A Malfoy-címeres hintó szinte zökkenés nélkül siklott az úton. Megcsillant az ablakon a tavaszi napfény. A beeső napsugár hófehér takarót világított meg, gondos kezek lejjebb igazgatták a puha kötött anyagot, hogy az apró kezeket érje egy kicsit a napfény. Megérintette a kicsi hasát a gyémánt gyűrűs asszonyi kéz.  Meleg a takaró.

- Nem fog így fázni? – hajolt a babahordozó felé a szőke hajú férfi is.

- Szerintem most melege van – súgta vissza az ében hajú nő.

- Kár, hogy nem tudja egyenesen megmondani nekünk, hogy éppen hogy érzi magát, elég nehéz kitalálni egy ilyen kisbaba kívánságait – sóhajtotta Draco.

- Mint ha az én kívánságaimat teljesítenéd! Akkor sem teljesíted, ha mondom neked –felelte Pansy, de közben Scopriust nézte ahogy megmozgatja álmában a kis lábait.

- Te magad is tudod teljesíteni azokat – igazgatta a mandzsettagombjait fekete dísztalárján Draco.  Pansy könnyű csipke fejfedővel, fehér tavaszi ruhában volt, akárcsak a finom anyagú puha fehér pólyába burkolt Scorpius. – Remélem Blaise-ék nem késnek el a szertartásról.

- Draco hidd el, mi fogunk inkább késni – pontosította Pansy.

- Sosem késnék el a keresztfiam keresztelőjéről – vágta rá flegma arckifejezéssel Draco.

- S a saját fiadéról? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

- Most a kettő egybeesik, nem mindegy? – nézett rá grimaszolva Draco. Pansy lemosolygott a fiára, majd megszorítva Draco hegyes állát puszit nyomott a dacosan összepréselt férfiajkakra.  A Wiltshire-i katedrális előtt már ott álltak rendkívül dekoratívan a keresztszülők. Blaise fekete talárjának vállán fehér pelenka. Draco leugrott a fogatról lesegítette Pansyt, s kiemelte a babahordozót, benne a békésen szundikáló Scorpiussal. Ellenben Fabian élénken sírt. Blaise a vállára igazgatta a fiát.

- Mi van mi ez a pelenkatömés? – kérdezte gunyorosan Draco.

- Ó mindjárt végighány, ismerem – nézte a most bágyadtan vállára könyöklő fiát Blaise. – Fogadjunk nem úszom meg ezt a keresztelőt valami alapos hányásos jelenet nélkül. Azon tanakodtam vajon melyikük lep most már meg ezzel a kedves gesztussal. Fabian, aki épp most evett a kocsiban, vagy Daphné, aki ideges – nézett a fehér csipkefátyolban izgatottan toporgó Daphnéra. Fekete haja dúsan omlott a csipkeruhájára, amely térdig ért, de a szoknyarészen áttetsző muszlinanyag fedte az alsó csipkét és leért egészen a cipőorrig, míg hátul kissé seperte a wiltshire-i katedrális előtti koptatott lépcsők kövezetét.

- Pansy még nem is láttalak amióta anyukák lettünk – mosolygott Daphné, s megölelte egymást a két nő.

- Had nézzem meg a keresztfiamat – vette el Blaisetől a kisbabát Pansy.

- Vigyázz fokozottan hányásveszélyes – figyelmeztette Blaise. Pansy csendesen nevetett rajta. Daphné is lehajolt a babahordozóban alvó Scorpiushoz.

- Na a mi fiunk aludna ennyit – morogta Blaise. – Egész éjszaka visítozik, és várja hogy leokádhasson – mérgelődött Blaise.

- Blaise fejezd most már be! – nevetett Daphné.

- Hazaérek a Mungóból, és persze vegyem már ölbe egy kicsit, erre blööö… - Blaise nevetve vette vissza a fiát Pansytól.

- Scoprius csak azt nem bírja, ha Pansy tejét kell emésztenie – felelte rá gúnyosan Draco.

- Na meg ha a nagyanyja és az apja felé hajol. Akkor sírógörcsöt kap – felelte rá hidegen Pansy.

- Felszerelkeztem  pelenkával, mert tudom, hogy oda lesz a dísztalárom, a hányásban fogok úszni és bűzölgök a pap előtt – sopánkodott Blaise figyelve, hogy Fabian mikor készül böffenteni egyet. – Ha böfög most már eldobom.

- Nem igaz! Nem szokta, ne vegyétek komolyan – legyintett Daphné. –Tudjátok az a legjobb, hogy blaise ennyire ért a kicsikhez, nekem még nem is kell törnöm magam, alig várom, hogy hazaérjen, mert mindig bizonytalan vagyok, ha egyedül vagyok a gyerekkel. Valamit biztos elcseszek vele – nézett Fabianra. Mindkét baba fehérbe öltöztetve, szép pólyában fecergett. Scorpius a babasírásra ébredezni kezdett.

- Jaj de nem bánnám, ha végigaludnák a keresztelőjüket – sóhajtotta Blaise, miközben összehajtogatta válláról a szövetpelenkát ,s bedobta a Zabini-fogat ülésére.

- Na jól van most már kész vagyunk mehetünk? – türelmetlenkedett Draco. Egész héten lázban égett a fia keresztelőjére készülve. Blaise nyitotta a sort, előre indulva belépett a katedrálisba a karján a fiával. Ahogy Dracóék beléptek összenéztek. A katedrális hűvös levegője mellbe csapta őket.

- Fázni fog – súgta Draco a foga közt szűrve, s figyelte, ahogy Scorpius felhúzza a térdeit, s rúgdos néhányat a levegőbe.

- Dehogy fog, a keresztelőn amúgy sem lehet teljesen bebugyolálva – felelte Pansy. Az oltárnál már várta őket a pap. Besütött a napfény a katedrális belsejébe. Az ősi kopott mintájú kövezeten játszott a tavaszi koradélutáni napfény, az ablaknál madarak csiripeltek, köszöntve az újjonan érkezett apró csecsemőket.  Pansy kivette Scorpiust a babahordozóból, s a karjára fektette fiát. Blaise is átadta a csipkefátylas Daphnénak a kicsit, s várakozva felnéztek az oltár világos emelvényére.  Mind a két család ünnepélyes keresztelői díszöltözetben, a férfiak fekete dísztalárban, elegánsan, vasalt élű nadrágban, Blaise jellemzően térdig érő, kissé lobogó anyagú laza szövetű ruhája mellett, a kissé konzervatív, hűvös, bokáig érő keményített gallérú Draco kontrasztja élesen kiütközött. A két keresztanya sötét hajába csipkefátyolt erősítettek, s ahogy a két anya egymással szemben állt karjukon a szép fehér redőzésű keresztelői pólyába takart szinte teljesen egyidős gyermekkel a két férfi cinkosan összekacsintott a nők feje felett.  Először Dracóék kerülték meg a pap vezetésével a boszorkánykört, majd Blaiseék kerülték meg a csecsemővel a boszorkánykört, s az oltár mellett egymással szemben megálltak, az édesanyák a karjukon tartva gyermeküket. Daphné könnyedén rázta Fabiant, aki hatalmas szemeit meresztgette anyjára és az ismeretlen környezetre. Scorpius szeme is felpattant, s először csendes nyöszörgésbe kezdett. Pansy kissé megringatta  a karján, mire Scorpius csak összeráncolta a homlokát, de csendben maradt. A katedrális magas fennkölt halvány freskós mennyezete borult a szűk keresztelő bennsőséges élménye felé. Csak a két keresztszülő érkezett a csecsemőkkel. A fényűző, látványos esküvőik után a keresztelő intimitása egy egészen sajátos, mégis emelkedett hangulatot adott a családi eseménynek. Hogy a két nagyon jó kapcsolatban lévő pár a legfinomabb kelmékben, a legvisszafogottabb ékszerekben, a legkomolyabb elhatározással készülnek keresztségbe fogadni a másik gyermekét. Csak a karikagyűrűk csillantak a napfényben, a halvány mosoly bújkált az ajkaik körül, az édesanyák kisimult arccal pillantottak le időnként a babák mélykék szemeibe. A smaragd, a szürke a sötét és melegbarna szempár felváltva találkozott egymással.  Barátságos mosollyal készültek első igazán gyermekükhöz kötödő szertartásos eseményhez. A két kisfiú mocorgott a pólyában, időnként megmoccantak az apró ujjak  a sűrű pólya puha anyaga alól kiszabadítva, Daphné és Pansy is jobb kezét a kicsi hadonászó tenyerére téve halkan suttogott a saját fiának. Ellenállhatatlan volt mindkét baba. A két férfi össze-összemérte a saját gyermekét a másikéval, de igazán képtelenség lett volna hasonlóságot mérni. Fabian sötét haja, energikus kíváncsisága, és babahangjai, melyek betöltötték és a templom oltárszárnyát, s visszhangozták az ódon falak, és a szőke Scorpius, aki csendesen szorította meg anyja ujját, s békésen szemlélődött, időnként homlokráncolva hallgatva a pap felcsendülő hangját. Draco játékos fintort vágott a kicsire, s Scorpius elmosolyodta magát, ahogy apja egy lopott pillanatig vele foglalkozott. Blaise felvigyorgott a szertartást vezető papra, ahogy fellépett papi ruhájában az oltárhoz.

- Egy varázslóval gyarapodott a varázsvilágunk. Üdvözöljük most az oltár fénye előtt, e gyermeket. Scorpius Malfoy – A pap a Malfoyok felé tett egy apró mozdulatot. Pansy az oltárhoz lépett a kicsivel. Daphné átadta addig Fabiant Blaise karjaiba s várakozón a papra nézett. - megkeresztellek téged Merlin adta jogommal, vigyázzanak rád varázslat, a bűbáj, a jó és a rossz minden erői. Felkérem a keresztanyát – Daphné fellépett az oltárhoz Pansy mellé. – Tartsa keresztvíz alá a gyermeket édesanyjával, s mondja utánam a következő esküt. – A mélyített medence felé tartotta előre két kézzel Pansy a fiát. Daphné átvette a kicsit, s Pansy is alátartott. – Ígérem, hogy Scorpius Malfoyt, keresztségben fogadott fiamat, anyjaként szeretni védeni és óvni fogom. Életét mint saját gyermekemét minden erőmmel végigkíséri nevelői gondoskodó szülői szeretetem. – Daphné tisztán csengő hanggal elismételte a fogadalmat, miközben Pansyval összemosolyogtak Scorpius felett. A pap sós vízzel megspriccelte Scorpiust a keresztelés rítusaként, mire Scorpius fintorgott egyet, de csak gyanakvó tekintettel meredt a papra, nem kezdett el sírni. Blaise Draco mellé állva a fia hátát simogatva figyelte, ahogy a két fehér csipkefátylas nő, a keresztvíz alá tartja a csecsemőt.  Kiemelték a medence felől a kicsit. – Felkérem a keresztapát is esküje megtételére – Daphné az oltárnál megzavarodva adta Scorpiust előbb Dracónak .Aztán átvette Fabiant Blaisetől, és végül Draco adta át Blaisenek a szőke hajú kisfiút. Blaise rákacsintott Dracóra a keresztelőmedence felett, s biztosan tartva a kicsit a tál felé tartotta. Draco is alátartott a fiának.

- Én, Blaise Zabini fogadom, hogy a keresztségben rámruházott atyai felelősségem teljes tudatában, Scorpius Malfoyt, keresztfiamat, családtagként fogadom, atyai védő, nevelő és gondoskodó kezem atyjaként terjesztem ki rá. – Ahogy Draco ellépett Daphné lépett a medencéhez, s Blaise-el ketten emelték az oltár felé a legifjabb Malfoyt.

- Ezennel a wiltshire-i katedrálisban megkereszteltetett, s a keresztségben a Scorpius Malfoy nevet kapta. Ismerd meg a varázsvilág tanításait, történetét, s légy teljes tagja társadalmunknak! – Majd a két keresztszülő mondta egyszerre az esküt:

- Történjék veled bármi, váljék belőled akárki, mindig várunk, ismerünk, téged szolgálunk, s szeretünk – Daphné élénk tiszta nőies hangja mellett Blaise férfias lágy hangja csengett, teljesen együtt mondták a keresztségbe fogadás végső aktusát, miközben Blaise erősen tartotta a magasba az izgő-mozgó Scorpiust, aki már élénken mozgatta lábait, de a fejénél és a fenekénél Blaise határozottan tartotta a csecsemőt, Daphné tenyerével csak alátartott, mint egy készenlétben, a határozott férfi tartásnak. Apró halvány pára lebbent az oltár felett, ahogy a pap pálcájával hintette a keresztelőigét, a keresztségbe tartó Blaise és Daphné karjaiban mocorgó Scopriusra.   Daphné átadta Pansynak a csecsemőt, s Pansy gyengéden behelyezte a szép fehér takarói közé Scopriust. Az oltárra lépve Fabiant tartotta a karjaiban keresztvíz alá Daphnéval. Fabian hatalmasakat ásítozott, miközben Pansy mondta felette a fogadalmát, amin a két anya összemosolygott. Ahogy megspriccelte a pap a sós vízzel Fabian dühösen felsírt és tüsszentett is.

- Még örüljünk, hogy nem hányta le a papot – dörmögte Blaise ,ahogy Dracóval léptek a pap elé, Draco tartotta keresztvíz alá a keresztfiát, majd a mellé fellépő Pansyval ketten emelték a magasba Fabian Zabinit, a keresztfiukat.  Ahogy Draco átadta Blaisenek a kicsit Fabian egyenes sugárban végighányta Blaise dísztalárját. Blaise egyik karján tartva a babát nézett végig magán, miközben röhögött.

- Ó – sietett hozzájuk fehér körömcipőjében kopogva Daphné, s elvette Fabiant Blaisetől.

- Hogy mennyire tudtam ,hogy megcsinálja ugye? De miért nem a papot okádta le? – súgta Blaise huncutul visszanézve az oltár felé.

- láttam rajta a sós víz nem tetszett neki, szerinetm nyelt belőle egy keveset – nézte a már vidáman mosolygó Fabiant Daphné.

- Látjátok, hogy milyen kis kárörvendő? – mutatott a fiára Blaise, miközben lakapta magáról a dísztalárját. – Mindig ilyen elégedetten vigyorog miután lehányta az apját – rázta a fejét nevetve Blaise. – Persze, mert állandóan rá van zuhanva Daphné melleire. Ami egyáltalán nem lep meg, de hát neki mégiscsak az anyja! – kacsintott Blaise vihorászva. – Nem tudja mennyi az elég.

- Szerintem teljesen jól viselte a szertartást – dobta hátra a fátylát Daphné, miközben becsúsztatta a cumit Fabian ajkai közé.

- Jók voltak a babák – bólintott határozottan Pansy is, figyelve, hogy Scorpius már ismét elszundított a babahordozóban, ahogy a nap besütött rá. Pansy igazgatta a napellenzőt, hogy a kicsi szemébe ne süssön a nap, de a testét melegítse a napfény. Draco a padra állítva a hordozót ringatta a fiát.

- Beüljünk ide a katedrális mellett van egy nagyon hangulatos kis fogadó, kiülhetnénk a külső teraszra – javasolta Draco.

- Akkor a Malfoyok vendégelnek meg minket? – húzta résnyire a szemét Blaise. – Gyere Daphné ne fogjuk vissza magunkat – karolta át Daphné derekát Blaise, s ő is a padra tette a babahordozót, amit a ZAbini-fogatból előkapott. Daphné beleigazgatta a csecsemőt. FAbian erőszakosan ritmikusan húzta fel a lábacskáit, és dühösen élénken csapkodta a karjait. Blaise szélebbre húzta a fiát, mielőtt lekever egyet a már békésen szuszogó Scorpiusnak.

- Ringatni sem kell, órákig képes ezzel szórakozni, hogy rángatja a lábait le-fel – nézte a fiát Blaise. – Nekem kiállna a hasizmom ettől amit egy nap levág, de a fiamnak meg se kottyan – vihogta, s a hordozó felé hajolva tenyerét a fia hasára tette, mire Fabian még fürgébben kapta össze a lábait és a karjait, s felvigyorgott az apjára.  Blaise felegyenesedett, de Fabian megállás nélkül dobálta magát, amitől persze ringott az egész babahordozó, és ez Fabian teljes megelégedésére szolgált.

- Gyertek sétáljunk át – emelte le az alvó Scorpiust Draco, s kézen fogva Pansyt könnyed léptekkel megindultak a kavicsos úton. Blaise egy ideig fejét ingatva figyelte Fabian sporttevékenységét, ahogy elszórakozik azon, hogy a teljesen rendezetlen mozgása nyomán hintázik a hordozó alatta, végül megunva a dolgot megmarkolta a babahordozó fogóját, s Daphné a másik végén ráfogott, s ketejük között lóbálták a gyereket.

- Szép tiszteletsummát kapott az öreg pap wiltshire-i katedrálisban – jegyezte meg Blaise, ahogy beérték a Malfoyokat. – Addig húzta az egészet, hogy csodálom, hogy nem aludtunk be. Fabian persze hogy nem volt álmos. Alig várta, hogy kidobja a taccsot, úgy teleette magát. De nem nyugszik. Ha nem szopik eleget még bömböl. Daphné mellein csüng órákat – rázta a fejét nevetve Blaise.

- Olyan meghitt volt az egész szertartás, teljesen meghatódtam – mondta Pansy.

- Itt szélen jó lesz? – foglalta le a templomhoz legközelebb eső asztalt Draco, s az egyik székre tette a babahordozót.  A két család egymással szembe foglalt helyet, a két nő egymás mellé, s a szülők közé húzták a csecsemőket. A napernyő könnyed árnyékot vetett rájuk az erős napfénytől. Draco hátradőlve nézett a napsütötte templomhomlokzatra. Kevesen voltak a kis templom melletti fogadóban. De mindenki megnézte a szépen felöltözött két családot. Lerítt róluk, hogy keresztelőről jöttek. A szép ünneplőruhák, Daphné még a fogatba hajította a fátylát, s most Pansy is levette, s megrázta ében bubifrizuráját, hogy átfújja a könnyed szél. Blaise a fia keresztlevelét olvasgatta, díszes kezdőbetűkkel írták a szülők és keresztszülők neveit is.  Daphné az étlapot böngészte, Pansy Scorpiusról lehajtotta a takarót, hogy egy kicsit érje a nap.

- Hoztad a napolaját? – rázta meg Draco karját, aki még mindig elmélyült az építészeti sajátságok megfigyelésébe. Draco a babahordozó mögé erősített táskából előkereste a napolajat, nézte, ahogy Pansy egy keveset az ujjaira tölt, s lágyan, nehogy felébressze az alvó babát átkeni a pólyából kiszabadított lábait.

- Én választottam szezámos csirkemellet grillezett barackkal és krumplival – tolta át Blaisenek az étlapot. Blaise letette a piros kockás terítőre a bőrborítású keresztlevelet, s átlapozta a menüt.

- eh…akkor nekem jöhet egy Roxfortos szűz-sült ezzel a kecskesajtos kevertkörettel és zárásként francia csokitorta – tolta tovább Blaise az étlapot.

- Nekünk maradjon a szokásos? – kérdezte Draco futólag Pansyra pillantva, aki még mindig Scoprius figyelte, nehogy rászálljon egy rovar. Pansy csak mosolyogva biccentett.

- Füstölt tengeri halas tál, házi kenyérrel és két éj és nap szelet – zárta a rendelést Draco.

- A szokásos? – vigyorgott rájuk Blaise.

- Igen, együtt jöttünk el még… - Draco homlokráncolva nézett Pansyra.

- Már kilenc éve igen – nevetett Pansy Dracóra csillanó szemmel.

- Hát szóval nem ma, amikor az esküvői időpontot kértük – magyarázta Draco. – És zuhogott az eső…

- Szakadt – egészítette ki Pansy. – Nyári zápor tudjátok! Közben süt a nap, és legalább három szivárvány az égen.

- Úgyhogy nem volt kedvünk esőben útnak indulni és befutottunk ide a fogadóba. Igazán nem is voltunk éhesek, csak hogy mégis fogyasszunk valamit, egy kis könnyű ételt akartunk rendelni. Azóta ez…egy ilyen megszokás lett. Az évfordulónkon mindig eljövünk ide és ugyanezt a menüt esszük -  mondta zavartan Draco, s futó pillantásokat vetett Pansyra.

- Vááá! Tisztára romantikus – könyökölt ragyogó mosollyal az asztalra Daphné és a házaspárt figyelte.

- Jól van ha akarod majd én is megduglak a kedvenc helyeinek, …megszokásból – felelte Blaise leintve Daphné túlcsorduló lelkesedését. Daphné megbökte a tenyerével, s az asztal felett egy csókot váltottak.

- Igen, érdekes lett volna megnézni, hogy amikor így wiltshire-ben jártunk itt a katedrális mellett mikor hogyan ettük ezt a menüt – nevetett fel Draco.

- Turbékolva egy tálból – nosztalgiázott Pansy.

- Egymás elé tologatva a tálat, hogy na egyél nekem nem kell – vigyorgott Draco.

- Volt hideg meleg, akár a jó házasságokban – zárta le Pansy.

- Ejha! – emelte meg a szemöldökét Blaise, s hozzálátott a szűzsültjából levágni egy darabot.  Fabian álmosan kiájult közöttük.

- És ki választotta a Fabian nevet? – Blaise csak Daphné felé fordította a szemét apró fejintéssel.

- Mert nálatok ki adta a Scorpiust? – kérdezett vissza Daphné. Draco is Pansy felé nézett.

- Ez van a nők ilyenek látod? Így jártunk Draco – vigyorgott Blaise. Pansy alig kapta be az első füstölt hal falatot Scorpius már éhesen felsírt.

- Hagyd egyél még! – intette le Draco, a táskából előkeresve a cumisüveget, Scorpius mohón kapott az anyatejjel teli cupisüvegért. Kimeresztett szemeivel hol a falatozó anyját nézte, hol a cumisüveget tartó apját. Draco letört egy falatot a házi kenyérből és belemártotta a tál aljában összegyűlt mártásba. Scorpius kitolta nyelvével szájából a tejjel teli üveget, és továbbra is felsírt. Pansy még egy falatot bekapott, s átvette Dracótól az üveget.

- Addig úgysem nyugszik! – fordította maga felé a babahordozóval Scorpiust és fölé hajolva tartotta a szájához a cumisüveget.

- Nem lehet normálisan elindulni Fabiannal sem, nem szeretem ezt a szoptatást – rázta a fejét Daphné is.

- Még egy fél óra és csend, de utána negyed órán át csak szopik – pislantott le a még nyugodtan alvó Fabianra.

- Órát lehetne igazítani hozzá. Mindig teljesen pontosan jelzi, hogy éhes – bólintott rá Blaise. Dracóék felmosolyogtak rájuk. Mindketten a zöldellő fák felé révedtek a templomkertben, közeledett a nyár. Egészen idilli hangulatban telt a két kicsi keresztelője, a két szép szülőpár baráti beszélgetésével zárva, ahogy Fabian felébredt elbúcsúztak a keresztszülők egymástól erre a napra.