Kiadós volt a vacsora az Antropov- kastélyban. Pansy pilledve ült a bőrfotelban. Figyelte, ahogy Sasha pergameneket, térképeket, pakol egy sötét bőrmappába. Másnap készülnek neki az útnak Valeria tartomány egykori területére. Az Antropov kastélyban minden kényelmes volt. Pansynak halványlila vendégszobája volt. Kedves lilamintás fehér baldachinfüggönnyel és a fehér hercegnői ágyneműhuzaton is apró lila virágminták voltak. Aranykeretes tükör a fehér fésülködőasztalnál, és nagyon sok fonott kosár, egy különleges ruhásláda, amire rá lehetett ülni. Közvetlenül az ablaknál, hogy a sűrű hófödte fenyvesekre a hóesésre ki lehessen látni, s órákat itt nosztalgiázni, csak nézni a hóesést és merengeni, gondolkodni, vagy még inkább azt sem. Csak szemlélődni. Pansynak nagyon tetszett a szoba. Tagadni sem tudta volna. A színek, a vidám lányos hangulata, hirtelen nagyon fiatalnak érezte itt magát. Nem egy férjes asszonynak, egy kisfiú édesanyjának. Hanem újra az a lány volt, a Conrwallban imádja a romokat, azt a szabad tengeri szellőt, ami olyan forradalmi érzéseket kelt az emberben.  Most újra visszakapta kicsit azt a régi lányt, aki volt. És Sasha is igyekezett visszatekerni az idő kerekét, arra a Roxforti negyedévre.

-         Mit szólnál egy fürdőzéshez kint a szabadban? – kérdezte hivogató mosollyal Sasha.

-         Hiszen kint hideg van – nevetett Pansy, aki tényleg csak viccnek tartotta az invitálást. – Legalább mínusz húsz fok.

-         Ilyenkor a legjobb az egész – mondta komolyan Sasha a nő elé állva.  Pansy kétkedve nézett rá. – Egy termálvizes medence. Olyan forró, mintha a kádban ülnél, és miközben a meleg vízben úszkálsz a bőrödön elolvadnak a hópelyhek és mégsem fázol. Fantasztikus élmény. Ki kellene próbálnod – pedzegette ravaszul Sasha. Pansy tagadni sem tudta, hogy nagyon tetszik neki a gondolat. De, hoyg egy szál bikiniben egy forró vizes medencében Sashával…

-         Legyen – adta be a derekát Pansy.

-         Ez a beszéd. Éjszakai medenceparty – kacsintott Sasha. – Várlak lent – indult előre Sasha. Az túlzás, hog egy szál bikiniben. Hiszen Pansy nem is hozott fürdőruhát. Elvégre télre jött, ilyenkor nincs olyan meleg, hogy kedve legyen az embernek vízközelbe jutnia. Esetleg egy kis korcsolyázásra. De amire Sasha hívta most. Az véletlen sem egy ruhában űzhető tisztes sport. Pansy végülis egy sötét és teljesen csipke és fodormentes natúr alsóneműben és melltartóban ment le, vastag rózsaszín fürdőköntösében és meleg szőrmepapucsában. Egy hosszú folyosón lehetett a kastély uszodájához jutni. A hűvösebb vizes úszómedencét Pansy azonnal ki is kerülte. Hátul zöldesen csobogott a sűrű gőzfelhőt párolgó melegvizes medence. Sasha már javában úszkált.

-         Gyere gyere!- intett neki Sasha. – Nem a fedett részen maradunk, látod ott megyünk majd ki – mutatott az alig egyméteres kis résre a medence felett. Pansy beleereszkedett a forró vízbe.

-         Ó, ez mennyeien forró – lökte el magát Pansy, s néhány karhúzást tett a vízben. Sasha megindult előre, hogy mutassa az utat. Kiértek a fűtött teremből a szabadba.

-         Ne emelkedj ki nagyon a vízből – figyelmeztette Sasha. – A víz felett körülbelül még fél méterig melegíti át a levegőt a gőz, de azért érezni, hogy kint hűvös van – húzódott a medence széléhez Sasha. Pansy úszkált egy ideig a vízben, aztán Sasha felé vette az irányt. Akkor látta, hogy Sasha gyertyákkal megvilágított kis tálcánál éppen pezsgőt bont. Pansy odaúszott hozzá. Sasha töltött a hosszú nyakú vékony kristálypoharakba, s az egyiket Pansynak nyújtotta. Összekoccintották a poharukat.

-         Az újbóli találkozásunkra – nézte különös fénnyel a szeme sarkából Sasha. Pansy belekortyolt a pezsgőbe. Édes volt. Soha nem ivott még ennyire édes pezsgőt. Ahogy felnézett a feje felett sűrű hófelhők hintették nehéz súlyukat rájuk. A vízbe hulltak a hatalmas pelyhek és el is olvadtak. A medence szélén karnyújtásnyira fenyvesek sorakoztak, elzárva a kilátást az illetéktelenektől, de a Kastélyparkra csodás volt a kilátás. A halványan megvilágított homlokzatra.  Pansy térde kivillant egy pillanatra a víz felszíne felé bukva, ahogy fellökte magát a medence aljáról, s egy ideig taposta a lábával a forró vizet. A térdére is hullottak a hópelyhek. Sötét volt, sűrűn hullt a hó és közben mégis milyen forró ez a víz. Érdekes, hogy szinte teljesen meztelenül itt van ebben a forró vízben kint a fagyors orosz télben, hullik a hajára a hó és közben mégsem fázik. Pansy csak mosolyogva nézte a tájat, a kastélyt, kortyolta a finom orosz pezsgőt, és most nagyon gondtalannak érezte magát.

-         Biztos, hogy menjünk holnap? – kérdezte búgó nevetéssel Sasha ahogy látta, hoyg Pansy teljesen elandalodott mellette.

-         Nem si tudom, erős a kísértés, hogy inkább holnap este is ezt szeretném élvezni itt nálad – nevetett rá Pansy a kristálypohár felett sötéten csillogó szemekkel. Megakadt a tekintete Sasha széles mellkasán, a szőkésbarna férfias szőrzeten, ahogy Sasha erős vállára hullanak a hópelyhek, s aztán elolvadnak. Pansy sápadt fehér vállára is sorban hullottak a fehér hókristályok, Sasha pedig megbabonázva nézte, hol Pansy ében haját, a most kipirult arcát és a sötét csillogó szemeket, az apró halványrózsaszín nevető ajkait, és a víz felett kibukó gyöngyházfény gömbölyő nőies vállakat.

-         Pansy! – ejtette ki a nevet annyira lágyan Sasha, hogy Pansy érezte, ahogy meglebben  a szemhéja. Csak meredtek egymásra a termálvizes medencében az időnként el elszállingózó hópelyheket figyelmen kívül hagyva. Sasha a vízben lassan nyújtotta a karját PAnsy felé, s a hófehér vállat beterítette meleg férfias kezével.  Pansy lehajtotta rá a fejét, hogy arcával megsimítsa a férfi kézfejét. Érezte, ahogy megemelkedik a pulzusszáma. Hevesen lüktetett a szíve, a mellkasa sűrűn emelkedett és süllyedt, s kábultan nézte a kristálypoharában a finom édes pezsgő színét, a felszálló buborékokat, s a tekintete megakadt a pezsgőspoharat tartó kezének gyűrűs ujján. Vizcsepp lebegett az arany karikagyűrűn. A férfi hüvelykujja becézően simította át a bőrét.

-         Ne tegyük ezt Sasha! – suttogta nagy sóhajjal Pansy. S fájdalmasan szorította össze a szemhéját.

-         Miért ne? – kérdezte rekedten és vontatottan a férfi. – Soha senki sem tudná meg. Az én titkom maradna az én emlékem. Örökre. Egy emlék rólad. Amit mélyen magamba rejtenék. Mint azt az egy évet. Akkor. Amikor láttalak. Ott a Roxfortban.

-         Akkor is fájdalmat okoztam neked – mondta szomorkásan Pansy. – Haragudtál rám?

-         Hogy visszautasítottál? A felkérésemet a bálra? Nem. Szerelmes vagyok beléd, hát nem érzed? Képtelen lettem volna haragudni rád. Akkor is és most is – mondta halk rekedtes hangon Sasha.

-         Jaj Sasha! – sóhajtotta Pansy. A válla és az arca közé szorította a férfi kezét. Gyűlölte a testét, hogy ennyire kívánja a férfit. Hogy az egész bensője remeg, ahogy msot hozzá ér. – Hiba lenne. Amit egész életemben bánnék. Ne haragudj! – Pansy rányomta az ajkát a férfi kézfejére, ami a vállán nyugodott, s Sasha minden erejét összeszedve, de elhúzta a kezét.

-         Irigylésre méltó a férfi, akit ennyire szeretnek – mondta Sasha lassan a pezsgőjébe kortyolva. – Megérdemli?

-         S én megérdemlek-e bármit is? – kérdezte fátyolos szemmel Pansy.

-         Mindent – mondta vehemensen Sasha.

-         Azért mondod ezt, mert még nem ismersz. Nem éltél velem éveket – Pansy fanyar nevetéssel nézett el. – El sem hiszem, hogy már tíz éve együtt élünk Dracóval. Ha ennyit velem élnél már te sem látnál bennem semmi különöset.

-         Most heves tiltakozást kellene sorolnom, ahogy szerelmes férfiak szokták – mosolygott rá a pohara felett Sasha. – De nem teszem, mert természetesen mindenkire rá lehet unni. Rám is rámuntak – nevette el magát Sasha keserűen. – Igazad van Pansy. Maradjon nekünk ennyi. Ne rontsuk el az élet valóságával, a testiséggel. Köszönöm, hogy most itt vagy velem – nézett fel Pansyra szomorúan, s szerelmesen Sasha.

-         Milyen sokszor feleslegesen pazaroljuk a szerelmünket igaz? – kérdezte Pansy csendesen.

-         Hány évvel ezelőtt kellett volna találkoznom veled, hogy megelőzhessem a vetélytársamat? – kérdezte kivillantva a fogsorát Sasha.

-         Körülbelül húsz – vallotta be nevetve Pansy.

-         Hát…akkor tényleg keményen lekéstem – nevetett fel vele Sasha. S ahogy lassan elmúlt a mosoly az arcáról hozzátette. – Igazad van Pansy. Nagy dolog megtalálni valakit, aki mellett kitartasz az életben, akivel képes vagy élni a mindennapokat, s ezt egy erős házasságban megtartani. Ha sokszor nem is érzed, akkor is tudnod kell, hogy ez az igazi szerencse és boldogság. Büszke vagyok rád, hogy ilyen erős vagy. Azt hiszem, most még szerelmesebb lettem beléd, mint valaha, menthetetlenül. – Pansy melegen mosolygott vissza a férfira. Sasha tényleg igazi úriember volt. Nem erőltetett semmit. Már elmúlt éjfél. Kettesben beszélgettek halkan a forró párás, gőzölgő medencében, pezsgőt iszogattak, gyönyörködtek az Antropov-kastély parkjában, s csak amikor elfogyott a pezsgő, akkor úsztak vissza az épületbe, s kiszálltak a vízből. Frottírköntösükbe burkolózva váltak el egymástól az emeleten. Pansy megindult a vendégszobája felé. Későre jár. Már egy hete Oroszországban van. Sashával tölti a napokat. Utaztak a befagyott folyón, elvitte szántúrára. Sosem volt bizalmaskodó sem érintésben, sem másban. Pansy ma is csak nézte az üres pergamenlapot maga előtt a fésülködőasztalán. Írnia kellene haza. De mit írhatna? Ha azt írja jól érzi magát, az olyan visszatetszően hatna, ha Draco olvasná. Ha le írná hogyan teltek a napjai, na hát attól Draco biztos, hogy gutaütést kapna. Hogy éjfélekig pezsgőzik Sashával, és egy medencében áztatja magát vele. Ezekről a dolgokról tényleg nem írhat. De ha a Valeriánusságról ír az még rosszabb. Mert Draco szemében ez mindig is szálka volt. Akkor miről írhatna? A semmitmondó levelekre is gondolna valamit. Egyszerűen nem írhat innen nekik haza. Mert nem tudna olyan témáról írni, ami ne keltene otthon furcsa hatást. Így hát most is visszacsúsztatta a pergament a fésülködőasztal fiókjába.