Blaise Daphné kezébe adta az ikertükröt. Daphné könyökénél feljebb csúszott a csipkeszegélyes hófehér hálóing. A hasfalán még mindig kis gömbölyödés látszott, ahogy lassacskán húzódott vissza a méh.  Blaise a vállán tartotta a lányát. A kicsi teljesen elhagyva magát bukott apja vállára. Olyan picike volt Blaisehez képest. Könnyű kis rózsaszín ruhájában, a fehér pelenka alatt tartotta Blaise és a kicsi hátán. Már a második pelenkát cserélte a vállán, a lánya is hozza a Greengrass hagyományokat és sokat bukik.

-         Jaj mutassátok a keresztlányomat! Hadd nézzem a csöppséget! – mondta izgatottan mosolyogva Pansy. Blaise az ágy szélére ülve az ikertükör elé tartotta a kislányt.

-         Íme a legifjabb kis aranyvérű hercegnő. Dee! Nyöszörögj egy pár szót keresztanyádnak! – duruzsolta Blaise a kislánynak, aki csak elégedetlenül rázta a karjait.

-         Dee? – kérdezte Pansy.

-         Diamond. De végülis Blaise-el csak Dee-nek becézzük – nevetett Daphné.

-         Mert Dee. Az ősi népek nyelvén az istenek és istennők neve. ÉS Diamond egy igazi kis istennő!

-         Még hogy istennő! – morogta bele az ikertükörbe Draco. – Még csak nem is szép!

-         Nem igaz, gyönyörű baba! Jaj Daphné olyan szép kislányod van! – lelkendezett Pansy.

-         Na Draco öregem mit szólsz? – kérdezte heccelve a másik férfit Blaise. – Nekem van egy királynőm és egy gyémántom. Egy smaragdom és egy istennőm. Te mit tudsz felmutatni?

-         Hát egy kis fonnyadt árvácskát meg egy skorpiót – mérgelődött az ikertükörbe Draco. – Nem túl fényes tényleg nem.

-         Hogy mondhatsz ilyet Draco! – csattant a háttérben Pansy hangja.

-         Hogy adhattunk ilyen nevet a fiunknak! – elégedetlenkedett Draco.

-         Mert a sárkány csodás név igaz?

-         Igen sokkal nagyobb erősebb és tüzesebb mint egy kis skorpió – vágta rá Draco morcosan.

-         Jó Draco fejezd be! Ezért még számolunk – kapta ki a férje kezéből az ikertükröt Pansy. – Mikor tartjátok a keresztelőt?

-         Szeptember végére gondoltuk, ha nektek is megfelel – mondta Blaise.

-         Persze, jó lesz – felelte Pansy. – Jó egészséget nektek addig is! Ja és akkor várjuk Astoriát és Fabiant! – tette még hozzá Pansy mielőtt letette az ikertükröt.

-         Átküldted Astoriát a Malfoyokhoz? – nézett Blaise Daphnéra.

-         Had örüljön ő is valaminek! – legyintett Daphné.

-         Na de túlteng benned most a jótett – nevetett Blaise.

-         Mert olyan boldog vagyok, szeretném, ha mások is azok lennének – értett egyet Daphné, s visszakérte a kislányt a karjaiba. – Kár hogy nem igazán szereti ha puszilgatjuk.

-         Tudod neki még nagyon furcsa dolog az érintés, eddig csak úszkálgatott békésen – vigyorgott Blaise. – De engem nyugodtan puszilgathatsz.

-         Jaj téged eleget pusziltalak már, a lányomat még nem! – szorította magához a kisbabát Daphné.

-         Nem igaz, egyáltalán nem eleget pusziltál – vágta rá Blaise.

-         Na gyere had adjak egy csókot! – húzta le a férfi fejét Daphné, s nedvesen tapadt össze az ajkuk.

Fabian beviharzott a Malfoy-kúriába, ahol szinte rögtön belebotlott Scorpiusba. Fabian már meg is szorította Scorpius karját és a két gyerek összepusmogott. Fabian csibészes mosolyához, Scorpius is felnevetett, fehér tejfogai kivillantak, ahogy kacagott s már futottak is együtt a Malfoy- parkba. Astoria nagy sóhajjal figyelte a két egyidős kisfiút.

-         Sejtelmem sincs miket tudnak ennyit együtt elszórakozni – hallatszott Pansy Malfoy hangja a háttérben. Astoria megfordult s a közeledő Pansyra mosolygott.

-         Nagyon jól megértik egymást – értett egyet Astoria.

-         Egész nap képesek eljátszani. Néha már tényleg erőszaknak érzem amikor elválasztjuk őket egymástól – rázta a fejét Pansy. – Kérsz teát, kávét? Kiülhetnénk a teapavilonba.

-         Elfogadnék egy teát, köszönöm – követte a rózsaszín térdszoknyás nőt a Malfoy-parkba Astoria.

-         Gyönyörű ez a park – lépett ki a napsütésbe Astoria Pansy után.

-         Nekem mondod? Én itt élek, de minden nap rácsodálkozok. Sokszor csak kiállok a teraszra és bámulom a tájat. Órákig el tudom nézni. Gyönyörű birtok. Az életemnél is jobban szeretem. Mint mindent…ami Malfoy – nevetett zavartan Pansy, s visszanézett Astoriára.

-         Megértem – mondta Astoria. – Nem is sejted mennyire – tette hozzá halkan, hogy a másik nő ne hallja. Pansy a teapavilon kerti székére ült, s várakozón nézett fel Astoriára aki most fellépett a teapavilon lépcsőjén, s leült a nővel szembe.

-         Jövőre Draco át akarja festetni fehérre a pavilont – nézett végig a meleg színű tetőszerkezeten és kerítésen Pansy. – Pedig nekem így is tetszik.

-         Fehéren is biztos szép lesz – harapott az ajkára Astoria. – Eredetileg nem fehér volt?

-         Hát sejtelmem sincs – nevette el magát Pansy. – Amikor régen itt jártam, olyan sötét volt a pavilonban, éjszaka…itt táncoltunk…Akkor még blaise-el is táncoltam. És annyira csak az az emlék maradt bennem…a pavilon színe már valahogy kiesett az emlékeimből.

-         Hát ha blaise-el táncoltál itt akkor meg tudom érteni – bazsalygott át a nőre Astoria, miközben Pansy töltött neki is a forralt vízből egy csészével.

-         Igaz, igaz, tényleg te is – nevetett rá Pansy, miközben átadta a teáscsészét a csészealjat fogva.

-         Blasise tényleg nagyon jó táncos – dobta a kockacukrokat a forró vízbe Astoria, miközben szemével a két gyereket figyelte, ahogy egyik bokortól a másikig kúsznak a frisszöld pázsiton. – Gondolom Dracóval is táncoltatok itt – nézett körül a teapaviloni kilátásból Astoria.

-         Nem túl sűrűn…Draco nem szeret táncolni, de gondolom ezt te is tudod – kavarta meg a teáját Pansy, miközben zavartan az ajkába harapott.

-         Öhm…igen rémlik – kerülte zavartan a rózsaszín ruhás nő tekintetét Astoria.

-         Ó láttad már a kis Diamondot? – kérdezte Pansy gyorsan témát váltva.

-         Jaj személyesen még én sem. Fabian nyaralását így is meghosszabbítják nálam. Valószínűleg még egy héttel – ingatta a fejét Astoria. – Tünemény kisfiú, de tényleg ezerszeres figyelmet igényel.

-         Elég sok huncutságba beleviszi Scorpiust is az biztos – értett egyet Pansy.

-         Jársz még a Valeriánus gyűlésekre? – érdeklődött Astoria, figyelve, ahogy Pansy finom ujjain megcsillannak a gyűrűi, a Malfoy-karikagyűrű, a jegygyűrű, a Valeriánus gyűrű.

-         Nem. Már nem – mosolygott fel rá Pansy, s belekortyolt a teájába.

-         Pedig szeretted úgy mint a Malfoyságot – villant cinkosan a smaragd szempár a nőre.

-         Igaz – ingatta a fejét Pansy, s összevonva a szemöldökét ő is a kisfiúk felé nézett. – Azt hiszem már nem tud újat nyújtani számomra. Bölcsebb lettem. Nincs olyan, amit ne tudnék a Valeria követői mozgalomról. Innentől kezdve értelmét vesztette számomra maga a gyűlés is – sütötte le a szemét Pansy. Astoria titokban végigmérte Draco feleségét. A törékeny alkatú, vékony, ében hajú nőt. Egyszerűen öltözve, szolidan, zavartan, kicsit célját vesztve. Ez a nő igazi aranyvérű volt. Nem olyan mint a többi. Aranyvérű, akár a régi dicső századok aranyvérűi. A politikai elit tagjai. Ahogy régen kisajátították a politikát az aranyvérűek maguknak. Most úgy vesztették el több mint egy évtizede. A Malfoyok az igazi vesztesei ennek. Ez a nő valóban Malfoy volt. A politikai alkuk nagy vesztese Dracóval és Lucius Malfoyyal egyetemben. Az egész Malfoy családon ez érződött. Ahogy visszavonultak a birtokaikra. Elzárkóztak mindentől. Csak a családnak és a birtoknak élve. Távol a közélettől, a politikától. Nem voltak önmaguk. Egyikük sem. Persze a kitörő lázadás hangját mélyen elfojtották, ahogy kellett, ahogy szükséges volt. Astoria nem is érti ezt. Sem a politikát, sem a harcot. S talán éppen ezért igazán nem érti a Malfoyokat sem.

-         Ó már nagyon készülünk a keresztelőre! – lelkesült fel hirtelen Pansy, felkapva a fejét a hosszú beálló csendben. – Talán jobban mint az elsőre!

-         Hát igen az első az egy közös keresztelő volt – felelte rá Astoria.

-         Igen, akkor valahogy mindnekit egy picit a saját gyereke izgatott – nevette el magát Pansy. – Hát ilyen gyarló az ember. De semmi baj, msot igazán keresztszülőkként léphetünk fel. Jaj ezek a Daphné-ék mindig meglepnek bennünket.

-         Még magukat is – bazsalyogta Astoria.

-         Igaz… - Pansy elhallgatott, s Astoria anélkül hogy hátrafordult volna megérezte, hogy ki közeledik a teázók felé. Puhán recsegett a teapavilon falépcsője a férfi súlya alatt.

-         Te még teázgatsz is ebben a melegben, komolyan nem vagy eszednél! – lépett hozzájuk fehér vászoningben és világosszín nadrágban Draco.

-         A teázásban az élményt kell élvezni – felelte rá Pansy miközben tűrte, hogy Draco a szájához szorítsa az ajkait. Astoria zavartan sütötte le a szemét, amíg a házastársak hitvesi csókot váltanak, s amikor Draco elhúzódott, s Pansy sötét szemekkel felnézett, Astoria mosolyt erőltetve magára viszonozta a nő tekintetét. Draco leült Pansy mellé, s ő is töltött magának teát.

-         Hogy megy a gyerekfelügyelet Astoria? – nézett a lányra Draco, miközben Malfoy-címeres zsebkendőjével törölgette a homlokát.

-         Ha jól emlékszem voltak ennél egyszerűbb feladataim is – mondta zavartan Astoria, miközben szörnyen melege lett Draco hozzá intézett kérdésétől.

-         Hogy telnek a napjaid? – kérdezte Draco kortyolgatva a teát.

-         Sehogy – rántotta meg a vállát Astoria.

-         Ah, aranyvér mentalitás – vihogta Draco.

-         Valami hasonló igen – biccentett Astoria is összemosolyogva a Malfoyokkal.

Draco a hatalmas hófehér, virágmotívumos selyemdobozt Blaise karjaiba nyomta, aki a doboz méretére kikerekedett szemekkel nézett rá vissza. Pansy a kis Dee-t szorongatta a karjaiban, gyönyörű, földet seprő keresztelői pólyában volt a kislány, s most békésen aludt. Éjfekete haja az égnek állt. Pansy pedig suttogva beszélgetett Daphnéval. A Malfoyok ezen a délelőttön tartották Diamond Zabinit az oltár füstje fölé, keresztszülőkként. Pansy olyan izgatott volt, finom csipkeruhájában lelkesen szorongatta újdonsült keresztlányát. Scorpius és Fabian szép fekete öltönyükben és csokornyakkendőjükben már nekiláttak körbefutni a Zabini villát.

-         Scoprius vigyázz az öltönyödre, ne koszold össze! – szólt utána Draco. Blaise és Daphné érdeklődve kezdték kibogozni a rózsaszín selyemmasnit a dobozról. Blaise felhajtotta a doboz tetejét. Daphné pedig a selyempapírt húzta el.

-         Ez mi? – nézett rá meglepetten Blaise a férfira. Pansy és Draco mosolyogva összenéztek.

-         Egy gobelin – mondta Draco. – Elkészült a Malfoy-címeres is a lépcsőházunkba, és annyira belelendültem a gobelinek készíttetésébe, hogy a keresztlányomnak is ezt ajándékozom. Négyen húzták szét a hatalmas hímzett gobelint. A négy sarkánál. Egy gyönyörű karmazsinszín falikárpit volt, mélyzöld tájképen egy hófehér unikornis legelészett. Gyönyörű állat volt, a fiatal boszorkányok kedvelt állata.

-         Ó Merlinre ez gyönyörűszép! – kapott levegő után Daphné. – Jaj ennyit költeni egy ilyen hímzett hatalmas falikárpitra! Milyenek vagytok! – feddte meg a Malfoyokat Daphné.

-         Ó hagyjad a Malfoyoknak van pénzük ne aggódj Daphné. Jó keresztszülőket választottunk a gyerekeinkenk mi? Dúsgazdagok! – pimaszokodott Blaise.

-         Hát a keresztlányomnak igazán nem áldozat ez a kis semmiség! – legyintett Draco, miközben Blaiseel összehajtották a hatalmas hímzett anyagot.

-         Igazán nem kellett volna! – mondta Daphné magával húzva Pansyt.

-         A másik előnye – súgta Draco Blaise fülébe, hogy a nők ne hallják.

-         Jaj ne kezd Draco! Tudom hogy a pajzsfátyollal is mit műveltél! – emlékeztette Blaise gyanítva valamit.

-         De igen! – nevetett fel csendesen Draco. – Tudni fogod, hogy a lányod már mikor nem szűz. Mert akkor az unikonis kivágtat a képből és soha többé nem is tűnik fel rajta. Akkor már csak tájkép lesz. Az unikornis csak a szűz lányokat szereti. Vagyis…

-         Draco! Ez nagyon ravasz…és szemét dolog is. Nem cska Deevel szemben. De velem is. Állandóan idegelhetem magam, amikor a lányom hálószobájába lépek és vajon ott van e még az a vacak unikornis! És milyen érzés lesz látni hogy nincs ott! – forgatta a szemeit Blaise torz képet vágva.

-         Ez van! – csapkodta meg Blasie vállát Draco gonosz vigyorral az arcán.