Blaise idegesen dobálta a gyógyítói kellékeit a fekete táskába. Fel-alá rohangált. Daphnénak az ágyra halmozott minden fontos dolgot az éjjeliszekrényre három kancsó vizet, poharakat, ételeket, melltartóbetéteket, bimbóvédő krémet, babaalátétet, pelenkát, tiszta ruhákat, törlőkendőket Seaffy nyávogva figyelte ahogy Blaise idegesen kerül fordul a hálóban.

-         Daphné mindnet a kezed ügyébe tettem, hogy véletlen se kelljen felállnod, pálcád nálad van, az ikertükröm az éjjeliszekrényen vészhelyzet esetére, most délelőtt megfürdettem Fabiant, remélem nem lesz nagyon hosszú szülés a Malfoyoknál. Ugye boldogultok kettesben? – nézte, ahogy Daphné megringatja a bölcsőt.

-         Bízom benne, hogy ne mfogjuk kölcsönösen egymást okádni Fabiannal, ha meg igen, akkor legalább biztos hogy jól megértjük egymást. Igyekszem helytállni életem első önálló anyai napján – bólogatott félénken Daphné.

-         Jól van…de ha nagy baj van csörögj tényleg! – szólt Blaise puszit nyomott Daphné feje búbjára, még izgatottan benézett a békésen alvó fiára a bölcső felé hajolva, s már rohant is, hogy tűzvörös autójával elhajtson wiltshirebe.

A Malfoy-kúrián már izgatott hangulat fogadta. Draco a kapuban várta, s együtt siettek fel az emeleti hálóba, ahol Pansy vajúdott. Blaise azonnal kezet mosott a mosdóban, nekilőtott kipakolni a legfontosabb dolgokat.

- Hogy vagy mióta kezdődött? – kérdezte Blaise.

- Hol voltál eddig inkább az a kérdés? – mordult Draco.

- Draco!  - csattant Pansy. – Blaisenek nyilván nem csak az a dolga hogy a te hívásodra ugráljon! Hiszen megszületett a kicsi igaz? Hogy van Daphné? Nem kellett volna így sietned – mondta Pansy szemrehányóan.

- Így van pont egy hete született Fabian Zabini. 3650 gramm kékes a szeme, de már egészen sötét és olyan sötét a haja mint mindkettőnkké – felelte Blaise. – A bőre egy picit halványbarnább, de nagyon kis sápadt még – tette hozzá.

- Ó biztos gyönyörű baba – vicsorogta Pansy, ahogy érkezett a fájás. Blaise megismételte ugyanazokat mint egy héttel korábban, partureint, málnalevél, hashajtó.

- Két óráig Pansy tagadta hogy fájásai vannak – felelte rosszallóan Draco. – Már legalább öt órája vergődünk – mondta Draco. Pansy kilépett a mosdóból.

- Megvizsgállak feküdj fel!-  intette Pansyt Blaise. S ahogy Pansy felfedte a combjait Blaise benyomakodott az ölébe. Pansy összepréselt fogakkal felnyögött.

- Tudom, nem éppen kellemes – nyugtatta Blaise. – De szükségszerű.

- Mit művelsz vele? – szörnyülködött Draco.  Pansy összepréselt ajkakkal tűrte ahogy Blaise végigtapogatja. Blaise összepréselte az ajkait, s rezzenéstelen arccal tapintotta át Pansy  ölét.

- A magzatvíz már elfolyt – nézett a két Malfoyra Blaise.

- Igen onnan jöttünk rá, hogy készülődik a világra jönni – bólintott Draco. – Összekoszoltad anyám díványát a szalonban – nézett Pansyra.

- Igen, gondolom milyen sokat fáradhatnak a házimanók, amíg eltüntetik a foltokat én is együttérzek a manókkal – vágta rá dühösen Pansy.  – Minden rendben? – kérdezte Blaiset.

- Hogyne, ne idegeskedj Pansy – nyugtatta Blaise. Pansy nagyon csendesen vajúdott. Csak a tenyere volt már tiszta vér ahogy ökölbe szorította a kezét minden fájásnál, s összepréselte a szemhéját, és a száját, de hang nem hagyta el a száját. Draco idegesen járkált körülötte.

- Mond mit csináljak? – nézett Blaisere tanácstalanul Draco.

- Ülj már le a seggedre! A frászt hozod már rám is ezzel a járkálásoddal! – szólt rá Blaise. – Menj masszírozgasd Pansy derekát!

- Mi van szórakozol velünk? – kérdezte Draco, de engedelmesen Pansy mögé ült és dörzsölgetni kezdte Pansy hátát. – Jól csinálom?

- Draco mi az amit te valaha is jól csinátlál? – kérdezte vissza gúnyosan Pansy.

- Például téged is jól felcsináltalak – nyomta meg a jól szót erősen Draco.

- Látod ilyen – nézett Blaisere hitetlenül Pansy.

- Ha lány, akkor áshatod neki a gödröt kint a Malfoy parkban – jegyezte meg Draco Pansy fülébe súgva.

- Nem tudom mit pattogsz ,amikor mindketten tudjuk, hogy fiú!

- végülis megbeszéltétek? – nevetett rájuk Blaise. A két Malfoy egymsától teljesen külön kérdezte meg őt, hogy mi lesz a gyerekük neme és mind a ketten a lelkére kötötték nehogy elárulja a másiknak hogy megkérdezték. Magában jót mulatott a két Malfoyon. És a reakció termsézetesen teljesen eltért. Draco arcán széles vigyor terült szét, de Pansy halottsápadttá vált.

- Draco elszólta magát – húzta el a száját Pansy.

- Igen, véletlenül… - vallotta be Draco.

- Jellemzően nem bírta tartani a nagy száját igen – felelte Pansy, miközben  megmarkolta a baldschin fáját, ahogy érkezett a fájás.

- Hogy vagytok, boldogultok? – kérdezte Pansy.

- Többé-kevésbé! A nyakamra szakadt minden. Teljes káosz van otthon. Hát nincs segítségünk és hát ez nem egy szokványos élet helyzet.

- Teljesen megértem – bólintott Pansy. – Ha nem most lett volna nekem is esedékes elnéztem volna rátok, de már csak órák kérdése volt mikor robbanok fel mint egy túlfőzött bájitalos üst – mérgelődött Pansy. – Fogalmam nincs hogy fogom én világra  hozni ezt a gyereket – fújtatott Pansy a hasára szorítva a kezét.

- Mindig nyavalyog – húzta a száját Draco. – Már egy hónapja csak ezt hallom, hogy én tettem ezt vele. Hát ki más. És persze hogy is várhatott tőlem mást mint hogy így kicseszek vele. Persze az, hogy ő milyen szörnyűségeket tett velem!

- Az a skorpiós eset nem volt rossz. És névadásnak is tökéletes – zihálta Pansy.

- Anyámnak beadta, hogy a Scorpius név milyen jó lesz a kicsinek hiszen egy Malfoy, aki szerencsés csillagzat alatt születik. Anyám köpni nyelni nem tudott olyan rafináltan választott nevet a gyereknek Pansy – rázta  fejét Draco. – Nem ismertem a feleségemre, hogy ennyire eszes tudott lenni.

- Hazudik! Pontosan ilyennek ismert! Hogy úgysem hagyom magam és elérem amit akarok! És én választok a kicsinek nevet. Már most mondom előre iktathatod is Blaise. Scorpius Malfoy lesz – mondta Pansy.

- Előbb szülessen már meg – figyelmeztette őket Blaise. – Gyere Pansy megvizsgállak! – intette fel az ágyra a nőt.

- Már megint? – Pansy bosszúsan tette szét a lábát és érezte a fájdalmas behatolást. – Mond ezt direkt csinálod? – kérdezte Blaiset sziszegve. Blaise áttapintotta a méhszájat, a baba fejét. A méreteket. Kihúzta a kezét, s egy törlőkendőbe törölte a vért az ujjairól. Draco rémült szürke szemekkel meredt rá.

- Meghallgatom a kicsi szívét rendben? – Blaise egy sztetoszkóphoz hasonló korongot szorított PAnsy hasára, s komor arccal hallgatódzott.

- Baj van igaz? – kérdezte idegesen Pansy. – Nem is tudom, például az utolsó héten már egyáltalán nem mozgott – harapott az ajkaira Pansy. Blaise nem felelt.  Áttapintotta a Pansy hasát, nézte a méh keménységét.

- Ühüm, igen értem – mondta szűkszavúan Blaise. – Ne aggódj, nyilván kevés volt a hely már persze hogy nem mocorgott. Mennyire volt zavaros a magzatvíz? – kérdezte a párost.

- Hát ööö… - Pansy beharapta az ajkát.

- Nem láttuk, mivel sötétzöld a szövet – felelte Draco morcosan.

- Vagy úgy értem – biccentett Blaise. – Megvizsgálnálak még egyszer –  készült rá Blaise. PAnsy felnyögött ahogy Blaise benyomakodott az ölébe.

- Kétséget kizáróan még élvezed is ezt – préselte Pansy fájdalmasan eltorzult arccal. Blaise ökle ismét merő vér volt ,ahogy kirántotta Pansy öléből a kezét. Gyorsan törölte át. Draco és Pansy idegesen néztek össze. Blaise csak az alsó ajkára harapva gondolkodott. Draco és Pansy is az arcára tapadt tekintettel várták, hogy leolvassanak valamit barátjuk arcáról. A házimanók sebesen cserélték Pansy átvérzett derékalját. Blaise sietősen keverte a vérelfogyásgátló bájitalt, s megitatta Pansyval.

- Baj van, ugye baj van? – kérdezte remegő hangon Pansy.  Látta Blaise feszült arcát, ahogy igyekszik mosolyt erőltetni magára.

- Most ismét be kell… egy kicsit megforgatom bent a babát, mert az teljesen egyértelmű, hogy hiába indult meg a szülés, nem fekszik rá a méhszájra, ilyenkor egy kicsit ráforognak a babák és enyhén hátrabillentett fejjel jönnek a szülőcsatornába. Tehát egy kicsit irányba kell forgatnom, hogy majd a kinyomásnál már a jó irányba haladjon, különben nagyon sokat kell kínlódni vele – magyarázta nyugodtan Blaise. Pansy csak erőtlenül biccentett, lehunyt szemmel tűrte, hogy Blaise benyomakszi az ölébe. Az egész forgatást érezte és valami borzalmas volt.

- A francba Blaise! – sziszegte Pansy  a körmét a baldachin fáján csikarva a fájdalomtól.

- Tudom, nagyon kellemetlen érzés, de muszáj vagyok megcsinálni – szólt türelmes nyugtató hangon Blaise.  Pansy arcából kifutott a maradék vér is, félő volt, hogy elájul a fájdalomtól.  Blaise határozottan forgatta meg a baba fejét,  beigazgatva a megfelelő helyzetbe.  Már érezte, ahogy árjában ömlik a vér a karja mellett ,s ahogy kihúzta a karját akár az özönvíz mindnet elárasztott.

- Merlin mindenit! – hördült Draco, ugyanolyan sápadtan mint az eszméletéért küzdő Pansy. – Blaise! Mi a fenét művelsz? A feleségem van a kezed közt és a fiam! Ha bármelyik is belehal a szülésbe perbe foglak és tudod, hogy ez mit jelent, egy Malfoyt nem lehet legyőzni a bíróság előtt sem – fenyegette meg Blaiset tébolyultan Draco.

- Draco nyugodj le! – szólt neki Blaise miközben fertőtlenítős oldatba áztatta a kezét, s a csipogóját keresgélte.  Bevonult a Malfoyok elől a mosdóba.

- Pye készenlétbe helyezzetek egy asztalt sürgős gyógyítói beavatkozáshoz!  - mondta gyorsan Blaise, s kilépett a mosdóból. Újabb adag vérelfogyásgátló bájital. Újabb adag parturient. Pansy ölénél újabb törülköző vérzett át.

- Mit művelsz velük te kontár, kuruzsló? – támadt neki ijedten kimeresztett szürke szemekkel Draco.

- Draco a legjobb lesz, ha most kimész – mondta hűvös nyugodt hangon Blaise.

- Mi? Nem hagyom magára a feleségem. Azt hittem együtt lehetünk olyna igazán apás szülésre – nézett tanácstalanul PAnsyra.

- A körülmények ezt nem teszik lehetővé, kérlek hagyd el a szobát Draco – nyomatékosította Blaise. Draco megszorította Pansy kezét.

- Nem lesz baj. Blaise itt van – nyugtatta Pansy.

- Egy nagy fenét! Már rorhadt nagy baj van – morogta Draco, ahogy puszit nyomott Pansy csapzott homlokára, s még utoljára visszanézett az ágyon vajúdó feleségére. Újabb törülközőt cseréltek az ölén, a vörös cseppek végigcsöpögtek a talajon. S Dracót most már tényleg páni félelem fogta el. Ahogy a halottsápadt Pansyt látta a fehér ágyneműn a vércseppek közt. Bevágódott az ajtó elzárva tőle a látványt. Blaise gyorsan dolgozott. Megpöckölte a fecskendőt, spriccolt a levegőbe, s azonnal beledöfte Pansy hüvelyébe. Pansy felszisszent.

- Nyugalom, sietnünk kell – felelte rá Blaise idegesen. – Gyorsítja a tágulást, nagyon lassan halad sajnos és ennek a babának gyorsan ki kellene most már jönnie, gyorsabban mint ahogy szeretne. Tíz perc a  tágulás, utána megindítom a szülést – foglalta össze Blaise.

- Blaise! Velem ne foglalkozz A kicsit mentsd jó? annyira fontos Dracónak te is tudod! Annyira akarta már ezt a gyereket! – kapta rá vizenyős ideges szemeit Pansy.

- Nyugalom! Koncentrálj a légzésedre! – paskolta meg Pansy kezét feszülten Blaise. Ránézett az órájára. Sok a vér, ó de mennyire sok! Halkan kinézett Dracóra. Idegesen le fel járkált a háló melletti szalonban. Letette a kiürült whiskyspoharat a dohányzóasztalra, s a várakozó Blaisere nézett.

- Nem akarta ezt a gyereket. Én erőltettem. Ha történik valami…az az …én lelkemen szárad… - nézett fel kétségbeesetten Draco.  – Tudod most egyfolytában az a mondat jár a fejemben amit Pansy akkor mondott nekem, amikor megtudta, hogy terhes. Hogy még soha nem féltem attól, hogy elveszítek valakit, akit nagyon szeretek. Igaza volt. De most érzem. Blaise tegyél valamit jó? Akármit! Csak Pansyt ne! Én nem bírnám ki, …ha elveszíteném.

- Csak azért jöttem ki, hogy figyelmeztesselek, ez hangos lesz, szóval nyugodtan disaudiózz, vagy amit akarsz, vagy akár le is mehetsz sétálni addig, mert hosszú lesz, egy óra múlva nézz vissza. Nem érdekelnek most a sirámaid Draco – intette le amikor Draco megint a gyóntatójának akarta nézni és belekezdeni a bűnbocsénatért esedezésre.  – És Draco, nem nekem kellene elmondanod, hogy mennyire fontos neked Pansy, hidd el. Nekem tökre mindegy, hogy fontos-e neked vagy sem. De Pansynak nem! – azzal bevágta maga mögött az ajtót a szülőszoba mögött.

- Na közölted vele, hogy áshat sírt kettőt is? – kérdezte ironikusan Pansy.

- Jól van látom a maró öniróniád megmaradt, helyes – mosolygott rá Blaise. Draco csak bambán meredt az ajtóra. Sokáig nem érkezett bentről semmi, aztán egyszer csak a levegőbe hasított Pansy velőt rázó sikolya. Draco a földre rogyott, s a rá telepedő sötétségben egyetlen kiutat talált. Hogy hozzákezdjen Merlinhez fohászkodni!