Egy teljes hónap nyüglődés következett. Daphné nagyon szenvedett. Szüntelen nyafogott, bár a térde nem kattogott ,de sajgott az egész lába, és különösen a térde, semmi sem tetszett neki. Blaise is egyre türelmetlenebbül várta már a nagy napot. De a kiírt napon még semmi sem történt. Eltelt egy nap, kettő. Blaise nem tetszéssel méregette Daphnét. A Harmadik napon már ő maga javasolta, hogy megindítja  szülést. Nem akarta, hogy Daphné túlhordja a kicsit, mert attól már tényleg csak a baba mérete növekszik és ezzel csak Daphné szenvedései növekednek meg ugrásszerűen. Most viszont már Daphné nem akarta megindítani a szülést. Amiért egy hónappal korábban könyörgött attól most szinte menekült. Félt. Itt az idő. És még húzni akarta egy kicsit a szülést. Nagyon nem akarta már az egészet, de negyedik nap este Blaise alig merült mély álomba, amikor Daphné megrázta a karját.

-         Blaise, Blaise ébredj! – hebegte idegesen Daphné, ahogy felült az ágyban. – Elkezdődött!

-         Mi? Fájásod volt? – pattant fel Blaise szeme. Daphné csak rémülten bólintott. – Jó, semmi baj, nyugalom – ugrott ki az ágyból Blaise, miközben maga is olyan izgatott lett ,hogy először is a mosdóba kellett elrohannia.  Már egy hete bekészített mindent itthonra. Elhozta a legfontosabb kellékeket a rendelőből, beszerzett minden fontos gyógynövényt, s egy hete készenlétben várta, hogy meginduljon a szülés. Teljesen megkergült most az izgalomtól. Pedig hát nem az első szülés, amit levezet. De akkor is. Már csak órák kérdése és apa lesz. Fel sem készült még igazán.

-         Blaise! – ordította Daphné.

-         Jövök cicám jövök – rontott ki a mosdóból Blaise. – jól vagy minden ok? – kérdezte sebtében Blaise.

-         Egyáltalán nem vagyok jól a fenébe is de fáj! – támaszkodott a tenyerén Daphné.

-         Jó figyelj cicám, amíg mindent felhordok ide, addig talán próbálj meg járkálni ok?

-         Majd szét csattan a hátam, a hasam, a régen hüvelyemnek hitt csatorna, és még járkáljak? – nyüszítette Daphné.

-         Igen, igen, mert így jobban nehezedik a baba lefelé tudod gravitáció, ez még a varázsvilágban is fontos dolog. Daphné hidd el magadnak könnyíted a dolgot ha… - mondta blaise.

-         Jó felállok járkálni, csak menj már ne oktass – mérgelődött Daphné, s nehézkesen feltápászkodott az ágyról. Blaise az ágyra pislantott. A magzatvíz még nem folyt el, hát ez hosszú éjszaka lesz! Blaise lerohant a földszintre. A megélénkült mozgolódásra Seaffy is felébredt, hatalmas pofájával izgatottan nyávogott fel Blaisere.

-         Hú a gazdi most nagyon ideges – felelte Blaise. – Most nem tudok veled foglalkozni ne haragudj! – guggolt le a konyhaszekrény elé. Hova a fenébe tette a málnaleveleket? Visszarohant az emeletre. Daphné a kandallópárkányba kapaszkodva sziszegett. – cicus nem láttad a málnaleveleket amiket hazahoztam? – kérdezte blaise idegesen.

-         A konyhába tetted az almáriumba nem? – vicsorogta Daphné.

-         Jaj igen tényleg – futott le érte Blaise. Majd kiütötte a szemét a málnalevél most mégsem találta. Visszarohant az emeletre.  – Hogy vagy? – kérdezett rá.

-         Soha rosszabbul, megyek a mosdóba – indult el Daphné.

-         Rendben, várj ezt idd meg! – lépett a fürdőbe Blaise, s egy barna lombikot tartott Daphné elé.

-         Mi ez? Remélem fájdalomcsillapító – nézte az üveget Daphné.

-         Parturient – válaszolta Blaise. – Vajúdást és szülést könnyítő szer – magyarázta.

-         Ó remek – itta meg egy hajtásra Daphné. Alig jött ki, Blaise újabb italt nyomott a kezébe.

-         Hashajtó – mondta kérdés nélkül Blaise.

-         Szuper – morogta Daphné. Blaise kezét tördelve várta, hogy Daphné kijöjjön. Felcipelte a nagy üstben a málnalevél forrázatot.

-         Gyere, feküdj fel az ágyra – intett Blaise, ahogy Daphné kilépett.  Daphné nehézkesen felfeküdt.  – ez nem lesz kellemes most – szólt előre Daphné.

-         Minő meglepő! – forgatta a szemét Daphné. Blaise az öklét becsúsztatta Daphné lábai közé. – Ó basszus! Blaise! – harapott a szájára Daphné.

-         Tudom, tudom, muszáj megnéznem a tágulást ne haragudj – nyugtatta Blaise. Áttapintotta a méhszáj tágulását.

-         Na mi az? – kérdezte ijedten Daphné.

-         Haladgatunk – felelte Blaise.

-         Ó miért nem figyelmeztettél, hogy ilyen rohadtul fájdalmas dolog a szülés? – nyafogta Daphné.

-         Hát nem kérdeztél – felelte mosolyogva Blaise.

-         Ez kibírhatatlan  - szorította a fogsorát Daphné.

-         Gyere ülj fel kicsit – Blaise mögé térdelve masszírozta a hátát. – jobb? – kérdezte de Daphné csak artikulálva hümmögött igent.  Blaise számolta a perceket. Bedörzsölte a málnalevélnedveket Daphné bőrébe, Daphné újabb adag parturientet kért. Blaise felváltva masszírozta Daphné derekát és rohangált egyéb kellékekért, kiskád, gyógyítói műszerek, törülközők, melegvizes palack Daphné hasára. Borogatás Daphné homlokára. Szomjas.

-         Meddig tart még ez? – zihálta Daphné Blaise kezét szorongatva az újabb fájásnál.

-         Sokáig – válaszolta őszintén Blaise.

-         Na ezt a választ nem akartam hallani – bólintott rá Daphné.  A fájások lassan sűrűsödtek, erősödtek, vagy csak Daphné érezte úgy hogy alacsonyabb a tűrőképessége.  – A francba is annyira fáj az egész alhasam hogy megőrülök. Megyek mosdóba – akart felpattanni Daphné.

-         Ne- ne – húzta vissza Blaise. – Az inger azért van, mert a baba feje nyomja azt a részt is – intette le Blaise.

-         Nem hiszem el, hogy négy órája csak ez a fájás megy – nyüszítette Daphné. – Nem bírom ki. Iszonyúan fáj.

-         Tudom, hogy fáj – nyugtatta Blaise.

-         Nem, Blaise fogalmad sincs róla hogy mennyire fáj – csattant Daphné. – Soha nem szültél mit tudod te! – Csatakossá izzadt éjfekete haját hátrasimítototta.

-         Jó igaz. Nem szültem elképzelni sem tudom, hogy mennyire fájhat – felelte Blaise. – De hidd el én is izgatott vagyok. Számtalan szülést levezettem, szóval van némi sejtésem róla, hogy mi hogy megy. Ugyanakkor ez egy teljesen új élmény nekem is Daphné. Mert a gyerekünk fog hamarosan megszületni.

-         Akkor is iszonyatosan fáj – nyüglődött Daphné.

-         Persze, hogy fáj Daphné, hiszen szülsz! – dörrent rá most már Blaise.  – Próbáld kicsit tartani magad és kibírni!

-         Adj valami fájdalomcsillapítót a rohadt életbe is! – sziszegte Daphné.

-         Nem lehet, akkor nem fogod érezni a fájásokat – rázta a fejét Blaise. – A Parturient mellé így is kevertem már neked a második adaghoz.

-         AH! De fáj! – préselte az ajkait  Daphné. Blaise türelmesen várt. És várt. Daphné kimerülten dőlt hozzá minden fájás után.

-         Jó, had vizsgáljalak át még egyszer – állt fel az ágyról mellőle Blaise.

-         Jaj az is annyira fájdalmas – panaszkodott Daphné.

-         Tudom cicám de muszáj! – kérte blaise, s ismét benyomakodott Daphné ölébe. Daphné smaragd szemei ijedten nézték ahogy Blaise ide-odakapva a tekintetét tapintgatja belülről. Blaise egy pillanatra viszonozta Daphné tekintetét, majd egy erős nyomással benyomta a hüvelykujját, a kocsonyás anyagba. Ahogy  kihúzta a kezét, szinte azonnal követte is a magzatvíz az útját. Blaise a kiürült üstbe fogta fel a nedvességet.

-         Mit műveltél? – figyelte megszeppenve Daphné.

-         Megrepesztettem a magzatburkot. Már épp eleget vártunk rá, hogy magától megtörténjen. Most már felgyorsulnak az események nyugi – felelte Blaise, ahogy kivitte a mosdóba az üstöt. - Minden tökéletes. Jó a fekvés, egészen tűrhetően ki vagy tágulva már csak a tolófájásokat várjuk – vett elő egy apró metszőkést Blaise. Daphné rémülten vett levegőt. – Csak egy apró vágás – nyugtatta Daphnét. Alig végezte el a műveletet Daphné összepréselte a szemét. Blaise felkapta a fejét.

-         Mi az?

-         Nem tudom, ez másabb mint az előzőek! – kiáltotta Daphné fájdalmasan.

-         Jó, itt a baba, figyelj Daphné ezek a legfontosabb fájások, minden erődet ezekre koncentráld, gyere csússz előrébb – húzta az ágyszéléhez Daphnét. – És vedd le ezt a vacakot, csak zavar – morogta Daphné hálóingjére mutatva. Daphné lekapta a fehér anyagot, s alig helyezkedett el felordított a fájdalomtól. Blaise  tolta fel Daphné térdét. Daphné összeszorított szemhéjjal markolta a lepedőt, ahogy a nyomási ingernek eleget téve próbálta kipaszírozni magából a magzatot.

-         Nem megy – zihálta Daphné. Ahogy elmúlt a fájás.

-         Dehogyisnem – bíztatta Blaise.

-         Soha többet nem szexelek – rázta a fejét Daphné. – Soha többet.

-         Aham, jó -. Bólintott Blaise. – de most készülj jó? Mindjárt jön a következő – Daphné ismét erőlködve sikoltott.  Blaise tolva tartotta Daphné térdét.

-         Na kint van már? – pihegte hanyatt dőlve Daphné.

-         Azt érezni fogod garantálom – mondta blaise.

-         Jó így nem megy – blaise feltűrte a felsője ujját egészen a könyökéig. S feltérdelt az ágyra Daphné mögé. – Igaz így semmit sem fogok látni, de ki fogom találni hol járunk. - Megemelte Daphnét. – Dőlj nekem! – irányította Daphnét. Tenyerével Daphné két térdhajlatába nyúlt, s ahogy Daphné előregörnyedt a nyomás alatt felhúzva tartotta Daphné két térdét.  Daphné erőlködve kiáltott. Visszahanyatlott. Blaise is leeresztette a térdét, s sebesen dörzsölte Daphné derekát.

-         Nem tudom kinyomni, fáj és elegem van az egészből. Blaise csinálj valamit, kérem az altatóbájitalt és szedd ki belőlem valahogy – döntötte blaise vállára hátra a fejét Daphné.

-         Álmodozz csak – felelte halk könnyed nevetéssel Blaise. –Készülj! – Daphné ismét előrelendült . Balise mellkassal tartotta Daphné hátát, s kezével Daphné térdét húzta fel.

-         A francba de fáj! – sikoltotta Daphné. Kimerülten rogyott Blaisenek.

-         Pihi, pihi, levegő, levegő! – vette fel Daphné légzésritmusát Blaise is. – Nagy levegő! – Daphné előregörnyedt, Blaise tartotta a térdét, Daphné azzal már nem is foglalkozott. Csak ordítva erőlködött.

-         Ó bassza meg hogy ennyire fáj! – vicsorogta Daphné. Visszahanyatlott blaise vállára döntött fejjel.Blaise dörzsölte Daphné derekát.

-         Kifujjuk, apró levegők, aprókat – Blaise újra Daphné térdhajlatához nyúlt. Daphné ismét megfeszülve elszántan nyomott, szitkozódott, sikoltott. – Gyerünk Daphné, nyomd nyomd, kitartás még egy kicsit – Daphné visszarogyott. Blaisenek dőlve pihegett.

-         Jól van, pihenünk -. Fújtatott Blaise is. Teljesen leizzadt. Daphné lábát tartva, már érezte, hogy kezdenek kimerülni a karjai is. Végeláthatatlan percek alatt küzdöttek mindketten. Blaise is levegő után kapkodott. Daphné a fájdalomtól gyötörten szenvedett,  kiállt mindkettejük lába. Blaise már több mint egy órája térdelt Daphné háta mögött tartotta Daphnét, hogy a nyomási ívet a legkevesebb erőpazarlással felvehesse, s minden erejét a kitolásra koncentrálja. Daphné nagy levegőt véve újra előrelendült, s torokhangon sikoltott az erőlködéstől.

-         Aaa! Ez nagyon jön és szörnyen iszonyatosan kicseszősen fáj! – ordította Daphné.

-         Jól van jól van, nyomd még Daphné – zihálta blaise is lefáradva.  Daphné visszahanyatlott.

-         Ha nyomom ha nem már akkor is fáj, már mindenhogy fáj, megszakadok, nem bírom – dobálta a fejét Daphné.

-         Szedd össze magad már mindjárt megvan a baba – nyugtatta Blaise. Daphné már fáradt. Egyre erőtlenebből szedte össze minden izmába az erőt, hogy kipréselje magából a kicsit. Blaise szorította a lábát, ahogy tartotta. Újabb fájás, ás újabb. Daphné elkeseredetten sikoltott fel a fájások alatt, mire végre  éles panaszos sírás csattant a levegőbe. Blasie leugrott az ágyról, s villámgyorsan látott a csecsemő vizsgálatához. Daphné aléltan rogyott az ágyra, az apró elkeseredett sírást hallva könnybe lábadt a szeme.

-         Mi lett? – kérdezte elhalón.

-         Kisfiú! – mondta Blaise remegő hangon. s elvágta a köldökzsinórt.

-         Ó, fiú! És egészséges? – nézett rá a könnyei fátyolán át Daphné. Blaise kapkodva törölgette az újszülöttet a törülközőkbe, gyorsan áttisztította a légzőcsatornákat, megvizsgálta. Miközben maga is a felsőjébe törölte a könnyeit.

-         Igen – egy törölközőbe bugyolálva térdelt fel a kicsivel a karjában Daphnéhoz. Daphné erőtlenül vette át a kis csomagot, aki csupa maszat volt még, keserves hangokat hallatott, s panaszos kék szemeivel tanácstalanul nézett a világra.

-         Jaj Blaise! – sírta Daphné meghatódva. Blaise szeméből Daphné hajára hullottak a könnyek, ahogy puszit nyomott felesége feje búbjára. Örömkönnyekben úsztak mindketten, s megszorították egymás kezét.

-         Köszönöm neked Daphné! – szipogta Blaise teljesen elgyengülve.  A karjába törölgette a könnyeit. – És…hogy hívjuk?

-         Hát ha neked nincs rá ötleted…

-         Én nézegettem a keresztneveket ráadásul úgy, hogy én már tudtam…hogy mi lesz…de így sem tudtam dönteni, gondoltam rád bízom és megegyezünk hogy mi legyen.

-         Nos én kiválasztottam egy nevet…ha neked is tetszik – Daphné lepillantott a lassan megnyugvó kisfiúra. – Én a Fabian névre gondoltam.

-         Akkor köszöntünk a varázsvilágban Fabian Zabini – simogatta meg az apró kezet Blaise. – Nekem tetszik a neve.

-         Én találtam ki, persze hogy tetszik – nevetett Daphné. Blaise sebesen dolgozott. Kidobta a méhlepényt, a metszést összeforrasztotta, letörölgette Daphné ölét. Daphné a karjában szorongatott csomagra pislogott. – Annyira szép baba.

-         Persze hogy szép, olyan mint te meg én. Bár szegényke pont olyan megtört most min mi ketten – nevetett fáradtan Blaise. – Add ide megtisztogatom s mégse egy törülközőbe töltse első óráit, kap valami rendes pólyát – Blaise lágyan pólyázta be a fiát, Daphné egy ideig lapos pislogással figyelte ahogy Blaise gondozza a kicsit, de elnyomta a kimerült álom. Rábízta Blaise rutinos gyógyítói tevékenységére magát és a babát is. Blaise áthúzta a bölcsőt a szemközti szobából, s belehelyezte az alvó fiát. Átemelte az alvó Daphnét, s ő is beájult az ágyba. Mindhárman kimerülten aludtak az átvirrasztott éjszaka után.