Szörnyű égzengésre ébredtek. A sötétítőfüggönyön át is bevilágított a villámok erős fénye. A mennydörgés megrázta a földet, megrezegtek az ablakok is a keretükben. Draco felült az ágyban. Pansy álmosan helyezkedett a takaró alatt. Draco fülelt. Megérkezett az eső. Keményen kopogott az albaküvegen. Rossz jel. Mezítláb lépett az ablakhoz, s elhúzta a függönyt. A kemény koppanások pattanva csapódtak vissza a párkányról. Ez jég! Sietve gomdolta a pizsamáját, a szekrényt feltárva csak tapogatódzott a sötétben, egy nadrágért és egy ingért.

-         Draco, valami baj van? – jött az ágyból az álmos kérdés.

-         Aludj csak Pansy! Mindjárt jövök én is – felelte nyugtatóan Draco. Magára kanyarított egy köpenyt, s kilépett a hálószobából. Pansy nyugtalanul feküdt az ágyban. Hallgatódzott. A folyosóról Draco visszafojtott suttogása hallatszott. – Azonnal riassz mindenkit a birtokról, az összes házimanó jöjjön ki a földekre, ébreszd fel apámat is! Igyekezzetek! – hallatszott Draco sürgető irányítása. Pansy levegő után kapva pattant ki az ágyból. Hallatszott Draco hangján, hogy baj van. Csak úgy a hálóingjére kapta a köpenyét, találomra bújt egy sötét cipőbe, s tapogatódzva kereste ki a pálcáját az éjjeliszekrényről. Halkan kattant a zár, ahogy behúzta maga mögött az ajtót. Végigsuhant a Malfoy-kúria folyosóján. A férfiak az előtérben gyülekeztek, a birtokfelügyelők is itt voltak.

-         Nyugatról jött… -hadarta az egyik szakállas férfi.

-         A nyugati birtoktesteket hagyjuk, azokat már leverte a jég – mondta elsötétült arccal Draco. – A legértékesebbek a déli részek, ezeken legyenek a legtöbben. Majd a maradék emberrel én felügyelem a keleti részeket, az északit is hagyjuk, marad rajta amennyi marad – suttogta gondterhelten Draco. – Szólj apámnak, hogy előreindultam! – lépett ki a kastélyból Draco. Az emberek nagy része délnek vette az irányt. Kevesen voltak. Pansy hezitált. Sejtette Draco mitől tart. Az egész őszi termés oda, ha elveri most a jég. De hát még nem érett meg, legalább két hetet várniuk kell, hogy arassanak. Kevés az ember egy ilyen erejű varázslathoz. Ilyenkor látszik csak, hogy mennyire nagy a Malfoy birtok. A Kúria csak a központi mayorság. Itt csak az udvarház lakóinak termelnek, de a távol eső hatalmas földbirtokok mind hatalmas kiterjedésűek. Az időjárás varázslat pedig tilos. Nem befolyásolhatják az éghajlatot, nem fújhatják el a felhőket, s nem avatkozhatnak a természet rendjébe. Csak azt menthetik, ami menthető. Pansy fejére húzta a kámzsát, s megindult a férje után a jégviharba. Keményen kopogtak a jégdarabok, hideg is volt. Szinte ütötte, verte a szabadban levőket a sűrű jégzápor. Draco seprűre pattanva indult meg a keleti biroktestekhez. A Malfoy kúriát előrelátóan a birtok közepére építették, így közel azonos időben lehetett elérni a birtok minden szélére. És persze hopponálni nem lehetett a birtokon belül. Ellopnának mindent a szarka természetű emberek. Védeni kell a birtokot. Draco lehajította a dűlőút szélére a seprűjét, s be sem várva a segítő házimanókat, az apját, megkezdte a védősáv felhúzását a termés felé. Pansy is a kastély szélső udvarházából keresett a seprűtárolóban keresgélt, s megindult a szakadó jégviharban a férje után. Végre meglátta a jégesőben alig látó Draco, ahogy  pálcáját előreszegezve próbálja egyre nagyobb területre kivonni a burkoló varázslatot. Pansy távolabb repült, hogy egyenlően tudják majd elosztani a varázslatot, s elhajítva a seprűt, maga is megkezdte a termést védő varázslat felhúzását. Draco csak akkor vette észre, amikor a két varázslat összekapcsolódott, s fél méteres sávban lebegett a termés felett a jégmentes övezet. Messze a völgyben. A jégfüggönyön át meglátta a megérkező segítőt, akire először azt hitte, hogy apja személyében érkezett. Amikor meglátta a jégesőben ázó Pansyt hevesen intett neki, s torkaszakadtából próbálta átordítani a vihart.

-         Menj vissza a kúriába! Mit keresel itt!?! Eredj vissza! Meg fogsz fázni! – ordította.

-         Elver mindent a jég mégsem nézhetem ölbe tett kézzel a kandalló mellől! – sikította vissza Pansy.

-         Miért vagy ennyire makacs mindig! Magaddal kellene foglalkoznod most! – kiáltotta át fáradtan Draco.

-         A termés most fontosabb! – kiáltotta át Pansy.

-         Nem igaz – fulladt bele a kiáltásbab Draco. Megérkezett melléjük Lucius Malfoy is. Verte a jég a Malfoyok arcát. Ahogy megolvadt rajtuk áztatta a talárjukat. Keményen csapkodta a testüket a magasból csapódó jégdarabok zápora. A két szürke tekintet elszántan meredt a termés felé, kúriából Luciussal érkező néhány házimanóval együtt alig tucatnyian tartották a védőhálót a termés felett. Pansy két kézzel tartotta a pálcáját, amikor már érezte, hogy fáradt a karja. Csapkodta a hideg szél, az erős jég, a villámok cikáztak az égen, bevilágították az egész birtokot. Draco idegesen pislantott át a feleségére. Maga is érezte, a mellkasát, a vállát, a karját vágó erős ütéseket, ahogy kopogtt rajta a kemény jég. Remegett az ajka a hidegtől, nedvesedett rajta a talár, s ahogy fújta a szél szinte maga is csaknem megfagyott. Pansy hajából csöpögött a víz, halvány sápadt bőre még áttetszőbb volt a villámok fényében, nedvesen csillogott a bőre a hideg víztől, a homlokát pirosra verte a jég, de az összepréselt sötét pillák mögül elszánt fény csillogott. Szenvedtek mindannyian kint a jégesőben. De a termés fele így is oda lesz. A másik felét meg kell tartani. Draco most már mégsem a gazdaságért aggódott, hanem a feleségéért. Pansy nyughatatlan lelke. Draco a fejét ingatta, nem lehet ráparancsolni. Pansy egyszerűen nem az a nő. Sokáig áztak a viharban, végtelenül sokáig. Reszkettek mind a hidegben, vacogoatt a foguk, halvány lilás árnyalatot öltött az ajkuk, s a sötét égen lassan megérkezett a pirkadat világossága, a közel másfél órás vihar kezdett elvonulni. Mind megérezték, ahogy vonulnak el a terhüktől szabadult könnyű felhők, a jégesőt lassan enyhébb zápor váltotta fel. Ahogy Draco megérezte, hogy a metsző jeget felváltja a lágyabb csapadék, megszakította a varázslatát, s rohant a csúszós  saras dűlőúton végig Pansyhoz, s megragadta a nő karját, ahogy beérte.

-         Gyere! Gyere már! – húzta el a nőt, s felkapva a földről Pansy seprűjét ráültette a nőt. – A kúriára! Ne máshova! Indulj! – lökte meg a seprűt Draco, s maga is felkapta a seprűjét a fűből, s a levegőbe szökkenve  száguldott vissza a kastélyba. Pansy szinte leszédült a seprűről. Dracomég röptében ugrott le a sajátjáról, s Pansyhoz sietett. Ahogy beléptek a szalonból két vastag meleg pokróccal az anyja lépett ki. Nem erre a párosra számított. Hanem a fiára és a férjére. Megrökönyödve látta, hogy Draco Pansy vállát szorongatja.

-         Kint voltatok abban az ítéletidőben!? – kapott levegő után metszőn Narcissa.

-         Kösz a takarókat anya, apa is mindjárt jön, hozz neki is egyet! – vette el Draco a pokrócot, s mindkettőt Pansyra terítve vette  a lépcsőfokokat a feleségével. Mindketten egész testükben remegtek. Teljesen átfagytak a két órás kemény jégesőben állva.  Egy házimanó sincs a kúrián, mert mind kint vannak a földeken. Draco gyorsan megnyitotta a csapot, s a hatalmas kádba forró fürdőt eresztett. Pansy vacogva tartotta magán a pokrócokat, fázósan kapkodta csak a levegőt. Draco belecseppentette a fenyő illatú fürdőolajat. S visszanézett Pansyra.

-         Ne-e… ve-sze…kedj rám…jó? – reszkette Pansy kimerülten.

-         Nem veszekszem, gyere a kádba – intette Draco a nőt. Pansy csak hevesen emgrázta a fejét, s nézte a habzó zöldes színű vizet a kádban. – Miért nem? Teljesen átfagytál, meg fogsz fázni és a kicsi is! – csattant Draco.

-         Nem lehet, Blaise azt mondta ne fürödjek terhesen – sütötte le a szemét Pansy.

-         Nem érdekel, hogy Blaise miket mondott, ha tüdőgyulladást kapsz vagy felfázol az még rosszabb gyerünk! – lépett a nőhöz Draco ,s vetkőztetni kezdte.

-         Nem…nem lehet. Azt mondta aegy csomó felfertőzést a vízben lehet elkapni, megtiltotta hogy fürödjek – hebegte Pansy.

-         Jó, nem érdekel, indulj a vízbe, vagy én doblak bele! – morogta Draco, s maga is vetkőzni kezdett. Pansy engedelmesen belelépett a kádba, de hatalmas szemekkel még mindig Dracót nézte.

-         Te is…? – harapta be az ajkát Pansy.

-         Képzeld én is szétfagytam kint, nem fogom megvárni amíg te kipancsolod magad, na ülj már bele! – lépett mögé Draco, s  beleereszkedve a habokba, magával húzta a nőt is a derekánál fogva.  Szótlanul engedtek fel lassan a forró vízben. Zsibbadt mindne porcikájuk a hirtelen bőrüket érő magas hőmérsékletű víztől.  Pansy bizonytalanul ,de végül Draco mellkasának vetette a hátát.  Draco engedett még egy keveset a fürdővízhez, hogy szinte nyakig ellepte őket a fenyőillatú habfürdő.  Elzárta a csapot.

-         Miért jöttél utánam? – kérdezte halkan Draco.

-         Biztos, mert megtiltottad – vágta rá élesen Pansy.

-         Nem tiltottam meg, azt mondtam maradj és mindjárt jövök – pontosította Draco.

-         Minden Malfoy kint volt – érvelt Pansy.

-         Anyám sem volt kint – vetette ellen Draco.

-         Én is Malfoy vagyok – sziszegte Pansy.

-         Gyereket vársz, erre nem gondoltál?  - kérdezte élesen Draco.

-         Attól még a birtok is fontos számomra is. Nem feküdhetek egész nap az ágyban, hogy nehogy történjen velem valami – csattant Pansy.

-         Pedig mennyivel nyugodtabb lennék – sóhajtotta Draco.

-         A fele így is oda lett a termésnek igaz? – kérdezte lehangoltan Pansy.

-         Nincs kétség, mire elért a kúriához az eső, és észrevettem addigra a nyugati birtokot teljesen leverte a jég – felelte Draco idegesen.

-         Sok pénzkiesés lesz igaz? És annyira nem is jó az idei termés – elmélkedett Pansy.

-         Te ne foglalkozz a pénzügyekkel! – dühöngte Draco. – milyen feleségem van nekem, hogy állandóan beleártja magát a birtok dolgaiba?

-         Már megint előjött belőled a férfidominancia? Tudod hogy utálom, ha így gondolkodsz – morogta Pansy. – Daphné kifejezetten pénzügyekkel foglalkozik, tudod a Gringottsban van.

-         Jó azt inkább hagyjuk hogy ő hogy került oda és mit csinál ott – legyintett Draco. – A feleségemnek nem kell ilyeneken törnie a fejét, elég ha én töröm rajta.

-         Ami a te gondod az én gondom is. A feleséged vagyok nem? – nézte a habot elkomorulva Pansy.

-         De. De nem bírom ha ezt csinálod. Sokszor abban is bizonytalan vagyok, hogy én értek e jobban ehhez a birtokhoz vagy te. Oda az önbecsülésem tőle. Hogy akarhatnál tőlem gyereket, amikor annyira sem tartasz férfinak, hogy kinézed belőlem, hogy képes vagyok egy gazdaságot elirányítani – mérgelődött Draco.

-         Persze hogy képes vagy. Csak segíteni próbálok. Egyébként meg te választottad az okosabbat – csapott a vízre Pansy.

-         Most már mindig ezen fogsz lovagolni? – bosszankodott Draco. Mindketten a zörgésre kapták fel a fejüket.

-         Mi ez? – kérdezte Pansy meglepődve.

-         Blaise lesz. Már megismerem a rezgést is – pislantott ki a fürdőből a hálószoba felé Draco. – Hogy egy vacak pálca sincs a közelbe! – de a visszatérő házimanók egyike most a fürdőbe rontva adta át az ikertükröt. Draco csak átbillentette a tükröt s belenézett.

-         Na mondjad Blasie mit akarsz? Hány óra egyáltalán? – kérdezte Draco.

-         Nyolc. Te meg miért vagy meztelen? – kérdezett rá vigyorogva Blaise.

-         Te meg miért nem rendelsz még? – kérdezett vissza hűvösen Draco.

-         Daphné még visszahúzott egy reggeli szexre. Panaszkodott hogy hónapok óta nem szexeltünk reggel és most bepótoltuk. Szétkúrtuk az agyunkat is – röhögte Blaise.

-         Jó azt hiszem nem érdekel – akarta lecsapni az ikertükröt Draco.

-         Várj várj! Azért hívlak, hogy átjöhetnétek délután Pansyval a rendelés végére, mert úgyis Daphné is beugrik ma.

-         Bizony, megnézzük a picit – húzta maga felé a tükröt Daphné. Látszott, hogy még az ágyban vannak. Daphné is kissé borzas hajjal, csak a takarót a melle elé igazítva könyökölt fel az ágyba. – Pansy ott vagy? Vagy kivel meztelenkedik Draco?

-         Senkivel fürdök! – morogta draco.

-         Ja, uh – nyalta meg az ajkát Daphné, mire Blaise a nő fenekére csapott.

-         Hé! Ne fantáziálj más pasikról! – hallatszott Blaise hangja a háttérből.

-         Itt vagyok Daphné mond! – húzta el rosszallóan Draco kezéből az ikertükröt Pansy.

-         Tényleg gyere, összemérhetnénk a pocakunkat – kacsintott Daphné. Pansy elmosolyodott.

-         Rendben ott leszek – bólintott rá.

-         Blaise, ne izgass! Mindjárt belenyögök az ikertükörbe! – szólt a férfira Daphné.

-         Szóval közös fürdőzés mi? Előttünk meg széttépítek egymás fejét! Nagy kujon vagy te is Draco – röhögte Blaise. – Jó is a közös fürdés, mi is szeretjük ugye cicám? – nézett a nőre Blaise. Daphné már nem látszott a tükörben a hangja viszont annál inkább.

-         Ah Blaise…ezt annyira jól csinálod, ne…ne hagyd abba! – sikoltotta Daphné.

-         Jó majd délután – csapta le az ikertükröt a földre Draco, ahogy kikapcsolta. – Felháborítóak  -sziszegte az ikertükörre Draco.

-         Ők ilyenek tudod – legyintett Pansy. Draco visszaeresztette a tenyerét a vízbe, s Pansy hasára tette a kezét.

-         Mh…azt hiszem izgatott vagyok miatta – jegyezte meg Draco beismerően.

-         Igen, én is – nézett le a vízbe a hasára Pansy. – most komolyan fenyőillatú fürdőben ülök? – ébredt rá Pansy.

-         Igen, valami probléma van vele? – kérdezett vissza Draco pimaszul.

-         Akkor ebből ennyi pont elég is volt – emelkedett ki a vízből Pansy. Draco szemével végigkövette felesége testét, ahogy kilép a kádból és magára kap egy vastag frottír köntöst.

-         Ne bámulj! – sziszegte Pansy ,ahogy elkezdte szárítani a haját.  Draco kihúzta a dugót, s ő is kilépett a fürdővízből. Elhúzta a tükör elől a nőt.

-         Draco mit akarsz? – nézett rá értetlenül Pansy.

-         Tudod te azt – vigyorogta Draco.

-         Már nem fázom – nyomatékosította Pansy.

-         Nem is akartalak felmelegíteni – gonoszkodott Draco. – Ellenkezőleg csak ettől a köntöstől akarlak megszabadítani – mormolta, miközben Pansy válláról lefejtette a köntöst.

-         Ezt most miért csinálod? – próbált elhúzódni Pansy.

-         Azt hiszem kedvet kaptam Blaise-éktől – harapott Pansy mellbimbójára.

-         Aham, lehet szólok neki, hogy reggel többé ne merészeljen keresni téged – jegyezte meg Pansy, de megadóan beletúrt a nedves szőke tincsekbe.