A hétvégére befutott Pansy is. S valahogy Dracót nyugtalanság fogta el, ahogy meglátta. A szigorú tekintetből semmit sem tudott kiolvasni, és ezt Pansytól nagyon nem szerette. Amikor ennyire nem látja rajta, hogy mi van, csak azt, hogy itt ma este nem lesz békesség. Odatartotta az arcát a csókra, futó mosolyt eresztett meg Dracóra, de a levegőben már ott terjengett valami ideges feszültség. Draco követte tekintetével a lányt, ahogy kipakol az utazóládájából, kérdezte az útról, Pansy mesélt Cornwallról, aztán rózsaszín fürdőlepedőjét átdobta a karján és kérdőn Dracóra nézett. – Egy közös prefektusi fürdőzés? – Draco beleegyezett, de a máskor oly csábítónak tűnő invitálás, most inkább csak az ideget ültette a gyomrába. Pansy nem kacsintva mondta, még csak nem is a meglágyított hangján, hanem a jellegzetes „beszélnünk kell” hanghordozással. Draco ráharapott alsó fogsorára, s ő is összekészítette a fürdőkellékeket. Pansy komor arccal haladt mellette a prefektusi fürdőig. Draco homlokráncolva engedte meg a csapokat, figyelte, ahogy Pansy leveszi a fürdőköntösét, az összehajtott fürdőlepedőre ült, a medence szélére, s lábát a vízbe lógatta. Draco egyre hevesebben dobogó szívvel várta, hogy Pansy nyisson.

- Gondolkodtam – mondta ki Pansy lehajtott fejjel, s hüvelykujjával megigazgatta az eljegyzési gyűrűt az ujján.

- Már rosszul kezdődik – jegyezte meg gúnyosan Draco, s ingerülten belegázolt a vízbe.

- Kettőnkön. Ezen az egészen. Az eljegyzésünkön – folytatta Pansy, s még mindig lefelé nézett, a vízben mozgó fehér lábszárára.

- Azért hívtál ide, hogy itt kellően hangosan kiveszekedhessük magunkat? Csodálatos – csapott a vízre Draco. – Mégis mit hozod itt a frászt rám? Mi bajod van? Négy hónapon át megfelelt neked az eljegyzésünk most meg már nem? Tudod mit Pansy egyáltalán nem te gondolkodtál! Hanem otthon gondolkodtak helyetted! Telebeszélték a fejed minden hülyeséggel. Tudtam! Előre tudtam, hogy nem kellene téged egyedül hazaengednem. Mert sejtettem, hogy ez lesz az eredménye. Ki nyomta tele a fejed? – támadt dühösen, és idegesen a lányra Draco. Pansy végre rámeredt.

- Egyáltalán nem arról van szó, hogy telebeszélték a fejem, hanem hogy rávilágítottak dolgokra, amiket én eddig figyelmen kívül hagytam – kiáltotta most már Pansy is. Mindkettejük hangját visszhangozták a falak. – És ne kiabálj velem!

- Én? TE üvöltesz most is! – feszültek az idegek Draco nyakán. – És hogy ne kiabálnék, amikor szívem szerint odarontanék hozzád hogy jól megrázzalak, hogy mi a fészkes fene ütött most beléd!

- Én nem vagyok Malfoy. És soha nem is leszek az. Igaz? – kérdezte Pansy lehangoltan.

- Dehogynem leszel az! – kiáltotta hitetlenkedve Draco. Majd kemény határozott hangon tette hozzá. – AZ leszel, mert én azzá teszlek!

- Ez nem lesz ilyen egyszerű te is tudod! – Pansy vizenyő szemekkel elnézett a sellőket ábrázoló mozaikablakok felé. Miközben keserűen felnevetett. – Emlékszel mit mondtál nekem? Hogy soha nem lesz jövőnk, ha nem tudom elfogadni, hogy nőként alattad állok. És engedelmeskednem kell neked.

- Jaj Pansy Merlinre ne kezd ezt! – kiáltotta elkeseredve Draco, s belemerült a vízbe.

- És a hagyományok, a gének, a családi tradíciók? Amik olyan fontosak voltak neked, hogy mindezek miatt szakítottál is velem? Most elfelejtetted? Ugyan Draco ne álltasd magad se ezzel, mi változott azóta? Semmi!

- De igen! Azóta a menyasszonyom vagy! Mit fejez ez ki, ha nem azt, hogy én tényleg komolyan gondolom veled. És hogy rájöttem, mekkora barom voltam akkor, amikor egyáltalán szóba hoztam ezeket a dolgokat előtted és így a fejedhez vágtam. Pansy! Értd meg akkor teljesen más dolgok szerint gondolkodtam – csapta hátra nedves haját Draco.

- Ó igen? És mi a bizonyíték arra, hogy nem fogsz majd megint valami ilyen vagy ehhez hasonló rendszer miatt ismét így gondolkodni? Csak akkor már sokkal fájdalmasabb szakítással kell szembenéznünk. Kihajítanál a gyerekeddel együtt? Mert nem illeszkedik a családi tradícióitokba? Egyáltalán hogyan is bízhatnék benned és az állhatatosságodban, amikor egy ilyen ügy miatt, már képes voltál szakítani velem? Mi biztosít engem arról, hogy egyszer csak nem kattan neked megint be ugyanez? – kiáltotta tanácstalanul Pansy.

- Jaj PAnsy ne gyere nekem ilyen szövegekkel! Mi biztosít arról, hogy bármi is örök és állandó? Hogyan is tudhatnám, hogyan fogok tíz év múlva gondolkodni? Csak azt tudom nyújtani Pansy, amit most jelenleg érzek és gondolok. S ezzel lásd be te is így vagy! Vagy szaladjunk fel Trelowneyhoz? Hátha megszállja valami és jósolni is képes nekünk? – meredtek ki Draco szürke szemei a veszekedés közben.

- Nem tudom draco nem tudom. Akkor olyan határozottan jelentetted ki, hogy egy szőke nőt akarsz feleségül. És aztán…egyenesen Astoria… - ráncolta a homlokát Pansy.

-         Na ne! Pansy kérlek, ne hozd most ezt elő. Köze sincs a mostani dologhoz Astoriának. S vésd már fel oda valahova a fejedbe, hogy ne mastoriát jegyeztem el, akkor sem. Téged választottalak Pansy. S nem ideig óráig. Hanem annál sokkal állandóbb dologra. A házasságban az állandóság a lényeg. A bizonyosság. A Stabilitás – emelkedett ki a vízből kissé Draco.  

-         Hozzám vágtad a mérget, te magad! Ugye tudod? – vágta keresztbe a karját Pansy.

-         Nem gondolkodtam. Elvakult voltam és egy teljesen ostoba görény. Ezt akartad hallani? Tessék a beismerő vallomásomtól most már lenyugodtál? Megelégedsz ennyivel? Mit vársz?  Mutassak megbánást és esedezzek a bűnbocsánatodért?! Szállj már le a földre Pansy! Én is mardekáros vagyok. Nem fogok térden csúszni előtted. – Draco ingerülten elfordult s a hajába túrva borult a medence szélére lehajtott fejjel. – Jól van! – csapta hátra a haját kimérten Draco. – Jól nyisd ki a hallójárataidat Pansy. Mert többet nem fogod ezt hallani tőlem. Legalábbis nem hiszem hogy valaha is sűrűn ismételgetném előtted. Ez nem a mi sajátunk te is tudod.  – Draco bosszúsan kifújta a levegőt . – Szeretlek – mondta haragosan. – nem hirtelen felindulásból jegyeztelek el, hanem mert hosszas megfontolásaim után sem találtam egyetlen meggyőző indokot amivel sikerült volna magamat lebeszélni rólad. Nem a szüleim befolyásából, ne maz ő akaratukból. Csakis azért, mert kivételes vagy számomra. Egy olyan nő, akinek a legutálatosabb tulajdonságai is hiányoztak, amikor nem voltunk együtt.  S most már tudom, hogy ezt a hiányt nem szeretném érezni. Bolondság, de éppen ez az egy év világított rá arra, hogy mit veszítenék. Kellett, hogy magamhoz térítsen. Hogy felrázzon és ráébresszen, most kell cselekednem, amíg még nem késő. S te? Miért mondtál igent?  Várom a válaszod igen? Eszedbe jut egy meggyőző szó? Mh?

-         Hát…mert…szeretlek – facsarta ki magából kínkeservesen gyötrődő arccal Pansy.

-         Fantasztikus! Mindig is így szerettem volna hallani ezt a szót a menyasszonyom szájából tényleg! – csapott a medence szélére Draco.

-         Mert mintha te olyan nagyon szerelmesen mondtad volna! – rúgott egyet a vízen Pansy.

-         Miért csak szerelmesen lehet ezt a szót mondani? Ugyan hagyjuk már! – legyintett ingerülten Draco.

-         Én félek ettől az egésztől Draco – húzta ki a lábait a vízből Pansy, s fázósan a fürdőköntösébe burkolódzott.

-         Nahát! Lenyűgöző! Pansy Parkinson fél valamitől! Szerintem ez sokkal nagyobb vallomás volt tőled, mint az hogy mellékesen hogyan érzel a leendő férjed iránt. Hallgatlak! Mégis mitől félsz? – lökte ki magát a medence szélére Draco.

-         Neked Draco ez semmi! De én fogok Wiltshirebe költözni, a szüleidhez, akik megvetnek engem, mert talán nem is örökíthetem tovább azt, amit annyira kiváltságosnak hisznek. Draco…én nem érzem most azt, hogy ebben a légkörben én egyáltalán akarnék is valaha egy gyereket. Aki csalódást okozna mindenkinek. Hogyan néznél te rá? És rám? Amikor majd előjön minden, amikor majd érkezik a nyomás szüleid felől is, s most talán igen azt mondod, sosem tennél ilyet, de akkor lehet eldobnál minket magadtól, egy szőkéért, ahogy az előre el van tervezve a nagy Malfoy hagyománykódexetekben.

-         Ah Pansy basszus fejezd ezt be! Ne légy már ennyire rohadtul körültekintő és figyelmes mindenre! Nem érdekel és téged se érdekeljen! Zárd ki a körülményeket! Csak mi ketten vagyunk te és én. És ennyi. Mellesleg nem is biztos, hogy wiltshirebe megyünk – tetet hozzá halkabban Draco.

-         Ezt meg hogy érted? – kérdezte fenyegetően Pansy.

-         Úgy ,hogy ne mtudom, hogyan fogadják majd a szüleim – vakarta meg a tarkóját Draco.

-         Mert te még mindig nem mondtad el! – csattant felháborodva Pansy.

-         Hát….nem – bökte ki nehezen Draco.

-         Ó hát persze! Sejthettem volna! Képtelen vagy felvállalni a szüleid előtt! Tényleg ennyire gyáva féreghez készülök hozzámenni? – pattant fel Pansy ültéből.

-         Nem erről van szó! Nem volt alkalmas időpont! – tekerte maga köré a törülközőt Draco is ahogy felállt.

-         Erre mégis milyen alkalmas időpont kell? Nevetséges! El sem mondtad otthon! ÉS majd ha megtudják és nem tetszik nekik akkor egyszerűen felbontjuk a jegyességet és ennyi igaz? Most is csak hitegetsz? Szép szavakkal próbálod elaltatni a figyelmemet és az éleslátásomat? – kérdezte bosszúsan Pansy.

-         Jesszusom de utálom, amikor ennyire kötekedően idegesítő tudsz lenni és érthetetlen – túrt idegesen a hajába Draco.

-         Íme máris meghazudtolod magad látod? Ilyen vagy te! Most mondtad, hogy a legidegesítőbb tulajdonságom is hiányozna. Most is? Mikor is hihetek egyetlen szavadnak is? – emelte meg a szemöldökét kötekedően Pansy.

-         Na jó hagyjuk ezt! Felpumpálták az agyad otthon a hülye szövegeikkel, és most zúdítod itt az egészet. Majd beszélgetünk ha lenyugodtál – dühöngte Draco.

-         Nem fogok lenyugodni! – kiáltotta Pansy.

-         Hát én se! – vágta vissza azonnal Draco.

-          Annyit kértem, hogy mondjuk el most tavasszal otthon. De te cseszel rá!

-         Mégis mikor mondtam volna el? Két hajlongás között a Nagyúr előtt? Vagy a Cruciótól kínzottan, ha megvárom. Nem akartam ,hogy  külön külön tudják meg és együtt meg sosem voltunk nyugodt körülmények közt. Mindig megzavart valami kis kellemetlenkedő alak.

-         Takarózz csak a kifogásaiddal – hagyta ott Pansy a fiút a medencénél. Draco viszont utána lépett.

-         Pansy! Várj már meg! – rántotta vissza karjánál fogva a lányt.

-         Mondjad mit akarsz? – kérdezte elutasítóan Pansy, s a csempéhez simult.

-         Most konkrétan mi is ami nem tetszik? Amit egy évvel ezelőtt hozzádvágtam, vagy hogy otthon nem mondtam el, vagy amit te hallottál otthon? – kérdezte Draco, s közben a szőke tincsek végéből csöpögött a víz.

-         Konkrétan egyik sem tetszik – felelte morcosan Pansy.

-         Vagy úgy, most már mindent értek – vágta rá Draco önelégült grimaszt vágva. – S én?

-         Te sem – felelte rosszkedvűen Pansy.

-         Akkor most velem van bajod vagy magaddal? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Mindkettővel – harapdálta az ajkait Pansy, miközben két ujja közt kifacsarta a csöpögő vizet Draco szeme elé csüngő tincsből.

-         Akkor indulhatunk is az oltár elé – jegyezte meg vigyorogva Draco.

-         Azt hittem most már minden egyszerűbb lesz – sóhajtott Pansy kimerülten.

-         Nem, most kezd igazán bonyolult lenni, együtt fogunk élni – ironizált Draco.

-         Rémesen hangzik – felelte panaszosan Pansy.

-         Nekem is. Már most borsódzik tőle a hátam – Pansy megbökte az ujjával Draco nevetéstől reszkető hasát, s ő is elmosolyodott.  Draco lehajolt hozzá, s nedves ajkaival rátapadt Pansy szétnyíló ajkaira.