Draco leállította a motort. Na, hogy pont milyen rosszkor tudott jönni. Szombat van, ezeknek sincs jobb dolguk? Nem szállt ki a kocsiból. Az elsötétített ablakok kellemes inkognitóban hagyják. Megvárja, hogy eltűnjenek a környékről. Blaise magánrendelőjének előkertjében egy gyereküléssel felszerelt seprű mellett állt Harry Potter. Szemüvegét megigazította, a kereten megcsillant a nap, s a koromfekete hajú kisfiút visszaültette a seprű gyerekülésébe. Repültek lazán ide-oda a kis kertben. Milyen jó is lehet…Draco irigykedve dobolt a kormányon. Mát Potter gyereke is két éves lesz lassan, ahogy Camilla is. Nekik meg mi van Pansyval? Egy macskájuk. Az a kis dög Karmilla. Amit még Pansy hozott magával. Azon kívül semmi. Egy macskával él egy házban a feleségével. Szívderítő kilátások. Miközben minden normális házasembernek gyereke van. Persze mi az ami Pansyval simán és megszokott körülmények közt megy? Potter megint felült a seprűre, hátra-hátranézett a kicsire, miközben  röpködtek a levegőben.  A rendelő ajtaja tárva nyitva. Draco meglátta a mozgolódást az előcsarnokban. Blaise kísérte ki az ajtóig a páciensét. Még az árnyékos előcsarnokban a hosszú egyenes vörös hajú nő Blaise nyakába borult  mielőtt sugárzó mosollyal kilépett a napfényre. Potter leugrott a seprűről, s a felesége elé sietett.

-         Szia te kis kópé! – borzolta meg a kisfiú dús fekete haját Blaise. – Hogy vagy James? Jól megy a repülés? – kérdezte a kisfiútól.

-         Egyfolytában seprűn ülne, olyan akár az apja! – vette le a seprűállványról a saját versenyseprűjét Ginevra Potter.

-         Meg az anyja! Egy teljes idényt végigszurkoltunk már a mamának igaz? – vigyorgott Harry, ahogy ujjával rákoppintott fia pisze orrára, mire James fintorgott egyet.

-         Nem tudsz leszokni a seprűről igaz? – kérdezte Blaise nevetve Harryt, ahogy figyelte a seprűnyaláb elé erősített gyerekülést.

-         Ez a legjobb közlekedési eszköz hidd el – paskolta meg a seprűnyelet Potter.

-         Én a kis vörösre esküszöm – biccentett Blaise kacsintva. – Bárhová eljutsz vele, ahova csak akarsz – Harry smaragdszemei kimeredtek a szemüvege mögül. Blaise most döbbetn rá, hogy a fejével lelkesen igaz,hogy saját ferrarija felé integet, de egy vonalban áll vele Potter felesége a szintén kis vörösnek becézhető Ginny is.

-         Eh…mármint, a kocsim – röhögte Blaise a tarkóját simogatva.

-         Vagy úgy! Majdnem pálcapárbaj lett ebből – nevette el magát megenyhülve Harry.

-         Ne is mond! Volt már pár kínos .,.. khm esetem a félre-értelmezhetőségem miatt – kacagott fel férfiasan Blaise.

-         Azt elhisszük Blaise. Már a Lump Klub óta ismerünk, tudod – mosolygott rá sugárzón Ginny.

-         Tart mostanában Patryt az öreg? Annyira nem vagyok most képben a meghívásokkal – ráncolta a homlokát Blaise, ahogy a lépcsőkorlátjára támaszkodott.

-         Tavasszal volt egy. De mondta, hogy ej ennek a Blaisenek de sok a dolga mindig – emlékezett vissza Ginny.  

-         Tudom hogy félévente egyet még most is tart a régi tagoknak, csak annyira besűrűsödnek a dolgaim, főleg most a névbejegyzés közeledtével – ingatta a fejét Blaise. - Nem esett még le egyszer sem róla? – bökött a fejével a gyerekülés felé.

-         Stabilabb ez, mintha a karomban tartanám – igazgatta meg a fiát Harry. – Akkor mehetünk Ginny?

-         Készen vagyunk igaz Zabini doktor? – kacsintott Blaise-re a vörös hajú nő.

-         Így van. Örülök, hogy láttalak James, aztán vigyázz a mamára! – kacsintott a kisfiúra.

-         Jó – vágta rá határozott fejbólintással a kicsi.

-         Köszönj szépen Zabini doktor bácsinak! Még a közeljövőben biztos ,hogy ellátogatunk hozzá – emelte meg a fia karját Ginny intésre.  Majd felpattant saját seprűjére.

-         Akkor jó repülést hazáig! – biccentett nekik Blaise.

-         Meglesz! Seprűgyorsasági verseny hazáig? – kérdezte Harry a feleségére nézve szemüvegkerete felett.

-         Benne vagyok – bólintott rá Ginny átvetve a lábát a seprűnyélen, s felemelkedett a levegőbe.

-         Mindig ezt játszuk, Repülésverseny hazáig. James nagyon élvezi – jegyezte meg Harry mielőtt elrugaszkodott.

-         És egy auror leköröz egy élversenyző kviddicsezőt a családban? – kérdezett rá vigyorogva Blaise.

-         Hát nehéz, nehéz, oda kell tennem magam, hogy mi győzzünk James-el – vigyorgott rá Harry, s kezet fogott a két férfi búcsúzóul.  Blaise még nézte, ahogy a család versenyezve megindulnak hazafelé, majd az utca túlsó oldalán parkoló audi felé pislantott.

-         Na mi van kiszállsz még ma vagy bennrohadsz? – kérdezett rá röhögve Blaise. Draco kinyitotta a kocsiajtót, s becsapva maga mögött átszaladt az úttesten.

-         Nem mertél idejönni, amíg láttad kik a vendégeim?

-         Honnan tudtad hogy én vagyok?

-         Draco, ki az aki sötétített üvegű kocsival közlekedik? – intette maga után a barátját Blaise.

-         Akárki – vágta rá közönyösen Draco. – Jó senki. Utálom, ha belebámulnak a képembe, akik elmennek mellettem.

-         Ó igen, senki se férkőzhet a közelembe, én vagyok a megközelíthetetlen távolságtartó Malfoy. Engem senki ne ismerjen fel! – vihogott rá vissza Blaise.

-         Te meg…láttam. Ginny Potter borult a nyakadba az előtérben. Nem zavar, hogy házas? És családja van? Sőt kisgyereke?

-         Mert közöltem vele, hogy eltiltom a kviddicsezéstől – felelte rá biccentve Blaise, ahogy a rendelőbe ért.

-         Én ezért max oldalba rúgnálak jó alaposan, főleg ha versenysportoló lennék – tette hozzá gúnyosan Draco. – Szóval, mi volt ez az összeborulás? Megdugtad? A kicsi is a tied?

-         Hülye! – dobott felé egy spatulát Blaise. Draco elkapta. – Épp most tudta meg hogy terhes!

-         Tőled!? – kapta fel szürke tekintetét az orvosra Draco.

-         Nem! Hova gondolsz? Újabb Potter-poronty – nevetett Blaise.

-         Na pont ez az – ütögette a körmének a spatulát idegesen Draco. – Potternek a második gyereke lesz most már! – hűlt el lesápadva Draco. – Nekem meg még egy sincs. Én is gyereket akarok már! – akaratoskodott Draco.

-         De ezt nem mondogatni kell Draco, hanem csinálni! – dőlt hátra az orvosi székben Blaise, miközben elővett egy szál szantálillanót s rágyújtott.

-         Mert szerinted ez ennyi? – kapta ki a saját fenyőillanóját Draco. – Pansyval nem lehet szót érteni – gyújtotta meg a sodort szálat, s megszívta.

-         Minden nővel szót lehet érteni csak érteni kell hozzá a módját – felelte Blaise eregetve a füstöt.

-         Blaise te is ismered. Pansyval ez nem ennyi! Mit csináljak? – nézett tanácstalanul a barátjára Draco.

-         Most gyógyítónak nézel vagy valami lélekbúvárnak? Hozzám akkor jönnek a páciensek, ha próbálkoznak, de mégsem jön. Ilyenkor jöhetnek a kivizsgálások, és az egyéb módszerek – felelte Blaise kitérően.

-         Ok fizetek. Mennyibe kerül egy ilyen tanácsadás? – vette elő a tárcáját Draco.

-         Ne hülyülj! – nevetett Blaise, majd elkomorodott. – Jól van. Most védekeztek?

-         Nem, most konkrétan nem vagyunk együtt – vágta rá Draco.

-         Ja, akkor nehezebb az ügy mint hittem – hahotázott Blaise. – ne haragudj bocs! – pöccintette a hamuzóba az elégett szantálleveleket Blaise. – De Draco ezt én mégis hogy oldjam meg helyetted? Most ennyire zátonyra futottatok?

-         Az a baj, hogy tényleg én szúrtam el – bólintott komoran Draco. – Mert túlerőltettem, és Pansy persze azonnal dacolva reagált. Erőszakosan léptem fel igen lehet. Elég idegesítő lehetek mostanában. Egyfolytában ha meglátom Pansyt már csak erről tudok beszélni. Kikészítettem. És elege van belőlem. Abból, hogy állandóan a gyerekkel nyaggatom. Hogy lehet így aludni mellettem egyáltalán tényleg? Amikor szerintem már fél is lefeküdni mellém, mert mi van ha mindjárt megerőszakolom.

-         Figyelj draco én ismerlek mindkettőtöket. Hogy te is akaratoskodsz és Pansy meg szintén. Mindketten tartjátok a saját igazatokat és soha nem engednétek! Draco most komolyan hogy juthattál el odáig, hogy már egyáltalán nem éltek házaséletet? – kérdezett rá elhalkuló hangon Blaise, de közben kimeresztette a szemét és hevesen intett az illanójával.

-         Hát éppen ebből adódóan. Hogy úgy döntöttem elérkeztünk oda, hogy most már ne akadályozzuk meg azt, hogy gyerekünk legyen – vágta rá morcosan Draco.

-         Önkényesen te így döntöttél megbeszélés nélkül? – ráncolta a homlokát Blaise. – Ez Draco tudod hogy így nem megy. Semmilyen körülmények között, mgé akkor sem ha házas vagy. Ez mindig közös döntés kell hogy legyen. Persze, hogy Pansy leállított teljesen, ha azt látta, hogy már nem válogatsz az eszközökben és mindne mocsok módon, te teherbe akarod ejteni, nem védekezel és egyfolytában nyomatod neki a gyerektémát. Nyilván oka van rá, ha még nem akarja. Miért nem ezeket keresed meg?

-         Mert hazudik nekem – vágta rá sziszegve Draco. – A legáltalánosabb indoka, hogy erre még van időnk. Huszonhat vagyok. Hét év házasság után, mégis mire várjak?

-         Igen, tényleg lehet hogy nem őszinte – biccentett rá Blaise. – Pansy csinos. Nagyon csinos. A csinos nők nem akarják feladni az alkatukat. Szerintem daphné sem.

-         Hát nem tudom, de most csak az alkata miatt? Ugyan már! – szippantott a fenyőillatból Draco.

-         Draco lehet, hoyg egyszerűen csak le kellene ülnötök normálisan megbeszélni az egészet és nem így ,hogy a hálószobában az ágy körül veszekedtek, mert ezt csináljátok igazam van? – kérdezte Blaise.

-         Ismered Pansyt. Makacs. A Valeriánus baromságába meg nem mehet terhesen na ná, hogy nem akar kimaradni belőle. Én viszont gyereket akarok most és nem évek múlva! – sziszegte Draco.

-         Nem egyszerű a helyzet – biccentett Blaise. – De nekem lenne egy tippem – csillant egy huncut fény Blaise szemében.

-         Mi az? – kapott rá Draco, s nyomban előrébb ült. – Bármi is az jó lesz.

-         Előre szólok nagyon szemét, nagyon mocskos, nagyon férfiagyú ravasz terv, és tuti hogy ezért durva dolgokat kell otthon kiállnod – figyelmeztette Blaise.

-         Mindegy jöhet! – legyintett Draco.

-         Csináld az én módszeremmel – vágta rá egyszerűen Blaise, s hátradőlt elégedetten a bőrszékében.

-         Mi? Msot nem értem – rázta a fejét Draco megzavarodottan.

-         Emlékszel, amikor hatodévben lekaptam Pansyt – Draco rántott egyet a száján nemtetszését kifejezve de csak bólintott. – Pansy teljesen benyugtatózva és totál leitatva adta nekem magát. Máshogy sosem ment volna.

-         Igen tudom ,hoyg akkor leitattad – bólintott Draco.

-         Hát csináld ezt! – támaszkodott az íróasztalára Blaise.

-         Itassam le a saját feleségem? – ráncolta a homlokát zavarodottan Draco.

-         Pontosan. Emlékszem, Pansy teljesen kába volt, igazán azt sem tudta mi történik, ugyanezt kell csinálnod. Találj ki valami ünnepelni valót csináld meg szépen a körítést, azt minden nő szereti. Egy finom kettesben elköltött vacsorával, gyertyafényben, csak ti ketten, borozgattok, és töltöd és töltöd és töltöd a poharába. És persze egy másodpercig se említsd a gyerektémát, vagy egyáltalán, hogy azon az estén te akarsz tőle bármit is az ágyba. Á nem! Kerüld is, mintha aznap téynleg csak jól be akarnál inni és ennyi! És aztán, amikor Pansy kellően feloldott gátlásokkal ül melletted, egyszerűen ágyra viszed a feleséged és kész.

-         Azért nem vagyok biztos benne, hogy ennyire szerencsés lennék, hogy egy ilyen tegyük fel összesikerült éjszaka elég lenne – bizonytalankodott Draco.

-         Hát azért minden este mégsem itathatod le – vihogott Blaise. – de tudd meg a ciklusát és én kiszámolom neked mikor lépj akcióba a teljes sikerért. Ha ekkor sem jön össze, akkor majd újabb dolgon töröm a fejem. Elbeszélgetek Pansyval is meg hasonlók.

-         Jó, ez jó. Szemét dolog. De jó – felelte rá bólogatva Draco.

-         Viszont ha tényleg sikeres lesz az akciód Pansy tuti hogy lecrucióz ezért – nyomta el a szantálillanót a hamustálcán Blaise.

-         Az már mindegy ha másállapotban van. Nekem az a lényeg – felelte Draco. – Egész aljas terveid vannak ám neked – mérte végig Blaiset.

-         Hát ha meg akarsz szerezni valamit, az nem mindig megy egyenes úton…Draco, remélem nem másról van szó… - nézett fel különös tekintettel Blaise.,

-         Vagyis? – nyomta el Draco is az illanót.

-         Hogy a csepp kivájja a követ… a gyűrűt… elkoptatja a viselés – mutatott Draco karikagyűrűjére.

-         Nem, nem hiszem – felelte Draco zavartan emgforgatva a jegygyűrűjét.

-         Mndig minden ugyanaz, ugyanolyanok a nappalok, az éjszakák, ugyanúgy szeretkeztek, rutinból, kicsit olyan na essünk túl ezen is kötelező programként? – kérdezett rá Blaise.

-         Nem tudom – felelte bizonytalanul Draco. – Már jó ideje inkább dühből csináltam. Mert már hónapok óta egyszerűen ne mhagy nyugodni a téma. Ha gyereket várna végre annyi minden másabb lenne. Ez az egyetlen de nagyon állandósult problémánk van igazán. És ez mindenre rányomja a bélyegét. Ő ki nem állhat, mert állandóan csak a gyerekért akarok szexet, s én ki nem állhatom, mert ő meg ezt az egyet nem akarja, ami nekem a központi téma már hónapok óta.

-         Draco tudtam, hogy egyszer eljön ez a gond nálatok – bólintott rá Blaise. – Már azt hittem akkor meglesz, amikor Milly közölte velünk a nagy hírt.

-         Hát akkor sem álltam messze tőle. De akkor még tényleg egyetértettem, hogy talán korai azért. Most már nem. Na megtudom hogy mikor és jövök az időpontért – állt fel Draco.

-         Szerencse fel! – kacsintott Blaise, s együtt indultak ki a magánrendelőből. Draco ahogy kilépett az előcsarnokba megpillantotta a nemrég leleplezett Aszklépiosz szobrot. A mennyezetig ért. Csaknem három méter magas fehérmárvány szobor. A híres orvos botra támaszkodik, s a botra egy kígyó kúszik fel éppen. A gyógyító erő emblémája, Blaise a gemmájába is belevésette Aszklépiosz botját a rákúszó kígyóval, már minden receptjén ez a címer díszeleg a nevével. A gyógyítás istenének a jelképével. Idős szakállas bölcs férfi szobra. Draco elismerően biccentett.

-         Szép munka – nézett oldalt Blaisere.

-         Nekem is tetszik – nevetett Blaise. – Na gyújts be otthon a hitvesi ágyba! Csábítsd el egy gyereknemzés erejéig az asszonyt – veregette meg Draco vállát Blaise. – Lehet nem merek ezek után Pansy szemébe nézni, hogy ezt én ajánlottam neked.

-         Én meg lehet, hogy nem tudok, mert kikaparja a szemem miatta – röhögött Draco.

-         Jaj a házasság sem egyszerű. Sőt! Mindig is mondtam Draco…