Draco maga előtt tolta a babakocsit. Scorpius lehunyt szemmel szunnyadt a napernyő árnyékában. Fabian a mellette levő kocsiban azonban éberen figyelt, cumiját mohón szopta, s nagy melegbarna szemeivel nézelődött. Blaise feltolta a napszemüvegét a hajába. A farzsebébe csúsztatta a tenyerét, s egy kézzel tolta a a kocsit, előrelökve, aztán kényelmesen utána lépdelve. Fabian gyorsabban szopta a cumit, egy ideig nyugodt szemekkel apjára meredt, aztán elfordította a tekintetét.  A két férfi egymás mellett tolta a babakocsit. Draco szürke tekintete elidőzött időnként a fián, ahogy álmában megmozgatta a lábacskáit.  Fabian erősen megcsapkodta a babakocsi kapaszkodóját, majd kitette rá a lábait, terpeszben kinyújtva. Blaise fejét ingatva nézte a fiát.

-         Itt jó lesz! – biccentett egy árnyékos terület felé Blaise, s oda kormányozta a babakocsit. Draco követte. – Két teljes óra a fiainkkal – vigyorgott hátra Dracóra Blaise, lerogyott a fa tövébe, s mielőtt Fabian dühöngeni kezd, gyorsan kiemelte a babakocsiból, az ölébe. Draco lehajtotta a pelenkát a babakocsira, hogy amíg nem figyel szorosan Scorpiusra ne szálljon semmilyen rovar.  Blaise visszahúzta az orrára a napszemüveget és kényelmesen hátradőlt.

-         És élvezzük a kilátást! – dőlt hátra kényelmesen a hasán hagyva a mászkálni készülő Fabiant.

-         A lányok azt mondták sétáljunk a friss levegőn – felelte Draco.

-         Friss levegőn vagyunk, a kicsiknek is igazán szép friss környezet – mutatott körbe Blaise. – Hát nekem is kijár az élvezet még ha csak ennyire is. Mi lehetne ideálisabb hely a strandnál, vízközel, tisztítja a levegőt – magyarázta Blaise. – Gyerünk Draco ne fogd vissza magad stíröljük a csajokat – nyalta meg az alsó ajkát Blaise, s végigmérte a két fürdőruhás nőt, akik elmentek előttük. – Most hogy ketten vagyunk, senki sem szól meg érte nyugi. Nem köplek én se be.

-         Nem is tudom, feleségem van, és apa vagyok, miért érdekelnének más nők? – ráncolta a homlokát Draco.

-         Ugyan, már attól hogy házasságban élünk még apró örömeink lehetnek nem? – vihogta Blaise füttyentve egyet, az elhaladó fenekét riszáló nőnek.

-         Blaise, neked nem csak apró örömeid vannak – jegyezte meg nevetve Draco.

-         Na jó az igaz – vakarta meg a tarkóját Blaise. – de hát attól, hogy apa lettem még nem változtam meg. Az egyetlen bosszantó dolog,hogy  gyerekkel annyira nem lehet nőket felszedni – nézett alaposan az elhaladó nők után, akik figyelemre se méltatva a két babakocsis férfit továbbmentek.

-         Ez van - kuncogta Draco.

-         Na ezeket figyeld, kérek egy osztályzatot a mellre – húzta vissza az elmászni készülő Fabiant Blaise.

-         Várakozáson felüli – röhögte Draco.

-         Hát elfogadható elfogadható – ingatta a fejét Blaise. – Nézd, ezt, ezt – bökdöste Dracót oldalba Blaise. – Kitűnő.

-         Ah, hát végülis rámegy – rántotta meg a vállát Draco. – De ez itt. Na ez aztán hitvány – fordította el a tekintetét Draco.

-         Na figyelj újítsunk! – járkáltatta a hasán Fabiant Blaise.

-         Hogyan?

-         Mell, fenék láb, arc. És csak kezdőbetűt mondjunk – Blaise megemelte a napszemüvegét és Dracóra kacsintott, majd visszaejtette a sötét szemüveget. Draco ringatta a babakocsit, s tologatta egy helyben, hogy Scorpius alatt mozogjon a kocsi. Blaise pedig már mondta is. – V, H, V, E.

-         Igen, fogjuk rá. Na és ez? E, B, H, T – röhögött Draco.

-         Viszont most jön a főnyeremény. K,K,K,K – Blaise feltolta a napszemüvegét a hajába, s csábító szemvillanással, villantotta ki a fogsorát férfias ajkai mögül.

-         Ja, nagy nagy K. Nagy kurva. Blaise mire készülsz? – ráncolta a homlokát Draco, ahogy Blaise a kezébe nyomta Fabiant.

-         Csak egy negyed óra – lökte fel magát a földről Blaise, s a négyszeresen kitűnő hölgy után igyekezett a fagylaltos pavilon felé. Draco az ölébe ültette a keresztfiát. Fabian időnként meg-meglökve magát csapott Draco tenyerébe. Blaise formás fenekével már a nő mellé ült a bárszékre, nyílt tekintetét a nő arcán tartva, felkönyökölve az asztalra, s lehengerlő mosolyával és szövegelésével már neki is látott szédíteni a hölgyet. Javíthatatlan. De tényleg. Draco előkereste a babakocsi hálós részéből Fabian játékát, s odaadta neki. Fabian elfogadta a játékot. A fehér pelenka alól apró rúgkapálás lebbentette meg az anyagot. Scorpius tehát felébredt. Draco félrecsatolta az anyagot, s ahogy a babakocsi felé hajolt Scorpius  keze-lába járt s egy apró nevetésszerű hangot hallatott. Draco visszaültette Fabiant a kocsiba, s  a két kocsit tolta a fagyizó felé.

-         Vége a strandidőnek – szólt oda Blaisenek, aki felpattant az asztal mögül, s lesietett hozzájuk. – Scorpius felkelt és mindjárt éhes lesz. – Blaise átvette Fabian babakocsiját, s egymás mellett tolták a két kocsit.

-         Jó volt ez a kis strandolás ugye? – kacsintott Blaise. – Biztos kipihenték otthon magukat Daphnéék is. Most már átpasszolhatjuk a kicsiket – nevetett Blaise s megsimogatta fia sűrű sötét haját. Fabian áthajolva Scorpiushoz gőgicsélt. A két fiú látványosan remekül megértették egymást a maguk babanyelvén, mert Scorpius visszaválaszolgatva gügyögött. A szőke hajú baba felett szakasztott mása, s ugyanúgy Fabian barna hajszíne felett Blaise jellegzetes férfias alkata. Le sem tagadhatnák hogy az saját gyereküket tolják maguk előtt.

-         Ezért vagy te állandóan nap szemüvegben igaz? – hunyorított át Blaisere Draco.

-         Persze, a sötét üveg mögött nem látszik, hogy éppen mit nézel – röhögött Blaise. – Kedvedre stírölhetsz bárkit és még pofont sem kapsz érte – vihogott.  A Zabini villa előtt kapta ki a babakocsiból a kicsit Blaise, s ölben vitte be a hátsó kert felé. Draco is kiemelte Scopriust. Daphné és Pansy a hátsó kertben a kerti székeknél voltak.

-         Imádom, amikor Blaise kezében van a kicsi. Ahogy apa és fia együtt hát ez a látvány ehhez semmi sem fogható – kacagott Daphné, ahogy előreintett Blaisenek. Blaise feltolta a hajába a napszemüveget, s mielőtt átadta a nyűgösködő kicsit Daphnénak lehajolt Daphné ajkaira. Scoprius is nyújtotta a kezeit Pansy felé.

-         Ugye friss levegőn voltatok? – kérdezte Pansy.

-         Igen. Csaknem végigaludta az egész időt – felelte Draco. – Legközelebb jöhetnétek a Malfoy-birtokra.

-         Aham – biccentett Blaise. – Csak tudod nekünk az túl hivatalos hely – nevetett Blaise. – Fabian meg akár egy kis sárkány mindenkit és mindent összehány. Nem szeretnénk kárt tenni a Malfoy-örökségekben – kacagott Blaise. – Mennem kell – jelentette be Blaise.

-         Máris? – hangolódott le Daphné.

-         Be kell mennem a kórházba – nézte a karóráját idegesen Blaise. – Pansy neked mondom, mert Dracóban nem bízom – vigyorgott Dracóra. – November vége körül gyertek majd be Scorpiussal a rendelőmbe, megkapja az oltásokat – simította meg Scorpius szőke tincseit. Scorpius nagy szürke szemekkel csodálkozva nézett keresztapjára.

-         Mi az, hogy bennem nem bízol? – háborgott Draco sértetten.

-         Csak tudom, hogy a kicsivel kapcsolatos dolgokat Pansy jobban fejben tartja – indult Blaise, hogy pólót cseréljen, mielőtt nekivág a londoni útnak. Draco sértetten ült le Pansy mellé egy kerti székre. Ahogy kijött még elkérte Pansytól a kisfiút. Scorpiust a padra fektetve húzta fel a kicsi lábait. Finoman megmozgatta, behajlította, oldalra mozgatta. Scoprius gyanakvó szürke szemekkel felnézett rá. Blaise lemosolygott a babára, s mutatóujjával a kis apró orra koppintott. Scorpius fintorgott egyet, s tenyerével hadonászva tolta el Blaise kezét.

-         Minden rendben? -  kérdezte Pansy Blaise arcát fürkészve. Blaise mosolyogva bólintott s átadta a kicsit Pansynak.

-         Ilyesmit Fabiannal is szoktál csinálni? – nézte összevont szép szemöldökkel Daphné. Smaragd szemei megrovón néztek Blaisere.

-         Persze, hogy szoktam – bosszankodott Blaise zsebre vágott kézzel.

-         Én nem láttam – durcáskodott Daphné.

-         Sok minden olyat csinálok amit te nem látsz Daphné – morogta Blaise.

-         Nem is olyan sokat – húzta el a száját Daphné. – Rajtakaptalak már elég kemény helyzetekben is – rázta meg a térdén Fabiant Daphné.  Blaise a kerti székre támaszkodva hajolt le Daphnéhoz. Daphné elfordította a fejét.

-         Csók? – emelte meg a szemöldökét Blaise.

-         Eredj a Mungóba! – sziszegte Daphné. Blaise puszit nyomott Fabian és Daphné fejére, s otthagyta őket. Nem érdemes Daphnéval vitatkozni. Megint rájött a félórás dühöngés, ami általában elég sűrűn kijön rajta. Daphné smaragd szemeivel követte Blaiset, ahogy jellegzetes csípőmozgással, fekete nadrágban és felsőben átvág a Zabini-kerten. – Ah ki nem állhatom, hogy mindig is lépés előnyben lesz a gyereknevelés terén velem szemben – sóhajtotta Daphné. – Nem Fabian az első gyerek akihez hozzáér. És irigykedve figyelem, hogy mindnet olyan természetességgel és tudatosan csinál, ahogy eteti, ahogy pelenkázza, fürdeti, mi lesz később, jobban gondozza a kicsit mint én. Ha látnátok azt a fölényes rutint amivel az egészet kisujjból csinálja, mintha pergament hajtogatna vagy nem is tudom. Minden a kezére áll. Eddig azt hittem csak a szexben vágja így a dolgokat, de nem. Egy szemvillanás és Fabian frissen mosdatva, bepelenkázva jóllakottan fekszik a kiságyban. Amit én kemény órák árán érek csak el, azt ő egy fél óra alatt lezavarja. Már szinte férfihoz nem illő módon tényleg jobban ért a csecsemőgondozáshoz mint én – sopánkodott Daphné. – Nélküle olyan elveszettek vagyunk Fabiannal. Ő is, én is.

-         Hogyne értene hozzá, ha egyszer tanulta. Betegápolás, csecsemőápolás, gondozás, gyógyítás, éveken át ezt tanulta – nyugtatta Pansy. – Én is megfigyeltem már, hogy igaz minket legalább nem oktat, csak időnként segít ki minket tanácsokkal, de látszik Blaise-en, hogy lazán megcsinálja az egészet, minden görcsölés nélkül. Daphné ezen nincs mit elkeseredned. Én se értek ezekhez a dolgokhoz jobban mint te. És Draco sem. Blaise kiváltságos helyzetben van. Mert neki tananyag volt ez, és számtalan csecsemő volt már a keze közt, persze hogy tudja.

-         Igen, csak a falra mászok ettől, hogy Blaise hazajön és két perc alatt helyretesz minket, én meg egész nap csak bénázgatok itthon. És persze Blaise meg csak néz, hogy már megint mit műveltem és mit csináltam, és hogy lehetek ilyen. Egyszerűen megint az jön ki az egészből, hogy Blaise a jobb. Blaise aki mindenhez ért. Én meg semmihez. Ki vagyok borulva teljesen – törölte meg a szemét Daphné.

-         Nehéz helyzetben vagy Daphné ezt elhisszük. De Blaise helyzeti előnyben van. Ne érezd kínosan magad ez miatt. Szerintem Blaise sem szokta hangoztatni, és kiemelni a hozzáértésetek közti különbségeket – felelte Pansy.

-         Nem mondja. De látom rajta, hogy gondolja. Hogy miért van az, hogy egy ekkora ostoba nőt vett feleségül, aki még egy csecsemőt sem tud ellátni – sóhajtotta Daphné. – El sem hiszitek milyen konfliktus ez az egész gyereknevelés kettőnk közt. Mert Blaise ért ugyan hozzá, de sosincs itthon. És ha az egyetlen embertől aki meghallgatja a problémáimat ezen a téren segítséget kérek, akkor egyszerűen kikapcsolja a családi hívót. Blaise egyfolytában ezzel a mondattal ráz le, hogy én vagyok az anyja viselkedjek már úgy is mintha tényleg az lennék! Senkitől sem tudok segítséget kérni a bizonytalanságaimat ki másnak mondhatnám el. Az anyámmal az esküvő óta nem beszéltem, Blaise anyja se jár erre, nincsegy olyan ismerősöm sem, aki jobban értene a gyerekneveléshez csak egy kicsit is mint én.  Vagy aki már átment ezeken a dolgokon és tudja mi hogy. Teljesen magamra vagyok utalva és Blaise néha tényleg úgy tesz, mint aki nem is érti hogy most mi a problémám és mi bajom van és miért kezdek hisztibe. Magamra maradtam a bizonytalanságaimmal. S Blaise sokszor teljesen elszigetelődik. Mert hát neki fontosabb feladatai vannak – ironizált Daphné. – Na jól kipanaszkodtam magam nektek – nézett egyik Malfoyról a másikra. Pansy tanácstalanul simogatta meg Scoprius hátát. A csüggedt Daphnétól nekik is el kell búcsúzniuk most már, haza kell indulniuk. Daphné szomorúan engedte el a társaságát mára. Ismét kettesben marad Fabiannal ma estére.