A varázsvilágban felgyorsultak az események. A Nagyúr hatalomátvételének estéjén a Malfoyoknak ismét csak a megaláztatás jutott. Dracót a Nagyúr egyetlen célra használta, gyakoroltatta a fiúval a főben járó átkokat. Draco pedig rémülten teljesítette a kegyetlenségeket, amikre kényszerítve volt. A családnak most egyszerűen nincs más választása. Engedelmeskedniük kell. Örülniük, hogy életben vannak, hogy együtt vannak. S tűrni, s elviselni mindent. Narcissa Malfoy volt az egyetlen aki gőgös álarca mögé menekülve tartotta magát. A család két férfitagja csak zárt ajtók mögött merte kidühöngni magát. Távol a Nagyúr vizslató tekintetétől, éles fülétől, gyors pálcájától. Lucius Malfoyt egyelőre nem helyezte vissza a minisztériumba a Nagyúr. Pálca nélkül ráadásul elég nehéz boldogulni. Pálcát sehol sem lehet kapni. Valakinek vagy van, vagy nincs. Draco végigszenvedte a nyári szünidő utolsó napjait. Várta, hogy végre visszamehessen a Roxfortba, s addig is legalább távol legyen a Nagyúrtól, aki nemcsak a minisztérium, de a Malfoy-kúria felett is átvette a hatalmat. S még nekik kellene megtiszteltetve érezniük magukat, hogy a Nagyúr rájuk telepedett. A Roxforti levélben szinte várható tények gyűltek.

ROXFORT

Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Perselus Piton

Tisztelt Malfoy úr!

Iskolánkba bekövetkező változásokra szeretnénk felhívni szíves figyelmét. Iskolánk az 1997-98-as tanévtől csak aranyvérű diákokat fogad. A tanulók pálcabirtoklása kötelező, anélkül eltanácsolás terhe mellett az első iskolai napon töröljük évfolyamából, s az iskolából távoznia kell. Minden évfolyam minden diákjának kötelező tárgy a Mugliismeret és a Sötét varázslatok, amelyet Alecto és Amycus Carrow új professzoraink tartanak, a szükséges tankönyveket haladéktalanul szerezzék be, az első tanítási napon ezekkel a tárgyakkal ismerkednek meg iskolánk tanulói. Minden végzős diákunk szerezze be a minisztériumból a RAVASZ-vizsgák letételéhez szükséges engedélyeket, és tantárgyanként a kitöltendő formanyomtatványokat. Továbbá végzős diákjaink egyendísztalárjának összegét a Gringotts bank 713-as széfjébe a RAVASZ-vizsgadíjak összegével együtt befizetni szíveskedjenek. A tankönyvek és végzőseinknek kötelező egyéb összegek a mellékleten szerepelnek.

Tisztelettel: Perselus Piton igazgató

Alaposan megváltozhatott a Roxfort. Két halálfaló is szervesen beépült a tanári karba, s Perselus Piton, aki az előző igazgatót kíméletlenül meggyilkolta, most ott bitorolja az igazgatói széket. Senki sem gondolta volna ezt alig néhány héttel ezelőtt. Főleg maga Piton és Draco sem.  A Nagyúr átvette a hatalmat a Roxfort felett is. Szigorította az iskola tananyagát, a RAVASZ-vizsgákhoz az engedély egyet jelentett azzal, hogy a Nagyúr alaposan megválogatja ki lesz az, ki tényleg megérdemli, hogy a mágia magasabb iskoláiba járhat. Tehát megindultak a szűrők. Hogy szelektálják a betelepült idegeneket a varázsvilágból. A Mugliktól megtisztította az iskolát, s egy steril környezetbe küldi vissza az aranyvérűeket, ahol Alecto és Amycus testvérpár hamarosan gondoskodik arról, hogy a megfelelő eszméket és gondolatokat szívják magukba a fiatalok. Voldemort nem késlekedett. Nem várt. Azonnal és mindenhova beszivárgott. Olyan lappangva foglalt el minden fontos pozíciót, hogy az emberek a varázsvilágban élők, szinte észre sem vették. Egyik napról a másirka virradóan, már minden Voldemort kezében volt. Bámulatos fordulat. Döbbenetes teljesítmény, a halálfalóktól és magától Voldemorttól is. Taktikusan cselekedett. Gyorsan kiépítve a hatalmát, s a sikeres puccs után most igyekezett minél hamarabb megerősíteni a hatalmát mindenütt. Alig maradt néhány nap a papírok beszerzésére. Draco anyjával tett bevásárló körutat az Abszol úton. Megváltozott London. Megváltozott az Abszol út. Semmi sem volt ilyan mint régen. Több üzlet bezárt, alig néhányan végezték dolgukat a városban, s mindenki feltűnően sietett. Nem néztek az emberek egymás szemébe. Kerülték a tekinteteket. Bizalmatlanság uralta a varázsvilágot. A Minisztériumba lépve hatalmas kőszobor fogadta őket az átriumban. Egy varázsló és egy boszorkány ült a trónuson az eszményi aranyvérű pár. S az eltiport muglik sokasága alkotta a trónszéket, amelyen ültek.  A talapzatra a következő szöveget vésték: A MÁGIA HATALOM. Sokkolóan hirdette a szobor a varázsvilág a varázslóké régi jelmondatot. Az aranyvér diadalát. A régi eszményt. A kitűzött célt, amiért most minden intézkedés szüntelen és gyorsan hajtja a Nagyúr tavába a vizet. Narcissa Malfoy hűvös tekintettel mérte végig férje egykori munkahelyét, gyorsan irányította Dracót a felső emeletek felé. Mindenkiről külön aktát vezettek. Az aktafiókból már elő is keresték Dracóét. A hivatalnok sietve futotta át a megjegyzéseket, koppant a pecsételő az engedélyen, ráfújt az aláírásra, hogy ne maszatolódjon, s összetekerve a pergament, át is nyújtotta Narcissa Malfoynak. Gyorsan fordultak ki a minisztériumból. Csupa feszélyezett érzés. Árgus szemek, figyelő tekintetek, gyanakvás, kételkedés és félelem. Még a legtisztább aranyvér sem érezhette biztonságban magát, még Draco mellkasára is rátelepedett a szorító érzés, mi lesz ha valami nincs rendben a papírokkal? Meg sem gondolta, hogy az ő családfája messze a legjobb, s neki van talán a legkevesebb félnivalója itt ebben a rendszerben. Csak a Roxfort expresszen ébredt rá erre, amikor próbálta emlékeiből kitörölni a cruciók emlékét, amelyeket a Nagyúr parancsára teljesített az éppen előtte álló ismeretleneket kínozva vele.

-         Minden rendben? – tette fel Draco az általános kérdést a kupéban ülőktől. Nem voltak már gyerekek. Végzősök. Nagykorúak. Tudják jól mi zajlik körülöttük. S valahogy tapintani lehetett a feszültséget a kupéban is. Mindenki megkapta a levelet. A változásokról. Érződött, hogy nem akármilyen Roxfortba térnek vissza hamarosan. Hanem egy új Roxfortba. Távol a tavalyitól. De mennyire távol. Ez már nem Dumbledore Roxfortja. Ez a Nagyúr Roxfortja. Draco elkapta Blaise kezének remegését. Blaise. Aki mindig olyan nyugodt volt. Próbálta rejteni, hogy majdnem kiesett a kezéből a pergamen, ami le-fel rezegett a kezében. A lányok hűvösen, zárkózottan ültek. Kicsit talán feszengve. – Mi az? – kérdezte halkan Draco. Blaise a szája szélét rágta.

-         Nem kaptam meg az engedélyeket – fújta ki a levegőt idegesen Blaise.  – Úgy kezdem az évem, hogy fogalmam sincs letehetem-e a RAVASZ-okat év végén – harapott rá erősen a szája szélére, hogy elfehéredett az ajka.

-         De hát…miért? – kérdezte ijedten Daphné.

-         Nem tudom. A minisztériumban semmit nem mondtak. Az aktákat nem láttam. Annyit mondott visszatartják az engedélyt. Érdeklődjek később – Blaise tanácstalanul Dracóra nézett. Draco tehetetlenül tárta szét a karját.

-         Semmit sem tehetek Blaise. Apám már nem dolgozik a minisztériumban. Ráadásul még pálcája sincs, mert a Nagyúr eljátszotta. De mi a franc lehet? – nézte blaiset kutatva Draco. Fojtott hangon beszéltek a kupéban. Mintha attól tartanának, hogy kihallgatják őket.

-         Gőzöm sincs. De gáz van. Mindenki megkapta az engedélyt. Daphné, Pansy, te Monstróék. Csak én nem – Blaise a hajába túrt. – Talán valaki köpött. Ott volt Barty Kupor, negyedévben. Ő tudta, hogy nem osztom a nézeteket. Lehet, hogy politikai visszatartás. Besúg a Nagyúrnak?

-         Gondolom – biccentett rá Draco.

-         Nem tudom, lehet, Carrowéknál kell előbb levizsgáznom eszmetanból – húzta el a száját Blaise. – A legidegesítőbb az, hogy nem tudom miért…csak ránézett a papírra, s üres tekintettel felelte, hogy várólista. Na szerinted?

-         Nem értem az új rendszert Blaise. Talán Piton okosabb lesz – javasolta Draco.

-         De nem a vér igaz? – nézte sötét tekintettel Pansy. – a suliba jöhettél. Akkor ennek nincs köze hozzá.

-         Fogalmam sincs – bizonytalankodott Blaise.

-         Ki lesz a mardekár házvezetője? Hiszen Piton most már igazgató. Ő nem lehet – biggyesztette le alsó ajkát Daphné.

-         Igen. Sajnos ez vele járó tényező Piton igazgatói kinevezésének – sóhajtott Pansy is. – Gondolom Horatius Lumpsluck. A tanárok közül ő volt csak mardekáros. Carrowék végülis érthetőek lennének, de szerintem Piton nem tette meg a tanításban tapasztalatlan Carrow testvéreket házvezetőnek. Nincs is hozzá rutinjuk.

-         Igen, Carrowékat szerintem se választotta Piton – értett egyet Milly.

-         Azért senki sem lesz olyan házvezetőnk mint Piton volt – ingatta a fejét szomorkásan Draco.

-         Vajon milyen lesz most a suli? – nézte a sötétedő tájat Blaise.

-         Kihaltabb  -vágta rá hidegen Pansy.

-         Csak aranyvérűek jöhetnek – bólintott rá Draco.

-         Akkor lőttek a kviddicsmeccseknek – ásította Monstro.

-         De most csinálhatnánk évfolyammérkőzéseket – javasolta Draco.

-         Végülis ez nem rossz igen – értett egyet Blaise.

-         Idén mi csinálhatjuk a tökemelésedzéseket is. Bele se merek gondolni milyen sok energiát kivesz majd – seperte le  szoknyájáról a szöszt Pansy.

-         S olvastátok az egyendísztalárt? – csillant fel Daphné smaragd szeme. – lesz végzősbál, egy igazi bankett csak nekünk. És azonos vizsgatalárban tesszük le a RAVASZ-okat is.

-         Az mindig zöld – legyintett Pansy. – A lányoknak zöld estélyi a fiúknak fekete élre vasalt nadrág zöld zakóval. Ez a mardekár végzőseinek egyendísztalárja.

-         Nem baj, nekem úgyis a zöld áll a legjobban – dobta hátra fekete haját Daphné.

A Roxfort kapujánál már várták őket.  Elmaradhatatlanul Argus Frics és macskája kíséretében Alecto és Amycus Carrow is ott álltak, néhány pergamennel a kezükben.

- Évfolyam és névsor szerint álljatok sorba! – A hetedévesekkel kezdték az egyetlen előny. Mindenki a nevét mondta mielőtt belépett a Roxfortba. A két testvér pedig a pergamenjükön kikeresték a nevet. Hogy mi állhatott a pergamenen az is titkos volt. Valószínűleg egy aranyvér ellenőrzési lista volt. Aki nem szerepelt a listán az be sem léphetett az iskola épületébe. Megváltozott a rend alaposan. Beosztás nem volt. Mindössze hét elsős érkezett az iskolába, akik aranyvérűek voltak így automatikusan a mardekárosok asztalához ültették őket. Nagyon megrendítő volt végignézni a nagytermen. A mardekárosok asztala végig megtelt. Az összes évfolyam minden diákja jelen volt. Viszont a másik három asztalnál alaposan megcsappant a létszám. Évfolyamonként alig két-három diák, vagy még annyi sem. Néhány asztalnál egyes évfolyamokból teljesen kimaradtak. Az aranyvér lám csak ennyi volt közöttük. Üresen maradt helyek. Az a néhány lézengő aranyvérű félősen bújt össze az asztalnál. Érezték, egyenesen bűn, hogy nem a mardekárban vannak. Szégyen rajtuk. Olyan szégyenfolt, amit soha nem fognak lemosni magukról. Piton szűkszavú beszédében, voltaképpen azt mondta el, amit már tudtak.

- Köszöntöm aranyvérű diákjaimat a Roxfortban. Hagy mutassam be tanári karunk két új tagját: Alecto és Amycus Carrow professzort, akik a két legfontosabb tárgyat fogják oktatni nektek igen magas színvonalon. Fogadjátok meg bölcs tanácsaikat – engedte át a szót hűvös biccentéssel Piton.

- Vagyis jobban tesszük ha szót fogadunk nekik – mosolygott gonoszul Pansy.

-  A korábbi hibákat elkerülve idén alapos reformokat hajtunk végre, hogy mi az igazi vérbeli boszorkányok és varázslók méltó ismeretekben részesülhessünk itt az iskolában – kezdte Alecto Carrow. – A hét minden napján minden évfolyam órarendéjében szerepel a Sötét varázslatok és a Mugliismeret tárgy, amelyről a hiányzás tilos. Mivel tapasztalataink szerint elég téves tanokat tanultatok eddig mindkét tárgyból ezért szükségszerű gyors iramban behozni a lemaradásokat kijavítani a téves gyököket, kigyomlálni az ostoba feltevéseket. Egyetlen órarendet készítettünk. A mardekárosok órarendjét. A többi házbeli diákok az ő óráikra járnak be, vagyis évfolyamelőadásatok lesznek, a szerény számbeli jelenlét miatt összevonva a négy házat egyetlen osztályba. Piton professzor igazgatói kinevezése okán még egy kis változás történt. A mardekár házvezetője Horatius Lumpsluck professzor lesz, aki törekszik hasonló kiválósággal végezni munkáját elődjéhez mérten – Lumpsluck professzor nyájas mosollyal megemelkedett székében. Draco unottan megemelte a vállát. – A könyvtári rendbe is változás történt. A Zárolt részlegben őrzött könyveket kiemeltük ilyen fokú védettségükből és aranyvérű diákjaink tudását gazdagítandó teljes körűen használhatóvá tettük, vagyis különengedély nélkül is használhatjátok a könyvtári állomány teljes anyagát. Sőt nem hogy hasnzáhlatjátok de ajánlatos és hasznos is, mondhatni kötelezővé tesszük.

- Köszönjük a tájékoztatást professzor – állt vissza az emelvényre Piton. Kifejezéstelen volt az arca. – A prefektusok vezetésével vonuljatok hálókörleteitekbe, jó éjszakát mindenkinek! – lépett le Piton, s azonnal el is tűnt a nagyteremből. Piton mindig is szörnyen elfoglalt ember kinézetét öltötte magára. Amióta igazgató lett, azóta még a szokásosnál is gyorsabb léptű és türelmetlenebb, igyekvő lett.

- Elsősök gyertek utánam – hallatszott a dallamos hang. A hosszú szőke hajú lány vidáman várta be a kicsiket. Draco tekintete meg akadt az elhaladó keresztpántos fekete bőrcipőn, ami annyira tetszett neki.

- Igen, Astoria húgom prefektus lett – rántott vállat Daphné. – Én se gondoltam volna, de tényleg az. Láttam a jelvényét és nem hamis – kacagott fel hidegen. - Menjünk. Már hiányoltalak Blaise! – húzta maga után a fiút Daphné.