Frissen zuhanyozva, átöltözve és végre lenyugodva ért Pansy a Valeriána gyűjteménybe. Sasha mindvégig a régi volt. Nyugodt, segítőkész, egyáltalán semmivel sem fejezte, ki hogy bármi is történt volna közöttük. Ugyanolyan volt mint mindig. Pansyt pedig a férfi viselkedése is megnyugtatta. Elkérte a régi pergameneket tároló dobozokat, Sasha is segített neki olvasni őket. Órák óta bent ültek a gyűjteményben, évezredes pergameneket forgattak,  Sasha ebédszünetre meghívta a gyűjtemény éttermébe. Jó hangulatban költötték el az elegáns étterem napi ajánlatát. Pansy örült, hogy nem betegedett le tényleg Oroszországban. Sejtette, hogy egy kis meghülésért is Draco biztos, hogy fejfájásig ordítozna vele. De az egy lázas éjszakán kívül gond nélkül átvészelte a téli napokat Oroszországban. Csendesen töltötték a délutánt is. Két teljes napon át a Valeriána gyűjtemény anyagát olvasták. Esténként a szálloda éttermében vacsoráztak, hallgatták a balalajka hangját, orosz népi énekeket, s Sasha elvitte egy orosz balettelőadásra is. Figyelmes volt, udvarias, és tartózkodó. Pansy igazán érdemlegeset tényleg nem talált a gyűjteményben. Semmit ami kicsit is előbbre lendítette volna.  A gyűjtemény épületének lépcsőjén csalódottan lépdelt lefelé Sasha mellett.

-         Ne bánkódj Pansy! Talán…más úton kellene keresned – vigasztalta Sasha.

-         Most semmi más út nem jut eszembe. Annyira bíztam benne, hogy itt meglelem, amit keresek – sóhajtotta Pansy, ahogy vastag sáljába simította az állát, s a fejére igazgatta a sötétlila szőrmekalapját.

-         Merre? Oda viszlek, ahova szeretnéd – mondta neki mosolyogva Sasha.

-         Elnézhetnénk abba a teázóba, ahol a múltkor voltunk – javasolta Pansy.

-         Akkor teaidő! – nyitotta ki a szán ajtaját Pansynak Sasha. De akkor hófergeteget seperve maga előtt egy széles fekete autó fékezett le tőlük alig néhány méterre. Kiszállt a magas férfi belőle, s lobogó hosszú fekete kabátja lengett körülötte, ahogy becsapta a kocsi ajtaját. Pansy ámulva nézte, ahogy szinte lassított felvételként megpillantja az elsötétített ablakú autóból kiszáll a férje. Kifürkészhetetlen szürke szemekkel őket nézte, s öles léptekkel közeledik feléjük. Pansy fejéből kirepült minden. A tea, a hideg, nem látott semmi mást maga körül, csak Dracót, ahogy felé közeledik. Csak meredt a férfira kikerekedett szemekkel. Ledermedve. S csak nézte és nézte. Hitetlenkedve. Draco itt Oroszországban! Eljött érte! A két férfi hűvösen fogott kezet, s Draco odalépett a felesége elé. Pansy csak akkor ocsúdott fel amikor Draco magához rántva ölelte át, s az arcához nyomva a száját sziszegte a fülébe.

-         Megfagyott az ereidben a vér? Hitvesem – súgta Draco Pansy. – Talán jobban is kifejezhetnéd kitörő örömödet, hogy viszont látod rég látott férjedet.

-         Draco! – bukott ki a szó Pansyból, ahogy egy pillanatra kesztyűs kezével megszorította Draco karját.

-         Emlékszel még rám? Vagy mutatkozzam is be neked? – húzódott el Draco.

-         Ne légy ennyire cinikus – jegyezte meg hidegen Pansy.

-         Szállj be a kocsiba! – szólt rá fagyosan Draco.

-         Máris indultok? Egy vacsora sem fér bele? – kérdezte Sasha a férfitól.

-         Pansy, indulj a kocsihoz – mondta rendre utasító hűvös hangon Draco.

-         Draco nem lehetsz ilyen! Sasha a barátunk!

-         Sasha maximum neked a barátod – vágta rá nyersen Draco.

-          Akkor jó utat hazafelé – biccentett Sasha Pansy és Draco felé. Pansy zavartan vágta be magát az anyósülésre. Draco felrántotta az ajtót, s bevágta magát a kormány mögé. Sűrűn járt az ablaktisztító, ahogy haladtak a behavazott úton.

-         Úgy nézel rám mint egy vadidegenre – nézett rá oldalt Draco.

-         Nem voltam rád felkészülve – nézett el Pansy.

-         Mert rám fel kell készülni? – csattant Draco.

-         Nem…csak…-  Pansy nem tudott mit felelni.

-         Csak? Csak mi? Elfelejtetted, hogy ki vagy és hogy férjnél vagy? Lefeküdtél vele?  - kérdezett rá durván Draco.

-         Ez meg miféle kérdés – meredt rá sötéten Pansy.

-         Olyan kérdés amire válaszolni szokás! Ne kerüld ki kérdést! – sziszegte Draco.

-         Nem…nem tudom – nyögte ki zavartan Pansy.

-         Ez meg miféle válasz? – hördült Draco.

-         Olyan, amilyennel megelégedni szokás – sziszegte Pansy.

-         Ezzel hogy nem tudod? Az ilyet tudja az ember! – jegyezte meg fagyosan Draco.

-         És te? Bűntudatból jöttél? Találkoztál Astoriával? – vágott vissza Pansy.

-         Ha találkoztam volna vele nem jövök utánad ne aggódj – felelte rá keményen Draco.

-         Merlinre milyen kedves szöveg. Már hiányzott – mondta utálkozva Pansy.

-         Nem tudtad megállni igaz? – kérdezte Draco végigmérve Pansyt.

-         Nem voltam Sashával.

-         Hazudsz igaz? – kérdezett rá Draco.

-         Ha nem hiszel nekem minek kérdezed? – nézett rá hidegen Pansy.

-         Mert látni akarom az arcod miközben a szemembe hazudsz – vágta rá Draco.

-         Miért jöttél utánam? – tette keresztbe a karját elutasítóan Pansy.

-         Rajta akartalak kapni titeket – felelte undokul Draco.

-         Azt hitted egész nap a szállodai szobában fetrengünk az ágyban? Ezt még a nászutamon se csinálnám – felelte rá Pansy.

-         Hát nem is csináltad – vágta rá keményen Draco, s leállította a motort. Pansy kinézett a  motorháztető felett. Két emeletes öt csillagos szálloda.

-         Hol vagyunk? – kérdezte értetlenül Pansy.

-         Ebben a szállodában szálltam meg, mert mit gondolsz nem ettem nem ittam nem aludtam csak eszemet vesztve vezettem hozzád? – morogta Draco, miközben belépett a szállodába, s kikérte a szobakulcsot.

-         Azon talán még meg is hatódnék – felelte rá fagyosan Pansy, miközben levette a fejéről a lila szőrmekalapját. Draco felfelé igyekezett a lépcsőn.

-         Nem azért csináltam, hogy meghatódj – nyitotta ki az ajtót, s belökte. Draco lerúgta a cipőjét, ledobta a kabátját és a sálját. Pansy is lehúzta a csizmáját, s alig bújt ki a kabátjából, Draco visszafordulva karolta át a derekát, s rátapadt az ajkaira. Pansy szorosan ölelte át Draco nyakát, a férfi hátratoltaa hálószobáig és bezuhantak az ágyba. Nem is szóltak semmit, mindketten rángatták egymásról a ruhákat. Draco zihálva csókolta Pansy felszabaduló bőrfelületeit, Lélegezte a rég érzett levendulaillatot, ujjaival újra és újra átsimította a finom selymes bőrt. Pansy a combjaival szorította magához a férfi csípőjét. Kábultan nézett fel a szőke előrebukó hajzuhatagra.  Draco Pansy vállára szorítva a száját kezdte meg az aktust. Zihálva szorították egymást. Gyorsan, türelmetlenül robbant bennük a kielégülés. Draco az ágyra zuhanva nézett fel a mennyezetre. Pansy lustán nyitotta fel a szemét. Még szét sem nézett a szobában. Nem is volt rá ideje.

-         Szép szoba – mondta bágyadtan.

-         Mikor akartál hazajönni? – kérdezte Draco.

-         Nem tudom – felelte rá Pansy. – A napokban.

-         Ezt csak azért mondod mert most itt vagyok. Ha nem lennék itt? – kérdezte Draco.

-         Tényleg nem tudom, féltél, hogy nem megyek haza?

-         Nem féltem. De tartottam tőle – vallotta be Draco. – Scorpius nem is hiányzott?

-         Mi ez vallatás? – kérdezte Pansy.

-         Éhes vagy? – kérdezte unottan Draco.

-         Igen – felelte rá Pansy.

-         Akkor menj le vacsorázni – vágta rá kegyetlenül Draco.

-         Azt hittem felhozatjuk a szobába – vágta rá hidegen Pansy.

-         Nem a nászutaslakosztályt vettem ki – felelte Draco.

-         Nővel jöttél? – kérdezte gúnyosan Pansy.

-         Miközben idefelé tartottam elképzeltem a viszontlátásunkat – húzta fel a nadrágját Draco. – Hogy talán egymás felé szaladunk és összeborulunk.

-         Szólj ha felébredtél – ásítozott Pansy.

-         Nálad kibírhatatlanabb nőt keresve sem találhattam volna magamnak – sziszegte Draco.

-         Látod, még a fáradtságtól is megkíméltelek – jegyezte meg undokul Pansy. 

-         Azt hittem egy kicsit jobban örülsz majd nekem – nézett rá Draco – Nem akarsz lefürödni?

-         Újabb menetet akarsz? – nézett rá unottan Pansy, de átsétált a fürdőszobába. Amikor kijött a szállodai törülközőt maga köré tekerve Draco már tálcával az ölében feküdt a selyemhuzatú ágyban. Pansy megcsapkodta a haját, hogy száradjon.

-         Miért jöttél utánam Draco? – kérdezte halkan Pansy.

-         Magam sem tudom – s követte Pansyt a tekintetével, ahogy helyet foglal mellette az ágyban, s szemezget a tálcáról néhány falatot.

-         Azért, hogy elcibálj egy szállodába és szeretkezz velem? – kérdezte Pansy érdeklődve.

-         Eredetileg is veled kellett volna jönnöm. A házastársak együtt szoktak menni mindenhová. El kellett volna kísérnem téged az úton. És úgy éreztem…magadra hagytalak…és nem kellett volna…- Draco Pansy kezébe nyomta a pezsgőspoharat.

-         Felhozattad a vacsorát – kortyolt a pezsgőbe sejtelmes mosollyal a szája körül Pansy.

-         Kár lenne tagadnom hogy iszonyatosan féltékeny voltam igaz? – kérdezte Draco is a pezsgőbe kortyolva.

-         Annyira átlátszó Draco – nevetett Pansy.

-         Majd megőrültem a tudattól, hogy itt vagy távol Sashánál. Feleségül vettelek, és azt hiszem főleg azért, mert nem akartam többé a hiányodat érezni. És…most nagyon hiányoztál – simította át Pansy csupasz tarkóját bágyadtan Draco.

-         Nagyon érzékeny vagy, tudod? – könyökölt az ágyra Pansy, s átsimította Draco hegyes állát.

-         A családomra igen, mindig is az voltam – lebbent meg Draco szemhéja.

-         Tehát én is családtag vagyok, a szüleid mellett, anyád és apád után én is ott vagyok a dobogón? – nevetett pajkosan Pansy.

-         Sajnos a dobogóról leszorultál, mert ott Scoprius van. Ráadásul fő helyen – vigyorgott gonoszul Draco.

-         Ah…minő fájdalom. Remélem valahogy csak kibírom – sóhajtott fel játékosan Pansy.

-         Ígérem kiengesztellek érte – vett ki egy epret a tálból Draco, s Pansy ajkához tartotta. Pansy Draco szürke szemeibe nézve harapott bele, majd Draco a saját szájába kapta a falatot, s miközben elrágta, már Pansy felé hajolva csókolta a nőt. Kivette Pansy kezéből a pezsgőspoharat s az éjjeliszekrényre tette. – Arra gondoltam ma egész éjszaka fennmaradunk…

-         Nem fogod bírni – mondta Pansy torokhangon nevetve.

-         Azért megkísérlem a lehetetlent – vigyorgott Draco, ahogy szétnyitotta Pansyn a törülközőt.