A könnyű nyári szél borzolta a hirtelenszőke hajat, ahogy becsapott a vezetőülésnél leeresztett ablakon. Draco a visszapillantó tükörben figyelte Ahogy Pansy megrázza a csörgőkígyót Scorpius előtt, s Scorpius hadonászó kezecskéivel elveszi anyjától a játékot. Draco is elmosolyodott, ahogy Pansy addig küzdött míg megnevettette a fiukat. Ahogy meghallották Scorpius babanevetését Pansy is felnézett, s a visszapillantó tükörben találkozott a tekintetük.

- Norfolkban sincs hidegebb mint nálunk – szólalt meg Draco, ahogy meglengette magán a fehér gézinget. Scorpius fürgén megmozgatta a lábait, s karjait ahogy apja hangját meghallotta.

- Scorpius is azért nyűgösködik – figyelte a fiát Pansy. – Melege van – Pansy megringatta a babahordozót, ahogy a karját rátette, s az ülés alól keresgélte a játékot, amit Scorpius lehajított. Draco bekanyarodott a Norfolki kastély felé vezető útra, de szüntelen visszanézett a hátsó ülésre, a családjára. Pansy kiemelte Scorpiust a hordozóból, s kiszállt vele az elsötétített ablakú kocsiból. Draco becsapta az ajtókat, s előresietett unokanővéréékhez. Millyék a hátsó kertben teáztak. Camilla  guggolva tépkedte a vadvirágokat a mezőn. Draco követte tekintetével a feleségét, ahogy Millyhez lépve beszélgetésbe kezdenek, de Pansy lehajtott fejjel sűrűn Scoprius tarkójára fújta a levegőt, hogy hűtse a kicsit. Scoprius lábai most szabadon mozoghattak, ahogy háttal simult csak anyjához. Ki is használta a helyzetet, s kedvére nézelődött a norfolki tájban. Pansy ismét Scorpius tarkójára fújta a levegőt, s a szőke hajszálak lebbentek a leheletétől. Draco pedig úgy érezte, még soha nem volt ennyire szerelmes a feleségébe mint most. Amikor Pansy szerelmének fő tárgya nem is ő, hanem a fiuk: Scoprius. Képesek voltak órákig csak nézni Scopriust, anélkül hogy igazán szóltak volna egymáshoz. Pansy is könnyű gézszerű anyagruhát viselt, ami a levendula és a rózsaszín keverékébe haladó színben játszott. A ruha felső része még rózsaszín volt és fokozatosan sötétedett át a lila árnyalatba. Lágyan hullámzott a szoknya, ahogy Pansy megmozgatta a csípőjét jobbra-balra, hogy rajta hintázzon egy kicsit Scorpius is.  Scorpius rendezetlenül rúgkapált fehér meztelen lábaival. Pansy csak egy karjával tartotta csípőjén a kicsit, hogy ne melegítse nagyon. Draco már félúton döbbent rá, hogy szó nélkül faképnél hagyta Monstrót, ahogy megindult  a nők felé. Milly meleg mosollyal üdvözölte unokaöccsét, Draco csak az ujjaival cirógatta át Pansy csípőjét, ahogy mögé lépett,  majd átvette tőle a kisfiút. A feje felé emelve lengette meg. Scorpius gurgulázva nevetett.

- Hu de magasan repül valaki! – nevetett rá Scorpiusra Draco. – Ugye? Mi ez? Egy jólsepR? – Draco tett egy kört ,ahogy Scporiust felemelve tartotta a levegőbe. Scorpius gőgicsélve nevetett. – Hát persze hogy nem? Egy Nimbusz seprű? – rajzolt  egy nyolcast a levegőbe Scorpiussal. Scoprius teli szájjal nevetett, kis fogatlan ínyével és hatalmas szürke szemeivel apjára nevetve. – A világ leggyorsabb versenyseprűje? Nem? Még annál is gyorsabb? – Pansy nevetve figyelte őket.  Draco suhogtatta még a levegőben egy kicsit Scorpiust, mielőtt ismét a karjaiba zárta, s puszit nyomott a kis szöszke hajra. Mindketten vakító tejfehér  szőke hajjal fehérben. A nyár még szőkébbé varázsolta őket ,ahogy kiszívta a hajukat a napfény. Draco is Scoprius lábai alatt tartotta meg a fia fenekét, s Scorpius pihegve döntötte kis hátát az apjának, apró tenyerével Draco simára borotvált arcát tapogatva, de hátra sem nézett, mert szemével az anyját kereste. Pansy észrevette a kereső tekintetet.

- Szomjas vagy igaz? – mondta nyugtató mindent értő hangon Pansy, s már sietett is  a forralt vízzel teli cumisüvegért. Draco visszaadta a kicsit Pansynak, s mind a hárman nézték, ahogy Scorpius szomjasan kortyolva a vizet Pansy mellkasának dönti a fejét megnyugodva.

- Keveset sír igaz? – figyelte Milly a kicsit.

- Persze. Pansy egyfolytában a gondolatait igyekszik kitalálni. Nem tudom hogy csinálják, de már tekintetből vágja, hogy mit akar – felelte Draco, ahogy nézte Scorpius békés elégedett pilledését anyja mellén. Scorpius hadonászva nyomta el a cumisüveget.

- Elég volt? Jól van, jól van – vette el azonnal a cumisüveget Pansy. Milly húsos karjait már nyújtotta is a kisfiúért.

- Add egy kicsit had babázzak vele! Az én lányom már nagy, nem lehet úgy babázni  vele mint egy ilyen cseppséggel – Pansy átadta Scorpiust. S Milly már kedveskedő duruzsoló hangján vitte is az ölében a lányáék felé. Pansy gondos anyai tekintete azonban nem szakadt el a fiáról.

- Vigyáz rá ne aggódj! – vette ki a cumisüveget Pansy kezéből Draco, s a teázó üvegasztalra tette, s szó nélkül kézen fogta a feleségét.

- Tudom, csak… - Pansy botladozva követte a szabadon nőtt vadvirágzó mezőn Dracót, aki egy vastag tölgy törzséhez  húzta, s lecsapott az ajkaira. – Draco? – tolta el egy kissé Dracót.

- Mi az? A feleségem vagy. És hiányzol. Mindig csak Scorpiussal foglalkozol, és velem mi lesz? – hajtotta le a fejét vigyorogva Draco. Pansy rásimította az ujjait Draco hosszú, vékony tarkójára.  

- De itt? – nézett körbe Pansy. A domboldalon lejjebb, a kastélynál Milly Monstro és a két gyerek. A tölgyfa takarásában igaz nem látszanak, de akkor is.

- Igen, itt gondoltam – hajolt lejjebb Draco, s tenyerét becsúsztatta a felgyűrt szoknya alá.

- Mióta tervezed ezt? – nevetett Pansy.

- Már a kocsiban rád akartam vetni magam – felelte Draco. – Tetszik rajtad ez a ruha – mormolta Draco Pansy levendulaillatú bőrére szorítva ajkait.

- Igen láttam – nevette zihálva Pansy. – Tudod felizgatott ahogy néztél, a visszapillantó tükörben – vetette át a karjait Draco vállán. Reszketve ereszkedtek a fa tövébe a száradó vadvirágokra. Draco feltűrte a könnyű szoknyát, s Pansy felé nehezedett. Hallotta ahogy Pansy levegő után kapkod.

- Micsoda előnye van, hogy csendesek vagyunk – röhögte Draco, s szürke villanással elkapta, ahogy Pansy leereszti a szemhéját. Feléjük borult a terebélyes tölgy, a sűrű térdig érő vadvirágos mezőbe süppedtek, a fények játéka szűrődött át az árnyékában sóhajtozó párra. Erős levendulaillat párolgott a levegőben. Pansy lábai szorították a derekát. A fű, a föld beletört Draco könyökébe és alkarjába. Pansy levegő után pihegett, s amikor felnézett Draco szürkéskék tekintetével találkozott a pillantása.

- Eddig sem fáztam, de most már a legutolsó porcikámról is csorog a víz – jegyezte meg gúnyosan Pansy.

-  Azt én is észrevettem – húzódott el Draco is a hátát a tölgyfa tövének vetve. Pansy zavartan szagolta meg magát. Draco felnevetett. A férfias nevetést felkapta a nyári meleg levegő rezegtette a tölgyfa és a mező terében. – Nem úgy értettem. Ha megizzadsz jobban kidobja a nedvesség a parfümödet. Úgy érzem magam mintha egy molyirtótasakba zártak volna – fintorgott Draco. Pansy megcsapkodta Draco combját. Draco hasból röhögött.

- Nem hiszem el, milyen hőség van – az ében haj tövénél már csorgott az izzadtság. Pansy a szoknyája szélével itatta fel.

- Ez nekem is jó lesz kösz – húzta maga felé a lilaárnyalatos anyagot Draco, s a homlokát megtapogatta vele, aztán a tarkóját is.

- Hát kösz szépen – rántotta ki Draco tenyeréből dühös arckifejezéssel a szoknyáját Pansy.

- Mit vagy úgy oda, rád is rádizzadtam – vigyorogta Draco.

- Ennyire tetszik a ruhám? Hogy beletörlöd a testnedveidet? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

- Tudod mennyire imádlak amikor haragszol? – könyökölt le a fűbe Draco. Pansy durcásan meredt rá. – Igen pont így! Ezt az összevont szemöldököt, annyira szeretem ha dühös vagy – tépett le egy lilás virágot a közelből Draco, s megszagolta. – Ez nem levendula?

- Nem az nem – felelte Pansy. – Miért mondasz most nekem ilyeneket? – nézett értetlenül Dracóra. – Volt szex, fiad is van. Mit akarsz?

- Semmit. Biztos napszúrást kaptam – nézett el Draco. Pansy kivette az ujjai közül a lila virágot, s megcirógatta vele Draco bal karján a sötét jegyet.

- Az könnyen meglehet – fogadta el a feleletet Pansy. Draco nem égett le. Árnyékban vannak. De vajon Scorpius? Olyna kis érzékeny bőre van. Mi van ha Milly megfeledkezik és sokáig kint van vele a napon. Pansy nyugtalanul nézett ki a tölgyfa mögül, de a Monstro családot már sehol sem látta.

- Bekentem napolajjal rendesen? – bizonytalankodott Pansy.

- Igen bekented – felelte Draco elrévedve a napsütötte kopár mezőségben.

- De a kocsiban hagytuk a fehér sapkáját. Mi van ha megégett a kis homloka, vagy a feje teteje, olyan kis szőke a haja, lehet napszúrást kapott ő is – kezdett felkászálódni Pansy.

- Maradj már nyugton, Millyék bementek a kastélyba – szorította meg Pansy csuklóját Draco, mielőtt Pansy felpattan.

- S ha Milly levette róla a kis felsőt, a napon biztos leég, vagy fázik bent a kastélyban nélküle – sorolta Pansy gondterhelten.

- Nem hiszem hogy az engedélyed nélkül akár csak tisztába merné tenni – felelte Draco nyugodtan. – Milly is nevelt gyereket, pontosan tudja milyenek a kisbabák.

- De Scorpius nem olyan, olyan kis érzékeny – tiltakozott Pansy.

- Nagyon szereted igaz? – kérdezte elrekedő hangon Draco.

- Persze, hiszen a fiam – felelte teljesen természetesen Pansy.

- Szeretsz engem annyira mint őt? – kérdezte már szinte féltékeny csengéssel a hangjában Draco.

- Azért szeretem… - Pansy is elfordult, s a végtelen forró nyári mezőt fürkészte a tekintetével. – igaz, amit mindenki mond aki csak látja. Annyira hasonlít rád. Azt hiszem ezért is szeretem annyira. Mert annyira olyan mint te.

- Aham érdekes szerelmi vallomásokat hallok tőled mindig – vágta rá szárazon Draco.

- Ennek köze sem volt a szerelmi vallomásokhoz – csattant Pansy harciasan.

- Persze, olyat tőled úgyse hallani – felelte rá Draco.

- Mintha te aztán a szerelmi vallomások árját zúdítanád a világra – forgatta a szemét Pansy.

- Megcsináltatom a Malfoy- címert a lépcsőházba – jelentette ki hirtelen Draco. Pansyban rekedt a szó. Gyors volt a témaváltás.

- Ahm…jól van – nyögte Pansy.

- te utálod úgyis nem? – nevetett szárazon Draco.

- Nem – felelte rá Pansy, s elfordította a fejét.

- Sokat beszélünk igaz? Az igazán fontosakat mégis képtelenek vagyunk elmondani egymásnak. Hát nem furcsa Pansy? Beszélünk és beszélünk minden nap. Elbeszélve egymás mellett. Vagy sem. De amit igazán el kellene mondani, azt mégsem mondjuk el sosem. Hogy szeretjük-e egymást. Hogy mi az, ami fontos nekünk, hogy hogy hogyan látjuk a dolgokat, hogy egyetértünk e valamivel vagy sem.

- Draco, miért kellene erről beszélnünk? Megbeszélhetted volna velem, hogy mit tervezel igen. De csodáltam is, hogy eddig vártál vele. Azt hittem már akkor meg fogod csináltatni, amikor Scorpiust vártuk. Megértem, hogy szeretnéd, ha Scorpius úgy ismerné meg a Malfoyságot, amilyennek te látod, amilyennek te ismered. Hiszen ő is Malfoy. Megértem, hogy azt akarod, ő is lássa a címert úgy, ahogy egyszer több mint tíz évvel ezelőtt én is láthattam – babrálta a szandálja kapcsát zavartan Pansy.

- Igen, lehet tényleg jobban értjük egymást szavak nélkül, mert a szavak csak falat emelnek közénk a gúny, a félreérthető mondatok. Igazad van, nem mertem szóba hozni, akkoriban mert nem tudtam, hogyan reagálsz majd rá – vallotta be Draco.

- Lehet, úgy tűnt, hogy nekem nyűg ez az egész Malfoy-téma. De…ez nem igaz Draco. Amikor először megláttam a Malfoy-birtokot, azóta minden álmom volt, hogy az úrnője lehessek. Voltaképpen a megvalósult álmaimban élek. Annyira hihetetlen ez az egész. Amióta Scorpius megszületett. Az utolsó felhő is eltűnt az álmaim egéről és nem normális dolog valóra vált álmokban élni.

- Pedig bíztam benne, hogy minden nap hozzájárulok, hogy rémálmaid valóságában érezd magad, nem is gondoltam ilyen jól sikerült – nevette el magát Draco, s a felesége derekára tette a tenyerét.

- Te tettél a Malfoy-birtok úrnőjévé. Ez nem kis cím. Sosem felejtem el neked – bújt hozzá Pansy.

- Gyere nézzük meg Scorpiust! – nyomott puszit Pansy vállára Draco, s felsegítette a földről a feleségét. Átkarolva Pansyt indultak meg kettesben a Monstro-kastély felé. Álmok. Draco erősebben húzta magához Pansyt. Pansy ábrándokról és álmodozásokról szólt. Amik valóra váltak. Draco viszont tényleg álmodott Pansyval. A King’s Cross pályaudvaron búcsúzkodtak. S olyan nehezére esett elengedni a feleségét. Háromszor is visszahúzta még, de végül felszállt. Csak Pansy. S ez az egész utazás olyan nyugtalanságot hozott rá. Hogy valami nincs rendjén. Valami baljós előérzet gyötörte egész álmában egész éjszaka. S hiába ment utána, hiába kereste. Szinte megkönnyebbülés volt felébredni ebből az álomból. Nem, egyáltalán nem akarja hogy valóra váljon ez az álom. Fekete-fehér volt. Pedig színesen álmodott mindig. Miért volt ez az álom mégis fekete-fehér? Draco elhessegette az álomképeket az emlékeiből, s puszit nyomott Pansy halántékára. Ahogy beléptek a szalonba Scorpius már nyűgösen nyújtogatta karjait anyja felé.

- Ennyire hiányoztam már? Semmi baj! Itt van anya! – vette át karjaiba a fiát Pansy. Ahogy megérezte anyja illatát Scorpius megnyugodva kapaszkodott Pansy ruhaanyagjába erősen markolva kis öklébe az anyagot.

- Te meg mit műveltél? – nézte Milly, ahogy Draco térdénél a halvány karamellszín nadrágba beletört a fű, de ahogy Pansy szintén földes, füves szoknyáját is meglátta  köhécselve pislogott.  Pansy idegesen sepergette a szoknyáját, s Dracóval együtt elpirultak.