Éjszakai sötét órák. A család halkan szuszogott. Mélyen aludtak a gyerekek is a saját hálószobájukban. Dee ledobta magáról a takaróját, s az ujját a szájába nyomva szopta álmában. Fabian hason fekve szétterült az ágyában. Blaise maga alá gyűrve a párnáját vette a mély levegőket, emelkedett a háta, majd visszasüllyedt. Sokára érezte meg az erőszakos rázó mozdulatokat, valaki a karját rángatta. Alig eszmélt. Csak az álmába a sötét tudatába hasított homályosan a szólongatás.

-         Blaise! Blaise! Csörög a csipogód! – kiáltotta egyre hangosabban Daphné megrázva a férfit.

-         Mi…mi van? – kapta fel a fejét Blaise teljesen kábán. Azt sem tudta hirtelen hogy hol van.

-         A csipogód, vedd fel a francba is! – fordult háttal az ágyban Daphné. Blaise maga mellé nézett az éjjeliszekrényre.

-         Nem, ez nem a csipogó – nézett a két egymás mellett heverő iketükörre Blaise.

-         Akármi is vedd fel és modn hogy hagyjon aludni! – morogta Daphné álmosan. Blaise felvette a személyi hívóját.

-         Blaise! Blaise! – kikerekedett ijedt szemekkel Pansy Malfoy zihált az ikertükörbe.

-         Pansy…ööö. Ó… - Blaise a dereka köré tekerve a takaróját kisuhant a fürdőszobába, s magára zárta az ajtót. – Talán…mégiscsak… - Blaisenek mintha kiverték volna az álmot a szeméből. Egy csapásra frissen végigfutott ezernyi gondolat a fején.

-         Figyelj Blaise! – kapkodta a levegőt idegesen Pansy. – Nem tudom mi történt! Draco…rosszul lett – sírta Pansy.

-         Mi? – hördült idegesen Blaise, miközben visszarontott a hálóba és huzigálta a fiókokat, csapkodta a szekrényt. – Nyugodj le Pansy, modn el mi történt…

-         Hogy nyugodnék le! – csattant Pansy. A hajába túrva rémült szemekkel pihegett. – Fogalmam sincs mi van. Összeesett a mosdóban.

-         Eszméleténél van? Látsz rajta színelváltozást? – kérdezte gyorsan Blaise, miközben már magára rángatta egy kézzel a nadrágját.

-         Nem, tudom nincs, sápadt. A nyakánál talán piros foltok vannak nem tudom – habozott Pansy tanácstalanul.

-         Jól van, sietek. Ne adj neki semmit akármit is kér most! Mindjárt ott vagyok – csapta le az ikertükröt Blaise. – Daphné!

-         Ne hangoskodj már itt! – morgott Daphné a párnába fúrva az arcát.

-         Elkérném a kocsikulcsod – állt mega nő felett Blaise, miközben magára kapott egy pulóvert.

-         Mit? Húzz a francba! Mivel menjek be a Gringottsba? – ült fel Daphné kócos hajjal, gyűrött arccal, s álmosan emelgetve a szemhéját.

-         Addigra hazaérek ígérem – erősködött Blaise. – De most nagy szükségem lenne rá!

-         Jó vigyed! – legyintett Daphné ,s visszazuhant a párnái közé. Blaise bevágta magát Daphné mercédesébe, s száguldott végig a Malfoy birtokig. A Malfoyok mind megrémülten fogadták. Dracót már visszaemelték a hitvesi ágyra. Blaise gyorsan mosakodott be. Csattant a gumikesztyű a kezén. Sietve látott Draco vizsgálatának. Csak a szemével intett Pansynak, hogy hagyják el a szobát a vizsgálat idejére. Pupillavizsgálat, áttapintotta a nyakát, megvilágította a torkát. Meghallgatta a tüdejét. Lázat mért. Felfordította Draco tenyerét. Áttapintotta a kezét. Nyálmintát vett, s míg az eredményre várt csendesen üldögélt a férfi mellett. Mélyen aludt a férfi. Blaise sejtette, hogy mi lesz, de a minta egészen biztossá tette. A vizsgálat után levette a kesztyűt, összecsukta a gyógyítói táskát és kilépett a hálóból. A Malfoyok egy emberként néztek rá.

-         Növényi eredetű fertőzés. A légutakat támadta meg. Valószínűleg levegőhiány miatt ájult el. Elképzelhető, hogy érintkezett valamilyen növényekkel?

-         A birtokon maga nézte át a terméseket – bólintott rá Pansy.

-         Akkor egyértelmű. Bőrön át vette fel, erre egy kézmosás nem elég. Ki kell feküdnie. És…nos fertőző. Így nem ajánlatos a testi érintkezés most. Egy házimanónak adnám a pontos feladatokat – mondta Blaise. – a betegség lefolyása egy hét. Főleg makacs szárazköhögés, fulladásos tünetekkel. Az éjjelszekrényre tettem a köhögéscsillapítót. Majd estefelé átnézek.

-         Blaise! – kísérte tovább a férfit Pansy.

-         Minden rendben lesz Pansy – nyugtatta Blaise.

Miután Daphné hazajött a kocsival Blaise ismét bevágta magát, s elhajtott a Malfoyokhoz. A betegszoba előtti a szalonban gyűlt össze a család. Ijedten üldögéltek. Blaise érkezésére viszont mind felkapták a fejüket. Blaise biccentett, s belépett Dracóhoz a hálóba.

-         Rossz hálóba tévedtél itt csak én vagyok – dünnyögte neki köhécselve Draco.

-         Hogy vagy? – kérdezte Blaise.

-         Amióta meghúztad a feleségem elég szarul – vágta rá Draco.

-         S amióta átutaltam a pénzt már halálodon – ironizált Blaise. – Tartsd a fény felé a fejed! – Blaise lenyomta a spatulát Draco nyelvére, s hunyorítva méregette a torkát.

-         Valami megfertőzte az őszi vetést – bosszankodott Draco.

-         A növények meg téged – húzta el a száját Blaise. – Bőrön, köröm alatt észrevétlenül elvannak ezek az apró spórák. Valószínűleg étkezéssel került a szervezetedbe. Öblögettél rendesen?

-         Napi háromszor az volt a papíron – biccentett Draco.

-         Legyen reggel és este inhalálás is – írta a listához Blaise. – Tüdőnél mit érzel? Nehéz légzés? Lerakódás? Fájdalom? – kérdezgette Blaise. Draco morcosan nézett rá. – Szóval igen – préselte össze az ajkát Blaise. – Megtetszett neki a légzőrendszered.

-         Ez nem humoros – dohogta draco.

-         Nem egyáltalán nem az. Ha növénybetegségeket észlelsz ne kézzel vizsgáld meg ezentúl – intette Blaise. – Úgy sejtem mások is elkapták a kórt. Járványszinten terjed a mezőgazdaságban. Felírtam a Sprayt. Rendesen fújd be. A balzsammal pedig a mellkasod. A köpettel érintkező anyagokat azonnal egy elkülönített badellába tüntesd el nehogy visszafertőzd vele magad. És lehetőleg senkivel ne érintkezz. Se egy csók, se egy simítás! – nyomatékosította Blaise. – Szédülés?  - nézett Dracóra. Draco csak a fejét rázta..

-         Jó az jó – bólintott Blaise. – Egyéb panasz?

-         Tűnj el a házamból! – förmedt rá Draco.

-         Az meglesz – biccentett rá Blaise, s felállt az ágyról. – Maradjak a háziorvosod vagy váltasz? – kérdezte Blaise visszafordulva. Draco nem felelt, csak sötét palaszürke szemekkel nézett rá. Blaise kilépett a betegszobából.

A hét végén elégedetten állapította meg, hogy végre kitisztult Draco szervezete a fertőző betegségtől. Már csak a lábadozás gyors üteme haladt. Most már fölösleges visszajárnia a Malfoyokhoz. Draco felépül. Pansy meghívta egy teára a kis reggelizőtérbe.

- Minden rendben? Hogy vagytok? – kérdezett rá Pansy.

- Daphné visszament a Gringottsba. Egy idős francia pár vigyáz a gyerekekre ha nem vagyunk otthon. Így egyeztünk meg. Ha egyikünk már otthon van, akkor már mi foglalkozunk a kölykökkel. Észre sem vesszük sokszor, hogy van rajtunk kívül valaki a villában. A gyerekek is megszokták. S végülis csak öt-hat évig lesz ez. Ha megnőnek a gyerekek akkor ismét csak mi leszünk.

- Ez végülis így jó nektek is nem? – kérdezte Pansy. – Ha kettesben akartok lenni, nem kell mindig Astoriát hívnotok.

- Igen, eléggé kihasználtuk és ez így nem volt igazán tisztességes – biccentett rá Blaise. – Elkapta Monstro is ezt a növényfertőzést. Voltam kint a Monstro - birtokon.

- Ó, hát ez nagyon szomorú – mondta Pansy.

- Inkább Milly a súlyos kezelésre szoruló. Teljesen belelovallta magát ebbe a vérző sebek dologba. És most Monstro betegségére is ráhúzza a dolgot. Szerinte halálán van, és ha ne makkor én akarom most már kicsinálni őket, amiért ez történt azon a hétvégén. Na szóval át is adtam az ügyet Pyenak – keverte meg a kávéját Blaise.

- Jaj Milly! Olyan babonás, ami már szinte ijesztően veszélyes – mosolygott gonoszul Pansy.

- Igen az, ne felejts el jönni a kúrára! – mosolygott rá Blaise. – szerinted ha bemegyek a betegetekhez az ijesztően veszélyes lesz rám nézve? – kérdezte megemelt szemöldökkel Blaise.

- Menj csak, harapós kedvében van, de túl lehet élni – nevetett Pansy. Blaise benyitott a betegszobába.

- Jól vagyok mehetsz is – szólt rá Draco ahogy meglátta ki a belépő.

- Rendben. Ugye nem felejtetted el, hogy Pansy harminc éves lesz – nézett rá Blaise.

- És? – mordult Draco. – Azt hiszed jobban fejben tartod az én feleségem születésnapját?

- Nem. Csak tudod a nőknél ez nagy dátum. Engeszteld ki ezért az ijesztő harmincért valamivel. Én is így tettem Daphnénál. Csak gondoltam szólok, hogy ez így dukál – felelte Blaise.

- Majd ha kedvem lesz ünnepelni akkor esetleg eszembe jut – rántott vállat Draco.

- Akkor minden jót – lépett is ki a szobából Blaise. Draco az ágytakarót babrálva gondolkodott. Végül belátta a nagy születésnapra talán tényleg vehetne Pansynak valami szépet. Tizenkét évi házasság van mögöttük. Hihetetlen. Mennyi idő! Draco úgy döntött, hogy ideje utána nézni, mivel is ajándékozhatná meg Pansyt.