A francia nevelőnő szerencsére gyorsan beletanult a Zabini-villa életébe. Sem Daphnénak, sem Blaisenek nem lett volna ideje arra, hogy sokáig szoktassa Fabiant és a nevelőnőt egymáshoz. Mindketten túlságosan elfoglaltak lettek. Daphnénak annyi gond szakadt a nyakába, hogy nem is volt ideje azzal foglalkozni, hogy bosszankodjon a francia lányon. Úgy volt vele Blaise majd elintéz mindent és kész. A reggelit kapkodva ették. Hallgatólagos megegyezés volt, hogy ha  szülők otthon vannak akkor Fabiannal Sophienak nem kell foglalkoznia, csak ha kifejezetten kérik. Fabian most is közöttük ült. Daphné a délelőtti ügyfelek mappáit lapozgatta át. Blaise a croassant vajazta Fabiannak.

- Mi ez rajtad már megint? – mérte végig Daphnét Blaise.

- A kosztümöm, miért? – nézett fel futólag Daphné.

- Unom rajtad ezeket a göncöket – bökte ki türelmetlenül Blaise. – Válts! Vegyél magadnak új ruhákat! Van rá elég pénzünk elvégre!  - Daphné megütközve nézett rá.

- Most nincs időm neked boltokba járni. Jobbkor nem jut eszedbe ilyesmi? – förmedt rá Daphné.

- Jó, akkor majd rendeltetek neked én ruhákat. De még egyszer meg ne lássam rajtad ezt a kosztümöt mert széttépem – fordult Fabianhoz Blaise. – Unom az alsóneműidet is, mindegyiket ismerem már.

-gondoltam a nőid elég változatásságot visznek az alsóneműfelhozatalba – húzta el a száját Daphné. – Ja egyébként szeretném, ha eljönnél velem a Szentivánéji Bálba – bökte ki Daphné.

- Nem megy, pont ügyelek aznap este – vágta rá szemrebbenés nélkül Blaise.

- Hazudsz? – emelte meg a szemöldökét Daphné.

- Nem, dolgom van – mondta hűvösen Blaise.

- Figyelj, nekem…fontos lenne ez. Szeretném ha elmennénk – harapott az ajkára Daphné.

- Aham, ez olyan mint a negyedéves statisztikai elemzések? Dolgozzam helyetted is ezért mentél vissza? – csattant mérgesen Blaise. Daphné csak sötét szemekkel nézett fel rá. – Jó, majd meglátom. – Daphné beérte a válasszal. Elbúcsúzott a férfiaktól, s sietve ért a Gringottsba, ahogy elhaladt Richard irodája előtt elkapta a férfi megkönnyebbült sóhaját, hogy Daphné kontyba rendezett hajjal érkezett ma a bankba, nem a vállra omló kiengedett fekete tincsekkel. Blaise ma nem is a rendelővel kezdett. Egyenesen a Mungóba hajtott. A váróterem zsúfolásig megtelt. A roskatag süppedős székekben agyonolvasott magazinokat lapozgattak a betegek. Blaise utat tört magának a tömegen, a tűzlépcsőn kettesével véve a lépcsőfokokat ért be a saját szobájába. Alig dobta magára orvosi fehér köpenyét, amikor Gil lépett be.

- Kilenctől beavatkozás Cathyval. És tizenegytől Pye-al – adta át a kóranyagot Blaisenek. – A Cooka kórtermekben tartsunk kilencig vizitet? – kérdezte Gil.

- Igen, nem ártana – bólogatott Blaise, gyorsan keverte a fertőtlenítő oldatot a mosakodótálba, belemártotta a kezét, majd erősen lecsapta róla a nedvességet.  – Mehetünk – indult lebbenő köpennyel előre Blaise.

- Délutánra kirendeltek három beteghez házhoz kell mennünk – folytatta a felsorolást Gil. – Holnap is be tudnál jönni délelőtt? – kérdezett rá Gil.

- A rendelőm ajtajára mit írjak ki? Zárva? – nézett hátra összevont szemöldökkel Blaise.

- Vagy kérem fáradjanak át a Mungóba – vigyorgott rá Gil.

- A magánrendelőket nem erre találták ki – forgatta a szemét Blaise. – Jó majd meglátom. Addig lehet Fabian lenyel három békát reggelire, vagy a macskámat, mindig szolgál újításokkal az a gyerek – ingatta a fejét blaise miközben az első beteghez lépett.

A Malfoy kúrián a reggeli utáni órákban Pansy a galériában nézett képeket Scorpiussal. A Malfoy-portrékat, a birtokról készült tájképeket sorra megmutatta a legifjabb Malfoynak. Pansy több időt és energiát fordított arra, hogy Scorpiust megismertesse a Malfoy- világgal, mint ahogy azt maguk a Malfoyok tették. A karján vitte Scopriust szobáról szobára, elolvasta neki a neveket, megmutogatta Scopriusnak, hogy melyik hang melyik betű, minden képnél színeket kerestetett Scorpiussal, és gyakoroltatta a nemek felismerését vele. Draco már csak mosolygott Pansy szüntelen odafigyelésén, hogy Scorpiussal minél hamarabb minél több mindent megismertessen. Scorpius a festményeket tapogatva így is állandóan tágra nyílt csodálkozó szürkéskék szemekkel nézett fel az anyjára és az apjára egyfolytában. Szívta magába a környezetét. Draco csendesen figyelte őket. Ma reggel velük tartott a kastélysétán. Néhány intenzív perc után Scorpius megunta a galérianézegetést, s rohangálva csúszkált a fényesre csiszolt padlón. Pansy a képkeretnek támaszkodva nézte a fiát.

- Kész eddig tartott a figyelme – nevette el magát Pansy. – Nem érdekli a családja.

- Dehogynem érdekli, hagyd had játsszon – lépet a nőhöz Draco, s a tarkójánál ért Pansyhoz. Ujjaival átdörzsölgette a nő nyakát. Pansy lehunyt szemmel élvezte a masszírozást.

- Keveset beszél még – ráncolta a homlokát Pansy. – Úgy érzem én vagyok a hibás. Pedig minden nap rongyosra beszélem neki a szám.

- Majd kinyílik a kis csipogója ne aggódj – karolta át hátulról Pansy derekát Draco. – Mit szólnál hozzá ha jövőhéten egy egész estét kettesben töltenénk el? – kérdezte búgó hangon Draco. S a zsebéből előhúzott belépőket Pansy elé tartotta. Pansy kivette a kezéből a két díszes jegyet.

- A Szentivánéji Bál? – csodálkozott el Pansy. – Azt hittem az politikai indíttatású rendezvény – nézett Dracóra.

- Azért mert a minisztérium rendezi még nem feltétlenül politikai is. A varázsvilág színe-java ott van. Nekünk is ott a helyünk. A társadalmi elit bálja. Illene már megjelenni a Malfoyoknak is rajta – nyomott csókot Pansy tarkójára Draco.

- Jól van…legyen. De csak mert már megvetted rá a jegyet – sóhajtotta Pansy.

- Pansy! Nem tudsz becsapni. Tökre nem érdekel mennyit dobtam ki ezért a belépőért. HA nem akarnál úgysem jönnél. Pedig tényleg kriminális összegű volt. Ezért mások már ölnek a sötét sikátorokban Londonban  - bólogatott Draco.

- Jó igaz, megtetszett a kettesben töltött este gondolata – nevette el magát Pansy.

- Ugye-ugye? – cirógatta meg Pansy tarkóját Draco. – Sosem tudsz jól füllenteni – súgta rekedten Pansy fülébe Draco.

- Ne ezt ne csináld most – sepergette Draco becéző ujjait a tarkójáról, ahogy már megérezte a testén végigfutó borzongásokat. Elhúzódott a férfitól, de Draco utána lépve a falhoz nyomta, s megtámasztva a tenyerét Pansy füle mellett a falikárpiton, közelebb hajolt, s megcsókolta a feleségét. Keze végigsiklott Pansy testén le a csípőjéig, s a derekánál fogva magához húzta a nő csípőjét.

- Anya? Anya? – Scorpius hangja csattant bizonytalanul Draco háta mögött. Pansy kibontakozott Draco öleléséből.

- Tessék Scorpius! – indult meg a fiához Pansy. – Vége a csúszkálásnak? Gyere elnézünk a könyvtárba, megnézzük a birtokról a képeskönyvet jó? – nyújtotta a kezét a fiának, s Scoprius felnyújtotta neki a karját. Lassan Scorpius tipegve indult meg anyja mellett. Draco a falnak támasztva a tenyerét nézte őket. Megdörzsölte a tarkóját, s ahogy lehajtotta a fejét előre buktak szőke tincsei.

- Kimegyek a birtokra – mondta kedveszegetten Draco.

- Jó menj csak – nézett vissza rá mosolyogva Pansy. Draco morcosan nézett a fiára, mire Pansy kacsintva nevetett rá. Draco fejét rázva lökte el magát a faltól, s kielőzve őket megsimogatta Scorpius szőke buksiját.

- Jó legyél Scorpius! – Scoprius csak megtorpant, aztán egy ideig fenekét hintáztatva nézte a lépcsőfordulóban lerobogó apját. Pansy gyengéden megrázta a fia kezét.

- Gyere! Menjünk – Scorpius újból nekiiramodott a Malfoy-kastély folyosójának.

Daphné Richard mellett ült a Gringotts vezetőség értekezletén. Három kobold képviselő is mindig részt vett ezeken a megbeszéléseken. A magasított székeken ültek, hogy szintben azonosan üljenek a varázslókkal és boszorkányokkal. A felső vezetés szikár tagjai ültek közvetlenül mellettük. És az öt csapat. Jellemzően Daphnéhoz hasonlóan a nők és mellettük a közvetlen főnökük, akik a vezetőség alatti pozíciókat töltötték be. Mind az öt Gringotts-hölgytag nem véletlenül volt ott ahol. A vezetőségi értekezleteken. Fleur valószínűleg véla bűbájvarázsának köszönheti, hogy most itt ül közöttük. Daphné maga az alelnökkel feküdt le, hogy betörhessen a Gringottsba. A másik három nő sem járhatott be más utat. Richard bámulatosan kezelte a feszült helyzeteket. Nyugodt volt, simulékony, egyetlen mozdulatán sem látszott, hogy ideges. Daphné pedig titkon tényleg példát vett Richardról. Richard szoktatta le a rossz szokásairól a Gringottsban. A körömrágásról, a lábrázásról, mindig azt mondta bármilyen gesztus elárul az emberről valamit, a bizonytalanságot, hogy hibázott, hogy valami vaj van a füle mögött. Egy szóval ne legyen Daphné se önmaga ellensége. Szokjon le mindenféle külső megnyilvánulásról. Richard javasolta, hogy tűzze kontyba a haját, mert Daphné rendszeresen pödörgette a haját, ha nagy gáz volt a papírügyleteikben, s  az első hónapokban nem egyszer ezen buktak le mindketten. Az, hogy Daphné annyira sikeres volt a bankszakmában nem kis mértékben Richardnak volt köszönhető. És Daphné tényleg hálás volt érte a férfinak. Most valahogy zavarta a tudat, hogy Richard minden reggeli találkozásuk előtt komoly szereken él, hogy az a hűvös Richard legyen, akinek Daphné mindig is ismerte. Főleg azért, mert a rezzenéstelen arckifejezésű Richard előtt sosem voltak komoly titkai. Amit titkolni próbált az is valószínűleg a legelejétől egyértelmű volt Richard előtt. Sosem tudta hányadán áll a férfival. Mindig olyan kimért, távolságtartó, bosszantóan pökhendi és fennhéjázó volt. De valójában tényleg az egyetlen aki nem ásta Daphné alatt a gödröt, hanem folyamatosan hordta bele a földet Daphné alá. Vajon mennyi Richardban a kényszerű önmegtartóztatás és mennyi a valódi jelleme? Richard észrevette, hogy Daphné elbambult. A széles tárgyalóasztal alatt, Daphné lábához érintette a hűvös fém öntöltő tollát, hogy figyelmeztesse, Daphné legalább a látszatát őrizze meg annak, hogy figyel. Daphné alig észrevehetően rezzent össze a hideg fém érintésére. A konszolidált, diszkrét Richard, véletlen sem ért volna hozzá ő maga. Ez túl bizalmas és túllépne a kollegiális kapcsolatukon. Richard kizökkenthetetlennek tűnt mindig is előtte. Most is fekete noteszébe jegyzetel, amíg Daphné csak  a karfán nyugtatva kezét sötétsmaragdos pillantással mered az elnökre aki a beszédet tartja. Az értekezletek sosem voltak Daphné erősségei. Úgy érezte magát rajtuk mint legunalmasabb számmisztika óráin, amiből egy kukkot sem értett. Többnyire Richarddal minden értekezlet után egy saját megbeszélést tartottak ahol Richard lefordította Daphnénak, hogy mi hangzott el az értekezleten. Daphnénak be kellett ismernie, hogy valószínűleg Richard jobban ismeri az ő gyarlóságait, mint ahogy azt valaha is el akarta volna árulni a férfinak. Most hogy visszatért, most kezdte sejteni, hogy Richard valószínűleg azt is pontosan tudta mindig is, hogy a statisztikákat nem Daphné készítette el, s a negyedéves jelentéseket sem. Különös, hogy két év távollét után teljesen máshogy látta az egész Gringotts bankot mint eddig. Pedig nem olvasott róla, túlságosan lekötötték a családi problémái, a Greengrassokkal, a fiával, Blaise-el. A beszámolóikat mindig Richard tartotta, mert Daphné maga is tudta, hogy ő eléggé megszorongatható lenne egy ilyen előadás során. Richard pedig olyan ügyesen kivágta magukat minden keresztkérdés alól, hogy Daphné csak pislogott rá, hogy honnan szedi Richard ezeket a banki szakkifejezéseket, amikkel elsepergeti a szőnyeg alá a kínos ügyeiket. Daphnét pedig egy év alatt kitanította, sose egyen vagy igyon a vezetőség előtt, mert a pohár megremeghet a kezében, ne flörtöljön a vezetőséggel, se a kollégákkal. Igaz, hogy így jutott be, de a bankon belül már hátrányos minden ilyen jellegű kapcsolat. Daphné még ma is emlékszik mennyire égett Richard előtt, amikor az így a szemébe vágta ,hogy pontosan tudja, hogy hogyan jutott be a Gringottsba. Főleg, hogy Richardot mindig olyan erkölcsösnek látta. Már szinte kínosan tökéletesnek és érzelemmentesnek. Az elnök összeszedte a pergamenjeit, jelezve, hogy az értekezletnek vége. Ahogy felálltak Richard Daphné fülébe mormolta.

-         Eredj beszélj vele! Kápráztasd el, de banki ügyekről ne beszélj vele! Utána várlak az irodádban – Richard ki is vonult a tárgyalóteremből. Daphné megemelve a szemöldökét mély levegőt vett, s a kifelé araszolók tömegéből átmosolygott Fleurra.

-         Fleur Delacour! Régen nem találkoztunk – szólította meg a nőt.

-         Valóban – biccentett Fleur, hosszú szőke haját meglibbentve. – Azóta már Weasley vagyok.

-         Jaj, hát persze. Hiszen Bill említette is, milyen szerencséje volt nem csak a pénzügyekben, de a szerelemben is – nyalta meg cseresznyerúzsos ajkait Daphné.

-         Ó igen, s pont elkerültük egymást itt az üzleti szférában. Mert én korábban is itt dolgoztam a Gringottsban, csak lent a számvitelen – magyarázta Fleur.

-         A kishúgod végzett már a Beauxbatonsban? – kérdezett rá Daphné.

-         Ó, igen. Úgy tudom a férjednek igen jól menő magánrendelője van Londonban, emlékszem, milyen sokat ült az asztalunknál a Roxfortban – gondolkodott el Fleur.

-         Valóban, arra én is nagyon jól emlékszem – mondta Daphné enyhe éllel. – Találkozhatsz vele személyesen is, megyünk a Szentivánéji Bálba.

-         Ó igen, a sógorom éppen ügyeletben lesz aznap, felügyeli a rendet a rendezvényen és így kapott kárpótlásul néhány tiszteletjegyet. Nem hagyhatjuk ki, hogy ne éljünk a kedvező lehetőséggel – mondta mézesmázosan Fleur.

-         Milyen kitűnően megtanultad a nyelvünket, már egyáltalán nem töröd az angolt – dicsérte meg a nőt Daphné, miközben szüntelen azon gondolkodott, hogy ez a kényes francia nő, hogy kerülhetett a számviteli osztályra, ahol azért rendesen kell számolni, igaz, a fizetés ott sem volt szerény. A sok fejtörésért szinte jobban megfizették, mint őt itt az üzletkötésekért. Magát sem tartotta hülyének, na de ez a Fleur. Akárhogy is szépnek még szépnek is mondható. De azért észt nem sokat nézne ki belőle. Persze Daphnéból se néz ki senki sem valami sokat. Hát akkor biztos tud valamit Fleur is.

-         Ó köszönöm igazán kedves tőled. Sajnos most mennem kell! Akkor jövőhéten találkozunk a bálon – fordult el Fleur, s hosszú vélahaját lengetve távozott a folyosón. Daphné a csendes Gringottsi folyosón fintorokat vágva haladt vissza saját irodája felé. Richard annyira tapintatos volt, hogy sosem rendelte Daphnét a saját irodájába. Mindig ő ment le Daphnéhoz a negyedik emeletre. Daphné ezt mindig valami figyelmes gesztusnak vette a férfitől, hogy megkíméli a lépcsőmászás fáradalmaitól, de most már azon kezdett gondolkodni, mi van, ha Richard nem is azért nem hívta fel az irodájába, hanem mert Daphnénál jobban meg tudja őrizni és tetszelegni főnöki szerepkörében. Bár ez nem igaz. Richard alapvetően sosem érzékeltette Daphnéval, hogy ő a főnök. Mindig kollégák és partnerek voltak az ügyekben. Daphné benyitott az irodájába.  Richard Daphné forgószékében ült és a jegyzeteit olvasta át. Daphné becsukta az ajtót.

-         Valami probléma van a házasságodban? – kérdezte hidegen Richard.

-         Miért? – vágta vissza hűvösen Daphné.

-         Mert egész értekezlet alatt a rohadt eljegyzési gyűrűdet forgattad. Hiba , Daphné tudod hogy hiba! Teljesen lefőttem az egész értekezlet alatt, nehogy ránk szálljon a nagyfőnök. Ha nem szoksz le róla, inkább vedd le, amíg az értekezleten ülünk – mondta Richard.

-         Jól van legközelebb leveszem addig – nézett le a nagy smaragdköves gyűrűre Daphné.

-         Hogy ment Fleurrel a beszélgetés? – kérdezte Richard a papírjaiba mélyedve.

-         Önmagamhoz mérten is jól. Hogy tudnék kebelbarátnőt játszani egy nővel, aki szőke? – fújtatott Daphné.

-         A húgod is szőke nem? – kérdezte Richard fel sem nézve.

-         Honna tudod? – torpant meg a széles ablakok előtti járkálás közben Daphné.

-         Hát…csak tudom és kész – kapta fel a fejét Richard.

-         Honnan? – erősködött Daphné.

-         Az öcsémmel járt pár hétig – adta meg végül a választ Richard.

-         Nem is tudtam…hogy van öcséd – bökte ki Daphné.

-         Daphné elég sok minden van amit nem tudsz de attól még az úgy van – jegyezte meg Richard.

-         Persze, csak azt hittem… - hebegte Daphné.

-         Mit, hogy ide születtem a Gringottsba és itt lakom az ötödik emeleti irodámban? – húzta fel egyik szemöldökét kérdőn Richard. Daphné csak erőtlenül biccentett. – Nem. Én is el szoktam hagyni az épületet. Fél nyolcra jövök dolgozni nem szeretem annyira a bankot hogy egész életemet itt éljem le – tette le öntöltő tollát Richard.

-         Az megnyugtató, azt hittem kicsit munkamániás vagy – keresgélte a tűket a hajában Daphné.

-         Mint a férjed? – kérdezett rá metszőn Richard.

-         Hát valahogy úgy igen…mint Blaise – nézett ki a Temzére szomorkásan Daphné, s kirántotta a tartótűket a hajából.

-         Mit művelsz? – mordult rá Richard.

-         Már kényelmetlen ez a konty, komolyan elmúlt hét óra? – dörzsölgettem eg a hajtöveit Daphné, miközben az órájára nézett.

-         Tűzd vissza! – csapta össze a noteszét Richard.

-         Miért? – nézett rá értetlenül daphné.

-         Mert…mi lenne ha te is figyelnél értekezleteken? – támadt vissza Richard.

-         Lejárt a munkaidőm, már fáj a fejem ebben a kontyban, miért ne engedhetném le? – csattant dühösen Daphné.

-         Azért mert zavar! – sziszegte dühösen Richard, s idegesen lépett a tálcához, hogy vizet töltsön magának. Daphné gyorsabb volt, lefogta Richard kezét mielőtt beveszi az újabb adag pirulát. Richard szemében most először látta a bizonytalan megingást.

-         Ne tedd ezt Daphné! – követte Richard a tekintetével, ahogy Daphné lassan kéjesen ámegnevedsíti a cseresznyeszín asló ajkát. – Muszáj bevennem – akarta kirántani a kezét Richard. – Azt hittem hatra simán végzünk. Így is egy nap kettőt kell szednem, mert csak öt óráig van hatása. Ha ma még egyet beveszek…

-         Hát igen az már az egész estédre rányomja a bélyegét – búgta Daphné, s belemélyesztette a körmeit a férfi öklébe. Richard szorítása engedett a fiolán, s Daphné egyetlen mozdulattal kifordította a tenyeréből az üvegcsét, s a résnyire nyitott ablakon kihajította.

-         Ne! – nézett a fiola után Richard, de Daphné megragadva Richard állát maga felé fordította.

-         Az értekezleten végülis arról volt szó, hogy leállunk a tőzsdézéssel… - kezdett bele a száraz témába Richard, de Daphné rászorította az ajkait Richard szájára. – Olyan sok év munkakapcsolat Daphné ne tegyük tönkre – motyogta kérlelőn Richard.

-         Nem tesszük tönkre – súgta vissza Daphné, miközben méregzöldre lakkozott körmeivel átfogta Richard nadrágjának halmát. – Látni akarom milyen vagy nélküle – nézett fel hívogatóan Richardra.  

-         Jobb lenne ha nem tudnád meg – súgta Richard. Beterítette Daphné egzotikus illata, Daphné fekete démoni hajából lengedezett felé, ahogy a nő felemelte a fejét. A sűrű sötét pillák alatt azok a titokzatos zöld szemek, a szétnyíló kívánatosan piros ajkak. Elszakadt a gát. Richard képtelen volt a pirula nélkül tartani magát. Rárontott Daphnéra, mohón falva a nő ajkait. Daphné remegve zihált a támadás alatt. Richard akár egy oroszlán támadt az áldozatára, az íróasztalhoz perdítette Daphnét, s feltűrve a szűk szoknyát Daphné elé térdelve húzta félre a nő apró csipkealsóját, s Daphné reszketve érezte Richard csókját a legérzékenyebb pontján.

-         Aaah, Richard! – túrt a férfi hajába Daphné. Richard nyelve pazarul izgatta Daphné duzzadt vörösődő női szirmait. Daphné áztatta a papírokat maga alatt, agresszívan rántotta fel Richardot a hajánál fogva. Richard pedig határozott döféssel tette magáévá. Daphné felnyögött a borzongató behatolástól. Richard lüktető pulzáló férfiassága teljesen betöltötte. Igazán nem szerénykedhetett méretekben.  Alig néhány kemény lökés után Daphné sikoltozva hunyta le a szemét a gyönyör pillanataiban. Richard lassított egy kicsit, majd újból Daphné ölébe mélyedt. Daphné Richard vállába kapaszkodva próbálta felvenni a ritmust. Richard Daphné csípőjét megragadva rántotta újra és újra magához a nőt. Daphné az íróasztalára tenyerelve hörgött fel az újabb orgazmus alatt, s Richard is zihálva kiáltott fel. Daphné pihegve szedte a levegőt. Richard lihegve igazgatta meg a nadrágját.

-         Azt hittem létezik egy férfi, aki tényleg csak barát, aki tényleg nem akar tőlem mást. Aki tényleg csak a segítőm – mondta halkan Daphné.

-         Akartam az lenni. Mindig is Daphné. Mindig az akartam neked maradni és továbbra is az vagyok – nyelt nagyot Richard.

-         Miért árultad el magad? – kérdezett rá Daphné.

-         Mit vártál? Két év után beállítottál hozzám az irodába, majdnem lefordultam a székről, amikor megláttalak – igazgatta a nyakkendőtűjét Richard. – Nem volt nálam az üvegem, nem számítottam rád. Elszóltam magam. Mert vágytam rád.

-         Igaz, be kellett volna jelentkeznem hozzád, ne mcsak úgy rádrontani mint ahogy tettem – bólintott Daphné.

-         Rendelhetek újabb dobozzal. Az orvosom elég érdekesen fog nézni hogy máris elfogyasztottam az egész üveggel – húzta el a száját Richard.

-         De nem Blaise az ugye? – kérdezett rá szemöldökét összevonva Daphné.

-         Azért az elég ciki lenne nem? – mosolygott fel rá Richárd.

-         De igen, az lenne – nevette el magát Daphné. – Bocs felírnál nekem még egy vágycsökkentőt nehogy meghúzzam bent a feleséged? – Daphné leugrott az íróasztaláról. – Komolyan ennyire veszélyes vagyok?

-         Jobban semmint képzelnéd – bólintott Richard.

-         Tudod, Richard te nagyon tisztességes vagy, talán túlságosan is – fintorgott Daphné.

-         Nem is értem, hogy oszthattak be alám – értett egyet Richard.- De megértem az alelnököt, hogy felvett – nézett sejtelmesen Daphnéra. – Akkor hétfőn! – biccentett Richard mielőtt kilépett az irodából.