Scorpius vastag kötött sapkájára szállingóztak a hópelyhek. Előttük ugrált a kis ösvényen a hóban, Draco és Pansy utána poroszkáltak a hóban. Draco a szánkót vonszolta maga után, Pansy pedig már egy száraz kesztyűvel igyekezett Scorpius után, mert a kezén lévő már csurom nedves volt.

-         Fogalmam nincs, hogy találhattad ezt ki, hogy télen jöjjünk a Varázslények menazsériájába! – morogta Pansy.

-         Azért, mert télen nem annyira büdösek az állatok – fintorgott Draco. – Nyáron kilóméterekre érezni lehet azt a bűzt, ami a menazsériát körüllengi. Télen legalább nincs annyira szaguk, mint a napon.

-         Viszont a legtöbb állat behúzódik, mert fázik – húzta el a száját Pansy. – Scorpiussal meg nem lehet bírni!

-         Akkor ezt tőled leste el! Veled sem lehet bírni! – felelte flegmán Draco.

-         Annyira finnyás vagy! – nézett rá Dracóra Pansy. S otthagyta, az ugráló Scorpius után sietve.

-         Úúú! Ez milyen állat anya?! – kapaszkodott a ketrecbe Scorpius.

-         Ez egy jeti kisfiam – nézett fel az állatra Pansy, s közben gyorsan lerántotta Scorpius kezéről a hideg nedves kesztyűt, s átcserélte a melegre, s dörzsölgette a fia tenyerét a két keze között, hogy felmelegítse.

-         Scoprius nem akarod, inkább, hogy a szánkón húzzalak? – javasolta Draco.

-         Nem! – vágta rá apjára se hederítve Scorpius és izgatottan bámulva a jetit.

-         Miből gondoltam hogy ezt fogod mondani! – dünnyögte Draco. – Pedig akkor talán együtt tudnánk haladni és nem abból állna az egész látogatásunk, hogy utánad futunk!

-         Juj és ez mi! – mutogatott Scorpius. Pansy lefogta fia kezét.

-         Ne mutogass Scorpius, az olyan neveletlenség! – szólt rá. – Ez egy kappa. Nagyon veszélyes az emberekre, mert az ember vérével táplálkozik. Az ereje pedig a fejében levő vízben van, ha kifolyik, elfogy az ereje is – magyarázta Pansy. Scorpius már rohant is tovább. Úgy cikázott a menazséria területén, mint akit kergetnek.

-         Scoprius haladjunk egyenesen, ne szaladgálj össze vissza, úgy nem tudjuk mit néztünk már meg és mit nem – szólt neki Pansy. – Gyere erre megyünk!

-         Látod hogy hogy öntörvényűsködik? – figyelte a fiát Draco, ahogy Scorpius még mindig a maga útját járta. – Akárcsak te! Pont olyan! A vérében van! Ő irányít minket ,az van amit ő mond! Kikészülők tőle! – rogyott le a szánkóra Draco. – Kész megvárlak titeket!

-         Scorpius azt mondtam ,hogy gyere ide! – csattant a fiára Pansy. Scorpius még egy ideig bambult a clabbertre, de aztán odafutott anyjáékhoz.

-         Na kiszaladgáltad már magad? – nézett rá Draco.

-         Nem! – nevetett Scorpius.

-         Nem akarsz leülni ide a szánkóra, biztos? – kérdezte Draco. – Pedig itt ülök, most hogy itt ülök rajta biztos sokkal jobban kell már neked is csakis azért mert látod hogy én ülök rajta és akkor már egyből neked is kell! Addig nem is érdekel, de ha már valaki használja na akkor egyből! Ugye? – mérte végig Scorpiust, aki már leguggolt a hóban és ugrándozni kellett.

-         Hogy feltételezhetsz ilyen gonoszságot róla! – háborgott Pansy.

-         Nem feltételezem, egyszerűen ilyen! Miért ne mörökölt csak egy picike jó tulajdonságot legalább egyikünktől? – nézte a fiát Draco.

-         Mert nincsenek is jó tulajdonságaink – felelte rá gúnyosan Pansy.

-         Na megállj te boszorkány! – kapte el Pansy derekát Draco, s lerántotta a hóba.

-         Ne Draco vizes lesz a ruhánk! – kacagott fel Pansy hevesen tiltakozva. Mindketten szórták a másikra a havat. Scorpius aki egy darabig még elvolt azzal, hogy békának képzelve magát ugrándozzon most ijedten nézte ahogy anyjáék a hóban hancúroznak.

-         Anya? – kérdezte bizonytalan hangon Scorpius. Pansy kipirulva bontakozott ki Draco sáljának, kabátjának és karjainak kuszaságából.

-         Igen Scorpius? – kérdezte felállva és leveregetve magáról a havat Pansy. Draco is rázta magáról a havat, a sapkájából is kicsapkodta, s visszanyomta a fejére, s közben még arcon csókolta a kipirult nőt. Scoprius elgondolkodva nézte a szüleit.

-         Ó – formálta a szülein ide-oda ugráló szemekkel. – Kistesóm lesz? – Pansy és Draco értetlenül néztek egymásra.

-         Ezt miből gondolod Scorpius? – kérdezett rá puhatolódzva Pansy.

-         Fabian azt mondta, hogy a szülei sokat puszilkodtak. És szerinte azért puszilgatta mindig annyit az apukája, mert hogy kistesója lesz. Addig sosem puszilgatta. Csak akkor amikor mondták neki is hogy lesz kistestvére. És kistesója lett – érvelt Scorpius.

-         Hát ahhoz elég sokat kell puszilkodni az biztos, de annál sokkal több mindent is kell tenni -  felelte Pansy.

-         Igen? – billegett a sarkán Scorpius.

-         Tényleg? – nézett felé érdeklődve Draco. Pansy mérgesen meredt a férfira. – Mégis mit?

-         Szeretni, tisztelni, elhalmozni mindennel… és nem erőszakoskodni! – szúrta még hozzá Pansy visszaemlékeztetve Dracót módszerére. Draco torokköszörülve csapkodta a nedves kesztyűjét a sáljához.

-         Öhm… nos akkor vége mára a menazsérialátogatásnak? – nézett el Draco.

-         De vehetünk még etetőcsomagot – fordult Pansy is égető sürgősséggel a fiához. Scorpius latolgatta szülei javaslatát.

-         Menjünk haza, a nagymami azt mondta lesz mazsolás piskóta csokiöntettel és fahéjszórattal! – csillant fel Scorpius szeme, s ráült a szánkóra. – mehetünk! – nézte apját, aki bebugyolálta a takarókba, s megindult a szánkót maga után húzva.

A Malfoy- kúriában a nagyszülők máris gondjaikba vették a menazsériás élményeiről áradozó Scorpiust. Nem lehetett befogni a kis csipogóját, csak úgy özönlöttek a szavak a kis fecsegő ajkain, Narcissa és Lucius Malfoy pedig szokásos komoly, nyugodt stílusukban időnként közbekérdeztek, s hagyták, hogy az unokájuk lebeszélje őket a porondról. Pansy még a karácsonyi vacsora előtt ismét esti hobbijának hódolt keresgélt ősz hajszálakat az ében tincsek között, egészen a hajzuhatag mélyét is megvizsgálgatva. Amikor rátalált egy újra dühösen tépte ki. Draco csak nevetve figyelte mindig Pansy hadakozásait a neki nem tetsző hajszálakkal. Pansy a tükörben átsandított a hálószobában kóválygó Dracóra. Egy ideig figyelte a járkálását.

- Akarsz még egy gyereket? – kérdezett rá Pansy, s egy határozott mozdulattal kitépte a rajtakapott ősz hajszálat.  Draco megtorpant, s benézett a fürdőszobában készülődő Pansyra. A tükörben találkozott a tekintetük.

- Nem is tudom – harapott az ajkára Draco.

- Ühüm…nem is tudod…csak Blaise beléd hozta a lázat igaz? – nézett Pansy mindent értő sötét szemekkel és összepréselt ajkakkal. – Nehogy már lemaradj mögötte! Neki kettő neked is! Mi ez a versengés köztetek férfiak közt, olyan érthetetlen ez! – emelte meg értetlenül a tenyerét Pansy, s megengedte a vízcsapot.

- Csak hát…egy kislány – túrt a hajába Draco. – Azt hiszem…én is szeretnék egy kislányt. Nem akarod? – kérdezett rá kétkedő, bizonytalan ábrázattal Draco. Pansy lehajolt, hogy megmossa az arcát. Nézte a tenyerébe gyűlő vizet, áttetszett rajta a karika és a kísérőgyűrű arany fénye és a Valeriánus gyűrűé. Lesütött szemmel egyenesedett fel, s törölte át az arcát.

- Nem tudom Draco – felelte végül Pansy. – Beszéljük meg ezt…máskor – mondta ki végül. Gondterhelten nézett a tükörbe. Sejtette, hogy ez lesz. Hogy Draco irigyelni fogja a most már lányos apát. Blaiset. Végülis Draco részéről tiszta sor. Miért ne? Sem anyagi akadálya. Sem egyéb akadálya nincsen. Messze nem úgy nevelik Scorpiust sem, mint ahogy Blaise-éknek kell megoldaniuk, hogy egyedül vannak a gyerekekkel. Nekik azért tényleg ha úgy tetszik átadják a nagyszülőknek a kicsit. Alapvetően tényleg házasságuk legharmonikusabb időszakát élik. Dracónak viszont fogalma sincs róla, hogy Pansyra egy újabb terhesség komoly veszélyeket is jelenthet. Igazán Blaise alig pár hónapja hozta úgy ahogy rendbe a gyomrát. Hát szerencsétlenségére vagy sem, de Pansy azért tényleg kiváló mérget készített saját magának. Egyetlen perc kellett volna. S a gyomrát teljesen szétmarja az erős bájital. Nem a legkellemesebb, de gyors és biztos. S Pansy erre ment akkor azon a szeptemberi napon. A tartózkodásának most már sokkal inkább ez az oka. Mindenképpen beszélnie kell Blaise-el mielőtt bármibe is belekezdenének.  Pansy nem is érzékelte, hogy már percek óta csak a mosdókagyló szélére támaszkodva mered maga elé. Arra ocsúdott fel, hogy megérezte a becéző ujjakat a tarkóján, mint mindig. Draco kedveskedő mozdulata. Már annyi éve.

- Tényleg nem szeretném még egyszer rád erőltetni Pansy. Nem is kellett volna kimondanom, amit gondolok. Csak Scorpius annyira felhozta a témát most. Csakis akkor, ha te is vágysz rá. Én most is tökéletesen elégedett vagyok. Én is egyke voltam. Te is. Nincs ezzel semmi baj. Csak tényleg arra gondoltam, hogy annyira elcsesztem azt az egészet akkor Scopriussal. Hogy belerángattalak ebbe, az egész gyerekdologba. Amikro talán várnom kellett volna amíg tényleg te is vágysz egy gyerekre úgy igazán, nem csak én erőltetem rád az egészet, mert tényleg belátom hogy belekényszerítettelek egy helyzetbe, és ennek tényleg nem így kellett volna történnie. Tudod, olyna sokszor megbántam már azt, ahogy akkor viselkedtem veled. S azt hiszem azért szeretném most mégis újra, hogy ajándéknak kapjunk egy második esélyt. Hogy most úgy lehessen minden ahogy először is lennie kellett volna. Hgoy megmutassam azért tudok néha normális férj is lenni – nevette el magát Draco. – Az az egész babavárás olyan borzalmas volt. Nem is voltunk önmagunk. Te is tudod. Semmiképpen sem szeretném, hogy ugyanaz ismétlődjön meg. Hogy csak merengsz magad elé, a domboldalban sírod ki magad. Meg hasonlók. Hanem úgy igazán várnánk mindketten. De csak ha akarod…

- Ne marról van szó, hogy nem akarom… - szólt közbe Pansy.

- Tudom ,csak hogy nem lesz szőke – felelte vigyorogva Draco. Pansy fejét ingatva felnevetett, s szembe fordult a férfival, s a hasába bokszolt.

- Draco! – Pansy mosolyogva nézett el.

- Na igen, ha lány lesz biztos nem lesz szőke. De nézd a jó oldalát, ismét rászabadíthatod a gonoszt a világra, a saját képedben – felelte gúnyos vigyorral Draco.

- Utálatos vagy! – sziszegte neki nevetve Pansy. Draco a mosdókagylóra támasztotta a tenyerét, közrezárva a karjai közt Pansyt. Pansy zavartan babrálta Draco derekán a nadrágövet, a tenyerét időnként Draco derekára téve.  Csak fogták egymást zavartan a fürdő közepén. Pansy érezte, ahoyg a kellemes bizsgergés megindul a testében. Draco tényleg csodálatos az elmúlt időkben, Scorpius óta. Nagyon sokat játszanak ők ketten is, annyira összecsiszolódtak. Mindne olyan elviselhetetlenségig jó volt. Tényleg úgy érezte, most itt ez a pillanat élete egyik legboldogabbika. Ahogy a fürdőjükben zavartan fogják egymást. S Draco a homlokához szorítja a homlokát. Már csak a felvetett elképzeléstől is, hogy most igazán a mostani harmonikus házasságukba vállaljanak gyereket. Amikro tényleg mindne olyan lehetne mitn a lány álmaiban. Nem az a kudarc sorozat ami Scorpiussal zajlott közöttük. Ahogy Draco csak lehetőségeket vet fel, s amik igazán Pansyt is kecsegtetik már jó ideje. Csak hát bármennyire lebegnek az házasságuk mámorában az élet tényei elkerülhetetlenül itt vannak. Mélyen eltitkolva Draco elől.

- Visszatérünk erre mindenképpen jó? Draco? – simította át a férfi simára borotvált arcát Pansy.

- Rendben – biccentett Draco. Fürkészve nézték egymást a fürdőszoba fényében, s végül mindkettejük ajka mosolyra húzódott. Draco lehajolt a levendulaillatú bársonyos női nyakra. S Pansy leeresztett szemhéjjal túrt a lágy vékonyszálú most enyhén stötétebb árnyalatú szőke hajba. A tél mindig aranybarnássá mélyíti a hirtelenszőke hajzuhatagot. De még most is gyönyörű. Ha Draco igazán hagyná, egész nap képes lenne elsimogatni ezt a szép szőke hajat, amibe olyan szerelmes legalább, mint Dracóba.