Daphné sötét mohazöld nyári estélyi ruhájában lépkedett a hálószobában. Térdtől lefelé különleges francia csipke láttatta a szép formás lábszárát, a szaténcipőt, mély dekoltázsánál redőződött a könnyű francia selyemanyag. Blaise rendelte ruhakollekció egyik darabját viselte. Éppen az ékszerei között válogatott. Végül egy finom fehérarany karlánc mellett döntött. Hosszú körmeivel babrált a kapcson. Sehogy sem akart összeakadni. Egy kézzel elég nehéz volt felcsatolnia a csuklójára.

-         Készen vagy? – lépett a hálószobába Blaise is fekete szmokingjában, mohazöld nyakkendőjét kötve.

-         Csak ez a karlánc…segítenél? – nyújtotta Blaise felé a csuklóját Daphné. Blaise kivette Daphné kezéből a finom ékszert, s Meleg ujjaival daphné csuklóját simítva kapcsolta össze a lánc két végét. Hüvelykujjával kedvesen körözött néhányat Daphné csuklójának vénái felett. Ahogy Daphné lusta szemrebbenéssel felnézett rá, látta a sötét villanást Blaise szemében. Daphné kábultan hagyta, hogy Blaise ujjai andalítsák.

-         Indulnunk kell – mormolta Blaise, ahogy közelebb lépett Daphnéhoz.

-         Ne tedd tönkre a sminkem jó? – nézett rá Daphné fátyolos szemekkel.  Blaise megfordította a nőt.

-         Sosem tennék ilyet – súgta rekedten Daphné hajába, s félreseperve a hosszú dús, tupírozott szépen hátrafésült hajat Daphné nyakára hajolt. A hosszú fehérarany hullámkígyós fülbevalók csilingeltek, ahogy Blaise ajkaival bejárta Daphné parfümhintette bőrét, a fülénél, a nyakánál. Az orrában volt az az erős, impulzív egzotikus illat. Lehunyta a szemét, ahogy belélegezte Daphné illatát. Tenyerével a selyemredők alatti dús fehér halmokat markolta, megemelkedett Daphné melle, ahogy Blaise megszorította markában. Daphné beletúrt Blaise hajába, ahogy érezte a birtokló férfitenyér tapintását a combján. Blaise feltűrte a csipkeanyagot, szabaddá téve Daphné lábát.

-         Sietnünk kell, tudod nagyon fontos hogy ott legyek ma – pihegte Daphné.

-         Mindjárt indulunk Cicám! – duruzsolta Blaise, Daphné Blaise csípőjéhez dörzsölte a fenekét. Blaise ujjaival átsimított Daphné formás kerek fenekén. Odaadó nyöszörgés érkezett rá feleletként. Blaise ujjai lesiklottak mélyebben szántva Daphné lába közé. Daphné erőtlenül bukott előre megtámaszkodva a fésülködőasztalában. Blaise rutinosan csúszott be a szétnyíló, nedves forróságba.

-         Jaj Blaise! Annyira jó – szorította a tenyerét Blasie csípőjére Daphné. – Gyere, még…gyorsabban – zihálta Daphné Blaise is a fésülködőasztalra tenyerelve, másik kezével Daphné csípőjét szorítva adta a lökéseket. Egyszerre nyögtek fel a csúcson. Ahogy Blaise visszahúzódott Daphné sietve lépett a fürdőbe. Hallotta ahogy Blaise már a felébredt Fabiannal kiabál. Fabian meghallotta, hogy anyjáék készülnek itthonról el és mindenáron velük akart menni. Blaise bekopogott Daphnéhoz. Daphné sietve nyitotta ki az ajtót, nézte a bömbölő Fabiant, a mérges Blaiset.

-         Befejezted fiam?! Befejezted a hisztizést? – kérdezte erőltetett nyugalommal a hangjában Blaise. – Nem vagy képes megérteni, hogy este van és nekünk hivatalos megjelenésünk van? – Kezénél fogva beráncigálta a mosdóba Fabiant, s felperdítette a székre, hogy Fabian elérje a mosdókagylót. Megengedte a hidegvizes csapot. Fabian továbbra is vergődött és bömbölt. – Abbahagyod a sírást? Lenyugszol fiam?  - kérdezte Blaise a mosdókagyló szélére tenyerelve. Fabian akaratosan hisztizett. Blaise szó nélkül a víz alá tartotta a kezét, majd megcsapkodta a hideg vízzel Fabian arcát. – Befejezeted? – kérdezte ingerülten Blaise.  Daphné idegesen nézett az órára. Blaise is. Mindketten estélyiben, Blaise szmokingban, már rég el kellett volna indulniuk. Blaise a tükörben megigazgatta a nyakkendőjét. Újra megcsapkodta Fabian arcát a hideg vízzel. – Fejezd be a hisztizést! Semmire se mégy vele tudhatnád már nagyon jól! – harsogta Blaise, s kemény férfias hangját visszhangozta a fürdőszoba. – Befejezed még ma Fabian? – kérdezte haragosan a fiától.  Daphné a fürdőszoba ajtófélfájának dőlve nézte őket. Fabian kezdett elcsendesedni. Már nem bömbölt. Időnként szipogott csak. – Lenyugodtál végre? Igazán nagyon örülök, hogy sikerült lehűtenem a hisztirohamodat – emelte le a fiát Blaise, s áttörölte Fabian arcát a törülközővel. – Villámgyorsan visszabújsz az ágyba és becsukod a szemed és alszol megértetted? – mordult rá Blaise. Fabian elszaladt a saját hálószobájába. – Na én is vizes lettem – nézett végig magán Blaise. – Menjünk mert teljesen elkéstünk, majd út közben megszárad – húzta magával Daphnét a fürdőszobából.

Későn érkeztek de mennyire. A varázsvilág színe java tényleg itt volt a bálon. Többen is észrevették a késve érkező párt, s valamiért akik csak látták mind megmosolyogták őket. Nos gondolták, hogy miért is késhetett a páros olyan sokat. És vajon mivel töltötték az addigi időt. Csak rájuk kellett nézni. A maga nemében Blaise és Daphné is külön-külön is ismertek voltak szexuális étvágyukról, akkor a házaséletben vajon milyen lehet a szerelmi élete ennek a két embernek. Nos a mosolya mögé mindenki az efféle gondolatait rejtette. Kitalálták, hogy ugyan mivel tölthették az idejüket, amíg távol maradtak, és mi fontosabb dolog miatt késtek is most el. Blaise és Daphné amilyen késve érkeztek olyan pörögve vetették magukat a társaságba. Daphné nem sokat vacakolt kiszemelte magának Fleauréket és Blaise-be karolva invitálta feléjük a férjét.

-         Fleur! – csókolt kezet csábosan a nőnek Blaise. – Mindig is mondtam a franciáknak a kék áll a legjobban, nem véletlen hogy a Beauxbatons egyenruhája is ez volt. Ez az ibolyakék ruha valami mesés – áradozott Blaise.

-         Non flattez pas – ne hízelegj – mosolygott Fleur.

-         Il, n’est pas possible d’exprimer la réalité avec les mots – a valóság szavakkal ki sem fejezhető – felelte rá behízelgően Blaise.

-         Ne haragudjanak, olyan ritkán beszélhetek franciául – nézett bocsánatkérően a társaságra Fleur.

-         Akkor a következő tánc alatt elvonulhatunk egy kellemes francia társalgásra? – nézett Billre Blaise. A vörös hajú vérfarkasfogú csúnya férfi csak halványan biccentett. Blaise remekül hozta a formáját és a szerepét. Daphné megkönnyebbült sóhajjal fiygelte ,ahogy a férje táncba viszi a véla nőt. Bár nem kevés féltékenység is vegyült a tekintetébe. Azért Fleur mégiscsak egy véla. Ráadásul Blaisenek még nem volt meg vele. Vagyis. Beatrice és Solange után miért ne jöhetne a már férjes asszony Fleur? Daphné a szája szélét harapdálva nézte őket a táncparkett széléről.

-         Egy ilyen szép nő petrezselymet árul a bálban? – hallatszott a sima modorú nyugodt férfihang. Daphné megfordult, s Richard állt vele szemben. Magasabb volt mint ahogy emlékezett. – Szabad? – nyújtotta a karját Daphnénak. Daphné elfogadta a táncra való felkérést.

-         Egyedül jöttél? – kérdezte hűvösen Daphné.

-         Te meg késve – állapította meg válaszként Richard. – Elég nagy feltűnést keltettetek tudod? Mindenki megjegyezte, hogy milyen sietve estetek be és milyen későn.

-         Mert unalmukban nincs miről beszélniük – nézett flegmán a táncolók feje felé Daphné.

-         Mert túl feltűnő jelenségek vagytok. Főleg együtt – nyomott el egy mosolyt Richard. – Remélem a férjed alaposan beveti a francia udvarlási módszereit, mert Fleur gyanakvását teljesen szeretném elaltatni.

-         Kihasználod a férjem, miért nem te próbálod meg elszédíteni – mérgelődött Daphné.

-         Daphné én mint banki szakember, a realitások talaján állok. Tisztában vagyok hogy mik a képességeim határai. Mellesleg meg nem én kényszerítettem Blaiset a negyedéves jelentéseid elkészítésére – jegyezte meg hűvösen Richard.

-         Na látom ma alaposan vettél be a piruláidból – felelte kegyetlenül Daphné.

-         Dupla adagot a biztonság kedvéért – bólintott rá beismerően Richard. – Ma még nem is hivatalban vagyunk, a bálok nagyon veszélyesek.

-         Főleg a gyenge akaratúakra – szúrt támadóan Daphné.

-         A főnököd vagyok – emlékeztette Richard.

-         Én meg a beosztottad. Ne inzultálj! – vágott vissza Daphné, de amikor összeakadt a pillantásuk futólag mindketten elmosolyodtak.  Blaise visszavezette Fleurt a férjéhez, s Daphné után kutatott a teremben. Richard megköszönve a táncot magára hagyta Daphnét, s Blaise azonnal le is csapott a feleségére.

-         Na hogy ment? – kérdezte idegesen Daphné.

-         Hát véla. Főleg ő szédített engem – felelte kitérően Blaise. – Lefeküdtél vele? – bökött Richard után a fejével blaise.

-         Honnan veszed? – tágult ki Daphné pupillája.

-         Ahogy hozzád ér – felelte magától értetődően Blaise. – Egy férfi azonnal levágja az ilyesmit. Richard miért kellett a sorba? – nézett Daphnéra értetlenül Blaise.

-         Neked Astoria miért kellett a sorba? – kérdezett vissza Daphné.

-         Tudunk értelmesen beszélgetni? – mordult blaise.

-         Nem, nem tudunk – felelte fagyosan Daphné.

-         Nem tetszik, ahogy néz rád, Nem tetszik hogy lefeküdtél vele – sziszegte Blaise.

-         Régen sosem zavart, hogy kivel mit csinálok, mi változott azóta? – nézett el unottan Daphné.

-         Azóta a férjed vagyok! – csattant hangosabban Blaise. – Az változott azóta!

-         Ne üvöltözz mindenki minket néz – sziszegte neki Daphné, ahogy a körülöttük táncolók feléjük kapták a tekintetüket.

-         Jó akkor menj foglald el magad, nekem beszédem van Pansyval – tolta el magától tánc közben Daphnét Blaise, s  a Malfoyok felé vette az irányt, faképnél hagyva Daphnét.

-         Felkérhetem a fiam keresztanyját erre a táncra? – ért mosolygós szemekkel Pansyhoz. Pansy megperdülve nevetett fel rá.

-         Jaj Blaise, hogyne! – simult Pansy karja könnyedén Blaisére. Blaise alaposabban végignézett az áfonyaszín csipke estélyiruhán, amit Pansy viselt ma.

-         Mond Pansy, te a feleségem vagy? – kérdezett rá homlokráncolva Blaise.

-         Nem – nevetett Pansy értetlenül, s kérdőn felnézett Blaisere. – Miért?

-         Mert én ezt a ruhát is a feleségemnek varrattam, gondolom ,ha te viseled akkor te vagy az – mondta megkeményedő arcvonásokkal Blaise.

-         Jaj igen – pirult el zavartan Pansy. – Ez úgy történt, hogy Daphné elküldte nekem a ruhát, mert hogy neki nem kellett…és hát annyira megtetszett a színe, meg a csipke, hoyg végülis úgy döntöttem ezt veszem ma fel. Jaj…nagy galibát okoztam vele? – nézett Daphné felé bizonytalanul Pansy.

-         Nem, egyáltalán nem dehogy is ne aggódj – szaladtak fel a nevetőráncok Blaise dülledős szemei körül. A keringő végén elbúcsúzott a Malfoyoktól, s visszatért a pezsgőt iszogató Daphnéhoz.

-         Gyere, hazamegyünk! – vette ki a poharat Blaise a kezéből.

-         De…de…- ellenkezett Daphné.

-         Mindent elintéztünk amiért jöttünk nem? Az volt a legfontosabb, hogy beszéljünk Fleurral, megtettük, induljunk – szorította meg Daphné könyökét Blaise ahogy kifelé tessékelte a táncteremből.

-         Ennyire átlátszó volt az egész? – nézett butuska arckifejezéssel Daphné.

-         Merlinre Daphné ennyire átejthetőnek nézek ki? – kérdezte Blaise ,ahogy beült a Zabini címeres hintóba.

-         Nem…nem – rázta  fejét Daphné.

-         Mi bajod volt az áfonyalila ruhával? – kérdezte hevesen Blaise.

-         Sok a csipke. Ezek a franciák annyi csipkét használnak a ruháikhoz. Nekem túl sok. Én nem vagyok valami nagy csipkerajongó. És az a ruha szinte csak csipke volt, nem akartam kidobni, hát elajándékoztam Pansynak – dőlt hátra durcásan Daphné.

-         Akkor dobjam ki az egész kollekciót? – nézett rá Blaise. – Jó hazamegyünk és kihajítom.

-         Nem, nem azért mondtam. Nagyon szép ruhák. De engem irritál a csipke – harapott az ajkára Daphné.

-         Az én ajándékom volt neked. ÉS senki másnak. Nem akarok még egy darabot bárki máson meglátni mint rajtad elég világos voltam? – kérdezte ingerülten Blaise.

-         Jól van jól van – mondta feltartott tenyérrel Daphné.

-         És hajítsd ki ezt a szemhéjfesték-készletedet,  látszik, hogy már lejárt darab, néhány óra után összegyűlik az egész egy csíkba, rémesen fest – rándult meg Blaise arcán egy izom, s ki sem segítve Daphnét leugrott a fogatról, s a Zabini villa lépcsőin felsietve belépett az előtérbe.