Draco behúzta maga után a fürdő ajtaját. Pansy fázósan kucorgott az ágy tetején. Draco dobott még a kandallótűzre jó pár fadarabot. Várakozva nézte Pansy, hogy mikor bújik mellé a takaró alá Draco. Draco is levette meleg háziköntösét, s fázósan becsúszott a vastag takarók alá.

-         Hamar beköszöntött ez a hideg – didergett meg Draco. Pansy közelebb bújt hozzá a takaró alatt.

-         Gonosz dolog a tél – mormolta Pansy Draco nyakára.

-         Nem is annyira, most legalább hozzámbújsz, még ha érdekből is. Tudom, hogy csak azért simulgatsz így ide hozzám, mert fázol, különben eszed ágában sem lenne – nyomott puszit Pansy homlokára Draco, s szétnyitotta a fekete bőrkötéses előjegyzési naplóját. A gyertyafényben olvasgatta miket jelölt már be. Pansy csendesen szuszogott a mellkasán.  Draco a háttámlának döntve a fejét egy kézzel lapozgatott, a másikon Pansy feküdt. Már biztos elaludt. Draco nagy levegőt vett. Homlokráncolva nézte a naplót. Egyszer csak az éjszakai csendbe megszólalt Pansy halk lágy hangon.

-         Gondterheltnek tűnsz. Mi a baj? – kérdezte felnézve a férfira.

-         Csak ezek az időjárás előrejelzések – mormolta Draco a fejét ingatva a párnán.

-         Mit írnak? – kérdezte Pansy kissé megemelve a fejét Draco mellkasáról.

-         Hogy idén nagy szárazság várható. Mármint a megszokottnál nagyobb szárazság kevesebb eső. Fogalmam sincs mit lenne most érdemes ültetni tavasszal – ingatta a fejét Draco elkomorulva. Amióta átvette a gazdaság irányítását sosem tapasztalt még ilyen száraz időszakot, legalábbis, ilyet még nem jósoltak meg előre. A túl nagy szárazság sem az állatoknak nem jó, se a mezőgazdasági  terményeknek.  Pansy is elgondolkodott a problémán.

-         Figyelj csak Draco, miért nem nézed meg az éves birtokkönyveket. Régen is volt biztos ilyen hasonlóan száraz időszak. Nézd meg hogy akkor mit ültettek! AZ ilyen nagy gazdaságokról mindig készülnek éves összesítések, te is készítesz ilyeneket – javasolta Pansy. Draco merőn nézte egy ideig a feleségét.

-         Mondtam már mennyire irritál, hogy ilyen okos vagy? – jegyezte meg dühöngve Draco, s felhajtva a takarót magára kapta a köntösét.

-         Most hová mégy? – nézett utána csodálkozva Pansy.

-         Megnézem az éves kalendáriumokat – nyitotta ki az ajtót Draco.

-         Ma este? – nézte értetlenül Pansy.

-         Most már nem hagy nyugodni a dolog – sóhajtott Draco.

-         Várj megyek veled – suttogta Pansy, s magára kapta a köntösét, vastag szőrmepapucsába bújtatta a lábát, s a férje után ment a folyosón a Malfoy-könyvtárba. Draco előrement, s meggyújtott néhány gyertyát, hogy kellemes fény boruljon a könyvtárszobára. Pansy csendesen betette maga mögött az ajtót. Amióta Scorpius átalussza az éjszakákat sokkal szabadabbak lehettek. Többet lehettek fent éjszaka, több idejük volt egymásra is. És a könyvtárban kurkászás mindkettejük egyik kedvenc elfoglaltsága volt. Draco a létra tetejére mászott, s a felső polcon elkezdte keresgélni a régi kalendáriumi éveket. Pansy az elérhető magasságokat ütötte fel. S sorban végiglapozta az időjárási leírásokat. Csendesen lapozgattak a késői órában a könyvtárban. Pansy egy újabb adag birtokkalendáriummal foglalt helyet az íróasztalnál, közelebb húzta a gyertyát, s felkuporodott a támlás székre, a köntösébe burkolva a lábát is. Draco a létrán ülve olvasgatott, lapozgatott. Mindketten házi köntösben, hálóruhában, szobapapucsban, álmos szemekkel.

-         Draco találtam valamit! – nézett fel Pansy. – Itt azt írják, hogy a tavaszi vetés nem sikerült ezért ősszel is vetnek.

-         Nálam az öntözést javasolták. Csak hát az rengeteg munka. Rengeteg pénz. Az egész öntözőrendszer folyamatos fenntartása – sóhajtott Draco.

-         Viszont ha nem öntözöd, akkor gyenge lesz a szárnövekedés és hamar kalászosodik a gabona, vagyis jelentős részben magtalan lesz, ami viszont nem csak hogy az idei évre lesz kihatással, de a kevés vetőmag miatt a következő évre is – nézett rá elgondolkodva Pansy.

-         Kétségtelenül. Egy év szárazsággal, két év bukta a gazdaságban – bólogatott Draco. – És a gyomnövényekről még nem is beszéltünk. Ha gyenge a termés elgazosodik az egész és kész őrület a harc a gaz ellen és a kevés felnövekvő gabona megóvása körüli munka – dörzsölte a homlokát Draco.

-         De mindezek ellenére én azt tapasztalom, hogy ugyanúgy és ugyanazokat vetették mint eddig – nézett fel Pansy a kalendáriumból.

-         Igen, az őseim úgy látszik ragaszkodtak a jól bevált gabonákhoz. Mivel főleg ezekre volt kereslet. Nem próbálkoztak újjal, mert senki sem vette. És a gabona még csak fel-fel cseperedik valahogy, de a zöldségek és a gyümölcsök komoly odafigyelést igényelnek. Kényesek a vízhiányra, rosszul viselik, ha mindent úgyanúgy vetni akarunk, akkor egész évben kint kell lenni a birtokon és öntözni és öntözni. És a szántás sem lesz egyszerű ebben a szárazságban – mászott le a létráról Draco.

-         Akkor szorgalmasan öntözünk, sajnos más megoldást régen sem tudtak erre és most sem tudunk – csapta össze a kalendáriumot Pansy is, s a sűrű felkavarodó portól tüsszentett. – Majd kimegyünk Scorpiussal és segítünk neked öntözni jó? – mosolygott Dracóra Pansy.

-         Máris jobban hangzik ez a birtokon töltött idő – mosolygott Draco, s ahogy Pansy a könyvespolchoz lépett ,hogy helyére tegye a kötetet Draco elkapta a derekát, s birtokba vette a nő ajkait. Pansy odaadóan simult hozzá.

-         Draco, ti mit csináltok itt éjnek évadján a könyvtárban? – hallatszott a könyvtárajtóban hűvösen csattanó Narcissa Malfoy hangja. Pansy el akart húzódni, de Draco a derekánál fogva visszatartotta.

-         Az ágyban nem ment a szex gondoltuk megpróbálkozunk vele a könyvtárban, hátha a helyváltoztatás feldobja a szexuális életünket, valami probléma van vele anya? – kérdezte Draco szemrebbenés nélkül. Pansy azonban fülig vörösödött és örült, hogy háttal áll a hideg kék tekintetű Narcissa Malfoynak, s finoman Draco mellkasára ütött, hogy ne mondjon ilyeneket az anyjának. Narcissa Malfoy csak levegő után kapkodott. – Nos mi a baj abban, hogy  a házasságomban megpróbálok szexuális életet élni? Az egyedüli probléma itt az, hogy te most ezt megzavartad. Mit keresel itt?

-         Láttam, hogy ég a gyertya a könyvtárban és nem tudtam mire vélni és…

-         És idejöttél megnézni hogy mit csinálunk. Most már elmehetsz, csak mi vagyunk itt és szeretnénk folytatni amit elkezdtünk – nézett szemtelenül az anyjára Draco.

-         Még ilyet! Jó éjszakát! A magánszférának is van határa! – szitkozódott Narcissa Malfoy, de becsukta maga után az ajtót.

-         Miért mondtál neki ilyesmit? – tette a tenyerét az arcára hűsítően Pansy.

-         Ne legyen állandóan a nyakunkon és a sarkunkban. Hagyjon egy kicsit élni minket. Nem csak övék a kastély ennyi – simította a száját Pansy arcához Draco.

-         Még jó, hogy nem láttam, miközben ilyesmit közöltél vele – hunyta le a szemét Pansy.

-         Nos és szeretnéd, ha kiélveznénk a könyvtár adta lehetőségeket? – kérdezte Draco búgó hangon.

-         Inkább menjünk vissza a meleg hálóba, itt hűvös van – indult előre Pansy, s Draco követte.

Fabian a hóval ismerkedett. Az első hó nagy élmény volt számára. És mivel elsősorban csak mászva tudott helyet változtatni, egyfolytában kotorta maga előtt a fehér hótakarót, vastag nadrágja így is kezdte felszívni a nedvességet. Daphné megemelte a kicsit a hóból, s újból járkáltatni kezdte. Fabian már ha a két kezét fogták egészen ügyesen lépegetett. Most is kis csizmájával apró nyomokat hagyott a hóban. Daphné lecsapkodta  róla a havat, megtörölgette Fabian orrát. Nem sokáig akarta a hóban játszatni, de azért ismerkedjen az új dolgokkal.

-         Látod milyen szép a táj? Most hó borít mindent! A füvet, a fákat, a cserjéket, az erdőt. Még a háztetőre is vastag hóréteg nehezedik – magyarázta a fiának Daphné. – Nézd csak milyen a hópihe, látod a kis hókristályokat. - Fabian csak a száját nyomta anyja kesztyűjéhez. – Jaj nem, nem Fabian a hó nem ennivaló. A havat nem szokás megenni – rázta a fejét Daphné. Hogy ez a gyerek mindent a szájába vesz. Aztán csodálkozik, hogy olyan sokat hány. A hóban nem hallotta a kastély elé csendesen gördülő zárt fedelű vörös ferrarit. Csak a Fabian tipegése melletti keményebb hóropogásra lett figyelmes. Ahogy kissé megemelte a fejét, látta, hogy Blaise közelít hozzájuk a hóban. Karácsony előtt hamarabb hazajött délután? Nahát! Daphné leguggolt a fiához, s a fülébe súgta.

-         Nézd csak ki jön itt! – súgta, s Fabian fehér sapkás fejét a megfelelő irányba igazgatta. Fabian nevetve gügyögött, s kezeit nyújtotta apja felé.

-         Salut! Comment étes-vous un grand garcon? /Szia! Hogy vagy nagyfiú?/– hajolt le a fiához Blaise, s ölbe kapta. Fabian hevesen gügyögött vissza. – Avez-vous vomi aujourd hui? /Hánytál ma?/ - csiklandozta meg fia pocakját nevetve Blaise. A kicsi hevesen gőgicsélt rá. Daphné felegyenesedve figyelte őket. Fabian nagyon aktívan felelgetett mindig apja francia beszédére. Szerette nézni, ahogy Fabian indulatos gügyögősorozattal próbál válaszolgatni apja selyemtónusú francia kérdéseire. Érdekes volt a kommunikációs próbálkozás a két férfi között. – Oui? Non? – Blaise a megfelelő bólintást majd fejrázást mutatta a kicsinek. Figyelte, hogy a fia hogyan reagál. Fabian helyesen rázta meg a fejét. Blaise kérdő szemvillanással figyelte Daphnét aki csak kifejezéstelenül nézett rá. – Hányt ma? – kérdezte Blaise.

-         Nem – felelte Daphné. Fabiannal ellentétben ő nem értette a kérdést. Blaise viszont elégedetten állapította meg, hogy fia bár még nem beszéli a nyelvet, úgy tűnt hogy többségében érti azt. Legalábbis a rutinkérdésekre, már mindig a megfelelő fejintést adta.  Puszit nyomott fia puha arcára, s közelebb lépett Daphnéhoz. Blaise fedetlen fővel állt a szállingózó hóesésben, néhány fehér hópehely a haján pihent s lassan olvadozott. Daphné fehér lágy kötésű sapkája alól a hosszú fekete haj leomlott a vállára, s ott üldögéltek rajta a hópelyhek szépen vakító fehérséggel a fekete hajon. Daphné arca kipirult a hidegben. Hatalmas smaragd szemeivel pedig hol a fiát, hol Blaiset nézte.

-         Szia szépséges cicám! Mi újság? – lépett hozzá Blaise, s Daphné csípőjére simította a tenyerét, átsimítva a formás nő fenekén.

-         Elcsesztem két karácsonyi pudingot, szóval inkább kihoztam levegőzni Fabiant. Majd holnap még megkísérlek készíteni egy pudingot – foglalta össze Daphné a napját.

-         Láttam egészen ügyesen lépked már – emelte meg a karján Fabiant, s kézen fogva Daphnét visszasétáltak a kastélyba. Fabianról lehúzta a kis kabátját, a csizmáját a sapkától és a kesztyűtől Daphné szabadította meg, s ahogy talajt fogott Fabian máris lelkesen megindult mászkált össze vissza gyorsan mozgatva kis fenekét.

-         Hogyhogy hazajöttél? – nézte ahogy Blaise is leveszi a kabátját.

-         Hiányoztál te szexistennő! – nevetett Blaise, a tükörben ujjaival túrta át haját, hogy kicsit fazont adjon neki.

-         Kérdeztem valamit Blaise, miért vagy itthon? – emelte meg a szemöldökét Daphné.

-         Karácsony van, tavaly végig ügyeltem, családos ember vagyok, szeretném az ünnepeket veletek tölteni nem tetszik? – kérdezte Blaise.

-         De jól van – felelte Daphné, miközben felkapta Fabiant a földről s az emeletre vitte. – Megengeded neki a fürdővizet? – kiáltotta vissza Blaisenek. Ketten fürdették meg a kicsit. Fabian pedig olyan elégedett és boldog volt, hogy most mindkét szülője otthon van. Látszott rajta. Ahogy hol Blaisere bámul nagy csodálkozó melegszín szemeivel, hol Daphnéra. Blaise akarta lefektetni a kicsit, franciául mesélt neki. Beszélt, duruzsolt. Fabian lehajtotta a fejét a párnájára, de közben ujjaival Blaise kezét babrálta. Örült, hogy most otthon van az apja. Blaise elsimítgatta Blaise kissé szembe hulló tincseit, a homlokánál mindig szemöldökvonalig vágatták le Fabian haját s ezen a vonalon haladt végig a kis haja. Bár majd kiájult az álmosságtól még mindig Blaise biztonságos érintését vágyta. Blaise játszadozott a kis apró ujjakkal, halkan suttogott a kicsinek. Míg végre Fabian kimerülten elaludt. Blaise betette a gyerekszoba ajtaját, s átment a saját hálószobájukba. Daphné méregzöld mélyen vágott csipkeszélű selyemhálóingben ült az ágyban. Haja a vállára és a hátára omlott, söpörte a fehér párnahuzatot. Rá várt. Látszott a szeme hívásában.

-         Daphné…? – kérdezte Blaise.

-         Karácsony van – érvelt Daphné.

-         Elég kimerült vagyok ma – mondta Blaise feleletként, s leereszkedett az ágyra.

-         Vágyom rád – simította át a tenyerével Blaise mellkasát Daphné. Leeresztette a fejét a párnára, s hívogót smaragdos macskaszemekkel nézett fel Blaisere. Blaise mélyet sóhajtott, de lerúgva a cipőjét és a nadrágját Daphné fölé mászott. Hosszan csókolóztak. Daphné belenyöszörgött a csókba, hívogatón nyitotta szét formás combjait. Blaise küzdött a behatolással. Daphné a vállába kapaszkodva húzta fel a térdeit, s csak Blaise erős intenzív felsőtestének mozgásától nyögött fel időnként. Blaise küszködött felette. Daphné felnyitotta a szemeit.

-         Mi a franc van? – nézett fel Blaise összpontosító tekintetébe.

-         Mi? – nézett rá Blaise is leállva.

-         Most már bennem vagy vagy még nem? – kérdezett rá Daphné.

-         Hát… - Blaise leereszkedett a könyökére.

-         Semmit nem érzek – nézett Blaisere Daphné.

-         Pedig…benned vagyok azt hiszem – felelte Blaise végül lefordult,.

-         Jó hagyjuk ez nem megy ma – Daphné leseperte a hálóingjét, s idegesen kotorászott az éjjeliszekrényében, előhózott egy hosszú bambuszillanót, s meggyújtotta a gyertya fényénél. Blaise is feszülten gyújtott meg egy szantálillanót. – Mi a fene van Blaise? Nem kívánsz? – nézett zavartan a férfira.

-         Nem, nem erről van szó – rázta a fejét blaise. Mindketten kínosan feszengtek és egyben dühösek is voltak. Sosem volt még ilyen. Hány év alatt. – Azt hiszem nagy a feszültség odabent, képtelen vagyok koncentrálni. Kikészültem.

-         S ezért jöttél haza? Másokat nem tudsz megbaszni, nekem meg jó lesz ez is vagy mi? – csattant dühösen megszívva az illanót Daphné.

-         Mióta illanózól? – nézett rá Blaise.

-         Csak a Gringottsban szívtam el néha egy-egy szálat. Mostanában itthon is elég sokat – felelte hevesen intve Daphné.

-         Ne haragudj, tényleg, nagy a lelki nyomás rajtam – mondta Blaise.

-         És most már mindig impotens leszel nagy lelki nyomásból kiindulva? – dühöngte Daphné.

-         Nem vagyok impotens – vágta rá sértetten Blaise.

-         Akkor ez mi? – mutatott Blaise iménti produkciójára célozva Daphné. – Jesszusom Blaise! Nem gondoltam hogy nekünk ilyet kell megélnünk – Daphné a földre hamuzott. Áttúrta selymes éjfekete haját.

-         Most miért kell ezt így felfújnod? – mérgelődött Blaise.

-         TE vagy a gyógyító, vagy magadat már nem tudod kúrálgatni? Cseszd meg én fekszem itt remegve a kielégületlenségtől! – pattant fel Daphné, s fel-alá járkálni kezdett a balkon előtt.

-         Mert szerinted nekem milyen érzés? Milyen férfi az aki nem tudja meghágni a feleségét? – dobta el a hamuzóba az illanóját Blaise. – Tényleg kicsit le kellene ereszteni most. Mert a szexuális életemre megy ez az egész diliház ami a Mungóban megy.

-         Nem kellett volna annyit félrebasznod! – sziszegte neki oldalt pislantva Daphné.

-         Ne fogd erre jó? Teljes mértékben lelkiekben megy végig az egész. Borzalmas dolgok is vannak ott nem minden csak szép és jó Daphné. Látványban, lelki traumákban, a gyógyítót is megviseli ha valami nem sikerül. Nem csak neked szar ha elcseszed a számításokat, nekem is az, ha nem tudok meggyógyítani valakit. Fogalmad nincs mennyire a lelkemre veszem ezeket a dolgokat.

-         Miért nem beszéltünk mi sosem ilyen dolgokról? – ráncolta a homlokát Daphné.

-         Nem tudom. Valahogy a kudarcainkat titkoljuk egymás elől. Hogy a másik szemében mindig tökéletesnek látszódjunk nem? – nézett fel rá Blaise.

-         Igen, lehet, hogy ezért – bólintott Daphné. Elnyomta Blaise hamusában a saját illanóját, s visszaereszkedett az ágyra.

-         Pedig…annyira kívánlak – simogatta meg Daphné derekát Blaise.

-         Hát ez most nem jött össze – bújt blaise mellkasához Daphné.

-         Mint neked a karácsonyi puding – felelte Blaise.

-         Jah legalább olyan puha és töttyedt volt igen – vágta rá Daphné.

-         Na holnap összehozzuk – simogatta Daphnét hátát Blaise.

-         A szexet vagy a pudingot? – kérdezte Daphné élesen.

-         Mindkettőt – mosolyogta Blaise, s lehunyták a szemüket, mély álomba merülve.