A tavasz sűrű záporokkal érkezett. Heves esőzéssel, áztató, csendes, és viharos égzengős nappalok és éjszakák váltották egymást. Daphné kinézett az erős szélben lengedező fák lombkoronájára. Ma is zuhog. Apró mocorgás érkezett a hasában. Daphné megsimogatta a kis lábacskák helyét. Patakokban csorog az esővíz a Zabini villa ablakain. Felpockolt lábbal üldögélt naphosszat. Blaise reménykedett benne, hogy elég lesz háromszori beavatkozás a kilenc hónap alatt. De tévedett. Ahogy haladt előre az idő egyre hamarabb érkeztek a térdroppanások. Két beavatkozás között. Most már csupán két hét telt el. Daphné fokozottan a térde kímélésére ügyelt. Fabian leugrott hintaabraxanja hátáról, s körbefutkározta anyja foteljét.

- Anya mutogassuk el! – kérlelte Fabian. – Szem, száj, orr, fül, végtagok. Tüdő, gyomor, szív! – mutogatta magán Fabian.

- Nem, nézd nem jól mutatod, itt van a szíved! – tette a kicsi kezét a mellkasára Daphné.

- Nem, apa azt mondta itt van! – tiltakozott Fabian.

- Nem bal oldalt? – habozott Daphné.

- Itt középtájékon – tapogtatta a tenyerét magán Fabian.

- Jó mindegy, inkább apádtól kérdezd meg – adta fel Daphné. Nem akart inkább butaságokat mondani a gyereknek. – Számolj el ötvenig inkább! – tanácsolta a kicsinek.

- Egy, kettő, három, négy… - Fabian lelkesen belevetette magát a számolásba és mindne számhoz lépett egyet a szobában járkálva. Daphné hátrahajtott szemmel próbált pihenni egy kicsit. – Huszonöt, huszonhét…

- Kihagytál egyet! – szólt rá Daphné bágyadtan. – Huszonöt…

- Huszonöt, huszonhat… - folytatta Fabian. Daphné figyelte a fiát ,ahogy Blaisehez hasonló mogyorós sötétbarna gombafrizurájával ugrálgat a szobában, mogyorószín szemeivel vissza-visszanézve anyjára. Alig múlt két éves. De félelmetesen okos. Amióta Daphné itthon van rengeteget foglalkoznak vele. És látszik is rajta. Persze főleg mindketten a maguk szakterületét itatgatták a gyerekbe szókincsfejlesztésként. Nagyon helyes kisfiú volt és éppen olyan lefegyverző a mosolya mint amilyen az apjáé. Daphné ha rámosolygott a fia már elveszett. És engedett neki mindent. Blaise sokkal erősebben fogta a fiát az látszott rajta, a nevelésén. Ahogy Fabian éppen ezért az apjától jobban is tartott otthon. Fabian végigmondta a számsort.

- Mond el kettesével! Kettő, négy… - kezdte meg neki a számsort Daphné.

- Kettő, négy…hat…nyolc – gondolkodott Fabian, s közben megmarkolta a nadrágját. Daphné észrevette a mozdulatot.

- Be ne pisilj Fabian! Menj ki a bilidhez, siess! – szólt rá gyorsan.

- Pisi, igen! – mondta megszeppenten Fabian, s gyorsan kiszaladt a mosdóba. Daphné álmosan ásítozgatott. Fellökte magát a fotelből, s a hálóban megágyazott Fabiannak.

- Kész vagyok! – futott hozzá Fabian s felsőjét gyűrögette a tenyere között, ahogy várta, hogy anyja elkészítse az ágyát. – Alvás?

- Alvás bizony, anya is nagyon fáradt most – mondta Daphné, s betakargatta a fiát ahogy végre felmászott az ágyára. – kérek egy puszit! – hajolt le Fabianhoz, aki nyakát szorongatva nyomott puszit anyja finom illatos arcára. – Jó illatod van anya! – vigyorgott fel rá Fabian.

- Köszi kicsim! Kedves tőled – nevetett rá Daphné, s behúzta fia hálószobájának ajtaját. A hálószobában ő is az ágyra zuhant, szinte azonnal elnyomta az álom. Csak arra ébredt, amikor erős szantálos vegyesgyógynövényes illat csapta meg az orrát. Érezte, ahogy az ágyra tenyerel, s a húsos férfiajkak az arcára nyomódnak.

- Blaise? – pislogott álmosan Daphné.

- Igen? – búgta vissza halk, rekedtes hangon a férfi.

- Már itthon is vagy? Hazajöttél? – lebbentette fel sűrű sötét pilláit Daphné.

- Délután öt óra persze, hogy hazajöttem – nevetett Blaise, forró csókot nyomott Daphné ajkaira. Tenyerével a már fürgén ficánkoló le-fel lebegő hasfalat simogatta.

- Hihi…kistesó! – kapaszkodott az ajtófélfába pajkos mosollyal Fabian, anyját és apját nézve. Daphné kábán nézett fel a hálószobában álló kisfiúra. – Fabian is fent van már – mondta Fabian nagy komolyan. Kíváncsian figyelve apja és anyja közeledését.

- Fabian szaladj és pakold vissza a kosárba a játékaidat, amiket szanaszét szórtál a szalonban – mondta a fiának Blaise, s ahogy a kicsi elfutott visszafordult Daphnéhoz. – Ettől a gyerektől nem lehet nyugodtan szeretkezni sem – mérgelődött Blaise kezével megállás nélkül simogatva Daphnét.

- Annyira kívánlak – túrt Blaise sűrű sötét hajába Daphné.

- Én is téged – duruzsolta Daphné apró fülébe Blaise. – Mit szólnál egy igazi családi hétvégéhez május végén? – emelte meg kérdőn egyik szemöldökét Blaise.

- Tényleg elmennénk? Jaj de jó lenne! – nézett hatalmasra nyílt smaragd szemekkel Blaise nevetős dülledős szemeibe.

- Na feldobtalak? Jól van – vigyorgott rá Blaise, s fel sem nézve hátrapöccintve a pálcáját bezárta az ajtót. Ujjai rutinosan járták be Daphné nőies szirmait ahogy lefeljtette róla a ruhákat.

- Blaise mindjárt itt lesz Fabian – tiltakozott Daphné.

- most eljátszik még egy darabig a játékaival – vetette ellen Blaise, keze alatt érezve a belső mozgolódásokat. Daphné is felmosolygott rá, lehunyta a szemét a behatolás alatt.

- Jaj Blaise! – zihálta Daphné felhúzva a combjait. A kicsi aprókat mocorgott közöttük. Blaise ahogy finoman Daphné hasához simult, hogy ne nehezedjen rájuk még így is érezte az időnként kitüremkedő végtagokat. Daphné ajkát apró sikoly hagyta el, ahogy a csúcsra ért, Blaise karjába karmolva. Blaise is megreszketett felette, alig zuhant le Daphné mellé az ágyra már erős dübörgés hallatszott a hálószoba ajtaján.

- Apa! Apa! – dühöngött odakint Fabian.

- Na? Látod milyen? – nézett Daphnéra, ahogy a hatalmas gömbölyű hasát simogatta. – Fabian menjél rohangáljál két kört hogy lehűtsd magad! – kiáltotta ki a fiának Blaise. – Elindultál? – mordult a kicsire bentről. Fabian hallatszott hogy egy ideid habozik, de végül engedelmeskedett apja utasításának. Blaise puszikat nyomott Daphné gömbölyű pocakjára. – Hogy vagy ma?

- Máris sokkal jobban – nézett le Daphné is a hasára.

A Malfoy-családban esti családi fogmosás volt. Scorpius torokból nevetve figyelte, ahogy anyja és apja is mossa mellette a fogát. Draco megsimogatta Pansy tarkóját és megfogta Scorpius nyakát is utána. Scorpius köpködte a habot. Nézték egymást a hatalmas széles fürdőszobai tükörben. Draco lekapta a székről a kicsit, s együtt fektették ágyba a fiukat. Pansy olvasta ma az esti mesét. Draco a fia ágyára könyökölve hallgatta Scorpiussal a mesét. Nézte, ahogy az ében tincsek lengedeznek a gyertyafényben előrebukva. Pansy lapozott egyet a meséskönyvben, s kezén megcsillant a gyémántköves jegygyűrű és az ametisztköves Valeriánus gyűrű a középső ujján. AZ ovális kő alatt úszkált a folyadék. Draco megsimogatta fia lágy szőke haját. Scorpius szürke szemeit anyján tartotta. Időnként szétnézett a szobájában. A sarokba állított seprűjére, az abraxan hintalóra, a játékokra, könyvespolcra, építőkockákra, vármakettjére. Pansy dallamos hangja elhallgatott. A két Malfoy elbambulva nézett fel. Vége a mesének. Pansy lehajolt s puszit nyomott fia illatos kis szöszke hajába. Draco is megismételte a mozdulatot, s még megborzolgatva fia haját fújta el a gyertyát a gyerekszobában. Pansy után bezárta  a hálószoba ajtaját. Levendulaszín hálóing, levendulaillattal, halványrózsaszín selyemköntös. Draco szeme laposan rebbent, ahogy áthajolt Pansyhoz az ágyban, s a tarkójánál az ében hajba túrva csókolta meg a nőt. Csak tompán hallotta ahogy a kilincs ki és kicsúszik a kisfiú kezéből, ahogy alig éri fel.

- Aludhatok nálatok? – állt az ajtóban Scorpius megszeppenten. Draco elfojtva a káromkodását túrt a hajába, s ideges tekintete találkozott Pansy sötét szemvillanásával.

- Gyere kicsim! Nem tudsz elaludni? – hajtotta fel a takarót Pansy a fiának, aki kis fenekével azonnal befészkelte magát anyja és apja közé. Draco megadóan, de morcosan paskolgatta a párnáját.  Jó- jó hogy egyszer egyszer. De hogy minden este itt aludjon náluk, velük Scorpius! Már olyan lehetetlen cselekhez kell folyamodniuk, hogy végre kettesben lehessenek, hogy levitték a parkba a kutyát sétáltató Lucius Malfoyhoz a gyereket. Illetve Draco vitte le. Pansy a balkonról figyelte, ahogy Draco visszajön hozzá a hálóba. S a két szürke szempár még találkozott egy villanásra, ahogy Lucius szeme megakadt az ablakon, amint fia a felesége tarkójára hajolva húzza el az ablak mellől vissza az ágyba. Draco most csak figyelte fia szőke haját a párnájukon, ahogy anyjához bújva merül álomba. Pansy simogatta a fia fejét,feljebb húzta az apró vállakra a takaróját, s engesztelőn nyúlt át Draco kezéért a takaró felett. Draco megszorította a levendulakrémes apró női kezet, s a szájához emelte, egy kézcsókra.

- Mit mondtál reggel apádnak? – kérdezte halkan Pansy.

- Hogy vigyázzon egy kicsit az unokájára – felelte közönyösen Draco.

- Mert? – kérdezte Pansy.

- Nincs mert. Csak. Kész – mondta határozottan Draco. – Nem fogok magyarázkodni neki, hogy miért.

- Úgyis kitalálta – nézett el zavartan Pansy. – annyira kínos.

- Mi? Attól, hogy gyerekünk van még felállhat nem? – mordult Draco.

- S! Draco! – sziszegte Pansy leintve Dracót.

- Levigyem, holnap reggel is megnézni a nagypapi nagy szürke kutyáit? – vigyorgott ravaszul Draco. Pansy pirulva, hangtalanul nevetett. – Igen?

- Nem árt ismerkedni a parkkal igaz? A friss levegő jót tesz – felelte rá Pansy érvelve.

- Ja persze! – Draco is közelebb húzódott, s Scorpiuson átérve átkarolta Pansyt is.  Száját a nő ajkához szorította. – Jó éjt! Akkor majd reggel folytatjuk – törődött bele, s Pansy derekát simogatva nyomta el az álom.

Dübörgő szaladgálás, oda-vissza, le-fel, előre- hátra. Elhaló dübörgő léptek, közeledő hangos léptek. Blaise beljebb fúrta az arcát a párnába. Hihetetlen ez a gyerek.

-         Mennyi az idő? – morogta a párnába.

-         Fél hat – szólalt meg ugyanolyan nyúzott hangon Daphné.

-         Bélpoklos ez a gyerek vagy mi baja van, hogy már fél hatkor rohangál mint egy megkergült hippogriff? – mormolta a szemét dörzsölgetve Blaise. Fabiannak tilos bejönni engedély nélkül a szülői hálóba. Blaise már a legelején leszoktatta erről a rossz szokásáról Fabiant. Aki szüntelen átmászkált hozzájuk. Blaise szándékosan több szobával távolabbra helyezte a gyerekszobát, hogy Fabian ne hallgatózhasson, és ne legyen szüntelen az ajtajukban. Blaise az estéire nagyon érzékeny volt. Az volt az elve, hogy a gyerek hagyja meg nekik az estéket és a hálószoba intimitását.  Így Fabian amióta betöltötte az egy éves kort nagyon ritkán tartózkodott közvetlenül a szülei hálószobájában. Blaisenek nagyon szigorú elképzelései voltak a gyereknevelésről és ebből nem is engedett.  És hát mindkettejüknél előbbre való volt a szex. Amiből nem engedtek. Blaise nem volt hajlandó sem halkabb sem visszafogottabb lenni csak a gyerek miatt. Szokja meg, hogy attól a szüleinek még van magánélete, amibe ő nem tartozik bele.  Ha csukva a hálószoba ajtó akkor Fabian ne is próbálkozzon a bejutással. Persze örökölt azért a szüleitől éppen elég habitust. Hogy azért rúgdossa az ajtót. Ezt elég sűrűn szokta csinálni, amiért Blaise már nem egyszer jól elverte. Most úgy látszik a reggeli rohangálásával törekszik felverni a szüleit és tudtukra adni, hogy igenis fent van és most már foglalkozzanak vele. Ismét szélsebesen rohanó apró lábak közeledtek, Fabian megérintette a hálószoba ajtaját majd ismét elszáguldott valamerre a villába.

-         Szerintem edz valamire! Erőnléti edzést tart. Felkészül apja teljes kikészítésére – állapította meg Blaise. – Velem versenyez a kölyök! Pimasz mi? – nézett Daphnéra, aki kikászálódott az ágyból és egyik lábáról a másikra billegve kitámolygott a mosdóba.

-         Csak mint te – felelte rá Daphné álmosan. – nézd most megint ilyne túrós valami jön ki belőlem mi a franc ez? – mérgelődött Daphné lekapva magáról az alsóneműjét. Blaise a hajába túrva ment utána a mosdóba, s a szennyeskosár tetejéről leemelte a méretes női alsót.

-         TE jó ég mekkora bugyid van – fintorgott Blaise, az egyáltalán nem csábos alsóneműt felemelve, s az alsóneműről az ujjai közé vette a túrós nedvességet, finoman dörzsölgette szét az ujjai közt. – Fürödtél mostanában?

-         Nem is emlékszem – felelte kitérően Daphné, miközben a haját kefélte.

-         Ha nagyon kényelmetlen készíts egy kamillás forrázatot és azzal mosogasd magad alulról – hümmögött rá Blaise, miközben ő is a mosdókagylóhoz lépett.  – Térded ropogott mostanság?

-         Még eddig nem – dobta vissza a hajkefét a kosárba.

-         Megint tiszta haj az egész kagyló! Merlinre! – meredt a hosszú fekete hajszállal teli hófehér kagylóra. – És aztán összegyűlik az egész ide eltömíteni a lefolyót – mérgelődött Blaise. Daphné meg sem hallotta a szokásos zsörtölődést. – Persze nekem kell utánad jönnöm miért is ne. Imádom a hajad szívem, de nem a lefolyóban. – Blaise nagy léptekkel szelte át a fürdőszobát és a hálót, kihallgatódzott, s ahogy Fabian a hálószoba ajtaja elé ért felrántotta az ajtót. Fabian meglepődve nézett apjára.

-         Upszi! – motyogta apjára felnézve. – Szia! Fent vagyok!

-         Vettem észre – morogta rá Blaise. – mi van fiam nem bírsz öt percig nyugton maradni? Mi ez a rohangászás kora reggel, apád aludni szeretne mert fáradt – morogta a fiára ahogy kielőzte.

-         Lemegyünk a strandra apa?! Apa! -  szedte a lépcsőfokokat apja után Fabian.

-         Ne nyúzzál már kora reggel fiam! – csattant mérgesen blaise. Fabian elhallgatott. – Emeld fel a jobb kezed! Balt! Hány foga van egy felnőtt embernek?

-         Harminckettő – vágta rá Fabian.

-         Akkor kezdheted a számolást harminckettőig, közben felmégy anyádhoz és megmosod a fogad és kezet mosol, felöltözöl nem pizsamában rohangászol a villában és úgy jössz le reggelizni, mint akit nevelni is megpróbált az apja nem csak nő mint a gaz odakint a rózsaágyásban – morogta Blaise s figyelte, ahogy Fabian nekikezd a számolásnak, s közben visszabaktat az emeletre. Blaise  már a kávéját kortyolgatta, amikor Daphné az ölében hozva a fiát leért hozzá az étkezőbe. Fabian anyja hatalmas hasán tartotta a kezét, lábait lóbálva anyja csípője mellett. Daphné a magasított székre ültette Fabiant.

-         A kistesóm mikor jön elő anya hasából?

-         Augusztusban – morogta Blaise megvajazva Fabiannak a franciakenyeret.

-         Apa miért lesz kistesóm? – ráncolta a homlokát Fabian.

-         Hoyg miért? Roppant jó kérdés! Mert szeretem anyádat és szerettünk volna másik gyereket.

-         Igen? – kérdezett vissza lábát lóbálva Fabian.

-         Nem, nem így van. De ez történt. Szóval lesz kistesód na egyél már! – töltött tejet Fabian bögréjébe Blaise. Daphné elfordulva pirult el, s kivette a pirítósát a sütőből.

-         Minek a kistesó?

-         Hogy őt is idegelhesd – felelte rá fagyosan Blaise.

-         Nem értem – rázta a fejét Fabian miközben beleharapott a kenyerébe.

-         Figyelj apa, hogy eszik odabent anya hasában a kistesóm? – gondolkodott el Fabian.

-         A kistesód a köldökzsinóron keresztül kapja a táplálékot – magyarázta Blaise. Daphné pedig miközben apa és fia beszélgetését hallgatta áldotta az eget, hogy Blaise gyógyító és Fabian megkíméli őt az ilyen keresztkérdésektől, amiket ma reggel megint eszébe jut apjára zúdítani.

-         Hogy jutott be oda a kistesóm? – nézte anyja hasát Fabian. Daphné zavartan ereszkedett le hozzájuk az asztalhoz. Blaise ránézett Daphnéra a sarokba szorítós kérdést hallva, majd visszafordult a fiához.

-         Fabian már elmondtam. Anya és apa nemi szerve amikor érintkezik, egy anyai és egy apai sejt találkozásából indul, s fejlődik, növekszik egy kisbaba. Amikor elég erős lesz, és fejlett akkor majd a világra jön. A te kistesód augusztusban éri el ezt az állapotot.

-         De apa miért érintkezett az a nemi szerv? – ráncolta a homlokát Fabian.

-         Azért mert anya és apa szereti egymást. Ez teljesen másfajta szeretet, mint amit te érzel irántunk és mi irántad. Ezt főleg a  felnőttek érzik egymás iránt. És ilyesmit felnőttek csinálnak. Érted? – magyarázta Blaise.

-         Igen – bólintott rá Fabian megnyugodva. Blaise elégedetten hörpintette fel a kávéját, s visszanézett Daphnéra, aki még mindig kimelegedve kortyolgatta a forralt tejet a bögréjéből. De közben Blaiset figyelte, ahogy magyaráz a fiának. Összemosolyogtak az asztal felett, s Blaise átkacsintott a feleségére.