29. Változások
callie 2009.02.07. 20:55
Fekete ruhában kopogó cipővel tértek vissza a lányok a klubhelyiségbe. Most még a szokásos mardekár színek is hiányoztak róluk. Pansy fekete csipkeblúzban volt, ahogy beért a klubhelyiségbe át is cserélte egy mardekáros egyenblúzra. Daphné kihúzta nyakából a fekete bársonyszalagot, s unottan dőlt végig az ágyán. Daphné is látványosan rosszul viselte a Blaise nélküli időket. Már a bosszúvágy sem hajtotta. Azok a fiúk semmit sem jelentettek neki, csak azt akarta, hogy Blaise lássa velük és fájjon neki. Ahogy különböző sorban ültek, mindketten át-átpislantottak a másikra.
- Ah de unalmas ez a suli – sóhajtott fel Daphné.
- Inkább az, hogy nem tudod elviselni Blaise nélkül. Blaise bepakolt lángnyelvwhisky-ból ma estére is, miért nem iszogattak együtt? – húzta fel a szemöldökét Pansy. De mindeközben nyugtalanul járkált fel alá, keresztbe tett karral. A szájához emelte a kezét. Belecsípett a szájába s idegesen szívta a fogát. Majd ingerülten átvágtatott a lánymosdóba. Feszülten nézte magát a tükörben, hallgatta a vécétartály töltődését. Kilépett a mosdóból ,s ismét neki állt le-fel róni az egyeneseket a lányháló minden irányába.
- Mi bajod van? Már csak attól szédülök, ha nézlek, nem hogy még lekövessem a kóválygásod – sandított rá smaragdszemekkel az ágyáról Daphné. Pansy a derekán simogatva szövetszoknyáját idegesen a lányra pillantott, majd az ablak elé sétált. Bámulta ki a Fekete-tó vidáman hullámzó mélyére. Egészen a mélyéig hatolt a fény, világoszöldes árnyalatúvá színezve, s most a lányhálóban is olyna szép világos fények játszottak. Rávetődtek Daphné ágyára is, s vidám táncot járt rajta a víz. Egyik lány sem válaszolt a másik kérdésére. Milly meg csak hallgatagon fejtette a keresztrejtvényt a Szombati Boszorkány magazinban. Pansy az éjjeliszekrényéhez lépett. Elővette méregzöld jegyzettömbjét, résnyire húzott szemmel nézte a számsorokat, a hónapokat a naptárban. A szája szélét rágcsálta, majd összecsapta a kis könyvecskét, s visszadobta az éjjeliszekrényre. Megint eszelős járkálásba kezdett. Daphné ágyához közeledtek a cipőkoppanások, aztán megint távolodtak. Daphné összevont szemöldökkel nézte Pansy őrlődését. Miért nem önti már ki magából, ami miatt ilyen nyugtalan? Pansy szembefordult vele, s ismét a derekrésznél törölgette nedves tenyerét a szoknyájába.
- Kérhetnék tőled egy tesztet? – kérdezett rá feszült hangon Pansy, sötét tekintetével egyenesen Daphnéra nézve.
- Milyen tesztet? - támasztotta a tenyerébe az állát unottan Daphné.
- Egy…gyorstesztet… - forgatta meg szemét Pansy. Daphné hunyorított rá. De nem kérdezett semmit.
- Ott van néhány a pennatartómban – bökött arra a fejével. Pansy rávetve magát Daphné éjjeliszkerényére kirántotta a felső fiókot, kihúzta belőle az egyik vékony csíkot, s visszaviharzott vele a lánymosdóba. Daphné elgondolkodva emelte utána a fejét. Pansy azonban nagy léptekkel vissza is tért.
- Öhm…kérnék még úgy kettőt, mi van ha valamelyik rossz – tette hozzá Pansy idegesen magyarázkodva.
- Aha, figyelj vidd az egész dobozzal nyugodtan, nekem úgysincs szükségem rá egyelőre – rántotta meg a vállát Daphné, de egyre nagyobb érdeklődéssel figyelte Pansy idegrohamát. Pansy belemarkolt a pennatartóba, s Pansy több tollát is kitúrta, visszadobálta a fölösleges pennákat.
- Pansy…ezek a tesztek elég megbízhatóak – könyökölt fel Daphné, s egyik karját lazán a derekára ejtette.
- Aham…az jó – motyogta Pansy, s visszarohant a lányhálóba. Milly ásítozva kapta fel a fejét a cspódó vécéajtó zajára.
- Mi az Pansy mit csinál? – ráncolta a homlokát Milly.
- Ha jól sejtem, akkor papírdarabkákra pisil éppen – vágta rá Daphné. Milly megrökönyödve és értetlenül bámult Daphnéra.
- És abban mi a jó? – vakarta meg az orrát Milly.
- Hát mondjuk megtudhatja, hogy felcsinálták-e vagy sem – rántott vállat Daphné.
- Nem értem…Pansynak ez miért…? Fontos most? – csapta össze a Szombati boszorkány magazint.
- Hát ok nélkül nem szokott ezzel szórakozni egy nő. Szerintem nem ez Pansy új hobbija – felelte rá nagy sóhajjal Daphné.
- Mármint szerinted akkor…? Úúúh! Ezt meg kell tudnom! – pattant fel Milly s berontott a lányhálóba. – Pansy! Odabent vagy!?
- Igen. Miért?
- Mert Milly azt hitte, hogy felakasztottad magad a vécépapírral – kiáltotta ki Daphné is.
- Halálra kacagom magam kösz – kiáltotta vissza Pansy. Megrántotta a lehúzót, s kilépett a csíkot két ujja közé fogva. Felragasztotta az ablak alatti csempére, s a mosdókagylóhoz lépett. Milly az ajtóban állva kérdőn nézett rá. Pansy nagyot sóhajtott, s a mosdókagyló szélének támasztotta a csípőjét.
- Késik…nem tudom…lehet…lehet, hogy terhes vagyok – mondta ki feszülten Pansy.
- Blaisetől? – suttogta Milly ámultan.
- Dehogy! – nézett rá döbbenten Pansy. – TE jó ég Milly! Gondolkodj már! Az karácsony előtt volt! Szerinted nem lennének már látható jelei is?
- Ja…de bocs…elfelejtettem – pirult el Milly saját butaságán. Aztán még nagyobb csodálkozó borjúszemekkel felnézett Pansyra. – De hát…akkor ki…? – Pansy kínosan feszengett. Beharapta a szája szélét. Erről még senkinek sem beszélt. Főleg azért, mert nem tudta, hogy mire számíthat. Egy egyszerű véletlen volt akkor este a folyosón. Vagy mi? Most tényleg vallja be? Végülis sokáig úgy sem lenne értelme titkolnia.
- Draco – mondta ki nehezen a nevet Pansy. Lehunyta a szemét. Pontosan tudta mi lesz a reakció. Millynek leesett az álla. Daphné meg mezítláb kipattant az ágyból, s végigcsattogott a mosdóhoz, s az ajtófélfának dőlve kíváncsian tágra nyílt smaragd szemekkel nézett rá. Mindketten kérdés nélkül is várták a további magyarázatot. – Az utolsó estén. Mielőtt fellőtték… a sötét jegyet. Találkoztunk.
- De nem is mondtad! – néztek rá vádlón a lányok.
- Mégis mit mondtam volna? – tárta szét a karját tehetetlenül Pansy.
- Mondjuk azt, hogy képzeljétek lányok Dracóval ma este családot alapítottunk – formálta a szavakat elgondolkodó arcot vágva Daphné.
- Nagyon humoros! – fordult el tőlük Pansy. Idegesen a csempéhez sietett, rátenyerelt a falra, s nézte ahogy a kis rózsaszín csík lassan kúszik fel a papíron. Milyen rohadt lassan telnek most a percek. Kész őrület kivárni az eredményt. – Szerintetek mit kellett volna mondanom? Nem értitek? Annyi volt, hogy egymásnak estünk ott a folyosón és kész!
- Csak így? – ráncolta a homlokát Daphné.
- S nem védekeztetek? – biggyesztette le az ajkát sajnálkozón Milly.
- Hát…nem – harapta be az alsó ajkát rémülten Pansy. – Olyan váratlanul történt minden és gyorsan. S utána a jegy, Draco szökése… s azóta semmi hír róluk. Amikor otthagyott a folyosón s leugrottam akkor még eszemben is volt hogy hát most aztán térdig csurom nedv vagyok, ami korábban azért sosem…De valahogy nem is foglalkoztam ezzel…Ó a fenébe! – csúszott le a csempézett fal mentén Pansy, s leguggolva háttá a hideg csempének vetette.
- Az…azért komoly dolog… - motyogta álmélkodva Milly.
- Mennyi? – kérdezte Daphné fejével a teszt felé intve.
- Még három perc – nézett le arany karórájára Pansy.
- Khm…Daphné…beszélhetnénk – hallatszott egy melankólikus rekedt férfihang Daphné háta mögött, s ijedtében majdnem megcsúszott a csempén, ahogy megfordult ,s így megkapaszkodva Blaise nyakába borult.
- Jó…beszéljünk – nézett fel a fiú mellkasáról rá Daphné. A páros bement a hatodévesek lányhálójába.
- Mi lesz…ha? – kérdezett rá Milly.
- Nem, tudom…fogalmam sincs – nézett fel rá kétségbeesetten Pansy. Fellökte magát, s ránézett a tesztcsíkra. Jaj de lassan kúszik felfelé! Gyerünk már! Pansy sürgetve topogott a cipőorrával. Zavartan simította le a szoknyáját újra és újra. A körmét rágva kezdett le-fel járkálni.
- Tudod…Pansy én mindig is tudtam, hogy köztetek még mindig ugyanúgy van valami mint régen – mondta halkan Milly.
- Na jó-jó…de ez!? – mutatott tenyerével a csempére ragasztott csík felé Pansy hevesen. – Látod milyen? Ez az unokaöcséd! – sziszegte Pansy. – Már megint itthagyott a szarban! Én idegeljem itt szét magam! Neki csak a kellemes rész jutott az egészből! Mit csináljak…ha kiderül…várandós vagyok? – temette a tenyerébe az arcát Pansy. Milly vigasztalón magához húzta.
- Nem lesz baj – nyugtatta Milly.
- Milly te mindenre ezt mondod… - tolta el Pansy, s szipogva visszalépett a csempéhez. Nekitámaszkodott. – Még fél perc és már okosabb leszek – sóhajtott Pansy.
- Szeretnéd? – kérdezett rá izgatottan dörzsölgetve a tenyerét Milly. Pansy nem felelt, csak keresztbe fonta a melle alatt a karját. – Megtartanád? – súgta Milly.
- Persze – vágta rá egyenesen Pansy. – Érthetetlen miért, de tényleg még mindig szeretem Dracót! – mondta ki Pansy dühösen. Az nem volt egyértelmű, hogy magára, vagy Dracóra dühös-e. Vagy esetleg mindkettejükre. A szomszédos hálóból ekkor hangok szűrődtek át.
- Ááh…ah…ah….hah…ó Blaise! Blaise! – sikoltozta Daphné. Remegett a baldachinos ágy sarka a parkettán. Milly és Pansy is elpirulva hallgatta a nyekkenő ágylábak hangját, s ahogy az egész szerkezet neki-nekicsapódott a falnak.
- Hát náluk is elég gyorsan ment a kibékülés – jegyezte meg Milly, mire Pansy is elnevette magát. Hát kivételesen valami hasonló történt Draco és közötte is akkor a folyosón. Éppen ugyanígy. Csa úgy ripsz-ropsz. – Bár tőlük ez nem meglepő… - tette hozzá kuncogva Milly, s közben Pansyra sandított. Pansy lábujjhegyen tipegve bezárta a mosdó ajtaját. Ahogy megfordult lenézett a karórájára. Kimeredt szemekkel nézett fel Millyre.
- A teszt! – motyogta, Milly közvetlenül ott állt alatta. Felnézett a csempére ragasztott terhességi gyorstesztre, s Pansy is szemvillanás alatt mellette termett. Nekitámasztotta tenyerét a hűsítő falicsempének, s hatalmasra nyílt szemekkel nézte az eredményablakon áthaladó rózsaszín csíkot…A két lány az eredményt leolvasva összenézett…:P folytatása következik. Draco Malfoy és a végső kiút (7)
|