Draco számára igazi felüdülés volt, hogy egy időre otthagyhatta a Malfoy-kúriát. Sosem menekült még ennyire otthonról, mint most. Apja pálca nélkül maradt. S ráaádsul pálcát szerezni ezekben az időkben szinte lehetetlenség. Nem gyártanak pálcákat. Alig lehet kapni. Mi lesz így velük. Lucius Malfoy teljesen magába zuhant. Végletekig megalázták. Nem szeretett tartósan senkinek se a szemébe nézni. Szégyellte magát. A felesége és a fia előtt is. Pedig alapvetően mind ugyanazon a máglyán voltak kikötözve. Draco bár fokokkal jobban érezte magát, most hogy ismét szülei közt élhetett, s vége a feladatának s minden ezzel kapcsolatos kényszernek, azért még nem volt réges régi önmaga az már nem is lehetne. Ráadásul ahogy közeledett az utazása napja egyre feszültebb is lett. Pansy nem írt. Draco pedig igazán nem tudta szavakba önteni, amit érzett. A kérdéseit, a gondolatait sem. Jobb lesz mindent személyesen megbeszélni, még akkor is ha addig az őrületbe kergeti a bizonytalanság, hogy hogy van a lány. Draco minden lehetőséget meg hányt és vetett azóta. Illetve azt a lehetőséget, hogy mi van, ha…kezdetű mondata után következő ügyeket. Amikor  már a fogaton ülve tördelte a kezét idegességében végképp elvesztette minden bizonyosságát mindenben. Fogalma sem volt hogyan reagáljon, akármi is lesz, hogy hogyan terelje rá a témát a számára legégetőbb kérdésre. Egyáltalán mi van, ha Pansy sem jön? Még az a kis áruló Milly sem írt ezen a nyáron. Draco meg nem akart egyenesen levélben puhatoldózni, másról meg már nem tudott volna írni. A Monstro-birtok Norfolk közepén terült el, elég távol a keleti partoktól. Elsősorban mezőgazdasági területeket ölelt fel, messze nem úgy mint a Malfoy birtok, ahol azért mindenből bőven jutott, erdőségből, természeti vizekből, és termőföldből is igen. A Monstro birtok messze földön a legrémesebb külsejű épület volt. Igazi kísértetkastély. Komor szürkés kőfallal, lőrésekkel, szélfútta gótikusan elnyúló ablakokkal. A birtok inkább kopár volt. Nem voltak igényes parkjaik. Inkább rétszerűség közepére csöppentett furcsa vár állott a lankás területen. Vadvirágok nőttek az út mentén is.  Monstro kicsit bárgyún állt a kastély előtt, ahogy Draco fogadására előrejött. Draco leugrott a kocsiról, de izgatott tekintetével a környéket kémelelte.

-         Hol vannak? – kérdezte feszülten Draco.

-         Kik? – nyögte értetlenül Monstro.

-         A lányok – türelmetlenkedett Draco.

-         Elmentek virágot szedni a délutáni teához – tárta szét a karját Monstro. Draco ügyet sem vetve többé a fiúra futva nekiindult a vadvirágos rétnek. Merre mehettek? Ma nincs igazán meleg, felhős az ég időnként előbukkan a nap. Kicsit szeles is az idő. Draco hajába is belekapott, s a választék mentén összevissza lebegtette a szőke hajat. Lefutott a lejtőn, s végre meglátta a párost. Pansy háttal állt neki. Rózsaszínben volt. Vállpántos nyári ruhában, a vállára dobva egy pulóvert. Szoknyáját fodrozta a szél, ahogy alákapott a szoknya teljes harangban szétnyílt. Csinos lány volt. Most is. Hátulról meg főleg nem látszott rajta semmi. Persze a lány is visszaszedett jó pár kilót az elmúlt egy év viszontagságai után. És egyáltalán még három hónapos sem lehet. Látszik egyáltalán egy három hónapos terhesség? Draco most elképzelni sem tudta. Milly volt szembe vele, de még nem vette észre. Csokorra gyűjtötték a vadvirágokat. De most megálltak mert mindketten koszorút akartak fonni a virágokból. Éppen egymásnak segítettek válogatták a virágokat és kötözték egymáshoz a fonatba. Miért nem áll csak egy kicsit is oldalt neki Pansy? Ez a szoknya is olyan megtévesztő most. Minél közelebb ért Dracóban annál erősebben feszült a kíváncsiság, a leleplezéstől már tényleg csak lépések választják el. Vége a gyötrődésnek és a bizonytalanságnak. Most Milly észrevette a közeledőt. Szemében különös fényjáték vegyült. S halkan beszélt Pansyhoz nem hallotta Draco, hogy mit beszélnek. Milly szürke tekintetét a sötét szemekbe fúrta.

-         Mi az mi van? – kérdezte nyersen Pansy ,ahogy ismét meghúzta a fonatot a virágokon.

-         Azt hiszem közeledik valaki, aki hozzád jön – felelte Milly futó mosollyal.

-         Mi…? – nézett kutatva a lány arcára Pansy, de sötét szemei már nagyon is erősen meredtek a lányra. Pontosan tudta, hogy a háta mögött ki közeledik hozzájuk. Milly a kezébe nyomta a maradék virágokat, s ellépett Pansytól, be sem várva, hogy Draco megérkezzen hozzájuk. Ahogy Milly magára hagyta, s elsuhant Draco mellett csak egy pajkos mosolyt küldött a fiú felé. Amitől viszont Draco egyáltalán nem lett okosabb. Szinte kínzó félelemmel vegyes izgalommal tette meg az utolsó lépéseket. Pansy szembe fordult az érkezővel, s sötét tekintetét a fiúéba fúrva várta be, hogy Draco lelassuló léptekkel közeledjen elé. Dracónak ideje sem volt normálisan végigmérni a lányt, szemrevételezni magában Pansy külsejét, annyira magához ragadta Pansy sötét szeme a tekintetet.

-         Hát…szia – nyögte ki sután Draco.

-         Szia – köszönt vissza a lány enyhén megnyomva a szót.

-         Nem írtál… - próbálta bevezetni valahogy a beszélgetést Draco.

-         Te sem – vágta rá egyenesen Pansy. Hát igen jogos jogos. Nem könnyíti meg a dolgát a lány. Draco szeme kutatott a lány arcán. Kigömbölyödött. Egészen kikerekedett az arca, most hogy megkapta a nap pirospozsgás volt, Draco amennyit a látóteréből érzett, Pansy tényleg úgy tűnt felszedett pár kilót. Egyszóval látszott rajta, hogy jó az étvágya mostanában. Régen látta Pansyt ennyire kellemesen párnásnak.

-         A fenébe is…! – morogta Draco elsősorban magát szidva, egy lépéssel még közelebb lépett a lányhoz, s lehajtotta a fejét, hogy ajkával súrolja a lány halványpiros ajkait. Pansy nem tiltakozott. Nem lökte el. Nem utasította el. Egyszerűen csak hagyta, hogy megtörténjen. Mint akkor a folyosón. Az utolsó éjszakán a Roxfortban. Draco mohón csókolta az apró édes ajkakat. Pansy megszédülve kapaszkodott meg Draco vállában. Draco pedig türelmetlen kézérintéssel átsimított a lány hasán. Nem lett okosabb. Persze messze nem volt a lány olyan vékony mint amikro utoljára érintette, de hát két hónap otthoni nyugodt körülményű étkezés és egy kaidós ebéd után is lehet ilyen puffadt a hasa nem? Vagy nem? Vagy miért nem ért ehhez egy kicsit jobban? Draco mély sóhajjal emelte meg a fejét, de tenyerét nem vette el a lány alhasáról. Lehunyta a szemét aztán a távolba nézett. Sóhajtott. Formálta a kérdést. De képtelen volt feltenni. Csak a tenyerét tette újra és újra a lány hasára, mintha kézrátétellel próbálná kitalálni hogy mi a válasz a kérdésére. Draco nagy levegőket véve nézett le Pansy arcára. A lány  nagyra nyílt szemekkel őt nézte. Ahogy találkozott a tekintete a szürke zaklatott tekintettel velősen rávágta:

-         Nem – határozott volt. Nem pirult el. Nem lebegett meg a hangja. Inkább száraz ténymegállapítás volt. Mint amikor a vizsgán feltett kérdésre tudja a biztos választ.

-         Nem? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         A kérdésedre a válaszom: nem – nyomatékosította Pansy erőteljesen.

-         Honnan tudod hogy mit akarok kérdezni? – mérgelődött civakodós hangnemben Draco.

-         Jaj Draco ne légy már ilyen! – lépett el előle Pansy indulatosan, s otthagyta a fiút. Draco azonban már neki is indult Pansy után.

-         Szóval nem…? – állította meg Draco a lányt az alkarját megragadva.

-         Neked a nem szó melyik része nem érthető? – bosszankodott Pansy. – Ez izgatott nem? Vagy nem is érdekelt? Hogy terhes vagyok-e vagy sem?

-         Dehogynem – visszakozott megbántottan Draco.

-         Ha tudni akarod engem is. Amíg te szépen leléptél a suliból addig én majd megőrültem hetekig a bizonytalanságtól, hogy hányadán is állunk? Nem csak az állapotomat illetően, de kettőnket illetően is! – zúdította rá szóáradatát Pansy.

-         Szóval, akkor nem vagy terhes? – kérdezte Draco zavartan.

-         Ah…nem, nem vagyok terhes – rázta a fejét Pansy, s hátat fordított neki.

-         Megtartottad volna? – kérdezte Draco halkan Pansy hátának szegezve a kérdést.

-         Persze, hogy igen. De ezt már mondtam… - Pansy oldalt fordította a fejét. – Mármint Millynek mondtam. És te? Akartad volna? – fordult szembe vele Pansy. – szeretted volna…ha…?érted…

-         TE? Te akartad volna? – kérdezett vissza Draco. Pansy nem nézett Dracóra megindult visszafelé a kastély irányába. Draco felzárkózott hozzá. – Várj! – zihálta Draco kétségbeesett arckifejezéssel. – Igen. Azt hiszem titkon valami ilyesmiben reménykedtem. Eljátszottam a gondolattal, hogy talán most valahol messze tőlem már egy új életet hordasz a szíved alatt. A közös gyerekünket. S minden ilyen alkalommal megborzongtam e gondolatra. Mert valami jóleső érzés áradt szét tőle a testemben. Bolondság igaz? – nevette el magát zavartan Draco. – Azt hittem ettől megváltozna minden. Holott minden csak még zavarosabb volna.

-         Igen. A mi kapcsolatunkban mindig is túl sok volt a volna – húzta el a száját Pansy. – Ha szőke volnék, ha terhes volnék, ha elviselhetőbb volnék…

-         Nem igaz… - rázta hevesen a fejét Draco. – Minden pont úgy jó, ahogy van. Bitzos nem vagy terhes? – sandított végig a lány testén Draco kritikus szemmel. – Mert egyáltalán nem úgy nézel ki – jegyezte meg Draco szúrkálva.

-         Msot arra célzol, hogy meghíztam! – kapta fel a vizet sértetten Pansy. – De szemét vagy! – nézett rá, ahogy látta Draco nevet magában rajta. – Ellenben te semmit ne mváltoztál ugyanolyan pökhendi alak vagy! – sziszegte Pansy s felsietett a kastély felé fél méterrel Draco előtt haladva. Mindketten elviharzottak a lustán a lépcsőkorlátnak támaszkodó Blaise mellett.

-         Üdvözletem az újonnan érkezetteknek… - követte fejmozgással is a lépcsőn felviharzó Pansyt s az őt követő Dracót. – Én is örülök, hogy újra látlak titeket – vigyorgott utánuk Blaise. Daphné tipegett ki az előtérbe.

-         Pansy volt? – nézett a záródó ajtó után.

-         Igen. Egészen a régi felállásban – állapította meg felfelé hunyorogva Blaise. – Úgy érzem jó kis nyarunk lesz – kacsintott Blaise s magához húzta Daphnét. Draco lökte be maga után az ajtót.

-         Ez az én hálószobám! – tiltakozott Pansy. – És én senkivel sem kértem közös hálót, szóval távozz!

-         Pansy csak gondoltam megbeszélhetnénk a dolgokat…

-         Abból nem kérek! A múltkor is csak beszélgetni akartál velem erre majdnem terhes lettem! – rázta a fejét Pansy.

-         Jó az egészen más volt…

-         Miért volt más? Most még ágy is van a közelben! – csattant Pansy ,s lehajította a kezében tartott bokrétát a komódra.

-         Milyen igaz – mérlegelte a helyzetet Draco s a tekintete meg akadt a suhogó huzaton. Pansy szeme is odatévedt.

-         Öhm…Draco ugye nem…? – araszolt hátrafelé Pansy de az ablakpárkánynak ütközött ahogy hátrált.

-         Ne beszéljünk annyit! – morogta Draco rosszkedvűen, s rányomta a száját a lányéra.

-         Azt mondtad beszélgetni akarsz – tiltakozott erőtlenül Pansy.

-         Hazudtam, azért jöttem utánad a hálódba mert akarlak. Felelevenítsük a régi emlékeinket…

-         Én semmit sem akarok feleleveníteni éppen azon küzdök már lassan egy éve hogy elfelejtselek – sziszegte Pansy elhalóan.

-         Ahhoz képest elég nehezen megy. Most is lélegzetvisszafojtva várod, hogy az ágyra döntselek – vihogta Draco leheletével simogatva Pansy nyakát. – Ami nem megy nem kell erőltetni Pansy. Az öngyilkosság se nagyon ment, s lám engem elfelejteni sem tudsz. Együtt kell élni a szörnyű kényszereiddel, hoyg majd meghalsz értem…sőt morbid módon ez még igaz is – nevetett Draco.

-         De utálatos vagy – mosolyodta el magát Pansy is. – Esélyed sincs hogy elcsábíts Draco! Nem vagy aza típus ki kell hogy ábrándítsalak – szögezte le szárazon Pansy. – Akármi is történik csak azért van mert én úgy akarom. És ennek semmi köze a te szánalmas próbálkozásaidhoz.

-         Ha akarod erre van egy durva válaszom – húzta el a száját Draco.

-         Szerintem meg nincs – vágta rá makacsul felvetett fejjel Pansy.

-         Ha csak meglátlak lelohad a farkam, szóval ha bármi is történik közöttünk az azért van, mert közben másra gondolok – vágta a lányhoz keményen.

-         Msot már komolyan tűnj a hálómból! – csattant mérgesen Pansy. – mindkettőnket volt aki vigasztalja szóval fogalmam sincs mit kereseünk mi most jelenleg egy hálószobában.

-         Csak azt amit a folyosón is kerestünk a Roxfortban – felelte Draco.

-         Gumit persze nem kerestél a  folyosón Roxfortban te mocsok! Anélkül a közelembe se gyere többet! – húzódott el Pansy.

-         Ahogy ismerlek tele van vele a retikülöd biztonsági tartalék gyanánt azóta az eset óta. Jól tippelek? – emelte meg a szemöldökét undok mosollyal Draco. S a komódra állított táskát szétpattintotta. Pansy későn reagált, s Draco már bele is kukucskált. – Ó Pansy csak fele ennyire ismernélek a francba! – húzott ki egy tasakot Draco. – Látom hosszú hétvégére készültél. Kivel?

-         Nem veled – morogta Pansy durcásan miközben elpirult.

-         Jah Blaise is itt  van végülis. Meg egy Greengrass is. Akkor osztozhatunk. Elég lesz mindőnknek – Dobta az ágyra a csomagot Draco, s lerúgva a cipőjét felmászott rá. – Gyere már! – intett a lánynak.

-         Nem gondolod komolyan – tette keresztbe a karját a lány.

-         Ne akard, hogy megmutassam mennyire komolyan gondolom – ugrott le az ágyról, s Pansyt az ágy felé tolva a vállánál fogva kényszerítette, hogy leüljön, s hátradöntve a lányt felé mászott.

-         Mit művelsz? – nézett rá sötét szemekkel Pansy.

-         Ha nem lenne egyértemű szeretkezni akarok veled. Kifogás? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Erényöv van rajtam – vágta rá undokul Pansy.

-         Kis hazudós – nyúlt a szoknya alá Draco ,s lerántotta a lányról az alsóneműt. Oda sem kellett néznie tudta ,hogy rózsaszín. Pansy nedves forró ölébe csúsztatta az ujjait. – komolyan a szópárbajunktól ennyire felizgulsz?

-         Mit vagy úgy oda te is! – nyomta a lány a kezét Draco nadrágja halmára.

-         Hát akkor az előjátékkal már megvagyunk – vihogta Draco.

-         Számító dög! – súgta neki Pansy.

-         De a te számító dögöd – fintorgott Draco.

-         Hát az is valami – sóhajtotta Pansy.  –Gyere már ne várass! – sürgette Pansy feltépve a csomagot. Ezen a délután rájuk kell a legtöbbet várni a társaságnak úgy tűnik…de talán msot mindenki megérti őket.