Csörgött. Megállíthatatlanul csipogott. A hívó ikertükör. Vörösen villogva forgott az éjjeliszekrényen. Egy fáradt mozdulattal csapta le a melegbarna férfikéz. Blaise még beljebb fúrta az arcát a párnába. Egész éjszaka villogott ez a vacak. Elege volt belőle. Hogy nincsenek nyugodt nappalai de éjszakái sem. Hetek óta. Egyszerre kellene legalább egy tucat helyen lennie.  Erős cipőkopogás a kövezeten.

-         Igyekezz Blaise! – hallatszott Daphné már friss reggeli hangja.

-         Aham, egy perc csak magamhoz térek! – morogta a párnába Blaise.

-          Egész éjszaka jelzett az a vacak vöröslámpás hívód. Fél óránként felver. Úgy nézek ki mint a bezúzásra várt értékpapírjaink a Gringottsban – hadarta Daphné. Blaise felnézett, s a reteszek mögött beszűrődő fényben, meglátta, a már megint makulátlanul tökéletes smaragdkirálynőt. Daphnét. – Mond meg a wampnegyedbeli nőidnek, hogy álljanak le az éjszakai zaklatásról, mert feljelentem őket az aurorparancsnokságon – folytatta hidegen Daphné, ahogy a kézitükrében vizsgálgatta a sminkját.

-         Oké, figyelmeztetem őket, hogy mást hőmérőzök ma este – vihogta Blaise. – Gyere vissza az ágyba! – hívta a dekoratív nőt csábítón, s meztelen mellkasa kibukott a fehér takaró alól, ahogy felkönyökölt, s megpaskolta az ágyat maga mellett.

-         Nagyon szellemes. Szétbarmolnád a sminkem te állat! – lebbent vissza a mosdóba, s felvette méregzöld kosztümfelsőjét.  Fekete cipője visszhangzott a fürdőben, ahogy végigkopácsolt a tükörig, s onnan vissza az ajtóig. – Tied a fürdő.

-         Hánykor keltél?

-         Ötkor mint mindig – nézett rá értetlenül Daphné. – Tudod egy óra fürdésre és sminkre. Egy óra, napirend és hetirend átnézésre, reggelire és pontosan hét óra nyolc perckor indulunk itthonról. Igyekezz mert lemaradsz a reggeliről! – indult lefelé a lépcsőn Daphné.

-         Ha csak nem szédülök be a kádba a fáradtságtól – dörzsölgette az arcát Blaise. Ahogy belépett a fürdőben már megint a szokásos káosz fogadta. Daphné után nincs az a házimanó aki eltüntetné a nyomokat. A sminkkészlet szanaszét a tükör melletti előtti, polcon, a csapon három női borotva, a földön az éjszakai alsónemű, Daphné fekete hajszálai a csap szélén, és már megint a WC mellett a ragasztószalag. És megint volt olyan…hát persze, az este kikészített ingje előtt parfümözte magát szándékosan, hogy a permet arra is rászálljon. Blaise homlokráncolva keresett elő egy újabb fehér inget. Blaise bosszúsan tépte le a fejszámításokat a tükörről. Daphné rászokott, hogy fürdés közben is a Gringotts számlákon járjon az agya, így megspórol legalább tíz percet a munkaidejéből, s a számításokat a kis cetlire firkantja, ha végzett.  Blaise gyorsan lezuhanyzott, s megborotválkozott. Negyed óra múlva, már ő is viszonylag ébren botorkált le az étkezőbe. Daphné a reggeli kávéját kavargatva szokásos fekete mappájában lapozgatott. Feltűzött, szoros kontyba rendezett fekete haj. Hivatalosan. Többnyire zöld kosztümben, magassarkú bőrcipőben. Idegesen nézegeti a karóráját.

-         Jó reggelt! – mormogta Blaise, s homlokon csókolta a nőt.

-         Ne Blaise! Széttúrod a kontyom! – tolta el Daphné.

-         Engedd le! Úgy sokkal izgatóbb – kacsintott rá Blaise.

-         Nem lehet. Hivatalban mégsem lobogtathatom a hajam – szívta meg az ajkait Daphné.

-         Hányra érsz haza ma? – töltött magának is a kávéból Blaise.

-         Egyenesen Dracóékhoz megyek – rázta a fejét Daphné. – Blaise ugye nem mondod, hogy elfelejtetted? – húzta össze vékony fekete szemöldökét Daphné.

-         Ó Merlinre ne! – borult a tenyerére Blaise, hogy megtámassza a fejét. – teljesen kiment a fejemből.

-         Blaise ha nem jössz Draco kicsinál ugye tudod? – nézett rá Daphné miközben beleharapott a puffasztott búzába.

-         Már megint fogyókúra? – sandított a nőre Blaise.

-         Nem, diéta – válaszolta kitérve Daphné.

-         Most mivel nem vagy elégedett? – kérdezett rá sóhajtva Blaise, s hátradőlt a reggelizőasztalnál.

-         Ezzel itt, nézd meg – Daphné felemelte a kosztümfelsőjét, s a hasánál megfogta a bőrt.

-         Ah, nekem nagyon is tetszik – húzta közelebb a nőt Blaise, s a szűk szoknyában feszülő formás fenékre csúsztatta a tenyerét.

-         Blaise nyolc perced van, és indulunk – emlékezette Daphné.

-         Nyolc perc csak a mennyország – búgta Blaise.

-         Blaise! Ha szétrombolod a hajam, a ruhám, vagy a sminkem, komolyan rád emelem a pálcám – figyelmeztette Daphné.

-         Jó, akkor csak, ide, ide a nyakadra – lökte fel magát Blaise, s nedves ajkaival rátapadt az illatos ,egzotikus, finom bársonyos fehér bőrre.  Daphné, pihegve támaszkodott meg az asztalban, felborította Blaise kávéscsészéjét. – És ide… a dekoltázsodhoz, ó már megint fekete csipkemelltartó, aj Daphné!

-         Öt perc – karolta át a férfit kéjesen megborzongva Daphné.

-         A számokon kívül létezik más frekvencia, amiben kommunikálsz mostanában? – vihogott rá Blaise. Daphné eltolta a férfi nedves ajkait.

-         Jaj Blaise, most csurom nedves lettem tőled, hogy lehet így nyugodtan beülni a reggeli nyitóértekezletre? – forgatta smaragd szemeit Daphné. Összecsapta a fekete mappáját, felkapta a kulcsát, a csinos, nőies aktatáskáját, az előtérben még megnézte a haját, a kiszabadult fekete tincset a kontyba visszagyűrte, meghúzta a felsőjét, hogy tökéletesen simuljon a ksztümkabát. Blaise is a nő után igyekezett, pulóverét a vállára dobta miközben a kocsikulcsot keresgélte a farzsebében.

-         Blaise! Fél ötkor Dracóéknál! – kiáltotta át saját smaragdzöld hosszú, nőies vonalú, hatalmas mercédesétől a férfinak.

-         Aham, megpróbálok elszabadulni a vörös fények villogásától, a csiptetős mappáktól, és a kedvencemtől a vértől – mosolygott át Blaise, s ahogy bevágta magát a nyitott fedelű piros ferrariba becsapta az ajtót, s már indított is.

-         Helyes – ült be kecsesen a vezetőülésre Daphné, s a mappát az aktatáskával együtt az anyósülésre dobta. – Két perc késésben vagyunk – húzta le az ablakot Daphné, s a gázra taposva a két kocsi egyszerre gördült le a kocsifeljáróról. S ahogy kiértek a feltáruló Zabini kapun két ellentétes irányba indultak.

Amikor Blaise befordult a szedercserjék övezte feljáróra, már látta, hogy a zöld mercedes bent áll. Ahogy a fekete Monstro fogat szerint Millyék is megérkeztek. Megint ő fut be utoljára. És majdnem egy óra késéssel. A hangok a hátsó kert felől érkeztek. Tehát a jó időre tekintettel a Malfoyok kintre terítettek.  A hatalmas körasztalnál az aranyszélű porcelánkészlet, az ezüst étkészlet, a Malfoycímeres anyagszalvéták gondosan elrendezve. S már csak egyetlen teríték érintetlen. A Daphné melletti széknél. Blaise ruganyos léptekkel szelte át a parkot a társaság felé. Hihetetlen hangos volt a fogadtatás. Draco morcos képpel nézte Millyt, ahogy a járókában gurgulázva nevető kislányának fújja a buborékot, s a kicsi pufók ujjait izgatottan nyújtogatta a buborékok felé, szerette volna elkapni őket. S amikro sikerült hangos kacarászásba kezdett. Milly is vele nevetett, Monstro meg azon őrködött, hogy a guruló járókával a kicsi fel ne essen a parkban.  Pansy az asztal mellett állva a születésnapi tortát szeletelte, s most épp Daphnénak nyújtotta át a tányért. Daphné háttal ült neki, s senki sem figyelt az érkező Blaisere.

-         Greg mennyit kérsz?

-         A szokásos három szelet jöhet – morogta rá Monstro, ahogy visszaigazgatta a lányát a járókába. Pansy nevetett az adagon, de elkezdte leszelni a három szeletet.

-         Camilla! Ide nézz, nézd mik repülnek megint látod mekkora buborékok? – mosolygott a kicsire Milly.

-         Íme valaki, aki semmit nem változott az évek alatt. Napról napra csinosabb vagy Pansy! – húzta magához a nőt Blaise, s arcon csókolta. Pansy pirulva nevetett, s elhúzódott a férfitől, mielőtt összekeni a tortakrémmel. Blaise átlépett az ünnepelthez.

-         Merlin éltesse az ünnepeltet – veregette meg Draco vállát, ahogy kezet fogott vele, s átadta a kiváló minőségű francia válogatott borokat. – Tudod mit mondok draco. A férfi nem öregszik, csak érik, akár a jó bor – kacsintott Blaise a barátjára.

-         Ellentétben a nőkkel – jegyezte meg epésen Draco, s közben morcosan Pansyt nézte, aki szelt egy újabb szeletet a Monstro család számára. Pansy eleresztette a füle mellett a megjegyzést. Blaise érzékeny antennája azonnal vette, hogy a házaspár között komoly feszültség húzódik. De tovább is lépett kezet rázott Greggel s leguggolt a buborékokkal játszó Camillához s kiemelte a járókából.

-         Eszem ezt a csöppséget, na hadd nézzelek mennyit nőttél – emelte a karjára Blaise, s göndör tincseit simogatta. – Tiszta Greg ez a gyerek – nézett Millyre nevetve.

-         Szerencséjére kevésbé ütött rám – kuncogta Milly.

-         Mutasd a hasad gyere! – intette Blaise a nőt. Milly elfordulva a társaságtól kissé megemelte a blúzát. Blaise átsimított a hasfalán. – Jól van. Már nem is látszik – biccentett Blaise. – És legalább a szex is jó így nem? – kacsintott Millyre, aki nevetve suhintott a férfi felé.

-         Sose felejtem el azt a napot – simogatta meg kislánya arcát Milly.

-         Én se az biztos – vigyorgott Blaise.

-         Borzalmas volt – fintorgott Milly.

-         Egyáltalán nem volt az. És nem is éreztél semmit. Ez nem is szülés Milly. Nem természetes. És én ellenzem is. De a vizilovak kisebbek mint ez a kis hölgy volt  - emelte meg a karján a gyereket Blaise ,s Daphné mellé ereszkedett vele az asztalhoz. – Csókollak Cicám! – nyomott puszit a nő szájára. Camilla közben hevesen paskolgatta Blaise arcát. – Utál engem – állapította meg Blaise.

-         Egyáltalán nem utál, csak játszik – nevetett Milly, s ő is leereszkedett az asztaltársasághoz.

-         Buborékok – formálta a kicsi keresve az áttetsző, színes kis gömböket.

-         Hagyd most anyádat pihenni! Ennyire nem élvezed, ha a karomban vagy? – jegyezte meg Blasie vigyorogva.

-         Végre egy nő!. Látod Blaise nem minden nő élvezi, ha a karjaidban van. Azt hiszem máris a szívembe lopta magát ez a gyerek Milly – kacagott Daphné, kiengedett haját lobogtatta a szél, Blaise karját csiklandozták a selymes fekete szálak, s Daphné smaragd szemei egy pillanatra elidőztek a gyereket karjában tartó Blaise-en. Valahogy olyan természetesen áll a kezében. S Daphnén átfutott a gondolat, hogy milyen apa is lenne belőle. Valőszínűleg nagyon jó. Jobb, mint amilyen anya Daphné valaha is lehetne. De elhessegette a gondolatot. Kósza gondolat volt. S el is szállt.

-         Add át az unokahugomat, és egyél végre. Sértésnek veszem, hogy a születésnapi rendezvényemről ennyit késtél – vette ki Blaise kezéből a kicsit Draco, s leült vele Pansy mellé. Az ölébe ültette a kislányt, s lecsippentett egy tortadarabot a saját szeletéből, s a kislánynak tartotta. Camilla apró száját kitátva kapta be, s jóízűen nyammogta a feketeerdőtorta gyümölcsös piskótás falatát. Pansy a kerti szék karfájának dőlt, karját rátámasztotta, s derűsen mosolygott az étkezést pótoló Blaisere.

-         Nekünk is kellene egy ilyen – dünnyögte Draco Pansynak. Pansy elengedte a füle mellett a megjegyzést, s kérdőn nézett a legkésőbb érkezettekre.

-         Meséljetek, hogy telnek a napjaitok? – kérdezte érdeklődve, miközben keresztbe tett lábával megrúgta Dracót.

-         A Gringottsban megy az értékpapír-ügylet. Teljesen ráfeküdtünk – sóhajtott Daphné.

-         Ezt nem képletesen kell érteni – szúrta közbe Blaise leveskanalazás közben.

-         Blaise vigyázz nehogy belefulladj a a levesedbe – vágott vissza hidegen Daphné.

-         A tőzsdézés meg egyenesen undormány – fújtatott Daphné.

-         De Daphné abban a legjobb. Mindenkit le kell ordibálni, könyökölni, karmolni, dönteni, hengerelni… - sorolta Blaise vihorászva.

-         Kussolj már! – sziszegte neki nevetve Daphné. – Nem hiszi el, hogy milyen kemény hivatali munkám van! – háborgott mosolyogva Daphné. – Egyébként meg gondolhatjátok, hogy Blaise hogyan ápolja le a betegeit – tette hozzá fanyarul Daphné.

-         Nem a Gringottsról volt szó? – kérdezett vissza Blaise a száját törölgetve, s elvette a második fogást, amit Pansy nyújtott neki.

-         Egyszóval megváltozott a Gringotts…amióta…szóval azóta – tért ki Daphné legyintve, s szemét lesütve.

-         Daphné azt hitte a Gringottsban majd csak galleonokkal kell számolni, s amikor megtudta, hogy knútot és Sarlót is számolgathat…! – hahotázott Blaise.

-         Legalább egy fél évembe telt mire tudtam normálisan az átváltást, ez nagyon ciki? – nézett körbe gyámoltalanul Daphné.

-         Nem, egyáltalán nem az, én sosem számolgatom az aprót – nyugtatta milly. – Az nem is pénz.

-         Na ha hallanád mit mondanak erről a koboldok. Én azoknál fösvényebb népséggel még soha nem találkoztam a varázsvilágban – bólogatott hozzá határozottan Daphné. – Richárd egy állat, hétvégére megint adott egy csomó elszámolni valót. Hétfő reggel jelentésekkel kezdem.

-         Nem szívem, valld be a teljes igazságot, azért hozod haza, mert egyedül nem tudod megcsinálni – felelte rá Blaise megsimogatva Daphné derekát.

-         Jó, hát számmisztika hadiláb tudjátok. És Richárd annyira szemfüles. Muszáj vagyok minden hétvégén hazahordani a melót – sóhajtott Daphné.

-         De ki ez a Richárd? – kérdezett rá értetlenül Pansy.

-         Ó, Richárd! Ő az új megváltó! Csak ő Daphné és a Gringotts áttörésé – nevetett Blaise. – Daphné napokon át, egész hétvégéket, Richárd így, Richárd úgy! Már tököm kivolt Richárddal, mondom bemegyek már a Gringottsba aztán lecruciózom a fejét a nyakáról, mert már az agyamra ment. Értitek…

-         …értitek féltékeny volt rá – kacagott Daphné vidáman.

-         Hát most ki ne lett volna az. Többet hallottam Richard nevét az ágyban mint a sajátomat. Ki viselné ezt el? És ráadásul az ürge még ott sincs – bosszankodott Blaise mosolyogva. – Szóval Richárd Daphné közvetlen felettese. A főnöke. A közvetítő. Az elhárító. És az egyetlen pasi aki tuti nem dugja meg Daphnét a Gringottsban – tette hozzá mintegy döntő ítéletként Blaise.

-         Blaise leszállnál a témáról? – csattant Daphné hevesen.

-         De tényleg. És abból jöttem rá, hogy Daphné túl sokat mondta a nevét, és tartott tőle. Meg hát Richard nem ügyfél. Ő a Gringotts oldalán áll. Daphné csak az ügyfeleket csábítja – vihogott Blaise.

-         Kopj le! Richárd egyébként nagyon jó megjelenésű pasi. De olyan érzéketlen is. Nagyon kemény a szakmában.

-         Ő Daphné Dílere – röhögött Blaise.

-         Blaise láttam mit műveltél a múltkor a kórházi ágyon…

-         Az…khm véletlen volt – köszörülte a torkát Blaise.

-         Ha ennyire beszélhetnéked van akkor tessék – adta át szót Daphné nekilendülve, s blaise felé fordulva.

-         Akkor kezdem én! Januárban megkapom a gyógyítói engedélyemet. Vagyis most már tényleg gyógyító lehetek, teljesen független bárhol bármikor, örök érvényűen – mondta komolyan Blaise.

-         Tényleg Blaise! Jaj ezt nem is mondtad, te szörnyeteg! – borult a nyakába Daphné.

-         Mert ma tudtam meg én is. A Mungó kiadja végre a papírjaimat, bekerülök a névjegyzékbe – vigyorgott Blaise.

-         Akkor erre innunk kell – bontott pezsgőt Draco. S Blaise egyik francia borát is körbeöntötte a borospoharakba.

-         Ó de csodálatos, olyan büszke vagyok rád Blaise! – szorította meg Blaise kezét Daphné. – Jártatok már a magánrendelőjében? – nézett körbe az asztaltársaságon.

-         Szerencsére nem – felelte Pansy.

-         Nem – rázta a fejét Milly.

-         Annyira szép! Gyönyörű, nem is rendelő, egy igazi…mediterrán palota! Meg kell néznetek majd – áradozott Daphné.

-         Egész tűrhető lett igen – biccentett Blaise.

-         Tűrhető? Egyszerűen Pazar! – lelkesedett fel Daphné. – Meséld el!

-         Kovácsoltvas korlát a lépcsőfeljárón. Vörösmárvány várócsarnok, a rendelő pedig tényleg nem a kórházi szokvány. De hát ott töltöm a fél napomat nem akarom úgy érezni magam mint a kórházban

-         És a fogadócsarnokban egy Aszklépiosz márványszobor van. És kellemesen hűvös most a meleg időkben, s szép, a felső emeleteken pedig vendégszobák vannak, de ne mám kórházi ágyak, igazi magánrendelőhöz mérten. Akár ott is lakhatnánk annyira szép. De Blaise tiltakozik ellene. Más a munka és más az otthon mindig ezt mondja – sorolta Daphné olyan belelkesülten, mintha maga is részese lett volna a magánrendelő elkészítésének.

-         Jó kis összegben benne volt az a rendelő, szóval legalább nézzen ki valahogy – húzta el a száját Blaise.

-         Nagyon elnyűttek vagytok azért – jegyezte meg Milly csendesen. Blaise fáradt mosolyt küldött felé, este hat óra ilyenkor már mindkettejükön meglátszanak a fáradtság nyomai. Daphné is zavartan vette elő a kézitükrét, a reggel ötkor ügyesen eltüntetett mély sötét árkok a szeme alatt már megint kezdtek kitűnni a púder alól. Gyorsan utánhintette a kis pamaccsal.

-         Kértek kávét? – kérdezett rá gyorsan Pansy.

-         Ó, az életmentő lenne – sóhajtott fel Daphné. – Megyek segítek neked kihozni – állt fel az asztaltól.

-         Nem életmentő, de elalvásgátló egészen biztos – kacagott Blaise. Figyelte, ahogy a két nő eltűnik a kastélyban.

-         Mi a baj? – kérdezte Daphné.

-         Mert nálatok mi a baj? – kérdezett vissza Pansy, ahogy elküldte a házimanót kávéért.

-         Szajhának néz. Annyira egyértelmű. De hát az is vagyok. Mi másnak tudna nézni? – Daphné nekidőlt a komódnak. – Olyan egyértelmű. Csak a szeretője vagyok. S vajon hány nője van még rajtam kívül.

-         Draco gyereket akar – mondta ki Pansy is, ami a szívét nyomta. – Mit csináljak?

-         Bár tőlem akarna már valaki gyereket. Elég szánalmas, hogy mindenki csak megdugni akar, de semmi komolyabbat már nem. Az sem, akivel évek óta állítólagosan együtt élek – futotta el a könny Daphné szemét.

-         Mert valójában?

-         Alig van otthon. Ügyeletezik. Reggeltől négyig-ötig a magánrendelőjében van, néha átugrik a mungóba. Rendelés után mindig átmegy a kórházba és vagy marad vagy nem. Sosem tudom. Nem tervezünk. Mert úgyis közbejön valami. A hétvégéket legtöbbször magányosan töltöm. A hétköznapokat is. Semmi közös programunk nincs, mert Blaise lekési, túl fáradt, elfelejti – sorolta Daphné  tehetetlenül széttárva a karját. – Idegesít már az egész. Egész éjszaka szól az a kibaszott csipogó az agyamra megy. Nem tudok pihenni tőle, de ha nincs mellettem akkor is rosszul alszom. Mindig mindent megzavarnak, a reggelit, az étkezést, a hétvégét, az ünnepeket, a szexet! – kapta a körmét az ajkaihoz Daphné, s idegességében rágni kezdte. – Fáradt vagyok. Ötkor kelek. Mire hazaérek többnyire hat óra. Seaffyval vacsorázom és fekszem ágyba. Blaise meg legoptimálisabb esetben beesik fél tízkor.  És Pansy ez nem átmeneti időszak. Hanem teljesen állandósult. Tudod sokszor azt érzem, hogy engem már nem elégít ki ez a kapcsolat így. Lépni kellene. Miközben mindketten be akarunk futni a pályán…de a magánéletünk romokban. Futó kapcsolatok, az irodában, a széfekben, Blaisenek meg a kórházi ágyon, az ügyeleti szobában, a magánrendelőben, fent a vendégszobákban ki tudja hol. Normális ez így?

-         Nem tudom, Daphné…jó lenne beszélnünk, csak mos annyira nem alkalmas – nézett a gőzölgő kávéra Pansy, s nagy levegőt véve megindult a kancsóval a kerbe. Daphné hozta a kávéscsészés tálcát.

-         Igen sajnos. Mikor érsz rá? Gyere át jövőhéten pénteken, akkor Draco gazdasági fórumra megy és oda nem kísérem most el – mondta Pansy mielőtt a férfiakhoz érnek.

-         Blaise! – ült át a férfi mellé Draco, ahogy látta Pansyék tovább időznek bent.

-         Ide vágja rólad a szimatom, hogy magas az adrenalinszinted – vigyorgott rá Blaise, miközben ketten összehajoltak az asztal felett a rövid halk szóváltáshoz.

-         Beszélnünk kéne. De nem itt. Nem a többiek előtt. Milly meg főleg… - legyintett Draco.- Mikor érsz rá?

-         Én? Barátom soha – nevetett Blaise. Majd homlokdörzsölgetve gondokodott. – Na figyelj csak, a jövő héten. Lesz egy orvosi konzíliumsorozat, azon mindenképpen ott kell lennem. De ez miatt hétvégén is rendelek. Ugorj be szombaton olyan fél öt körül a magánrendelőmbe, akkora már csak szabad leszek – felelte Blaise az állát simogatva.

-         Az jó is, mert pénteken úgyis megyek fel északra, és akkor visszafelé jövet beugrom előbb hozzád, az fel sem tűnne Pansynak. Megbeszéltük. Akkor beugrom – bólintott rá Draco komor szürke tekintettel.

-         Na jönnek – kacsintott Blaise, s várta, hogy a távozó Draco helyére ismét visszahuppanjon Daphné.