Daphné bepakolta a csomagokat az autóba, s egyenesen a Szent Mungó elé hajtott. Végre elszánta magát arra, hogy kivizsgáltassa úgy alaposan Blaise-el a térdét. Az igazsághoz hozzá tartozott, hogy délelőtt elég ijesztően roppant. És Daphné most először tényleg megijedt. Kemény öt kilót hízott az elmúlt hónapokban, és ez a kattanás ez nem volt normálisnak tekinthető. Hiába kereste Blaiset a családi ikertükrét most nem vette fel. Valószínűleg megint egy több órás orvosi beavatkozáson van. Hát akkor megvárja majd a szobájában, hogy befejezze.  Pihegve ért fel a lépcsősor tetejére.  Lapos fekete cipőjével hangtalanul vette a lépcsőfokokat. A fordulóban megállt pihenni. Nagy levegővel indult meg újra. Ahogy benyitott Blaise irodájába senkit sem talált. Rendezetten a receptek. Daphné megkerülte az íróasztalt. Blaise mindig feljegyzi a komoly beavatkozásokat a naptárába, de a mai napra semmi bejegyzést nem talált. Talán sürgősségi eset? Daphné végigment a folyosón az asszisztensi irodába.

-         Hol találom Zabini doktort? – kérdezte a fityulás nővért.

-         A James Cooka kórterembe ment, már jó egy órája – felelte a nővér. Ahogy Daphné behúzta az ajtót még hallotta ahogy összesúgnak a nővérek.

-         Ez nem a felesége volt?

-         Err! Akkor nem kellene feltartóztatni kicsit…? – Daphné homlokráncolva indult meg a tartós ápolást igénylők kórtermei felé. Térdig érő babérzöld kismamablúza ringott körülötte a menetszéltől. Daphné a hasára téve a tenyerét haladt a folyosón. A legtöbb ajtó nyitva volt. Egy ajtóra azonban a kérem ne zavarják az ápolást táblát függesztették. Daphné összehúzta a szemhéját, s az ajkára harapva belökte az ajtót. Ámultan meredt a magánkórterem egyetlen ágyára. Blaise fehér köpenyben a hófehér kórházi ágyon, egy szőke nő felett zihált. A nő kéjes nyögdécseléseit a nyikorgó kórházi ágy ritmikus falnak ütközései kísérték.  Földbe gyökerezett a lába. Igaz, régen járt a kórházban, nagyon régen. Túl fáradt mostanában ahhoz ,hogy állandóan Blaise után loholjon. ÉS hát házasok. Miért kellene a férfi után kutakodnia? De most itt a csinos szőke nő felett izzadva látni, ahogy úsznak a mámorban…

-         Blaise?! – nyögte döbbenten a párost bámulva Daphné. Blaise a hangra felkapta a fejét.

-         Ö…Daphné? – döbbent le Blaise is.

-         Merlinre! A rohadt életbe is! – vágta be maga után az ajtót Daphné, s nem is foglalkozva, hogy fáj a térde, hogy a túl nagylépteknél értetlenül kattog az egész, lerohant a folyosón, a hátsó tűzlépcsőn, bevágta magát a kocsiba, s könnyes szemekkel rátaposott a gázra. Hova menjen? Képtelen lett volna most egyenesen a Zabini- villába hajtani. Ahogy lecsapta a kesztyűtartót s idegesen kotorászott benne az ikertükre után a keze megakadt egy brossdíszes kulcscsomón. Daphné megnyalva az ajkait a visszapillantó tükörbe nézve hátrarázta a haját, s egy éles kanyarral irányt váltott. Most már pontosan tudja, hogy hova menjen, a kis sorházi lakásba, amit Astoria bérelt London külvárosában. A húga rábízta a lakást, amíg külföldön tartózkodik.  Daphné becsapta az ajtót, s idegesen remegett a kezében a lakáskulcs, amíg az ajtónál babrált.  Rögtön a konyhába lépett. Régen járt húga lakásán. Daphné dühöngve támaszkodott a konyhaasztalra. Blaise az a mocskos szemétláda! Hát persze! Micsoda hülye kifogások! Egész hétvégén ügyelnem kell ne haragudj cicám nem tudok hazamenni! És a héten Daphné hiába unszolta, hogy szeretkezzenek, ó nem, ő ehhez olyan fáradt most, lehet, hogy Daphné friss mert egész nap csak alszik és itthon unatkozik, de neki annyi dolga van, igazán megérthetné. Amikor több órás beavatkozásokat kell végigállnia és széthasad a talpa már annyira fáj. Mit is mondott a múltkor este? Hogy annyira fáradt, hogy már a farka se tudna felállni? Na ennyit erről! Elfutotta a szemét a könny, jaj egy szalvéta valahol legalább ebben a konyhában. Daphné kirángatta a fiókokat, kinyitotta a szekrényeket, de sehol sem talált szalvétát, viszont rövid italokat annál többet.  Hát ha Blaise szórakozhat, ő miért ne? Kár, hogy ilyen testtel képtelenség férfiakat csábítani! ÉS most csak Blaisere szorítkozhat. De hát nem csak szexszel lehet szórakozni! – Daphné felbontott egy lángnyelvwhiskys  üveget, s átvonult a nappaliba, előhalászta Astoria Walpurgis lemezeit. Aj mire nem jó egy húg! Hát igen! – ingatta a fejét Daphné. Még jó, hogy egy zenekarért rajonganak mindketten. Feltette a gramofonra a lemezt, s teljes hangerőre állította. Meghúzta az üveget. Azzal sem fáradozott, hogy kitöltse magának. És persze egy csinos szőke nővel van! Biztos jobb érzés megdugni egy ilyen nőt, mint a terhes, elhízott feleségét! Daphné nagyot húzott az üvegből. Mohón nyelte az erős torkát maró alkoholt.  Itt egészen biztosan nem fogja Blaise sem keresni. Fel sem merül benne, hogy ide jön. Daphnénak sem volt eszében sem csak amikor meglátta a kulcsot. Felkavarodott a gyomra.

-         Na nyughass! Anyádnak is kijár a szórakozás de igazán! – dühöngte Daphné. Előkereste a kézitáskájából az ikertükrét. Persze Blaise kereste. Hát nem fogja visszahívni.  Szórakozzon csak nyugodtan a betegeivel. Tartós ápolást igénylő! Pfh! Azt neki! Tartós ápolást! Majd ha Daphné előkapja rá a pálcáját akkor garantáltan igényelni fog egy kis tartós ápolást!  Miért van az hogy terhesen ilyen nehezen viseli ezeket a dolgokat? Illetve hát konkrétan Blaiset szex közben mással azért még sosem kapta rajta. Csókolózás közben igen, meg miközben tapogatta a nőket, de most teljesen félreérthetetlenül szeretkezés közben nyitott rá. Miért is ment ma be a kórházba? De ha nem megy be, akkor meg egy hülye liba lett volna továbbra is és még sajnálta is a férfit te jó ég! Mekkora egy barom voltál Daphné Greengrass! Még sajnálta! Hogy mennyit dolgozik! Nevetséges! Micsoda kifogások, micsoda hülye üres hazugságok! Miközben a gyerekét várja ennek a szemétnek!  Most döbbent rá, hogy a házassággal csak az ő hozzáállása változott, Blaise-é nem. Na igen, csak azért változott a hozzáállása mert terhesen nem megy a férfiak csábítása. De akkor is. Ő az eksüvőjük óta teljesen hű volt a férfihoz. De tényleg igazán! És Blaise! Talán már másnap végigbaszta a fél Mungót! Csak úgy ünneplés gyanánt! Ó hogy gyűlöli ilyenkor! Daphné leroskadt a kanapéra, s felhívta a második bejegyzett számot az ikertükrén.

-         Daphné? – nézett bele a tükörbe Pansy.

-         Helo Árva virágszál – nevetett Daphné a tükörbe. – Ugorj át hozzám egy kis partyra.

-         Este nyolc óra van Daphné és szakad kint az eső – habozott Pansy. – esetleg Dracóval!

-         NA ne csináld már Pansy! Te aki sosem voltál hajlandó egy férfira utalni magad, kapj fel egy köpönyeget és ülj a BMW-dbe egy igazi csajos bulit tartunk – kacsintott Daphné.

-         Hát…ezért Draco biztos megfojt, de legyen – egyezett bele Pansy.

-         Ez a beszéd, szólj Millynek is de a pasiknak egy szót se! Diktálo ma címet véssed! – sziszegte Daphné.  Ahogy letette az ikertükröt előkotorta a húga teljes alkoholkészletét, s mindet kihordta a nappaliba. Nem is vacsorázott, ebéd óta nem is evett, annyira nyugtalan volt a térde miatt. Persze Blaiset most tökre nem érdekli a felesége, mert fontos feladatai vannak a Mungóban!  Daphné éppen benyakalta a teljes üveg lángnyelvwhiskyt mire a szürke BMW- lefékezett a ház előtt. Pansy és Milly is kikászálódtak a zuhogó esőbe, s gyorsan a védett teraszra siettek. Daphné ahogy kitárta előttük az ajtót bentről hangos dobpergés hallatszott.

-         Üdv a leánybúcsúmon – vihogta Daphné.

-         Daphné …öhm…te ittál? – kérdezte Pansy gyanakvóan Daphné csillogó szemeit  figyelve.

-         Gyertek már beljebb, nyugi nincsenek szexéhes pasik a kanapé mögött – vihorászta Daphné, s meg sem várva, hogy belépjenek a vendégei visszafordult s egymaga táncolt a Walpurgis számra.

-         Blaise hol van? – kérdezte Milly értetlenül. – Miért nem a ZAbini villában vagy?

-         Blaise? Gondolom az ispotályban – rántotta meg a vállát Daphné. – Mit érdekel engem, hogy hol van.

-         Hívta Dracót és téged keresett – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Igazán megható – emelte meg a szemöldökét érdektelenül Daphné, s töltött a két barátnőjének is az újabb üveg Whiskyből.

-         Én nem iszom – tolta el a kezét Pansy.

-         Én meg nem igazán szeretem – sopánkodott Milly.

-         Ah, de finnyásak vagytok – fordult el tőlük Daphné.

-         Daphné mi történt? – kérdezett rá Pansy.

-         Mi? Hát a drága férjem rajtakaptam amint intim légyotton döngette a James Cooka kórteremben a vaságyat. Vao! Éljen Daphné GReegrass a legostobább picsa a mardekárban! Az évezred esküvője! És a felszarvazott liba! – nézte undorodva a kezében tartott whiskyspoharat. – Egészségedre te szajha! – Daphné szomjasan kortyolta az alkoholt.  – Hát ennyit a házasságomról! Szép bemutató igaz? – nézett végig a két döbbent nőn.  – Utál engem. Nincs gusztusa hozzám, amióta terhes vagyok, tudom, nem tetszem neki mert kövér vagyok, töredezik a hajam, és tele van az arcom ezekkel a vörös pöttyökkel, mint egy serdülőnek. Meg is értem, hogy nem kíván már – sírta el magát Daphné. – Tegnap húsz centit vágatnom kellett a hajamból, teljesen kikészültem – nézte a haját Daphné. Most is hosszú volt, de kissé rövidebb. – Blaise észre sem vette, vagy ha igen, akkor meg…biztos azért nem akart este sem. Nem hiszem el most ébredek rá, hogy alapjában elég ritkán csináltuk mindig is, de hát a Gringottsban nap közben annyian megkúrtak fel se tűnt hogy vele nem csináltam.

-         Daphné nyugodj le! És hagyd abba az ivást – vette el tőle a poharat Pansy.

-         Nem! Ti ezt nem értitek! Elcsesztem az egész életem miatta, és ez…ez a hála érte! Hogy egész nap a mungóban enyeleg mindenféle nőkkel? – sziszegte DAphné, s magához rántotta a lángnyelvWhiskys üveget.

-         Ki fogod ütni magad – figyelmeztette Milly.

-         Nem érdekel. A gringottsban megtört a karrierrem, oda az alakom, és igazán Blaise sem változott. Azt hittem másabb lesz, hogy minőségibb lesz tényleg ez a kapcsolat, az elején talán még úgy is volt. De most mintha…nem is mi lennénk! Nem bírom ezt, egész nap otthon vagyok, megőrülök! – túrta a haját Daphné.

-         Felhívjuk Blaiset! – vette elő az ikertükrét Milly.

-         Ne! Én…tényleg nem akarom ma látni!  - nézett el könnyes szemekkel Daphné, majd lerogyott a fal mentén. – Micsoda baromság! Persze, hogy látni akarom  - sírta. – Egyfolytában magam mellett akarom tudni, kikészítő lehetek.   – szipogva nézett fel az aggódva felé hajoló nőkre.

-         Na add azt az ikertükröt – törölte meg az arcát Daphné. Rezgett az ikertükör. A másik részén azonban sokáig nem érkezett felelet. Milly kezét tördelve meredt Pansyra, aki csak sötéten viszonozta a pillantást karba tett kézzel Daphné felett állva.

-         Blaise? Blaise? – kérdezte Daphné, a tükör másik feléről végre válasz érkezett.

-         Daphné! Hol vagy? – kérdezte a férfi.

-         Te hol vagy? – kérdezett rá Daphné, s közben csuklott egyet.

-         Ittál?! – kérdezte Blaise nyersen. – Daphné, komolyan leittad magad, miközben terhes vagy?!

-         Hol vagy! Gyere haza!– csattant Daphné.

-         A mungóban vagyok, egy sürgősségi eset miatt behívtak! TE részeg vagy! MErlinre Daphné, milyen egy kis hisztis tyúk vagy! Józanodj ki azzal foglalkozz és ne engem hivogass amikor ezer más dolgom van! – sziszegte Blaise, s lecsapta az ikertükröt. Ahogy eltávolodott még hallatszott hogy szitkozódik. Milly és Pansy tanácstalanul összenéztek.

-         NA ennyit róla – húzta el a száját Daphné.  Rosszul volt. Most már tényleg. Szédült, úgy érezte, hogy lázas is, forgott vele a szoba, de Blasie dühös sötét pillantása még mindig a szeme előtt lebegett. – Nincs is semmiféle sürgősségi eset – motyogta maga elé Daphné. – Hazudik mindig mint a vízfolyás – felpattant ,s kirontotta a szakadó esőbe.

-         Daphné várj! – rohant utána Pansy.

-         Majd meglátjuk mi az a sürgős eset – sziszegte Daphné ahogy beindította a motort.

-         Daphné ne merészelj részegen vezetni! – próbálta megállítani, de Daphné rá se hederítve a gázra taposott.

-         A francba! Gyere Milly! – ültbe gyorsan a kocsiba Pansy is, a lassan mozgó Milly nehézkesen érta a kocsihoz. Daphné rengeteg előnyt szerzett. Pansy idegesen indított.

-         Hívd Dracót! – szólt rá Millyre.

-         Mi az? – kapta fel az ikertükröt Draco. – Hazajövök és a feleségem hült helye.

-         Gyere be Londonba, gáz van – felelte Pansy hűvösen, oda sem nézve. AZ utat figyelte.

-         Gyorsabban Pansy le fogunk maradni! – hadonászott Milly közben.

-         Nem vezethetek gyorsabban, vizes az út – tiltakozott Pansy. – igyekszem utolérni.

-         Mit műveltek ott? – nézett a tükörbe értetlenül Draco.

-         Keresd Blaiset és gyere ahogy csak tudsz – szólt rá Pansy. Milly felsikoltott, Pansy pedig csak kikerekedett szemmel meredt az előttük már jócskán messze járó zöld mercédeszre, a sebesség, Daphné állapota, részeg volt, megcsúszott a kocsi, s ahogy a kormányozhatatlan kocsi prdült az országúton  nekicsapódott a szembe jövő forgalomnak Daphné rátaposott a fékre, a zöld mercédesz lefordult az útról, s beborult az árok menti fának csapódva. Milly döbbenten nyomta ki az ikertükröt.

-         Merlinre! – suttogta Pansy leállította a motort ahogy odaértek.

-         Hívd Blaiset a csipogón is! – mondta Pansy ,ahogy becsapta a kocsiajtót. S óvatosan lemászott a zuhogó esőben az árokba borult kocsihoz.

-         Nem, nem tudom elérni, mindkettőt kikapcsolta – nézett tanácstalanul Pansyra.

-         Akkor csak hívd a Mungó sürgősségit – nézett rá rémülten Pansy. – És az aurorságot is! – Füstölt az egész kocsi. Bentről semmi mozgás.  –Daphné! Daphné! – szólongatta ijedten Pansy és Milly is felváltva. AZ aurorság ért ki hamarabb. Potter és Weasley volt aznap este ügyeletben. Pansy elhúzódott a kocsi mellől, s ráharapott az ajkára.

-         Két kocsi ütközött a Surrey felé vezető úton, az út járható, mindkét kocsi lesodródott az útról. Mindkét kocsiban csak a vezető ült – értesítette a parancsnokságot Potter.

-         Látta valaki a balesetet? – nézte a két megszeppent nőt Potter. Pansy azonnal nemlegesen rázta a fejét. S Pansy példáját követve Milly is hasonlóan reagált.

-         Hogy lehet, hogy mégis ilyen hamar értesítettek minket? Ismertek a sérülteket? – nézett az éjszakai sötétben Potter. Csak a szemüvege ne mvizesedett. Smaragd szemei kutatva jártak a két nő arcán. Kiszimatolta, hogy hazudnak. Persze. – A munkámat segítenétek, ha szemtanúi jegyzőkönyvet vehetnénk az esetről.

-         Potter eszem ágában sincs a te munkádat segíteni –vágta rá sziszegve Pansy.

-         Az aurorság munkáját – pontosította Potter.

-         AZ aurorságét sem – felelte hidegen Pansy.

-         A kocsiban Daphné Greengrass van ,az első sorból nézted végig az esküvőjét mégsem emlékszel rá? – kérdezte szemtelenül Potter.

-         Semmi közöd hozzá! – felelte Pansy fagyosan.

-         A szemtanúk pillanatnyi emléktörlő bűbáj hatása alatt vannak – tudósított a helyszínről Potter.

-         Jó várj! – lépett közbe Pansy, mielőtt a jegyzőkönyvbe egyéb kellemetlen dolgot vesznek fel Daphnéról. – Éppen a városba tartottunk.

-         Miért nem egy kocsival mentetek? – kérdezte Potter.

-         Mert két kocsink van azért! – csattant Pansy. – És a mardekárosok szeretnek a sajtá kocsijukkal utazni képzeld!

-         AHam, végülis így lehet tömegkarambolt okozni jogos – jegyezte meg gúnyosan Potter.

-         Nem tudtam, hoyg az aurorok munkájához a helyszíneléskor a szemtanúk sértegetése is hozzátartozik – felelte rá elutasítóan és rendre intően Pansy.

-         Tehát nem üldöztétek a kocsiban sérülést szenvedő Daphné Greengrasst? – kérdezett rá Potter hidegen.

-         Mi nem szoktunk a saját levesünkbe köpni Potter! Az a félvérek jellemzője!

-         TE már csak tudod a nagyuratok is ezt csinálta – felelte rá vigyorogva Potter.

-         Nem üldöztük, csak követtük – egészítette ki Milly.

-         Ühüm, követtétek. És miért? – kérdezte gyanakvóan Potter.

-         Sok a kérdés – húzta el a száját Pansy.

-         EZ a munkám! – tárta szét a karját Potter.

-         Emberek zaklatása és intim kérdések feltétele? – kérdezett rá hidegen Pansy.

-         Mi intim abban, hogy rákérdeztem miért követtétek?

-         Mert nem tartozik rád azért!  - csattant Pansy.

-         A szemtanúk nem hajlandók az aurorság munkáját segíteni, valószínűleg közük lehet az esethez – jegyezte meg hivatalos hangon a tudósítást Potter.

-         Nem várj! – lépett előre Pansy. – Daphné éppen a Mungóba sietett.

-         Meg tudom érteni, mind oda valók vagytok! – nevetett Potter s  közben átvigyorgott a vörös hajú Weasleyre.

-         Szemétláda! Még egy ilyen megjegyzés és pálcát rántok rád, még ha egy teljes hetet is az AZkabanban kell töltenem érte akkor is! – kapott a pálcájához Pansy.

-         Miért követtétek?

-         A zöld mercédesz sebessége túllépte a megengedett határértéket – ért hozzájuk Weasley.

-         Tehát nem üldöztétek? – kérdezett rá újra Potter.

-         Nem, Daphné sietett – topogott a lábával türelmetlenül Pansy.

-         Akkor mit adhatunk le a sürgősségin Zabini doktornak miért sietett olyan nagyon a felesége a Mungóba? – kérdezett rá Potter a jegyzettömbjét összecsapva.  Pansy és Milly összenéztek. Erre mit mondhatnak? Potter figyelte, ahogy a két nő tanácstalanul összenéz. Végül ő maga tette fel kérdésként a megfogalmazást: - Szerelemféltésből?

-         Öhm… - Pansy beharapta a szája szélét. – Hát…igen…honnan tudod? – nézett a szemüveges férfira Pansy.

-         Én is ismerem Blaiset. Nem kell bemutatni – lépett a labilisan álló autóhoz. – Ron ki tudjuk nyitni?

-         Nem kéne, várjuk meg a Mungósokat – rázta a fejét Ron. Nem akartak semmiképp sem még nagyobb bajt okozni. Daphné a kormányra borulva vérző homlokkal eszméletlenül ült az autóban. Milly sírt. Pansy csak sötéten figyelte a fejleményeket. Daphnéra vigyázott. Szemmel tartotta, hogy mi történik. Végre megérkeztek a citruszöld taláros alakok. Citruszöldben voltak. Vagyis nem Blaise jött.  Hippokrates Smethwyck érkezett. A kék sportkocsiból a saját lábán szállt ki a férfi. A gyógyító megnézte, megvizsgálta, igazán csak a kocsi sérült. Potterék viszik haza. A gyógyító átjött Daphnéhoz is. Ahogy meglátta a fekete hajú nőt azonnal felismerte.

-         Hát innen volt olyan ismerős a név! – kapott levegő után az idős gyógyító. – S Blaise még nem is tudja! Segítsenek! – intett a két férfinak, Óvatosan emelte ki az eszméletlen nőt a kocsiból. S megvizsgálva a gerincét, a fejét Hippocrates megkönnyebbülten bólintott. – Fektessük a hordágyra – intett a segítőjének.

-         Maguk vele vannak, bejönnek vele a kórházba? – kérdezte az orvos.

-         Nos, nekünk haza kellene mennünk, értesíti Blaiset ugye? – kérdezte bizonytalanul Pansy.

-         Szerintem mire beérünk a hölggyel már tudni fogja – felelte Hippokrates, s elköszönt a két nőtől.

-         Milly, gyere menjünk haza! - Intett az út szélén álló szürke BMW felé Pansy.  A két kocsit elszállítják, ideje hazamenniük.