A kisfiúk harmadik születésnapjával beköszöntött a tavasz. Erős intenzív esőzéseket hozva. Rossz idők voltak ezek. Draco egyre gondterheltebben ült a reggelizőasztalnál. Szakadatlan esett. Napok óta. Megállás nélkül. Scorpius csalódottan nézett ki az ablakon. Nem mehet le a parkba, mert csak megfázna. Csak a nyitott ablaknál játszott a mozgó játékfiguráival, harcosaival.  Draco feszülten vonult vissza a reggelizőktől, s rágyújtott a fenyőillanóra. Ő is nézett az esőáztatta parkra. Scorpius a kissé komorabb nappalokat így a folyosókon szaladgálva, kúszva, töltötte, egész nappalokat bent játszott, a kastély termeit felfedezve. A dolgozószoba ajtaját bezárta mögötte a belépő. Draco futólag nézett hátra. Pansy volt. Egyenesen az íróasztalához ült a kényelmes karosszékbe.

- Gondok vannak igaz? – kérdezett rá komor tekintettel Pansy. Draco szótlanul bólintott. – Mennyire nagy?

- Csak nézz ki a parkra Pansy! – felelte Draco. Az ablakra fújva a füstöt. Bokáig érő víz az egész. Süppedő talaj. Akár egy tenger. – Mindent kimos a földből a víz, feláztatja, ha nem , akkor meg rothad az egész. Túl sok a víz. Még a földben elrothad minden.

- Védőréteget vontatok felé

- Persze átszakad az egész! Aztán zúdul a feltartóztatott víztömeg az a vetésre, még nagyobb a kár vele – ingatta a fejét Draco. – Miért esik ennyi eső? Hihetetlen? Két hete folyamatosan zuhog éjjel nappal, őrület – túrta a haját Draco. – Semmi nem marad. Bukta az egész tavaszi vetésünk. Ebből semmi nem fog teremni.

- Vagyis ebben a félévben semmi bevétel, csak parlagon a föld – biccentett Pansy.

- Hát bízzunk benne, hogy az őszi vetés talán hoz valamit. Csak hát igazán a tavaszi a fővetés. A nyáron lehet nagyot robbantani. De gondold el oda lenne az egész állatállomány is a vízben ki sem lehet őket terelni a legelőkre, mind ott pusztulna mert a mocsarasadó földeken ragadnak. Bent vannak és hozatjuk a takarmáynt nekik. Plusz kiadás, ami vagy megtérül majd vagy nem. Ez az idény most katasztrófa – rázta a fejét Draco.

- Mond Draco, persze semmi közöm hozzá ne maz én birtokom…

- Ezt ne mond! – állította le Draco. – Éppen annyira a tied is mint az enyém, családtag vagy!

- Jó szóval, nem akarok beleszólni a dolgaitokba, de én például sosem értettem, hogy miért nem építetek üvegházakat? Ha nem is sokat, de néhányat. És akkor a természettől valamivel védettebb helyen lehetnének a növények, és ugye ezeknek az üvegházaknak a tetejét el is lehetne húzni, hogy közvetlen napfény is érje őket. Legalább az értékesebb gyümölcsöskertek egy részére. Nem is a gabonára meg a takarmányvetésekre gondoltam, csak a több törődést igénylő zöldég és gyümölcsfélékre – javasolta Pansy elgondolkodva.

- mondasz valamit – harapott az ajkára Draco. – Megmondani sem tudnám, hogy miért nincsenek üvegházaink – vallotta be. – De hát így vettem át a birtok kezelését.

- De azért nem kell mindnet úgy is hagynod! – emelkedett fel Pansy. – A fiatalok a reformerek, ne apádtól várd, hogy a birtok újításaival foglalkozzon. Ráadásul apádat maga birtokgazdaság igazán sosem érdekelte és ezt te is jól tudod. Igen Draco. Azt hiszem mindig is arra használtátok csak a birtokot, amire mindne befolyásos nagybirtokos aranyvérű. Hogy a birtok révén szerezze a vagyont és ezáltal bejusson a politikai vezetésbe. S ezt te is jól tudod. AZ ősied sosem a gazdasággal foglalkoztak, mert a birtok nekik csak a felsővezetés, a politikához volt egy ugródeszka. Átnéztem a birtokévkönyveket. A birtok nagy részét mindig bérlőknek adtátok, ki és az intézők irányították a gazdaságot nem ti. Nekik pedig sem pénzük, sem lehetőségük nem volt ilyen változtatásokra, hogy például fel merészeljenek húzni egy üvegházat is a Malfoy- birtokra. Draco itt az ideje, hogy te mint földbirtokos tényleg tegyél is valamit a birtokodért! – erősködött Pansy.

- Nos…néhány üvegház tényleg nem jönne rosszul – bólogatott Draco. – De az idei évnek már fuccs. Az építkezéshez is meg kell várni, hogy elálljon az esőzés, és száradjon a talaj. Annyira felázott most a föld, hogy erre képtelenség most normálisan építeni. Majd ha építkezéshez megfelelő idő lesz. Persze ezzel az idei év kiadásai jelentősen megnőnek. Nem elég, hogy bevételünk sem lesz, mert oda a termés, de én még építkezésbe is fogjak?

- De Draco ne a jelenben élj! Gondolj arra, hogy jövőre és az után már nem lesz erre gondod, mert az üvegház a minimális javakat védetten megóvja neked a természeti csapásoktól. És messze kifizetődőbb lesz, mint az, hogy most több galleont kidobsz az üvegházak megépítésére.

- Tudom így akarsz kiforgatni a vagyonomból igaz? – húzta résnyire a szemét Draco. De az ajka körül nevetés bújkált. – Mindenféle építkezésekbe és költekezésekbe rángatsz bele. Van valami új szeretőd, aki építész? – sandított a nőre.

- Látod, meg sem gondoltam ,hogy így átlátsz rajtam -  lépett hozzá Pansy.

- Tudod mit tényleg kibírhatatlan, hogy ennyire okos vagy! – húzta magához a nőt Draco.

- Draco előbb utóbb neked is eszedbe jutott volna – nyugtatta Pansy.

- Persze én is tudom. De miért van az hogy mindig neked előbb és nekem utóbb!? – dünnyögte elégedetlenül Draco.

- Azért Draco mert engem vettél feleségül. ÉS te is nagyon jól tudod, hogy pontosan ezért – búgta neki Pansy a férfi karjaiba helyezkedve.

- Ki kellene szívnom az agyad, csak akkor semmit sem szeretnék benned – sóhajtotta Draco.

- Tudod, ha kiszívnád sem érnél el semmit sem vele. A csapdámba estél végzetesen, és nem menekülsz, mert a csapóajtók lezárultak – suttogta neki gonoszul Pansy.

- Mi lenne ,ha inkább a függönyök csapódnának ma össze a hálószobánk ablakai előtt, és ha már úgyis ennyi pénzpazarló dologba kezdünk, lássuk be…egy gyerek is nagyon sokba van. Mi lenne, ha nekilátnánk a babaprojektünknek is a birtokfejlesztési projekt mellett? – javasolta Draco átsimítva Pansy derekát.

- Nagyon rákaptál a témára, pedig mondtam, hogy…

- Jól van, nem sietjük el igazad van – nyomta el a hamusban az illanóját Draco. – Tudod mit? Többet nem hozom szóba. Szólj te, ha úgy érzed itt az ideje!

- Na erre befizetek! – nevetett Pansy.

- Licitáljunk! Tessék vigyázz mert a hozományod egészét felteheted és akkor is én fogok nyerni, mert most megfogadtam, hogy nagyon jó leszek és te mondod meg, hogy mi legyen.

- Ó igen, és kinek fogadtad meg? – emelte meg a szemöldökét Pansy.

- Hát…magamnak. Megbeszéltem magamban – felelte Draco.

- Aha, a birtok gazdasági ügyeit persze nem tudtad magadban megbeszélni, hogy valami hasznosra is juss – felelte rá gúnyosan Pansy.

- oké tegyek neked esküt, hogy nem hozom szóba? – nézett rá vigyorogva Draco.

- Nekem többet ne esküdjél éppen elég votl a házassági eskü – felelte gonoszul Pansy.

- Akkor jöhet a boszorkány kontra varázsló háború a dunnacsatában? – kacsintott elsötétedő szürkés izzó szemekkel Draco.

- Mit játszunk? – rontott be a dolgozószobába Scorpius.

- Na hát mi most már semmi jót! – dörmögte Draco, ahogy meglátta a berohanó szőke hajú fiát, aki máris körbeszaladgálta szüleit, hol anyja, hol apja lábaiba kapaszkodva. Pansy felkacagott, s az ölébe kapva a kisfiút nyomott puszit Scorpius puha arcára. Scorpius gurgulázva nevetett a puszisorozaton. Draco morcosan nézett a vetélytársára. S kinyújtotta rá a nyelve hegyét. Scorpius viszonozta. Draco belement a játékba.

- Draco fejezd ezt be! Scorpius nem nyújtogatjuk a nyelvünket másokra! – nézett rosszallóan Dracóra Pansy. – Csúnya dolog.

- Apa kezdte! – árulkodott Scoprius.

- Akárki kezdte akkor se művelj ilyesmit! – vitte ki az ölében a fiát a dolgozószobából Pansy.

Blaise fertőtlenítőoldatba áztatta a gyógyítói eszközöket. Amíg áztak addig átolvasta a Transzformációs szemle gyógyítói különszámát. A friss gyógyítói csütörtököt. Már levette a köpenyét, háromnegyedes ujjig húzott pulóverjét igazgatta, a naptárában átlapozta a következő hetet. Elég sokat kell a Mungóba beugrani. Onnan pedig sokkal nehezebb elszabadulni délután, mint ha a magánrendelőn húzza le a rolót. Blaise összevont szemöldökkel hallotta meg a női cipőkoppanásokat a vörös márványon az előcsarnokban. Amióta megszületett Dee háromig rendel, hogy fél négyre már otthon lehessen. De ennek ellenére, ha látják, hogy még nyitva a rendelő ajtaja nyugodtan betévednek az emberek akkor is, ha látják a rendelési időnek már vége. Blaise kíváncsian nézett fel, hogy ki lesz az érkező. Lila esőköppenyben Pansy Malfoy lépegetett óvatosan közelebb a nyitott ajtóhoz.

-         Kop-kop nem zavarok? – nézett rá mosolyogva Pansy.

-         Gyere már végeztem, csak rutinfeladatok maradtak hátra – intette beljebb meleg mosollyal Blaise. – Széklet vizelet rendben? – kérdezte a szokásos gyógyítói kérdést Blaise. Pansy felnevetett vele.

-         Igen. Másról van szó – ült le a bőrszékbe Blaise-el szembe az íróasztalhoz Pansy.

-         Gyomor panaszok? – kérdezett rá elkomoruló tekintettel Blaise.

-         Nos…mh…Draco gyereket akar – mondta ki akadozva Pansy. Blaise türelmesen nézett rá. Pansy az esőkabátja megkötőjével babrált., s lesütötte rá a szemét. – Mármint ez így nem is pontos. Ismét babát szeretnénk. Mindketten.

-         Ah, értem – dőlt hátra a bőrszékben Blaise. A háta mögötti kulcsos fiókrendszerhez gurult, s előkeresve a megfelelő kulcsot húzta ki a megfelelő fiókot. Keresgélt a füles mappák között, majd kezébe kapta Pansy kór és esetanyagát. Visszagurult vele az íróasztalhoz, s a homlokát dörzsölgetve lapozott az utolsó laboreredményekhez.A felső ajkát dörzsölgetve az ujjával lapozgatott. Szeme ide-oda járt a lapokon. A hátsó naptáregységhez lapozott. – Jól van, akkor csináljuk azt Pansy…hogy… - Blaise összeszűkült szemmel figyelte a hónapok sorát. – Elkezdjük a felerősítő kúrát most áprilisban. Két hónaponta kapod a dózisokat egy fél éven át. És akkor februárban leállunk. Három hónap kihagyás. Mert addig azért még a babának is juthatna. Tehát ha most elkezdjük, akkor jövő júniusban nekikezdhettek a babagyártásnak – nézett fel Pansyra megemelkedett szemöldökkel Blaise.

-         De hát az még több mint egy év! – hápogta Pansy. – Olyan sokára?

-         Ne kockáztassunk jó? Gondold el így is a három hónap, aztán szánjunk olyna két három hónapot arra ,hogy teherbe esel, az már egy fél év. Utána kilenc hónap a baba. És legalább hat hónap még a szoptatás. A minimális legrövidebb idő is másfél év teljes kihagyás. Nem akarom, hogy elcseszd a gyomrod. Így is fél évenként most már kell jönnöd te is tudod.

-         Jól van jól van…csak az még olyan sokára lesz – dőlt hátra csalódottan Pansy. – Azt hittem hamarabb megejthetjük ezt a dolgot.

-         Hát most fél év alatt kell behoznunk azt ,hogy három - négy teljes kúrát ki fogsz hagyni. És a dózisokat nem kaphatod két hónapnál hamarabb mert az szintén nem tesz jót. És nem akarom ezt most úgy mint az előzőt. Scorpius azért elég váratlanul érkezett, nem készültünk fel rá. S ez rontott az állapotodon. Most legyünk kicsit tudatosabbak. Szeretném ,ha egy nagyon jól aládúcolt erős gyomorral nyitnád ezt az egész várandósságot, hogy mind nyugodtak lehessünk – nézett fel komolyan Blaise. – De aztán jöhet a baba! – mosolygott rá nyugtatóan Blaise és megemelte a szemöldökét. – Jaj olyan izgalmas lesz majd meglátod! És mindne kúrával közelebb leszel hozzá!

-         Jó, akkor kezdjük is el, mikor nyitod a kúrámat? – kérdezett rá türelmetlenül Pansy.

-         Kezdjük jövőhéten hétfőn – írta be délelőttre Pansy nevét, számmisztikailag. – A szokásos három nap kúra, utána szünet két hónapig. És így fogunk végigmenni. Meglátod elrepül az az egy év!

Este Scorpiusnak olvasás után Draco elégedetten nyújtózott el a széles franciaágyban. Pansy még mellette olvasgatott az ágyban. Draco felnézett a nőre. Erős levendulaillat terjengett a levegőben. Annyira megnyugtató, és szebbek tőle még az álmai is. Már csak az illattól is.

-         Mi ez a nagy elégedettség? Sikerült beletalálnod a wécékagylóba pisiléskor? – kérdezte hűvösen Pansy. – vagy kivételesen le is hajtottad most a vécédeszkát miután elvégezted a dolgod.

-         Szörnyen humoros vagy  ma is drágám – könyökölt fel Draco. – Elintéztem.

-         Mit intéztél el? Kit csináltál ki és milyen puccsot terveztél? – nézett rá várakozva Pansy.

-         Semmi ilyesmit – nevetett Draco, s a hasától rázkódott a matrac.

-         Akkor semmi érdemlegeset nem csináltál ma sem  - zárta le Pansy, s visszafordult a bőrkönyv felé.

-         A jövőhéten megkezdjük az építkezést – felelte mosolyogva Draco.

-         Komolyan? – csillant fel Pansy szeme, s összecsapta a kötetet, s az éjjeliszekrényre dobta.

-         Igen, megbeszéltem a mérnökökkel. Jövőhéten kiválasztjuk a területet, felmérjük a terepet, egyeztetünk a méretekről, az anyagokról, az árról és az építési ütemtervekről, és aztán ölhetem galleonszámra a sok pénzt az új üvegházakba – figyelte Pansy álmodozó tekintetét Draco.

-         Üvegházakba? – nézett rá megemelt szemöldökkel Pansy.

-         Végülis három üvegházra gondoltam. Egyet egészen közel a villához, de a dombok, mögé, hogy ne zavarja a kilátásunkat, viszont elég közel legyen ahhoz, hogy a háztáji idénytermések a közelben legyenek. Az főleg saját használatra lesz. A másik kettőt pedig eladásra. A birtok déli részére.

-         Jaj Draco! Ez olyan nagyszerű! Az építkezés olyan izgalmas! Úgy érzem magam mintha költözködnénk – lelkendezett Pansy.

-         Mert nem érzed jól magad a kúrián? – kérdezte Draco.

-         Nem ezt mondtam! – lökte meg könnyedén Draco vállát Pansy. – És tudod mit? – nézett rá mosolyogva Pansy. – Ha elkészülnek az üvegházak, akkor…ugorjunk neki a második babának – mondta ki pirulva, s lesütötte a szemét.

-         Hát akkor majd inkább egymásnak kell ugranunk – vigyorgott Draco. – Azt hiszem meggyorsítom ezeket az építőket, hogy minél hamarabb meglegyenek azok az üvegházak!

-         Ne siettesd őket! – intette le Pansy. – A maradandóság sokkal fontosabb.

-         Azt hiszem nagyon várom, hogy megünnepelhessem az új üvegházainkat – csúszott közelebb Draco. – Azért egy előgyakorlatot tarthatunk az ünneplésből? – búgta Pansy fenekére simuló tenyérrel.

-         Mindenképpen! – karolta át a férje nyakát Pansy, s leeresztette a szemhéjáz.