Érintőleges információk otthonról. Keveset írnak, akkor is burkoltan. Ahogy Draco kivette a szülei nem kaptak pálcát a Nagyúrtól. Sem Bella. A büntetésük nem maradt el. S foglyok a saját birtokukon. Nem hagyhatják el a birtok területét, még a kúriát sem nagyon. S a lehetetlen is megtörtént. Betörtek a Lestrange-széfbe. De minden csak másodkézből, utalásból, sejtésből. Egyre ritkábbak a levelek otthonról. Draco küldött képet a szüleinek. De csak olyat, amin egyedül van. Most igazán nem alkalmas az idő arra, hogy részletezzen bármit is. És több képen is egyértelműen ott csillog Pansy ujján az eljegyzési gyűrű. Draco a környezetének itt a Roxfortban nem is akarta felhozni ezeket a híreket. Az otthoni dolgokról hallgatott. Az évfolyama így is sejti, hogy a Nagyúr náluk vendégeskedik a Malfoy-kúrián. Nem is merik kérdezgetni. Draco pedig rezzenéstelenül futja át az otthonról jött sorokat. A próféta hazudik, úgysem hihetnek annak, hogy valójában mi történik odakint. Itt a Roxfortban teljesen elzárva élnek a külvilágtól. A családok nem beszélnek a kinti világról, a nehéz helyzetről a megváltozott rendről. A Roxfortot pedig őrzik. A dementorok, a halálfalók. Itt van rajtuk is a Nagyúr láthatatlan szeme. De hamarosan kikerülnek a Roxfort és Piton védelme alól. A RAVASZ-letétele után utaznak haza. Vagyis. Végső búcsút vesznek a Roxforttól.  Ahogy közeledtek a vizsgák, Dracón is eluralkodott az a búskomorság, amit Milly egész évben éreztetett. Kár, hogy Piton igazgató lett. Mert bár valóban az aranyvérűeké lett az iskola. Piton személyes varázsából már egy szikra sem hullott rájuk. Piton nem mondott beszédeket, ritkán jelent meg, akkor is sietve, akkor is rosszkedvűen, a dolga után rohanva. Draco sejtette is, hogy A Nagyúrnál éppen annyit kell neki is hajlongani és engedelmeskedni, mint a szüleinek. Meghúzta a zakója alját, hogy jobban feszüljön a mellkasán.

-         Nyomás, lefelé! – kacsintott be Blaise is erős szantálillatfelhőt maga után húzva. A két fiú együtt lépkedett le a klubhelyiségbe. – Bájitaltannal kezdünk. Ez jó nyitás lesz – töltött magának egy pohár vörösbort Blaise.

-         Igen. Kellemes az indítás. Nekünk utána rögtön rúnatan lesz – tartott egy poharat Draco is Blaise elé. Blaise neki is töltött, s összekoccintották a poharukat.

-         Numerológia hogy megy? – kérdezte Draco.

-         Bízom a legjobbakban. Fogalmam sincs mi lesz a vizsgán. Mire számítsak – kortyolta a testes száraz italt Blaise.

-         És Daphné? Gyakoroltátok együtt? – kérdezett rá komolyan Draco.

-         Célozgattam neki rá, hogy tanuljunk együtt, meg átnézem a számításait, de Daphné minden segítséget megtagadott. Sosem volt ilyen előtte. Legalábbis az előző években. Őszintén szólva fogalmam sincs mit gondoljak mögé. Hogy nem akarja, hogy lássam, a hibáit? Vagy, hogy nem akarja, hogy kioktassam? Vagy annyira megy neki? Vagy egyáltalán nem is tanulja? – emelte meg a vállát kérdőn Blaise.

-         Én láttam, hogy tanulja – bólintott határozottan Draco.

-         Akkor nem akarja, hogy segítsek neki. Talán tényleg jobb is. Csak összekapnánk rajta. Mert ha valamit elkezdek magyarázni, attól már rögtön okoskodom és osztom az észt, és őt totál hülyének tartom. Mindig ezek az érvek – ingatta a fejét Blaise.

-         Nah, jöhetnének már. Nem mehettünk le a hatos vacsorára sem, mert hogy a végzősök úgyis a végzősbáli lakomából esznek nyolckor. Mindjárt kilyukad a gyomrom – topogott türelmetlenül Draco.

-         Ah, én is szédülök már az éhségtől. De a lányoknak az öltözködés mindig eltart egy csomó ideig! Bár elhiszem, mire Daphné megfesti azt a művészi szemkikészítést, az legalább egy óra lehet – grimaszolt Blaise.

-         Milly engem faggatott, hogy nem vettél e véletlenül egy gyűrűt Daphnénak – sandított a barátjára Draco.

-         Milly! – rázta a fejét Blaise mosolyogva. – Természetesen nem vettem. Hogyan is? Mire fel? Én nem te vagyok Draco. És ezt teljesen komolyan mondom. Nekem a házasság…az…egy külön műfaj. Nem nekem való. Sőt nem is hozzánk való. Daphnéhoz és hozzám. Nem. Na jönnek már! – nézett a lépcső felé Blaise. A három lány bevonult azonos szín ruhában, az azonos szín ruhába öltözött fiúk mellé felzárkózva.

-         Éhesek vagytok ti is? – kérdezte milly mosolyogva.

-         Most szerintem mindenki. Már fél kilenc és dél óta egy falatot sem ettünk, szóval igyekezzünk már! – sürgette meg Draco az unokanővérét. Pansy belekarolt, s szoknyáját megemelve kopogós fekete cipőben lépdelt fel mellette a nagyterem felé. Daphné csípőringásától suhogott a szatén uszály, jobbra-balra. A hajában most néhány tincs hullámos volt, de a lányok alapvetően meghagyták a szokásos frizurájukat a végzős bálra. Eltűntek a szokásos hosszú padok. És a szépen terített körasztalok maradtak. Házanként külön. Bár igazán csak mardekárosok voltak teljes tíz fős létszámmal. Legjobb indulattal is összesen húsz diák ült összesen az asztaloknál. Szépen megfogyatkoztak az év folyamán. A tanári asztalnál viszont teljes volt a létszám. Csak az asztalok felett égtek a gyertyák, kellemes félhomály borult a nagyteremre, halk zene szólt.

-         Köszöntöm a végzős diákokat itt a búcsúestéjükön. Nem szokásom ömlengős szavakkal hosszú monológokat tartani, s ezt most sem teszem. Hét évet töltöttetek itt a Roxfort falai között. Második otthonotok volt. A klubhelyiségetek, a hálótermi baldachinos ágyatok. S hamarosan végeztek. Az utolsó névsorolvasásokon hangzik el a nevetek, s itt a Roxfort falain belül az utolsó dolgozatokra írjátok fel a neveteket. A RAVASZ-vizsgáitok előtt kívánom nektek, hogy nagyon sikeres, szerencsés, boldog életet kezdjetek, a Roxfort falain kívül. – Piton összepréselte a pengevékony ajkait majd folytatta. – Az aranyvér egysége azonban mindig összetart benneteket, kint a nagyvilágban is. E felépített értékorientált gazdag világban, amely kiépült a varázsvilágban, bizonyosan ti lesztek azok, akik harmonikusan és könnyen beleilleszkedhettek majd. A lépteiteket, a tetteiteket, a döntéseiteket, mi vigyáztuk itt a Roxfort falain belül, a tanáraitok, a házvezetőitek. AZ ő nevükben is köszönök most el tőletek, s intünk búcsút, végzős diákjainknak. Sok sikert a RAVASZ-vizsgáitokhoz, amikhez a felkészülést bízunk benne, hogy kellőképpen megadtuk nektek! Emelem poharam a Roxfort végzős diákjaira! – Piton megemelte a kupáját, s a társaság felé biccentett. Hideg tekintete, egy pillanatra átsiklott a mardekáros arcokon, mielőtt meghúzta a poharat. A Mardekárosok is belekortyoltak a poharukba. A tanári asztal mellé Nott lépett a végzősök búcsúbeszédjével. Ő volt a legalkalmasabb erre. Aki érzelmek nélkül hűvösen tudott minden tanárhoz szólni. Erre se Blaise, se Draco nem lett volna képes. S mindenképpen fiúkat akartak érvényesíteni erre a feladatra.

-         …köszönjük tanáraink fáradhatatlan munkáját, türelmét… - olvasta a pergamenről Nott a szöveget. Draco oldalt nézett. Jobbján Pansy  oldalt billentett fejjel nyugodtan hallgatta a beszédet. Balján Milly viszont egyfolytában zokogott. Nagyon nehezen viseli az érzelmi hullámokat. Szipogott és szipogott. Végigsírta Piton beszédét, most meg Nottét is.  Draco szenvedő arccal kapta el Blaise tekintetét. Blaise is fújtatott. Hallgatott. Fecergett. Név szerint minden tanártól elköszönt Nott a hetedévesek nevében. Dracónak fogalma sincs Nott mi szépet és jót tudott vajon összeszedni McGalagonyról, akit az egész mardekár évfolyam ki nem állhatott. Annyira nem érdekelte az egész. Éhes volt. S amióta Pansy megfogta a kezét az asztal alatt azóta meg már tényleg semmi másra nem tud koncentrálni.  Pansy az ölébe vonta a kezét, a kézfején érezte a szatén lágy nőies anyagát. A keze alatt Pansy combjainak formáját. Ne beszélj már annyit Nott! Mindjárt kilenc óra és még mindig egy falatot sem ettünk! Nott igazán kitett magáért! Halvány szőke haja alatt már gyöngyözött a homloka, annyira kimelegedett a beszédtől. Lesütött szemekkel, kissé sápadtan olvasta a sorokat. Végre felnézett. Ó vége! De jó is! Nott reszkető lábakkal lezuhant Tracey mellé a székre.

-         Jó voltál, nagyon jó voltál! – veregette meg mindenki Nott vállát, kezét. Nott pihegve biccentett nekik. Blaise olyan szájrángásokat mutatott be mintha rágózna. Végre kézbe vehették az evőeszközeiket.  Minden ház a saját házszíneiben volt. Egyenruhában. Lumpsluck odajött hozzájuk, koccintott mindenkivel. A mardekárosok azonban mind Pitont várták igazán. Egész vacsora alatt át-átpislogtak az igazgatójukra. Hat éven át Piton volt a házvezetőtanáruk. Ezt azért nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Ahogy végeztek a vacsorával, Piton felemelkedett az asztaltól, s megkerülve a tanári asztalt, lelépkedett a mardekárosok asztalához.

-         Gratulálok mindenkinek! – kezdte, Piton, ahogy a mardekárosok felemelkedtek ültükből.  – És mh…amint mondtam…helytállást odakint! A büszke mardekár fiai és lányai vagytok! Akikre egykori házvezetőtök és jelenlegi igazgatótok is nagyon büszke. Reméljük, minden a lehető legjobban alakul – bólogatott kimérten Piton. Gondterhelt volt. Valahogy mélyültek a ráncok az arcán az elmúlt egy év alatt. Komorabb lett, szigorúbb a tekintete. Gyorsan koccintotta a poharát a mardekáros évfolyamához. Annyira kimért volt ,hogy azonnal sejtették Pitonnak nehezebb megválni tőlük, mint ahogy azt egy rezzenéssel is ki merné mutatni. A szeretni való évfolyam. Akinek minden tagját kedvelte, és közel volt a szívéhez titkon. Dracóval az élen. Piton szinte pánikszerűen menekült vissza az igazgatói székébe, mielőtt megilletődne a körükben.

-         Aranyvérűekhez híven kezdjük a táncot és a bált egy francianégyessel! – állt fel Alecto Carrow a bátyjával. A hetedévesek kötelező jelleggel felálltak az asztaluk mellől. Tíz párost tudott a hetedévfolyam kiadni idén. A francianégyeshez Alectóék mellé azonban kellett még egy páros. – Tanár urak legyenek kedvesek kiegészíteni sorainkat! – szólt hátra Alecto Carrow szinte parancsolón.

-         Ó, hát majd én! – hajolt meg előzékenyen Lumpsluck professzor, s mosolyogva felkérte Septima Vector professzort az első táncra. Ahogy rendeződtek a sorok, a tizenkét páros a francianégyeshez. A vonósokhoz lassan csatlakoztak a fúvósok lágy kúszó dallama. Draco meghajolt Pansy felé, majd a szemben álló páros, Daphné felé. Egyszerre indult meg a két sor egymás felé. Draco Daphné hűvös tenyerét érintette, Pansy Blaise meleg tenyerébe simította a sajátját, ahogy átfordultak a helycserére. Majd ismét visszatértek az eredeti helyükre. Blaise átkacsintott Dracóra, amikor a két lány cserélt csak helyet. Daphné bambuszillatú haja csapódott Draco arcának. Pansy Blaise előtt forgott, majd a két lány ismét visszatért eredeti partneréhez. Draco résnyire húzott szemmel fordult át a négyes sorba. A belső kettősbe kerültek, ezzel viszont el is válnak hamarosan a Blasie-Daphné párostól. Fokozatosan haladni fognak hátrafelé, s minden párossal végigtáncolják pontosan ugyanezt. A következő páros Millyéké volt. Alecto Carrow nagyon kedélyes hangulatban volt. Minden párosra mosolygott egyet, Ahogy Draco előtt forgott Dracóra is, amikor Pansy kezét érintette a lányra is. Egészen hosszú francianégyes táncoltak. Legalább kétszer végigforogtak az összes pároson. Mindenkibe belerögzült régi tánclépések. Rutinosan lépték le, pedig a kimaradozó Halloween-mardekár rendezvényeken kívül nem igen táncolhatták. De a szülői ház tanításait nem lehet olyan könnyen elfelejteni. Az aranyvérűeknél pedig magától értetődő volt, a francianégyes tánclépéseinek ismerete. Dracóék Tracey és Nott párosánál fejezték be a táncot. Alecto Carrowék a másik tanári párossal együtt vissza is tértek a tanári asztalhoz. Daphné pedig kiélvezhette, hogy a Walpurgis lányai közvetlen közelében tombolhat. Blaise hagyta, hogy Daphné az emelvény elé rontson és Daphné egymagában remekül eltáncolgatott a zenére. Nem is foglalkozott vele, hogy csatlakozott-e mellé más vagy sem. Dracóék helyet foglaltak. Este tizenegykor lesz eredményhirdetése a szavazásnak. Draco és Pansy is még gyorsan bedobták a szavazatukat az üstbe. Alig fél óra és éjfél. A csaknem tizenkét perces nyitótánc fél tizenegykor fejeződött be. S most mindenki lázasan megrohamozta a szavazóüstöt. A tanári asztaltól nem messze a falon, sorra váltogatták a képeket, a tíz hetedéves párosról.  Már percek óta tartott a huza-vona, hogy ki hirdesse ki az eredményt. Piton egyenesen botorságnak tartotta az egész szavazást és csakis azért szavazott maga is mert hogy kötelező volt mindenkinek. Annyira kevesen voltak, hogy most minden szavazat számított.  A tanárok közül senki sem akarta felvállalni. Lumspluck arra hivatkozott, hogy ő már kivette a részét a táncokból.  A hetedévesek közül pedig mivel mindenki nevezett…

-         Szerintem nyugodtan kihirdetheti Crak. Mi tuti nem fogjuk megnyerni ezt garantálom – legyintett Sally-Anne.

-         Hát…végülis – nézett mindenki a jóllakottságtól elégedetten üldögélő Crakot. A Walpurgis lányai öt perccel tizenegy óra előtt befejezték a húrok tépését, Daphné legnagyobb sajnálatára, aki magasba emelt hófehér karokkal, lobogó hullámos fekete hajjal ugrált, táncolt és tombolt előttük, a fél tucatnyi évfolyamtársával együtt.  Pihegve ért vissza a mardekárosok asztalához.

-         Tehát eredményhirdetés következik! – lépett a kihangosítóhoz Lumpsluck professzor a szavazóüsttel. Septima Vector felügyelte a számolást, s ő is írta egy összesítő kartonra az eredményt. Amint összeszámolták a szavazatokat, mindenki odasereglett a zenekari emelvényhez.  A tanárnő átnyújtotta Craknak a pergament. Crak bambán lépett fel az emelvényre, majdnem le is szédült, az egyik hangfalban kapaszkodott meg. Kihúzta a borítékból az eredményhirdető lapot. Mindenki izgatottan várta, hogy mi áll a papíron, de Crak csak bamba értetlen képpel nézett le rájuk.

-         Na mi van már Crak! – kiáltották fel neki.

-         Mondtam én hogy nem tud olvasni! – kiáltotta közbe Draco nevetve. A hetedévesek csendesen nevettek. Végülis Blaise mentette meg a helyzetet, hogy felugrott a fiúhoz s kivette kezéből a kartonlapot. Blaise átfutotta a számsort.

-         Tehát az 1998-as év végzős évfolyamának legszebb párosa a szavazatok alapján…! – kiáltotta közben Blaise, majd hirtelen elhallgatott. Az eredmény alapján két győztes pár is volt. Ők Daphnéval, és Draco és Pansy párosa.

-         Blaise nyögd már ki! – kiáltották nevetve és idegesen. Blaise felmosolygott a várakozó évfolyamtársaira, s megragadva a mikrofont kiáltotta: - Éljen a jegyespár! Éljen! Éljen! A 98-as év legszebb párja! – pillantott melegen, kedves nevetőráncokkal Dracóékra, s ugyanazzal a mozdulattal már a  közeli gyertya lángjába tartotta az eredménylapot. Pansy Draco nyakába ugrott nevetve. S a húsz fős kis csapat mind megindultak végeláthatatlan összeborulásokba. Blaise leugrott Daphnéhoz.

-         Ó, nem nyertünk – biggyesztette le az ajkait Daphné csalódottan.

-         Dehogynem nyertünk. Te engem! Én pedig téged! – mutatott a mutatóujjával Blaise hol magára, hogy Daphnéra, s közben pajkosan kacsintott.

-         Olyan szomorú lettem, megvigasztalsz? – kérdezte Daphné kacér szemvillanással.

-         Mh, megkísérlem. Minden igyekezetemmel – bólintott hevesen Blaise, s megcsókolta a lányt.