Draco minden részletre ügyelt. Egész héten szándékosan kerülte is a testi érintkezést Pansyval. Ki akarta úgy igazából éheztetni egy együttlétre. Nem is kezdeményezett, elfoglaltnak tettette magát, sietett, jött-ment. Sürgős dolgokra hivatkozott. Keveset beszéltek. S még csak Camilláról se egyetlen szót se. Semmit. Ügyelt a témákra, egész héten úgy kellett figyelnie, hogy az már szinte őrület volt. Pansy kedden elment a szektába. Draco nem kifogásolta. Igyekezett érdeklődőn kérdezgetni, hogy mi volt a valeriánusok közt. Beszéltette Pansyt. S figyelte ahogy felesége már megint lelkesen belelovalja magát a témába. A kedd kifejezetten jó napjuk volt. Pansy örült ,hogy mehetett a kis szektájába, s még Dracót sem húzta fel vele. Alapvetően jól elbeszélgettek. Kedélyesen feküdtek le aludni. S Draco elégedetten tapasztalta, hogy Pansyban a kiadós beszélgetés után némi hiányérzet merült fel, hogy Draco aznap este nem akar próbálkozni nála az ágyban. De Pansy persze úrinőbbnek tartotta magát annál, hogy ezt szóba hozza. Szerdán Draco későn ért haza, bőven megvárta, hogy Pansy elaludjon. S elérkezett a nagy nap. A kijelölt csütörtök. Draco olyan ideges volt, hogy reggel a szokásosnál is korábban kelt. Nem bírt nyugton maradni. Inkább kilovagolt a birtokra. Pansyt pedig hagyta, ma estig had tombolja ki magát nyugodtan zavartalanul. A Valeriánus gyűlésre este hétkor indulna. Ezt már nem engedheti neki. Tehát olyan hat óra körül, amikor Pansy hazaér a londoni vásárlásból már készen kell várnia a vacsorával, hogy Pansynak esélye se legyen elindulni. Háromra ért vissz a kúriára Draco. Jól sejtette ebéd után Pansy beszaladt Londonba mint mindig. Draco pedig kiadta az utasítást a házimanóknak.

-         mire készülsz fiam? – nézte a sürgés forgást Narcissa Malfoy. S hoyg a házimanók nem is a megbeszélt menüt készítik a konyhában.

-         Ne aggódj anya! Valami egészen rendkívüli és jó dologra – bólintott zárkózottan Draco, s félmosolyt küldve anyja felé felrohant az emeletre. Négyre kitakarították a házimanók az üres gyerekszobának szánt galériát. Draco megmosakodott addig. Draco kérésére áthozták a faliszőnyegeket a bálteremből. Egy kerek mahagóniasztalt terítettek le finom damasztabrosszal, az értékes porcelánkészlettel gondosan megterítve, s csak az asztalon égtek a hosszú vörös gyertyaszálak.  Draco még a birtokról hozott magával rózsákat, s most egy kristályvázába állították a csokrot a vacsoraasztal közepén. Az asztal mellé állíttatta Draco a zsúrkocsit, amin felhalmozva, Pansy kedvelt édes pezsgőfajtájából legalább egy tucat sorakozott behűtve. Fenyőillatos hajjal, kapkodva szívta a mentaillanót, amíg Pansyra várt. Türelmetlenül topogva nézte az órát. Igyekezzen már. Pontosan hatkor el kell kezdeniük a vacsorát, hogy kellően leitassa mielőtt le akarna lépni a szektájába. Nem szeretné veszekedéssel nyitni az estét. Végre begördült a Malfoy címeres hintó. Pansy lepattant a fogatról. Persze késésben van. Siet átöltözni.  Draco kitárta a szárnyas ajtót, s egy pohár pezsgővel a kezében várta a lépcsőn felsiető feleségét. Pansy befordult a lépcsőfordulón, s sietségtől zihálva nézett fel a férjére.

-         Draco? – fújtatta kérdőn.

-         Jó hírem van – mosolygott Draco szélesen. – Találkoztam a gazdasági fórumon egy kereskedővel és ma írt, hogy nyélbe üthetjük az üzletet. Felvásárolja az idén termő gabonánk felét – újságolta Draco.

-         Ó ez csodálatos! Tavaly is a magtárakban rohadt mennyi gabona! – futott fel hozzá Pansy. – Jaj Draco ez nagyszerű hír!

-         Úgyhogy, úgy gondoltam ezt meg kell ünnepelnünk! – nyomta Pansy kezébe a pezsgőspoharat Draco, s beljebb húzta a feleségét a megterített asztalhoz. – A birtokra! – emelte meg saját poharát Draco s Pansyéhoz koccintotta.

-         A Malfoy- birtokra! És virágzó jövőjére! – koccintott Pansy s mosolyogva felhajtotta az első pohár pezsgőt. – Jaj, de szomjas voltam! – tette le a poharat, s Draco azonnal tele is töltötte neki újra.

-         Igazi ünnepi lakomát készíttettem a nagy üzleti sikerünk ünneplésére – húzta Pansyt a székhez, s a vállánál fogva kényszerítette, hogy Pansy helyet foglaljon.

-         Ó, át kellene öltöznöm, nem vagyok valami ünnepléshez öltözve – nézett végig magán Pansy, ahogy egyszerű szabású halványrózsaszín nyári ruhában maga alá húzta a széket.

-         Tökéletes vagy, ne aggódj – biztosította Draco, s maga is helyet foglalt Pansyval szemben.

-         Jaj éppen ilyenkor jön ez a jó hír, amikor ma este még a Valeriánusokhoz is mennem kell – méltatlankodott Pansy.

-         Éppen azért igyekezz és egyél – bólogatott Draco. – Ne késs el, az nem illik egy Malfoy-feleséghez – kacsintott rá Draco.

-         Igaz, na együnk tényleg éhes vagyok – Pansy végignézett a terítéken. – Ó a kedvenceim! – sóhajtott fel Pansy. – Fel sem bírok állni innen, ha végigeszem a vacsorát, pedig muszáj, ó Yorkshire-i puding is van. És a Melaszöntet! – simította meg Draco kézfejét Pansy. – Jaj a melaszöntet! Emlékszel? – mosolygott fel rá miközben belekortyolt a pezsgőjébe.

-         Persze, hogy emlékszem, sosem tudnám elfelejteni – mosolygott Draco vissza kedélyesen.  Pansy gyorsan szedett magának a sült húsból, a krumpliból, azt sem tudta melyik ételhez kapjon hamarabb. Draco újratöltött Pansy poharába.

-         Igyunk a jó termésre! Mert az több pénzt hoz idén! – Pansyval koccintottak.

-         És igyunk rád is, amiért ilyen remek üzletet kötöttél! – mosolygott rá át az asztal felett Pansy.

-         A Malfoyokra! – koccintotta újra a poharát a Pansyéhoz. Pansy nagy sóhajjal de legyűrte a következő pohár pezsgőt is.

-         Nem is meséltél a gazdasági fórumról, sokan voltak? Volt megint mintaárú is? Tudod, amikor egy példányt hoznak mindenből, haszonállatokból, növényekből… - kérdezte Pansy mohón, s egyre vörösödő arccal.

-         Persze, volt a kedvenced is, azok a nagyobbra tenyésztett házinyulak, amik tavaly úgy megtetszettek neked – nevetett Draco, s közben új pezsgőt bontott, s a habzó italt a saját és Pansy poharába is töltötte.

-         Jaj azok olyan édesek voltak. Veled kellett volna mennem idén is – bizonytalankodott Pansy.

-         Csak megfájdult volna a fejed attól a hangos zsibvásártól ami ott megy – legyintett Draco.

-         Legközelebb felvihetnénk mi is egy-két példányt a jószágok közül – gondolkodott Pansy, miközben Draco ismét az övéhez koccintotta a poharát.

-         Majd meglátjuk, talán – bólintott rá Draco, s mindketten belekortyoltak a poharukba. Draco idegesen pislogott az órára. Vészesen közeledik a hét óra. Csak Pansynak eszébe ne jusson most lelépni a szektájába.

-         A birtokon minden az időjárástól függ igaz? Nem furcsa, hogy egy rajtunk kívül álló dolgon függ az idei jólét? – kérdezte elmélkedve Pansy.

-         De ezen én is sokat gondolkodtam. De tudod, akik időjárás varázslással próbálkoznak azokat komolyan megbüntetik. A minisztérium folyamatosan figyeli a varázslatokat, Egy időjárásvarázslás szép summába kerülne. Nem ér annyit az egész évi termés sem – bólogatott Draco.

-         A desszertek az étkezés legjobb részei. Kezdek olyan lenni mint Milly – nevetett fel Pansy kipirulva és kimelegedve a pezsgőtől.

-         Azért ne legyél olyan mint Milly. Család, család. De azért Milly nem az esetem – gonoszkodott Draco.

-         Draco! Mégiscsak az unokanővéred. Feleségül vehetted volna? – kérdezett rá Pansy miközben a csokipudingját kanalazta, s hozzá pezsgőt kortyolgatott.

-         Á, nem. Negyedíziglen unokatestvérekkel nem lehet házasodni. Tiltják az aranyvérű törvények. Szóval millyt történetesen nem vehettem volna feleségül – kortyolgatta a pezsgőjét Draco. Pansy lenyelte az utolsó pudingfalatot is, s felpillantott az ingaórára. Húzta rendesen a feje. Fejébe szállt a pezsgő.

-         Ó már elmúlt negyed nyolc? Lekéstem a Valeriánus gyűlést. Na mindegy. Végülis ma ünneplünk nem igaz? – kérdezte Pansy visszafordulva Draco felé.  – A csudába ezekkel a buborékokkal, felnyomják a pezsgőt a fejembe – kuncogott Pansy. – Azt hiszem becsiccsentettem. De mennyei ez a pezsgő – itta ki az édes alkoholt a pezsgőspoharából Pansy.

-         Újat? – kérdezte kacsintva Draco.

-         Na jó még egy pohárral, de több már nem is fér belém. Ráadásul úgy kell bevonszolnod magad után az ágyba, mert már lábra állni se nagyon bírok – túrt a hajába felszabadultan Pansy ,s ahogy Draco teletöltötte a poharát már magához is vette.  Kiemelt egy kis kanálnyi melaszöntetet a tálból, s a szájába vette. – Kérsz? – újra belemártotta a kanalat a melaszos tálba, s most Draco felé tartotta. Draco közelebb hajolt, s bekapta a Pansy által felkínált falatnyi melaszöntetet. A tekintetük összeakadt a gyertyafényben. S szinte sercegett a levegő. Már hány hónap óta nem volt ilyen? De most ismét ott volt a szikra. Látta Pansy elsötétedő szemében azt a mély tüzet, ami a sajátjában talált lobogó párjára. A gyertyafény táncot járt kettejük arcán. Pansy kiejtette kezéből a kiskanalat, belepottyant a melaszöntetbe, s teljesen elsüllyedt a tál alján. Draco kezével megszorította Pansy lehanyatló kezét az asztal felett. Egyikük sem vette el a tekintetét. Nem akarták elszalasztani ezt a különleges tüzet, amit az a kis szikra gyújtott közöttük. Túl nagy az asztal. Draco tudta jól ülve nem éri el Pansyt egy csókra. Fellökte magát ,s Pansyt is felhúzta az asztal mögül.

-         Pansy! – súgta lehajolva. Ujjaival átsimította újra és újra az ében hajat, ahogy a most alkoholtól kipirult arcot keretezi, a lány sötét csillogó szemeit nézte, a vörös , nedves ajkakat, ahogy Pansy lehunyja a szemét. Lihegve, zihálva, forog vele a szoba. Állni is alig bír. Legalább egy üveg pezsgőt Pansy maga ivott meg alig egy óra leforgása alatt.

-         Aj, ezek az ünneplések – motyogta Pansy, s ahogy Draco ajka találkozott az övével átvetette a karját a férfi nyakán. Mintha gátak szakadtak volna szét, robbant minden. Fellobbant a vágy, Pansy homlokát Dracóéhoz szorította ahogy szédült lehunyt szemmel is. Búgott a füle, a szíve a nyakán és a fülében lüktetett. Draco tolta a háló felé, araszoltak a hitvesi ágyhoz, s Pansy szinte bezuhant Dracóval az ágyba.

-         Ó Draco! – pihegte Pansy, ahogy a sötétben Draco lerántotta róla a könnyű nyári ruhát. A fehérneműkből is kibogozta. Draco fenyőillata megcsapta az orrát ,ahogy Draco fürgén mozgott felette. – Mára nem is terveztem ilyesmit.

-         Nem én sem – felelte rá Draco, miközben Pansy belső combjait simogatta kitartóan.

-         Annyira hiányoztál! – szorította Pansy az arcát Draco vállgödrébe.

-         Igen, igen , te is nekem – duruzsolta Draco, miközben behatolt. Pansy visszatartotta a levegőt.  Kezét Draco csípőjére szorította.

-         Ah de jó, te jó ég annyira jó! -  nyöszörögte Pansy kábultan. Draco a párnára támaszkodott alkarjával Pansy feje mellett, s egyre gyorsabban adta a lökéseket. Pansy a vállába kapaszkodott felhúzott térdekkel sóhajtozott a fülébe. Reszketve kapkodott levegő után, ahogy a csúcsra ért.  Draco is hosszan remegve mélyedt az ölelő forróságba, s kimerülten borult Pansyra. Ahogy legördült a feleségéről Pansy utána húzódott, s a mellkasához bújva szinte azonnal elaludt. Draco még sokáig simogatta a nő meztelen derekát. Magukra igazította a takarót, s ő is mámoros álomba merült.

Pansynak nem tűnt fel a ravasz csel. Draco pedig napról napra várta a titkos jeleket, hogy sikerrel járt-e. Bosszantóan sokat kellett várakoznia. Míg nem a harmadik héten azóta az  este óta, reggel Pansy alig valamivel a reggeli után, rosszul lett. Draco kapkodva gyújtott egy fenyőillanóra, a Reggeli Prófétát olvasgatta, s igyekezett semmi jelét sem adni az izgalmának. Holott ettől a kis jelzéstől szinte snidgetet lehetett volna fogatni vele, seprű nélkül. Ha tényleg így van az első lesz Blaisenek megköszönni a remek időzítést. Pansy sápadtan lépett ki a közös mosdójukból.

-         Nem tudom mi bajom lehet – fordult be az ágyba Pansy. – Lehet még a tegnap esti olajos kaja tett be. Vagy ma reggel ettem valami olyat? – pislogott fel Dracóra Pansy.

-         Nem tudom mivel mérgezted meg ma magad. Volt már rá példa – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         De utálatos vagy! – motyogta Pansy ,de még visszavágni sem volt ereje. – Lehet ha délután jobban leszek elugrom Blaise-hez a rendelőjébe. Adjon valami gyomorkúrát. Mindig is mondta, hogy a gyomrommal vigyáznom kell! – nyafogta Pansy. – azt hiszem mindjárt megint hányok.

-         Jó, de ne az ágyba – morogta Draco, miközben megszívta az illanót. – Elszaladok körbejárom a birtokot, de ebédre itt leszek.

-         Menj csak! Szerintem én alszom egyet, hátha kialszom ezt a borzalmat – mormogta a párnájába Pansy. Draco széles vigyorral és féktelen jókedvvel indult neki a nyári birtok felfedezésének. Bár még egy fecske sem csinált nyarat, de szinte érezte, hogy most nyugodtan örülhet előre. Ha a jelek is arra utalnak hamarosan apa lesz. Megcsinálta! Összehozta! Megcsapkodta elégedettségében a lovat, s erősebb vágtára ösztökélte. Amikor dél körül visszaért a birtokra, egyenesen a hálószobája felé vette az irányt. Talán pansy még mindig az igazak álmát alussza. De nem. Pansy nagyon is ébren volt. És a tekintete nem sok jót sejtetett.

-         Pansy? Mehetünk ebédelni? – kérdezte közönyösen Draco.

-         Nem! Beszédem van veled – csapta be utána az ajtót Pansy, s keresztbe vágta a karját maga előtt.

-         Még mindig gyomorbajod van? Vagy már más is? – kérdezett rá undokul Draco.

-         Ez, csupán ez! – Pansy egy fehér terhességi tesztet vágott hozzá. A tokban pedig ott feszült a pozitív jelet jelző kis darabka rózsaszín papír. – Ó nem hiszem el, hogy terhes vagyok! – toporzékolt Pansy. – Mikor, mikor tetted ezt velem! – támadt a mellkasának Pansy s öklével püfölte megállás nélkül.

-         Pansy kérlek nyugodj le! – kapta le a karokat Draco. – Én…én annyira örülök…ez olyan nagyszerű! Egy kisbaba! – szorította magához a nőt, s egy pillanatra az ölébe kapta, de Pansy sikítva rúgkapált.

-         Tegyél le! Eressz el! – Pansy zihálva lökte el magát a férjétől. – Tudom, tudom mikor! Akkor este igaz? Amikor kettesben vacsoráztunk! Mindig védekeztünk mindig. Csak akkor azt sem tudtam mi történik. Hogy is bízhattam benned! Merlinre! Csapdát állítottál nekem és én belesétáltam! Nem voltam magamnál akkor este, és mindne olyan szép volt, és én olyan boldog voltam, hogy ismét kettesben…erre tessék! Csak ezért, csak ezért csináltad? Nem is miattunk?

-         Pansy egyáltalán nem erről van szó! Persze, hogy miattunk is!  - erősködött Draco.

-         Mi lesz most? Mi lesz? – túrta a haját idegesen Pansy ,ahogy le-fel járkált a hálószobában. Köntösben volt, haját tépve, kétségbeesett arckifejezéssel.  Pansy lerogyott az ágyra, s kezét a hasára tette. Ijedten harapdálta a szája szélét. – Miért csináltad? Miért tetted ezt velem?

-         Mert a férjed vagyok! És mert gyereket szeretnék tőled, mi lenne? Nem lesz semmi baj – ült le az ágyra Draco is. – Pansy!

-         Ó Merlinre! -  tette a tenyerét az arca elé Pansy. Olyan ijedten ült. Megfélemlítve a saját teste által. Draco tanácstalanul nézte, ahogy Pansy arcán megint megindulnak lefelé a könnypatakok. Draco lágyan simította át a csupasz női tarkót. Olyan gyengéden, lágyan, s azzal a jól ismert mozdulattal, amivel már évek óta. Amióta Pansyt igazán feleségül akarta. – Te ezt nem érted – sírta Pansy, s szinte egész testében remegett.

-         Mit nem értek? Mond el! – kérlelte Draco, finoman masszírozva a nő tarkóját. Pansy zokogott, majd szipogott, s a halk suttogását Draco csak lassan értette meg.

-         Nem lesz szőke…biztosan nem lesz szőke… - sírta Pansy magába roskadva.

-         Mi? – Draco közelebb ült a nőhöz, hogy hallja amit egyfolytában suttogott maga elé, s kissé oldalt fordította, hogy ne csak Pansy tarkóját lássa. – Csak ezért? Ezért volt az egész?Már hónapok óta? Mert azon problémázol, hogy nem lesz szőke? Kit érdekel? Mit számít ez? – lepődött meg Draco értetlenül.

-         Számítani fog, hidd el! – nézett fel rá könnyes szemekkel Pansy. – És gyűlölni fogsz érte!

-         Jaj ne beszélj már butaságokat Pansy! Miért nem mondtad el eddig, hogy ez az ami visszatart? – húzta magához a nőt Draco. – Ha egy szörnyeteget szülsz három fejjel, akkor is az én gyerekem lesz. És mindkettőtöket szeretni foglak.

-         Most könnyen beszélsz – nyugodott le Pansy, s megemelte a fejét Draco mellkasáról, ahova a könnyeit hullatta eddig. – De amikor ott lesz…mindent másként fogsz látni. A régi hagyományok, a tradíciók, a Malfoy-jegyek. Amik olyan fontosak.

-         Nem érdekelnek! Kitartottam melletted nem? – kérdezte követelődzve Draco.

-         Igen, amíg nem jött valaki, aki szőke volt, zöld szemű, és mindenben Malfoy. A ti igényeiteknek megfelelően. Aki fontosabbá vált nálam, amikor a családi gyökerek előtérbe kerültek. A történelem megismétli önmagát nem igaz? – kérdezett rá kiszáradt szemekkel Pansy.

-         Nem! – vágta rá határozottan Draco. – S ha csak ez volt a problémád, akkor igazán megbeszélhetted volna velem. Hogy tisztázzuk, hogy ne kelljen átélnünk ezeket a hónapokat így. Mehetett volna könnyebben is. Ha te nem makacsolod meg magad és nem hallgatsz ilyen sokat.  Erről. A beképzelt problémáidról. Amiket igazán nem is tudok megérteni.

-         Talán…azért nem tudod megérteni Draco. Mert még soha nem féltél attól, hogy elveszítesz…valakit, akit nagyon szeretsz… - mondta ki halkan Pansy. - s nem állt módodban hogy megakadályozd, s elodázd az elvesztését amíg lehet – vett mély levegőt Pansy. – Én minden egyes nappal ezt érzem, amióta tervezed, hogy gyerekünk legyen.  Mert attól félek, hogy amint csalódni fogsz bennem, elveszítelek.

-         Nem fogok csalódni benned. Egyáltalán nem az számít, hogy hogy néz ki. A miénk és nekem ez a fontos Pansy. Na gyere ide! – húzta vissza a nőt Draco.