Blaise fáradtan hajította le a gumikesztyűket.  Átmosta még egyszer a kezét.  Pye elégedetten vigyorgott rá. Nagyon jól összedolgoztak már jó ideje. S ahogy összeszoktak egymás munkastílusához még tökéletesebbé vált a kooperációjuk minden beavatkozásnál. Blaise a mosdó feletti tükör elől levette a jegygyűrűjét, s visszaigazgatta az ujjára. Ahogy tarkóját dörzsölve kilépett a lengőajtón meglátta az éppen beforduló gurulós hordágyon fekvő nőt. Fekete haja leomlott a hordágyról. Hippokrates lobogó talárral fordult a sarkon, s szeme megakadt a megkövülten álló Blaise-en.

-         átadjam a beteget? – kérdezte lágy hangon a férfit.

-         Igen, kérem doktor úr – bólintott rá Blaise, s Hippocrates átadta a csíptetős írótáblát blaise kezébe.  Az orvosok hozzátartozóinak fenntartott magánszobák felé tolták a nőt. Tehát már tudták kit hoztak be.

-         Mi történt? – kérdezte Blaise a gyógyítóinast.

-         Közúti baleset. Megcsúszott a vizes úton, a szembe jövővel ütközött és beborult az út menti árokba, az útszéli fa állította meg. Eszméletlen, pulzusszám gyors, erős feji sérülés.

-         Köszönöm – felelte Blaise, s bekísérte a feleségét a félreeső szobába. – Hagyjanak magunkra! – szólt a segítőknek Blaise. Vakított a fény a kórházi szobában. Halkan kezdte meg a kivizsgálást. Lemosta a vért Daphné homlokáról, kiseperte az arcából a hajszálakat. Bekötötte a sebet, éppen fel akarta igazgatni a párnát Daphné fejéhez, hoyg magasabban legyen, amikor ébredezni kezdett. A sötét pillák nehezen  emelkedtek. Érezte az erős szantálos illatot, a puha meleg tenyér gondoskodó mozdulatait.

-         Hol vagyok? – kérdezte erőtlenül.

-         A  Szent Mungóban – felelte Blaise.

-         Ó! – formálta Daphné, s érezte, hoyg a gyomra felkavarodik.

-         Emlékszel, valamire abból, ami ez elmúlt órákban történt veled? – kérdezte Blaise rutinosan a gyógyítói kérdést.

-         HA azt hiszed, hogy elfelejtettem, hogy a tartós ápolást igánylők kórtermét te pásztorórák tartására használod akkor nagyon tévedsz, emlékszem a kis szőke kurvádra is és ha még egyszer találkozom vele, garantáltan ismét itt lehet a Mungóban – felelte Daphné de alig tudta végigmondani a mondatot érezte, hogy egyre jobban termelődik a nyála, s végül előre bukva teljes egészében lehányta Blaiset.

-         Ah igen, ezt vártam, már hiányzott  - jegyezte meg ironikusan Blaise. A derekától végig sugárban csöpögött rajta végig a hányás, le a fekete cipőjére.

-         Marha vicces! – köhögte Daphné, s újra öklendezni kezdett.

-         De ne rám az összeset, nézd ide, ebbe a tálba – kapta le gyorsan az állványról a fehér edényt Blaise, s Daphnénak tartotta.

-         Szóval egyetlen megoldásnak azt láttad, ha részegre iszod magad, kocsiba ülsz és nekimégy az első fának? Igazán találékony vagy – dörzsölte közben borostás állát Blaise.

-         Gondolom milyen szellemesnek tartod magad, de fel se merül benned, hogy te csinátlad az egészet…

-         Hogy lehetsz ilyen Daphné! Várandós vagy fogd már fel! A baromságaidat ne mcsak te szívod meg, de a kicsi is! Gondolhatnál rá is amikor baromságokba kezdesz! Mint az éjszakai ittas vezetés és gyorshajtás!  -feszült Blaise nyakán a b őr ,ahogy idegesen a hajába túrt.

-         Igen? Neked bezzeg minden nap eszedbe jut hogy terhes vagyok igaz? Azért élvezkedsz a kórházi ágyakon minden nap! Sejtem milyen fárasztó ügyeleteid lehetnek, amikor végigmész az összes kórtermen és megbaszol mindendkit kivéve a feleséged. Gondoltam beugrom én is egy kórházi ágyra, hogy legalább végre engem is megdugj! Lehet a kórháztól jön meg a kedved a szexhez is hát akkor tessék itt vagyok én is!

-         Sugárban okádsz nem foglak most megdugni, majd holnap – vágta rá Blaise.

-         Tűnj a francba! – lökte le az edényt Daphné és megtörölte a száját a kézelőjében.

-         Dühös vagy rám! – nézte a nőt ,ahoy visszahanyatlik

-         Éppen annyira mint te rám! – méregette ellenségesen a férfit Daphné.

-         A kettő nem ugyanaz! – vetette ellen Blaise miközben kitette az edényt a folyosóra.

-         Igaz, te csak megcsaltál mi? – ült fel harciasan Daphné.

-         Te meg alkoholizálsz terhesen! Én a gyerekemet féltem te mit? – dühöngött Blaise a kórházi ágyat csapkodva.

-         Én meg a házasságunkat! – kiáltotta rá szikrázó szemekkel Daphné.

-         Lenyűgöző! – nézett a mennyezetre Blaise.

-         Az tényleg az! Akkor baszd meg Blaise! Te is szép példát mutatsz majd a gyereknek, hogy hogy kell hülyére venni az anyját, és félrelépni és megcsalni mindent és mindenkit és összehazudni a fél világot.

-         Nem tényleg tőled aztán meseszép dolgokat tanulhat, hogy az alkohol mindenre a megoldás és sugárban okádjon le mindenkit akivel baja van. Tényleg csodás problémamegoldás mindenre. Ilyen egy felnőtt nő! Egy sikeres üzletasszony egy banki szakértő hát tényleg Daphné, tőled csak jót tanulhat! – hadonászott az ágy lábánál ingerülten Blaise.

-         Te prédikálsz nekem a felelősségteljes magatartásról?! Te mikor vagy felelősségteljes? Amikor a hátam mögött összefekszel mindenkivel? Ez aztán a felelősség büszke lehetsz magadra! Mert te aztán gyógyító vagy, bármit megtehetsz igaz? Ne akard már bemutatni nekem hogy milyen rohadt nagy mintaférj és mintaapa vagy. – hadonászott az ágyból dühösen Daphné.

-         Hát te se vagy a mintafeleségek és mintaanyák példánya szóval nem értem mit osztod itt nekem az észt. Miért nem tudsz te otthon maradni mint mást terhes nő?

-         Te meg miért nem tudsz egy kicsit is hűséges lenni mint más férj? – kérdezett rá kétségbeesett szemekkel Daphné.

-         Szeretlek – mondta ki Blaise.

-         Jó basszus de ne hajtogasd ezt nekem, hanem ne tíz nővel kefélj egy héten hanem csak kettővel vagy mit tudom én! Te jó ég! Azért hajtogatod minden héten hogy szeretsz mert ez is benne van a gyógyítói szakkönyvekben, hogy ettől lenyugszom vagy mi?

-         Hát többek közt tényleg benne van – vágta rá megrántva a száját Blaise.

-         Csodás., gondolom mekkora őszinteségi rohamaid közepette mondod akkor ezt nekem… - húzta el a száját Daphné. – Tudod mit cseszek rá hogy szeretsz e vagy sem. Gyere haza és ne más nőkkel kettyints hanem velem!

-         Jól van… - Blaise leengedte a kezét, s most döbbent rá, hogy még mindig hányásos ruhában áll az ágy lábánál és ordibál a feleségével. – Na megyek átöltözöm – morogta dühösen, s kirontott a kórteremből. Daphnénak nem volt ereje megvárni a férfit, hogy visszatérjen, hanyatt feküdt s azonnal elnyomta az álom.