkedett meg, de oda se figyelt semmire, cvsak Draco csípőjét rántotta magához. A hideg ablakpárkány köve átfagyaszotta a fenekét, de nem is érzékelte. Minden tűzforró volt. Draco az üvegablaknak préselve döfte Pansy ölébe mohó vágyát. Hangosan nyögtek fel mindketten. Nyikorgott az ablaküvegen Pansy bőre. Vörösödött a bőre ahol Draco markolta a derekát. Pansy szinte tépte a haját ,ahogy markolta Combjával erősen szorítva magához Draco csípőjét. Draco az albaküvegnek támaszkodott, hoyg jobban el tudja lökni magát, hoyg aztán visszanyomuljon a befogadó forróságba. Ziháltak mindketten. S újra és újra találkoztak az ajkaik, mohó, agresszív csókban egyesülve.  Felpörögtek az események. Draco megmarkolta Pansy fenekét, hogy mélyebben amgához rántsa, Pansy  a nyakába harapott, s közben szinte csomóstól tépte Draco szőke haját, ahogy egyszerre zuhant rájuk a beteljesülés. Draco ujjai belemélyedtek Pansy puha fenekébe, mély vörös foltokat hagyva a sápadt bőrön. Pansy harapásának nyoma ott maradt Draco nyakán.  Remegve, levegő után kapkodva, kimerülten érintették össze verejtékes homlokukat. Pansy görcsbe merevedett ujjai elengedték Draco szőke tincseit, s átsimította Draco arcát, s a lüktető nyaki ütőerén pihentette meg a tenyerét. Darco Pansy csípőjén nyugtatta a tenyerét, ahova felgyűrte a szoknyát. Lassan csillapodott a testük. Egyszerűen egymásnak estek, itt a hatodik emeleten. Még csak őrjáratban sincsenek. Jah és Rosmerta üzent. Remek alkalom. Dumbledore nincs az iskolában. Most kell még becsempészni a halálfalókat, hogy mire visszaér, addigra támogatni tudják Dracót az akcióban. Jaj ez a feladat. Ha végre nem lesz már a terhe a vállán. Draco puszit nyomott Pansy arcára.

-         Figyelj Pansy! -  pihegte a lánynak. – Most el kell intéznem valamit, valami fontosat kell tennem…ezért…

-         Mit akarsz tenni? – kérdezte komoly szemekkel Pansy, miköben még mindig levegő után zihált.

-         Pansy! – szólt eréjesebben Draco. – Kérlek ne szakíts most az egyszer félbe! Van egy elintézetlen ügyem. Amíg ezt véghez viszem, ne gyere ki  a klubhelyiségből. Érthető vagyok. Most szépen visszasietsz a mardekár klubhelyiségbe s maradj is ott amíg én érted nem megyek. Rendben? – Pansy sötéten kutatta Draco elszánt arckifejezését.

-         Ühüm…értem igen…

-         Megtudom, ha már megint makacskodtál – figyelmeztette Draco.

-         Mire készülsz Draco? – kérdezett rá komoran Pansy.

-         Kérlek…ne gyere ki! Nem szeretnélek veszélyben tudni. Jó? Ígérd meg, hogy Milly vel bezárkózól a hatodéves lányhálóba és ki sem jössz onnan amíg…meg ne moldódik ez az ügy – nézett rá kérlelőn Draco.

-         Jól van – sóhajtott Pansy.

-         Jó, nagyon jó – nyomott futó csókot a lány szájára Draco, s elsietett a folyosón. Még a bagolyház felé menet is a nadrágját igazgatta. Villámgyorsan levelet kell írnia Bellának. A volt nincs szekrény  működik. Vagyis a halálfalók be tudnak lépni az iskolába. Draco visszasietett a kastélyba, felfutott a hetedik emeletre be a volt nincs szekrényhez, át Borginhez. A bagoly nem elég gyors. Nem elég gyors.

-         Mr Malfoy?!-  döbbent le Borgin aki éppen a koszos üveget takarította zárás után.

-         Azonnal az üzenőtükröt, amivel Bellával beszélt – sürgette parancsolón Draco. A boltos csoszogva sietett be a bolt hátsó részébe, s vissza is tért az ikertükörrel.

-         Bellatrix! – szólt bele erőteljesen. Nagynénje azonnal meg is jelent a tükörben kissé fölényes arckifejezéssel.

-         Draco? Ott vagy Borginnél? Azonnal indulok! Jelzek a többieknek is! – ugrott meg Bella pupillamérete, s már el is tűnt a tükörből. Néhány pillanattal később hangos pukkanás kíséretében Bellatrix dehopponált a zsebpiszok közre, a Borgin & Burkes elé.  Borgin kinyitotta neki az ajtót.

-         Tehát a volt nincs szekrény működik? – kérdezte felvont szemöldökkel Bella. Azonnal intézkedős hangulatban volt. – Borgin. Mi előre megyünk Dracóval, akik még érkeznek ,azokat azonnal utánunk küldi be a volt nincs szekrénybe. A másik oldalon majd mi várjuk őket.

-         Igenis asszonyom – hajolt meg mélyen Borgin. Bella előre tolta Dracót maga előtt, s erélyesen belépett a volt nincs szekrénybe. Zárult az ajtó, s a másik oldalon már nyitották is. A Szükség szobájában voltak a Roxfortban.

-         Gyere. Dumbledore? – kérdezte sürgetve unokaöccsét Bellatrix.

-         Rosmerta azt írta, hogy leszaladt a kocsmába inni egy pohárkával – felelte izgatottan Draco.

-         Jól van. Akkor fellőjük a sötét jegyet! Arra biztos, hogy egyből visszasiet a Roxfortba! – adta az utasítást Bella. Gyere! Melyik a legközelebbi torony?

-         A csillagvizsgáló – felelte Draco.

-         Jó lesz! – intett a fejével Bella. Draco kilépett nagynénjével a folyosóra, s a csillagvizsgáló torony felé igyekezett – Az a kastély legmagasabb pontja. Éppen ideális – Bella nosztalgiázva nézett körbe a Roxfortban. – Milyen régen is jártam itt – ingatta a fejét. Draco kifulladva ért fel a csillagvizsgálóban. A véres báró kedvenc tartózkodási helyére. Most is itt volt. Rázta a láncait és hörgött hozzá.  Draco elhessegette az útból a szellemet. Bellával a korláthoz léptek.

-         Draco tiéd a feladat! Lődd fel a sötét jegyet – Bella lemutogatta neki a pálcamozdulatot. – A hatodév feladata a nonverbális varázslás igaz? Nos akkor így próbáld meg – kacagott fel harsányan Bella. Remek szórakozásnak tartotta az egész estét. Na legalább most már tudja, mi Bellatrix számára a szórakoztató. Sötét jegy fellövés és egy kis gyilkolászás a Nagyúr nevében. De mindez Dracónak aztán egyáltalán nem tartozott a szórakozás kategóriájába. Felnézett a csillagos égboltra. Hát elérkezett az ő cselekvésének az ideje. Most felteheti a pontot az i-re. Megkoronázhatja egész éves küzdelmét. S akkor minden megoldódik. Már csak idő kérdése, talán csak percek kérdése. Draco hát lehunyta a szemét, elvégezte a pálcamozdulatot s szavak nélkül fellőtte a sötét jegyet életében először az égre.

-         Jól csináltad Draco! – hallatszott Bella hideg, lelkes hangja. Draco kinyitotta a szemét. Valóban. Ott volt a fejük fellett. A csillagvizsgáló torony felett ott lebegett az égen a kígyónyelvű zöld koponya, a jel amit a halálfalók azokon a helyeken hagytak ott ahol jártak…ahol gyilkoltak. Elérkezett hát Draco legnehezebb éjszakája. Mert még ma este…itt…neki kell gyilkolnia.