-         Pszt! Pszt Draco! – intette sürgetően közelebb Pansy.

-         Hümm? – emelte meg érdektelenül a fejét Draco.

-         Most hogy nincs itt Milly… - kezdett bele Pansy.

-         Igen, végre csendé s nyugalom van. Muszáj éppen neked megzavarnod? – kérdezte zsörtölődő hangnemben Draco.

-         Arra gondoltunk, kicsit alásegíthetnél Greg és Milly közeledésének – súgta Pansy Draco fülébe lihegve.

-         Ki az a Greg? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Jaj ne kezd ezt! – sziszegte Pansy ingerlékenyen, s hátranézett hogy Madam Cvikker nem áll-e a hátuk mögött. – Monstro az!

-         Jah, persze, aha Monstro – bólogatott Draco, de szemével már az óangol szöveggyűjtemény oldalára tapadt.

-         Draco! – rázta meg Pansy sürgetve.

-         Mondjad mit csináljak? Hát mégsem kényszeríthetem Monstrót, hogy ugyan vedd már el az unokanővérem szüzességét – bosszankodott Draco.

-         Most köcsög vagy ugye tudod? – kérdezte sértődötten Pansy.

-         Jól van, majd kitalálok valamit, csak hagyj már most nyugton olvasni! – rázta le a lányt Draco.  Pansy fejét ingatva, de elhúzódott. Daphné várakozó zöld szemeivel találkozott a pillantása.

-         Na benne vannak? Blaise most tiszta hülye nem lehet vele beszélni! – sóhajtotta Daphné.

-         Hát Draco is kezd dettó ugyanez lenni – húzta el a száját Pansy. – Rossz hatással vannak egymásra.

-         Főleg Blaise Dracóra – bólintott rá Daphné. – Vigyázz Blaise-el, mielőtt lebeszélné…

-         Dracót nem lehet! – szakította félbe határozottan Pansy, s ő is tintába mártotta a pennáját.

-         Jó, hogy ilyen eltökéltek vagytok – rántott vállat Daphné, s a számmisztika jegyzetek felé hajolt, de közben átsandított a párkányra húzódó Blaisere, aki ölében vaskos gyógyítói lexikonnal gubbasztott, fel sem pillantva, komor koncentrált figyelemmel. Egy teljes óra papírzizegéssel, és pennasercegéssel telt. A hetedévesek készültek a RAVASZ-vizsgákra. Mind tanultak. Az utolsó hajrába értek. Nyakukon a vizsgák. Daphné mondta be az unalmast a leghamarabb. – Milly merre?

-         A Fekete-tó partjára ült ki tanulni. Bár fogalmam sincs hogy tud ott tanulni, amikor minden évfolyamból kint nyüzsögnek és hangoskodnak – suttogta vissza Pansy.

-         Lemegyek megnézem – tette a táskájába a tankönyveit Daphné, s a polcsorok között eltűnt. De még nem lépett ki a könyvtárból. Blaiset várta. A fiú összevonta a szemöldökét, s lapozva egyet a könyvben leugrott a párkányról, fel sem pillantva indult meg a gyógyítói kézikönyvek részlegéhez, még út közben is olvasta azt a kötetet, amit a kezében tartott. Daphné a sor szélére lépett, s útját állta. Blaise bágyadt fejbillentéssel ki akarta kerülni az útjában állót, s még mindig fel sem pillantva olvasott, s egyenesen a polcosszekrény szélének ütközött. Koppant a homloka a kemény fán.

-         Ó a rohadt életbe is! – kapta fel a fejét Blaise, homlokát dörzsölgetve.  Daphné kinyújtotta a karját, s a polc szélében megkapaszkodott. – Daphné neked is pont az útban kell megállnod? – ripakodott rá Blaise. Daphné feljebb húzta bal szemöldökét. – Mi van mi bajod? Mondjad! – roggyantotta meg a térdeit Blaise.

-         Kettőt találhatsz! – forgatta a szemeit Daphné. – Szeretkezz velem!

-         Most itt pillanatnyilag nem alkalmas – nézett körbe Blaise, mintha éppen a dolgot fontolgatná. – Épp a könyvtárban vagyunk!

-         Blaise te tudod a legjobban, a szexre mindig alkalmas az időpont – nyalta meg az ajkait Daphné.

-         Madam Cvikker asztalától két sornyira vagyunk – vetette ellen Blaise, s el akarta tolni Daphné karját az útból.

-         Kibaszottul nem érdekel, hogy hol vagyunk. Dugj már meg merlinre! – csattant Daphné hangosan.  Blaise körbepillantott, hogy ki hallotta őket.

-         Túlöltöztél Cicám – mérte végig a lányt.

-         Nem. Nincs rajtam alsónemű – felelte hűvösen Daphné.

-         A francba is, az mindjárt más! – dobta le a bőrkötéses lexikont Blaise, s Daphnét a polcsornak nyomta. Daphné a polcra támaszkodott, s már érezte is Blaise fürge ujjait a szoknyája alatt.  – Teljesen őrült vagy ugye tisztában vagy vele? – kérdezte rekedt hangon Blaise.

-         De izgat a helyzet nem igaz? – zihálta kéjesen Daphné.  – Sajnos máshol már nem tudlak elérni csak itt! A könyvmolyok többet látnak mint én! Aáh! – hallatott elfojtott kiáltást Daphné, ahogy Blasie belé hatolt.

-         Sss! Halkabban Merlinre! – súgta ziháltan Blaise.

-          Ó, annyira jó! – lebbent meg Daphné szemhéja. Blaise ajkaival rátapadt a fekete hajtincsek közül kivillanó fehér női nyakra. Remegett a polcsor, a könyvek mocorogtak egymás mellett a rázkódástól, s Blaise megremegve fújta ki a levegőt. Egyik karjával még Daphnét karolta, de lehajolt a nadrágjáért, hogy megigazítsa magán. Ujjaival beletúrt az egzotikus illatú hajzuhatagba, s mélyen beleszippantott Daphné nyakánál a fekete hajszálak függönyébe.  Daphné lakkozott körmeivel még mindig Blaise tarkóját karcolgatta, ahogy fátyolos-szerelmes szemekkel nézett a lágy nyílt tekintetbe, ahogy Blaise ráemelte a szemét.

-         Blaise! Azt mondtad egy óra múlva szólja, hogy menjünk járassuk meg a lábunk mielőtt trombózist kapunk – ért a polcsorhoz Draco, s meglepődve hogy kettesben találja a párost hátrált egyet.

-         Ühüm, megyek igen, kösz – morogta Blaise, ahogy tenyerével átsimított Daphné derekán, s fenekén.  Daphné leeresztette sűrű fekete pilláit. Blaise nézte az erős türkizes kontúrvonalat, amivel Daphné megerősítette a szeme vonalát, s a zöld szemfestéket, amiben egy halvány sötétzöldebb csíkot is belecsempészett a lány, amitől az ecsetvonások rafinált ívét hangsúlyozta, amely a szemhéj domborulatát emelte ki. Nagyon értett a zöld árnyalatainak használatához a szemfestésben. És annyira gyönyörű volt vele. Blaise átsimította hüvelykujjával a lány arcvonalát, s száját a lány arccsontjára szorította.

-         Megyek cicám! – búgta rekedten a lánynak. Daphné lesütött szemmel bólintott. – Tanulj még kicsit! Átnézzük együtt este? – kérdezett rá Blaise.

-         Nem, inkább nem – köszörülte Daphné. – Nem szeretném, ha látnád, mennyivel ostobább vagyok nálad – fordította el a fejét Daphné, hogy nem is nézett a fiúra.

-         Nem vagy az. S ezt mindketten tudjuk Daphné – tartotta a tenyerét a lány csípőjén Blaise, hogy visszatartsa.

-         Aham igen – emelte rá bágyadt lebbenéssel a tekintetét Daphné, s lefejtette a fiú karját a csípőjéről. – Menj! – lépett el, s ringó csípővel eltűnt a sor végén.

-         Leejtettél egy könyvet! – mutatott Draco a földre dobott könyvre.

-         Tényleg – pislantott le rá érdektelenül Blaise, s átlépve a köteten megindult Darcóval a Roxforti parkba.

A két barát egymás mellett bandukolt. Monstro és Crak kissé lemaradva kísérték a két fiút. Blaise lehajtott fejjel magába mélyedve súrolta a fűszálakat a cipője alatt, ahogy lépett. 

- Blaise figyelsz? – bökte meg könyökével a mellette hallgató fiút Draco. – Vagy latinul kell már beszélnem hozzád, hogy egyáltalán megértsd amit mondok neked?

- Bocs elbambultam, de figyelek – kapta fel a fejét Blaise.

- Szóval most elsétálunk Milly mellett és teljesen véletlenül kicsit nekilökjük Monstrót! Benne vagy? – kérdezte Draco újból.

- Persze, legyen. De ez mire lesz jó? – tette az övébe a hüvelykujját Blaise.

- Nem jutott értelmesebb ötlet az eszembe, s Pansy addig szekál, amíg nem teszek valamit az ügyben – kereste tekintetével az unokanővérét Draco. – Van jobb ötleted?

- Nekem sincs – rázta a fejét Blaise. Igazán nem is gondolkodott az ügyön. Még mindig Daphnét látta maga előtt. A lesütött szemeket, a zöld szemfestékkel művészien megfestett szemhéjat.

- Ott van – irányította arra a lépteiket Draco határozottan.  – Melyikünk tud rajta nagyobbat lökni? – súgta settenkedve Draco.

- Szerintem ketten együtt – vihogta Blaise.

- Akkor én meglöklek téged, te meg tovább lököd Monstrót és a kettőnk ereje így összetevődik? – harapott az ajkára Draco.

- Erről ne mvagyok meggyőződve, csak ne boruljunk mind Millyre mert az poén lenne – vihorászott Blaise.

- Hát szegény biztos furcsálná, hogy hárman is belé estünk – röhögött halkan Draco is. S Blaise is átdobva a karját Draco vállán röhögött vele a szójátékon. Draco és Blaise pajkosan össze-összevillantották a szemüket ahogy közeledtek. Milly egy terebélyes tölgy árnyékában üldögélt. Draco és Blaise lassítottak, s úgy intézték, hogy Monstro legyen a legközelebb a lányhoz. Ahogy méterről méterre haladtak Blaise egyre közelebb irányította Monstrót a lányhoz. Ahogy Blaise sündörögve közelebb került Monstróhoz, a fiú természetesen szélebbre húzódott, hogy ne érintkezzen Blaise-el. Ahogy már csak párlépésre voltak Millytől. Draco közelebb húzódótt Blaisehez, Blaise Monstróhoz, s Előbb Draco majd Blaise egy erőteljes lökéssel behajintották a fa tövébe Millyre Monstrót.  A két fiú elégedetten nézék a két egymásba gabalyodott mardekártaláros párost.

- Au! – hallatta az egyik.

- Úúú! -  kiáltotta a másik. A két súlyos testtömeg nehezen tudott szétbontakozni. Draco és Blaise kezdeti örömükben, hogy milyen remek akciót hajtottak végre, ahogy Monstro és Milly is láthatóvá vált a nagy kupac alól már ijedten néztek össze. Mindkettejük ajka komolyan felszakadt, és a homlokukon jókora dumó volt. Hát nem két kiló koccant itt össze az tény. De hogy ennyire durván megsérüljenek, azt azért igazán nem akarták. Monstro nyállal kevert vére csöpögött Milly talárjára, s Milly sem volt jobb állapotban.

- Ó Greg! – sírt fel panaszosan Milly.

- Engedj, engedj ide! – lökte félre Dracót Blaise, s leguggolt a balesetet szenvedettekhez. – nyugi, nem vészes, csak komolyan vérzik. Felkísérjük őket a gyengélkedőre! – segítette fel Millyt Blaise, s Draco is kezét nyújtotta Monstrónak, hogy felrántsa a földről.

- Na ezt már megint összehoztuk – nézett össze a két bünös. A gyengélkedőn Madam Pomfreyra várni kellett.

- Jaj megyek szólok Pansynak, hogy hol maradunk már eddig – indult meg Draco. – Blaise te is vissza akarsz még jönni egy könyvért igaz? – intett a fejével Draco jelezve, hogy hagyják magukra a párost.

- Aham, több könyvet is ott felejtettem a könyvtárban – bólogatott hevesen Blaise. Draco és Blaise még visszanézte ka vérző kettősre, majd gyors léptekkel eliszkoltak előlük a könyvtár felé.

- Ne haragudj, nagyon megütöttelek? – brummogta búsan Monstro. – Igazán nem akartam.

- Te is  jól megsérültél! Neked is ennyire fáj? – kérdezte szendén Milly.

- Én elég puhára estem – rántotta meg a vállát Monstro. – Estem már keményebbre.

- Hát én is fogtam már keményebbet – értett egyet Milly. Egy ideig csendben hallgattak, a párbeszédjükön merengve. S ahogy Monstro úgy Milly is kezdett elvörösödni.

- Mármint, nem úgy értettem – mentegetőzött gyorsan Monstro.

- Jaj, én nem arra értettem! – hebegte ijedten Milly. Ahogy ijedten néztek egymásra, Monstro bárgyún elvigyorodott, mire a vértől nedves ajkai is kivillantak. Milly is mosolyra húzta a száját, de a fájdalomtól csak egy torz fintorra futotta. Mindketten úgy néztek ki, mintha épp most harapták volna át valakinek a torkát, és még a vérétől csöpögő szájjal ülnének itt. Milly és Monstró homlokán is jókora dudor kezdett emelkedni, s vörösödni. Madam Pomfrey rendesen megváratja őket.  – Csöpög az álladról a véred – jegyezte meg Milly aggódón, s a zsebéből előhalászott zsebkendőjével letörölte a nyálas, véres cseppeket Monstro álláról.

- Ah, kösz – nézett le zavartan Monstro. Majd apró szemeit végigjáratta Milly arcán. – Te is vérzel!

- Hát igen ,máskor inkább szólj előre ha fájdalmat akarsz okozni nekem – mondta gyermeteg hangon Milly.

- Hát tudod, erről senkinek sem szoktam előre szólni. De téged majd igyekszem figyelmeztetni – mondta ártatlanul öblös hangon Monstro.

- Kedves tőled – pirult el Milly zavartan, s lányos pironkodásában a véres zsebkendőt hajtogatta idegesen a kezei közt. Megilletődötten, lesütött szemmel és lehajtott fejjel zavartan ültek, amikor Madam Pomfrey is rájuk talált a gyengélkedőn.

Pansy gyanakvó pillantással nézte a könyvtárba belépő két fiút. Draco önelégült arccal helyezkedett el mellette. Blaise pedig Daphnéra akart kacsintani, de a lány arcát nem is látta a fekete tincsektől, belemerült a számmisztika-gyakorlásba.

-         Draco?! Hol hagytad Millyt? Meg Monstrót? – kérdezett rá Pansy le sem véve a tekintetét Dracóról.

-         Jah, elintéztem amit kértél – mondta kitérően Draco.

-         Hol vannak? – kérdezett rá erőszakosan Pansy.

-         A gyengélkedőn – vágta rá közönyösen Draco.

-         A gyengélkedőn? – hápogott Pansy. – Mégis mit műveltél velük?

-         Azt mondtad hozzam őket kicsit közelebb – tárta szét a kezét ártatlanul Draco.,

-         De nem úgy, hogy szétverik egymást – mérgelődött Pansy.

-         Miért ez a fizikai kontaktus nekünk is mindig bejön – szúrta közbe gúnyosan Draco.

-         Mit műveltél velük? – sziszegte Pansy.

-         Az unokanővérem! Nyilván nem szórtam rá átkot! – forgatta a szemét Draco.

-         Draco! – szólt rá erőteljesebben Pansy.

-         Egy kis baleset történt. Rálöktük Monstrót! De nyugi, biztos egymás melletti ágyba kerülnek. EZ jó jel nem? – kérdezte Draco elbizonytalanodva.

-         Jaj Draco! Hogy lehettél ilyen! Szegény Milly! Megyek megnézem – pattant fel Pansy.

-         Nem, ne menj! – tartotta vissza Draco a lány csuklójára szorítva ujjait. – Hagyd, hogy egy kicsit kettesben legyenek. Had intézzék ők a sorsukat! Emlékezz vissza mi is hogy utáltuk, hogy két másodpercre se lehettünk ketten, mert folyton a sarkunkban loholt valaki – érvelt Draco bölcselkedve. Pansyt visszakényszerítette maga mellé.

-         Hát lehet, nem árt neki, ha most ketten vannak. De milyen az, hogy felé se nézek – bizonytalankodott Pansy.

-         Majd egy óra múlva rájuk nézünk – csitította Pansyt Draco.

-         Egy perccel se, na tanuljunk! – nyitotta szét ismét a szöveggyűjteményét Pansy.