Blaise fáradt homlokdörzsöléssel lépett a Monstro-étkezőbe. Mindenki rámeredt. Blaise csak a fejét ingatva foglalt helyet Daphné mellett. Milly kérdőn nézett rá.

-         Mi volt? – hebegte.

-         Nem tudom, nyilván nem maradtam ott velük ellenőrizni, hogy nem e ugranak egymás torkának. Ráadésul égett a lenti szalonban a gyertya. Biztos, hogy várták őket otthon is. Megyek összekaparom magam, Greg van valami szívmelengetőd? Kutya hideg van odakint! - Kiáltotta Blaise ahogy a konyha felé tartott.

-         Elégedett vagy? – kérdezte Daphné hidegen a húgát. – Hiszen ezt akartad nem? Alig várod, hogy elváljanak, hogy aztán rávethesd magad Dracóra, mint egy kiéhezett hiéna, amint az oroszlánok jóllaktak a dögön. Azt hiszed elkerüli a figyelmemet, hogy milyen szemeket meresztesz állandóan dracóra? De tudod mit mondok Astoria?! Hogy soha nem lesz a tied! Mert a nyomába sem léphetsz Pansynak!  És nem azért mondom mert a barátnőm, hanem mert tényleg így van. Ez a házasság az évezred házassága, és te egy kis pondró vagy hozzájuk képest, ne is álmodozz róla ,hogy miattad itt kapcsoaltok fognak tönkremenni. Hiába provokálod pansyt, hiába csábítgatod Dracót. Ők egy pár lesznek és én magam is azon leszek, hogy együtt maradjanak – sziszegte Daphné, s Blaise keresésére indult a konyhába.  Blaise wiskyt iszogatott az üstnél. Amikor Daphné belépett a konyhába Blaise rákacsintott a nőre. Daphné hátradobva fekete haját, hosszú lábait kecsesen egymás elé helyezve lépkedett mellé. Blaise szótlanul töltött a nőnek is.

-         Érdemes még ma lefeküdnünk? – kérdezte fásult hangon Daphné.

-         Egymással, vagy aludni? -. Kérdezett vissza vihogva Blaise.

-         Bármelyik – nevette csendesen Daphné, s Blaiseéhez koccintotta a poharát.

-         Az elsőhöz túl fáradt vagyok a másodikhoz túl friss – húzta le fanyarul a száját Blaise. – Igazad van. Semmi értelme már ma ágyba kerülni. Akkor innen egyenesen menjünk Londonba?  - sóhajtotta blaise.

-         AZ lesz a legcélszerűbb – biccentett rá Daphné.

-         Kiküldetem Astoriát egy missziós gyógyítói csoporttal. Mit szólsz hozzá? – kérdezte komoran blaise.

-         A lehető legjobb ötlet – nézett rá határozottan Daphné. – Most jobb ha egy kicsit eltávolítjuk Pansyék közeléből.

-         Astoria is kikapcsolódik, világot lát, szórakozik, és legalább itthon is lenyugszanak a kedélyek. Jót tesz ha kiiktatom egy kicsit a mindennapjainkból. Pedig milyen furcsa. Igazán egyik nő se haragszik a másikra. Se Pansy, se Astoria. Valahogy mégis…akár a hideg és a meleg az égben, ha találkoznak, Dracóval hatalmas égzengést szül Pansy és Draco közt – kortyolgatta a wiskyjét elgondolkodva Blaise.

Pansy erősebben ráncigálta meg a köntöse övét. Draco még mindig öltönyben, meglazított nyakkendővel a rúnafeliratos kandalló előtt áll. A tűzbe mélyedő szemekkel, elgondolkodva, whiskyt kortyolva.

-         Nem ittál még ma eleget? – kérdezte gúnyosan Pansy, ahogy felmászott az ágyra.

-         Gyereket szeretnék már Pansy – mondta Draco a tűznek, mint a nőnek inkább.

-         Minek? – kérdezte fújtatva Pansy. – Blaise sem akar még gyereket!

-         Blaise! Hogy jön ide Blaise? – fordult meg Draco ellökve magát a kandallótól. – Blaise még most szerez pozíciót, most építi ki a karrierjét, a jövőjét, most szerez igazán nevet a vagyona mögé. Én Malfoy vagyok Pansy. Nekem már nincs miért talpalnom, mert az a biztos alap, ami Blaise-nek voltaképpen hiányzik a családalapításhoz, az nekem már megvan. Blaise azért vár. Én azért nem.

-         Szerintem meg csak józanul gondolkodik és tudja, hogy nem kell elsietnie – vetette ellen Pansy.

-         Nem hiszem. Blaise is férfi. Minden férfi így gondolkodik. Előbb megteremti azt amire már vállalhat gyereket, amire már alapozhat. Neki még ezért kell küzdenie. Nekem semmiért sem kell. Várom, hogy mikor építhetek erre az alapra Pansy. Mikor? – Draco letette az éjjeliszekrényre a poharát, s Pansy két oldalára tenyerelt az ágyra.

-         Draco? Nem akarsz átöltözni? – kérdezte zárkózottan Pansy.

-         Nem, csak vetkőzni akarok – jegyezte meg Darco, s megrántotta Pansy övét. Pansy idegesen kapta össze a combjain a köntöse anyagát.

-         Draco ne így! – tiltakozott Pansy.

-         Védekezünk igérem, csak szeretkezz velem!

-         Nem – rázta hevesen a fejét Pansy. – Ne így ,hogy részeg vagy, hogy megint csak keserűségből legyen az egész, nincs hozzá hangulatom, lelkileg! Értsd meg! Amikor egész este Astoriát bámultad! Amiket hozzám vágtál ma! Nekem egyáltalán nincs ehhez már ma hangulatom! – akarta eltolni, de hiába a férfi erősebb. Draco pedig már nem enged. Tudta. Nem lesz kibúvó. Draco akarja és hogy lehetne egy házasságban erre nemet mondani. Draco már türelmetlenül rángatta le magáról a nadrágot, leszedte Pansyról az alsóneműt. S már a behatolásra készült. – Ne így! Már megint olyna türelmetlen vagy! Csak egy kicsit várj még – akarta eltolni. Már megint előjáték nélkül csinálják. Draco még meg sem csókolta. Még száraz volt a járat, ahogy besiklott a nő lábai közé. – A francba is! – sziszegte Pansy, a súrlódó fájdalomra. Tenyerével tartotta Draco csípőjét, hogy ne hatoljon tovább. Draco felé könyökölve várt. – Mindig ezt csinálod! Miért? – dühöngte Pansy, s érezte, hogy a könnyek lassan végigfolynak a halántékán. Már most hiába kapott Draco az ajkai után, megint ugyanez a csalódottság érzete. Hogy miért nem tud egy kicsit figyelmesebb lenni? Miért nem foglalkozik csak egyszer is azzal, hogy neki is jó-e? Draco gyorsított a tempón, s halk hörgés kíséretében borult rá. Pansy meghagyta a fél másodpercnyi összeölelkezést, majd kicsúszott a férfi alól, s a mosdóba húzódott. A zuhany alatt a csempének szorította a tenyerét. Nézte a gyémántköves eljegyzési gyűrűjét. Tényleg ezt akarta? Az egytizednyi élvezeteket? A futó, megszokott, kissé összecsapott szeretkezéseket? A veszekedéseket, a harcokat, a keserű gondolatokat? Vajon hű e még? S vajon számít-e még? Tudni akarja-e? Vagy inkább minden mindegy? A megszokottság unalma és egykedvűsége. Vagy csak ma látja olyan rossznak ezt a házasságot? S holnap ismét minden szép és jó lesz? Mikor ébredt fel utoljára úgy, hogy ezt is érezte? Egyáltalán, házasság után miért is gondolkodna ilyesmiken az ember. Draco nem változott, és ő sem. Csak a körülmények. A társadalom. A szülői nyomás, a kortársak nyomása. Senki sem tartja már normálisnak az ő házasságukat. Lassan hét év. És egy gyerek sem. Millyék jóval később házasodtak, s azonnal gyerekük lett. Az utolsó akik még nem léptek e körbe, azok…Daphnéék. De hát, ők sosem szokványosak, nem házasok, nyitott kapcsolatban élnek. S tudta, a varázsvilágban egyetlen férfi után vágyik. De az nem Draco és a kapkodó együttléteik, amiben Draco kielégül és kész. Hanem blaise. És nem mint férfi kell neki. Még akkor sem, ha történetesen tényleg az egyik leghelyesebb férfinak tartja, akit valaha látott. Neki nem konkrétan blaise kell. Csak az a gyengédség, amit ő képvisel. A figyelmesség a nő irányába. Képtelen lenne blaise-el egy napot is együtt lenni. De Blaise nem csak aznap és kivételesen vele volt ilyen, amikor LumpKlub után egy szerelmes éjszakát töltöttek a szükség szobájában ketten. Blaise mindig ilyen. Mindenkivel. És neki ez a figyelmesség hiányzott már nagyon az ágyból. S most akármilyen csapodár is Blaise, akkor is irigyelte Daphnét. Mert akárhogy is ő az egyetlen nő, aki a legtöbbet élvezheti azt a figyelmességet, amit blaise adni tud. Na persze…cserébe nem kis ellenszolgáltatásokért, van Daphnéval persze. Természetesen. De hát ők ketten ebben értik meg a legjobban egymást. Beérné most egy baráti szánakozásból és vigasztalásból adódó gyengéd együttléttel is. De csak hogy érezze, azért létezik még olyan is, és ő is kaphat egy ilyen együttlétet. Amiben ő a legfontosabb, amiben igazán neki akarnak örömet okozni. Mikor gondolt Draco ilyesmire a hét év házasságuk alatt. S gondolt e ilyenre. Mekkora prűdség, de soha nem beszélnek erről. Az, hogy ma Draco kifakadt ott Monstróéknál, most ez világított rá Pansynak is, hogy úgy tűnik Dracónak sem teljesen tökéletes a hitvesi ágy nyújtotta öröm. Úgy látszik mindkettejüknek megvannak a kívánságai, amiket egyikük sem hajlandó teljesíteni a másiknak. Hát talán éppen ebben a makacsságban és önzőségben értik ők meg a legjobban egymást. Pansy elzárta a vizet. Draco szétterülve feküdt az ágyon. Pansy szemöldökrántva feküdt mellé az ágyba.

-         Ne merészelj egyhamar hozzám érni – sziszegte neki.

-         Nem lesz nehéz ellenállnom ne aggódj – mormogta félálomban is gúnyosan Draco.

-         Tulajdonképpen csaknem megerőszakoltál! Csak az én készségemen múlt hogy nem nevezhető annak.

-         Nyugi észrevennéd ha erőszakolnálak, akkor legalább hangosabb lennél az ágyban és nyögnél is – szuszogta Draco.

-         De utálom azt a mondást, hogy a részegek igazat mondanak – felelte Pansy.

-         Tudom, hogy fáj az igazság, de ez van. Nem túl izgalmas egy tetszhalott nővel szeretkezni – ásította Draco, s a másik oldalára fordult.

-         Csak azért nem vonulok ki a hálóból, mert anyádék azt is megjegyeznék, de teljesen komolyan mondom, hogy ne akarj hozzám érni, még csak a gondolata se vetődjön fel a fejedben! – sziszegte Pansy a pálcájáta párnája alá készítve.

-         Nem fog – morogta Draco.

-         Sejtem kire gondolsz. Astoria végigsikoltozta az éjszakáitokat mi? Mégis engem vettél feleségül, miért?

-         Hát…talán mert Astoria fantasztikus volt az ágyban de totál ostoba, te pocsék vagy az ágyban, de legalább van eszed. Kezdek kételkedni benne hogy hosszútávon ez a választásom volt kifizetődő – jegyezte meg bágyadtan Draco.

-         De egy átkozott szemétláda vagy! – fordított hátat Pansy is a férfinak. – Akkor csináld fel az egész Greengrass familiát felőlem! Nyugodtan, rólam meg szálljál le! Barom! Állat! Gyűlöllek!

-         Hahó Pansy! – Pansy zavartan kapta fel a fejét. Elrévedt a fél évvel ezelőtti emlékekben. Draco várakozott a rózsalugas szélén. – Mehetünk, vagy még pihennél? – kérdezte.

-         Nem, induljunk, ma tényleg jó lenne szétnézni a választékban kicsit, ezt már olyan jól elterveztük – indult meg Pansy a férje felé.

-         Mit akartok megnézni? – kísérte ki a házaspárt Milly.

-         A kiságyakat – mondta Draco széles vigyorral.

-         Húha! – nevetett vissza Milly.

-         Pansy baldachinosat szeretne és fehéret igaz? – kérdezett rá Draco.

-         Igen – bólintott Pansy. – A fehér a legjobb, mindkét nemhez illik, jól látszik ha koszolódik, ezt Blaise mondta mindig, ő azért szereti az egyszínű és világos ágyneműket is. Blaise mindig fehér köpenyben rendel, ellentétben az ispotály citruszöldjével is.

-         Igen ez tényleg igaz – bólintott rá Milly. – akkor jó vásárlást nektek – mosolygott a házaspárra, ahogy integetett nekik. Pansy beült Draco mellé az elsötétített autóba.

-         Jól vagy, minden rendben? Nem merültél ki nagyon? Szólj ha rosszul érzed magad – pislantott át a csendesen ülő Pansyra.

-         Csak félsz, hogy a kocsidba hányok igaz? – kérdezte Pansy rosszkedvűen.

-         Egyáltalán nem szó sincs erről – tiltakozott Draco. – Pansy…tudom, hogy…sokszor nem viselkedtem megfelelően és nem válogattam meg a szavaimat, amiket hozzád intéztem…nem akartalak megbántani hidd el – nézte az utat szemrebenés nélkül Draco. Amióta Pansy másállapotban van, sokat kavarogtak a gondolatai a házasságuk elmúlt hónapjain. A sok-sok hibán, amiket elkövetett, amivel csak növelte az ellentétet kettejük között, s most valahogy őt is bántották ezek a hetek, hónapok, amik tényleg főként a gyerek miatt voltak ilyenek. Vagyis azért, mert még mindig nem volt csak tervben sem nekik egy gyerek. S nem kerülte el a figyelmét Pansy hangulatváltása sem. Blaise előre felhívta a figyelmét a terhes nők felettébb szeszélyesek. De Pansy egyáltalán nem volt szeszélyes. Csak valahogy bánatosan szomorú. Sokat révedt el a tekintete, csendesebb lett. Már lenyugodott. Beletörődött a megváltoztathatatlanba. Elmélkedett, gondolkodott. De sosem osztotta meg ezeket a gondolatait Dracóval. Alapvetően ritkán nyiltak meg egymásnak. Pansy msot is azt érezte, hogy ostobaság lenne Dracónak beszélni a félelmeiről. Mert Draco ezt úgysem értené meg. S igaz. Draco csak sejti mi mehet végbe Pansyban, s még így sem érti. Mindketten érezték ezt. Közeledik az idő. Pansy számolta a napokat, a heteket. Talán még ennyi van vissza az ő házasságukból. S Dracónak is megvoltak a maga titkos gondolatai. Pansy félelmeire a válaszok. Felvetődött benne, hogy mi lesz, ha tényleg Pansyra ütnek majd a kicsik. A fia. Aki talán semmilyen külső jegyben sem hasonlít majd rá, a Malfoyokra. Hogy tényleg el tudná ezt viselni? Hogy a gyerekei mind ében hajúak legyenek mint Pansy? S Draco aki eddig olyan biztos volt magában, teljesen elbizonytalanodott. A vér az vér. Ahogy a Malfoy-jegyek is Malfoy-jegyek. Ezek beszédes jegyek voltak mindig. Rangot fejeztek ki. Aranyvérűséget. Arisztokratizmust. S elképzelni sem tudta a gyerekeit, hogy ezeket ne örököljék. S komolyan átsuhant rajta a gondolat, hogy talán…ha nem is Pansy…idővel talán valakit mégiscsak akár ha béranyasággal is, de…a szőke az szőke. ÉS neki nagyon számít, és nagyon nem mindegy. Persze Pansy előtt erről egyáltalán nem beszélt. De mindketten óvatosabbak lettek a másik felé.

-         Pansy! – érintette meg a nő kezét lágyan Draco. Pansy összerezzent az érintésre. Ismét a távolba merengett ő is.

-         Az utat figyeld – mondta Pansy, s összekulcsolta az ölében az ujjait. A londoni babaáruház emeletén kevesen voltak már a késői órában. Draco hangtalanul követte Pansyt. Pansy szinte fázósan dörzsölgette a karját. Zavarban volt. Gyerekholmikat válogatni, egy nagy áruházban. Olyan szokatlan és furcsa dolog volt. Célirányosan mentek az ágyak felé. Pansy végigsimította a csiszolt fákat. Megigazgatta a függönyüket. Zavarta, hogy Draco ilyen fürkészve és csendesen figyeli a mozdulatait. Mintha már megint vizsgáztatná. A lányos álmaiban annyira nem ilyesmik szerepeltek. Hogy Draco hátra tett kézzel, szikáran áll mellette rezzenéstelen arccal. S ő ilyen félszegen alig érintve a tárgyakat nézelődik. Az álmaiban Dracóval mosolyogva, szerelmesen és  mindent megbeszélve derűsen és boldogan nézik leendő gyermeküknek a holmikat. De Draco titkon csak a megilletődöttségét leplezte. Most ébredt rá igazán, hogy nekik tényleg gyerekük lesz. Ahogy Pansy után kullog a babaáruház emeletén. Fogalma sem volt merjen-e a nőhöz szólni, vagy inkább ne provokáljon most veszekedést, amikor bizonyára Pansyban is mély érzelmeket penget az esemény. Mindketten megtartották maguknak a zavartságukat, a félelmeiket, s a titkos örömüket is. Pansy elfordult, s megtámaszkodott a kiságy keretében. Elfutotta a szemét a könny. Olyan magányosnak érezte magát, ahogy szó nélkül csak  bolyongtak a nagy választék között, s Draco még mindig nem is reagál semmit, egy szót se legalább egy gúnyos félmegjegyzést, ahogy már tőle megszokhatta. A hallgatás mindennél rosszabb. Hogy lehet magányos egy nő aki házasságban él, s gyermeket vár. Hiszen már sosem lesz egyedül. A gyereke most már mindig vele lesz. Most is itt van vele. S ő is érzi, ezt a szorító, hideg borzongást, ami most Pansy mellkasát szorítja. Pansy halvány mosollyal simította át a hasát. Hát igen. Most már egészen biztos, hogy sosincs egyedül. Ha Draco nem segít, hát akkor talán a kicsi majd igen. Lehet később kellene visszajönni, amikor már igazán érzékelni is tudja a jelzéseket. Draco elkapta a nő simító mozdulatát. S ettől benne is megmoccant valami. Hangtalanul lépett a nő háta mögé, s karjai közé zárva a nőt ő is a kiságyra támaszkodott.

-         Ez tetszik? – kérdezte rekedtes hangon Draco.

-         Nem…nem is tudom…mind olyan szép – suttogta halkan Pansy. Olyan régen volt, hogy Draco így ölelte át. Pansy érezte, ahogy elfutja a könny a szemét. Megremegett Draco karjai közt, amit persze rögtön megérzett a férfi. Átkarolta a nő derekát, s Pansy szembe fordulva vele a mellkasához simult. Draco vigasztalón simogatta meg a nő hátát.

-         Nem lesz semmi baj Pansy, ígérem – morogta a levendulaillatú ében hajba Draco, s most ahogy kimondta igazán komolyan is gondolta az ígéretét.  Pansy csak erőtlenül bólintott, s arcát belefúrta a fenyőillatú talárba. Draco a zsebéből halászta elő a Malfoy-címeres zsebkendőjét, s Pansynak tartotta. – Sss! Na ne sírj már! – mosolygott le a nőre, aki szipogva fújta az orrát. – Még elhiszik, hogy örömünkben sírunk itt hogy gyerekünk lesz – jegyezte meg gonosz mosollyal Draco.

-         Hogy tudsz ilyen utálatos lenni? – nevetett fel rá, könnyes arccal Pansy.

-         Nem is tudom, a bensőmből fakad – húzta ki magát Draco.

-         Akkor sose fordíttasd ki magad – felelte rá gúnyos mosollyal Pansy. – Olyan látvány fogadna mindenkit, hogy menten szörnyet halnak.

-         Ez nem is rossz ötlet – gondolkodott el Draco. – Még gondolkodom a dolgon – mosolygott le Pansyra, s nem véve le a kezét a nő derekáról együtt indultak meg a sorok között. – Halasszuk el inkább ezt a vásárlást? – nézett kérdőn a nőre.

-         Ó igen, az nagyon jó lenne – bólogatott Pansy. – de a könyveket megnézhetnénk. Kellene már hasznos könyv a babavárásról, meg a gyereknevelésről – harapta be az ajkát Pansy.

-         Aham, azt hiszem kezdesz ráérezni az ízére – nevette le magát Draco. Pansy egy tucat könyvet összeválogatott a könyvrészlegen és ebben az egyben tényleg egyetértettek. A könyvek igazán az ő területük volt.

-         Szerinted melyik legyen ez vagy ez? – mutatta felé a két könyvet Pansy. Mindkettőn etetőszékben ülő kis boszorkány ült.

-         Nem tudom, oylan nincs amelyiken fiú van? Mert én igazán nem haragszom ha fiunk lesz – ráncolta a homlokát Draco.

-         Ne a képet nézd! Hanem a címet! Amúgy meg lesz, ami lesz. Mit számít az? – rántotta meg a vállát Pansy.

-         Az egyikre az volt írva hogy diéta – húzta össze a száját Draco. – Miből gondolod, hogy máris olyan kövér lesz mint te.

-         Egyáltalán nem vagyok kövér! – csattant Pansy.

-         Mire megszülöd tuti az leszel – vágta rá Draco utálatosan.

-         Akkor marad a hogyan etessük az apróságokat? – ráncolta a homlokát Pansy. – De a diétásban szerintem egészségesebb ételek lennének. Nem si tudom. Olyan nagy a választék – sóhajtotta Pansy.

-         Maradjon ez, és egyelőre elég a könyvekből, éppen elég lesz ezt kiolvasni mindkettőnknek – sóhajtotta Draco.

-         Mert te is el akarod olvasni? – lepődött meg Pansy.

-         Hát persze. Mert szerinted tényleg nem akarom kivenni a részem a nevelésből is? – kérdezett vissza Draco.

-         Fogalmam sincs, ebbe még bele sem gondoltam – vallotta be lehajtott fejjel Pansy.

-         Ja igen, gondolom elfoglalt az önsanyargatásod. Jellemző – hümmögte Draco. – Azt hittem ez egyértelmű. Az én gyerekem. Szeretnék én is az élete részese lenni. Éppen annyira mint te. Vagy ki akarod sajátítani, akár a mosdót reggelente? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Nem, dehogy. Te vagy az apja, miért is tennék ilyet? Csak, tényleg sok mindenre nem gondoltunk még, hogy mi hogyan lesz… - bólogatott Pansy. Csak csendesen lepődött meg. Darco tudatosságán. Tényleg igaz. Draco igazán apa akar lenni. És talán most kezd neki derengeni ebből valami. Ahogy együtt válogatták itt a könyveket, amikből igyekeznek összeszedni valami tapasztalatot, mire megszületik a kicsi. Milyen különös is, hogy most közösen készülnek valamire. Pansy rajta felejtette a szemét a férjén, s amikor Draco a kosárba dobva a könyvet rápillantott Pansy akaratlanul is egy bátortalan mosolyt küldött felé. Draco meg értetlenül, hogy miért e mosoly, de viszonozta. S maga sem értette, hogy miért, de a babaáruház emeletén egy futó szájsimításra Pansyhoz hajolt.