-         Beszélnünk kell veletek!

-         Nekünk is!

-         Mikor tudnátok átjönni? Még ma jó lenne…

-         Délután fél hatra ott vagyunk – Draco eltette az üzenetváltó tükröt, s bedörömbölt a fürdőszobaajtón. – Édesem szedd össze magad, át kell ugranunk Blaise-ékhez.

-         Hagyjál békén! – jött a szemrehányó kiáltás. Pansy megtörölte a száját. Mély levegők. Egy. Kettő. Jaj ne kavarogj már! – nyomta a kezét a hasára. A gyomra már három napja csak háborog. Amióta megtudta, hogy tényleg másállapotban van, azóta egyfolytában tiltakozik a szervezete. Kinyitotta a fürdőajtót, bár továbbra is émelygett.

-         Jobban vagy? – kérdezte Draco aggódva.

-         Már soha nem leszek jobban, teherbe ejtettél te szemét! – sziszegte oda hidegen Pansy. Draco fejét ingatva kapta fel tölgyfapálcáját az éjjeliszekrényről, s megindult Pansy felé.

-         Ne gyere a közelembe! – húzódott el Pansy.

-         Ami megtörtént megtörtént – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         Mit akar Blaise? – kérdezte rosszkedvűen Pansy.

-         Nem tudom, de legalább megnéz téged is. Nem tetszel nekem – mérte végig a falehér Pansyt, aki már megint túlságosan nagyokat nyelt.

-         Akkor meg minek akarsz tőlem gyereket? Ha nem is tetszem – akart visszafordulni, de Draco könyökénél megragadva a nőt kitolta a folyosóra, s öles léptekkel megindult lefelé.

-         Rosszul nézel ki – magyarázta Draco.

-         Mert rosszul vagyok – akarta kirántani a karját a szorításból Pansy. Vakított a júliusi délutáni nap. Szinte égetett a napfény. Ahogy kiléptek Pansy megszédült.  Érezte, ahogy az utolsó ebédmaradvány a gyomrában is szeretne felfelé utat törni magának. Kitépte magát Draco szorításából. – Engedj! – tartotta a tenyerét a szája elé. Draco utána lépett mielőtt a szerpentines úton Pansy visszarohan az emeleti mosdóba, s a szedercserjéhez húzta.

-         Már ne rohanj vissza! Mert sose jutunk el Zabiniékhez. Megteszi itt is! – Pansy a szedercserjék tövéhez öklendezett. Draco tartotta neki a zsebkendőjét. Pansy köhécselve egyenesedett fel. Mindketten a szerencsétlenül járt szedercserjét nézték.

-         Ó – formálta Pansy bágyadtan Dracónak dőlve.

-         Ó bizony. A kúria előtt premier plánban a hányásos szedercserje. Igazán esztétikussá tudod tenni a környezeted Pansy  - jegyezte meg maró gúnnyal Draco.

-         Csak a Malfoyokról alkotott véleményem látható itt – válaszolta undokul Pansy.

-         Anyám is rosszul lesz ha ezt meglátja – forgatta a szemét Draco. – Na majd valamit kezdenek vele a házimanók. Gyere már!

-         Nem ülök veled egy kocsiba! – tette keresztbe a karját Pansy.

-         Most mit parázol, már felcsináltalak – vágta hozzá flegmán Draco.

-         Magam is észrevettem, kösz. Menj csak egyedül a kocsidban – nyitotta ki kicsi ezüst színű sportos BMW-jét Pansy.

-         Így van menjünk külön kocsival! Had legyen egyértelmű, hogy már megint fojtogatnánk egymást – rántotta fel a kocsiajtót Draco is.

-         Igaz, ha külön kocsival megyünk akkor rögtön levágják, hogy veszekedtünk – bizonytalakodott Pansy.

-         Ne aggódj, ha egy kocsival érkezünk akkor is le fogják vágni rólunk – ironizált Draco. – Jössz, vagy maradsz?

-         Egy kocsival menjünk – döntött Pansy.

-         Akkor szállj be! – intette át a feleségét az anyósülés felé Draco.

-         Nem ülök a kocsidba! – makacskodott Pansy.

-         Hát én se a tiedbe – vágta rá Draco dölyfösen.

-         Akkor hogy akarsz egy kocsiban érkezni? – kérdezte utálatosan Pansy.

-         Menjünk a Malfoy-fogattal? – emelte meg a szemöldökét Draco.

-         Az túl feltűnő. A hülye címeretek is rajta van – legyintett Pansy.

-         Íme egy Malfoy, akit irritál a címerünk. Igazán hálás Malfoy vagy Pansy komolyan. Ennyire ne próbálj beilleszkedni hozzánk – sziszegte Draco.

-         Azon már rég túl vagyok, hét éve szívjátok a véremet. EZ már rég nem beilleszkedési időszak – felelte hidegen Pansy.

-         Szállj már be a kocsiba mert magam szórok rád imperiót! – csattant mérgesen draco. Fagyos volt a tekintete. A tűző napon ordibálnak egymással a kúria előtt. Miközben valószínűleg anyja az emeleti ablak függönye mögül figyeli őket.

-         Ime a szerető férjem, még jó, hogy a házassági fogadalmunkba semmi ilyesmiről szó sem volt – húzta el a száját Pansy, s beült a vezetőülés mellé. Draco is bevágta magát a kormány mellé. Bekapcsolta a hőszabályozót.

-         Kösd be magad! – szólt rá Pansyra.

-         Fejezd be az utasításokat mert lehánylak! – morogta Pansy, miközben kattant a biztonsági öve.  Sötétített üveg. Pansy bekucorgott férje nagy méretű autójának kényelmes ülésébe. Legalább tíz perc pihenés. Dracóval úgy sincs kedve beszélni. Lehunyta a szemét. Hűsítő levegőt fúvatott Draco. A kocsiba nem vágott be a napfény mint az ő BMw-jébe. Draco bekapcsolta a rádiót. Celestina lágy magas énekhangja szólt. Draco a leengedett ablakba könyökölt. Megtámasztotta a homlokát, időnként átpislantott Pansyra, aki lehunyt szemmel pilledt mellette. Fáradt. Nappal émelyeg, éjszaka sír. És mindenért Dracót okolja. Langymeleg nyári szellő csapott az autóba, halkan szólt a Varázsszem rádió, s a szomszédos Somersetbe fél órás az út. Pansy elbóbiskolt mellette. Egyenletesen lélegzett. Összekucorodva. Most végre néhány békés perc Pansy mellett. Olyan érthetetlen. Most amikor annyira szeretné tetőtől talpig végigcsókolgatni a feleségét, hogy várandós, talán most a leghűvösebb a kapcsolatuk. Pansy ingerlékeny, szeszélyes, valahogy a szexhez sincs kedve. Draco óvatosan megérintette a felesége kézfejét. Hideg. Levette a levegőáramoltatást, nehogy megfázzon, amíg alszik. A becsapó szél, Pansy egyik előrefújt ében tincsével játszik. Draco futó mosollyal simította a nő füle mögé a tincset, s előrenézve nagyobb sebességbe kapcsolt. S most sem tudott semmi másra gondolni, csak amire már napok óta. Apa lesz. Mégiscsak elérte, amire már annyira vágyott. Még ha Pansy gyűlöli is most ezért. Valahol lebegett csak a föld felett a boldogságtól. Persze csak titokban, amikor egyedül volt. Mint most, amíg Pansy alszik. Belenézett a visszapillantó tükörbe, s látta saját ezüstszín szemeit. S azt a pimasz vigyort az ajka körül. Fejét rázva nézett el, s Celestina hangjaira elmerült a vezetés kikapcsoló örömében. Alig pár perccel, hogy megérkeztek Blaise-ékhez. Pansy szólalt meg.

-         Szép ez a Somerset – mondta erőtlenül. Már néhány másodperce az ablakon nézelődhetett ki a zöldellő dombokra, ahogy a sötétített üvegen át látszott a táj.

-         Igen az. De Wiltshire sem rossz – felelte rá Draco.

-         Azt hiszem fájdalmaim vannak – szólalt meg Pansy idegesen.

-         Pedig még el sem vertelek olyan jó alaposan – jegyezte meg gúnyosan Draco.

-         Minek hoztál pezsgőt? – nézett a hátsó ülésre Pansy.

-         Gondoltam bejelentjük egy új varázsló érkezését – nézett rá közönyösen Draco.

-         És ha boszorkány? – kérdezte hidegen Pansy. – Nem is biztos, hogy megszületik, egyáltalán ne mfigyelsz arra, amiket mondok neked. Valami nincs rendben – rágta a szája szélét Pansy.

-         Pansy, neked csak az agyaddal nincs valami rendben, de ezt mindig is tudtam. Úgy látszik imádom kínozni magam, mert el is vettelek, pedig tudtam ezt rólad – sóhajtotta Draco.

-         Tűnj a francba! Utállak! – sziszegte Pansy ,s Draco alig állította le a motort, Pansy kivágta a kocsiajtót, s erőszakosan csapta be.

-         Úgy menjél csak! – kiáltotta utána Draco. – Nehogy már egyszer együtt érkezzünk, kézen fogva! – Draco is dühösen becsapta az ajtót ,s a hátsó ülésről kivette a pezsgőt.

Kemény ajtócsapkodás. Sietős, szilárdan megvetett cipőkopogás a kövezeten, másik durva ajtócsapódás. Daphné és Blaise szeme összeakadt.

-         Ajaj, ezek megint veszekedtek! – mondta ki Daphné vészt jóslón.

-         Nagyon úgy tűnik – bólogatott hozzá Blaise. Pansy lépett a Zabini villa fogadóterébe, de látta is a nyitott szalonajtón túl várakozókat.

-         Sziasztok! – lépett be hozzájuk. Blaiset és Daphnét is arcon csókolta. – Draco is jön – nyugtatta őket Pansy szabadkozva.

-         AHam – felelte mindent sejtőn Blaise. Draco a kezében a pezsgősüveggel belépett a szalonba. A társaság minden tagja ránézett. Draco körbepillantott. A kis mozaikasztalon négy magas nyakú pezsgőspohár.

-         Látom tényleg vártatok bennünket – jegyezte meg rá Draco. Blaise szeme is odasiklott, ahova Draco nézett. A két férfi tekintetét a nők is követték.

-         Jaj, igen…tudjátok…

-         Ti is ünnepelni készültetek valamit?

-         Mert mi is…- A négyes egymásra nézett. Járatták körbe egymáson a szemüket. Blaise futólag Daphnéra pislantott.

-         Akkor ki kezdi a bejelentéseket? – kérdezte Blaise feszülten.

-         Nos végülis te hívtál fel… - mutatott rá előzékenyen Draco.

-         Nem, nem ha pezsgőt hoztatok, akkor nektek is bejelenteni valótok van – szólt közbe Daphné. Draco és Pansy összenéztek.

-         Babát várunk – mondta ki Draco, ahogy visszanézett a párosra. Blaise szeme villant, Daphné ámultan nézett rá.

-         Nem pontos a megfogalmazás – szólt közbe rosszkedvűen Pansy. – Draco várja a babát, én csak simán terhes vagyok. – S összepréselt ajkakkal keresztbe tett kézzel sötéten nézett a világba.

-         Hát így is lehet mondani igen – jegyezte meg Draco.

-         Ó, ez olyan csodálatos! Gratulálok nektek! – borult előbb Pansy majd Draco nyakába Daphné.

-         De most már ti jöttök – szólt közbe Draco. Daphné idegesen visszalépett Blaise mellé.

-         Összeházasodunk – szűrte a fogai közt Blaise. Pansy és Draco ledermedve kapták egymásra a tekintetüket. Még azt is elfelejtették, hogy éppen haragban vannak.

-         Mármint…hogy…esküvő…? – hebegte Draco.

-         Ez annyira meglepő? – kérdezett rá Blaise elborult tekintettel. HA Pansyék így fogadják, akkor azok akik kevésbé ismerik a kapcsolatukat, azok hogyan reagálnak majd. – Tizenkét éve járunk Daphnéval. Nyolc éve élünk együtt. Mi a furcsa abban, ha most úgy döntöttünk, hogy véget vetünk ennek a vad, szabad együttlétnek és most már törvényesítjük a kapcsolatunkat – magyarázta Blaise.

-         Aha, hát persze… - felelte bambán Draco.

-         Igen, ez teljesen jogos  -bólogatott ügybuzgón Pansy, de mindkettejükön látszott, hogy valami kemény tréfának tartják a kettős bejelentését.

-         Blaise? – Daphné kérdőn nézett Blaisere, mire a férfi csak sóhajtott.

-         Jó, szóval megházasodunk, mert Daphné is terhes – bökte ki végül Blaise.

-         Ja az mindjárt más – bólintott rá Draco.

-         Ah, most már értem, hát igen – könnyebbült meg Pansy is. Blaise bosszankodva nézett Daphnéra.

-         Na szép kis barátok vagytok mondhatom – zsörtölődött Blaise.

-         Csak hát ismerünk titeket ennyi – tárta szét a karját ártatlanul Draco. – de gratulálok nektek, mindkettőhöz – fogott kezet Blaise-el, s futólag arcon csókolta a kissé sértetten álló Daphnét.

-         Akkor – lépett a tálcához Blaise, hogy felbontsa a pezsgőt. – Igyunk az életünkben bekövetkező nagy változásokra! – töltötte ki a poharakba a pezsgőt. – Igaz a hölgyek most nem ihatnak, de mi megisszuk helyettetek is ne aggódjatok – kacsintott Blaise.

-         Szemétláda! – morogta Pansy. – Ide se add azt a poharat. Iszogassatok csak a magatok örömére, végülis minden csak erre megy ki nem? Még a szex is! A ti örömötökre! Vegyétek ki a részeteket az élvezetekből most is, Na felfordult a gyomrom – hunyta le a szemét Pansy ,ahogy megcsapta a pezsgő illata. – Megyek hányni, Daphné csatlakozol hozzám? – daphné tipegve követte a nőt.

-         Úgy van hányjatok csak – kiáltotta utánuk gúnyosan Draco. – Na látod – nézett Blaisere indulatosan Draco. – Ezt hozza ki belőle a hülye szektája. Eltipornám a föld színéről is ezt a földalatti Valeriánus szerveződést.

-         Ó basszus! – túrt a hajába Blaise.

-         Szóval nem is mondtad, hogy kedvet kaptál tőlem a gyereknemzéshez – röhögte Draco.

-         Egyáltalán nem kaptam kedvet. Eszem ágában sem volt – suttogta feszülten Blaise.

-         Ahhoz képest Daphné mégis állapotos – pislantott laposan Draco.

-         De egyáltalán nem akartam – súgta ingerülten Blaise. – A francba is érted…bejött a kórházba, siettem, bele sem gondoltam, ráadásul számtalanszor csináltuk már így, csak akkor képben voltam, hogy éppen Daphné holdnaptára hogy áll. De az utóbbi időben már elvesztettem a fonalat, azt hittem…Daphné…fejben tartja, és tudja és azért jött és azért nem ellenkezik hogy így meg satöbbi. – Blaise felhajtotta a pohárból a pezsgőt. – A kezemen bezzeg volt gumi! A rohadt életbe is! Ezt elkúrtam – rázta a fejét s a haját sepergette az ujjaival.

-         Alaposan, de szó szerint – vihogta Draco.

-         Látom Pansy teljesen kikészült – intett e fejével a távozók után.

-         Csak dühöng. Majd lenyugszik. Előjöttek a régi problémák, a Malfoy-jegyek, a hagyományok. Tudod a szokásos. Tart tőle, hogy nem fog rám hasonlítani a kicsi – szűrte a fogai közül feszülten Draco.

-         Megértem – bólintott rá komolyan Blaise.

-         Jó neked. Mert én nem. Elmagyaráztam számtalanszor neki, hogy nem érdekel. Ő kellett. Ő a feleségem. S a többi nem számít – járkált fel-alá Draco.

-         Nem, Draco te ezt tényleg nem értheted – követte a tekintetével Blaise, ahogy a fotel karfájára ereszkedett. – Mert fogalmad sincs róla Pansyban mekkora törés volt az, amikor még annak idején szakítottál vele. És ne vágj közbe kérlek Draco. Szeretném ha megértenéd, hogy mi játszódik le most Pansyban. A legnyomósabb indokod akkor az volt, hogy Pansy ne mvalószínű, hogy átörökíti a Malfoy-jegyeket, ami hirtelen fontossá vált a család szempontjából akkor. Ezzel az indokkal többek közt eltaszítottad, amibe majdnam belehalt! Ha nem vagyok ma nincs is ez a problémátok Draco ne feledd! S aztán csak hogy megforgasd a tőrt a szívében, éppen azzal jöttél össze, akinek a hasonmása ott van ma is a Malfoy-galéria emeletén, a szőke hajú kék szemű francia lány. Most, hogy Pansy közeledni érzi ennek a veszélyét hogy ismét előtérbe kerül az öröklés kérdése természetes, hogy pánikszerűen reagál. Mert attól tart, hogy megismétlődik ez, ráadásul éppen akkor, amikor majd rájössz, hogy Pansy domináns jegye rányomja a bélyegét a gyerekeitekre is. És akkor majd megint elhagyod. Másodjára már egészen biztos, hogy nem élné túl ezt. Ezért a menekülés, ezért kerülte amíg lehetett. Ezért tiltakozott foggal-körömmel. Mert nem akart téged elveszíteni.

-         Pansy is pontosan ezt mondta. Csak talán nem ilyen részletesen – bólogatott elgondolkodva Draco.

-         Képzeld bele magad a helyzetébe. Pansynak kilenc hónapi idegesség lesz osztályrésze most. Az aggódás, hogy vajon amikor megszületik, hogy milyen lesz. Főleg ha fiú. Hiszen ezen az ágon kérdéses, hogy mit hoznak ki a gének titokzatos útjai. HA akarja ha nem, tudat alatt ellenkezik és tiltakozik az egész ellen. Mert mélyen legbelül ott vannak azok a tíz évvel ezelőtti emlékek. Draco. Pansy nagyon is érzi a Malfoyok elvárásait. S éppen ezért fél most. Mert úgy érzi nem tud majd megfelelni ezeknek az elvárásoknak – mondta komolyan Blaise.

-         Beszélnél vele? – kérdezett rá nagyot sóhajtva Draco.

-         Mindenféleképpen. Megyek is megnézem mit alkotnak – sietett a hölgyek után Blaise. Draco nem is kételkedett benne, hogy megtalálta a nőket a villában. Daphné körömcipői kopogtak a márványkövezeten, ahogy visszaért.

-         Kizavart – mosolygott zavartan Daphné.

-         Inkább Blaiset féltsd – felelt rá Draco.

-         Belegondolva, a mostani helyzet, igazából a mi sikerünk Draco – nézet a magas szőke férfira Daphné.

-         Közös céljaink lettek volna? – mosolygott rá Draco.

-         Csak nem egymással – kacagott fel élénken Daphné. – De voltaképpen igen. Nem különös?

-         Nem tudom, ezen még nem gondolkodtam – felelte homlokráncolva Draco. – Furcsa az élet igaz? Mindketten gyerekre vágyunk, csak hát mindketten mástól – mosolyodott el kedélyesen.

-         De hamarosan megkapjuk – felelte számító hangsúllyal Daphné. – Csaknem egyszerre születnek majd. Talán két hét különbség lesz – sandított elgondolkodva a férfira.

-         Hát nem gondoltam volna…de nézzük az előnyeit, egyidősek, és remek játszópajtások lehetnek majd – jegyezte meg Draco zavartan. – Nem kellene benéznem hozzájuk? – pislantott a hátsó termek felé Draco.

-         Hagyd őket! Blaise nem fogja már teherbe ejteni ne aggódj! – nevetett Daphné. – Had beszélgessenek kicsit.