Sasha megállította a szánt a helyen, amit a térkép jelölt. Egyedül szállt ki. Körbejárták, már legalább háromszor a környéket. Mindjárt sötétedik. Sietniük kell. AZ éjszaka nehezebb tájékozódni. De nem találtak sem templomot, sem igazán komoly építményt a környéken. Egyedül ez a földbe mélyített kis kunyhó állt itt. Sasha körbejárta a kunyhót, bentről fény derengett. Tehát nem lakatlan. Visszafutott a nagy hóban  a szánhoz.

-         Nincs a környéken semmi más Pansy. Mi legyen benézzünk? – kérdezett rá Sasha.

-         Egy próbát mindenképpen megér – bólintott határozottan Pansy. Ha már eljött, akkor megnézi. Nincs vesztenivalója. Leugrott a szánról, s küzdve a hatalmas hótömeggel, nehézkesen lépkedett el a kunyhóig. Sasha bedörömbölt rajta. Bentről erőszakos macsaknyávogás hallatszott. Pansy mosolyogva nézett fel Sashára a nyávogást hallva. Végül csoszogó léptek, és egy sűrű kötényes, ősz hajú kontyos öregasszony kukkantott ki rajta. Végigmérte az ajtó előtt állókat.

-         Csak a nő jöhet be! – mondta mogorván az öregasszony. Sasha habozott.

-         Nem lesz baj, ha igen sikítok – szorította meg Sasha kesztyűs kezét.

-         Ne légy sokáig mert idefagyok – felelte Sasha. Pansy biccentett, s belépett mellette az apró kunyhóba. Úgy nézett ki, mint a Roxfortban a vadőrlak. Legalábbis rengeteg kacat volt mindenfelé. Egy hatalmas fekete üst állt a tűz felett. Pansy kétkedve nézett szét. Egészen biztos, hogy ő nem ezt a helyet kereste.

-         De nagyonis! – ült vissza a hintaszékébe az öregasszony, s ellökte magát a talajtól. Lencsét szemezgetett egy tálba. – Ülj le oda! – bökött a sarokban egy alacsony székre. Pansy akkor vette észre, hogy egy háromlábú széken ül, amikor már ráhelyezkedett. – Nincs sok időd igaz? Hát nekem sincs – cuppogott az öregasszony, miközben a lencsék közt kotorászott bütykös ujjaival. – Hiába fogsz elmenni abba a raktárba és hiába kutatnál megannyi pergamen, és rúnafeliratok után. Mert amit keresel az szemmel nem látható csak akkor, ha elég mély benned a hit. Csakis a hit nyitja meg majd a kapukat, az mutatja meg az utat, s tárja fel szemed előtt azt, ami mindig is ott volt az orrod előtt. Ha azt hiszed, hogy most nem adtam semmit sem neked, akkor tévedsz. Én adtam a legtöbbet. Azt, hogy nem másokban kell keresned az utat, hanem saját magadban. Nézz mélyen magadba, feltétel nélkül higgy és akkor megnyílik előtted. Senki sem fog rávezetni. Mert neked magadnak kell megtalálnod. S ezt nem lehet sem erővel, sem akarattal, sem kitartással sem ármánnyal elérni. Csak csendesen várni a megvilágosodásra. S ha megtapasztaltad lélekben s szellemiekben ezt a csodát akkor virágzik ki minden, ragyogni fog és feltárja kapuit hogy beléphess rajta.  Az igaz hívőké a hely, amit keresel. Ezért nem találjátok. A közösség csak elindít a felé a megvilágosodás felé, de a teljességhez mindenki egyedül jut el. Teljesen önmaga. Teljesen egyedül. Így hát fölösleges minden bele vetett fáradozás, kutatás, időpocsékolás. Már mindent tudsz. HA ide eljutottál akkor már nincs olyan amit ne tudnál. A hitet kell megélned. Azt, hogy feltétel nélkül elfogadod és nincsenek benned kérdések, s ne mvársz semmire sem magyarázatot, elfogadod olyannak, amilyen. Ha ezt a különleges állapotot elérted…akkor léphetsz be az igaz misztériumba. Addig megmarad nektek az a játszótér, amit hiszitek, hogy a Valeriánussághoz tartozik. Ha valaha eljutsz az ősi oltárhoz, aminek nincsen szélességi és hosszúsági fokokkal meghatározható helye, mert mindenütt ott van, ahol mi vagyunk, a lelkünkben, a hitünkben, a gondolataink teremtő erejében, akkor rájössz majd, hogy mi az igazi Valeriánusság. Csak rajtad múlik. És senki máson. Semmi máson. Indulnotok kell. Hogy sötétedés előtt visszaérjetek – nézett fel rá a lencseszemekről az öregasszony.  Pansy csalódottan nézett az öregasszonyra. De az már vissza is fordult a lencseszemezéshez. Pansy hangtalanul tette be az ajtót maga mögött.

-         Minden rendben? – kérdezte Sasha, aki a kunyhó falának támaszkodva várt rá. Pansy szomorúan biccentett.

-         Igen, menjünk – indult meg Pansy, s Sasha segítségével beszállt a szánba. Gyorsan burkolóztak a meleg szőrmetakarókba.

-         Nem kaptál jó híreket ugye? – figyelte Pansy arckifejezését Sasha.

-         Nem azt kaptam, amire számítottam – felelte őszintén Pansy.

-         Ó milyen sokszor járunk így az életben – bólintott rá Sasha. – Van itt egy fogadó a közelben. Ne menjünk tovább, erősödik a hóvihar – döntött Sasha kinézve az ablakon. Megállt a szán. Sasha és Pansy besiettek a fogadóba. Oroszul beszéltek. Kevés vendége volt a fogadósnak. Süvített az orkánerejű szél. Beterítette a hő az ablakokat. Nem is lehetett kilátni. Sasha ingerülten emelte meg a hangját. Oroszul beszéltek. Oroszos temperamentummal. Pansy körbenézett a fehérre meszelt falakon. Az emeltre vezető falépcsőn. Az egyszerű lócákon és padokon. Sasha dühöngve veszekedett a fogadóssal. Pansy figyelte ,ahogy Sasha bólogat, majd pergő orosz beszéddel felel rá.

-         Mi a baj? – kérdezte Pansy Sashára nézve.

-         Csak egy szobájuk van, de a vihar már nem enged minket tovább – felelte Sasha, majd újra oroszul beszélt a fogadóshoz. Látványosan teljesen félreértették egymást. Sasha türelmetlenül mutatott magára és Pansyra. A fogadós konyharuháját csapkodva felelt. Peregtek a kemény orosz szavak. Pansy egyikről a másikra kapta a fejét.

-         Mi az mi van? – kérdezte Pansy értetlenül.

-         A fogadós azt hiszi hogy házasok vagyunk és nem érti miért kellene nekünk külön szoba ráadásul mivel nincs több szobája vagy ezt kapjuk vagy semmit. Javasoltam, hogy tegyen be engem egy másik szobába egy férfivendégéhez, de ilyesmit sosem tenne. Mi legyen továbbmenjünk? – kérdezte Sasha. Pansy nézte, ahogy vastag párnákat tömködnek az ablaknyílások s az ajtó alá. Itt a vihar. Reccsen odakint a hideg.

-         Nem, maradjunk, jó lesz az a szoba – figyelte a sötét tekintetű oroszokat a fogadó asztalánál Pansy. – S menjünk is fel. Kicsit ijesztő külsejűek ezek az oroszok. Úgy érzem magam, mintha egy összeesküvés kellős közepébe csöppentem volna – jegyezte meg Pansy.

-         Azt sosem lehet tudni – nevetett Sasha, miközben kifizette a foglalást. A fogadós átadta a kulcsokat. Pansy vacogott. – Fázol? – kérdezte Sasha, ahogy látta, hogy Pansy megremeg.

-         Ühüm – dörzsölgette a karját Pansy.

-         Fent begyújtunk, bár ne várj sokat a fogadótól – figyelmeztette Sasha. – EZ nem az Antropov kastély.

-         Nos észrevettem ám rendesen – nevetett Pansy ,ahogy  a férfi után ment az emeletre.  Puritán szobába nyitott Sasha. Dübörgések és reccsenések hallatszottak.

-         Hóátfúvás – magyarázta Sasha. – És úgy tűnik jó adag hó összegyűlt a tetőn, ilyenkor akár a lavina megindul és zúdúl lefelé a földre. Teljesen be fog temetni minket a hó. Sajnos itt előfordul az ilyesmi – nyugtatta Pansyt. – Ez teljesen természetes ne aggódj. A szobában egyetlen széles franciaágy volt. Sötét nehéz fabútor. Egy kis éjjeliszekrénnyel, egy mennyezetig érő cserépkályha és egy mosdótál.

-         Hát eza primitívebbnél is primitívebb – állapította meg Pansy.

-         Ne haragudj, de a szállodába sajnos már képtelenség eljutni, a vihar miatt nem volt tanácsos továbbmennünk. Így is éppen hogy beértünk a faluba – tárta szét a karját Sasha. – Hogy legyen? – kérdezte Sasha.

-         Mindketten felnőttek vagyunk, nem hiszem hogy ne tudnánk ezt megoldani. Álmos vagyok, majd megfagyok itt meg is egyeztünk, szóval én azt javaslom, hogy villámgyorsan bújjunk a takaró alá, mert én mindjárt jéggé dermedek itt – szűrte a fogai közt vacogva Pansy.

-         Rendben – Sasha begyújtott a cserépkályhába.

-         Rendeljek valami szívmelengetőt? – kérdezte Sasha, ahogy PAnsy még mindig egy helyben állt és őt nézte, ahogy rakja a kályhát.

-         Nem is tudom – harapott az ajkára. Tény, hogy megfagy itt. De ha iszik. Az nála tényleg kiszámíthatatlan. – Csakis akkor…ha nem élsz vissza a helyzettel – javasolta Pansy.

-         Mintha úgy ismernél engem – nézett rá Sasha nyugodtan. – Kimegyek rendelek magunknak valamit, addig vedd le ezeket a vizes ruhákat, a szoknyát teljesen átázott. És bújj a takaró alá – Sasha becsukta maga mögött az ajtót. Pansy kapkodva vette le magáról átázott ruháit, s a kálya közelébe hajtotta, hogy reggelre megszáradjanak. Kár, hogy nem értek vissza a szállodába. Mindenük ott ragadt. Pansy magán hagyta a vastag harisnyáját és a térdig érő alsó meleg pamutblúzát, s bebújt a takaró alá. Ez dunyha volt. Igazi, nehéz. Falusi. Borzalmas. Alig bírt megmoccanni alatta. Viszont egy idő után végre tényleg nem fázott. De mégis reszketett. Valami nincs most rendjén vele. Valami nagyon nem jó. Talán belebetegedett az öregasszony szövegelésébe. Nem kellett volna meghallgatni sem. Egyáltalán csak egy vénasszony. Nem kell annyira adni a szavának. Attól még igenis elmegy a Valeriána gyűjteménybe és megnézi ,hogy mit tehetne az ügyben. Nem fogja egy buta öregasszony eltántorítani. Egyáltalán azt sem tudja ki az. Miket beszélt, hogy került oda. Jaj de nagy most már itt a forróság. És mégis úgy vacog. Ha Sasha felért szól neki, hogy ne tegyen többet arra a kályhára, mert már túlságosan meleg van itt. Érezte, ahogy kiveri a verejték. Szárad a torka. És most már kezd forogni vele az egész szoba. Rettenetesen pocsékul van. Egy falatot se bírna enni, és talán egy kis vizet ha inna, de semmi mást. AZ egész belsője ég. Lehet, lehet hogy lázas. Tényleg belebetegedett ebbe a csalódásba. Hogy hiába volt eljönnie oroszországba. Mert nem jutott valójában semmire. Olyan csalódot lett. Lehangolt és szomorú és kedvetlen. ÉS most nem is akar tudni semmiről. Elege van mindneből. Jaj csak ez a remegés múlna már el. Olyan elviselhetetlen hogy szinte ég az egész belsője és mégis fázik. Fogalma sem volt, hogy elaludt-e vagy sem, hogy álmodik, vagy még fent van, csak ez az izzadás, a kábulat ,a forgás, hogy nincs jól, hogy melege van és mégis fázik. Micsoda lázálom ez az egész orosz út!

-         Pansy, Pansy! – Sasha gyengéd hangja ébresztgette. – Lázad vagy! Gyere idd ezt meg! – nyújtotta neki a poharat a férfi. – Lázcsillapító. Kérsz még valamit? Töltsek neked legalább vizet? – Pansy azt sem tudja mit reagált. Hogy válaszolt-e? Vagy most is csak álmodik? Ropogott a hó, időnként gleccserként emgindult a tetőről a nehéz hóréteg és zúdúlt le a ház elé lassan, már oda sem tud lezuhanni, csak töltődik az egész egyre feljebb és feljebb. Itt ragadnak a semmi közepén beágyazódva a hó alá. Pansy bágyadtan hagyta el magát a takaró alatt. Nehéz minden procikája. És nyomja ez az alattomos dunyha is. Teljesen elfáradt már a  forgolódástól is. Ahogy lázasan csapkodott maga körül pofon csapta a férfit. Sasha is a takaró alatt volt, kissé távolabb tőle.  A sötétben a kályha  apró fényénél a kék szeme verte vissza a fényeket. Álmos, vörös szélű szemei vannak. Talán már réges régen aludt. Vagy Pansy lázas forgolódásától ő is csak nyitott szemmel feküdt az ágyon a nő mellett, akire a legjobban vágyott a világban. Pansy álmosan lebbenő szempillákkal átsimított a férfi arcán. Ott a fehér huzatú párnán. A férfi könnyed csókot nyomott a tenyerére. Ropogott a fa a kályhában. Pansy lehunyta a szemét. A nehéz dunyha alatt Sasha tenyere átsimította a csípője vonalát. Pansy hallotta a saját feltörő sóhaját. Bágyadtan- le-lecsukódó szemhéja eltakarta időnként szeme elől Sasha széles meztelen mellkasát. Annyira oroszos volt, szép férfias alkattal. AZ erős karok mégis olyan gyengéden ölelték át a derekát. Fogalma sem volt hogy került le róla a harisnya, a pamut blúz, csak Sasha forró csókjait érezte a nyakán, a vállgödrében, a kulccsontján, a mellein, a hasán és a combja felé közelítve. Forog az egész ágy, legalább az a nehéz dunyha nem nehezedik rá, de mégis olyan mintha még nyomná a súlya. Csurom nedves az egészteste, ahogy izzad a láztól. Reszket, izzad, és borzong a láztól és sasha érintésétől is. Hörögve feszíti magát a férfihoz, ahogy Sasha nedves ajkaival újra és újra lecsap az ütőerére, a férfi bőrébe markolva várja ,hogy végre enyhítse a vágyát, s végre megérzi a férfi kemény behatoló vágyát, Pansy zihálva dobálja a fejét Sasha csípőjét megragadva követeli tőle a gyorsabb tempót. A férfi újra és újra magához öleli, csókjaival hinti ahol csak éri, Pansy kéjesen feszíti hátra a nyakát, haja a párnára bukik. Micsoda forró, türelmetlen vágy minden, csupa pára és láz, és olyan bágyadt és közben mégis a végletekig remeg a beteljesülésre.  Sasha testén árnyékot játszott a kályhából szűrődő tűz fénye. Pansy sóhajtozva várja a beteljesülést, annyira édes minden lökés, s mégis olyan sokáig végeláthatatlanságig tart minden. Sasha az ében hajba túrva liheg, újra csókot nyom Pansy nedves arcára, az ajkaira, a fehér nyakára, PAnsy szorítja magához a férfit, már egyszerre vesznek levegőt is egyszerre sóhajtanak újra és újra a kielégülés felé tartva, s reng az egész nehéz faágy a rossz hézagos hajópadlón, ahogy Sasha elképesztő ütemet bírva juttatja mindkettejüket a csúcsra. Olyan sokáig tart a gyönyör hullámzó mámora, mintha véget sem akarna érni. Sasha még újra és újra adja a lökéseket, s Pansy a fejté dobálva a párnán remeg a hosszú orgazmus alatt. Kiájulva terülnek szét mindketten az ágyban. Zihálva kapkodják a levegőt. Pansy szédül, a homlokáról törölgeti a verejtéket és egyszerűen nem hiszi el hogy ebben a primitív falusi orosz kunyhóban ennyire képes volt élvezni a szexet.  

Pansy kopogásra riadt fel. Sokáig azt sem tudta hogy hol van. Csak a nehéz dunyha akadályozta meg abban, hogy fel is üljön. Ki kopog? Megint kopácsolás. Amikor erős fény szűrődik  a szobába akkor ébred rá, hogy az ablak elől kaparják a havat. Pansy kikerekedett szemmel néz körbe a szobába. Nem, nem nem. Ugye nem tette meg? Ijedten ér magához a takaró alá. Rajta van a ruha. A harisnya. Minden. A haja csapzott az átizzadt éjszaka után. Száraz a szája is. Az éjjeliszekrényen mellette kancsóban ott van a víz. Erőtlenül nyúl ki érte, s tölt a vizespohárba. Ahogy a szájához emeli érzi, hogy rettentően hideg a víz. A kályhában már csak pislákol a fény. Pansy ijesztő lassúsággal fordítja el a fejét, hogy átnézzen az ágy másik oldalára maga mellé. Sasha Antropov alszik ott kétségtelenül. Ő nem ébredt fel a munkások zajára. Békésen alszik. A takaró alól kivillan a fehér ingje. Mindketten tisztesen felöltözve. Pansy megtapogatja a homlokát. Már nem forró. Az éjszakai láz elmúlt. Pansy zavartan néz körbe a szobába. Felbontatlan pezsgősüveg. A kihült vacsora. Ezek szerint egyikük sem ivott és nem is evett. Csak a vizes kancsó üres félig. Mi történt itt az éjszaka? Pansy idegesen túrja ki a haját a az arcából.

-         Sasha! Sasha ébredj! – ütögeti meg a férfi karját Pansy, miközben csak kikerekedett szemekkel maga elé mered.

-         Hüm….igen mondjad? – fordítja PAnsy felé az arcát Sasha lassan ébredezve.

-         Mi történt az éjszaka? – kérdezi rémülette la hangjában Pansy.

-         Melyik éjszaka? – kérdezte Sasha.

-         Tegnap éjszaka hát melyik éjszaka. Most éjszaka! Vagy több is volt? – nézett a férfira rémülten Pansy.

-         Itt a fogadóban? Elég volt ez az egy éjszaka is – dörzsölgette a szemét Sasha, hoyg felébredjen. – EZ az ágy valami rémes. Recsegett ropogott egész éjszaka, soha még egy ilyen kényelmetlen ágyat.

-         Közöttünk. volt valami? – kérdezte Pansy a dunyhára ejtve a kézfejét.

-         Mi? – nézett rá Sasha.

-         Lefeküdtünk egymással? – kiáltotta rá idegesen Pansy.

-         Te tényleg beteg vagy – mondta neki nyugodt kék szemekkel Sasha.

-         Hazudsz igaz? – kortyolt a poharából Pansy.

-         Nem – felelte nyugodtan Sasha.

-         Annyira zavaros előttem minden – nyomta a poharat a homlokához Pansy. – Megeskettelek, hogy tagadd le ugye? Ismerem magam, egy ilyenért megtettem volna. Azt mondtam, ha reggel rákérdezek akkor is tagadd le? És soha többet ne beszéljünk arról ami történt ugye?

-         Pansy figyelj jól vagy? – kérdezte Sasha aggódva.  – Este amikro visszaértem már aludtál, de amikor lefeküdtem melléd annyira dobáltad magad hogy szinte rögtön láttam, hogy lázas vagy. Egész éjszaka úsztál a lázban, meg a verejtékben. Szerinted milyen éjszakám volt? – kérdezte nyugodtan Sasha. – Jobban vagy?

-         Nem vagyok lázas, de sokkal rosszabbul vagyok. Mert fogalmam sincs mit műveltem az éjszaka, anélkül, hogy ittam volna egy korty alkoholt is, ami legalább valami ésszerű magyarázatot adna – sóhajtotta magába roskadva Pansy. – Nyugtass meg, hogy végig rajtunk volt a ruha.

-         Végig rajtunk volt – felelte rá Sasha.

-         Ezt most azért mondtad, hogy megnyugtass igaz?- kérdezett rá morcosan Pansy.

-         Hát most kértél rá! Jesszus Pansy – nevetett Sasha.

-         Egy éjszaka alatt meg lehet őrülni? – kérdezte Pansy kétségbeesett arccal.

-         Hát neked sikerült szerintem – nevette el magát Sasha.

-         De mocsok vagy – vágta hozzá a párnáját Pansy nevetve.

-         Ez valami angol észjárás amit most művelsz? – kérdezte Sasha.

-         Fogalmam sincs – hajtotta fel a dunyhát, hogy kimásszon alóla Pansy.

-         Akkor elnézzünk a Valeria gyűjteménybe?  Elmúlt a vihar – kérdezett rá Sasha.

-         Igen, mindenképpen látni szeretném – bólintott Pansy. Sasha is kikászálódott az ágyból. Pansy a hajába túrva nézett ki az ablakon. Gyanakodva nézett vissza a férfira, s meg mert volna esküdni rá, hogy a földről egy használt…

-         Mi az a kezedben! – csattant Pansy megfordulva, s hunyorítva. Sasha már elrakta a zsebébe, de ahogy Pansy rákiáltott megfordult és ismét kihúzta a zsebéből a bőr tárcát.

-         A pénztárcám – felelte Sasha értetlenül Pansyra nézve.

-         Kezdek képzelődni. Lehet még lázas vagyok – nyögte Pansy.

-         Leszaladok ránézek a szánra – mondta Sasha mielőtt behúzta maga mögött az ajtót. PAnsy idegesen nézett körbe a kis szobában. Felrántotta a dunyhát. Morcosan méregette az összegyűrt lepedőt. Nincs semmi bizonyíték. S tudta jól, akár megtörtént akár nem. Az ő emlékezete végleg cserben hagyta. S arról, hogy ma már senki se adjon feleletet rá egészen biztos, hogy ő maga gondoskodott. Sasha pedig talpig betartja az adott szavát. Ha Pansy megígértette vele, akkor be is tartja, hogy nem árul el soha semmit, s még előtte is letagadja. Ördögi kör. ÉS micsoda álmok! Már csak az álomért szégyelli magát. Főleg ha tényleg oktalanul vágott ilyen kérdéseket Sasha elé. Na akkor most a férfi előtt is pirulhat, mert ezzel végleg elárulta előtte magát. Hogy lázálmaiban egész éjszaka Sasháról álmodozott erotikusakat. Remélhetőleg nem sikoltozott valami nagy erkölcstelenségeket neki. Persze Sasha ezt sem vallaná be. Mintha mi sem történt volna. De hogy egy Sashával egy ágyban töltötte az éjszakát az biztos. Miért kellett vele is álmodnia?