A másnapi vacsora után a társaság a játékterembe vonult át. A férfiak azonnal a biliárdasztalhoz vonultak, Greg a bárszekrénynél válogatta az italokat. Blaise whiskyt ivott, Draco egy jó fajta burgundi bort, Greg főleg könnyű mézsört. A rossz szokásokat természetesen Blaise kezdte meg, előkapva ezüstös szelencéjéből egy szál szantálillanót. Draco pedig már csak a füst látványától maga is megkívánta, hogy rágyújtson a saját fenyőillatú illanójára, így ő is előkereste a mellényzsebéből a viszonylag ritkán használt illanósszelencét. Greg nemet intett mindkettejük kínálására. Jól ment a játék. Igazán nem is versenyeztek most. Csak értékelték egymás lökéseit. Egy-egy jó lökés után koccintva egymással. Blaise kitűrt inggel, lazán lökdöste a golyókat. Draco fegyelmezett koncentráltsággal, mérte a szögeket, alaposan felmérve a körülményeket. Monstro a dákójára támaszkodva várta, hogy sorra kerüljön.

- Foglaljuk össze mi a helyzet! – nézett fel rájuk sanda szemvillanással Blaise.

- mire akarsz kilyukadni? – kérdezett rá Draco miközben megpöckölte a kiszemelt golyót. Figyelte a koccanó golyókat, a másik beletalált a lyukba. Blaise elismerőn biccentett.

- Milyen az élet politika nélkül? – kérdezte kacsintva Blaise.

- Igazán azt sem tudtuk megkóstolni, hogy milyen vele – mormolta Greg az állát a kézfejére támasztva.

- Mindketten felcsaptatok földbirtokosoknak és gazdasági irányítóknak? – kérdezte Blaise lustán meglökve a dákót, s a koccanás után könnyedén gurult a másik a lyuk felé.

- Azért mert nektek befutott pályátok van? Harminc évesen? – kérdezett vissza hűvösen Draco.

- Nem a nagyzási mániám beszél belőlem, csak Draco azért ismertelek valaha, hogy mennyire zaklatott a lelki világod – felelte rá grimaszolva Blaise.

- Nem volt sosem zaklatott a lelki világom – tiltakozott Draco, dühösen megbökve a golyót. Nem talált.

- Akkoriban közelebb voltunk a tűzhöz. És megégettük magunkat. Most nem kérünk belőle – foglalta össze Greg az álláspontját.

- Beszéltem Potterrel! A múlt hónapban felszámoltak egy szervezkedést állítólag. Nem tudtok róla semmit? – sandított a két barátjára Blaise. Miközben fürkészve figyelte a reakcióikat.

- Nem nem tudok róla semmit – rázta a fejét Monstro. Blaise Draco felé fordult. Draco sokáig csúsztatta a hüvelyk és mutatóujja között megtámasztott dákót, végül hosszas nekikészülés után megtolta a golyót, heves koppanások a golyók sorában, nem a kiszemeltje ért célba, de azért talált.

- Draco? – kérdezett rá Blaise.

- Nem a Valeriánusok voltak? – nézett fel Blaise komoly melegszínű szemeibe. Blaise szeme körül megrándult az ideg. Az enyhén világosabb ráncok felfutottak, aztán vissza kisimultak ahogy összehúzta a szemét.

- Miből gondolod? – kérdezte Blaise miközben belekortyolt a whiskyjébe.

- Hát Pansy sem jár már a gyűlésekre – szívta meg az illanóját Draco, s a biliárdasztal felé fújta.

- Lehet, hogy más oka van – felelte kitérően Blaise, miközben a maga mögötti hamuzóba pöccintette a hamut.

- Mi más lehetne? Pansy élt halt a valeriánusokért. Egészen Scorpiusig. Sőt. Emlékszel, Oroszországban is! Nyakam rá, hogy megszimatolt valamit és visszatáncolt – kortyolt a borból Draco is. – Vagy tudsz valamit? – emelte meg a szemöldökét Draco.

- Nem, semmit – felelte közönyös arccal Blaise, s a golyókat fürkészve tüdőzte le a szantálillatot. – Potter nem említette, hogy pontosan mi és hogy. És kik. Annyira burkolt az egész. Lehet igazad van. Pansy nem említett valamit?

- Pansy és köztem mindig veszekedés volt a Valeránus ügy. Ha tud is valamit szándékosan nem hozza fel – nézett végig az asztalon Draco is.

- Te komolyan azt hitted, hogy  a halálfalóeszmét élesztgetjük? – kérdezett rá Monstro az asztalhoz lépve és erősen lökve egyet a kinézett golyón. Három találat egyetlen lökéssel. Blaise elismerő grimaszt facsart ki magából.

- Sokan vannak még. Akik nem értenek egyet az új rendszerrel. Akik a lelkük mélyén…

- Mindenkit köt az eskü – fújta a füstöt az asztal felett beszélők felé Draco.

- Persze persze, de ha valaki ért a feketemágiához, akkor azok az egykori halálfalók. Draco te magad is jól tudod. Mi a véleményed lenne kiút az átok alól? S ha igen élnének vele az egykori hívek? Annyira, hogy Potter egy titkos föld alatti mozgalomról beszéljen? – fürkészte egyiket és másikat is Blaise a whiskyspohara felett.

- Potternek csak a szája jár! Mindig is imádott hősködni! Szerintem egyszerűen piti bűnözőkről van szó, akiket ő egyből valami nagy rendszerellenes összeesküvőknek bélyegzett – csattant nyersen Draco. – Te meg bedőlsz neki mint mindig is! olyan jellemző Blaise!

- Tehát a válaszod nem? – erősködött Blaise még ha ezzel tovább is hergeli Dracót.

- Mi a fene bajod van? Mit gyanúdítgatsz minket cseszd meg! Közöm nincs semmihez és soha az életben nem is akarom beleártani magam bármibe! Majdnem kiírtották a családom! Soha többet nem akarok a politika sugallatába se kerülni! És egyáltalán nem érdekel, hoyg mi történik odakint! Fogd fel, ne is halljam amiket londonról vagy pottertől szerzel információkat! – emelte meg Draco a hangját, majd amikor észrevette, hogy a nők is meghallhatták, zavartan lehalkította a hangját.

- Azért ellenezted Pansy Valeriánusságát is? – kérdezett rá vesézőn Blaise, újra az ajkai közé emelve a szantálillanót.

- Honnan veszed ezt? – nézett rá homlokráncolva Draco. – Mivan hosszúak az ügyeleti esték és elfogytak a csinos nővérkék? Mit kombinálsz itt össze vissza? Nem. A Valeriánusság egy nagy szarság volt. Nők sosem juthatnak el oda ahova tervezik ez az egyik. A másik, az átok mindannyiunkat köt, esélyük sincs kibújni alóla, vagyis kötve a kezük. Három, fogalmam sincs, hogy létezne-e bármilyen feketemágiás dolog, amivel ki lehetne kerülni egy ilyen jellegű össztársadalmi fogadalom alól, amit ott akkor, Voldemort halálának hajnalán ránk köteleztek – dagadtak ki Draco halántékán az erek.

- Akkor mond meg Pansy miért nem jár a gyűlésekre? – kérdezte Blaise. – HA te olyan nagyokos vagy a te feleséged te biztosan nagyon jól tudod. EPdig tudod mit Draco. A farkam oda, hogy én jobban tudom hogy miért nem jár mint te! – támaszkodott a biliárdasztal szélére blaise.

- Igen? Na ne mond! Te házasságok mindnetudója! Nem kell nagy dolog hogy kitaláljam Pansy miért nem jár oda! Képzeld én is ismerem a feleségem ne mcsak a szeretője! És meg is mondom neked – támaszkodott Draco is ellenségesen Blaise-el szemben a biliárdasztal szélére. – Ha Pansy látott volna reményt és politikát és felemelkedést benne, tudom hogy ott lenne.  Mert ő Voldemortot is istenítette. Még akkor is, amikor már minden veszni látszott. Az egész esketést végigbőgte! Te is tudod! Senkit nem készített ki annyira mint őt! Pedig apám is ott volt a politikában. Olyan dolgokra esküdtünk fel, ami egyszerre volt megalázó és természetesen valahol jogos és reális is. Hogy nem fogunk a muglik ellen szervezkedni, hogy ne mhajtunk végre puccsot, hogy nem  ragadjuk önkényesen a hatalmat magunkhoz, hogy a varázsvilág mindenkié, és a sok baromság még kitételek miegymás, hogy esélyünk se legyen még egyszer Voldemort nyomdokaiba lépni, nekünk aranyvérűeknek. Térdre kényszerített társadalmi rend lettünk. Egy csoport, akit hagyományaiban aláztak meg. Megeskettek minket az új törvényekre. Hogy legfeljebb harminc százalákban tölthetnek be magas hivatalokat aranyvérűek. Felfogtad mire esküdtél fel? Többek közt arra, hogy sosem lehetsz a Mungó igazgatója egyes egyedül, csakis két másik igazgatótársaddal! Na ezt nyeld le baszd meg! Mit nyomod fel bennünk az ideget? Nem érdekel! Távol áll tőlem minden. Gondolni sem akarok arra, hoyg mit fogadtam meg akkor, hogy milyen aljas és megalázó kényszerhelyzetre bólintottunk mind rá. De hát vesztettünk. És a történelmet a győztesek írják mindig! Potterék írták meg az új törvényeket! Élükön a kis picsa Granger kisasszonnyal! Aki most is ott van a jogi osztályon, kik vannak a Wizengamotban is? Tudod mit nem érdekel. Ahogy akkor sem érdekelt. Egyetlen dolog érdekel. Hogy békében élhessek. Az egész életem addig a háborúról szólt. A harcról. Megjártam a poklokat. És soha többé nem akarok oda jutni. Hagyjanak békén. Ha ehhez az kell, hogy a birtokainkon éljünk, vegetáljunk, és struccpolitikát folytassunk akkor így. Nem érdekel. Szóval nehogy azt hidd hogy jobban ismered te az én feleségem a sajátod ismernéd annyira inkább! – vágta hozzá Draco, tenyerével az asztalt csapkodva. Szörnyen kikelt magából. Ordított. Mármindenki őt nézte.

- Igen? Azt hiszed a te feleséged többet ér mint az enyém? – vigyorgott rá nyugodtan Blaise.

- Micsoda kérdés ez? – förmedt rá Draco.

- Miért nem döntjük el férfiasan? – kérdezte provokálón Blaise.

- mi? – húzta össze a szemöldökét Draco.

- Licitáljunk! Kinek a felesége ér többet! Mennyit adnánk Pansyért? – Blaise bekintette greget a játékba. – Az első tétem ezer galleon a hölgyért! – kiáltotta el magát Blaise.

- Kettőezer – vágta rá Greg.  Draco ölni képes szemekkel nézett a barátjára, hogy be mert szállni ebbe a képtelen játékba.

- Nem fogok licitálni a saját feleségemre – zárkózott el Draco.

- Akkor háromezerért az enyém lehet? – nézett rá Blaise.

- Nem! – dühöngött Draco véreres szemekkel.

- Greg ajánlasz többet? – nézett hátra Blaise.

- Utolsó ajánlatom ötezer galleonért – mondta ki Greg.

- Hatezer – nézett kihívóan Dracóra Blaise.

- Hétezer – csattant Draco mérgesen.

- Tízezer galleon! – kiáltotta Blaise vihogva.

- Miért? – nézett rá flegmán Draco.

- Egy éjszakáért  természetesen – röhögte Blaise.

- Ez házasságtörés! – dörrent Draco.

- Hát csak ha eladod. Hé benne vagytok lányok? – kérdezte a közelebb somfordáló nőket, akik már mind gyanakodva nézték a három férfit.

- Egy éjszaka azzal, aki többet ígér nektek – kacsintott a nőkre.

- Legyen – kacsintott egyértelműen Daphné, Blaise felé emelve a poharát.

- Igen! – dörzsölte össze a tenyerét Milly. Neki csak jó származhat belőle. Draco lényegtelen. Monstro adott. És lehetőség lenne egy barátok közt teljesen elfogadott kis félrelépésre, ha Monstro átengedi Blaisenek. És Millynek igazán ínyére való lett volna. Pansy sötéten meredt Dracóra.

- Hogy mehettél bele? – sziszegte Dracónak.

- Ki én? Amúgy meg a te szeretőd, egy éjszaka nem oszt ne mszoroz – forgatta meg a szemét Draco.

- Tudod mit Draco! Legyen! Megnézem mennyit érek neked! – tette keresztbe a karját Pansy.

- Ez az! – csapta össze a tenyerét Blaise. Elégedetten húzta meg a whiskysüveget. Draco idegesen töltött magának a borból. Mibe rángatták már megint te jó ég! Hova fog ez ma este fajulni? – Draco viharos szürke szemekkel Pansyra meredt. A kemény sötét tekintet, a megemelt szigorú szemöldök.

- Hol is hagytuk abba? – kérdezte blaise.

- Tízezer galleon Pansy Malfoyért – mondta döntőbíróként Monstro.

- Tizenkétezer – szívta a fogát Draco.

- Várj várj! – szólt közbe Blaise. – Csak, hogy érezzük a helyzet súlyosságát. Milly gyere, eskess megminket, hogy tényleg ki legyen fizetve a másiknak! – intette a nőt Blaise. Draco lesápadt.

- Ezt nem csinálhatod Blaise – szólt közbe Draco.

- Na mi van, üresbe vagdalkódzol a nagy összegekkel mi? –röhögte Blaise. – Tudod mit az én feleségem se lehet lenézni. Lássuk kinek értékesebb a felesége. – Blaise véresen komolyba ment.

- Nem mondod, hogy most csak azért mert azt mondtam, hogy én jobban ismerem a saját feleségem, és hogy az enyém többet ér?

- Draco ki az aki nem olvassa ebből ki hogy minek tartod Daphnét? – kérdezett vissza Blaise.

- Semmi ilyesmiről szó sem volt – zárkódzott el Draco.

- Ezért mondtam ,hogy lássuk cska kinek ér többet a felesége? – zihálta Blaise, lerogyva a karosszékbe.

- Blaise ,sokat ittatok! Állítsd le ne csináljátok ezt! – szólt közbe az esketésre felkért Milly.

- Nem nem! Az én feleségem senki nem nézheti szajhának senki! Nehogy azt higgye egy Malfoy, hogy ő megteheti!

- Merlinért! De hát Draco nem is ezt mondta! – sírta Milly.

- De gondolta! Azt hiszi az ő felesége többet ér igen? Csak mert nem kúr félre? És? Kit zavar? Milyen jogon ítélkezik bárki is felettünk? Nem, legyen lássuk mennyiért lehet megvenni Pansy Malfoyt egy éjszakára a hűséges házastársak mintapéldányát igaz? Lássuk! – tolta el Millyt Blaise, s Dracóhoz botorkálva megragadta Draco vizenyős kezét.

- Őrült vagy ugye tudod? – nézett rá Draco.

- És? Mire való az élet, ha ne marra, hogy megéljük az őrültségeket? – kérdezte Blaise kéjesen. – Ne fukarkodj! Daphné a tudója mindkettőnknek van mit feltenni – vihogta Blaise.

- Ez nem poén! – sziszegte Draco.

- gyerünk csináld milly! – csattant Blaise. Már mindkét férfi ideges volt. Alaposan ittak ehhez az este. Blaise dülledő, Draco résnyire szűkült szemekkel nézett a másikra. Milly szipogva mondta a varázsigét.

- Jaj Merlinre mi lesz ebből! – zokogta keservesen Milly.

- Ezt nem hiszem el! Ezt nézni sem bírom! – fordult ki Pansy. Daphné élvezettel nyalta át az ajkát.

- Tizennégyezer galleon Pansy Malfoyért! – kiáltotta el magát Blaise.

- húszezer! – szúrta Draco.

- Harminc! – vihogta Draco képébe Blaise.

- Negyvenezer! – dühödött meg Draco.

- mit vacakolunk itt? Százezer! – röhögött Blaise.

- Százötvenezer! – dörzsölte a mellkasát Draco.

- Kettőszáz! – ordította le Blaise.

- Kettőötven – dühöngött Draco.

- Jó, én ezt már unom. Megmondom a legmagasabb összeget, amit még megér nekem egy éjszakára Pansy Malfoy. Lássuk neked megéri-e? Hiszen ezt mondtad igaz? A te feleséged többet ér mint az enyém – nevetett kéjesen gonoszul Blaise. – Nyolcszázezer galleon egy Pansy Malfoyyal töltött éjszakáért! – mondta ki hangosan a végső összegét Blaise. Draco ledermedt. Ez rengeteg pénz. Óriási összeg. Amit nincs mese ki kell fizetnie Blaisenek, ha felül licitál. Köti az eskü. És Pansy mit mondana rá? Most, amikor oda a termés, amikor belekezdtek az építkezésekbe. Mi a francból fogja kifizetni, ha most elszórakozza azzal, hogy Pansyt megvegye saját magának egy éjszakára. Micsoda abszurdum. Hiszen Pansy a felesége, hány éjszaka van vele? Hogyan érhetne ez az egyetlen egy annyit, mint az összes többi? Csak hát ha veszít, Pansyt teljesen tisztázott keretek között átengedi Blaisenek. Ér ennyit az, hogy Pansy lefeküdjön Blaise-el? Túl sokat gondolkodik. Racionálisabbnak kell lenni nem érzelmesebbnek.  EZ pénz. Mint minden szerencsejáték. És még ha a legjobb barátja is ne mfogja ekkora összeggel támogatni a széfe belsejét. Ha felüllicitálja, akkor Blaise meg fog állni. Vagyis neki kell kifizetnie a teljes összeget. Azt már nem.  Vagyis vagy nyolcszázezer feletti számot mond, amivel Pansyt megveszi, de a pénzt Blaisenek kell adnia, tehát veszít. – Tudod mit Blaise. A tied nyolcszázezerért! – mondta ki gúnyosan Draco.

- Eh ez az! – vihogta Blaise elégedetten.

- Na és Daphnéért? – Draco vigyorogva fordította meg. Végülis, ha Blaise neki ad nyolcszázat, ő pedig Daphnéért ad nyolcszázat, akkor ki lesznek egyenlítve. Blaise pedig eléggé érti a tréfát hozzá, hogy megadja. – Felteszek a feleségedért nyolcszázezer galleont megkapom? – kérdezte nevetve.

- Nem – rázta a fejét keményen Blaise. Elsötétült szemekkel. Draco ledöbbent. Azt hitte még visszatérhetnek a békésebb mederbe. Hogy poén volt az egész. De Blasie kemény hangján az elsötétedő szemekből látta, hogy ez nagyon komoly lett.

- Blaise ne csináld! Nyolcszáz neked és nekem és kész! És a két nő teljesen egyenlő. Megfelel így? – kérdezett rá Draco.

- Kilencszázezer galleon Daphnéért – mondta nyugodtan Blaise.

- Nem fogok Daphnéért többet fizetni, mint amennyit a saját feleségemért fizettem volna – dühöngött Draco. – De azt meg végképp nem hagynám, hoyg többre értékeltnek tartsam ezért a saját feleségemnél.

- Akkor enyém a két nő ma estére – vihogott Blaise.

- Blaise ez egy hülye játszma! És nem értem miért kényszerítettél bele – állt fel Draco.

- Az enyém kilencszázezerért Daphné? –kérdezett rá kíméletlenül Blaise.

- Meddig mennél el, ezért a …szajháért? – formálta Draco ki nem mondva.

- Miért nem deríted ki? – hívta ki Blaise megemelt szemöldökkel.

- Komolyan ne mvagy eszednél – rázta a fejét Draco. -  A szerencsejátékokban éppen az a lényeg, hogy tudni kell hol a határ. Azt hittem ezt te is tudod.

- Akkor nyertem? – kérdezett rá erőszakosan Blaise.

- Tudod mit Blaise megmondom meddig mennék el. Én most ha leállok akkor te pontosan egy millió hétszázezer galleont fizetsz nekem. Tartom az állást. Daphnéért pontosan egy millió hétszázezer galleont adok. AZ enyém? – kérdezett rá mérgesen Draco.

- Tudod Draco én nem adom kicsire. Két millió gallleon Daphné Greengrassért a feleségemért – röhögött Blaise. Daphné lesápadva meredt rá.

- Ha ennyire őrült vagy Blaise, akkor a tied! – hagyta ott Draco a barátját. – És várom a számlámra a két millió nyolcszázezer galleont.

- Csak hogy tudd Draco. Az anyámnak a pénz volt a minden. Nekem a szeretteim. Én ezt hoztam a családból, ami szerinted nekem nincs. Engem az anyám tanított meg rá, hogy fontosabb az, amink van, mint amink lehetne. Mert nem akartam olyna lenni mint az anyám. Hogy csak a pénz érdekeljen. Újgazdag vagyok, de nem lelketlen. A mungóból egy knútot se fogadok el, csak hogy tudd. Egyedül a rendelőből jön a pénzem és nem számít. Mert ez a nő szeret engem. És ha egy knútom sincs az se számít, ha az ő szerelme az enyém. Nem teszek meg a pénzért bármit. De a családomért igen. Ez a Malfoyok elve nem? TE mégis eladtad a feleséged nyolcszázezer galleonért nekem.

- Mert én nem vagyok őrült. Nem tudom hogyan és honnan indult ki ez az egész! Hogy rángathattál ebbe bele! Azt hittem barátok vagyunk és nem az a célod, hogy kiforgasd a szavaimat, hogy versenyeztesd a feleségünket. Sosem akartam a feleségeinkre ilyen képtelen játékot űzni ,de te belevittél. Egy esküvel. Ahogy a te fajtád, a pottercimboráid belerángattak a politikai esküjükbe. Egyikbe se szívesen léptem eble.,

- De önszántadból!

- Igen, mert ne mvolt más választásom. Egyik alkalommal sem. Te könnyen elherdálod a pénzt amit nem te szereztél igaz Blaise? Én nem vagyok te. Én a fiamra gondoltam. Mert szeretném örökségként legalább azt rá hagyni, amit én örököltem.  És nem játszom el a fiam örökségét. Mert nekem ő a fontosabb. Te amikor Daphnéra fogadtál csak amgadra gondoltál. És nem a fiadra.

- Igen? Ha igazán nők lennének egy ilyenért lazán elhagynának, hogy képes voltam odaadni egy másik férfinak  pénzért! Kiszolgáltatni! Soha. És akkor elhagyna. És a gyerekeim anyai szeretet nélkül nőjenek fel? Nos még ha szegényen is de legalább az anyjukkal! – Nos ki a ridegebb és a hűvösebb szülő kettőnk közül Draco. Én aki az anyát néztem, vagy te aki az örökséget? – kérdezte fagyosan Blaise.

- Tudod mit hagyjuk. Holnap reggel elutazunk Milly.  – szólt az unokahúgának Draco, s kirontott a biliárdszalonból, s felsietett a vendéghálójukba. Pansy halkan tette be mögötte az ajtót.

- Tudom. Mekkora egy undorító görény vagyok. A feleségem eladtam nyolcszázezer galleonért. Míg egy másik nőre egy millió hétszázzal licitáltam – mondta Draco kinézve a borongós éjszakába.

- Most erre mit mondhatnék Draco? Lelkileg sért. De igazad volt. Scorpius és a birtok fontosabb. Neked is. És nekem is. Haragszom rád erkölcsileg, de megértem ha reálisan nézem – állt mellé az ablakhoz Pansy. – Blaise kiszámíthatatlan.

- Vissza kell menned hozzá! – mondta halkan Draco. – A tény tény Pansy. – nézett a sötét szemekbe Draco. – Tényleg, eladtalak neki erre az éjszakára.

- Szabad országban élünk és szabadok vagyunk. A nőket nem lehet adni és venni mint a rabszolgákat – csattant Pansy. – Hogy javasolhatott egyáltalán ilyesmit Blaise. Sértő.

- Inkább az a sértő, hogy én ezt tettem veled – temette a kezébe az arcát Draco. – Pansy köt az eskü. Semmit sem tehetek.

- Nem lesz baj. Blaise nem olyan. Nem fog megerőszakolni – nevetett csendesen Pansy.

- Lefekszel vele? – kérdezte elrekedő hangon Draco.

- Én…nem…tudom – habozott Pansy. – Mindketten ismerjük Blaiset.

- Igen, ismerjük annyira ,hogy tudjuk ami jár neki az jár. Nem erőszakol meg miért is tenné, hiszen voltatok már együtt. Nem az az erőszakolós típus. Megvette az éjszaka jogát. Ez a férfiak törvénye. Az övé vagy ma este – bosszankodott Draco. – Ó Merlinre mit tettem! – szorította a szája elé a tenyerét Draco.

- Draco? – nézett rá tanácstalanul Pansy.

- hát végülis mindketten jól járunk. Én kapok egy csomó pénzt, te pedig élvezheted az éjszakát blaise-el akár még meg is köszönhetnéd nekem – ironizált Draco. – Így volt elrendezve. Kapok érte egy csókot?!

- Görény! – vágta hozzá mérgesen Pansy, de halványan elmosolyodott. – Egyébként a fő nyertes tényleg én vagyok. Még élvezem is mindkét oldalról. Egyrészről élvezem azt hogy veszítettél, másrészről élvezhetem Blaiset egy egész éjszaka. Tényleg igazán köszönöm. Végre egy orgazmussal teli éj! Hát akkor minden jót Draco! -  lépett el fölényes könnyedséggel Pansy.

- Gonosz boszorka! Legalább egy cseppnyi tartás lenne benned! Nem hogy lihegve rohansz Blaise ágyába! – morogta neki Draco gúnyosan.

- Az a legjobb az egészben, hoyg Blaise tényleg áldozott is értem! A szemében értékesebb vagyok mint a tiedben! Azt hiszem ő az én igazi lovagom, nem is Sasha! – adta meg a tőrdöfést Pansy. Dracóban elpattant valami. Elemi erővel lökte a falnak an őt ,s mohón rátapadt az szájára. Követelődzve és élvezet nélkül csak dühből csókolta  nőt.

- Csak hogy érezd a csókom ízét, miközben megdug – sziszegte Pansynak kegyetlenül.

- A szantál erősebb mint a fenyő ne mtudtad? – kérdezte gúnyos egykedvűséggel Pansy. – És Blaise úgy csókol, hogy azt véletlen sem lehet összekeverni senki máséval.

- Tudod mit utállak! – lépett el tőle Draco.

- Tudod mit gyűlöllek! Ezért hogy ezt tetted velem! Kiszolgáltattál egy másik férfinak mert annyira sóher voltál?! – kiáltotta hisztérikusan Pansy. – hogy lehetttél ilyen? Blaise soha nem engedte volna neked Daphnét így ,egy liciten. Az más, ha Daphné magától jön hozzád. De hogy ő adja el Daphnét!Azt soha! Benned miért nincs ennyi tartás! Ennyi tisztesség! Ennyi férfibecsület?! Milyen férj vagy te Draco, hogy eladod a saját feleséged?! Felfogtad egyáltalán, hogy mit tettél? Mindenki előtt? Annyira kínos, hogy komolyan ezt tetted! Fel ne mfoghatom. Tényleg ennyire nem szeretsz? Ennyire nem számít neked, hogy velem mi van? Akárkivel akármit csinálhatok, neked csak az a lényeg, hogy a Malfoy vagyon megmaradjon? Simán feltehetted volna a hozományom! És kész! Mit szarakodtál? Az se zavart volna ha Sashával lefekszem? Hiszen elengedtél Oroszországba. És tudod mit. Csak hogy fájjon. Igen. Lehet, hogy lefeküdtem Sashával is! – sziszegte Pansy, kivágva az ajtót, s lerobogva a lépcsőn.

- Remélem hogy egyikkel se élvezed ahogy velem se! – ordította utána Draco.