Gerjedés a gyermeki birodalom rejtett zeg-zugában a pirkadat kezdetén. Astoria újabb erős orrfujással kezdte a napot. Legalább Fabiannal eljátszhatna ma, ha már neki nincs gyereke. Szipogott, törölgette a könnyeit az álláról. Átnedvesedett már a könnyeitől az ágyneműhuzat. Hogy lehet hajnal fél hatkor a szomorúságra felébredni és aztán rögtön elbőgni magát? Amióta a nővére újból terhes erősebben jönnek rá ezek a buta érzések és gondolatok. Hogy epekedik egy férfi után, aki nem az övé. Aki kisgyermekes családapa. S ő itt van egyedül, magányosan, és pesztonkázza legjobb esetben a nővére fiát. Hogy legalább a Fabiannal töltött idők elfeledtessék vele a hiányt. Bedugult az orra, már a fülén is csorogtak a könnyek, ahogy hanyatt fekve a mennyezetet bámulta. Micsoda borzalom egy nap lesz a mai is! Sírással indul, és azzal is ér véget. Tényleg muszáj lesz ma átmenni Daphnéhoz, hogy ne törjön rá ilyen elemi erővel az egyedüllét. Az éjjeliszekrényen megzizzent az ikertükör. Hány órája bőghet már itt az ágyban? Astoria könnyes szemekkel nézett  az órára, már fél tíz. Átsírta az egész délelőttöt? Lehet mérnie kellene már a sírásrekordját, ez a mai négy óra nem is olyan rossz. Önsanyargatásban verhetetlen. A szemét törölgetve nyúlt az ikertükörért.

-         Jó reggelt hugicám! – szólt bele friss vidám hangján Daphné.

-         Mond – nézett bele Astoria.

-         Mindjárt gondoltam, hogy itatod az egereket már kora reggel is. Ezért is hívlak. Szedd össze magad és gyere át Somersetbe! Töröld le a könnyeid, mert ma szerencsenapod lesz – kacsintott rá Daphné az ikertükörben.

-         Már miért lenne a mai szerencsésebb, mint a tegnapi? – mormolta Astorai kedvetlenül. Kisírt szemekkel üresen meredve az ikertükörbe.

-         Mert ma átugrom a Malfoyokhoz, és gondoltam jöhetnél velünk. Csak hogy feldobódj egy kicsit – mondta Daphné búgó hangon.

-         Hát nem is tudom… - nyögte Astoria.

-         Mert ma is egész nap papírzsebkendőket akarsz megtölteni a könnyeiddel?  Úgyis tudom, hogy azt csinálnád – felelte rá Daphné rátapintva a lényegre.

-         Igaz – biggyesztette le az ajkát Astoria lehangoltan.

-         Na mielőtt fejfájásig sírsz öltözz fel! – adta ki az utasítást Daphné.

-         Jól van, jól van – adta be a derekát Astoria.

-         És ne merj vezetés közben sírni! – szólt rá Daphné, s megszakította a kapcsolatot.

Fél egy körül ért Somersetbe Astoria. A Zabini villában éktelen visítás fogadta. Fabian rohangált anyja elől, aki kergette. Astoria az ölébe kapta a kicsit ezzel megállítva a futkározásban. Daphné a húga elé lépett és a sajátjához hasonlatos smaragdszempárba nézett.

-         Nem sírtam – pislogott néhányat Astoria. Daphné kétkedve nézte. – Út közben – préselte magából Astoria. – Addig leálltam az útpadkára – nyögte végül beismerően Astoria s lesütve a szemét megpuszilgatta Fabian feje búbját.

-         Aham – felelte Daphné, s elfordult. Kialvatlanak a mélyzöld szemek. Vörös szegélyesek. Astoria megigazgatta a sapkát a fején.

-         Mehetünk? – kérdezte a nővérét.

-         Az én mercédesembe ülj hátra Fabiannal. Blaise rendelés után jön át a Malfoyokhoz – húzta a kesztyűjét Daphné. – Fabian húzd fel a kesztyűdet! – szólt a fiára Daphné. – Hol hagytad a sapkád?

-         Polcon…polcon – mondogatta Fabian fejét forgatva, hogy Astoriától lássa is az alsó polcot, ahol az ő holmijai szoktak lenni. Daphné lehajolva kereste elő Fabian kötött sapkáját és a fia fejébe nyomta, megkötve az állánál. Fabian hevesen tiltakozott a művelet ellen.

-         Szkópiusz lesz, lesz? – rángatta anyja kabátujját Fabian.

-         Scorpius tanulj már meg rendesen beszélni fiam. Apádtól bünti lesz ezért tudod – figyelmeztette Daphné. – Hogy kell mondani?

-         Scorrrr….pius – Fabian sokáig pörgette a torkán az er hangot. Közben az mennyezet felé tartva az arcát. – Garrrr…galizálás – mondta utána. Daphné a fejét csóválta.

-         Ez Blaise – fintorgott Daphné. – A gargalizálás szón gyakoroltatja az r hangképzést a fiával jó mi? – nézett hátra Astoriára Daphné, ahogy kinyitotta a kocsi ajtaját.

-         És tudod mi az a gargalizálás? – kérdezte Astoria a kisfiú hasát csiklangodza.

-         Grrrrrr…. – mutatta feltartott fejjel Fabian. – Pfüüüüj! – hajolt előre. – Apa! Apa!

-         Az apja mutatta neki – húzta el a száját Daphné. – AZ önhánytatást csak azért nem mutatja még be Fabiannak mert akkor a fiunk azzal szórakozna egész nap. Olyan kis lökött egy gyerek – nézett vissza a gargalizálást imitáló Fabianra Daphné, s bevágta magát a vezetőülésre.

-         Anya! Anya! Anya! – imsételgette Fabian a gyerekülése széléhez veregetve a lábát.

-         Ne anyázzál mondjad mi bajod – morogta Daphné, ahogy beindította a motort.

-         Scopiusék egy hó sem van? – kérdezte Fabian.

-         Wiltshireben sem esett a hó. Nincs hó. Nem esett a hó – magyarázta a fiának Daphné.

-         Ó! – formálta csalódottan Fabian, s kinézett az ablakon.

-         Nem kötöd be magad? – kérdezte Astoria.

-         Nem, a kicsi miatt – nézett a visszapillantó tükörbe Daphné.

-         Kistesó – bólogatott magabiztosan Fabian. – Anya hasában. Apa operálta bele.

-         Szó sincs gyógyítói beavatkozásról Fabian – mondta Daphné. – Blaise minden baromsággal telenyomja a gyerek fejét aztán Fabian nem győz rendszert tenni benne. Blaise elmagyarázta, neki, hogy vigyázni kell a hasamra különben beavatkozás lesz a problémákból és a kistesónak baja lesz. Fabian meg már mindent összekutyult. Hogy akkor most Blaise hogyan és mit is működött közre a gyerek körül. Na le kell állnom – kanyarodott le Daphné.

-         Nekem is anya! – szólt rögtön Fabian.

-         Utálom a terhességet. Ötpercenként rohangálok pisilni, nem tudok normálisan nyugodtan sehova se elindulni. És Fabian a pisiléshez is kedvet kap. Ha hallja hogy hánytam akkor neki is hányingere van. Zizi a gyerek – súgta oda Astoriának nevetve, s kikapta az ülésből Fabiant, s beszaladt vele a túristaház mosdójába.  

-         Fabian pisiltél mielőtt elindultunk – nézett kétkedve a fiára Daphné miközben tépkedte a vécépapírt Daphné.

-         Te is – markolászta a nadrágja alját Fabian.

-         Apádról nem akarsz valami példát venni csak rólam? – kérdezte mérgelődve Daphné, miközben ráültette Fabiant a vécére.

-         Állva! Apa mondta! Állva! – tiltakozott Fabian.

-         Ebbe nem tudsz úgy belepisilni mert magas, itt nincs külön széked – magyarázta Daphné. – Na pisilj rendesen, és hagyj engem is! – Daphné átsietett a másik fülkébe a fia mellé. – Itt van anya! Nem mentem sehova, maradj ott Fabian jó?

-         Jó – felelt át Fabian.

-         Pisiltél? – kérdezte Daphné, miközben gyorsan ő is elvégezte a dolgát.

-         Igen – ücsörgött a vécén Fabian. Daphné visszasietett Fabianhoz. Aki a vécén kuporogva nézett fel rá. Daphné lesegítette a földre s lekapkodta a vécépapírt az ülőkéről Fabian csapott az ürítőgombra, s már szaladt is előre vissza a kocsihoz.

-         Na remélem Wiltshire-ig kibírjuk – vett mély levegőt Daphné. A Malfoy-kúria vidéki birtokteste ismét gyönyörű volt. Még így télen is. Nem szedték le a karácsonyi díszeket. A homlokzaton sűrű fenyőgallyak függtek. Fabian még rohangált egy keveset a Malfoy előparkban mielőtt beléptek. Daphné bogozta ki a meleg ruhákból Fabiant, hogy szabadon mozoghasson. Az emelet felől apró seprűjén száguldott lefelé a hirtelenszőke hajú kisfiú.

-         Juhééé! – rikoltozta. Méterekkel lemaradva loholt utána a magas szőke férfi.

-         Scoprius! Állj meg! Scoprius! – A vesszőnyalábok csapkodták az oszlopokat. Draco a vissza felé forduló gyereket lekapta a seprűről, s a vezetőjét vesztett seprű egy ideig még repült a távolba, majd  a lépcsőbe ütközve vágódott el.

-         Mielőtt lekap a lábatokról ez a kis forgószél – borzolta össze a hóna alatt szorongatott fia haját Draco. Zavartan találkozott a tekintete a belépő Astoria smaragdszemeivel. A most könnyen hullámzó szőke haj meglebbent ahogy a lány levette a kabátját a meleg kastélyban.

-         Sziasztok! – Draco megsimogatta Fabian feje búbját.

-         Szia! Szabad egy kicsi? – mosolygott Astoria kedvesen, s karját a szőke Scorpius felé nyújtotta.

-         Vigyázz kámfor rokonsággal büszkélkedhet – vigyorgott rá Draco, Astoria karjaiba adva a fiát.

-         Pedig azt hittem, csak aranyvér van benne – nevetett fel könnyedén Astoria.

-         Eddig én is – ingatta a fejét Draco.- De most már biztos, hogy Blaise megmártogatta születése pillanatában valami fura szerekben. Majd ma vallatóra is fogom – indult vissza az emeletre Draco.  – Mi újság hogy vagytok?

-         Soha rosszabbul, jövőhéten Blaise ismét térden döf – ütögette a tenyerét Daphné. – Fáj a térdem, van is benne egy nagy góc. Blaise már így is otthon kétszer is gennyleszívott. Tiszta undormány az egész! – forgatta  szemét panaszosan Daphné. – Ez a terhesség egy rémálom és még szinte nem is látszik – simogatta meg a hasát Daphné. Fekete passzos felső volt rajta, de valóban alig gömbölyödött még a hasa.

-         Lesz ez még rosszabb sose aggódj – bíztatta gonosz mosollyal Draco.

-         Jah tudom, kösz – felelte Daphné. – Arra gondoltam készíttetek egy hordszéket és négy házimanóval vitetem magam akár egy anyakirályné. Ez jól jönne a személyiség kultuszomhoz nem gondolod? – dobta hátra fekete haját Daphné.

-         Had nézzelek mennyit nőttél! Fabian ide-állj csak ide! – guggolt le a fiúhoz Pansy. Scorpius szobájában egy növekedési mérőszalag mellé állította a kisfiút. S bejelölte. Fabian, 2009. február.  Alig pár milliméter különbséggel de magasabb csík jelezte Scorpius, 2009. február. – Jaj de sokat nőttetek fiúk-fiúk! – Pansy megszorongatta a keresztfiát.

-         Nézd! Bibi! – mutatta meg a térdén felhúzva a nadrágot Fabian.

-         Juj! Mi történt? Hol ütötted meg? – kérdezte aggódva Pansy, s megnézte a gondosan leragasztott térdet.

-         Virgonckodott és jól elvágódott a lépcsőn – foglalta össze Daphné.

-         Így történt? – tartotta a tenyerét Fabian hátán és hasán Pansy, ahogy Fabiantól várta a választ. A kisfiú csak bólintott.

-         Elfelejtetted, hogy nem szabad szaladgálni a lépcsőn? – simogatta meg Fabian hátát Pansy.

-         Esze ágában sem volt odafigyelni – nézte a fiát Daphné is.

-         Halihó megjöttem én is! – csattant az életerős kiáltás a Malfoy-kúria fogadócsarnokában. Fabian kiszabadította magát és nekilódult, hogy apja elé siessen.

-         Il neige? – Havazik? – kiáltotta apja elé Fabian.

-         Non – mosolygott fel szomorkásan a fiára Blaise. – Viens, Fabian – intette magához a fiát Blaise, s ölbe kapva tette fel neki a kérdést. – Qu’ est-ce qui est bleu? – mi kék? – sandított pajkosan a fiára Blaise.

-         Le ciel – az ég – adta meg a választ nevetve Fabian.

-         Qu est Maman? – hol van anya? – kérdezte tovább Blaise.

-         Je sais pas ou il est – nem tudom hol van – rázta a fejét nevetve Blaise csiklandozásától Fabian.

-         Non? Non? – Blaise letette a földre a fiát.

-         Mais si. Je sais – De igen. tudom – futott el az apjától Fabian gonosz kis nevetéssel.

-         Na mi van jól elszórakoztok megint? – kérdezte hűvösen Daphné.

-         Hogy vagy? – nézett fel rá gyengéd pillantással Blaise. Daphné vállat rántva támaszkodott a márványkorlátra. Blaise felsietett hozzá, s magához húzva nyomott csókot a nő szájára, Daphné vonakodva hagyta, hogy Blaise meleg tenyere simogassa a derekát, a hasát, s közben apró lebbenő csókokat hintsen az arcára, a füle mögé, a nyakára. Fabian a tenyerét az arca elé kapva kuncogott. – Kis hattyú! – vigyorgott Daphnéra. Ahogy tenyerével átsimított Daphné telt hasán és fenekén. – Hát ez az ív! EZ annyira tüneményes a terhes nőkön. Imádom! – vigyorgott Daphné feje felett Dracóra Blaise. – Daphné egyszerűen ellenállhatatlan vele. Ezt hívom nála hattyúívnek! Annyira lehengerlő vele! – Daphné könnyed nevetéssel csapott Blaise tenyerére. S Blaise a felesége hátához simult, ahogy Daphné megfordult. – Kis töltött galamb!

-         Te töltötted meg már megint! – mérgelődött Daphné nevetve.

-         Hát…előfordul az ilyen – vihogott Blaise, megsimogatva Daphné hasát.

-         Akkor jöhet a kávé, vagy megint megtojózod a hattyúdat? – morgolódott Draco. Pansy nevetve előzte ki Dracót.

-         Daphné te kérsz a kakaóból, amit a kicsiknek adunk?- kérdezte Pansy, ahogy átért az emeleti szalonba.

-         Mi újság a gazdasággal? – kérdezte Blaise, ahogy Dracóval lemaradtak a két nő mögött.

-         Majd a tavaszi vetésnél kiderül – felelte Draco gondterhelten. – Mi újság a rendelőben?

-         Jönnek- mennek a páciensek. Most a tél elég kiegyensúlyozott volt szerencsére. Több időm marad otthonra. Vagy lehet most megint kicsit ráálltam arra, hogy itthon legyek többet és ennyi? Már nem is tudom. Sok a bepótolni valóm itthon. Fabian, Daphné. Visszabillentettem a mérleget azt hiszem. Mert az utóbbi időben nagyon elbillent a hivatás felé. S nem foglalkoztam velük. Többet vagyok otthon tényleg. Fő az egyensúly. – Draco és Blaise is leemeltek egy –egy kávéscsészét a tálcáról. Mindketten a fiúkkal játszó Astoriára néztek át a gyerekszobába.