Blaise fehér orvosi köpenyben lépett be hozzá reggel. Daphné kitágult szemekkel nézett fe la férjére. Luxusrészleg volt természetesen. A Mungó dolgozóinak fenntartott legjobb szobák egyike. Semmiben sem hasonlított a Mungó más kórtermeihez. Egyágyas szobák voltak külön fürdővel. Hat ilyen szoba volt a Mungóban fent az emeleten távol a tényleges kórtermektől. Csíptetős írótábla volt a kezében. A nyakában a sztetoszkóp.

-         Mi van jöttél reggeli vizitre? – kérdezte rosszkedvűen Daphné.

-         Csak rádnéztem, hogy nem e fekszel a hányásodban – vágta rá metsző hangon Blaise.

-         Azt hittem a reggeli dugássorozatodba engem is beveszel kivételesen – felelte hidegen Daphné.

-         Nem csak ebből áll a munkám – húzta át a pergamenlapot Blaise.

-         Aham vettem észre, azért volt kitéve, hoyg kérem ne zavarják az ápolást. Mindjárt nevetőgörcsöt kapok, engem is leápolgathatnál így – tett keresztbe a karját morcosan Daphné.

-         Most komolyan ennyire ki vagy éhezve? – nézett fel rá Blaise.

-         Ó csak konyulna le egyszer a faszod, hogy ne tudd megdugni őket! – sziszegte Daphné.

-         Megvizsgáljuk a magzatot, hogy rendben van-e – felelte hűvösen Blaise. Gil tolta be a műszereket a gurulós asztalon.

-         Nem is én érdekeltelek? – sértődött meg Daphné.

-         Daphné kérlek ne most csináld ezt a kollégáim előtt

-         A a kollégáid tudtával csak kufircolni szeretsz a feleségeddel veszekedni nem? – kérdezte Daphné. Blaise dühösen nyomta a száját a nőére. Mohón falták egymás ajkát. Blaise leejtette az írótáblát a földre, s Daphné felé támaszkodott a kórházi ágyra.

-         Khm…Mr Zabini visszajöjjek később esetleg? – kérdezte Gil megszeppenve, hogy Blaiset a feleségével vad csókolózáson kapja.

-         Nem… - köszörülte a torkát elhúzódva Blaise. – Gyere Gil! – nézett fel a gyógyítóinasára.  Blaise komoly arccal visszaült az ágy melletti székre, s magával szembe húzta a műszerfalat.

-         Hajtsd fel a blúzod! – szólt Daphnénak, aki szabaddá tette a hasát. Blaise szeme megakadt a növekvő pocakon. Már ennyire régen nem látta Daphnét meztelenül? Négy ujjával belemert a zseléanyagba, de mielőtt rátehette volna Daphné bőrére Daphné elhúzódott.

-         Hideg? – kérdezte megszeppenve.

-         Jaj nem dehogyis! Gondolod hogy fagyosan hozzádnyomnám? – kérdezte sértetten Blaise is. Daphné figyelte, ahogy Blaise puhán átkeni a balzsamot a bőrén. Kellemesen meleg volt az anyag.

-         Ez minek? – kérdezte Daphné.

-         Hogy jobban csússzon a tapadókorong – felelte Blaise, ahogy leemelte a hallgató korongot. Finoman helyezte Daphné hasára. Daphné a hirtelen megugró műszerekre kapta a szemét. Mindne mutató őrült módjára fürgén megugrott hogy valami értéket mutasson ki. Gil jegyzetelt, Blaise pedig a műszerek állását figyelte, hogy a teljes képet levonhassa. Gyengéden nyomva a tapadókorongot végighúzta Daphné gömbölyödő pocakján. Daphné lélegzetvisszafojtva figyelte Blaise arcát. Blaise merőn nézte a műszereket, az inga mutatók időnként rezegtek egy kicsit előre, hátra. Egy ponton Gil fújtatva mosolygott, s Blaise is felvigyorgott a férfira.

-         Mi az? – kérdezte Daphné. Teljesen kirekesztettnek érezte magát, ahogy a két férfi összevigyorog a feje felett rajta. Nem értette, hogy mit látnak a műszereken, amit ő egyáltalán nem.

-         Csak… - Blaise összepréselte az ajkát. – Látni a nemét – felelte hirtelen egyenesen Daphnéra vetve tiszta tekintetét.

-         Ó! – formálta Daphné. – Ez olyan mosolyogtató?

-         Szeretnéd tudni? – kérdezte halkan Blaise. A nyílt tekintet vallatón nézte Daphnét. Daphné elgondolkodott. Figyelte Blaise hasán támaszkodó tenyerét. A fekete korongot. A hasát, ahogy picit megnyomódik a súlytól.

-         Mh…nem. Azt hiszem nem. Legyen inkább meglepetés – nézett fel hatalmas csillogó szemekkel Daphné. – Nekem tényleg nem számít, hogy fiú vagy lány. A gyerekem és ugyanúgy szeretni fogom – mondta halkan Daphné. – Jobban szeretném akkor megtudni, amikor megszületik – suttogta elhalóan Daphné.

-         Igen, megértem. Én is ezt válaszoltam volna – bólintott rá Blaise. – De hát… nekem ez nem adatik így meg. Ez van – mosolygott csendesen Blaise. – Attól még én is örülök neki – simogatta meg Daphné hasát. Gil megmosolyogta a házaspárt, ahogy lesütik mindketten a szemüket.

-         És… minden rendben van? jól van? – kérdezett rá Daphné.

-         Hát elég masszív gyerek lehet ,ha melletted kibírja – vigyorgott rá Blaise. – De eddig jól visel téged, ami meglep.

-         Ó, akkor jó – terült szét a mosoly Daphné arcán, s megkönnyebbülve ereszkedett vissza a párnájára.  Blaise áttörölte Daphné hasát, s lesimította rá a blúzát, hogy ne  fázzon a hasa a levegőn. Gil kitolta a mérőműszereket. Blaise a kis kórházi szekrényre tette az írótábláját. Daphné visszahúzta a férfi kezét a hasára. Blaise felkapta rá a tekintetét. Egyikük sem szólalt meg. Daphné hangosan vette a levegőt. Smaragd körmeivel beletúrt Blaise sötét hullámos hajába. Lassan ereszkedett közelebb  a férfi, s ajkai közé vette Daphné duzzadt alsó ajkát. Megszívta az édes ajkat. Daphné leeresztette a szempilláját, ahogy végigfutott rajta a borzongás. Blaise játékosan harapdálta végig az ajkait, tenyere lecsúszott a gömbölyű dombról, a szeméremajkakra, besiklott az ujja a felesége alsóneműjébe. Daphné sóhajtva húzta fel a térdét. Kattant a csont. Blaise a ropogásra azonnal felkapta a fejét.

-         Ne, msot ne foglalkozz azzal – húzta vissza panaszosan a férfi fejét Daphné, ahogy megszakadt a puha csókjuk. Blaise belement a könnyed harapdálásba, ízlelgették egymás ajkát.

-         Na most legalább nem hányásízű a szád – morogta Blaise.

-         Mert?

-         Mert minden reggel vagy varádics, vagy hányás… - jegyezte meg Blaise.

-         Tényleg? – nevette el magát Daphné. – MA végülis még nem is voltam rosszul ez jó jel – mosolygott Daphné.

-         Annak a jele, hogy egész éjszaka jól kihánytad magad igen – felelte Blaise ahogy felhelyezkedett Daphné mellé a kórházi ágyra.  – Igazad van ebben a kórházi szexben van valami – felelte elgondolkodva Blaise, ahogy kicsatolta a nadrágja övét.  Daphné letolta a nadrágját, s készségesen tárta szét combjait Blaisenek. Mindketten felnyögtek az első lökésnél.

-         Ó Blaise ellenállhatatlan vagy ebben a fehér orvosi köpenyben – sikoltotta Daphné. Döngött az ágy a falnak, ahogy Blaise erősen adta a lökéseket. – Még…még – sikoltotta kéjesen Daphné. – Ó igen….igen…igen…ááááh – sikoltotta egyre magasabb hangon Daphné.Alig néhány lökés után remegett meg combjaival szorítva magához Blaiset. Blaise erősen támaszkodott felette ,hogy ne nehezedjen Daphné hasára.  Érezte, ahogy a hosszú körmök belemélyednek a hátába. Néhány feszítő kemény lökés után ő is megrándult.  Kifulladva pihegett Daphné felett. Mindketten pihegtek. Blaise simogatta a nő csípőjét.

-         Gondoltam hazamehetnénk – mondta Blaise.

-         Jó, ha gondolod – felelte Daphné. Mindketten megmoccantak, hogy felvegyék a nadrágjukat. Ahogy kiléptek a folyosóra egyből három nővér vigyorgott rájuk sejtelmesen. – Öhm…túl hangos voltam? – súgta Blaisenek Daphné, ahogy kézen fogva megindultak a folyosón.

-         Lehet… - súgta vissza bazsalyogva Blaise. – Szép napot hölgyek, jó munkát! – köszönt el a nővérektől Blaise. Daphné beült Blaise mellé a kocsiba. – ne csatold be magad – mondta Blaise. – Hagyd szabadon a hasad!

-         Ó belegondolva, most te tudsz valamit, amit én nem

-         Számtalan olyan dolog van amiről én tudok és te nem. Ezeket hívják titoknak édesem – felelte Blaise.

-         Nem úgy értem – nevetett rá Daphné. – Hanem, hogy te tudsz valamit a gyerekünkről amit én még nem.

-         Egy szavadba kerül és már meg is osztom veled ezt a bizalmas információt – mosolygott Blaise.

-         Nem, nem akarom tudni el ne áruld – tette a fülére a kezét Daphné.

-         Rendben, megőrzöm magamnak, amíg meg nem születik – Blaise bekanyarodott a Zabini villa elé. – Ne idd le magad, és ne hányj össze semmit.

-         Ne baszd meg minden beteged és ne hozz haza semmi ragályt. Szia édesem! – csapta be a kocsiajtót Daphné. – Nem maradsz?

-         Nem. MA már megdugtalak, majd holnap jövök – vigyorogta Blaise.

-         SZexmániás!

-         Bulémiás!

-         NA húzz most már innen ne is lássalak – lépett fel a Zabini villa lépcsőin Daphné.