A hab forogva tűnt el a lefolyó mélyében, a tükörsíme fehér mosdókagylóba köpött újra. Pergő ritmust kopogott ki a fogkeféjével, ahogy lerázta róla a vízpermetet, s elzárta az aranyozott csapot. A hosszan elnyúló hatalmas márványszélű tükörbe pillantott, ahogy a fogkefét visszadobta a tartójába. A fehér frotírtörülközőt leakasztva az ezüstszín fogasról a nő felé fordult, miközben az arcát törölgette.

- Ma is fáradt vagy? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára.

- mihez? – kérdezett vissza a nő, az arcbőrébe dörzsölve a lágy krémet.

- Tudod te azt nagyon jól – dobta a fürdőszobaszekrényre a törülközőt, s karjaival átölelte a nő karcsú vékony derekát.

- Ahhoz már igen tudod jól – nyomta meg keményen a mondatot a nő, s a tégelyre csavarta a tetejét, majd a kezét áttörölte egy levendula illatú törlőkendővel. A férfi haragosszürke szemekkel húzódott el.  A szürke szemek rátapadtak a tükörre, ahol figyelte a nő mozdulatait, ahogy a karikagyűrűnél jobban átdörzsöli a kendőt, hogy az összegyűlt krémet felitassa. Érezte, ahogy megugrik a pulzusszáma.

- Nem engedlek többet oda – felelte csattanás előtti nyugalommal a hangjában. A nő már érezte a mellékzöngét. Felvonta a szemöldökét. Olyan elviselhetetlenül hűvösen, ahogy csak ő képes rá nézni.

- Mi az, hogy nem engedsz oda? Mégis mit képzelsz, hogy tilthatnád meg? – fordult szembe vele, s pezsgőszín köntöse megfeszült a mellénél, ahogy harciasan keresztbe tette a karját maga előtt.

- A férjed vagyok. Igenis megtilthatom. Elegem van ebből, hogy hetente kétszer oda jársz, egyedül. Későn érsz haza. S nem gyakorolhatom a férji jogaimat – csattant most már indulatosan, s érezte, ahogy löktet a halántékánál az ér.

- A jogaid! – nevetett fel szárazon a nő, s ki akart menni mellette. Az a közönyös tekintet. Megragadta a nőt, s visszarántotta. Erősebben mint kellett volna.

- Mit akarsz? Draco vedd le rólam a kezed, feküdjünk le aludni, álmos vagyok és holnap ki akarunk menni a birtokra nem igaz? – kérdezte meg figyelmeztetően a nő.

- Elmondtam már hogy mit akarok, hányszor mondtam már el! – dühödött fel.

- Jaj Draco ne kezd megint ezt a gyerektémát kérlek! Ma este ne megfájdul tőled a fejem! – húzta el a karját Pansy, s a halántékára szorította az ujját.

- Látod ezért nem akarlak többet oda engedni, mert ott beszélik tele a fejed ilyenekkel! Abban a….a szektában! – gesztikulált hevesen Draco. – Hogy a nők nem csak arra termettek, hogy kiszolgálják a férjeiket, hogy anyák legyenek, hogy a nők uralomra törnek, hogy a nők irányítanak, hogy a nők nemhogy egyenrangúak, de a férfiak felett állnak. Olyan képességeket beszélnek belétek ,amiktől egy unikornis meggárgyulna! – üvöltötte Draco.

- A Valeriánus Társaság igenis hasznos dolog – vetette ellen hevesen Pansy.

- Megmondtam előre. Nem érdekel milyen politikai szarságokba lépsz be, és kutatsz és archiválsz és cseszek rá mit csinálsz még, amíg az nem megy a házasságunk rovására. De teljesen megváltoztál tőle!

- Draco ne fogd az egészet a Valeriánosukra jó! Közük sincs hozzá, hogy én miről, hogyan gondolkodom. Miért kell már megint veszekedni? Fáj a fejem, késő van, holnap sok dolgunk lesz, és a hétvégén se pihenhetünk most – emlékeztette Pansy.

- Pontosan ezért, mert a hétvégén totál nem lesz kedved az egészhez. Ezért akartam ma, amikor még…

- Látod, hogy már megint te veszekszel? Hogy már megint te kezded? – mutatott rá Pansy indulatosan, miközben átment a hálószobába, s felhajtotta a takarót.

- Én? Te kezdted! Este fél tízkor érsz haza, nézd meg mennyi az idő! Mindjárt éjfél és még mindig nem vagyunk ágyban! Tudod, ha nem gondolnám azt, hogy te ártatlan vagy, akár a friss hó, azt hinném, hogy szándékosan csinálod, hogy ne kelljen ma sem lefeküdnöd velem. És tudod mit Pansy, fél éve figyellek! Karácsony óta. És rendszeresen ezt csinálod. A héten négy nap legalább szándékosan elhúzod az időt, s utána az a kifogásod, hogy már késő van! Ne hazudj! – fojtotta a nőbe a szót Draco, mutatóujját a nő felé intve. – Az öntudatos, önálló nő, a szabad nő igaz? A Valeriánusok jelszava! Hát ide figyelj hitvesem! Te a függetlenségtől már elég távol állsz évek óta. A feleségem vagy. Azért vettelek feleségül, mert családot akarok. Te vagy a nő! Az a dolgod hogy szülj! – süvöltötte indulatosan Draco, s remegő ujjait a hajába túrta.

- Nem hiszem el, hogy te beszélsz így Draco! – rántotta fel a takaróját haragosan Pansy, s felmászott az ágyra. – Merlinre milyen egy bunkó férjem van! – húzta magára idegesen a takarót Pansy, s elfújta az éjjeliszekrényén a gyertyát. – Hallod egyáltalán magad, amikor így beszélsz?

- Ne kezd megint ezt a tettetett nyugalmat a falra mászok ettől! Szerinted miért házasodna ka férfiak hobbiból? Komolyan ezt képzelted? Megszámoltad már hány éve vagyunk házasok? Hét év! Hét éve Pansy! – dülledtek ki idegesen Draco szemei.

- Igen. Na és? – emelte meg a szemöldökét Pansy, ahogy az ágytámlának döntötte a fejét.

- Mond még valamit a régi mondás? Coniuginum sine prole, est quasi dies sine sole -A házasság gyerek nélkül olyan, mint a nappal napsütés nélkül – kérdezett vissza indulatosan Draco.

- Nem értem mi ez a hajsza részedről. Lesz majd gyerekünk, de miért kell ezt elkapkodni Draco? Még fiatalok vagyunk, ne zárjuk le az életet, a kettőnk életét ilyen hamar. Éljünk még egy kicsit – csúszott lejjebb Pansy a párnájára.

- Elmúltál huszonhat. S napokon belül én is annyi leszek – ült az ágy szélére Draco is. – Pansy én most már tényleg akarom.

- Igen? – csattant Pansy dühösen, s a takaróra csapott. – Persze neked ez a legkönnyebb. Akarom. Gyereket akarok! De aztán nekem lesz meg csak a nyűgöm vele. Én nevelem, én szoptatom, teszem tisztába, nevelem, foglalkozom vele. Neked csak azért kell gyerek, hogy lásd. De ezzel csak az én feladataim szaporodnak meg. Könnyű neked ezt mondani, hogy szüljél! De aztán? Egy gyerekkel foglalkozni is kell, van fogalmad róla mekkora felelősség egy gyerek? Azt hiszed olyan mint a gabona amit elvettek tavasszal a birtoktesteken aztán amikor emgérik learatjátok?

- Mert szerinted a birtokkal csak ennyi a feladat? Szerinted ezért járok végig minden nap más földterületet? – háborgott Draco.

- Persze, hogy nem. De te is csak azt látod, hogy ok gyerek. Draco egy gyerek nem csak annyi hogy van! Onnantól megszűnsz önmagad lenni. Mert csak azzal foglalkozhatsz, hogy őt ellásd, foglalkozz vele. Ne akarjuk még most ezt. Várjunk még két-három évet – harapta be az ajkát Pansy.

- Én már nem akarok tovább várni Pansy! Hét év házasság után, huszonhat évesen. Most már tégy eleget ezen kötelességeidnek is.

- Megint kezded – fordított hátat Pansy. Draco is becsúszott a takaró alá.

- Azért vettelek feleségül, mert családot akartam alapítani veled. Eddig ráfoghattad, hogy fiatalok vagyunk hozzá. De most már nincs kifogás. Nem mehetsz a szektádba. Gondoskodom róla, hogy ne legyél fáradt éjszakánként! HA el merészelsz menni szíjat hasítok a hátadból ehhez tartsd magad! – zárta le Draco is hevesen, s ráfújt a gyertyára a saját oldalán. Magára rángatta a takaróját, s ő is hátat fordított a nőnek.

- Nem szekta – morogta Pansy maga elé. – És úgyis megyek.

- Majd ha teherbe ejtettelek – vágta rá Draco.

- Oda nem lehet terhesen menni – húzta el a száját Pansy.

- Akkor már értem miért nem akarod. Tényleg nem engedlek oda – szögezte le Draco.

- Ne érj hozzám! – sziszegte Pansy, ahogy Draco megint megigazította a takarót, s közben súrolta Pansy fenekét. Mindketten haragos arckifejezéssel huynták le a szemüket, s egymásnak hátat fordítva aludtak el.

Pansy lágy simogatásra ébredt. Draco tenyere végigfutott a belső combjain, lerángatta róla az alsóneműt. Pansy álmosan nyüszített.

-         Mennyi az idő? – kérdezte álmatag hangon, de ki sem nyitotta a szemét.

-         Mindjárt fél tíz -  súgta vissza Draco, s Pansy felé helyezkedett.

-         Nem kellene a birtokra mennünk? – pattantak ki Pansy szemei.

-         Az ráér, most van jobb dolgunk is – vigyorogta Draco. Pansy sóhajtva ölelte át a férfit, vékony ujjait a férfi derekára simította. Draco a levendulaillatú nyakszirtre hajolt, de Pansy kutakodó keze megállította a folytatásban. Az apró női kezeket félresöpörte, mielőtt rátalálnak, amit keresett. Pansy köntösét félreseperte az útból, s ajkaival a vékony hálóingen át nedvesítette meg a sötét női bimbókat. Pansy reszketve nyögött fel. Beletúrt a szőke hajzuhatagba. Draco lehunyt szemmel araszolt Pansy ölébe, de a sötét szemek felpattantak. Kézfejével eltakarta a kaput, s ahoyg felnézett el is húzódott.

-         Így nem, megmondtam! – pattant fel az ágyról, s megigazította magán a pezsgőszín köntöst.

-         De Pansy! – kiáltott utána Draco a hajába túrva.

-         Nem, Draco nem! Tudtam ,hogy ki akarsz játszani bármi áron is! Nem gondolod, hogy mindkettőnk beleegyezése és akarata is kellene? A gyerektervezés úgy szép – fordult meg s nézett metszőn Dracóra, mielőtt elvonult a fürdőben. Bevágta maga után az ajtót. Draco is magára kapta a köntösét, s dörömbölt az ajtón.

-         Te vagy a nő Pansy! És akár tetszik akár nem szülni fogsz nekem! – üvöltötte be, s felrántva a hálószoba ajtaját magára hagyta a nőt.

-         Aj, nyughatatlan! – rázta a fejét fáradtan Pansy, ahogy a mosdókagylóra támaszkodott. Fáradt pillantással nézett a tükörben, közelebb hajolva figyelte az arcbőrét, meghúzta a szeme alatt a fehér bőrt. – mi volt ez a huszonhat éves múltál szöveg? Vajon öregnek tart? – kérdezte magától Pansy, ahogy a tükörben vizsgálgatta az arcát.