Pansy újabb adag ruhát hajtogatott az utazóládájába. Scoprius a szobában próbált röpködni a seprűjével. Draco meg a seprűnyalábot fogva futott vele, nehogy leessen és hogy szinten tartsa a seprűt. Pansy fejét ingatva figyelte a két szőke Malfoy próbálkozásait, aztán  visszafordult a ládájához. Harisnyákat tuszkolt még a láda széléhez. Oroszországban nagyon hideg  a tél. Bár Sasha sorozatosan írta, hogy ne költsön semmire, mert igazi orosz prémkabátot kap majd kint tőle, és olyan ruhát, amiben biztos ne mfog fázni. Persze Draco önérzetét sértette a dolog. Ő is megtud vásárolni mindent a feleségének ami csak kell neki. Pansy homlokráncolva nézett szét, hogy mire lehet még szüksége odakint. Karmilla nyávogva sündörgött körülötte. Őt sem viszi magával. Most csak egyedül vág neki a hosszú vonatútnak. Draco időnként elkapta Pansy tekintetét, ahogy elréved. Londonba Draco viszi ki. Moszkvában a végállomáson pedig maga Sasha antropov várja majd. Nem lesz gond. Pansyban azért az utazás körüli ideges rémület mégis eluralkodott. Csak Draco kiséri ki. Scoprius itthon marad a nagyszülőkkel. Pansy lecsapta az utolsó utazóláda tetejét is és leszíjazta jó erősen. Készen áll. Scorpius éles kanyarral fordult meg, majdnem leverta a csillárt, s Draco kapta el, mielőtt leesik. Ahogy talajt fogott, máris rohangálni kezdett a szobába.

-         Scorpius gyere ide! Adj egy puszit anyának! Gyere! Most nagyon sokáig nem fogunk ám találkozni, mert anya hosszú időre utazik el – húzta magához a fiát Pansy, ahogy leguggolt hozzá. – Ígérd meg, hogy jó kisfiú leszel, rendesen viselkedsz itthon, ne egyél semmi hideget, ne fogadj el senkitől semmit. Mond el szépen az adataid! – kérte Pansy.

-         Scorpius Malfoy, Wilthsire, Malfoy-kúria – sorolta el nehézkesen formálva a szavakat Scorpius.

-         Jól, van okos vagy jól van – nyomott puszit fia arcára Pansy. Draco rázta a fejét felesége mániáján. Scorpius még semmi mást nem tudott mondani, értelmesen és összefüggöen de ezt Pansy unásig gyakoroltatta vele. Ha elveszlik, eltűnik vagy történik bármi, Scorpiusnak ezt kell tudnia. Nem mást. Mániákusan rettegett az ilyesmitől Pansy.

-         Készen vagy mehetünk? – kérdezte Draco felegyenesedve. Pansy még nézte egy ideig a fiát, aki már megint visszaszaladt a gyerekszobába.

-         Mh, igen menjünk – mondta nagy sóhajjal Pansy. Nehezére esett most elválnia a fiától. Sosem voltak még távol egymástól egy napot sem. Legszívesebben magával vitte volna, de azt nem lehet. Hideg is van ott. Meg Scorpiustól nem tudna nyugodtan odafigyelni arra, amire kell. A Malfoy-kúria előcsarnokában már a házimanók tartották Draco és Pansy kabátját, sapkájukat, kesztyűket, sálakat. Az idős Malfoy házaspár is kijött a búcsúzásra.

-         Viszontlátásra Pansy! – biccentett Lucius és Narcissa Malfoy is. – Jó utat!

-         Köszönöm, viszontlátásra – biccentett búcsúzóul Pansy, s Dracóba karolva kilépett a kúriából a hófedte kocsifeljáróra. Draco besegítette a Malfoy-fogatba, s megindultak a King’s Cross pályaudvar felé.  Hallgatagon döcögtek egymás mellett. Kint mindnet hó borított. Párásodott az ablaküveg. Draco kesztyűs kezével áttörölgette, hogy kilássanak az ablakon.

-         Ne igyál sok vodkát! – nézett rá Draco. – Becsiccsentesz aztán bárki megfektet.

-         Draco! – szólt rá Pansy.

-         Így van. Blasie is ezt csinálta. Meg én is – ismerte be fintorogva Draco.

-         Hát legalább szamár táncsak vagyok hogy a saját hibámból tanuljak – felelte Pansy.

-         Az orosz pezsgő is ravasz! – szólt rá Draco.

-         Jól van már! Nem is ihatok alkoholt? Megtiltod? – igazgatta a kesztyűjét Pansy.

-         Sötétedés után ne maradj kint lakatlan területen – mondta Draco. – Vigyél magaddal mindnehova takarót. Lefagyhatnak a lábujjaid annyira hideg van ott kint. És semmi kedvem valami csonka lábakat látni itthon éjszaka az ágyban – borzongott meg Draco.

-         Draco ne ma senki földjére megyek, hanem az Antropovok luxuskastélyába!

-         Na hát nem tetszik nekem ez a luxustéma sem – vágta rá Draco. –Te csak ne szokj hozzá semmiféle luxushoz. Aztán itthon is azt követeled – mérgelődött Draco.

-         Jaj Draco! – sóhajtott Pansy. Ahogy közeledett az elutazásának az időpontja Draco egyre mogorvább lett. Már szinte elviselhetetlenségig mérgelődött. Persze féltette Pansyt. És ezt máshogy nem tudta kifejezni. Hát kifejezte az egyetlen módon amin képes volt. Gúnyolódott. SZúrkáló megjegyzéseket tett. S legszívesebben megtiltotta volna hogy elmenjen.

-         Hozzak neked valamit Oroszországból? – kérdezte könnyed hangnemben Pansy.

-         Magadat hozd épségben – morogta Draco.

-         Ne költsem el a galleonokat ezzel arra célzol? – kérdezte gúnyos mosollyal Pansy.

-         Na igen ez a másik. NE költekezzél! – bökte ki draco.

-         De ne engedjem azt se, hog Sasha vegyen nekem valamit – egészítette ki Pansy.

-         Pontosan. Semmit ne vegyen neked az az orosz – hümmögte Draco.

-         Ha megkínál valamivel azt elfogadhatom? – kérdezte gúnyosan Pansy.

-         Hát inkább ne – fintorgott Draco. – ne sakkozz vele! Az oroszok túl jók a sakkban – morogta Draco. Csupa haszontalan dolgokat mondott Pansynak. De egyszerűen ne mtudta mivel levezetni már, hogy mennyire ideges.

-         Jó. Nézd Draco megérkeztünk! – mutatott ki Pansy, ahogy megállt a fogat.

-         Ó, máris – harapott az ajkára Draco elkeseredve. Kiszállt a hintóból, s kezét nyújtotta Pansynak is. Már bent állt a vonat. A házimanók felpakolták Pansy utazóládáit a vonatra. – Ha valamiben hiányod van szólj és utánad küldetem – mondta Draco bizalmatlanul méregetve a vonatot. – Ez visz végig Moszkváig – fintorgott Draco.

-         Jó, figyelj rám egy kicsit Draco – fordította maga felé a férfit Pansy, a karjára téve fekte kesztyűs kis asszonykezét. – Vigyázz nagyon Scorpiusra! Helyettem is jó? És viseld gondját, ne maradjon éjszaka fent sokáig, és ne tömd tele édességgel. A teát nem szereti tejjel, mond meg neki, hogy nagyon sietek vissza hozzátok. Írjak nektek minden nap levelet?

-         Ne inkább ne – rázta a fejét Draco. – És ne is hívj. Nagyon…zavarna azt hiszem – habozott Draco.

-         Rendben. Ne kártyázd el a birtokot – kacsintott Dracóra Pansy, mielőtt felszállt a vonatra. Draco visszahúzta.

-         Várj még! Adj egy csókot! – fogta le Pansy derekát. Pansy visszalépett, s hideg ajkait a férfiéhoz érintette, majd elhúzódott.  Fellépett az első lépcsőfokra. Draco figyelte a fekete szőrmekalapos ében hajú nőt, a fekete hosszú kabátját, a finom bőrkesztyűjét.  – Egy rendeset! – hívta vissza Pansyt. Pansy nevetve csókolta meg újra. Szétnyíltak az ajkaik a hosszú nedves csók alatt. Egy pillanatra eltűnt a pályaudvar gőze ,a hideg, a zsibongás. Csak ők voltak, lebegtek a fehér felhős kábulatban. Draco megemelte a fejét.  Pansy fellépett újból a vonatra. Draco lehunyta a szemét. Tudta, hogy vissza fogja hívni harmadjára is a nőt. Ahogy akkor régen. Az álmában. A fekete-fehér képekben. Az ében hajú Pansy a kabátban, a kalappal. Ugyanaz a nehéz elszakadás érzete. Most itt volt. Itt élte át. Ahogy az álmában megálmodta. Tisztára olyan lett az egész mintha másodjára élné át.  Pansy is visszanézett rá. S ahogy látta Draco fájdalomba torzult arcát ,ahogy lenyut szemmel áll a pályaudvaron összepréselt ajkakkal visszalépett hozzá. Ahogy Draco felnyitotta a szemét, hogy visszahívja akármilyen kis ürüggyel is Pansy már ott állt előtte, s felnézett rá. Hetyke kis kalapja hátracsúszott, ahogy felfelé tekintett a magas férfira.

-         Ne reménykedj, mert visszajövök és ha bármi nem úgy lesz ahogy meghagytam azért nagyon nagyon nagy veszekedést csapok. Sajnos nem menekülsz ilyen könnyen. Hamarabb itt leszek mint szeretnéd – mondta gúnyos mosollyal és sötéten villanó szemekkel Pansy.

-         Kegyetlenül megfélemlítettél, most a nadrágomba csináltam miattad – felelte rá gúnyosan Draco.

-         Ne akard, hogy ezt megnézzem itt a pályaudvar kellős közepén – súgta neki nevetve Pansy. – Indulunk, mennem kell! – Pansy felsietett a három lépcsőfokon, s a vonatfütty élesen hasított a levegőbe. Draco egy bágyadt intést tett a távolodó alak után, s nézte sokáig, ahogy a vonat lassan egy ponttá olvad össze a ltáhatáron, majd az is eltűnik a szeme elől. A távoli, messzi Oroszországba.