Draco lefelé vette a lépcsőket a pincehelyiség felé reggeli után. Ismét egy kis hétvégi pihenő. Ellentétben Blaise és Daphné túlhajszolt, feszített tanulási tempójához, ő és Pansy kényelmesen néztek a RAVASZ vizsgák elé. Rúnismeretből szövegfordításuk lesz csak, és szótárt is használhatnak, voltaképpen nem is kellett tanulniuk rá, néha olvasgatták a szöveggyűjteményeket, fordítgattak, de ebből is az lett a végeredmény, hogy Pansy Draco mellkasára hajtott fejjel elaludt. Talán lesétálhatnának Roxmortsba egy fagylaltra.  Pansy az ablakok előtti íróasztalnál levelet olvasott. A reggeli postával érkezett. Draco az íróasztalra támaszkodott Pansy fölé, s lehajolt a kecses tarkóra nyomni egy puszit.  Közben a szeme megakadt a Pansy kezében tartott pergamenlapon, melyen erős karakteres aláírás fénylett: Sasha. Draco megakadt a mozdulatban, s csak meredt a férfinévre. Akár a tavaszi vihar zúdult rá az érzelmek tengerárja. Féltékenység, düh, harag, értetlenség, bosszúság és gyűlölet. A régi vetélytárs. A gazdag jó kiállású orosz férfi személyében.

-         Ez meg mi? – kérdezte fojtott hangon Draco.

-         Micsoda? – fordult felé értetlenül Pansy.

-         Mi ez a kezedben? – darálta indulatosan Draco, s érezte, ahogy feszül a nyakán az ideg, a halántékánál pedig kidagadnak az erek.

-         Egy levél – meredt rá csodálkozó szemekkel Pansy. Majd homlokráncolva figyelte Draco tajtékzását. – Sasha Antropovtól.

-         És megtudhatnám, hogy a menyasszonyom miért levelezik Sasha Antropovval? – kelt ki magából Draco. – Mi ez Pansy? Jegyben járunk elfelejtetted? Miért levelezel te más, idegen férfiakkal?! – vonta felelősségre Draco a menyasszonyát.

-         Sasha nem idegen – állt fel Pansy, mert alárendeltnek érezte magát, ahogy Draco fölé magasodva ordibált vele. – És fejezd ezt be Draco nem kell nagyjelenetet rendezned mindenki előtt – mondta nyugtatóan Pansy.

-         HA elfelejtetted volna leendő hitvesem, kettőnk közül te vagy a nagyjelenetek rendezője! – csattant Draco. – Kérdeztem valamit Pansy! – töltötte be a klubhelyiséget Draco feszült követelődző harsogó hangja. – Miért levelezel Sasha Antropovval, mikor az én jegyesem vagy és az általam húzott gyűrű feszül az ujjadon!? – emelte meg a szemöldökét idegesen Draco. Érezte, ahogy kiveri a verejték.

-         Nem tudtam, hogy innentől tilos leveleznem. Talán kellett volna kötnünk egy jegyességi szerződést amiben megfogalmazva lefektetjük, hogy mit tehetünk ezentúl és mit nem? – kérdezte értetlenül Pansy. – Sasha barát. Mi a baj azzal, hogy levelezek egy régi ismerősömmel.

-         Nekem egyáltalán nem tetszenek az ilyen fajta régi ismerősök. Miről levelezhetnél ugyan Sasha Antropovval? – nevetett fel keserűen Draco.

-         Megtiltod? – emelte meg a szemöldökét Pansy kérdőn.

-         Nem értelek Pansy – rázta a fejét Draco hevesen. – Én nem tűröm ezt el a leendő feleségemtől, hogy más férfiakkal tart fenn bizalmas kapcsolatot!

-         Mi a bizalmas abban, ha levelezek egy távoli oroszországban élő régi… - hadonászott Pansy – régi…régi…- Pansy leeresztette a levelet tartó kezét.

-         Régi mivel? Baráttal? Kedvessel?! – sziszegte felhevülten Draco. Pansy távolságtartón tartotta a három lépés távolságot a tajtékzó Dracótól. Sosem látta még ilyennek. Most igazán  a vőlegényeként lépett fel. Jobban mint bármikor.

-         Nemtudom miért kell ezt művelned egy ártatlan levél miatt – tette karba a kezét Pansy.

-         Nem tudom neked mennyire tűnne ártatlannak, ha én Astoria hátsóját stírölném a klubhelyiségben. Pedig én is megtehetném, te sem tiltottad meg elvégre – tárta szét a karját Draco veszekedős hangnemben. Pansy merőn viszonozta Draco kimeredő szürke szemeinek pillantását.

-         Ennyire nem bízol bennem? – kérdezte halkan Pansy.

-         Miközben Sasha Antropov levelét szorongatod? – mutatott rá remegő kézzel Draco.

-         Tudod mit Draco! – mozdult meg szobormerevségéből Pansy, s Dracóhoz lépett. – Tessék! Itt van – nyomta Draco mellkasának a levelet. – Olvasd el a saját szemeddel, hogy meggyőződhess róla megfelel-e a mi jegyben járásunkhoz a levél tartalma. Merlinre nem hiszem el, hogy ez miatt kellett veszekednünk először amióta eljegyeztél! – legyintett Pansy, s kiszaladt a klubhelyiségből. Draco az ablak előtt dermedten bámult a lány után. Lassan ocsúdott fel. Milly, Blaise, Daphné, s a klubhelyiségből még jó páran árgus szemekkel figyelték a jelenetet. Draco lehajtotta a fejét, s a mellkasához szorított gyűrött levelet összehajtotta, s szó nélkül kisétált ő is a klubhelyiségből. Habozott. Pansy egy teljesen személyes magánlevelét adta a kezébe. Márpedig a levéltitok akárhogy is létezik. Nem illene elolvasni. De végülis Pansy azzal, hogy hozzá vágta felhatalmazta rá. S Dracóban nagyobb volt a kísértés. Egy hirtelen mozdulattal széthatjtotta a pergament, s mohón tapadt a sorokra.

Kedves Pansy!

Megtisztelőnek tartom, hogy életed örömeinek részesévé avatsz, s nálam jobban senki sem fogadja kitörő örömmel a Te boldogságodat. Gratulálok az eljegyzésedhez, s nem kétlem, hogy jól döntöttél, mikor elfogadtad ezen egész életre szóló felkérést.

Csak oly megbocsátó szívedre hagyatkozhatom, amiért hónapok óta nem válaszoltam a leveledre, de a tél az itt nálunk nagyobb úr, a ti Nagyuratoknál is. Amíg nem tudtam kedvező híreket írni a Téged olyannyira foglalkoztató témával kapcsolatban, addig nem is akartam tollat ragadni.

Most viszont bátran írhatom, hogy utánajártam a Te kutatásaidnak, és elég meggyőző bizonyítékokra leltem a Téged foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban. A Valeriánusság bizonyosan létezett itt is, sőt ahogy Te is írtad, eredete innen Valeria tartományból eredhet. Sajnos a rúnaszövegekhez én nem értek, ez a Te tudományköröd, biztosan sok érdekes dologra deríthetnél fényt. De egészen biztos, hogy a feltevéseid igazak, hogy létezett egy matriarchális berendezkedésű társadalom  az aranyvérűek történelmében.

További eredményes kutatást kívánok az ügyben, s boldogságot életed választottja mellett.

Maradok mindig és örökké lovagod:

Sasha

Draco összehajtotta a levelet.  Kiért a napfényba a Roxforti parkba. Lovagod, Sasha! Draco fejében visszhangzottak és kongtak a szavak. Maradok mindig és örökké lovagod! Az eszményített szerelem. Talán nem kellett volna Pansynak rontani egyből. De ki az aki ne támadt volna rá, az előzményeket ismerve. Mennyire volt közömbös a fiú Pansynak? S vajon elég jó e ő ahhoz, hogy felülmúljon egy ennyire gáláns lovagot mint Sasha Antropov. De hát, Pansy akkor is visszautasította az orosz fiú felkérését a bálra. Mert rá, Dracóra várt. Mi változott volna azóta? Persze hogy semmi. Vagyis az, hogy Pansy most már az ő menyasszonya. Tényleg bolondság volt ennyire kikelni magából, egy levél miatt. Pansy nem börtönben van, csak eljegyezte. Attól még szóba állhat Blaise-el is. Pedig Blaise-el messze több minden volt közöttük mint a távoli Sashával. Csak hát Draco sosem vette egy kalap alá Sashát és Blaiset. Azért a kettő egyáltalán nem ugyanaz.  Ráadásul Blaisenek bármikor lekeverhet egyet, de az orosznak azért ekkora távolságból elég nehéz lenne. Draco a Fekete-tó partján sétálva meglátta Pansyt. Ő is a parton sétált, a víz felett emelkedő nap fényét figyelte, ahogy játszik a vizen. Most észrevette a közeledő Dracót.

-         Nos elégedett vagy a levél hangvételével? Nem találtad túl szerelmesnek és bizalmaskodónak? – kérdezte gúnyosan Pansy.

-         De túlságosan is szerelmes. De szerencsére úgy tűnt viszonzatlan – vigyorgott gonoszul Draco.

-         Más kárán örülsz? – hagyta, hogy Draco ahogy mellé ér, átkarolja.

-         A legszebb öröm. Mert az én menyasszonyom után eszi a fene – rázta a fejét Draco. – Szóval a lovagod? – nézett le a sötét szemekbe ajka körül játszó mosollyal Draco.

-         Ühüm. Mert lehet más is? – kérdezett vissza búgó hangon Pansy.

-         Nem! – vágta rá villámgyorsan és erőteljesen Draco, s maga felé fordította a lányt.

-         Kérem vissza a levelemet – tartotta a tenyerét a mellkasuk közé Pansy.

-         Bocs már elégettem, gondoltam nem kell – felelte gonoszul Draco.

-         De én még olvasgatni akartam! – csattant panaszosan Pansy.

-         Hogy maradok örökké lovagod? – gúnyolódott Draco. Mire Pansy a mellkasára püfölt. – Mi az a Valeriánusság? – kérdezte Draco homlokráncolva, most hogy eszébe jutott a levél tartalma is.

-         Majd megtudod – kacsintott rá Pansy. – A levelet! – nézett összevont szemöldökkel a fiúra.

-         Jól van tessék itt van – vette ki a zsebéből a levelet Draco. Pansy áthajtotta a saját talárzsebébe, s a napfényben megcsillant a jegygyűrűje, ahogy a tenyerét Draco arcára simította. Lágyan pillantott fel a szürke szemekbe, s Draco undok mosoly kíséretében de ráhajolt a halványrózsaszín ajkakra. Belefeledkeztek a csókba.

-         Lemenjünk Roxmortsba? Beülhetnénk egy fagyira… - emelte meg a fejét Draco, ahogy eszébe jutott a reggeli terve.

-         Gondolod egy fagylalttal beérem? – hagyta Draco csípőjén a kezét Pansy, ahogy megindultak kettesben a Fekete-tó partján.

-         Kezdetnek nem rossz – ingatta a fejét Draco.

-         Egye-fene. De csak kezdetnek – nevetett rá Pansy, s Draco toló karjainak nyomására Roxmorts felé vették az irányt.