A mardekár klubhelyiségben ideges pergamenzizegés hallatszott. Lázasan készültek a RAVASZ-vizsgákra a  hetedévesek az elfüggönyözhető fülkében. Az alsóbb évfolyamosok is vizsgáikra készültek. Daphné és Blaise ült csak íróasztalnál. A számmisztikához tartás kellett, ébrenlét, nem lehetett bealudni, mint ahogy a többiek tették. Most már Blaise is leállt minden másnak a tanulásáról. Mindketten ráfeküdtek a számmisztikára. Daphné ráadásul kíméleteln volt magához. Blaise csúnyán össze is veszett vele ma este is. Daphné ugyanis az utolsó hajrában, ebben az egy hétben rászokott arra, hogy jeges vízbe mártott lábbal tartotta ébren magát, és a figyelmét. Blaise ráparancsolt, hogy ezt azonnal fejezze be, mert ez árt az egészségének és idős korában reumás lesz. De Daphnét pillanatnyilag az érdekelte a legkevésbé, hogy mi lesz harminc év múlva. Neki most kell megcsinálnia a RAVASZ-számmisztika vizsgát nem harminc év múlva. Szóval Daphné mezítláb, jeges vízzel teli fehér vödörbe ázatott lábbal ült és csinálta és csinálta a gyakorlatokat, a példákat, a feladatokat. Újabb numerológiai feladatgyűjteményeket hordva az asztalára. Blaise nézni sem bírta. Hátat fordított a lánynak s úgy csinálta a példagyakorlatokat.  Draco fáradt. Érezte, ahogy egyre kevésbé képes felfogni az olvasottakat. S akkor beléhasított. Annyira erős volt, és megrezgette az étert is, hogy önkéntelenül összerezzent.

- Mi az? Mi történt? – nézett fel rá Pansy.

- Nincsen semmi, semmi baj, csak majdnem elaludtam – tért ki Draco gyorsan a válasz elől. Amikor senki nem figyelte, azonban felhúzta a bal talárujját. Olyan feketén izzott a sötét jegy mint talán még soha. Valami történt. Ami nagyon nem jó.  Gyorsan visszahúzta a karjára az anyagot. De már képtelen volt a rúnaszövegra koncentrálni.  A karján szüntelen mozgott a sötét jegy. A halálfalók mind érezték. Hívják őket, üzennek nekik. Készül valami. Draco beharapta a száját. Jaj Merlinre mi történhet odakint a nagyvilágban? Vajon, hogy vannak a szülei, pálca nélkül? Draco aggódó arckifejezéssel meredt maga elé.

- Draco! – súgta Pansy megrázva a fiú lábát, ahogy előrehajolt hozzá a kanapén. – Baj van?

- Nem tudom, valami nagy gáz van kint Pansy – nézett fel sötéten a lányra Draco.

- Megérezted? Süt a jegyed? – kérdezte rémülten Pansy. Senki nem hallotta a párbeszédüket. – mutasd! – Pansy eltakarta a kilátást, s Draco felhúzta a talárját. Volt valami dermesztően félelmetes most a jegyben. Pansy rátette a tenyerét a forró alkarra.  – Mi legyen? – kérdezte várakozón Dracótól.

- Senkinek se szóljunk! Gondolom csak valami kinti ügy lehet. Ne idegeskedjenek miatta! – suttogta Draco.

- Rendben! Nem mondjuk el! – bólintott komolyan Pansy. Már nagyon későre járt az idő. De még mindenki tanult. Draco és Pansy nyugtalanul ültek egymás mellett. Feszülten. Pansy is olyan fegyelmezetten ült, mintha várnának valamit. Egy szót se olvastak azóta. A többiek pedig gyanútlanul tanultak tovább a RAVASZ-okra. Váratlanul tárult fel a mardekár klubhelyiség ajtaja. A sápadt, verejtékező Lumspluck állt az ajtóban, halálra váltan nézte a mardekárosokat, s erősen zihált. Azonnal döbbenten meredt rá mindenki. Draco és Pansy csak futólag összenéztek. Itt baj van! Ez most már tény. Ahogy Lumspluck ebbena késői órában rájuk nyitott azonnal tudták.

- Azonnal ébreszzetek fel mindenkit! Mindenki jöjjön ide! – zihálta fuldokolva Lumspluck. A mardekárosok közül néhányan felrohantak a hálótermekbe szólni a többieknek. – Jól figyeljetek rám! – intette közelebb a mardekárosokat Lumpsluck. Daphné is kihúzta a lábát a jeges vízből, s a szőnyegen tipegve közelebb sietett. A Nagyúr közeledik. Ide, a Roxforthoz. Valószínűleg előbb utóbb behatol a kastély belsejébe. Az igazgatóhelyettes asszony úgy rendelkezett, hogy a Mardekár-ház most húsz percen belül döntse el, hogy kinek a pártján áll. Húsz perc múlva kell megjelennünk a nagyteremben. Akik kívánják azokat kikísérem a Roxfort épületéből, hogy a Nagyúr mellé állhassanak. A kastélyban maradók ellenállást fognak tanúsítani a Nagyúrral szemben. Itt a kastélyon belül nem tanúsíthattok ellenállást, vagy annak azonnali megtorló következményei lesznek a többi ház részéről. Itt most már harcról van szó, komoly harcról. Életről és halálról. A Nagyúr mellett vagy ellen. Csak hogy tisztában legyetek a helyzettel, Harry Potter jelenleg itt tartózkodik az iskolában. Tíz percet kaptok az átgondolásra, addig én is rendbe szedem magam. Tíz perc múlva értetek jövök – mondta el lihegve, kapkodva az utasításokat és kilépett. A mardekár klubhelyiségben azonnal elviselhetetlen hangzavar támadt. Mindenki a legfontosabbakkal kezdett diskurzust folytatni.

- mi legyen? – fordult Dracóhoz azonnal Pansy.

- Maradnom kell – mondta ki nehezen Draco.

- De miért? Mellettük? Ne őrjíts meg Draco! – kerekedett ki Pansy szeme.

- Nem. Potter itt van. A tavaszi szünetben apám azt mondta, ha mi visszük Pottert a Nagyúr elé, mindenért megbocsájt. Pansy hetek óta teljes megalázásban pálca nélkül élnek a szüleim a Nagyúr mellett. Értsd meg, meg kell próbálnom Pottert elfogni és erre csak itt a Roxforton belül van lehetőségem – mondta Draco gyorsan.  Pansy nehézkesen de biccentett.

- Monstro és Crak gondolom veled maradnak és téged segítenek – nézett Draco két testőrére Pansy.

- Te menj ki a többiekkel a kastélyból, amint végeztem itt én is megyek és kint találkozunk – szorította meg Pansy kezét Draco.

- Milly, Daphné ti jöttök ki igaz? – fordult a két lányhoz Pansy.

- Igen, hogyne mennénk – felelte rá hűvösen Daphné. – Blaise is kijön velünk.

- A többiek? Tracey? Sally? – nézett a háttérbe Pansy.

- Mindenki megy – vágták rá sorban.

- A legfontosabb, hogy ne hagyjuk magunkat túszul ejteni, mert azzal zsarolhatják a hozzátartozóinkat később – pislantott Draco felé Pansy. – Maradjunk mindig együtt ,egységben, ha kiértünk és a Nagyúr oldalán már a Roxfort felé támadunk. Kint megbeszéljük a pontos felállást, hogy a Roxfort mely részét támadjuk, de valószínű, hogy úgyis a halálfalók fognak irányítani minket. Tehát a pontos instrukciókat kint tudjuk meg. Dracóékon kívül lesz valaki aki marad a Roxfortban? – kérdezte Pansy. A klubhelyiségben a körülöttük állók is hallották a kérdését. Senki sem jelezte, hogy maradni akarna.

- Pansy! Én már nem megyek veletek a nagyterembe, ott nagyon elhúznák az időt és nekem Pottert kell megtalálnom minél hamarabb. S nagyon is sejtem, hogy merre mehet itt a Roxfortban – sorolta gyorsan kapkodva Draco. Mindenképpen el akart mondani még minden fontosat a lánynak, mielőtt külön válnak útjaik a harcok előtt.

- Ok, persze rendben van – bólogatott Pansy. Mindketten nagyon rémültek voltak. Az események kellős közepébe kerültek egyik pillanatról a másikra.

- Pansy! – fogta le a már készülődéshez izgatottan járkáló Pansyt. – Kint találkozunk! – mondta feszülten Draco, s szürke szemeit ijedten Pansyéba fúrta.

- Ühüm, igen siess majd – motyogta Pansy is zavartan. Lumspluck visszatért a klubhelyiségbe utazóköpenyben, pálcával a kezében.

- Pansy! – húzta még vissza Draco a lányt. – Vigyázz magadra! – suttogta halkan.

- Te is Draco! – harapott az ajkára félénken Pansy. Hirtelen döntött, s visszalépett Dracóhoz. A nyakába borulva Draco lehajolt egy rebbenésnyi csókra a lány ajkaira, majd eltépte magát a lánytól. Pansy lesápadva indult meg a klubhelyiségből kivonuló mardekárosok között.

- Előre figyelmeztetlek benneteket, hogy jelenleg az iskolában mindennél erősebb mardekárellenes hangulat van, így ne lepődjetek meg a fogadtatáson – suttogta a pincefolyosón reszkető hangon Lumspluck professzor, ahogy a nagyterem felé vezette őket. Pansy fázósan dörzsölte a karját, most Draco nélkül. Nyugtalan volt ,hogy tudja a fiú a Roxfortban marad, amit hamarosan a halálfalók ostromolni kezdenek Potterért. Draco pedig a támadás kellős közepén keresi Pottert, hogy kiszolgáltassa a Sötét Nagyúrnak. A mardekárosok sápadtan, és szótlanul követték Lumpsluckot.  Hevesen dobogott a szívük. Egy igazi varázslóharc készülődik. S a nagyteremben gyűlölettel néz most rájuk mindenki. Mert ők a mardekárosok. Akik világos hogy hova állnak ebben a harcban. A zöld taláros mardekár ház minden tagja besorakozott a nagyterembe. Szinte vágni lehetett a feszültséget. A levegőben félelem, és ijedtség szaga áradt. Lumspluck intésére a mardekárosok leereszkedtek az asztalokhoz. Nagyon hiányzott most Draco. Pansy mellé Milly araszolt be félénken a padra. Nem volt itt sem Monstro, sem Crak. Sem Draco. A hetedévesek közül csak Blaise és Nott. Daphné ingerülten figyelte a tanárokat. Neki még ma számmisztikát kellett volna tanulnia. Eltökélte, hogy a jeges vízbe áztatott lábbal kemény négy órát még tanul. Erre tessék. Megzavarják. Neki a RAVASZ-ok a legfontosabbak. Hogy megmutassa, hogy meg tudja csinálni. Erre most itt kell ülnie a nagyteremben és ilyen izgalmakat átélnie a RAVASZ vizsgák előtt.  Blaise inkább óvatosan gyanakvón figyelte, hogy mi zajlik körülöttük, ha kell a megfelelő időben cselekedjen. Szemmel tartotta Pansy és Milly hogylétét is. Elvégre Draco mindkettejüknek egy biztos támpont az ilyen helyzetekben. Ismét Blaise-re szakadt minden. Ő az állandósul központ. A férfi. Valahogy mindig ráhárul a szorult helyzetekben az összes többi évfolyamtársa sorsa is. Tracey és Nott együtt szuszogtak a padon. Sally-Anne kissé közönyösen rágógumit pukkasztgatott. A többi házból mind rájuk pislogtak, mintha máris készülnének itt élesben gyakorolni rajtuk a Cruciót és hátba támadni őket. Kinézték a mardekárosokat maguk közül. Ez teljesen egyértelműen látszott. Elutasítóan, hátat fordítottak, s ha nézték is őket, abban is valami gyűlöletteljes gyanakvás volt. Félelem, hogy mire készülnek. A Mardekárosok hidegen viszonozták a gyűlölködő pillantásokat. Ők már elhatározták, hogy mit lépnek. Csak meg kell várniuk, hogy Lumpsluck  kivezényelje őket innen. Pansy keze jéghideg volt. Most már egyre nagyobb hibának tartotta Dracót az ostoba Monstróval és Crakkal hátrahagyni. Hogy is egyezhetett ebbe bele? Csak ott az első rémületekben, hirtelen le sem esett ez neki. Beleegyezett mindenbe, amit Draco mondott neki. És el is felejtett ellenkezni. Vissza kellene fordulni és utánuk nézni, hogy minden rendben van-e? Pansy tehetetlenül csak ült és várta, hogy végre elvezényeljék már őket innen és tehessen valami értelmeset, valami hasznosat. Ennél a tehetetlen várakozásnál minden jobb. Elég lenne pálcát rántani és itt nyomban hatástalanítani a többi házbeli diákot. De Lumpsluck figyelmeztette őket. Itt most nem fordulhatnak így ellenük. Majd ha a halálfalókkal együtt ostromolják a Roxfortot.  Piton sajnos sehol sem volt, hiába nyújtogatta a nyakát Pansy. Se Alecto se Amycus Carrow. Hát a mardekárosoknak itt már tényleg semmi keresnivalójuk. Az erélytelen Lumpsluck itt már tényleg csak kivezényelni tudja őket. Pansy belátta senki sincs már mellettük a Roxfort épületén belül, épp itt az ideje, hogy elhagyják. Az aggódása Draco iránt azonban továbbra sem szűnt meg. Énje egyik fele szüntelen Dracónál járt, hogy vajon mi történhet vele. S csak félig volt itt ült itt a nagyteremben a mardekárosok között. Az eligazítást hallgatva.