Pansy suhogó szoknyával ért le a földszintre. S Milly a karjánál fogva húzta be az étkezőbe. Pansy vonakodva, de követte a kövér vendéglátóasszonyát. Elege volt az egész norfolki hétvégéből.

-         Pansy, beszélni szeretnék veled – mondta Milly.

-         Remélem azzal nyugtatsz, hogy az eskü nem érvényes és semmi sem kötelez egyikünket sem semmire – morogta mérgesen Pansy.

-         Nem, sajnos az eskü érvényes –szipogta Milly.

-         Pontosan mit fogadtak meg? – kérdezte Pansy.

-         Hogy kötelesek megfizetni az összeget és…. – Milly nagyon jól értette, hogy elsősorban Pansy a rá vonatkozó részekre kérdezett. - …és, az éjszakát azzal kell tölteni, aki a győztes.

-         Kösz – biccentett Pansy.

-         Jaj annyira nem így akartam ezt az egész hétvégét. Mármint…jaj én én vagyok a hibás – sírta Milly.

-         Mit hadoválsz itt össze vissza? – nézett rá Pansy.

-         Tudod, hogy a jóslás mennyire foglalkoztatott. Meg minden. És rosszaságokat kívántam. Hogy ti se legyetek olyan jóba  ha velem ne mvagytok jóba. Ez vajon feketemágia? – sírta Milly.

-         Öhm… - nyögte Pansy. – Hát tudod milyen nehéz meghúzni a határt.

-         Igen, igen…bele se gondoltam, hogy ez lesz belőle – zokogta Milly. – Ne haragudj Pansy.

-         Ezért hívtál ide minket, hogy összeugrassz? – csattant a hideg éles hang. Pansy most ébredt rá, hogy a sötétben, az kandallópárkánynak dőlve Daphné is ott van velünk. – Kösz, jól elintézted.

-         Nem, én nem – sírta Milly. – Csak féltem.

-         Azt hittem hogy a Malfoyok a legönzőbbek közöttünk – sziszegte Daphné.

-         Hogy mi? – csattant Pansy.

-         Jaj, ne ne kezdjétek ti is! – lépett közéjük Milly. – Ezek csak a buta kívánságaim voltak. A valóság amiért ide hívtalak titeket az ez! – mutatott fel a fejük felé Milly.

-         Micsoda? – kérdezte fagyosan Daphné, keresztbe tett karral.

-         Nem látjátok? Cornelius Monstro. A kép. Azért is akartam, hogy ti is lássátok, hátha csak beképzelem. Több mint tíz éve nem láttam ezt a jelenséget és most megint – Milly gyorsan meggyújtotta a kandallópárkányon a gyertyákat, hogy jobban ráessen a képre a világosság. A mártír sebei ismét véreztek. – Tudjátok mi a mondás. Ha a sebei véreznek, akkor valakit elveszítünk. Tényleg vérzik vagy csak én látom?

-         Tudod mit Milly. Nem hiszem, hogy sokat kell gondolkodnod. Mert te tényleg elvesztettél most hétvégén valakiket. Méghozzá Blaise és az én barátságomat biztosan. A Malfoyokéról nem nyilatkozom – fordult sarkon Daphné, s ringó csípővel elvonult.

-         Milyen jellegű elvesztésről szól a monda? – ráncolta a homlokát Pansy, a nedvedző képet nézve.

-         Fogalmam sincs. Csak tudod Crak előtt is. Persze valóban igaz, nem kell mindnet szós szerint érteni. Sokféleképpen el lehet veszíteni valakit. S most ráadásul én is idéztem elő ezt az egészet, én adok hitelt a mondának ezzel – zokogta Milly.

-         Sajnos most nem siránkozhatok itt veled Milly. Nekem mennem kell – vette el a tekintetét a festményről Pansy.

-         Ne menj fel Pansy! Ha felmégy tényleg vége mindőnk barátságának – kapaszkodott belé Milly.

-         Ó igen? Csak hát tudod…az eskü akaratának meg kell hajolnom. Különben a megszeghetetlen eskü megöli Dracót! És akkor már biztos hogy nem is kell máshogy értelmezned a nedvedző képeiteket! – sziszegte Pansy.

-         Jaj Pansy! Haragszotok rám!? – kérdezte könnyes szemekkel Milly.

-         Az az igazság azt se tudom már, hogy kire haragudjak most pillanatnyilag. Inkább megosztom és mindenkire haragszom – felelte Pansy mielőtt kilépett a sötét ebédlőből. Határozott léptekkel indult a biliárdszalon felé, az ajtóban Daphné állt keresztbe tett kézzel, elállva az utat.

-         Már fent van – intett a fejével az emelet felé Daphné, s elhúzta a száját. Pansy csak biccentett, s megindult a Monstro-kastély rideg lépcsőházába, a középkori fegyverek  feszültek a falra a feje fölött. Nem gondolt semmire. Nem is lenne értelme. Blaise várja. Pansy nagy levegővétellel nyitott be Blaise-ék vendégszobájába. Ahogy becsukta az ajtót, Blaise elsuttogott egy disaudiót s az ajtót is gondosan bezárta. Milly ízlése volt a szobán. Könnyű apróvirágmintás takaró, krémszín függönyök, mahagóni bútorok. Csak az ágy két szélén az éjjeliszekrényen égett a gyertya. Blaise az ablakmélyedésen ült, lazán felhúzva az egyik lábát, s lustán átvetve rajta a karját, megszívta az illanót, majd a térdén támaszkodó könyökét ismét leeresztette. Pansy kérdőn nézett rá.

-         Figyelek Blaise! – mondta komoran Pansy.

-         Érdekesre kerekedett ez az este igaz-e? – vigyorogta Blaise.

-         Mi volt ez a baromságod Totál hülye vagy? Tudod hogy most akarunk újra gyereket Dracóval mit akarsz? Miért kell keresztbe tenned nekünk? – csattant Pansy.

-         A teljes igazságot akarod hallani? – kérdezte futó mosollyal Blaise, miközben a szájához emelte az illanót.

-         Igen, légy szíves – felelte keményen Pansy.

-         Módosult tudatállapotban vagyok – bökte ki vihogva Blaise.

-         Én meg Voldemort teáskannája – felelte durván Pansy. – mi volt ez Blaise?

-         Mondom, egy új szeren dolgozunk bent a Mungóban. És rájöttem, hogy a legjobban saját magamon tudom letesztelni. Úgyhogy a hétvégét arra szántam, hogy felmérjem a szer hatásait, hogy tökéletesíthessük – magyarázta Blaise.

-         Te nem vagy normális – rázta a fejét Pansy.

-         Nos a szer nem rossz. Tényleg oldja a gátlásokat – vihogta Blaise.

-         Blaise, neked alapból se volt valami sok gátlásod és most azt a maradék keveset is feloldottad. Már mindjárt értem miért voltál ekkora tapló – bólogatott gúnyosan Pansy.

-         Azt hittem teljesen ártatlanul végigmegy rajtam a dolog és nem lesznek ilyen durva következményei – dörzsölte a homlokát Blaise. – konkrétan az, hogy ez a röpke hétvége kétmillió akármennyimbe kerül.

-         Konkrétan az, hogy belekevertél engem a szarba, most mit tegyünk? – ráncolta a homlokát Pansy.

-         Nem akarlak elkeseríteni… - kezdte Blaise.

-         Jó, akkor ne keseríts el! – dühöngte Pansy.

-         Meg kell tennünk – mondta ki Blaise elnyomva a szantálillanóját a hamusban.

-         Miért? – kérdezte tiltakozón Pansy.

-         Mert olyan szépen kérlek – forgatta a szemét Blaise, s leugrott a párkányról. – Azért, mert amennyire képes vagyok most totál kóválygó fejjel gondolkodni, rájöttem, hogy például Milly cseszett ilyen mondatokat beletenni az esküszövegbe, hogy ha az egyik fél nem akarja, akkor a másik nem erőltetheti. Vagyis akár akarod akár nem ma akkor is le kell feküdnünk egymással, különben holnap reggelre Dracónak tényleg kampec. És mivel a férjed lassú felfogású, de nem hülye, holnap reggelre mindez neki is le fog esni. Vagyis ha él, akkor tudja, hogy megbasztalak, ha nem él, akkor viszont te vagy özvegy. Melyiket választod? – kérdezett rá közönyösen Blaise.

-         Szemét! – sziszegte le-fel hullámzó mellkassal Pansy.

-         Dracónak ketyeg az órája. Tudod nyáron korán pirkad. Hajnali egy óra van. Még két és fél - három órád van, hogy nekem add magad, utána kész – szembesítette Pansyt a tényekkel Blaise.

-         Jó hát kicsit elkúrtam a hétvégét és veled mindjárt szó szerint is, mert tudom ,hogy Draco életéért simán megteszed. De hát a franc se gondolta hogy idáig nyomjuk egymás fejét a víz alá Dracóval. Képletesen persze – húzta el a száját Blaise.

-         Biztos? Végülis az sem volt benne, hogy kötelező megtennünk, ez így nem volt belefogalmazva, csak hogy veled kell lennem, hát végülis itt vagyok – próbálta felvetni a lehetőséget Pansy.

-         Igen, viszont ebben reménykedve megvárnád a reggelt? És a te lelkeden száradna egy ártatlan ember…

-         Nem is olyan ártatlan ember. Csak túl kellett volna licitálnia téged – mérgelődött Pansy.

-         De nem tette – vihogta Blaise közelebb lépve. Pansy beleütközött a komódba, ahogy hátrált.

-         Öhm, nos Blaise ez egy elég érdekes helyzet. Kezeljük felnőttként a dolgot – mondta Pansy.

-         Figyelj nem fogok alkudozni veled jó? – lépett hozzá nyugodt léptekkel Blaise. – Ne kezdjük a huzavonát, hogy mondjuk csak te engem így vagy úgy…és hogy ez mennyiben fedi az esküt. Elbeszélhetnénk az egész éjszakát és neked még jól is esne a beszélgetés Pansy, mert imádsz mindnet túlbeszélni. Viszont egyszerűbb ha nem logikázzuk túl csak csináljuk.

-         Az a te módszered – húzódott hátra, ahogy Blaise szorosan elé lépve lenézett a könnyű pántos ruhára.

-         Jó akkor az én módszeremmel csináljuk – billentette meg a fejét Blaise, s Pansy álla alatt a föle mögé csókolt. A komódra támaszkodott a tenyerével, ahogy Pansynak dőlt, s belélegezte a különleges levendulaillatot.

-         Blaise ne csábíts el jó? – suttogta leeresztette szemhéjjal Pansy.

-         Ne? Akkor hogyan szeretnéd, lökjelek az ágyra és erőszakoljalak meg kész ennyi volt? – Kérdezte megemelve kissé a fejét Blaise, éppen csak annyira, hogy a különös fényben táncoló szemei találkozzanak Pansy sötét szembogarával. – Tudod, ennél jobban tisztellek.

-         A legutóbb leitattál hozzá – felelte Pansy, s hagyta, hogy Blaise az ajkaihoz kapjon. Blaise mohón tolta előre a nyelvét, birtokba véve Pansy likőrízű ajkait. Tenyerét a komódról PAnsy karcsú derekára csúsztatta, s erősebben magához vonta a nőt. Pansy a derekába préselődő komódéltől így távolabb kerülve teljes csípővel Blaisehez nyomódott.  Blaise hátrálva tántorodott egy lépést, s tenyerét már Pansy fenekére csúsztatva, simította át, s mélyen súrolta Pansy lába közét, a fenekét enyhén felnyomva a tenyerével. Pansy torokhangon felnyögött.

-         Most is itassalak le? – kérdezte Blaise erősen tartva a karjaiban a nőt.

-         Nem, nem kell – pihegte Pansy, hagyva, hogy Blaise újra birtokba vegye az ajkait. Az ágy széléig hátrált Pansyt magával vonva, s ahogy a lába az ágynak ütközött, lerúgva a cipőit leereszkedett rá. Kezével félhúzva a szoknya alját Pansy  combjára nyomta az ajkait, az alsónemű korcáig húzta a nyelvét, majd Pansy hasán folytatta a csókok hintését, miközben tenyerével Pansy fenekébe markolt. Pansy lehunyt szemmel túrt a sötét hajzuhatagba. Remegtek a lábai, s fel-felsóhajtott, ahogy Blaise ujjai ingerlően simogatták a fenekét.

-         Gyere, az ágyra kedves! – súgta elrekedve Blaise, s felnézett a lebukó bubifrizurás, lehajtott fejjel felett álló nőre. Pansy lerúgva a papucsát habozva feltérdelt az ágyra, s Blaise határozott lendülettel felé kerekedve az ágyra nyomta a nőt a párnára. Pansy fátyolos szemekkel nézett fel a felé magasodó férfira.

-         Blaise én nem hiszem el, hogy ez történik velünk – súgta elhalón Pansy.

-         Én nagyon is elhiszem, kilencszázezer galleonom van benne – morogta Blaise vihogva. – Nem mondhatod, hogy szerény összeg ezért – súgta Pansy fülébe búgón. Blaise rutinosan gyűrte fel a szoknyát Pansyn tenyerével végigsimítva combjain, s ahogy Pansy megemelte a derekát feljebb tolta, s lerántotta róla a szoknyát. Rózsaszí virágmintás csipkemelltartó volt, apró gyönggyel a közepén. Blaise ajkait a melltartó felett kibukó halmokra nyomta, majd nyelvével rátapadt a csipke mögött megbújó mellbimbókra. Átnedvezte a csipke anyagát. Pansy Blaisehez feszítette magát, s levegő után kapkodva túrta a férfi haját. Blasise lágy érintésű meleg tenyere végigsimított Pansy csípő és derékvonalán.  Blaise újra felé nehezedett, s könyökén megtámaszkodva Pansy felett lecsapott a nő ajkaira. Pansy szédülve viszonozta a csókot. S mielőtt még felfogta volna mi történik Blaise kikapcsolta a melltartója pántját, s a feneke alá nyúlva lerántotta róla az alsóneműt. Pansy Blaise csípőjére tette a kezét, s habozva, de megmarkolta a sötét pólóját, s lerántotta róla. Mindketten kábultan nézték a másikat. Pansy ujjait végighúzta Blaise mellkasszőrzetén, Blaise lejjebb csúszva Pansy combjai közé hajtotta a fejét.

-         Jaj, ne Blaise ezt ne! – akarta eltolni a férfi fejét Pansy, de Blaise lerázta magáról.

-         Tudom, ti rengeteg mindent nem szoktatok csinálni az ágyban – vihogta Blaise, nyelvével betakarva az érzékeny női csiklót. Pansy megreszketett. Blaise a vállára vette a nő combjait, s tenyerével a csípőjét simogatta kedveskedőn.

-         Jaj blaise! – szorította meg a paplant maga alatt Pansy. Blaise ahogy megemelkedett ujjával besiklott a szétnyíló nedves ölelésbe. – Ah! – szakadt fel a sóhaj Pansyból, ernyedten tűrte, hogy Blaise vezessen. Teljesen átengedte magát neki, egyszerűen mindne erőlködés nélkül csak várta, hogy Blaise elhozza számára a gyönyört. Blaise végre behatolt a nedves forróságba. A vállaira véve Pansy lábait egészen mélyen nyomult a belső ölelésbe. Pansy hörögve vergődött alatta. Blaise egyszerűen fantasztikus volt az ágyban. Tényleg kellemes, élvezetes, lehengerlő, értett a szexhez. Ennyi az egész. És ezt le sem tudta volna tagadni, mert nagyon jól csinálta. Pansy zihálva karolta át a férfi nyakát, nyöszörögve dobálta a fejét, s alig hallotta Blaise hasonló nyögéseit a lökésektől. Blaise vad nyelvjátékba kezdett, vörösre csókolták egymás száját, s  Pansy erősen szorítva Blaise vállát nyögött a csókjukba ahogy ráborult a sötétség, Blaise nem állt le, gyorsított a tempón Pansy pedig ájultan nyögdécselt a hosszú orgazmus alatt. Nagyon sokáig tartott, nem is érzékelte ,hogy közben Blaise is elment csak a mélyen magába feszülő kemény vesszőjét érezte, a férfi erős lökéseit, amik annyi élvezetet adtak. Blaise zihálva  roggyant meg. Leeresztette Pansy lábait, s egy ideig a párás, nyirkos levendulaillatú bőrre hajtotta a homlokát. Pansy erőtlenül simította át a férfi arcát, s vállát, s a hajába túrt, mikor Blaise legördült róla az ágy másik oldalára. Mindketten pihegve rendszertelenül kapkodták a levegőt. A kielégültség után szinte mindkettejüket elnyomta az álom. Pansy az álom határánérzékelte a testéből kicsorduló nedvességet. Hirtelen pattant ki a szeme. Megrázta  mellette szuszogó férfit.

-         Blaise! Blaise! – rázta meg erősebben a férfit.

-         MH? – mormolta félálomban a férfi.

-         Blaise, te nem védekeztél? – kérdezett rá rémülten Pansy.

-         Mi? Nem, azt hittem te is a balzsamot használod mint Daphné – ébredezett kábán Blaise, a hajába túrva.

-         Ó a francba is! – pattant fel az ágyból Pansy, s a fürdőbe rontva a zuhany alá állt. Blaise a hajába túrva könyökölt fel az ágyban. Az alsónadrágját magára húzta, s amíg a nadrágját a lábára ráncigálta a gyógyítói táskájához ugrott. Egy tasakot kotort elő a táska mélyéből, s a fürdőszobába lépve leemelt a tükör előtti polcról egy ivópoharat, s beleszórta a tasak tartalmát, majd felengedte vízzel. Pansy elzárva a csapot nézte ,hogy mit művel a férfi. Maga köré tekerte a legközelebbi fürdőlepedőt, s a férfit figyelte, ahogy félmeztelenül elé lép, a kezébe nyomva a poharat.

-         Idd meg! És reménykedjünk, hogy az elmúlt fél órában nem sikerült teherbe esned – túrta a haját Blaise. – Elég meredek egy hétvégém van a fenébe is! Inkább az orvosi ügyelet a Mungóban.

-         Hát most tényleg mind jobban jártunk volna, ha inkább ügyeleten maradsz – felelte rá sötéten Pansy. – Jaj Blaise.

-         Nyugi nem lesz baj – simította át Pansy állát Blaise, s kivéve a poharat a kezéből a fürdőszoba csempéjének nyomta.

-         Blaise egyről volt szó – mormolta Pansy, ahogy érezte a férfitenyere már a törülköző alá siklik.

-         Ja igen bocs. Én viszont az egész éjszakát kifizettem. Teherbe már tuti nem eshetsz most ebben a hónapban ezek után, és a múltkor se csak egy volt – emlékeztette Blaise.

-         Blaise ez nagyon aljas lenne – tolta el a férfit Pansy.

-         Igen, igaz – sóhajtotta Blaise. – Jól van. Tudom reggel elutaztok szóval, hétfőn utalom a pénzt közöld Dracóval. Ja és azt is hogy megérte – kacsintott csábosan Pansyra.

-         Felképeljelek érte? – nézett rá sötéten Pansy.

-         Jó nem mondtam semmit – figyelte ahogy a nő magára kapkodja a ruháit. Az ajtóban még visszafordult. Hát ezek után mint mondhatnának egymásnak.

-         Ha valami van, gyere és megbeszéljük… - vakarta a tarkóját Blaise. – És majd várlak a következő kúrára – mondta Blaise. Mindketten zavarban voltak. Pansy képtelen volt megszólalni, csak biccentett, s kimenekült a szobából.