Blaise becsukta az ajtókat. Nem bánta volna, ha a rendelőben fogadja Pansyt. Mert valahogy jobban bele tud lépni a gyógyítói szerepbe, ha a környezet is olyan hozzá. Hogy lehet hivatalosan beszélni egy baráttal a családi villának egy vendégszobájában, ráadásul, úgy, hogy a nő szeme könnyes, ami egyszerűen egy olyan fegyver amitől Blaise állandóan emghatódik és meg akarja őket vigasztalni, aminek többnyire orbitális szex lesz a vége. Már számtalan nő vitte  bele ebbe a körjátékba és őrület hogy van olyan barom még mindig, hogy belezuhan. Azt hinné idővel tapasztaltabb és bölcsebb lett, de ugyanazokat a hibákat képes újra és újra elkövetni, ráadásul már szinte ostoba módon.

-         Most mit csináljak? – nézett rá tanácstalanul Pansy, s a szemét elfutotta a könny.

-         Először is pihenj sokat, vigyázz magadra és a babára, kapcsolódj ki, csak olyan dolgokat csinálj amit szeretsz, de ne hagyd el magad, az erőnlét fontos. Sétálj többet – sorolta Blaise a tanácsait.

-         Tudod hogy nem így kérdem – mosolygott könnyes szemekkel Pansy.

-         Pansy, ne légy ennyire elkeseredve – lépett közelebb Blaise. Jaj csak ne túl közel. És ne itt, mikor egy széles lila ágytakaró itt van a közelben. Ez Pansyék vendégszobája. A Francba is!  - Hidd el Draco mindenben melletted áll. Nagyon fontos neki ez a gyerek. És egészen biztos vagyok benne, ha megszületik a kicsi, meglátod minden megváltozik.

-         Rossz értelemben – vágta közbe sírva Pansy.

-         Nem! A lehető legjobb értelemben – nyugtatta Blaise. – Annyira vágyott már mióta egy gyerekre Pansy. Hidd el, sosem tenne szemrehányást, csak a maga módján, de hát ismered Dracót. A felét sem úgy gondolja, mint ahogy kimondja. Boldoggá tetted Pansy és ezért ő mindig hálás lesz neked. Dracónál teljesen mást jelent a család, mint nálam. Neki ezek a név fennmaradása, a vér, az örökös, olyan dolog amiket én nem is értek. Ez olyan nekem mint a gemma. Nekik teljesen más mint számomra – magyarázta Blaise. – Draco nagyon boldog most. S te észre sem veszed, hogy mennyire. Ne rontsd el ezeket a szép időket az aggódással, a félelemmel, a kételyeiddel, ne legyen méreg a házasságotokban éppen ez. Ha megváltozik a te hozzáállásod, szerintem Dracón is észreveszed azt, amit most igazán talán nem is mer mutatni feléd. Bűntudatot ébresztesz benne. S ezt Pansy egy férfi sem szereti. Hogy bűnösnek kell éreznie magát azért, mert a gyerekével várandós a nő, akit szeret. Ezek lelki játszmák Pansy tudod jól. Ne gyötörjétek egymást. Draco zsarolt, te most bünteted. Mire jó ez? Én Dracónak is magyaráztam, hogy ez nem így megy. Próbáltam neki rávilágítani arra, hogy a lelki okait találja meg visszautasításodban és ha ezt megoldottátok, akkor lépjetek tovább. De hát Draco is türelmetlen, és makacs. Akárcsak te. Légy te a bölcsebb Pansy. És ne kövesd el most azt a hibát, amit Draco. Boríts fátylat a múltra és várjátok együtt izgalmasan, hogy mit hoz a jövő. Hiszen családot alapítottatok, és hamarosan kettőtök gyümölcse mosolyog rátok vissza. Meglátod, akkor már semmi sem fog számítani neked sem és Dracónak sem, mert egymást látjátok majd a gyereketekben – mosolygott Blaise a nőre. Pansy  lehajtott fejjel nevette el magát.

-         Blaise! Olyan szépen beszélsz, hogy minden nő kedvet kapna a gyerekszüléshez ha hallana – ingatta mosolyogva a fejét. – Miért nem inkább mi alkotunk egy egészet? Tőled nem kellene tartania az embernek, érdekel is téged, hogy hogy néz ki az a gyerek.

-         Pansy! – kacagott fel Blaise. –azért nehogy azt hidd, hogy a valóságban tényleg ilyen vagyok – tiltakozott Blaise. – A gyógyító szólt belőlem. Ez a munkám tudod – magyarázta Blaise.

-         Vagy úgy, akkor már nyújtod is a számlát? – kérdezett rá emelt szemöldökkel Pansy. – Dracónak add, és kérd csak meg busásan azt az összeget, mert igazán szép védőbeszédet tartottál mellette.

-         Hidd el, nem irigyelnéd Daphnét sem – felelte Blaise. – Ő is ezerszer cserélne veled most. Mert jelenleg a falra mászok Daphnétól – vallotta be Blaise őszintén. – Főleg, hogy a gyerekemet várja. Merlinre még mindig ne mfogtam fel, hogy mi szakadt a nyakamba! –dörzsölgette a tarkóját fáradtan Blaise. – És ha nagyon utálatos lennék megkérdezhetném, hogy mi a bizonyíték, hogy az én kölyköm. Erősen gondolkodom, hogy veszek egy vizsgálatot majd a kicsiről. Aljas dolog? – kérdezett rá hidegen Blaise.

-         Igen az – vágta rá keményen Pansy.

-         Tudom. Ez a bizalomjáték. Igaz? Honnan tudhatom az én gyerekemet várja? Mi van, ha valaki más ejtette teherbe, de én veszem feleségül? És egyáltalán hogy bizonytalankodhatom abban akit szeretek? De ugyanakkor meg ismerem Daphnét. Alig fél éve kezeltem ki egy elég komoly fertőzésből, pontosan tudom, hogy a céljai érdekében minden barommal összefekszik odabent, akikkel ezek szerint volt hogy nem védekeztek, vagy mit csináltak. Majdnem a nemibeteg-gondozó elfekvőben kötött ki csak, hogy értsd miről beszélek.  Nem azt mondom, hogy gyereket akart volna bármelyiktől is, de azért a kisördög csak nem hagy nyugodni.

-         Daphné nem ilyen. Téged akar Blaise. És senki mást. És Daphné egészen biztos, hogy a te gyerekedet várja és ne mazért mondom ezt, mert Daphné a barátnőm, hanem azért, mert én is ismerem őt. Ha nem lett volna biztos benne, hogy a tied a kicsi, akkor el sem mondja neked Blaise. Akkor sosem tudtad volna meg, hogy most terhes. Akkor téged kikerülve is de elintézi, hogy elvegyék tőle. Mert miért akarná megszülni más gyerekét. Annyira ragaszkodik hozzád és annyira félt, hogy elveszít, hogy bármit feláldozna érted. Ismerem Daphnét, ahogy te is. Fontos neki a munkája, a Gringotts, az előrehaladása, a tökéletessége. A külseje. S most mindent felad azért, hogy világra hozza a gyerekedet. Amit igazán nem is akartál, de amivel tudja, hogy erősíti a kettőtök közötti kapcsokat.

-         Na igen bennem is felvetődött, hogy mi lesz, majd amikor Daphné rájön, hogy a terhesség nem egy változatlan állapot. a hiú Daphné. Bele se merek gondolni, mennyit kell hallgatnom az idők előrehaladtával. A tökéletes alakjával, a magassarkú cipőivel – húzta el a száját Blaise. – Nem lesz könnyű eset. Feküdj az ágyra – intette a nőt Blaise. Pansy a szoknyája alól lehúzta az alsóneműjét és kilépett belőle. Blaise leült mellé az ágyra. Meleg tenyere súrolt a nő combjait. – Reggeli rosszulléteken kívül valami? – kérdezte rutinosan, miközben középső ujjával végigtapogatta. – Lazítsd, ne feszítsd! – mondta, s másik tenyerét Pansy alhasára nyomta.

-         Nem tudom, néha fájdalmakat érzek – nézett rá Pansy. Blaise szinte belenyugvón biccentett. Nem is mondott még rá semmit. Pansy kérdőn nézett rá. – Miért? – Blaise nyammogott majd végül kibökte.

-         Nem valósak – felelte, miközben tenyerével végigtapintotta Pansy melleit. –Feszülnek? – Pansy csak biccentett, de a kérdésre várta a választ. – Ezt teljesen természetes. Gondolom ezért nem is kívánod most az együttléteket. Minden szokatlan, és túl érzékeny. Ez természetes reakció. Megváltozik az érzékelés a terhesség alatt. A gyengédség, a család iránti kötődés minden csupa lelki dolog. Ezért is javasoltam Daphnénak is, hogy kezdje meg a nyitást a családja felé, mert a terhes nőknek egyszerűen kell ez. Hogy a családdal legyenek, hogy erősödjenek a kapcsolatok, hogy érezze, hogy biztonságban van. A nők nem szeretnek egyedül szülni, és az egész terhesség voltaképpen rákészülés a gyerekszületésre. A családban is. A családi kötődések erősödésére, hiszen ekkor nagy szükségük van a családra – Pansy türelmetlenül lefogta Blaise kutakodó kezét, mert még mindig nem válaszolt neki. Blaise felnézett rá. – Fantomfájdalmak. Csak agyban léteznek Pansy. Te magad vetíted ki a fájdalmakat. Amíg tiltakozol lelkileg és gondolatilag a baba ellen addig lesznek is. Ez a szervezet reakciója. Ezért mondom, hogy változtass a gondolkodásodon. A gyermekvárás időszakán. Egyikőtöknek sem tesz jót, ha ilyen hangulatban várod a kicsit. Se Dracónak, se neked, se a babának – mondta Blaise. Blaise simogató meleg tenyere még mindig Pansy mellén nyugodott, ahol Pansy megállította. A vizsgálatot megszakító Pansy most ébredt rá, hogy megzavarta Blaiset. Nem a rendelőben voltak. Blaise csak sietve végezte a vizsgálatot, és eredetileg is be akarta hívni a rendelőbe egy időpontra a nőt, itthon nincs felkészülve teljes vizsgálatokra, a vendégszobában meg még gumikesztyűje sincs. Csak sebtiben tapintotta át Pansyt meztelen ujjal, amivel msot már félreérthetetlenül érezte, hogy nedvesedik. Pansyt igazán még nem is vizsgálta nőgyógyászatilag, a méh fekvését pedig még most meg akarta nézni, hogy feljegyezze mire kell figyelnie később. De hát Pansyt ismerte. Megint más dolog idegenekkel szemben egy vizsgálat, mint azzal, akivel történetesen volt már intimebben is együtt. Pansy ráadásul egy teljesen megbízható nő. Házasságban él. Nem kell elővigyázatosnak lennie, a barátait ismeri az ember.

-          ((( A rész amit inkább senki se olvasson el!!! De nekem tetszik:D

-         Öhm… - Blaise nem tudta mit mondjon a beálló kínos csendben. Pansy lesütötte a szemét. A gyógyítói vizsgálat most már kezdett kínosan átcsapni valami zavart helyzetbe. Blasie olyan esetlenül húzta el a tenyerét Pansy melléről, hogy átsimított az érzékeny duzzadt mellbimbókon, mire Blaise érezte a szorító moccanást a nedvességben ázó ujján. – bocs – nyögte Blaise, s Pansy zavart könnyes szemével találkozott a tekintete.

-         Nem könnyű dolog a házasság, te mindig is mondtad Blaise – fordította el a fejét Pansy, s akaratlanul is felsóhajtott, ahogy Blaise ujja kisiklott a hüvelyéből.  Pansy felfordította a tenyerét, s Blaise elé tartotta. – Hogy milyen igaz is ugye? – nézett le a karikagyűrűjére Pansy. – A gyűrűt elkoptatja a viselés – mondta kicsit lehangoltan. Hét éve egyszer sem vette le a gyűrűjét. Az arany felületén apró felületsérülési nyomok látszottak. Hol volt már attól, amikor vadonatújan, csillogó felülettel Draco az ujjára húzta. Azóta érlelődött, használódott, kopott. Ugyanúgy csillogott az arany, de ha közelebbről megnézte már látszott rajta az apró súrlódások nyoma.

-         Ne hordjam sokat a karikagyűrűmet? – mosolygott rá Blaise. Pansy elmosolyodott.

-         Megszokás. Tényleg igazad van. Lehet csak most érzem így, a megváltozott testi állapotban. Rég volt, hogy valaki így érjen hozzám. Ennyire gyengéden. Veszélyes vagy Blaise minden nőre. Mert úgy érsz hozzájuk, ahogy vágynak egy férfi érintésére. Nem tehetnek róla, ha elvesztik a fejük a közeledben, te magad váltod ki belőlük. Tanítanod kellene a férfiaknak ezt, mert nem tudják. Hogy hogyan kell – mosolygott Pansy könnyesen Blaisere. – Nem tudom milyen vagy a mindennapokban Blaise, nem ismerlek. Fogalmam sincs milyen az mikor férfiként élsz egy nő mellett. De ha este így érnének hozzám, azt hiszem engem sem érdekelne, hogy hány éjszakát kell rád várni és hány másik nőnek adod meg – súgta halkan Pansy. – Irigylésre méltó Daphné, és meg tudom érteni, hogy nem akar engedni. Tudod akkor este, amikor egyetlen egyszer… - Pansy nosztalgikusan elmosolyodott. -. Akkor is ezt éreztem. És megijedtem tőled Blaise. Túl jó vagy az ágyban. Akár a nyugtatók. Ha rászoksz, borzalmas a szabadulás tőle. Fájdalmasabb minden másnál. – Pansy letörölte az ujjaival a halántékán gördülő könnycseppeket. – Hát tudod, régen…Draco is másabb volt. Én tettem ilyenné. Nem voltam eléggé nő mellette. Kiéheztettem, s akkor mindig sietősebb, türelmetlenebb. Dühből csináltunk mindent ,haraggal, és igazán nem is azért, hogy örömünk is legyen benne. Ő a gyerek utáni hajsza én a menekülés mindkettejük elől. Nincs türelme hozzám, az ágyban. És nekem se hozzá. Elkapkodunk mindent.

-         Ez ilyen Pansy. Nem lehet semmi sem olyan, mint tíz évvel ezelőtt. Öregszünk – vigyorogta rá Blaise. – Én sem vagyok valami gyengéd nehogy azt hidd. Ahogy idősödünk változik a hozzáállásunk dolgokhoz, emberekhez. De vannak dolgok amik változatlanok – kacsintott Blaise. – Szép vagy Pansy. Vak aki nem látja – nyalta meg Blaise az ajkát.

-         Soha ne mond el Dracónak amit most mondtam – súgta halkan Pansy.

-         Soha! – rázta a fejét Blaise. – Túl sötét van ebben az alattomos lila szobában! – sziszegte haragosan Blaise, ahogy ráhajolt a nő apró ajkaira. – Ezt ne mfogom megbocsátani magamnak míg élek! – motyogta, s ujját visszacsúsztatta a még mindig nedves járatba, s mohón csókolta a nőt. Pansy bátortalanul ért a hullámos sötét tincsekhez. Blaise szeretői csókja olyan volt ,akár a lavina, Pansy pedig a kellős közepében a vulkán mélyében forgott. Blaise enyhén begörbítette az ujját, s ahogy a hüvelyfalra nyomást gyakorolt, Pansyból halk nyögés bukott ki.  Blaise csak félig feküdt fel az ágyra. Fejét Pansy vállára hajtotta, s csókokat hintett a levendulaillatú bőrre.  Blaise hüvelykujjával lágyan simogatta a vörös női szeméremajkakat, melyek megduzzadtak, s vérbőn remegtek Blaise gyengéd érintésére.  Blaise erősebben nyomta az ujjbegyét a járatba, Pansy feljebb húzva a lábát pihegett. Hűvös ujjaival Blaise alkarját keresték ki.

-         Ne, ne így Blaise! – zihálta Pansy remegve az izgalomtól.

-         Nem, nem szabad máshogy cicám tudod, tudod hogy nem lehet – morogta Blaise bár maga sem vágyott már jobban másra mint hogy behatoljon az előkészített készségesen feltáruló női szirmok közé. Érezte, ahogy a női körmök a karjába mélyednek. Blaise keményebben, s mélyebbre nyomta beljebb az ujját, s növelve a gyorsaságot vonta a nyakához Pansy fejét, aki nyöszörögve jutott a csúcsra. Az izmok sokáig szorították még Blaise ujját. Pansy ernyedten hanyatlott vissza a párnára. Még mindig felborult lélegzettel pihegett. Blaise fellökte magát az ágyról, s a lehajtott zsaluk résein át kinézett a parkra.

-         Akkora baromságokat csinálok, hogy magam sem hiszem el – túrta át a haját Blaise ingerülten. – Na haragudj, nem akartalak… inzultálni. Igaza van Daphnénak képtelen vagyok a gyógyítói elemi szabályokat betartani. Most ezt miért kellett csinálnom? – fordult Pansy felé.

-         Nem tudom – seperte le a szoknyáját Pansy.

-         Minden hülyeségben benne vagyok – rázta  fejét Blaise.

-         Ha rajtam múlik akkor most jelenleg éppen bennem lennél még – húzta el a száját Pansy. – és azt már én sem tudnám most megbocsátani magamnak. Barátok vagyunk.

-         Persze, de barátok mikor csinálnak ilyeneket? – bosszankodott Blaise, s idegesen előrántotta az illanós tárcáját. Meggyújtotta az illanót, s mélyet szippantott belőle. – És persze most is csak arra gondolok, hogy mekkora hülye vagyok simán megdughatnálak elvégre terhes vagy. Még teherbe se ejthetnélek már – Blaise erőszakosan csapott az ablakkeretre. )))

-         – Pansy jobb lenne, ha átadnálak egy kollégámnak – mondta ki feszült torokhangon Blaise.

-         Ne! – pattant fel az ágyról Pansy. – Így is rohadtul félek hát nem látod? – Pansy idegesen kapta fel az alsóneműjét a földről. – Nem csak Draco és a tradíciók, de az egész szülés is…kiráz a hideg ha rá gondolok. Fogalmam nincs hogy fogom végigcsinálni…főleg nélküled – nézett rá kérlelőn Pansy. – Ígérem nem fog többet ez előfordulni.

-         Én nem is tőled tartok Pansy. Hanem magamtól. Ismerem magam, hogy milyen vagyok – szívta meg újból az illanót Blaise, s az ablaküvegre fújta a füstöt. – Nem tudok megálljt parancsolni magamnak.

-         Én képtelen vagyok ezt egyedül végigcsinálni Blaise! – lépett hozzá Pansy. – Kérlek, ne utasíts el, a barátaid vagyunk, s szerinted Dracónak nem szúrna szemet, ha átadsz egy másik orvosnak?

-         Azt én könnyűszerrel elintézem Pansy. Veszélyeztetett terhessé nyilvánítalak és speciális szülési feltételek kellenek, kész át is adlak ennyi – felelte Blaise.

-         Komolyan megtennéd? – kérdezte elsötétedő szemekkel Pansy.

-         Persze, hogy nem, de… - Blaise dohogva nézett Pansyra. – Nem arról van szó, hogy szeretlek te is jól tudod. Tényleg nagyon jó barátok vagyunk, de azért még férfiból vagyok és azok közül is a rosszabb fajtából – röhögte el magát Blaise. – Maradj nálam, de…mindkettőnk érdekében Dracóval gyere. Nem akarok butaságokat csinálni tényleg. És magammal rántani téged a hülyeségeimbe. Be se engedlek a rendelőbe Draco nélkül.

-         Igen, szerintem is jobb lesz úgy – bólintott rá komolyan Pansy.

-         Akkor ebben megegyeztünk, visszamehetünk? – kérdezte Blaise.

-         Remélem nem látszik rajtam…semmi különös… - bizonytalankodott Pansy.

-         Hát remélem rajtam se – tapogatta meg az öve alatti részt Blaise. Ahogy visszatértek a nappaliba Draco és Daphné is zavartan felpattantak, mintha rajtakapták volna őket valamin.

-         Akkor talán megbeszélhetnénk a részleteket – kezdte Blaise. – Szeretnénk titeket felkérni keresztszülőknek – mondta ki hivatalos hangnemben Blaise.

-         Akkor mi viszont visszahívnánk titeket – bólintott Draco. – akár tarthatnánk egyszerre a keresztelőt ha nektek nem probléma, hogy Wiltshirebe gyertek majd – nézett rájuk Draco.

-         Jó lesz így, akkor keresztszülők leszünk mind és szülők is, hát erre Draco igazán koccinthatunk még egyszer – kacsintott Blaise ,s újratöltötte Draco és a saját poharát.

Draco és Pansy csendesen utaztak hazafelé. Mindketten elmélkedtek. A Blaise-éknél töltött órákon. Valahogy nem így tervezték az egészet. De az élet sosem olyan, amilyennek az ember tervezi. Kiszálltak, s a lépcsőházba menet Draco rákérdezett.

-         Mit nézel te Blaisere így?

-         Hogy? – lepődött meg Pansy.

-         Láttam, hogy elpirultál, amikor Blaise rádnézett – jegyezte meg nem tetszőn Draco. – Akkor piruljál el ha én rád nézek!

-         Már megint parancsolgatsz? – csattant Pansy megtorpanva. Már megint kiabálnak egymással. És megint a Malfoy-kúria főlépcsőjén, ahonnan tökéletesen eljut a hang minden felé. Fantasztikus. -  Merlinre! Megőrjítesz nem veszed észre? Komolyan a testi reakcióimat is a te parancsaid szerint kell szabályoznom? Mi a fene bajod van velem Draco? Mond meg és akkor csináljuk úgy! De képtelen vagyok így élni, hogy te állandóan mindenbe belekötsz és valamivel mindig bajod van! Neked nem vagyok jó terhesen se, sehogyse. Egyáltalán nem is érdekel téged, hogy én mit érzek, vagy gondolok a házasságunkban vagy az ágyban. És igenis elegem van már a tudatából is hogy utoljára akkor élveztem igazán a szexet, amikor leitattál, hogy teherbe ejts, és szerintem ha nem vagyok annyira részeg azt sem élveztem volna.

-         Úgy, szóval megint monológokat hallgathatok róla, hogy mennyire szar férj vagyok? Hogy a házastársi kötelességeimet sem vagyok képest teljesíteni, s a feleségem kielégíteni? Kösz mindig is erre vágytam. Gondolom az is meglepett hogy egyáltalán képes voltam teherbe ejteni téged, ki sem nézted belőlem mi? – üvöltötte a nő után Draco, aki már lobogó rózsaszín szoknyával kapkodta a lábait az emeleten.

-         Közönséges vagy és észre sem veszed. Felfordul tőled a gyomrom.  – kiáltotta vissza Pansy, megtorpanva a folyosón, s szembefordulva Dracóval. - És ha tudni akarod talán azért pirulok el Blaise tekintetétől, mert ő legalább még úgy néz rám mint egy nőre. Nem mint egy tenyészkancára. Besoroltál a gazdaállományodba? Ott vagyok az éves birtokkalendáriumodban is? És képzeld Blaise még ma is képes azt mondani nekem, amit te már szerintem évek óta nem mondtál nekem. Hogy szép vagyok – vágta rá Pansy.

-         Ha Blaise azt mondja egy nőnek hogy szép az annyit tesz hogy meg akarja dugni. Csak virágnyelven fogalmaz. Azt hittem van ennyi eszed. – érte be a nőt döngő léptekkel Draco. - De hát látom, hogy tényleg csak egy hülye mardekáros aranyvérű libát vettem el, akinek bőven elég ha szépeket mondanak. Szóval azt mondta ma neked Blaise hogy szép vagy? H a megtudom hogy lefeküdtél vele kicsinállak mindkettőtöket! Arra megveheted a mérgedet és akkor szép közös románchalálotok lehet.  Mert tudhatnád, hogy Blaise milyen. Ha egy nőnek azt mondja szép az egyenlő azzal, hogy le akar feküdni vele. Szállj magadba Pansy! Azt hiszem ma inkább a szalonban alszom. Jó éjszakát! – vágta be maga után az ajtót Draco.

Halkan ciripeltek a tücskök parkban, időnként néhány szárnysuhogás hallatszott, a fűben elnyelte  pávák lépteit az éjszaka csendje. Bagolyhuhogás hallatszott. Az aranyszálas organza függönyt lebegtette a nyáresti szél.  Pansy kinyújtotta a karját, s átsimított a maga melletti üres ágyrészen. Már felszáradtak a halántékáról a könnyek. Suhogva hajtotta fel a takarót megkereste a puha szőrmepapucsát, s felkapta a rekamiéról a köntösét. Halkan nyitotta ki az ajtókat. Draco a szalonban aludt a kanapén. Egy könnyű szőrmével takarózott, de már félig lecsúszott a földre. Most olyan békés, amíg alszik. Nyugodt és csendes. Most végre nem harcolnak egymással. Pansy lehajolt a földre omló szőrméért, s visszahúzta a férfira. Kiseperte a szőke tincseket a férfi arcából, s óvatosan a kanapé háttámlájára könyökölt . Nézte a csendesen alvó férfit. Úgy álmodozott most, mint lánykorában. Nem úgy, mint egy férjes asszony. Pansy rosszallóan megrázta a fejét, de elmosolyodott saját lányos érzésein, amikor csendben vissza akart osonni a hálószobába, egy kéz kulcsolódott a csuklójára. Amikor Pansy visszalépett látta, hogy Draco ezüst szeme csillog rá a sötétben. Pansy lenézett rá. Sóhajtva kerülte meg a kanapét, s leült a szélére. Nem szólt  egy szót sem, nem is tudott volna mit mondani. Draco kezét az ölébe vonta, s lehajtotta a fejét. Draco ujjai mocorogva simították át Pansy még lapos hasát, s amikor Pansy felnézett látta a férfi ajka körül bujkáló mosolyt. Pansy is apró mosolyra húzta az ajkait. Draco keze a köntös övénél matatott, kioldozta ,s a nő vállainál lefejtette Pansyról a selyemanyagot. Szemével fürkészve járt a női testen, Pansy törékeny vállain, kulcscsontján, a csípője vonalán. A tenyere érintése is követte szeme tekintetét. Pansy lehunyta a szemét, ahogy a férfitenyér végigsimított a testén. Megremegett az érintéstől. Draco észrevette a reszketést.

-         Fázol? – súgta rekedten.

-         Nem, nem – rázta a fejét Pansy, de Draco megemelkedett, s Pansyt nyomta a kanapéra, hogy magukra húzza a szőrmét. Tenyerével egyre feljebb göngyölgette a hálóruhát Pansy combján, s tényleg hosszú hónapok óta most nem rohant sehova, nem erőszakoskodott, nem követelte, hogy szeretkezzenek, végre tényleg csak az volt a célja, hogy Pansy kedvére tegyen.

-         Van hozzá kedved?- kérdezte halkan.

-         Igen – felelte Pansy nevetve.

-         Hát akkor élek a kedvező lehetőséggel – mormolta Draco s lágyan ráhajolt a levendulaillatú bőrére, hogy megízlelje. Halk volt a suhogás, az éjszaka, a sóhajok, Pansy kapkodó lélegzete, a csendes nyöszörgése, izzott a levegő a szőrme alatti kanapén, Draco hátán csordogált a verejték. S mindketten ugyanazt érezték, hogy olyan volt az együttlétük, amilyen már hosszú ideje nem. A házaséletük ismét kiegyensúlyozódott. A kényelmetlen kanapén aludtak el egymásba gabalyodva a szőrme alatt meztelenül.