A Zabini-villa parkjában kör alakú gyerekmedence körül szaladgált a két egy idős kisfiú. Hol belecsobbantak a napsütötte langyos vízbe, hol ismét kiugrottak, s futottak a finomra vágott pázsiton. A két édesanya  a kerti székekről figyelte, ahogy a kisfiúk szaladgálnak a medence körül. Mindnyájukra csak szűrt napfény vetült a hatalmas lombkoronák árnyékába. Igazi rekkenő hőség. Daphné már nem utazgathatott, így Pansy látogatta meg az egyre nyűgösebb barátnőjét. Blaise pozitívan értékelte Pansy kúrájának eredményeit, s a héten ejtik meg az utolsó gyomorerősítő kontrollt. Pansy elégedett volt a közérzetével, már több hete egyáltalán nem fájt a gyomra, csökkentette a szigorú diétát is. Vele ellentétben azonban Daphné egyre rosszabbul viselte a nyarat. Fájt a lába, nem jól viselte a meleget, elege volt a terhességből. Hamar kifáradt, egész nap csak aludni akart, és elege volt ,hogy szinte cipelnie kell a hasát. Most is csak nyüglődve fészkelődött a székben, a szemközti kerti székre téve a lábát.

- Scorpius gyere ide! – kiáltott a fiára Pansy, mire a vakító hirtelenszőke hajú kisfiú már szélsebesen rontott anyja lábaihoz. – Had nézzelek! – Pansy tenyerét fia vállára tette. A vízben lassan oldódott a napolaj. Itt az ideje, hogy újra átkenje a fia bőrét.

- MMh. Nem….nem akarom – próbált szabadulni Scorpius a kenegetések alól.

- Maradj nyugton Scoprius! Ha anya nem keni át a bőröd, akkor le fog égni, csúnya piros lesz és fájni fog – figyelmeztette Pansy a fiát. Aki végül beletörődve, fintorokat vágva tűrte, hogy anyja hűvös kezeivel a bőrébe dörzsölje a napolajat.

- Nézd meg Fabiant! – rázta a fejét Daphné. – Az apja vére! Látszik rajta! Elfelejtettem lekenni és akár egy kis kalóz, olyan barna, de nagyon jól áll nekik – nevetett fáradtan Daphné, a haját emelgetve. – Idegesít már a hajam is. Melegem van tőle. Csak melegít, már megint elviselhetetlen méreteket ölt a hasam, amitől ráébredek, hoyg a terhesség nem normális állapot – figyelte Daphné, ahogy Pansy megtörölgeti Scorpius arcát, kezét, s még kicsit átdörzsöli a haját is egy puha törülközővel, mielőtt visszaengedi játszani.

- Láttam, hogy Blaise is vezet róluk törzslapot. Ő is mindig méri a súlyukat és a magasságukat – mosolygott Pansy.

- Aham jó kis szórakozás – biccentett Daphné. – Majd megszületik a kicsi és megint lelép. Itt maradok két kölyökkel a nyakamon. Egyedül. Amikor igazán nem is értek a gyerekekhez.

- Nézd a jobb oldalát. Legalább nem kell az anyósoddal élned – jegyezte meg Pansy nyugtatóan.

- Van benne valami – értett egyet Daphné. – Rendesen kiszívta a haját nap – figyelte a szőke hajú keresztfiát Daphné.

- Az biztos – bólintott rá Pansy, miközben a limonádéjába kortyolt. – Ha látnád Dracót. Egész héten kint volt a birtokon, a napon, és ez már hihetetlen, hogy valaki ennyire szőke legyen – nevetgélt csendesen. – Meglátom és elájulok.

- Csak mert fülig bele vagy habarodva – kacagott rajta Daphné.

- Te mondod….? – Pansy mondatát ajtócsapódás szakította félbe.

- Ó basszus ez Blaise! – kapta le a lábát a székről sietősen Daphné, s idegesen felült, s  az ikertükörben gyorsan megnézte magát. – Na hát néztem már ki jobban is – húzta el a száját a tükörképét látva, s gyorsan letépett egy nedves törlőkendőt, amivel áttörölgette az arcát. – Fabian! – sziszegte a kicsinek Daphné. – Gyere ide! – intette, de Fabian már csak kiugrott a vízből és futott két kört a medence körül. Blaise a hajába tolta a napszemüvegét, miközben a pancsolók felé vette lépteit.

- Ez meg mi?! – kérdezte mély, indulatos hangon. Pansy hűvösen nézte a jelenetet. Daphné nagyot nyelt, s körbenézett. – Mi ez? – kérdezte Blaise a pancsolók felé mutatva.

- Most mi bajod van? – morogta Daphné miközben ő is követte Blaise tekintetét. Fabian a medence szélébe kapaszkodva anyjához hasonlóan büntetést váró nagy szemekkel meredt apjára. Scorpius leguggolt a medencében és két tenyerét a fülére tapasztotta.

- Hogy néznek ki? Fityegő himbálódzó fütykössel rohangálnak össze-vissza mint a vadonban!? – nézett sötét dühödt szemekkel Daphnéra Blaise.

- De hát gyerekek! – húzódott a székébe megszeppenten Daphné. – Mit számít az nekik, hiszen kicsik még! És olyan meleg van!

- Akkor is adj rá valamit ne rohangáljon pucéran a kis vékony cerkájával, hogy néz ki? Visszataszító! – Blaise felkapta a fiát a medence széléről, s eltűnt vele a villa hűvös épületében. Daphné lesütött szemmel dobálta össze a gyerekjátékokat, a kosárba.

- Hagyd majd beviszem én! – intette le Pansy, s kiemelte Scorpiust a medencéből.

- Vége a pancsinak? – kérdezte csalódottan Scoprius.

- Mára igen – mondta neki Pansy, miközben a törülközővel törölgette szárazra a fiát. Daphné előre indult a Zabini villába. Blaise már egy kis nyári pólóban és nadrágban hozta le a fiát a karjában. Letette a földre.

- Daphné! – szólt a nő után, miközben szabadjára engedte Fabiant.

- Mondjad mi van még!? – fordult szembe Daphné a férfival.

- Elmagyaráztam igaz, már elmagyaráztam! – kezdte dülledő szemekkel Blaise.

- Mit mi a szart magyaráztál el? Annyi mindent elmagyaráztál már, hogy csak győzzem fejben tartani – kiáltotta vissza Daphné hátrarázva a haját. Blaise a fürdőbe rontott.

-  Látod? – Várta be Daphnét. – Direkt három fiókos szennyeskosarunk van látod igaz? Nem te mosod a szennyest,  de légy szíves normálisan szelektálni. Elmagyaráztam. Külön egy fiók neked, külön egy nekem, és külön Fabiannak. Ne kutyuld össze vissza őket! Ami a gyereké az ne keveredjen a miénkhez. Hogy jön ki, hogy az én egész nap teleizzadt fekete zoknijaimhoz teszed Fabian párnahuzatát érted? Fogd fel! Ő gyerek, mi meg felnőttek vagyunk! Teljesen más a mi testnedvünk – magyarázta felemelt hangon idegesen Blaise.

- Jól van ne ordibálj! – kiáltotta vissza Daphné. – Már elmondtad.

- De mégsem úgy csinálod! – emelte meg az említett ruhadarabokat Blaise.

- Kimerült vagyok. Örültem ,hogy egyáltalán a szennyeskosárig elvonszoltam ezt a sok göncöt. Nem hogy még ilyen kis apróságokra is odafigyeljek – támaszkodott a kagylóra fáradtan Daphné.

- De inkább ezekre figyelj oda. Ez itt nem a Greengrass család fogd fel! Mindennek megvan a megfelelő helye. Az alapvető egészségügyi előírásokat próbáld meg betartani legalább jó? Tudom hogy nehezedre esik. Ezért zabálom egyfolytában a hajszáladat, vagy ha éppen nem vagy terhes, akkor mindenütt a betéted meg a tamponod csomagolásait meg ragasztószalagjait találom. Totál felfordul a gyomrom attól, hogy a poharadból itatod Fabiant, ha éppen úgy tartja kedved, Ahogy lustaságból képes voltál a babakajáját is lehelettel melegíteni? Merlinre Daphné!

- Az egész napom abból áll, hogy a te elvárásaidnak megfelelően éljek itthon! – csattant dühösen Daphné. – Ki lenne képes ezt megjegyezni?

- Azt ,hogy ha lehet ne az én fogkefémmel moss fogat, mert véletlen benézted már megint, a fogselymet dobd ki ugyanúgy mint a fültisztítókat, mert Fabian mindent összeszopogat ami a keze ügyébe akad vagy amit csak talál? Ami leesett a földre azt nem esszük meg, nem vesszük fel és másik evőeszközt használj, ami ruha testnedvvel érintkezett azt lecseréljük, sehol se legyenek nedves holmik, mindent alaposan ki kell szárítani. Többször szellőztess, semmi kétes származású dolgot lejárt, romlott terméket ne egyetek meg. Csak természetes anyagú  termékeket használunk ne feledd!

- Jó, jó! Blaise ne kezd, mert bedilizek ettől! – hagyta ott a férfit feszülten Daphné.

- Mi elmegyünk, akkor…szép estét sziasztok! – szólt gyorsan Pansy, ahogy végre feltűnt valaki az előtérben. Senki sem reagált a Malfoyok elköszönésére. Daphné dübörögve szelte át a folyosót. Blaise követte.

- Ne gyere utánam! – sziszegte Daphné. – most Pansy előtt játszod az eszed? – fordult szembe a férfival.

- Mi köze ennek Pansyhoz? Tényleg az agyadra ment valami kórság – felelte rá Blaise hidegen. Fabian a hálószobája ajtajában állva figyelte ahoyg anyja és apja kergetőznek az emeleten. Közben lelkesen kotorászott az orrában. Blaise ahoyg elhaladt mellette lenézett rá, s rácsapott a kezére.

- Mit mondtam fiam? Ilyet nem művelsz, mert apád eltöri mind a két kezed aztán szépen összeforrasztja és még lelkiismeretfurdalása sem lesz. Világos? Ha még egyszer meglátom, hogy ezt csinálod nagyon kikapsz, nagyon! – csapott még a fia fenekére Blaise, s Daphné után indult a hálószobába. Becsapta az ajtót maga mögött.

- Hagyj békén, fáradt vagyok szeretnék lepihenni – mondta Daphné miközben a zuhany alá állt. Blaise az éjjeliszekrényre hajította a napszemüvegét. Kellemesen hűvös volt a hálóban. Blaise a homlokát dörzsölgetve várta, hogy Daphné kilépjen a fürdőből.

- Igen? Egyéb okításodnak lehetek a fültanúja? – ült az ágyra Daphné nedves hajjal.  – Hazajössz szétcsapni közöttünk? Megregulázni? Mit akarsz?

- Ne haragudj! – mondta Blaise átsimítva Daphné vállát. Daphné megrántva magát húzódott el. – Hidd el hogy miattatok mondom el annyiszor…mert nem akarom…hogy bármi bajotok essen – hintett apró csókokat Daphné vállára ahogy leült mögé. – Annyi mindennel találkozik az ember a Mungóban. Csak győzzem mindenre felhívni a figyelmeteket! – nyomta a homlokát a hűvös egzotikus illatú bőrhöz.

- Blaise a Mungó betegeinek nagy része ostobaság miatt került oda tudod jól. Ki az a hülye, aki olyan szerencsétlenül varázsolgat, hogy kong a feje ha megmozdul, meg elfogadja az ellenségétől származó ajándékokat, aztán mindenféle egzotikus helyekre téved, hoyg megcsípjék a vad varázslények, meg megharapják meg mit tudom én mi. Nem beszélve arról, hogy rengetegen a fekete mágia áldozatai. Nekünk nincs napi kapcsolatunk a fekete mágiával te is jól tudod. Tilos. És büntetendő. Az Aurorság legnagyobb munkáját a fekete mágia csíráinak is az elfojtása teszi ki.

- Igen igazad van. De hát egy gyógyítót választottál nincs kibújó – búgta mosolyogva Blaise.

- A villát is rendelővé változtatnád és sterilizálnád tudom – nevetett Daphné.

- S hamarosan jön a kicsi is, már olyan izgatott vagyok miatta – simogatta meg Daphné hasát melengetőn Blaise.

- Hát én inkább rettegek. Már azt sem tudom Fabiant hogy a csodába szültem meg. És most már két gyerekre is vigyázni kell majd. Amikor igazán Fabiannal sem érzem magam a helyzetek magaslatán úgy általában – fanyalogta Daphné.

- Ne aggódj majd itt leszek én hogy hazajöjjek és rendet csapjak közöttetek – nevetett Blaise. – Mutasd a bokád! Ejha rendesen bedagadt – tapogatta meg lágyan a duzzadt lábfejet és bokát Blaise. – Azt hittem a gyereknevelés egyszerűbb dolog, de Fabian igazán  nagy erőpróba elé állít minket. Ennek ellenére bár talán sokszor nem látszik nagyon szeretem és teljesen elcsavarja a fejem akárcsak az anyukája. De ez titok. Tudod. A kicsi előtt nem szabad lebukni. Szívem szerint egyfolytában szeretgetném és puszilgatnám, de akkor sehova se haladna ez a gyerek. Ostoba lenne, mert mindenért csak puszilgatnám, meg dicsérgetném. Semmi értelme. Ha valamit jól csinál akkor persze. De Fabian előszeretettel rosszalkodik. – Megérkezett a lábrúgdosás. Fabian a cipője orrával verte a szülői háló ajtaját.

- Apa fürdés, azt mondtad pontosan hét órakor fürdés! – kiáltotta be Fabian.

- Na látod ilyen. Anniyra ennivalóan édes tud lenni – vihogta Blaise. – De most is csak moroghatok rá, hogy veri az ajtót mint egy kis vadember. – sóhajtotta Blaise. – Pedig jó lenne most csak szeretgetnem, mert az enyém, nem úgy mint az a sok kicsi ott az újszülött osztályon akikhez semmi közöm. Ez az én fiam és olyan piszkosul hasonlít hozzám még jellemben is. Na megyek nevelgetem egy kicsit.

- Apa ! Apa! Pisi, kaka, fürdés! – ordibálta be az öklével dörömbölve az ajtón Fabian. Blaise felrántotta az ajtót.

- NA mi van fiam, megint előtört belőled az ösztönállat? Uralkodjál magadon az ösztöneiden és az érzéseiden az különböztet meg minket az állatoktól – jegyezte meg hidegen Blaise s kézen fogva a fiát húzta a fürdőszobába.