A rózsalugas árnyékos padján két sötét hajú nő üldögélt. Mindketten a guruló járókában előre-hátra lendülő kislányt figyelték. Pansy töprengve hajtogatta a kezében tartott pergament. Nem is figyelte, hogy mit csinál, gondolatban egészen máshol járt. Távol a norfolki birtoktól. A két házaspár négyesben töltötte a hétvégét. A férfiak a biliárdszalonban játszottak, s a két nő kihasználva a kedvező alkalmat, hogy kettesben lehetnek beszélgetésbe kezdtek.

- Még mindig nem hiszem el, hogy gyereketek lesz! Ez annyira csodálatos Pansy! – lelkendezett Milly. – Már vártam. Elvégre unokatestvérek lesznek a gyerekeink!

- A férjem leitatott aztán teherbe ejtett, semmi nincs itt ami olyan ünneplésre adna okot – jegyezte meg keményen Pansy.

- Ennek így kellett lennie! Hagytad magad Pansy! Ismerd be! – nevetett Milly kedélyesen.

- Nem én nem! – rázta a fejét zavartan Pansy. Végül csak csalódottan lehajtotta a fejét. – Igazad van. Vakon sétáltam bele. Mert egyszerűen elcsábított a saját férjem. Elég szánalmas vagyok. Átláthattam volna az egészet. De annyira nem foglalkoztam vele. Annyira vágytam már egy ilyen estére. Amikor Dracóval minden olyan gondtalan és csodálatos. Amikor csak mi ketten vagyunk. És szeretjük egymást. Becsapott!

- Dehogy csapott! Mi ez ha nem a szeretet kifejezése? – legyintett Milly ragyogva. – Tudod Pansy ti ketten mindig csak a gondot és a bajt keresitek, képtelenek vagytok megelégedni és elfogadni azt, ha valami kiegyensúlyozottá és boldoggá tesz titeket. Mindig keresitek a konfliktushelyzeteket. Olyan érthetetlenek vagytok számomra.

- Blaise lesz az orvosom – lebbent meg Pansy szemhéja idegesen. – Mond milyen?

- Magától értetődik, hogy ő lesz – biccentett rá Milly. – Ki más lenne? Blaise a legjobb, akit csak ismerhetünk. Nem elég, hogy végtelen türelmes és kedves és gyengéd, de nagyon érti a szakmáját – bólogatott rá lelkesen.

- Blaise mint orvos…nem túl provokáló az egész helyzet? – habozott Pansy.

- Fogalmam sincs. Velem sosem volt egyéb kapcsolata. Blaise tud komoly lenni ha akar hidd el – nyugtatta Milly.

- És a nagy napon? – hümmögte Pansy.

- Végig velem volt, otthagyta a Mungót is. Nem volt valami kellemes, főleg mert Blaise elég sokáig ragaszkodott a természetes szüléshez. Végül miután már tucadjára végigtapogatott, ami egyáltalán nem egy kellemes vizsgálat, úgy döntött, hogy hagyjuk és végülis császárral született Camilla. De hát abból már semmit sem éreztem.

- Félek ettől az egésztől, és egyáltalán nem akartam még végigcsinálni ezt se Dracóval se nélküle se senkivel. Élhettünk volna még egy kicsit mi ketten.

- Hogy végleg szétmarjátok egymást? Pansy szemellenző nélkül is láthatnád a házasságodat. Két éve teljes kudarcban éltetek. Elviselhetetlenek voltatok. Komolyna mondom. Egyfolytában a veszekedéseteknek kellett a fültanúja legyünk, aztán valamelyikőtök besértődve elhúzott a francba. És mindne hétvégén eljátszottátok ezt. Szinte mindig külön kocsival jöttetek, hogy bármikor leléphessetek ha meguntátok a másikat. Rendszert csináltatok ebből Pansy és borzalmas volt. Kínos nekünk, hogy így látunk titeket, és gondolom nektek sem volt kellemes. Amióta terhes lettem Camillával azóta megy ez te is nagyon jól tudod. Draco őrjöngeni tudott volna, hogy nektek miért nincs még gyereketek, amikor a házasságban élők többsége tényleg belépett ebbe a korba. Draco nagyon szeretett volna mrá apa lenni réges régóta. A családcentrikus magatartást a Malfoyok sajátja. Nem kellett volna a legvégső kétségbeesésig kihúznod ezt. Sokkal harmonikusabb lehetett volna az életetek. Azt hiszed Draco nem számolt be nekem ezekről? Persze neked nem mondta. De hát mégiscsak én vagyok a korosztályában az egyetlen nő, akivel beszélhet erről, hiszen az unokanővére vagyok. A legközelebbi rokona. Együtt nőttünk fel. – Pansy sóhajtva fordult el. Pontosan emlékezett ezekre az időkre. Hogy milyeneke lehettek külső szemmel Draco és ő. Eleve ellenséges hangulatban érkeztek, néhány óráig próbálták tartani a látszatot, aminek többnyire durva következményei lettek. Sokszor csak szavak szintjén, de a vége felé már cselekedeteikben is. Az egyik legerőszakosabb este közvetlen karácsony előtt történt. Pansy még ma is pirul miatta. Esett a hó, késve indultak, mert éppen veszekedtek, több ok miatt is, Draco magából kikelve szaggatta szét Pansy harisnyáit. Pansy viszont nem volt hajlandó harisnya nélkül útnak indulni. Végül rendkívül kínos módon idő hiányában, Dracónak kellett az anyjától kérni egy harisnyát. Magától értetődően nem maradt el Pansy szitokáradata sem, hogy az anyósa harisnyájában kell töltenie az estét, még akkoris, ha történetesen egy felbontatlan csomag harisnyáról volt szó. Mindezek után, kellően gyűlölkődő hangulatban két kocsival megindultak Norfolkba. A barátaik előtt persze törekedtek legalább a látszatot őrizni, tehát kiszállva a kocsiból mosolyt erőltetve magukra egymásba karolva léptek a Monstro-kastély előterébe. A vacsora alatt azonban kirobbant a visszatartott gejzír. Az ünnepi fogások felett ordibált egymásra Draco és Pansy, s végül Pansy távozásra készen felpattant. A heves szóváltás végén mindketten bemutattak a másiknak, s Draco akiben alaposan volt, az ütős francia borokból, ironikusan megjegyezte, hogy ha már másra nem használhatja, legalább akkor Pansy ne csak mutogassa, de este tegye is meg azzal a bizonyossal. Ahogy kiszaladt a száján, mindketten dermedten meredtek egymásra. Pansy vérig sértetten, megbántva megálazáva, ráadásul a házaséletük intimitását így közprédára téve, az anyósa harisnyájában…Draco pedig maga is tudta, de Pansy arcáról végleg leolvashatta, hogy túl messzire ment. Mindenki lélegzetvisszafojtva meredt a házaspárra. S Blaise próbálta menteni a menthetőt, poénként felfogva a dolgot, s elütve a bizalmasan elkottyantott információt. Persze A Malfoyokról mindenki tudta, hogy mennyire prűdek, akárcsak Millyék. Ráaádsul kegyetlenül rossz volt aznap este az ültetés is, mert Blaise és Milly között az asztalnál volt most Camilla is, vagyis  Draco mellett nem az unokanővére ült, hanem Daphné. Pansy hidegen azzal vágott vissza, hogy a Greengrassoktól nyílván megkapta amire vágyik, ,talán ma este is próbálkozzon azzal. Daphné nem vette magára a megjegyzést, de mindenki pontosan tudta, hogy kire célzott Pansy. Elhibázott döntés volt aznap estére Astoriát is meghívni a társaságba. Aki az asztal felett, lapos smaragd lebbenésekkel a zárkózott, a falatot csak ingerültségében rágó Dracóra vetett félreérthetetlen pillantásokat. Házasságuk egyik legborzalmasabb estéje volt. Pansynak aki próbálta nem észrevenni a régi vetélytárs jelenlétét, és leplezetlen kihívását férje irányába, s Dracónak, aki az irányába izzó pillantásokat a lehető elghűvösebben igyekezett kezelni. Alapvetően semmi sem történt azon kívül, hogy a kísérővel érkező Astoria tekintete e kelleténél többször időzött Dracón. Ám maga Draco kirohanása és közlése, az elejtett megjegyzés mindent megváltoztatott.  Ahogy Pansy felpattant, s Astoria kísérője éppen a mosdóban időzött, az asztal mellől felemelkedő Draco két oldalán a két Greengrass maradt ülve. Mintegy szemben a már távoztában visszaforduló Pansyval. S Pansy kiürült helyén két szék kihagyással Draco jobbjára így Astoria került. Pansy földöntúli hangon vágott vissza a férjének aznap este.

- Lehet, hogy egy korszak most lezárult Draco a mi életünkben – ellobbant a fény a sötét szempárból, s Pansy megsem várva a meleg szőrmekabátját, csak úgy, ahogy levendulaszín csipketalárjában, fedetlen kebellel kirontott a hóesésbe, bevágta magát a fagyos BMW-be, s szinte őrült módjára hajtott ki Norfolkból. Képtelen volt még egy lélegzet levegőt venni abból a levegőből, amit Astoria, Daphné és Draco együtt szív. Milly ijedten kapta a tekintetét Dracóra, aki meginogva állt az asztal mellett.  Mindenki pontosan látta, a felállást, amit Pansy.

- Olyan, olyan buta dolog volt tőlem ez az ültetés – sírta Milly lekapva a szövetszalvétát az asztalról. – Nekem kellett volna ott ülnöm Pansyék mellett mindig így ültünk. Csak gondoltam feldobná a beszélgetést ha változtatnék. Jaj de nem így gondoltam! – temette az arcát a szövetszalvétába.  Blaise Dracó üveges szürke tekintetébe kapta a tekintetét.

- Most azonnal indulj utána, mert egy perc múlva már késő lesz Draco! – volt valami a hangjában, amitől Draco azonnal megmozdult, s teljesítette. Blaise tekintete megakadt Pansy poharán. Nem ivott még semmit.  – indulj már! – kiáltott a még mindig tétovázó Dracóra. Draco hajába túrva rontott a kastély kijáratáhóz.

- Alig bírok menni is sokat ittam! – motyogta Draco, ahogy szédelegve megállt a folyosón mielőtt nekimegy valaminek.

- Ülj be majd én vezetek – érte be Blaise is, s idegesen gyújtva szantálillanóra beindította a fekete hatalmas kocsit. Sűrűn esett a hó, Blaise idegesen pislantott az út menti fákra.  Draco a tenyerébe hajtotta a homlokát.

- Hogy mondhattam ezt? – kérdezte Draco sajnálkozva. Blaise teljes talppal a fékre taposott. Egy sárga autó vágott be eléjük a mellékutcáról.

- Na biztos ezt is valami hülye szőke picsa vezeti – morogta Blaise zárt szájjal, hogy az illanó, nehogy kiessen az ajkai közül.  Hunyorogva nézett előre, miközben ismét egyesbe kapcsolt. – Na mit mondtam! Szőke! – dünnyögte rosszindulatúan Blaise.

- Azt hittem bírod a szőkéket – jegyezte meg Draco.

- A vöröseket jobban amúgy – fintorgott Blaise. – a szőkékre te vagy rázuhanva. Mit kellett visszabámulnod Astoriára, tudod, hogy attól pöccent be Pansy.

- Mert kétszer véletlen találkozott a tekintetünk.

- Amit kettőt a fél asztaltársaság észrevett. Köztük én is. Annyira balfék vagy Draco, még flörtölni sem tudsz normálisan, hogy ne kapjanak rajta – húzta el a száját Blaise.

- Rád is minden hónapban rádnyit Daphné.

- az kábé az egy százada annak, amennyi a valóság. És Daphné nem Pansy – emlékeztette Blaise a barátját.

- Kösz, hogy elhozol – nézett a fürgén sebességet váltó blaisere. Jól vezetett. Blaisenek a zsigereiben volt ,hogy mindenütt gyorsan kell ott lennie. Ő tudja csak igazán, hogy mennyire a percek számítanak.- a gyógyításban főleg. Ahol életek múlnak az időzítésen, ahol mindennek ritmusa van, a szívnek, a gondolatnak, a vágyaknak. A bájitalfőzésnek is. Blaise egyszerűen a mestere volt az időzítésnek.

- Próbálom menteni a házasságod öregem, Te mi a faszt teszel érte? – pöccintette a hamusba az illanót blaise, s közben Dracóra nézett.

- Nem tudom. Gyereket akarok már – morogta Draco.

- Akkor talán előkészíthetnéd a terepet rá. De ne így! Hogy vacsora közben átbámulsz Astoriára, beszólsz a feleségednek hogy szopjon már le? Merlinre Draco! Ezt még én sem mondom Daphnénak! – csapott a kormányra hitetlenkedve Blaise.

- Azért az nem ugyanaz – vágta közbe védekezőn Draco. – Szerinted el akar válni tőlem?

- Én a helyében tuti ezt tenném – bólintott rá keményen Blaise. – Nem értelek egyszerűen benneteket Draco. Mindenetek megvan. És ne hazudjátok azt hogy nem szeretitek egymást, mert akkor hol lenne féltékeny rád Pansy? Ahogy meglátta, hogy Astoria is itt van csak még jobban megugrott a vérnyomása.  De tudod mit csinálsz Draco? Csak vágod magad alatt a fát. Astoriával, az erőszakos gyerekkövetelődzéseddel, s ahogy viselkedsz. Draco szállj már magadba! Hogy akarna tőled Pansy gyereket, amikor már abban is kezd bizonytalan lenni, hogy tényleg működik ez a házasság? Hogy boldog melletted? Miért is akarná hozzád láncolni az életét egy gyerekkel, amikor így viselkedsz. Három szakaszra bonthatnád a házasságod. A kezdeti első boldog két év, a a következő három év stagnálás, és a mostani teljes kudarc.  Szereted még őt? Tényleg vele akarsz élni és tényleg tőle akarsz gyereket? – szegezte a kérdéseket Dracónak Blaise.

- Igen. Hát persze! – vágta rá egyenesen Draco.

- Akkor meg tudasd vele is! – mordult rá Blaise. – És éreztesd vele – Blaise meglátta a könnyű szaténcipőben kiszálló Pansyt. Becsapta az ajtót. Blaise éles kanyarral fékezett le.

- Na menj! – bökte meg Dracót Blaise. Pansy már a főlépcsőn vette a fokokat, amikor Draco utolérte.

- Pansy várj már! – kiáltotta utána Draco.

- Mi van mit akarsz? Egy másodpercre sem állok meg, amíg még rajtam van ez a harisnya, amitől egész este majd megőrültem – szedte szaporán a lábait Pansy.

- Ha csak ez a gondod ,akkor tessék! – Draco beérte, s türelmetlenül becsúsztatta a tenyerét a ruha alá, s lerántotta Pansyról a harisnyát. Legalábbis a bokájáig.

- Meg vagy elégedve? – mordult rá Draco a lépcsőkorlátnak nyomva Pansyt.

- Draco…! – sziszegte Pansy, de nem tudta befejezni.

- Hazaértetek Draco? milyen volt a vacsora? a süteményeket állítólag Bulstrode-ék csinálták – sietett ki a hangokra az előtérbe Narcissa Malfoy. Ahogy meglátta az emeleti korlátnak dőlő házaspárt megtorpant. Kikerekedett kék szemeit először tapintatlanul a házaspárra meresztve. Pansy egy ciccenés kíséretében nézett el a lépcső szőnyegborítására. Ó jellemző! Pontosan tudja milyen látványt nyújthatnak. Draco teljes csípővel nekinyomja a lépcsőkorlátnak, a bokájánál van a lábáról legörgetett, tépett harisnya, és Draco keze még mindig a szoknyáját gyűri.  Ja és mindeközben fennhangon folyik köztük a szóváltás.  – Ó elnézést, látom megzavartalak benneteket – kapta el a tekintetét Narcissa Malfoy a fiatalokról.

- Egyáltalán nem zavart meg semmit. Dracóval már éppen befejeztük a…beszélgetést – szólt hidegen Pansy, s lekapva a cipőit és a harisnyáját felszaladt a hálószobájuk felé. Draco erőtlenül dőlt a korlátnak. Tenyerét fáradtan támasztotta meg a hűvös márványon, s lehajtotta a fejét.

- A süteményeket már nem vártuk meg anya – felelte visszafogott indulattal Draco.

- Lehet délután nem említettem, de milyen nő az, aki nem gondol előre arra, hogy harisnyája legyen. Egy tisztes aranyvérű nőnek legalább egy mindig van a táskájában is. Nem hogy egyáltalán ne tartson a házban – méltatlankodott Narcissa Malfoy, ahogy hűvösen elhaladt a fia mögött. – Jó éjszakát fiam! Millyék majd biztos küldenek a süteményből utánatok – jegyezte meg ironikusan s elvonult a saját lakosztályrészükbe.