Rendületlenül csörgött az ikertükör az asztalon. Daphné éppen beért az irodájába, hogy felvegye. Áthajolva az asztal fölött vette fel az ikertükröt. Nem kellett volna annyira sietnie. Csak Blaise az.

-         Igen? – nézett hűvösen az ikertükörbe Daphné.

-         Megvan az időpont. Amennyiben nem gondoltad meg magad – mondta Blaise kissé tartózkodóan. – Jövőhét csütörtök este hét órára beszéltem meg vele. Megfelel? – Daphné átlapozott a következő hétre.

-         Igen, az jó lesz – mondta Daphné. Elhallgattak mindketten. Daphné a naptárjában jelölegetett, Blaise nézte a nő arcát, ahogy oldalt fordítja, miközben ír. – És…bent kell maradnom? – kérdezte kissé ijedt hangon Daphné.

-         Nem – mondta szomorú tónussal Blaise. – Három óra megfigyelés lesz. De azt Pye megvárja veled.  Tíz órakor már el is mehetsz.

-         És…fájni fog? – harapta be az ajkát Daphné.

-         Mint egy átlagos menstruáció. Nem vészes. Három napig elég intenzív vérzés lesz, ha három nap után is tünetek vannak akkor menj vissza Pyehoz kontrollra. Bár ezt biztos elmondja majd – köszörülte a torkát zavartan Blaise.

-         Aham…jó…akkor…nekem most mennem kell – babrálta az ikertükre szélét zavartan Daphné, s végül kinyomta. Mély levegőt vett. Lehunyta a szemét. Nagyon furcsa volt ilyesmiről beszélni Blaise-el. Akárhogy is az ő gyereke is. Fogalma sem volt a férfiban mi mehet most végig. Nem is akarta tudni. Astoriánál lakott most. Pontosabban a húgát hazazavarta a Greengrassokhoz ő meg bitorolja most a húga sorházi lakását. Tulajdonképpen most merényletre készül. Daphné idegesen harapdálta a szája szélét.

Csütörtök este Daphné egyedül ült a vacsoraasztalnál. Kortyolt a vízből, majd visszatette az asztalra. Sötét szemekkel nézett fel a kandalló feletti órára. Fél hét. Indulnia kellene. Ernyedten tette a tenyerét a hasára. Bágyadtan sepergette a fekete tincseit hátra. Lehajtotta a fejét. Nehezebben telnek ezek a percek, mint eddig valaha bármely más percek. Astoriának egy nagyon szép krémszín rekamiéja állt a kandalló előtt, már beköszöntött a fagyos időszak. Daphné is begyújtott a kandallóba, s ez a rekamié itt előtte éppen olyan hely, ahonnan remekül lehet nézni a tüzet hideg téli estéken. Egészen biztos, hogy Astoria magányában pontosan ezt tette itt. Összekuporodva a rekamién a tűz felé forduló arccal és csak meredni a titokzatos fények játékába. Daphné is leereszkedett a rekamiéra, a könnyű kötésű fehér takarót magára húzta. Olyan mérhetetlenül nagy a nyugalom és a csend itt. Daphné lágy mozdulattal simogatta a hasát. Merengve figyelte a tüzet. Valahol ott bent a sötét meleg mélységben egy új élet fejlődik. Blaise magja. Blaise és az ő közös gyereke. Egy újabb. Mint a kis kópé Fabian. Már több mint egy hete nem látta a fiát. Sajnos Fabiannal együtt járó tényező Blaise látványa is. S erre most Daphné nincs felkészülve. Összerezzent, ahogy az ingaóra elütötte a hetet. Kibújt a takaró alól, s az ablakhoz sétált. Ő ezt képtelen megtenni. Még ha a csudába kívánja is most ezt a terhességet, és ezt a gyereket akkor is. Pye hiába várja most a Mungóban. Mert Daphnénak egyszerűen nincs ereje, hogy bemenjen hozzá és megtegye ezt. Igazán nem tudta, hogy mi lesz, hogy hogyan lesz. Hogy el akar-e válni, hogy megosztoznak majd a kicsiken? Ahogy most néz ki a felállás? Fabian marad Blaisenél? A pici pedig vele? De szörnyen hiányozna Fabian is. ÉS mi lesz a Gringottsal? Megint úszik az egész karrierje. Képtelen már megcsinálni ezt az egész vélaküzdelemt, pedig mennyi hónapi belefektetett energia és munka és tartás. Álmatlan éjszakák, borzalmas nappalok. És tudta nagyon jól, még két év kihagyás után neki már…nem lesz kedve újult erővel kezdeni. Itt a döntés. Most tényleg. Ha elveteti a kicsit akkor befut a Gringottsban. Ott lenne a hatodik emeleten, az alelnök mellett, vagy talán őt is kineveznék egyszer idővel alelnöknek. Tényleg itt van a siker kapujában. Ha viszont megtartja, akkor a jövő hónapban ismét távozik a Gringottsból és ezzel oda a hosszú hónapok küzdelmes munkája is. Egy héttel ezelőtt még olyan határozott volt. Tudta, hogy most meg akarja csinálni. Miért éppen most jött ez? Főleg így, hogy Blaise-el ennyire megoldatlan az életük, a kapcsolatuk. Ha csak egy évvel később, már minden annyira másabb lenne. De egyáltalán…hiszen egyikük sem akarja ezt a gyereket sem. Fabiant csak Daphné akarta igazán. De a mostani terhességét igazán senki de senki. Fél nyolc. Szegény Pye. Daphné ismeri. Olyan akárcsak Blaise. A gyógyításban nincs áldozat amit ne hozna meg. Most végigüli azt a három órát, Daphnéra várva. Szólnia kellene neki. De ahhoz be kell menni a Mungóba, azt viszont ma véletlen sem akarja. A közelébe se menni annak a helynek, ahol egyetlen bájitallal távozna belőle minden gond most. Felhívhatná Blaiset is, hogy szóljon Pyenak. Nem megy. Viszont az meg olyan kínos, mert akkor szembesülnie kell Blaise reakciójával, hogy mégsem ment el a beavatkozásra. Vagyis hogy megtartja a gyereket. Hát sehogy sem jó ez. Pye issza most a levét. És vajon Blaise? Mit csinálhat most? Ügyeleten talán ő is bent van a kórházban? Vagy otthon van Fabiannal? Éppen most fürdeti? Vagy már megint leissza magát?

Daphné nem is sejtette, hogy Blasie egyiket sem csinálta már. Fabiant legnagyobb hisztidühöngése ellenére is bedugta az ágyba már fél hétkor és azóta a dolgozószobájában ül és mered az íróasztalán fekvő ikertükrére. Az óra és az ikertükör áll egymás mellett az asztalon. Pye lelkére kötötte, hogy amint végeztek hívja fel Blaiset, hogy minden rendben ment-e. hogy Daphné hogy van? Hogy megviselte-e? Meg még ki tudja mi. Tényleg jobb hogy nem ő csinálja. Mert nem tudná végigcsinálni. Szüntelen le akarná beszélni Daphnét. És csak végigveszekednék az egészet. Jobb így. Pye gyógyító. Nem érintett az ügyben. Persze ismeri mindkettőjüket. Pye annyira diszkrét volt, hogy semmit sem kérdezett. Nem tett megjegyzéseket. Elfogadta, hogy Blaise közvetítésével érkezik hozzá a páciens. S hogy a házastársak egymásról semmit sem tudnak mostanában, sőt teljesen külön élnek. Blaise nézte a mutatók lassú haladását. Amíg ilyen idegesen vár, legalább iszogathatna itt, de azt mégsem teheti. Azzal már egyszer nagyon megjárta. Az egész ügy, most pontosan ez miatt van. Mert akkor este annyira elvesztette a fejét. Persze, hogy Daphné így nem is akarja a kicsit. Mostanában annyi zűrös ügyük volt. Sorozatban. Amióta Daphné visszament a Gringottsba. ÉS hát valamicskét előtte is igen. Türelmetlen volt velük. Pedig éppen velük nem kellett volna annak lennie. Sem Daphnéval, sem Fabiannal. Késő bánat. De mennyire késő. Egy darabokra tört házassággal, egy nevelésileg eléggé szétzilált gyerekkel. Nagyon sok mindent kellene itt rendbetenni, amihez sok idő kell. Neki pedig abból van mindig a legkevesebb. Mert pénz túl sok, nő is túl sok. Idő. Hát az nem, az nincs. Blaise dobolt és dobolt az íróasztalon. Mi lesz már? Gyerünk gyerünk! Hétkor megitta a bájitalt. Pontosan egy óra múlva megindul a vérzés. Az első stádiumből Pye mintát vesz. Votaképpen csak emgfigyelés az egész. Hgoy hogyan reagál a szervezete. Pye nyilván beszélteti Daphnét, közben figyeli, hogy mennyire sápad, látható-e erősebb fájdalom. Daphné úgyis annyira érzékeny a fájdalmakra. Pyenak nem kell sokat találgatnia. Daphné biztos szitkozódásba kezd ha valami nem tetszik neki. És ha mindne simán zajlik, akkor Pye tízkor hazaengedi Daphnét. Blaise egyre feszültebben várta a tíz órát. Ahogy átfordult a mutató már maga elé meredő tükörrel várta, hogy megszólaljon a csipogója. Tíz óra öt perc. A vörös fény csak egy felet pislákolt Blaise felkapta a csipogót.

-         Hogy ment? Minden rendben? – szegezte Pyenak a kérdést.

-         Nem, semmi sincs  rendben – felelte Pye.Mire Blaise arcából kifutott az összes vér.

-         Mi? Komplikáció lépett fel? Beszaladok azonnal a kórházba – pattant fel a székből Blasie, de Pye hangja megállította.

-         Ne rohangáljál annyira – intette le Pye. – Nem jött el.

-         Mi…mi az…hogy nem ment el? – ráncotla a homlokát megzavarodva Blaise.

-         Hát tízig vártam, elvégre addig vagyok lefizetve általad – röhögött Pye. – de mivel nem jött, hát…most már talán hazaindulnék ha nem gond.

-         Szóval, Daphné nem is ment el? – rogyott vissza a székre Blaise. – És ezt ne mtudtad hamarabb mondani? Szétidegeskedtem itt magam! – mérgelődött Blaise.

-         Most már nyugodtan aludjál. Úgy néz ki a második gyereked is útban van még mindig – vigyorgott rá Pye.

-         AHam. Na jó éjt! – Blaise idegesen gyújtott illanóra. Daphné el sem ment? Megdörzsölgette az állát. Ezt most nagyon nem tudta mire vélni. Amikor utoljára látta annyira magabiztos volt. Miért változtatta meg mégis az álláspontját? Idegesen tologatta az asztalon a családi ikertükröt. Fel kellene hívnia Daphnét. De mit mondhatna? Ami nem hangzik hülyén, most ebben a helyzetben. Hogy örül, hogy mégis úgy döntött megtartja a kicsit? Daphné valószínűleg elküldené a francba. És még igaza is lenne. De ezek szerint mégiscsak van remény. Ha annyira gyűlölné biztos, hogy nem tartja meg a babát. Blaise homlokráncolva kezdett gondolkodni.

Daphné a kényelmes baldachinos ágyban aludt. Végre elnyomta az álom. Bár átkozta magát ezért a tettéért és ostoba döntéséért. De mégiscsak ragaszkodott a kicsiért. Ketten szunyókáltak hát most már az ágyban. S észre sem vette, hogy az éjszaka szállingózni kezdett a hó. Fogalma sem volt hány óra lehet. Talán hajnali kettő is elmúlt, amikor lágy gitárakkord futott végig az éjszaka csendjében. Aztán bekapcsolódott egy másik is, és egy lágy férfihang kezdett puha énekébe. Daphné lassan ébredezett az álomból. Sokáig beleálmodta az álmába az énekes és a gitárszólamokat is. De aztán amikor felismerte a számot, és az énekes hangját is kipattant a szeme. Hiszen ez a Walpurgis Lányai! A kedvenc zenekara! Daphné kiugrott az ágyból. Jaj de hol? Astoria hazajött éjnek évedján és éppen Walpurgis lemezeket jut eszébe hallgatni? De akkor miért tűnik úgy,hogy  kintről jön az ének ,az ablakon kívülről. Talán a közelben koncerteznek és ő nem is tudott róla? Jaj mert ez az egész abortusztéma annyira elterelte a figyelmét. Daphné felkapta a köntösét és Elhúzva a függönyt felhúzta az ablakot. Ami látványként kint fogadta attól viszont tényleg meg kellett kapaszkodnia a párkányban. A Walpurgis Lányai voltak Astoria sorházi lakásának feljáróján itt kint a kertben, az előkertben. De…nem voltak egyedül. A gyertyákkal megvilágított kert fényében a szállingózó hóesésben Blaise állt, a karján az álmosan szemét dörzsölgető Fabiannal Mindketten vastag sötét téli kabátban. Blasie fedetlen fővel. Itt Daphné ablaka alatt. Szerenádot adat neki a Walpurgis Lányaival. Hát persze. Blaise LumpKlubtag volt. Személyesen ismeri az egész zenekart. És hát gyógyító. A kapcsolatrendszere elég messzire elér. De ez a gesztus! Hogy gondolt rá! Hogy itt áll az ablaka alatt az éjszaka közepén a fiukkal a karján. Daphné arcán végigcsorogtak a könnyek. Blaise homlokát ráncolva nagy őszinte melegbarna szemekkel nézett fel rá az ablakban álló feleségére. Daphné az álláról törölgetve a könnycseppeket, indult le a lépcsőn a szerenádozókhoz. Csak úgy a köntösére vette a kabátját és a szőrmepapucsában lépett ki a hideg téli éjszakába.  Megilletődve nézett végig a zenekar tagjain akik mosolyogva néztek vissza rá, s Daphné könnyes smaragdszemekkel fordult Blaise felé.

-         Jaj Blaise! – sírta mosolyogva Daphné, s átsimította a kedves most hideg férfiarcon. Blaise  fürkészve nézte Daphné könnyáztatta arcát, s bátortalanul hajolt le a nedves sós ízű ajkakra. Daphné nem húzódott el, nem lökte el, hanem viszonozta a csókját.

-         Anya! Anya! – nyújtotta ki a karját álmosan Fabian Daphné felé.

-         Jaj kicsim! – Daphné átvette Blaise karjaiból a fiát, s szorosan magához ölelte. – Annyira hiányoztál! – lélegezte be Fabian babasamponjának jellegzetes illatát. Ahogy felnézett Daphné zavartan vette észre, hogy az utcából többen is kinéztek az ablakukon, sőt akik messzebb laktak azok álmosan kikóvályogtak a gyertyafénnyel kivilágított házhoz, hogy láthassák a Walpurgis Lányait, akik most személyes szerenádot adnak itt éppen az ő utcájukban.

-         Visszajössz hozzánk? – kérdezte rekedtes elakadó hangon Blaise. Daphné nem tudott megszólalni. Csak sírva bólintott, s beinvitálta a hidegben ácsorgókat a kis házba.