Blaise áttörölte Pansy homlokát. Pansy hiába erőlködött küzdött, már vergődött a fájdalomtól, a baba egy millimétert sem haladt előre. Blaise idegesen tapogatta a méhszájat. Ki-be csúszkál a magzat és ezzel csak Pansy fárad ki teljesen.

-         Pansy nyugodtan sikítsál nincs itt más csak te meg én. Az én fülembe számtalan nő sikoltozott már hozzá vagyok szokva ne aggódj – vigyorgott rá Blaise. – Ne fogd vissza magad, ha azon is erőlködsz hogy csendben légy rengeteg energiádat elpazarlod – mondta Blaise.

-         A fenébe is! Nehezebb ez mint képzeltem – préselte magából Pansy.

-         A következőt fogjuk csinálni – Blaise feltérdelt az ágyra, s Két tenyerét a baba lába mögé a gömbölyű pocakra tette. – Egyszerre. Te nyomod én pedig innen hátulról nyomom a babát, hogy ne csússzon vissza a méhbe. Rendben? – Pansynak már akármit ajánl fel rábólint ez látszott rajta. Kimerült volt szédült a vérveszteségtől, fájdalmai voltak. Érkezett a fájás. Pansy előregörnyedt Blaise erősen rátenyerelt Pansy hasára, s Pansy a fájdalomtól erőlködve sikoltott. Pansy nyomott Blaise tenyerelt, sikoltás. Torokból mélyről kiáltozott, reszketett Pansy egész teste az erőlködéstől, Blaise bíztatta, tenyerével szorította Pansy hasát. Markolta a baldachin fáját, szenvedett egész testében, még Blaise sem látott ilyen gyötrelmeket, amivel Pansy most küzdött, s kínlódva hozta világra a Malfoy nevet továbbvivő Scorpius Malfoyt. Erősen sírt fel a kisfiú, anyja fájdalmát hozva magával. Pansy hátrahanyatlott az ágyra. Blaise azt hitte eszméletét is vesztette, gyorsan látta el anyját és gyermekét. Mindne csupa vér volt. Scoprius feje erősen csatakos a vértől, ami a szülőcsatornából származott, a manók gyorsan tisztítgatták az újszülött Malfoyt. Blaise eldolgozta Pansy sebeit, s még gondosan hálóruhát is cserélt rajta, eligazgatva a nedvszívó alsóneműt a nőn felhúzta az ágyba a párnákra. Scorpius élesen sírt, panaszosan dühöngött idekint a hideg márciusi éjszakában. Draco ijedten hallotta, hogy semmi más hang nem érkezett bentről Pansy sikoltásai után csak a kis éles sírás. Megszületett a fia! Képtelen volt kivárni, hogy Blaise kijöjjön hozzá, látni akarta, hogy hogy van Pansy. Berontott a hálószobába. Pansy falfehéren teljesen mozdulatlanul feküdt az ágyban, lehunyt szemekkel, sötét ében hajjal.  Draco egyenesen hozzá rontott. Az apró fehér kézfejre nyomott csókokat. S az ében hajat simogatta. Idegesen nézett Blaisere. Pansy meg sem rebbent. Csak feküdt. Mozdulatlanul.

-         Él? – kérdezte ijedten.

-         Persze hogy élek! – lehelte halkan Pansy. – Szerettél volna már elföldelni mi? – kérdezte erőtlen gúnnyal a hangjában. Bágyadtan lebbent meg kissé a szempillája. Annyira gyenge volt, most még a szempillaemelés is nagy fáradtságába került.

-         És itt hozom a legifjabb Malfoyt! – lépett hozzájuk a gondosan bebugyolált panaszosan nyöszörgő kis csomaggal Blaise. Ő igazgatta Pansy melléra a kicsit, mer Pansy annyira erőtlen volt, hogy már a karjait sem tudta kinyújtani a fiáért. Csak lenézett a nyöszörgő panaszosan összehúzott szürkéskék szemekre. – Fiú és teljesen egészséges! – mondta Blaise megkímélve Pansyt a kérdések fáradtságától. Pansy szemhéja egy kicsit jobban meglebbent.

-         Fiú és egészséges…és …szőke Merlinre tényleg szőke! – sírta el magát Pansy, ahogy fia feje tetejént meglátta az apró pihés szőke hajszálakat. Nem ében volt, nem sötét, mint Pansyé. Hanem világos, mint a Malfoyoké. – Ó hát mégiscsak szőke lett! – sírta mosolyogva, s ujjaival óvatosan megérintette a pihés szőke hajszálakat.  Draco nem is mert a kicsihez érni, csak Pansy kezét szorongatta megállás nélkül.

-         Igen, tényleg szőke – mosolyogta Draco. – de mit számít az! Jaj Pansy! – Figyelte ahogy Pansy hozzá hajolva hullatja forró könnyeit az ingujjára, a megkönnyebbült boldog mosolytól.  S ernyedten nyomta el az álom, de közben még csorogtak a könnyek a szemhéja alól sokáig.

Pansy erős fenyőillatot érzett maga mellett. Sokáig tartott amíg megtalálta az utat, hogy hol is van mi is történt vele és hogy hogyan is kellene felnyitni a szemét. De hát emgszületett a kisfia! És Szőke! Ettől szinte kipattantak a szemei. Draco frissen borotváltan, de álmosan ült mellette az ágyban, de csak előrefelé figyelt.

-         Mi az? Mit csinálsz itt? – kérdezte homlokráncolva Pansy ,ahogy Draco az ágyban ülve maga elé vigyorog.

-         A fiamban gyönyörködöm – felelte Draco.

-         Ő is itt van? – kérdezte Pansy  bágyadtan lepillantva. Akkor látta, hogy Draco a babahordozóban fekvő Scorpiust ringatja az ágyon, s a fiára vigyorog.

-         Blaise szerint éhes – mondta Draco.

-         Már csakis rád vártunk – szólalt meg a sarokból Blaise. – A fiad nagyon türelmes baba, megvárta amíg felébredsz – mosolyogta, s Draco nemtetsző szempillantásától kísérve kivette a kisfiút a babahordozóból, s Pansyhoz lépett vele. Scorpius most már nyöszörgött. – Nagyon csendes. Más baba már visít ha nem kapja meg az első nyekkenésére amit akar. A fiam legalábbis ilyen – nevetett Blaise.

-         Itt maradtál jaj Blaise! Sietned kellene haza – mondta Pansy fáradtan.

-         Az első szoptatást mindenképpen meg akartam várni, mert nem olyan ösztönös az, mint ahogy az anyukák hiszik – Blaise eligazgatta a megfelelő helyzetbe a kicsit és Pansyt is. Scorpius várakozva tátogatta a száját, majd mohón rákapott a mellbimbóra. Ahogy megrántotta az első szopómozdulatra a felnőttek összemosolyogtak.

-         Ó, de különös érzés – modnta zavartan Pansy. Blaise kacsintott rá egyet.

-         Közben megnézlek alulról gyorsan jó? – mondta Blaise, s átvizsgálta Pansyt.  – Magatokra hagyhatlak titeket? Nem álltok egymásnak? – kérdezte Blaise. – Draco ne fáraszd le Pansyt, nagyon kimerült. Hagyd pihenni!

-         Nem bántom, most úgyis lefoglal a fiam szemlélése – mondta csecsemőre tapadó szemekkel Draco.  Blaise elvette a kicsit Pansytól, s Draco vállára tette. – Nehogy ő is elsőre lehányjon, mint Fabian.  – magyarázta Blaise. Közben szedelőzködni kezdett. – Nem, persze, ez csak a Greengrassok sajátja. Gondolhattam volna – rántotta meg a vállát Blaise. – Jó babázást, holnap benézek rátok! – köszönt el a Malfoyoktól. Draco alig mert a fiához érni.

-         Mi van ha eltöröm valamilyét, olyna törékenynek néz ki – figyelte az apró újszülöttet Draco.

-         Ó szőke! Szőke! – simogatta meg a pihés kis hajat Pansy. Madarat lehetett volna most fogatni vele.

-         Szőke mint az apja! Kiköpött úgy néz ki mint én – méregette az ásító csecsemőt Draco, ahogy eligazgatta a babahordozóban. – Mindenki ezt mondta. Anyám és apám is.

-         Tényleg? Ó, hát az nagy szó – mosolygott a kicsire Pansy, s megérintette az aprócska ujjakat. – Jaj Merlinre milyen picike! - Draco le akarta emelni az ágyról, de Pansy visszatartotta a mozdulatával. – Ne vidd el tőlem, had nézzem én is egy kicsit! – súgta halkan.

-         Gondoltam beteszem a kiságyba – habozott Draco, de visszaállította a kicsit maguk közé. Pansy nem felelt, csak nézte, ahogy Scorpius időnként még megemeli a szemhéját, mered a szüleire, aztán ismét becsukja a szemét. – Amióta megszületett egyfolytában nézem – nevette el magát Draco. – Addig akarom nézni, amíg nem látom akkor is, ha már becsukom a szemem.

-         Szerintem én róla álmodom. Én olyna boldog vagyok hogy szőke lett – simogatta meg az apró lábakat Pansy.

-         Te viszont engem tettél nagyon boldoggá – simította át a nő arcát Draco, s a száját Pansyéhoz simította. Mohón falta a halvány vértelen ajkakat, s a tenyerét Pansy sima vékony nyakára csúsztatta. Férlelökte a babahordozót, ahogy közelebb csúszott Pansyhoz. Sokáig ringott a hordozó hintázott előre hátra. Draco zihálva szakította meg a nyelvjátékukat. – Bocs. Pihenned kell! Aludj! Ha ébren vagy pláne nem bírok magammal állandóan csókolnálak és szorongatnálak mindkettőtöket. Ha alszotok legalább csak nézlek titeket – húzódott el Draco ,s elhelyezkedett az ágyon, a babahordozóban álomba merülő fiát nézve. Pansy is kezét a babahordozó szélén pihentetve figyelte egy ideig a fiukat, de végül a fáradtságtól elszenderedett. Draco sokáig nézte a fiát és a feleségét az ágyban, nem bírt betelni az új jövevénnyel. Szüntelen csodálgatta, anélkül, hogy hozzá mert volna érni. Csak nézte. S közben elöntötte a szívét a határtalan boldogság. Életében nem volt még ennyire boldog. Egészen biztos, hogy nem. Mert ez a nap most mindent felülmúl. Ahogy a békésen szuszogó fia álmát őrizheti itt csendesen szemlélődve. Apa lett.  A fia Scorpius Malfoy, s a Malfoyoknak is az asztrológia iránt olyan nagy mély vonzalmat érző Narcissa Malfoynak is elégedett nevet Pansy kiválasztotta a fiuknak. Mert a Malfoyok talán mégiscsak szerencsés csillagzat alatt születnek. Pansy mellett Draco is éppen ugyanebben bízott. És a szőke Scorpius Malfoy nevét mondogatta Draco egyfolytában magában. A fia neve. A fia, aki alig egy naposan itt alszik mellette. S a legkomolyabb, legintelligensebb és legszebb nő ajádnékozta meg vele, akit csak ismer a varázsvilágban. Apja szerint Pansy több Malfoyságot ad majd a fiának, mint amit ő vagy bárki más. Nem számít. Nem számít a Malfoyság. Még ha titkon most tényleg ő is örül, hogy a fia mindenben örökölte a külső jegyeket. Amin Pansy annyira félt és aggódótt és idegeskedett. A szőke Scorpius Malfoy. Igazán csak jó dolgokat örökölhetett. Attól az okos boszorkánytól, aki az anyja, és attól a varázslótól, aki a legősibb családok egyikének sarja, szőkén és arisztokratikusan.