Piton csak a szabályok szigorításával éreztette egyáltalán a jelenlétét az iskolában. Rengeteg Umbridge féle szabály visszaköszönt az igazgatósága alatt. A szigorítások pedig kivétel nélkül mindig valamilyen másik házbeli rendbontásának eredményeként születtek, s léptek érvénybe. Daphné haját túrva gyakorolta a numerológia számításokat az íróasztalnál.

-         Mi az hogy kollektív büntetés? – háborgott lebiggyesztett ajkakkal. – Miért vagyunk mi kollektív büntetésben néhány hülye griffendéles miatt?

-         Most melyik intézkedés ütközik az életteredbe? – kérdezte komoran Pansy.

-         Például, hogy ha már hárman megyünk egymás mellett a folyosón az már gyülekezés és tilos.

-         Mégis kikkel akarsz csoportszexelni? – kérdezte sötéten Blaise.

-         Fogd be Blaise jó? – támadt vissza azonnal Daphné. Draco és Pansy futó pillantást váltottak.

-         Piton irodájából el akartak lopni egy értékes ereklyét, persze, hogy Piton megszigorította a fegyelmet – védte Pitont Draco.

-         Csakhogy a kollektív büntetéseknek mi isszuk meg a levét – háborgott Daphné. – Én senki miatt nem akarok szívni!

-         Elég ha a magad ostobasága miatt szívsz mi? – szúrta közbe Blaise.

-         Mondjátok hogyan lehetne elhallgattatni ezt a méregszelepet? – kérdezte Daphné tanácstalanul a többieket.

-         Csókkal – javasolta Milly kuncogva. A többiek csendesen nevetgéltek vele.

-         EZ nem is vicces – dünnyögte Blaise, az ölében feljebb igazgatva a könyvet.

-         Inkább az a nem vicces, hogy még vannak olyanok a Roxfort területén akik Drukkoljunk Potternek Partyt rendeznek a birtokon – húzta el a száját Pansy.

-         Pedig már szinte senki sincs itt Potter hívei közül. Csodálom, hogy McGalagony nem ült az első sorban a partyn – gúnyolódott Draco. – Legalább eltávolíthatnák már őt is az iskolából.

-         Csatlakozom a véleményedhez. McGalagonyt száműzni kellene – bólogatott hozzá Blaise is. – Nyakamon az átváltoztatástan RAVASZ vizsga és McGalagony a múltkor is csak Piton közbenjárásával engedett át.

-         Na és Piton most igazgató bármit megtehet – legyintett Pansy. – Szerintem nem kell aggódnod. A suliban több támogatód van, a Mungó részéről kell inkább idegeskedned.

-         Pye a gyakorlati vizsgámat elintézte, most már tényleg csak az írásbelit kell nagyon jóra megírnom – komorodott el Blaise hangja.

-         Te is csak segítséggel jutottál be látod – fintorgott rá Daphné.

-         A kettő nem ugyanaz – nézett rá elutasítóan Blaise.

-         Pye keményebb lett volna az tény, Elvégre ő férfi is – mosolygott gonoszul Blaisere a lány.

-         Lényegtelen ez a földalatti Pottertámogató mozgalom akkor is felháborító itt a Roxforton belül – acsarkodott Pansy. – Aranyvérűek maradtunk itt. Egy aranyvérűnek pedig nem állhat érdekében ez. Nem is értem ,hogy vetemedhetnek mégis arra, hogy például azt a borzadvány Potterfigyelőt hallgassák. Jó is hogy Piton betiltott még csírájában minden ilyen rendbontó tevékenységet.

-         Igen, tényleg szuper, nem hallgathatok rádiót, már Celestinát sem, mert tilos rádiót tartanunk, nem csoportosulhatok… - sorolta Daphné bosszankodva.

-         Te csak ne akarj csoportosulni, szaporodni meg főleg ne! – mérte végig kíméletlenül Blaise felpillantva a könyvből.

-         Dugulj el! – vágta hozzá jegesen Daphné, s összegyűrte a gyakorlással teleírt pergament, s galacsinként a fiúhoz dobta.

-         Kislányok kisfiúk! Engedjetek át itt! Köszönöm! – araszolt a hetedévesek fülkéje felé a klubhelyiségen át Lumpsluck professzor a mardekár házvezetője.

-         De jó, hogy a hetedéveseim így egy kupacban vannak – dörzsölte össze a tenyerét Lumspluck. -  A végzős egyenruhátokhoz vesznek méretet, így a délutáni óráitok elmaradnak. A bájitaltanteremben vár rátok a Shanda és Sheymesh varrónője.

-         Akkor Lumpsluck professzor nem ad fel házi feladatot? – kérdezett rá Blaise. Daphné még egy galacsint vágott erre a fiúhoz.

-         Ma kimenőtök van – mosolygott mézesmázosan Lumpsluck. – Tanuljatok a RAVASZ-okra előre. – Draco is összecsapta a rúnaszöveggyűjteményt, s megcirógatva Pansy tarkóját együtt indultak el a bájitaltanterem felé.

-         Mi ez a talpnyalás Lumslucknak? – nézett vissza Blaisere.

-         Mert merészeltem házit kérni tőle? – vigyorgott rá Blaise. –Hé Cicus! Együtt megyünk a bálba igaz? – állította meg Daphnét Blaise.

-         Talán ha normálisan viselkedsz velem – nézett keresztül rajta Daphné.

-         Ugyan már! Más párról ne is álmodj – nevetett Blaise.

-         Inkább te ne álmodozz rólam! – vetette fel a fejét Daphné, s ellépett mellette. Blaise egyetlen rántással a pincefolyosó falának nyomta Daphnét. Daphné tágra nyílt elutasító tekintettel meredt fel a sötét szemekbe. Elfordította az arcát, ahogy Blaise le akart hajolni az ajkaira. A húsos ajkak az arcát súrolták.

-         Hagyd a fenébe azt a Gringottsot – súrolta ajkaival a lány fülét Blaise.

-         És éljek az árnyékodban? Ezt akarod? – súgta vissza elakadó lélegzettel Daphné. Egész testében remegett, pedig Blaise a falnak támasztott tenyérrel tartotta magát, csak a lehelete s a súroló ajkak értek Daphné bőréhez.

-         Csak közénk áll a hatalmi vágyad te is jól tudod – lehelte Blaise, s a kieresztett szantálillatú lehelete meglebbentette a fekete hajszálakat. Blaise megbabonázva figyelte a hajszálak lebbenését.

-         Blaise te is azt mondtad, hogy én magam vagyok a smaragd. A drágakövek a fényben csillognak igazán, az árnyékban nem – felelte rá keményen Daphné.

-         Tehát a válaszod továbbra is nem? – emelte meg Blaise könnyedén a szemöldökét.

-         Mert a kezemet kérted meg? – kérdezte fagyos közönnyel Daphné.

-         Arra igent mondanál? – húzta el a száját Blaise.

-         Soha! – felelte rá Daphné. – Ha a tucatnőid sorába akarsz sorolni akkor nagyot tévedsz. Én nem mondok le egyetlen férfiért sem a céljaimról Blaise! Ha ez az áldozat érte, hogy így nem kellek neked akkor ez! De nem hagyom hogy hátráltass és visszafogj  bármiben is! Szoktasd magad a gondolathoz, hogy én nem alkuszom meg, s nem erőltetheted rám az akaratod. Ebben nem! Vagy megszokod, vagy egy drágakővel kevesebb lesz a tiéd.

-         Talán mégiscsak Pansyt kellene hívnom a bálba? – nézett a folyosón beforduló páros után Blaise.

-         A lila ametisztes rubinról is lekéstél Blaise. Már menyasszony. Fogynak a drágakövek – nézett egyenesen Blaise szemébe Daphné.  

-         Kívánlak a francba is tudod jól! – csapott a falra Daphné feje mellett Blaise, s dühösen birtokba vette a lány ajkait.

-         Talán ez nem lesz elég Blaise – sziszegte Daphné, ahogy Blaise megemelte a fejét. Kopogó cipővel hagyta magára  a fiút a folyosón.

A kézelőjüket igazgatták a fiúk. A fenyőzöld egyentalár tele volt tűzdelve gombostűkkel. Vállra simuló elegáns dísztalár készült. Blaise feszülten rángatta a fenyőzöld anyagot. Keményedtek az arcvonásai. Gondterhelten nézte a tükörképét az ovális állótükörben.

- Mi bajod? – nézett rá át Draco, ahogy megemelte a karját, hogy a derekánál is bejelöljék a megfelelő helyen az anyagot.

- Mit tudom én – szakította le a talárujjat a fércelésből Blaise. – Ó elnézést! – igazgatta gyorsan vissza a vállára a textiliát. – Minden – sóhajtott Blaise. – Daphné, a RAVASZok, ez az egész helyzet most. A világ.

- El sem hiszem, hogy most én vagyok a magabiztosabb kettőnk közül – vigyorgott rá Draco.

- Ragaszkodik a Gringottshoz! – vágta ki rosszallóan Blaise.

- Újgazdag. Természetes, hogy törtető. Mindig is tudtad róla – érvelt Draco.

- De nekem ez így nem tetszik! – dühöngött Blaise.

- Mi? Hogy bejut a Gringottsba? Hogy olyan helyen lesz, ahova férfiak is nehezen jutnak be? Egyáltalán…Daphné tényleg szinte már példásan tanul érte, mi itt a probléma!?

- Hogy naponta ki tudja kik mennek végig rajta majd és én utána utolsóként kullogjak este a sorban? – szisszent fel Blaise, ahogy egy gombostű a bőrébe mélyedt. A házimanó mentegetőzve kezdte inkább felaljazni a nadrágot és a talár hátsó ívét. – Te könnyen beszélsz. Pansy egyáltalán nem ilyen.

- Nem Blaise én jobban tudom mi a bajod. Hogy el kell kötelezned magad. Kilépünk a Roxfortból és ha továbbra is fent akarod tartani a kapcsolatot Daphnéval, akkor valamit lépned kell. Mert most már vége annak, hogy a Roxfortban úgyis találkozunk, meg nyaranta valamelyikünknél. Ennek vége. És képtelen vagy szembenézni azzal, hogy mit kezdj a Roxfort után ezzel a kapcsolattal – vágta rá egyenesen Draco. Blaise csak bámulta a tükörképét, ahogy a házimanó térdepelve mellette méregette a nadrághosszat, a szimmetriát figyelve feljebb tűzi a nadrágszárat. – Eddig kényelmes volt neked. Néha néha összefeküdtél vele de attól függetlenül külön hálóterem, és külön élet. Mi lesz ezután?

- Jó igazad van – szívta a fogát Blaise. – most boldog vagy?

- Dehogy. De a tény az tény. És ha te képtelen vagy kimondani én kimondtam helyetted. Hidd el ez a legnagyobb problémád. Vedd el, mitn ahogy én Pansyt.

- Nem, azt nem – vágta rá hevesen Blaise. – Majd a RAVASZ-ok után megbeszéljük Daphnéval. Most képtelen vagyok ezen agyalni. Nem megy. Leköt a tanulás. Arra kell koncentrálnom, majd utána.

- S addig duzzogtok? – ráncolta a homlokát Draco.

- Tudsz jobbat? – emelte meg a vállát tehetetlenül Blaise.

- Nekem szórakoztatóbb – rántott vállat Draco, s ő is végigmérte az egyendísztalárját a tükörben.

A lányok hosszú szatén dísztalárja, enyhén uszályosra készül. A mell és a csípővonalon babráltak a legtöbbet minden lánynál. Daphné lejjebb hajtotta az anyagot a melleinél.

- Így, maradjon így – erősködött.

- Jaj nem nem! Nem lehet. Ez egyentalár tessék megérteni – sápítozott a kis házimanó körülötte, s ismét visszahúzta a dekoltázs vonalát. Fenyőzöld anyagból készül a lányok ruhája is akárcsak a fiúké. A lányoknak is fekete boleró, ahogy a fiúknak a fedő talár és nadrág feketéje mellett a zakó és a nyakkendő marad fenyőzöld. A szoknya hátsó részén fekete muszlinmasni omlik le hosszan egészen az uszályig. Benne a mardekár címerével, ahogy a fiúknak a nyakkendőben köszön vissza a házcímer.

- Utálok mindent ami egyen – dühöngött Daphné.

- Képzeljétek! – súgta reszkető hangon Milly. – Greg keze hozzámért ebédnél, és mindketten összerezzentünk – kapta ajkai elé a kezét izgatottan. – Ugye ez jelent valamit?

- Hogy taszítjátok egymást akár a mágnes két azonos pólusa – vágta rá Daphné borongós hangon.

- Milly, biztos, hogy idén változás lesz nálatok is érzem. Eljött a te szerencsecsillagzatod- örült együtt barátnőjével Pansy.

- Inkább Millyé mint a Nagyúré jöjjön el – hümmögte Daphné.

- Hogy mondhatsz ilyet! – szidta le Pansy a lányt. Ahogy toppantott rálépett a szoknyája szélére, s a derekáról leomlott az egész anyag. – Ó! – nézett az egy kupacba földre zuhanó anyagra, s gyorsan visszarántotta a derekára.

- Milly szívem, soha ne akard hogy egy férfi viszont szeressen, mert a férfiak szeretete teljesen más. Ők önzőn szeretnek. Akkor szeretnek ha már megadtad nekik a kis örömeiket. S olyan illanóan vonják vissza a szeretetüket mint a kámfor oszlik szét a levegőben. Huss és kész vége! – sorolta hevesen igazgatva magán a ruhát Daphné.

- Daphné mind tudjuk, hogy Blaise-el válságban van a kapcsolatotok, de… - szólt Pansy.

- Itt nincs de! Pansy! Olyan egy ostoba troll voltam hogy ezt nem láttam! – tette a halántékára mindkét oldalról a tenyerét Daphné, s lerogyott a földre. – Most ébredtem rá, hogy ezt Blaise egy egyszerű diákszerelemnek tekinti és kész. Kilépünk a Roxfort kapuján és Au revior!

- Féltékeny rád – felelték rá a lányok.

- Nem tudom mi lesz lányok – nézett tanácstalanul a barátnőire Daphné. – Blaise egyáltalán nem beszél a Roxfort utáni dolgokról. Kettőnkről.

- Mert még ő sem tudja, hogy mi lesz – felelte rá komolyan Pansy. – Nyilván minden attól függ, hogy felveszik-e az Ispotályba. Akkor már többet fog neked is mondani.

- Gringotts nélkül még kellenék neki, de Gringotts-al nem. Miért?

- Mert a férfiak ilyenek. Képtelenek elviselni, hogy egy nő jobb lehet náluk – vágta rá Pansy élesen.

- Igen igazad van – értett egyet Daphné.

- Szerintem meg egyszerűen azt szeretné, ha otthon maradnál és otthon tudhatna téged is biztonságban – nézett ártatlanul a két lányra Milly.

- Ja biztos – húzta el a száját Daphné ironikusan.

- Blaise biztos hogy nem – rázta a fejét határozottan Pansy is.

- Sajnos ez van lányok. Négy és fél év után be fogunk fuccsolni Blaise-el. S ezt mindketten a mohó karriercéljainknak köszönhetjük. Ezzel kell élni – sóhajtott nagyot Daphné. – Talán jobb is így. Blaise sosem fogja tudni értékelni a Gringottsbeli tevékenységemet. Állandó szálka lenne, és előbb utóbb kikészítene minket.

- Pedig én hittem, hogy a végzős bálon Blaise…talán követi Draco példáját – felelte Milly álmodozó hangon.

- Szerintem Pansynak arra is több esélye lenne – sütötte le a szemét Daphné, s a szeme megakadt még Pansy eljegyzési gyűrűjén.

- De Daphné! – tiltakoztak hevesen a lányok, s felsegítették a földről a szoknyájába gabalyodó Daphnét.