Blaise a King’s Cross pályaudvaron szívta egymás után az illanókat. Miért vannak a varázsvilágban, ha még itt is késnek a vonatok? Érthetetlen. Végre befutott hatalmas gőzfelhőt eregetve a Párizsból érkező vonat. Blaise elhajította a szantálillanót, s fürkészve figyelte a leszállókat. Végre meglátt akit keresett. Bodoráló főzettel sűrű aprógöndör hajú nő volt. Barna a haja, de ahogy rásüt a napfény enyhe vörös árnyalatot kap. Ez a bodoráló főzet utóhatása.  Jellegzetessége. Vidám kacér barna szemű nő, Alig huszonegy éves. Királykék ruhában volt. Lapos cipőben. Nagyon csinos lány.

-         Bonjour! Blaise Zabini! -  lépett a nőhöz Blaise, s a Virágszalonból hozott vegyesvágott virág csokrot átadta a nőnek.

-         Bonjour! Sophie Colugny – nyújtotta a kezét a nő. Blaise kezet csókolt a nőnek, s elvette az utazóládáját.

-         Atil bien voyage? – jól utazott? – kérdezte Blaise, miközben a vörös ferrarihoz tessékelte a nőt, s a csomagtartóba emelte az utazóládát.

-         Oui – mosolygott rá a nő. – Merci – s elhelyezkedett Blaise mellett az ülésen. Blaise beindította a motort. Ahogy sebességbe kapcsolt szeme megakadt a formás vékony combokon.

-         Ou est Fabian? –Hol van Fabian? – nézett az üres gyerekülésre Sophie.

-         Une Maison a été quitteé avec ma femme – otthon maradt a feleségemmel – felelte Blaise, ahogy kikanyarodott az országútra. – Il est neccessaire de’ss occuper de lui beaucoup – elég sokat kell vele foglalkozni – készítette fel a fiával való találkozásra a lányt.

-         Pour moi – értem – bólintott a lány. Blaise lelassított a Zabini villa előtt. Nagy levegőt vett, mielőtt kinyitotta Sophienak a kocsiajtót. Sophie lesimítva aszoknyáját kiszállt, Blaise hozta az utazóládáját.- Beau chateau – szép kastély – jegyezte meg Sophie.

-         Merci – kacsintott Blaise, s belépett az előtérbe.

-         Daphné! Gyere le szívem szeretnék bemutatni neked valakit! – Blaise felvont szemöldökkel várta, hogy Daphné kecses hosszú lábaival leereszkedjen hozzájuk. Daphné összevonta szép ívű fekete szemöldökét.

-         Had mutassam be Fabian nevelőnőjét Sophie Colugnyt – mondta enyhe élccel a hangjában Blaise.

-         Bonjour madame! – pukedlizett a lány, mielőtt kezet fogott Daphnéval.

-         Örvendek. Van gyereknevelési tapasztalata? – mérte végig kritikusan Daphné a lányt. Sophie csak mosolyogva állta Daphné tekintetét.

-         Je ne comprends pas – nem értem – nézett Blaisere Sophie. Daphné smaragd szemeivel is fagyosan Blaise felé fordult, s fejével a lány felé intett.

-         Ez egy francia! – sziszegte Daphné.

-         Lenyűgözőek a következtetéseid drágám, igen. Francia – bólintott Blaise.

-         És egyáltalán nem tud angolul? – csattant Daphné.

-         Amint látod – dobta le a komódra a napszemüvegét Blaise.

-         Ide hozod a francia kurvádat? A nyakamra? Hát tényleg szuper! – háborgott Daphné.

-         Én is most ismertem meg Sophiet – mosolygott a lányra Blaise.

-         Az még nem zárja ki hogy ne döntsd meg – húzta el  a száját Daphné.

-         Mégis hogy fogok beszélni vele, amikor egy szót sem tudok vele váltani! – dühöngött Daphné. – Hogy tudom elmondani neki, hogy mit hogyan szeretnék. Hogy lehetsz ilyen! – támadt blaisenek.

-         Majd én mindent elmondok neki – felelte Blaise. – Négy nap alatt így is örülök, hogy sikerült találnom valakit, aki hajlandó volt eljönni és vigyázni a fiunkra. Vagy nem tetszik? Szerinted ki vigyázzon Fabianra amíg te a Gringottsban jársz egyik széfről a másikra – fújtatott Blaise. – Én meg a Mungóban ágyról ágyra? – kérdezte Blaise.

-         Na hát azt el is hiszem hogy ágyról ágyra jársz – sziszegte Daphné. – De miért pont egy franciát? – nézett Blaisere aki már Fabian után kutatott a kastélyban.

-         Mivel én nem sokat vagyok itthon, de szeretném, ha a fiam beszélne franciául ezt láttam a legjobb megoldásnak. A francia nevelőnő biztos, hogy csak franciául beszél hozzá – érvelt Blaise.

-         Szemét disznó! – sziszegte neki Daphné. – Akkor te szoktatod Fabiant a nőhöz? Jól van, csináld. Én megyek is! Úgysincs rám itt szükség, beszélgessetek csak franciául, Franciázgassatok kedvetekre – Daphné felkapta az aktatáskáját, s hátra sem fordulva bevágta magát a mercédesbe.

A Gringottsban Richard fogadta a vezetőségi irodáknál. Ugyanolyan volt mint régen. Simára borotvált arc, gondosan fésült haj, vasalt ing, nyakkendőtű, csillogó fekete bőrcipő. Hibátlan külső megjelenése volt. Teljesen érzelemmentes az arckifejezése. Bevezette Daphnét a régi negyedik emeleti irodájába. Daphné titkárnója odaintett neki az íróasztala mögül. Richard figyelemre se méltatva bevágta maga után Daphné irodájának hangszigetelő ajtaját.

- Daphné! – kezdte Richard a Temzére néző ablakok előtt le-fel járkálva. – Figyelj nagyon arra amit most mondani fogok – Daphné a forgószékébe helyezkedve hatalmas smaragd szemekkel nézett fel közvetlen főnökére.

- Két év kiesés. Tudod, hogy mennyire sok. Már csak a számításokban is. A számolásban is. És hát a Gringotts pörgős életében.  Sok változás volt. Keményebb lett a verseny. De mondhatni jobbkor nem is jöhettél volna vissza – nézett végig rajta Richard. – Látom semmit nem változtál. Mármint…nem látszik meg rajtad a szülés – Richard kizökkenve a szerepéből, hogy ilyen intim megjegyzést tett gyorsan kinézett a folyóra. – Na szóval. A Főnökség egy nagy versenyt hirdetett. És komoly ellenfelünk van Daphné. Nagyon komoly ellenfelünk van. De számítok a szakértelmedre és a belevalóságodba. Tudom, hogy meg tudod csinálni, ha igazán keményen végigviszed a dolgot.

- Ki az az ellenfél? – fonta össze az ujjait Daphné, ahogy a forgószéke karfáján megtámasztotta a könyökét.

- Nem fogsz örülni, mert én sem örültem – szívta meg a fogát Richard. – Egy véla nő. Fleur Delacour. – Daphnéval megfordult a világ. Te jó ég! Egy vélával versenyre kelni még neki is sok azért. Hiszen köztudomású, hogy a vélák bármelyik férfit beszédítik a bűbájjal, amit kibocsátanak magukból.

- Fleur? – nyögte Daphné.

- Igen – támaszkodott az ablakpárkányra Richard. – Sikersorozatot vittek végig az elmúlt időszakokban. Olyan bámulatos pályát vittek végig, amilyet még soha senki semmikor. Bejutottak a célegyenesbe, itt vannak mellettünk. De csak egy lehet a győztes te is tudod Daphné. – Daphné kétségbeesetten meredt Richardra. – Tudom. Emésztgesd egy kicsit.  Olyan statisztikákat hoztak, amilyet még senki. És tudod ismered a bankot. Őket a legkevésbé sem érdekli, az hogy hogyan, hogy egy véla, hogy valójában csalás az egész hiszen bűbáj alatt történt minden. Őket csakis az eredmények érdeklik. Ha megvan a befektető, ha itt a pénz,  ha a tőke nálunk, ha a széfek tele vannak, a Gringottsot csak és kizárólag ez érdekli.

- Igen, persze – borult az íróasztalára Daphné.

- Ne izgulj! Tudod, hogy amit tudok azt levajazom neked. Igyekszem a normálisabb tőkés halakat befogni a hálónkba. És Daphné a varázsvilágban élünk. Igazán tudjuk. A véla hatás csak bűbáj. Bűbáj és nem több. Amit tenyújtasz az maga a természet varázsa. Tisztán és egyszerűen. Ebben nincs átejtés. A lehetőség náluk nagyobb, de a bukás is. Ha valaki bűbáj alatt ír alá egy szerződést…az sosem olyan, ha önszántából. Daphné. Te mindig tisztán csináltad. Mindig. Ez lesz a mi ütőkártyánk. Én érzem. Ha Fleurt csak egyetlen egyszer bárki is bíróság elé citálja mert a véla bűbáját használja, akkor elbukik. Tudod jól. Csak hát a férfiak annyira …

- Büszkék igen – sóhajtotta Daphné. – Sosem vallanák be, hogy elbájolta őket egy véla és csak azért mentek bele az üzletbe – mondta komoran Daphné.

- Nos igen – simította el a haját Richard. – De őszintén, egyenesen, Daphné. Mi azért még ha mocskosul játszottunk is az minden aljasságtól mentes volt. Te is tudod. A lelkiismertünk tiszta maradt, nyugodtak az éjszakáink. AZ ilyen Fleur-féléknek milyen lehet az álmuk?

- Jaj Richard ezt nem mondtad, hogy ennyire nagy itt a hajtás – fújtatott Daphné kimelegedve.

- Amióta betörtek a vélák a bankba, azóta…minden más. Minden. Mindneki gyanakszik mindenkire, mindenki törtet és könyököl – Richard nézte ,ahogy Daphné karjára omlik a hosszú éjfekete haja. – de hidd el Daphné én is voltam annak a nőnek a közelében. Bármennyire is véla, és kábít és elveszted az eszed, sosem érzem azt a természet adta vonzódást, amit a te bűvkörödben éreznek a férfiak. – Daphné homlokráncolva nézett fel rá.

- Mi? – meredt a főnökére bambán Daphné. – Többek közt rád sem hat.

- Hát… - Richard férfiasan felnevetett. – Örülök, hogy ennyire jól álcázom a valóságot. De valójában majd megőrülök, hogy egyszer én is a te befektetőd lehessek – fordult el Richard.

- Viccelsz – egyenesedett fel Daphné s csodálkozva nézett a férfira.

- Nem, egyáltalán nem. Reggel ezzel nyitok már egy hete – Richard előhúzta a zsebéből a kis fiolát. – Amióta ide kerültél azóta kénytelen voltam szedni. És most újra. Egy nemi vágycsökkentő szer. A mandragórakivonat ellentettje – magyarázta Richard.

- Ó – formálta sajnálkozva Daphné.

- Nem bírnám ki a mindennapokat különben melletted. Ne haragudj Daphné! Egyszerűen túlságosan kívánatos vagy. És hát ráadásul minden nap látlak. Ezekben a provokáló ruhákban, nem férfi az akiben nem moccan meg valami, ha meglát – Richard feszengve fordult el. – Nos  holnap reggel bekészítem az íróasztalodra az ügyféllistát – mondta már hivatalos hangnemben. – Pénteken lesz értekezlet, ahol találkozhatsz Fleur-ral is. Tudod a mondást. Tartsd közel a barátokat, még közelebb az ellenségeket. Beszélgess el vele. Hitesd el, hogy milyen remekül jó barátnők vagytok. Fleur Francia. Gondolom a férjed ismeri is. Nem ártana ha két hét múlva megjelennétek a férjeddel a szentivánéji bálon. Egy kis francia társalgás feldobná a légkört. Tereld el a figyelmét a tényleges versenyről. Ringasd csak abba a hiszembe, hogy te nem is pályázol az ő babérjaira. Jaj és Daphné! Ahogy annak idején jeleztem, hogy nem akarok pasifényképeket látni az íróasztalodon, úgy ez érvényes a gyerekképekre is. Ne legyenek fényképek az irodádban. Van a magánszféra és van a Gringotts. Nem vagy hiteles, ha érted…családi képek vannak az irodádban – nézett körbe az elegánsan, de hűvösen berendezett negyedik emeleti irodában Richard. – Jó felkészülést! – biccentett Richard búcsúzóul, s behúzta maga mögött Daphné irodájának ajtaját. Daphné csípőjén simogatva a szoknyáját zavartan felállt. Gondterhelten nézett le a Temze szürke vizére. Hömpölygött a széles folyó. Daphné ráharapott az alsó ajkára. Tényleg nem könnyű a visszatérés. Már el is felejtette mekkora a hajtás itt.