Az emeleti teremből nevetések szűrődtek ki a folyosóra. Milly élesen visítozott, s hallatszott, ahogy döngő léptekkel szaladgál. Draco csak figyelt. Szürke szeme puhatolódzva járt körbe. Nem csak ő alkalmazta ezt a technikát. Blaise is hasonlóan cselekedett. Hangtalanul lépdelt, óvatosan körbekémlelve. Dülledt szemeit most még jobban kimeresztette, s csak egy apró fejbiccentéssel kacsintott, ahogy találkozott a tekintete Draco pillantásával. Daphné kacarászva nevetgélt, zihálva futott végig a következő keskeny folyosón. Milly sikoltott.

-         Ó Merlinre de csinos vagyok! – kiáltotta szája elé kapva a kezét. Pansy felnevetett, amikor mögé lépett a fordulóban. – Greg szuper ez a terem! – nézett elpirulva a tükörképére Milly.

-         Hát…ha valaki akar valamit a külsejével akkor itt megteheti – vihogta a távolból Monstro. Pansy is ellépett Milly mellől. Hatosban szórakoztak most. Párkereső játékot. A Monstro-kastély tükörtermében. Valójában rengeteg optikai tükör alkotta kis keskeny folyosókból állt, az egész igazi elvarázsolt kastély bűvöletben. Torzító tükrökkel. Hol mérhetetlenül elhízottnak tüntetve fel őket, hol végtelenül karcsúnak. A tükrök rafináltan voltak válogatva, Igazi találj rám játék! A tükrök visszaverődéséből sokszor úgy tűnt a másik közvetlenül néhány lépésre áll, de valójában csak a tükörképe látszott egy másik tükörből visszaverődve. Nagyon különös játék volt. Határ és érzékelés valóság és képzelet határán. Draco a tükörben meglátta Pansy visszaverődését. Ahogy megfordult ,hogy az irányba forduljon a lány ellépett. Kész türelemjáték volt az egész. Ráadásul a talaj is sokszor billegett, ezzel változtatva a tükörállások szögét.  Az egyetlen megnyugtató, hogy hallották egymás hangját, így át tudtak kiabálni, hogy hang hatásából is hallják hol tartózkodhat épp a hatalmas teremben a párjuk.

-         Pansy? Szólj valamit merre vagy! – kiáltott Draco egy tükörkereszteződésnél végképp elveszítve a tájékozódását.

-         Fogalmam sincs! – morogta vissza a lány dühösen. Pansy találta a legkevésbé élvezetesnek a játékot, hogy teljes bizonytalanságban kell kóvályognia a tükörhalmok között. Csak az érzékeire támaszkodva.

-         Minden rendben? – kérdezte Draco tovább beszéltetve Pansyt, hogy hallja a hangokat.

-         Egyáltalán semmi sincs rendbe! Fél órája azt sem tudom, hogy hol vagyok, és hogy a fenébe fogok innen kijutni, be fogok dilizni! – mérgelődött Pansy.

-         Maradj ott ahol vagy, megkereslek – indult el a sejtett irányba Draco.

-         Kétlem hogy megtalálnál – húzta el a száját Pansy, s tanácstalanul próbált ő is Draco irányába haladni, csak ott egy jó nagy hatalmas tükör fogadta. Pansy a tükörre csapott. – Hülye tükrök! Mindenütt elzárják az utam! – bosszankodott.

-         Blaise? – kiáltott Daphné.

-         Itt vagy cicám? – kiáltotta vissza Blaise.

-         Zsákutcába jutottam, innen csak az az út van, ahonnan jöttem, vissza kell fordulnom – kiáltotta át Daphné.

-         Állj meg egy pillanatra! – szólt Blaise.

-         Igen?

-         Van nálad valami? – kérdezett rá Blaise.

-         Hát ha arra gondol,sz azt most nem hoztam, pedig tényleg jó sok tükör van – kacagott fel kéjesen Daphné.

-         Imponáló a gondolat ,de most másra céloztam. Van nálad körömlakk? Vagy rúzs? – kérdezett rá Blaise.

-         Igen, a rúzsom itt van a zsebemben – kiáltotta vissza Daphné.

-         Jó. Figyelj! Indulj el egy irányba és számozz be minden egyes tükröt ami mellett elhaladsz és indíts az egyessel, ha rátalálok egyre akkor már tudlak követni és ha megtalálom a számozásod, akkor már azt követve rád találok – adta ki a pontos tervet Blaise.

-         Ez csalás! – vágta rá Draco és Pansy egyszerre.

-         Csak pálcát nem szabad használni! – érvelt Daphné, miközben kitekerte a rúzst a tartóból s felvéste az első tükörre az egyes számot.

-         Pansy te miért nem fested magad? – dünnyögte Draco.

-         Szállj le rólam. Vágd meg magad egy tükördarabbal és csöpögtesd a véred amerre jársz, majd megtalállak jó? – vágta vissza gúnyosan Pansy.

-         Mire te megtalálsz elvérzek – felelte nemtetszőn Draco.

-         Legalább mindenféleképp örömteli lesz a viszontlátás – ironizált Pansy.

-         Örülök, hogy ilyen barátnőm van tényleg – sóhajtott Draco. – Tájold be magad mit látsz?

-         Szemben velem most egy trapéz alakú tüköregyüttes van, szóval egyszerre két sarkot is látok azt hiszem. A hátam mögött van az a tükör, amiben fejjel lefelé látom magam, nekem oldalt egy folyosó ahonnan jöttem és a trapéz két oldalán lehet továbbmenni – forgott körbe Pansy.

-         Akkor indulj meg a trapéz túlsó folyosóján! – indult a hang felé Draco.

-         Melyik a túlsó? – tanácstalankodott Pansy, aki pont a trapéz szimmetriatengelyén állt.

-         Tudod mit amerre haladsz köpd le a tükröt! – csattant most már Draco bosszúsan, mire mindenki felnevetett.

-         Hé, ne csináljatok ocsmányságokat a tükrökre, még akkor se ha a házimanók takarítják! – szólt most már közbe Montsro.

-         Pedig olyan jól indult ez a játék! – próbálkozott bíztatni őket Milly.

-         Csak már tökre elegem van a kóválygásból! – dühöngte Draco, s futva nekiindult a tükörfolyosóknak.

-         Draco te merre vagy? – kérdezte Pansy.

-         Pont a Millynek tetsző karcsúsító tükörnél – nézett rá Draco a tükörképére.

-         Várj, ott én is jártam, azt hiszem tudom merre van! – indult visszafelé Pansy.

-         Ne, ne Pansy maradjunk a trapézosnál, az biztos pont! – ellenkezett Draco.

-         Hogy lenne biztos pont ,amikor azt sem tudod hol van! – toppantott Pansy.

-         Jó, akkor indulj el ,gyere! – forgatta a szemét Draco. – Merre indultál a karcsúsítótól?

-         Balra azt hiszem – habozott Pansy. Pansy visszafordult, s közben Daphné sorra véste a sorszámokat a tükrökre, amerre járt. Blaise néhány perc csendes haladás után felkiáltott.

-         Daphné megvagy a tizenötöst megtaláltam – lelkendezett Blaise. Daphné a szám alá jelezte az irányt is amerre indult.

-         Ó de jó! – ugrált Daphné.

-         Most már maradj ott! Mennyinél tartasz? – kérdezett rá Blaise, ahogy a számozást és a nyilakat követve nekiiramodott.

-         A negyvenhetesnél – nézett a tükörre vésett piros rúzsnyomra. Draco bosszúsan elhúzta a száját, s ő is gyorsította lépteit. Miért van az, hogy Blaise és Daphné párosa mindig jobban kerül ki az ilyen párkapcsolati játékokban mint ők? Befordult balra, s a billenő talajon áthaladva, meglátta Pansy tükörképét. A lány tanácstalanul meredt önmagára, de most észrevette Dracót a tükörben. Mindketten szemmel tartva a tükörképet lassan araszolgatni kezdtek a vélt helyes irányba. Hallotta, ahogy a lány cipője súrolja a talajt, ahogy csak csúsztatja a talpát a földön. Draco is előre lépett résen, hogy ha elveszíti a tükörképet, akkor visszalép eredeti helyére. A sarkon túl azonban a hús-vér Pansyt találta.

-         Megvagy cicám! – kiáltotta el magát elégedetten Blaise ugyanebben a pillanatban.

-         Greg menjünk inkább vacsorázni! – adta fel Milly a keresést. A tükrök mintegy varázsütésre, egyenes vonalba rendeződtek, s a kijárat felé terelték a labirintusban rekedteket.

-         Soha többet tükörlabirintust – döntötte a homlokát Dracóéhoz Pansy, ahogy átkarolva egymást kiléptek a Monstro-kastély tükörterméből.

Nagy lánggal lobogtak a gyertyák a fekete láncos tartóban, ahogy a vacsoraasztal felé ereszkedett. Jó megvilágítást adott a teljes asztalhossznak. Legalább két méteres átmérőjű körben sorakoztak a viaszfehér gyertyák. Rusztikus egyszerűség, Abrosz nélküli nyersfa bútorok. A Monstro-kastély berendezése illett a tulajdonosokhoz. Erőteljes, férfias, egyszerű, letisztult. Itt nem a gazdagságon volt a hangsúly, hanem a robusztus férfierőn. Az egész kastély egy erőd volt. Nyers, középkorias sötét színekkel nehéz tárgyakkal, nyomott ünnepélyességgel. Csak a fiatalok voltak a kastélyban. Vadászjelenetes cserépedényekből kanalazták a húsban gazdag előételt. Monstro újabb adag fát dobott a kandalló tüzére. Hűvös volt a kastély. A lányok panaszkodtak, hogy fáznak. Pedig nyár közepén jár az idő. Monstro mesélt a kastélyról, a Monstro rokonságról, a történelmükről. Az egyetlen előnye az igazi tősgyökeres aranyvérű arisztokratáknak éppen ez. Hogy egy-egy családnak is valóban történelme van a varázsvilágban.  Dracót és Pansyt is teljesen lenyűgözte az élménybeszámoló. Monstro keveset beszélt magáról mindig is. Hat éve ismerik, s mégis talán most kezdték először annak látni, ami valóban volt. Egyedül Milly értékelte Monstro szótlanságát, s sejtette, a hallgatás mélyebb titkokat rejt, mint bárki is sejthetné. A nyaralásaik legnagyobb előnye az volt, hogy minden nyáron kicsit közelebbről és jobban megismerhették azt, akinél éppen az idejüket töltötték. S ezzel erősödött a barátságuk is, szorosabbá vált a kapcsolatuk egymással. Monstro bús tekintete megakadt Milly. A lány elvörösödött, s félrenyelte a vörösbort. Köhécselve kapta el a tekintetét, ahogy könnybe lábadt a szeme.

-         Mit ábrázol a kandalló feletti jelenet? – kérdezett rá Milly.

-         Mártírhalál – fordította a tekintetét futólag Monstro is a képre. Gondosan megfestett máglyarészletek, s a Monstrókra jellemző sűrű, erőteljes szemöldök mögül felsejlő beletörődött szomorkás tekintet. – A legenda szerint a muglik varázsjelenségeket figyeltek meg a közelben. Bűnös jelnek tartották, a pokol ördögeit sejtették a megmagyarázhatatlan jelenségek mögé. Mielőtt a Monstro családra rátalálnak, a képen látható Cornelius Monstro feláldozta magát, hogy megmentse a feleségét a boszorkányság vádjától a muglik között. A muglik elfogták és szörnyű kínzások közt máglyahalálra ítélték, a család megmenekült, Cornélius utódai pedig még ma is élnek – bökött magára Monstro. – A festmény a középkori történelmünk szimbóluma. A családért mindent. S a varázstudás titokban tartásáért hozott áldozatunk egyik példája. Soha nem osztottuk volna meg ezt a közös kincset másokkal. A tudásunk a miénk, az aranyvérűeké, a boszorkány boszorkány marad. A mugli meg mugli. Mindketten tudjuk gyilkolni egymást és a másikat is ha kell. – Monstro nosztalgikusan figyelte a jelenetet. – A kastély asszonyai szerint ha Cornélius sebei kifakadnak, akkor valakit elveszítünk – Pansy homlokráncoló sötét tekintettel figyelte a képet. Neki eddig is úgy tűnt, hogy a máglyához kötözött férfi vérzik. Monstro legyintett. – Persze ez női babona. Férfi sosem látta még. Egyébként is, nagyapám kivizsgáltatta a képet. A hőingadozásokra a festéket oldja valami. Talán egy igen erős átkot küldtek a képre, amikor bedühödött valamelyik Monstro. Kivágódott a nagy szárnyas ajtó, visszhangozva verte vissza a csapódását az öblös kastélyterem. A ziháló házimanó térdre rogyott.

-         Most jött a hír! Az úr mindjárt megérkezik! Monstro úr! A minisztérium…- a házimanó kifulladt. A vacsorázók döbbenten meredtek rá. – A minisztérium elesett! Scrimgeour miniszter halott. A Nagyúr átvette a hatalmat a minisztériumban! – Hatalmas szemei dülledten meredtek Monstróra. Nos nem volt egyöntetű az első reakció. Monstro keményen ráharapott az alsó ajkára. Pansy csillogó szemekkel tenyerelt az asztalra. Daphné csodálkozó ó-t formált az ajkaival, Blaise elkomorult. Milly nagyokat pislogott, Draco pedig egyetlen dologra tudott gondolni. Hogy haza kell mennie. Az apja nem vett részt a minisztérium feletti puccsban. Nincs pálcája. S a Nagyúr bizonyára ott is lesz amint mindent elintézett a minisztériumban. Ahogy az első döbbenetből felocsúdtak hirtelen mindenkinek rettenetesen sürgős dolga támadt. Monstrónak rendbe kell tennie a házat, mire az apja hazaér, Blaise azonnal el akarta húzni a csíkot, mielőtt vérre menő verekedéssé fajulna a politikai csatározás a vacsoraasztalnál, Pansy pedig azon nyomban beszélni szándékozott volna Dracóval.

-         Micsoda hír! Most már egyértelmű, hogy a Nagyúr hatalma erősödik! Fantasztikus! – áradozta Pansy.

-         Ne haragudjatok haza kell mennem! – állt fel a vacsoraasztaltól Draco. Blaise követte a példáját.

-         Sajnos nekem is! – törölte át gyorsan a száját Blaise, s futó pillantást váltott Dracóval. Draco sebesen fordult ki az étkezőből.

-         Meg kellene beszélnünk nem? – kapkodta utána a lábait Pansy.

-         Nem akarok erről beszélgetni Pansy kérlek ne erőltesd! – simogatta meg a lány arcát Draco.

-         Megint elzárkózol? – húzódott el Pansy. – Nemhogy a problémáidat nem beszélted meg velem sohasem, de az örömödet sem! – csattant, ahogy követte a hálóba Dracót.

-         Egyáltalán nem erről van szó! A Nagyúr egyenesen ránktelepedett! Kitúrt minket a saját kastélyunkból, ott élősködik rajtunk, elvette apám pálcáját és folyamatos megaláztatásban részesíti az egész családot. Szerinted hogy érzek most? Hogy fogadom ezt az egészet? Ha az elmúlt évben rájöttem valamire, akkor arra, hogy soha többet nem akarom beleártani magam a politikába. Soha többet. Nem érdekel, hogy ki mit csinál, hogy mi hogyan történik. Teljesen immunis leszek az egész iránt. Én tavaly mellette voltam, támogattam, hittem benne, s a kudarcom egyet jelentett az egész Malfoy-család alázásával. Ebből nem kérek többet köszönöm szépen. Elég volt ennyi. Én csak azt akarom, hoyg hagyjon már békén minket! Hagyjon élni! És semmi más nem kell! – fakadt ki Draco szikrázó szemekkel szembefordulva Pansyval.

-         De…hatalma teljében van…a minisztérium a kezében. Mindent ő fog hamarosan irányítani. Nem fordulhatsz el tőle. Most jön végre el az a korszak, amikor az aranyvér lesz uralmon, amikor megtisztítjuk a világunkat azoktól, akik nem ide valók! Mindig azt mondtam az mellé álljunk ami az erősebb. Draco most a Nagyúr az erősebb! Én őt támogatom! – érvelt Pansy hadonászva. – Végre kimutathatom amit érzek, és amit gondolok, és nem kell a fogamat szívnom mindenütt, vége Potter-istenségnek leáldozott. Mióta várom ezt a percet! A Nagyúr a mi érdekünket képviseli.

-         Jó Pansy, hidd ezt! Ha hinni akarod! De ne erőltesd rám is – dobálta a ruháit sietve a ládájába Draco.

-         Haragszol rám amiért ezt érzem? – rogyott az ágyra Pansy.

-         Nem haragszom, miért is tenném. Te nem tapasztaltad a Nagyúr negatív hatásait, természetes, hogy bízol benne, és hiszed, hogy az ő érdeke a tied is. S csodálod őt! Nekem rossz tapasztalatom van erről tudod – húzta fel a bal karján az ingujjat Draco s Pansy orra elé tartotta. Pansy lebbenő szempillákkal lenézett a jegyre. Csend állt be közéjük. Draco karján kidagadtak az erek. Pansy az első lelkesültségből pedig most végre kissé lenyugodott. Gyengéden átsimította Draco karját. S ráhajolt Draco csuklójára. Draco tovább csúsztatva a kezét beletúrt Pansy ében hajába, s a csupasz tarkót simogatta az ujjaival, ahogy rányomta ajkát a lányéra. – Pansy, a politika egyszer már elválasztott minket. Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Hogy a Nagyúr miatt közöttünk bármi is megváltozzon. Nem akarlak befolyásolni. Tégy ahogy jónak látod és gondolkodj is úgy. De ezt nekem is hagyd meg. Tényleg ne beszéljünk a politikáról – simogatta ajkaival a lány arcbőrét.

-         Jól van, rendben. Igazad van, nem ér annyit az egész – szorította magához Pansy.

-         Találkozunk a Roxfort Expresszen, de most tényleg mennem kell! – nyomta a száját a lányéhoz, s lecsapva utazóládája tetejét elindult lefelé a Monstro kastélyból. Pansy is követte a lépcsőn. A fogadócsarnokban kezet rázott Monstróval.

-         A suliban! – biccentett neki Draco. – Blaise?

-         Már elmentek. Gyors forgalmú lesz a közelekedési folyosó mindenhol készüljetek rá – mondta figyelmeztetően Monstro.

-         Résen leszünk – rázta a fejét Draco. Még hátranézett Pansyra, mielőtt fellépett a fogatára, s bevágta maga mögött az ajtót, hogy belevesse magát a káoszba ,a csúcsforgalomba, hogy hazajusson Wiltshirebe, a szüleihez.